Szólj,
ha lusta volnék
Szólj ha lusta volnék, talán még nem késő!
Hívj, ringass, akár rángass ha kell,
Csak ne félts, legalább Te ne! Kérlek
Szólj, s szavad sose legyen végső!
Repülőtéri
szerelem
Búcsúzáskor riadtan láttam meg
vállad felett a dermesztően hideg
halált,
De egy könnycsepp szivárványán át,
a remény fénysugara mégis lelkembe
talált.
Reggel
Álmaidtól megizzadva
végignézted életed
azúrkékben felvillanó kristályképeit ...
De jó,
hogy szeretőd forró testénél,
szunnyadt tested új erőre kapva
lélegez be hajnali szuszogást –
A Hold hűs homályát
a Nap örökhűen fűti fel,
Hogy nap nap után,
estet s éjt újból nap kövessen.
Kezdet és vég:
áldását adja ránk az Ég!
Marco
Polo
Vigyázz! A tengerek mélyek, a
hegycsúcsok fagyosak.
Ne légy hát olyan féktelen, kérlek, nézz
inkább szemembe
és ott kutasd mi is a Végtelen! –
... mert amit egy szempár vizének
tükrében látsz,
Az fogja csak feltárni számodra
Mit szemed kíván, oly égtelen.
Szeretlek,
Ő szintén
Akár pergő gyorsétteremben, akár néma
tengeralattjáróban vagy,
a kérdés mindig ugyanaz: vajon őszintén
szeretsz- és Ő szintén szeret-e?
