Sok éve történt, hogy Hrabalnak kiégett a lakása. Éppen
leírta azt a mondatot, hogy Minden cselekedetem visszahull a fejemre, így aztán
nap mint nap tanúja és oka vagyok drámáimnak.” (Egy osztályismétlő emlékezései)
ha nem tudnátok, amikor elment otthonról, hogy Pavellal lejátsszon egy
sakkpartit. Pavel a postás volt, és ahány ház annyi
pletyka. Ezt leginkább Bohumil értette meg, mindennap
kikérdezte a postást, hogy mi újság van, Pavelnak sem kellett több, mesélt
Áprilkáról, de akkor már Bohumil fejében félig kész volt a regény. Nagy
jókedvében fütyörészve ment haza, á, gondolta az egyetlen mondatos könyv készen
van. És mennyit vacakolt rajta! Most az írógépében van, és várja a címét.
Persze Anna megint megállította, hogy milyen büdös ez a nő, gondolta Hrabal,
csupa pacsuli, és közben Annuska mesélt. Nem tudta, hogy hol veszítette el a
fonalat író barátunk,mert észrevette, hogy Annuska nemcsak büdös, hanem
bajuszkája is van. Ebbe nagyon belefeledkezett, és nem hallotta mit mondd a
középkorú nő,aki már menopauzás volt. Vaktában elindult hazafelé, de Annuska
rácsörgetett, hogy hé Brohumil, maga nem is figyelt rám, pedig ez zaftos
pletyka volt a sörgyárról, eh, legfeljebb kihagyja ez a vén töketlen az ő jó
kis meséjét. Az apja más volt, hihetetlen, hogy nem kérdezett, morfondírozott a
nő, Valami történt vele!
De történt ám barátunkkal. Kiégett a lakása! Sírva ment egyik
szobából a másikba. Egy valami maradt meg épen, lágyan, foghíjas betűkkel: az
írógépe! De hogy nézel ki aranyom! Mint egy vén kurva, amin átalment a
gőzhenger! És megsimogatta a gépet, akkor adta azt a nevet neki, hogy soft
machine. És már nevetett a helyzet komikumán. :) Harsányan szívből nevetett,
édesjóistenem az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű, hát már te is azt
akarod, hogy írjam meg a regényem? És nem látott más, csak az írógépét. Sírt,
de most örömében. Peternél ellakhatok, úgyis csak egy macskája van, a lakást
meg nekiadom Pavelnek, rendbeteszi Rózával, jó lesz a fiúknak. csak az egyik
szoba égett ki, a szelemen gerendákat újra rakják, hinnye, milyen fájintossá
teszik! Azzal fogta a soft machináját, és Péterhez költözött. Nem érdekelte,
hogy kiégett a lakása, lázasan mesélte vénlegény barátjának, hogy isten mit
akar! :) Te szerencsétlen, maradt alsógatyád? Nem! A pénzed oda! Csak egy
ócskavas maradt, ami olyan, mint a prosti léna a faluban, épp ilyen lett a sok
kan után. Már a kannás borra fanyalodik! Hát ilyen a te géped. De hogy tudd
kivel van dolgod, én veszek neked mindent, most te leszel a gyerekem vén
marha:)
Ha akarod még nőt is szerzek neked, és harsányan felröhögött.
Be is szerzett mindent Bohumilnak, de Hrabal alig vett észre ebből valamit,
mert írt. Enni akkor evett, ha megéhezett, és a masina szuperált! Ronda volt,
meggárgyult, de a Szigorúan ellenőrzött vonatok ezen a gépen lett készen. Egy
nap meghallotta egy szobrász, hogy van egy ilyen masina, elment Bohumilhoz, és
fotózta az írógépet. Annuska meg stírölte a szobrászt, de hát a krasznaja
moszkva elnyomott minden jó csöcsöt, fart, gyönyörű lábat. Aztán kiadták a
könyvét Hrabalnak, és a városka a csodájára járt a masinájának. Ej ez a
Bohumil, hogy tudott olyan gépen írni olyan jó sorokat? A szobrász, a félnótás
hatalmas vagyont hagyott Hrabalnak a gépért! Vidd el, mondta neki, te is
beleszerettél, akárcsak én, de jó szobor legyen ám belőle! :) ja és kérek
helyette galambokat, és elnevette magát. A morzsát én állom, és nevetett,
nevetett ezeken a félütödött embereken, akikből élt. A soft machinát
visszakapta Bohumil és belekezdett a Sörgyári történetekbe.
