2018. február 25., vasárnap

Fűri Rajmond Ünnepek és hétköznapok

Nem volt szőnyeg leterítve, és nem lengtek zászlók sehol.
Virágokat sem raktak az emelvény elé, mert nem volt emelvény,
és asztal sem állt ott, ami mögött ülhettek volna páran,
ha lett volna valaki, aki szembe került volna a széksorokkal.

De széksorok sem voltak, mert nem volt terem sem,
nem is beszélve az épületről, ami nem épülhetett meg,
mert ez a semmi helye volt.

A semmié, ami maga sem létezett.

Tartottuk ezt a semmit.
Kicsit illegette még magát.
Azt hittük, hogy viszonozza majd a köszönést.

Sós volt az ízünk, és benne áram futkosott szabadon.

Néztük, ahogy kart karba öltve
elvonulnak maguknak
az ünnepek és a hétköznapok.


2005.

2018. február 22., csütörtök

Fűri Mária Nyár

Tele vagyok az illatával
Esti bódító estikék
Jön a szürkület félhomállyal
Múlik lassan az esti kék
Magamba szívom, hátradőlök
A felbukkanó csillagok
Lassan nőnek, mint nyomott vásznon
Minta, ahogy a tű bököd

Fölöttem az ég sötét sátor
Égi lámpás gyúl szerteszét
Nem akartam, hogy verssé váljon
Mégis lett róla költemény
Hogy miért jutott most eszembe
Nyáron volt s nem az Adrián
Valahol elvesznek belőle
Máshol pótlódik a hiány

2018. február 19., hétfő

Murányi Zita Fény

fekete hajamban az éjszaka fekszik hanyatt
a csillagos ég amitől a deresedő házfalak
kormosabbnak látszanak
és köröskörül szép fekete a salak

bár a széleken rápereg az arany
és csillog és leszakad az a darab
amibe sugarak töröltek sarkat
vagy a telehold is meghasad

hogy föllebbentse a sötét fátylakat
hajamban fölfeslik az esti szalag
két ezüstös csillag tizenkét szárában
fénye lobban az istent kereső szemhatárnak.

2018. február 18., vasárnap

Murányi Zita Aurora borealis

esténként az asztalon hagyott
fáradt lámpacsutkát is túlragyogja a hold
félbe van törve de így is eltakarja a napot
és kürtjével fújnak éjszaka takarodót

ha ezer kereke volna de most nem
dübörög a göncöl-szekér
alatta egyetlen sötét porszem
forog de már egészen eltörpült a földkerekség

erről a mindig égő sárga kanócról
az asztallapját betakarta a sercegés
gondolom messzebb valahol
egy másik este is föltárja keresztmetszetét

és olyan mint amikor szirmát tárja ki az épp
csak virágzó bánatos lila nárcisz
de máskor úgy képzelem el hogy ott jég
van és esténként tükrére szakad le az aurora borealis.

2018. február 17., szombat

garai péter sándor gránátalma

Grànátalma tisztitás mennyei meditativ tevékenység. Levágod a szárat és a másik felén az elszáradt csészeleveket egyenesen majd négy hosszanti metszést ejtesz a héjjon minek mentén könnyedén megfelezed majd negyedeled az érett gyümölcsöt a tevékenység során meggyözödsz róla hogy a mindnyájunkat utolérő entrópia rohadás halál nem végzett a kiszemelt példánnyal feketévé nem kivánatossá téve a belsejét. Aztán következik a szemezgetés. A vérvörös gránátalma magjai szinte maguktol peregnek ki a héj és a fehér elválasztó rétegek közül csak utat kell nekik nyitni felszabaditva öket hogy a tálba hulljanak. Ez idő. Hasznosan tellő másodpercek percek peregnek az ujjaid között: jutalmul édes harapás oxidánsok és vitaminok a szevezetbe jutva azok épitőkövei és mintegy mentális megtisztulás mire végzel mind a négy negyeddel. A konyhai hulladékot még eltakaritod és keresel egy kiskanalat hogy jutalmad végre magadhoz vehesd.

2018. február 15., csütörtök

Fűri Mária, Kerek Gábor Két haiku

Fűri Mária

Gyöngyök rezegnek
Örökzöld fűszálakon
Kerítés körül


Kerek Gábor

Fűben hullt levél
Ezüstös rácsok rabja
Zöldje zárt karám



















2018. február 13., kedd

Bak Rita Mókus

Macskám megfogott egy
mókust. Elkapta. Apró
lukat mart a
testébe. Majd felvonszolta
az erkélyre. Mályvaszínű
vér szivárog, hallom
a csont roppanását.
A mennyországot csak
pillanatokra látom,
a csont roppanása,
a vér szivárgása
nem szűnik meg.
virágok törnek ki
a falból és
benövik a mókus
testét.

Sorsod vektorok halmaza
egy pókhálóban,
aurád gúzsba kötve. 

dokk.hu

2018. február 11., vasárnap

Dezső Márton Csíkok

Tizenhárom napja láttam Józsefet. 
Amikor a zebra megtaposta. 
Errefelé csak egy van – mármint zebra –, 
József viszont töméntelen. 

A tülekedésre emlékszem, és arra, 
Ahogy Józsefet fellökték. 
Karok, csípők, lábak lassították 
József elkerülhetetlen esését. 

Szájából a cigaretta kirepült, 
Majd kezénél a földön megpihent. 
Az apró, amit markában tartott 
– egy százas és kettő ötvenes –, szétgurult. 

Úgy tűnt, József ennyivel megússza: 
Kétszáz forint, cigi, horzsolás az állán. 
Aztán megjelent a zebra József mellett. 
Olyan patája volt, mint az Ördögnek. 

Úgy világított fekete szeme, 
Ahogy kocsmában a billiárdgolyó, 
Mikor az asztal széléről visszapattan, 
És a lámpatest alatt, középen megáll.
  

Hitel 2017/04

2018. február 7., szerda

M. Szabó Mihály Falsch poetica

(Ladányi Mihály emlékének)

Kést dobál néha az emlék
(kisváros parttalan piszka).
Hogy ízlik, mondd csak a nemlét?
– felelsz-e Ladányi Miska.

Gyerünk, egy derűs éneket,
ne szabdald – vigyázz – e rendet!
Keverj szelídebb szeszeket!
– mondják, de ne maradj veszteg.

Hajtsd fel a lányok szoknyáját,
legyintsd arcul a bábokat!
Nem te vagy törpénél törpébb,
ők menetelnek szőnyeg alatt!

forrás: dokk.hu

2018. február 6., kedd

Ladányi Mihály Kirakat

Becsület szaktárs a kitüntetést kiosztó gyűlés után,
Dicsőség szaktárs munka után s a hentestől jövet
elácsorog a night club kirakata előtt,
hol kitüntetés nélkül vannak fényképezve a lányok.

A lányok, akik az Ingyenes Véradó Mozgalomból kimaradtak,
meg akik az Országos Faültető Mozgalomból kimaradtak,
és nem az üzemi zuhanyozóban vetkőznek szegények,
hanem a night clubokban építik a jövőt.

Becsület szaktárs viszont Ingyenes Véradó,
Dicsőség szaktárs pedig Országos Faültető,
mindegyikük zsebe tele kitüntetéssel,

és nagyon sajnálják a night club hölgyeit,
akik nincsenek benne az Ingyenes Véradó Mozgalomban,
meg Országos Faültető jelvényük sincsen.


Csillagok kutyaláncon, Magvető, 1987

2018. február 4., vasárnap

Ladányi Mihály levele

A levél Szebeni Sándor tulajdona, aki a másolat blogban való megjelenítését engedélyezte.


2018. február 2., péntek

Szebeni Sándor Valaki vár valahol

„Magánterületek előtt,
magánálmokból kirekesztve
hajlik az öreg este rám,
az árok puha, mint a jászol.”
(Ladányi Mihály: Csavargó-dal)

Elvadult aljnövényzet
boszorkák erdeje
burjánzó fű között
kristályok kápráztató kövek
és szerelem vetése
szerelemtől megédesült élet
és idegen illatú sóhajok
és megoldott övek
Hegyi út szélén
ücsörög Mihályunk valahol
bort és csókot
koldulva játszik
alatta nyújtózó parcellák
kitetsző sávok
utak szalagját
kísérő mezei virágok
Tenyere röptével
küldi kupáját
aki kapja az kortyintson
az adja tovább
léte már nem szerelem-izzás
már csak önmaga hamva
mégis szent nászáról
locsog a világ