Jónás Tamás verse

Ó,

igazatok van, bánatok,
csöpögő csapú életek,
se meg, se fel nem támadok,
szavakat vesztett bérbeteg,
a vastag jég alatti víz
megijesztett, de messzi visz,
utazom kékes jég alatt,
az örömöm, jaj, kié maradt,
tud-e valami üzletet,
amit én már nem űzhetek,
évszázadoknak tűnt hetek
nyugalma, boldogsága: csatt,
egy-néhány pillanat alatt
kipukkant, mégis megmaradt:
csat, ami mégis összetart
hajakat, engem másra hajt:
nem bírni ki egy új vihart,
lereszelődni, mint a sajt,
nem írni, lenni tintatart

Ó.