Kiss Anna Mária, haiku

Kék váza az ég.
Benne alszanak télen a
cseresznyefák

Szebeni Sándor Kihívás

Kihív a múltunk. Mint ölyv repül,

védangyalod a válladra ül.
Kis szívem, lopjunk zöld kerti-színt,
a tövisek közt szemünk kinyílt.
Betömi szánkat a tört sötét,
repdes köröttünk kis lepke-lét.
Tárlókban minden, ami örök.
Te virágot ölsz, én fényt ölök.
Fénykútba merülj, ott hűs a fény.
Árnykút mélyébe hadd bukjam én.

Fűri Mária Mylitta

Hitte, hogy minden jár neki
S nem éri veszteség
Örökké él Mylitta
Semmit nem ad, de kér
Szeretne ezt is, azt is; így
A legkényelmesebb
Kereszt nélküli megváltás
És tét nélküli meccs

Ady kedvenc nótája Hegedül: Fűri Rajmund

Elhangzott a Benczúr házban rendezett Ady esten 2019. január 27-én

Rigó Tibor Ne bánts

Nem vigyáz rám a néma
est
nyelvére harapott
vére befestette a napot
vörösen bukdácsolt
és szelet korbácsolt
dühében
félősen osonok
sötét sarkokon
kabátom cibálja
fagyos tőrével
készül döfni hátba
ha szembe fordulok
vele
dühöng átkot szór reám
azzal van két szemem tele
hiába könnyezem
fagyos szél èn gyermeked
vagyok
kérlek ne bántsd a gyermeked
veled szaladtam nyáron
a réteken
mezítláb voltunk
cipőnk már régen elkopott
és most téped szaggatod rajtam
a rongyokat
te ne fordulj ellenem
tèged hívlak magányos esteken
hogy tombolj
ne hallja senki ha szívem
szakad
ne hallják meg könyörgő
szavam
ne nevessenek ha jajgatok
szél fagyos téli szél
én tőled származom.

Kiss Anna Mária Az én Kaliczka Júliannám

nyári este volt
s miközben
a tarkómra

szegeztek
egy miatyánkot
csak a Mamát

figyeltem
ahogy
nincs itt

a ráhajló ágakat
leszedegettem
róla

öreg gyerek lettem
ki megnyugvást
keres

most éjszakánként
az eperfa alá
sírdombjára ülök

virítok rajta
mint egy ottfelejtett
műanyag koszorú

Emily Dickinson A romlás nem azonnali

A romlás nem azonnali
Az kódolt szakadás
A hanyatlás folyamata
Szervezett pusztulás

Pókháló lesz a lelken
Majd porra por kerül
Tengelyt kiváj a fúró
Acélon rozsda ül

Kitervelt, lassú munka ez
Ördög diadala
Nem ember az omlás oka
Hanem törvény szava

Fordította: Fűri Mária

Crumbling is not an instant's Act
A fundamental pause
Dilapidation's processes
Are organized Decays.

'Tis first a Cobweb on the Soul
A Cuticle of Dust
A Borer in the Axis
An Elemental Rust —

Ruin is formal — Devil's work
Consecutive and slow —
Fail in an instant, no man did
Slipping — is Crash's law.

https://allpoetry.com/Crumbling-is-not-an-instant's-Act

Gyász - garai péter sándor írása

Tandori Dezső

1939 - 2019

garai péter sándor írása:

Beszélgettem Tomival reggel tartalmas öt percet tea mellett. Többek közt elpanaszoltam neki mi foglalkoztatott hogy egy időmértékes történetet olvastam korábban reggel TD-től a 80-as évekből amiben arról ír hogy délutánra már nincs kedve másnap elindulni városszerte busrizst kiszórni az énekesmadaraknak eldugott helyeken bokrok alatt és különben is tehetetlen a telhetetlen galambjai csapnak le rá a rigóknak és cinegéknek cinkéknek és zöldikéknek meg megyvagoknak kiszórt élelemre de aztán másnap hajnalhasadtával a kötelesség eltölti és nekivág a kalandnak újra de mi történik most hogy meghalt ki ad enni az énekes madaraknak? Tomi se tudta a választ de mosolygott kissé szomorkásan és az égnek meredt taréja a fején majd trillázva elkezdett egy panaszos hosszú dalt fütyülni a kantinban nekünk

Fűri Rajmond Hazugság

A vizsgálat egyszerű.

Érintés az egész, finoman, röviden, fájdalommentesen.

Mindkét szervre elvégzendő.

A készülék a test reakcióját rögzíti, és az elváltozást méri.

Ebből pedig következtet a szervek minőségére. Amit egy számmal fejez ki. Azzal ad meg.

A húszas érték körül van a határ.

Alatta a szervek működése normális. Felette valamilyen kór hatása mutatkozhat.

Ezt már kezelni kell.

A mérés mást mutat a különböző napszakokban.

Reggeli időben a kapott érték alacsonyabb. Később emelkedhet.

Ha közel van a határt jelentő értékhez, akkor jó tudni, hogy ez tartós változást jelent, vagy csak a napszak hatása miatt magasabb a kapott szám.

Ezért a vizsgálati időt változtatni szükséges.

Ezzel kiszűrheti a szakember a hibát, amit az is jelenthet, ha nem tisztázza a magas érték kialakulásának okát, amikor a mérés idejét azonos napszakra teszi.

Délutáni vizsgálatok után ezért szükséges egy délelőtti próbát beiktatni.

Ha az akkori érték alacsonyabb a délután mértekhez képest, akkor tisztáztuk, hogy a működés nem tér el a szokásostól.

Ha ilyenkor is magas a kapott szám, akkor pedig arra derült fény, hogy a folyamat romlott, és akár beavatkozáson is gondolkodni szükséges.

Amikor a beteg azt kéri, visszatérően, hogy délután jöhessen a vizsgálatra, akkor ezt a délelőtti kontrollt valahogy el kell vele fogadtatni.

Azt mondja, hogy későn fekszik, ezért későn is kel, és szeret gyalog menni a rendelőbe, a mérésre. Ezért jobb neki az ebéd utáni idő.

Hogy lehet az ilyen emberrel elfogadtatni, hogy szükség van egy korai időben elvégzett mérésre?

Azt kell neki mondani, hogy a rögzített jelentkezési időn nem lehet változtatni, és ezt meg kell értenie.

Ha elmondanánk neki, hogy a vizsgálat ellenőrzése így lehetséges, akkor egy titkot árulnánk el előtte, és ennek a következményei beláthatatlanok lehetnének.

Megtudná, hogy mit gondolunk az állapotáról, és akár az is eszébe juthatna, hogy milyen súlyú is a betegsége.

Márpedig ez nem használna az állapotának.

Ha nem tudja, hogy mivel kell számolnia, hogy mi vár rá az elkövetkező időben betegként, akkor nem izgatja magát, és akkor nem romlik az állapota.

Ha ismertetjük előtte a valós helyzetet, és a veszélyeket is elé tárjuk, amikkel számolhat, akkor a félelme csak súlyosítaná a helyzetét. Mert a betegségével való foglalkozása ezt eredményezné.

Vagy azért, mert nem fiatalember már, vagy azért, mert nincs kellő tájékozottsága arról, hogy ez a betegség hová alakulhat. Milyen állapotra számíthat, ha elhagyja a szerencséje.

Kevésbé kíméletesen: ha szembe kell néznie az elkerülhetetlen romlással.

Ami a végén a pusztulás. Ha nem is pár napon belül.

Mondjuk pár év alatt.

Szenvedések után.

Nincs ember, aki az ilyen hírt el tudná fogadni.

Fel sem készülhetünk a pusztulásunkra, hiába tájékoztatnak pontosan, részletesen a lefolyásáról a bajnak, ami a végső megsemmisülésünkig tart majd.

Ezért nem is lehet közölni a beteggel soha, hogy mi a baja, ahogy azt sem ismertethetjük meg vele, hogy mire kell felkészülnie a következő idejében.

Holnap vagy holnapután. Esetleg néhány hét vagy pár hónap múltán.

Ahogy az évek alatt végbemenő folyamatról sem közölhetünk vele adatokat.

Az életét védjük, és ezt az életet becsüljük meg, amikor hallgatunk.

Meg amikor elérjük, hogy a vizsgálatra olyan időben jelentkezzen, ami megfelel az ellenőrzés feladatának.

Becsapjuk.

Be kell csapnunk. Félre kell vezetnünk. Az ő érdekében.

Nagyon is jó célért.

Ez nem hazugság.

Nem igaz, hogy ilyet nem lehet tenni, ha szükség van rá.

A mesterlövész sem mondta meg a haldokló barátjának, hogy szegény parasztokért harcoltak a banditákkal, amikor a haldokló kincsről, sok-sok aranyról álmodozott. Azért vállalta a harcban való részvételt.

Tiziano azzal bocsátotta Spanyolországba tanítványát, el Greco-t, a róluk készült filmben, hogy vigyázzon az embereknek mondott igazsággal. Mert azt az emberek nem szeretik hallani.

Mintha a halálunkat kiiktatnánk az életünkből. Egy ideig biztosan.

Különben gyakran nyilatkozunk úgy a halálunkról, mint amitől nem félünk, és nem ismerjük be a rettegésünket. Lehet, hogy ilyenkor tényleg nem jut eszünkbe a majdani szenvedés, és az azzal járó változó felfogásunk.

A hazugságért kár haragudnunk.

A mindenütt jelenlévő hazugságot is tudomásul lehet venni.

Kitalálni a jövőt, a következő pillanatot, az megmarad lehetőségnek.

Ezt sokszor megismételni: kész próbatétel. Egyben nagy siker.

Ilyenkor a hazugság is lelepleződhet, és akkor okunk lehet némi megelégedésre.

Csak érdemes csöndben maradnunk.

Magányos, néma csöndben. Barátkozva a hazugsággal, amit megpillantanunk sikerült.

Érthetünk valamit abból, aminek a része lehetünk.

2017. 04. 26.

Grego - Földvári Gergely VERSIKE

Mint az őszi falevél,

Mielőtt még a szél leszakítaná;

Mint virágon a vízcsepp,

Mikor még feszül;

Mint a mellkas, mikor lélegzik:

Megáll, majd újra mozdul,

Őz a neszre nekilódul.

A széken ülve hátra táncol,

A vékony konyhai parapetfal

Ormán a méllyel macskamódra

Dacol: utánoz és majmol.

Gólya hozta de a gólja viszi,

Előre, a padsorok között,

Baumhorn* rajzolta makacs

Nagy lépcsők fokán fel és le

Nap nap után. Szüntelen...

Vigyázzunk Rá, kérlek

Szépen Kedvesem!

Halk szóval, szemmel, mert neki nem

Fáj a kín, mi oly régen gyötrő,

Lapjai még fehérek, simák,

A füzetén csak tintafolt jelez,

Meg féktelen radírozás.

De kitörölni semmit sem lehet,

Mi történt elrendeltetett.

(2019.02.05.)

*Baumhorn Lipót (1860 - 1932), magyarországi zsidó építész. Iskolák és zsinagógák tervezése fűződik a nevéhez

Jónás Tamás, Fűri Mária Két rövid

Felütés:

Fűri Mária

Ha csupa rossz jön, mondogatom

Már csak jó jöhet

Ha csupa jó jön, mondogatom

Még rossz is jöhet

Ha jön jó és rossz vegyesen --

Ez a leggyakoribb

Semmit se mondogatok csak

Érzem az idő szorít

Válasz:

Jónás Tamás

Ma jóra jó, majd rosszra rossz,

vegyítve szentlélek, s gonosz,

de rossz a jó, muszáj a sor.

Sorrendje nincs. Kivált a tor.

Garai Péter Sándor Állhatatos

Elmentem hajóra dolgozzak. Nem könnyű munka de fiatal vagyok bírom a strapát. Kényelmetlen az ágy a kajütben ahol mások is alszanak. Eleinte az éjszakai neszeik sem hagytak aludni. Meg a konstans csobogás. Aztán a fáradtság átlendített a holtponton és álomtalan szendergés vett urrá rajtam hajnalig. Bosszantóak az utasok és a kéréseik értelmetlenek. De néha kapok szép borravalót azt is elrakom. A fönökök mind hülye. A társaim is. Az ételre nem kell költeni és annyit ihatunk amennyit akarunk. Néhány végig hányt éjszaka és támolygó szolgálat után megtanultam kordában tartani magam. Annyit vedelek hogy vidám maradjak de nem többet. Nem nőzőm és a dohányt is letettem amint szembesültem az árakkal a hajón. Az étel ingyen van és annyit ehetünk amennyit akarunk el is kezdtem szépen  kerekedni tőle. A szállás is biztosított. Az uniformist kaptuk. Új ruhára nem költök a ritka szabadnapokon a régi sajátomban vagyok. Az idő szalad ahogy kikötőről kikötőre hajózunk. Számlámon fél év alatt összejött egy kocsira vagy ház előlegére való. Megfontolt és takarékos vagyok. Várom hogy elérjük Monacót és én szabadnapos öltözetbe este nyolckor besétálok a kaszinó ajtaján és az egészet felteszem a feketére és kaszinót robbantva távozok. De a golyó tovább pattog és mint megannyi lakáshitel banki tartozás és orvosi számla a halott szüleim után és temetési költség adosság súlya hullik vissza rám ahogy megállapodik a piros szám rekesze alatt. Most megint gyüjtök hogy legközelebb megtehessem a pirosat.

Emily Dickinson Hosszú elválás volt

Hosszú elválás volt, de az idő

Az interjúra eljött

Isten ítélőszéke előtt

Az utolsó és második idő

Találkoztak a hústalan szeretők

Pillantásukban a menny

A mennyek mennye, kiváltság

Egymásnak szemeiben

Nem volt megelőző életidő

Felöltöztettek, mint

Új meg nem születettek, de akik

Örök életre születtek most

Volt ilyen mennyegző valaha?

Az éden, a házigazda

És szeráfok és kerubok

A legbensőségesebb vendégsereg

Fordította: Fűri Mária

'T was a long parting, but the time

For interview had come;

Before the judgment-seat of God,

The last and second time

These fleshless lovers met,

A heaven in a gaze,

A heaven of heavens, the privilege

Of one another's eyes.

No lifetime set on them,

Apparelled as the new

Unborn, except they had beheld,

Born everlasting now.

Was bridal e'er like this?

A paradise, the host,

And cherubim and seraphim

The most familiar guest.

Resurrection by Emily Dickinson - Famous poems, famous poets. - All Poetry

https://allpoetry.com/Resurrection

Kertész Éva Füst és hamu

Anyám túlélte.

Aztán a túlélést élte haláláig.