2019. május 31., péntek

Szilasi Katalin Hideg éj

Fagyos az éjszaka.
Kopog.
Az égre szögelt csillagok
az űr örökös foglyai.
Sóhajtást hallani.
Az elfogyott hold
dohog, vagy valaki
idelenn sírdogál?
Az idő itt és most
megáll.
Merev mosolyok közt kapirgál
az izgága szél.
Hajléka nincs, köröttünk köröz,
neki soha sincs "hazatér".

Részeg kukák csúszkálnak,
tótágast állnak a friss havon.
Lámpafény matat félvakon.
Kincset talál,
egy egész félszáraz kenyeret!
Egynapi kereset - villantja,
s odébbáll.

A házak sivár kalodák.
Csonka álmok foglára
őrzi a tegnapi napot.
Rég kioltott vágyak.
Horkolnak a zárt szemű
ablakok.
Egyikben gyertyaláng
pislákol, nem lobog.
Talán imát mond valaki,
vagy már "csak" bölcs halott.

dokk.hu

2019. május 26., vasárnap

2019. május 22., szerda

Emily Dickinson Az égből visszavont felhő

895

Az égből visszavont felhő
Dicső fény része lett
De az a felhő s társai
Számomra elveszett

Ha néztem volna távolabb
S a memória doboz
Megőrizte volna az izzást
Az hasznos lenne most

Ha angyal mellett lépek el
Nem vetem rá szemem
Majd csak ha a mennyben leszek
Én most így tervezem

Fordította: Fűri Mária

A Cloud withdrew from the Sky
Superior Glory be
But that Cloud and its Auxiliaries
Are forever lost to me

Had I but further scanned
Had I secured the Glow
In an Hermetic Memory
It had availed me now.

Never to pass the Angel
With a glance and a Bow
Till I am firm in Heaven
Is my intention now.

https://en.m.wikisource.org/wiki/A_Cloud_withdrew_from_the_Sky

https://www.dailymotion.com/video/x29jkpa

https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/A_Cloud_withdrew_from_the_Sky/hu/72905-Egy_Felh%C5%91_elvonult

2019. május 21., kedd

garai péter sándor Bocsánat

Bocsánat hogy minduntalan felébresztelek. Az előbb is percekkel vagy tíz percekkel ezelőtt - az idő folyása éjszaka hajnalban mintha ritmustalanná válna - a kézfejed domborulatán simogatom a pihéket önkéntelen és az ujjad megmozdul visszasimogat szemed kinyílik félálomtól részegült hangon szólsz a szavak gyors egymásutánban visszhangzanak a párna paplan és lepedő koordináta rendszerén belül Mi van? Kelni kell? kérded a helyzethez mérten kissé komoran a rég meg nem szólaltak rekedtségével felelem Nem és már csukva is ismét pilláid légzésed megint egyenletes mélyül a csend parketta recsegve hull némaság közé a gázkonvektor őrlángja surrog mint a korán elégő jövő egy-egy taxi robog az út kövein időnként zárt ablakunkon kívül a város sohasem alszik teljesen és mennyi mindent megcselekszünk álomban amiről nem fog tudni senki kész meg nem írt regény fele életünk. Most már felesleges is volna hogy visszaaludjak

2019. május 18., szombat

M. Szabó Mihály Este a tóparton

estefelé – fáradt vándor –
szeretem a sétákat én
mellem vitorlavásznának
nekifeszül a nyári szél

kontyukat dobálják,
szépasszonyok a fák
lelkemnek vihara elcsitul
hallgat, mint néma táj

az est hajlékony,
kíváncsi hölgymenyét
pici lámpácskák a csillagok,
s lassan, mint kotlós, elül az éj

dokk.hu

2019. május 16., csütörtök

Fűri Mária Utószó – Ady Lédának


Én tudom, hogy lelkembe süllyedsz
S a mindennapok úgy borulnak
Föléd, mint óriás vízoszlop
Lefojtva hangjait a múltnak

Tudom, hogy mindent tőled kaptam
Az új hangot és új szerelmet
Az áhított költői rangot
Úr-palástom, s mi tengert szelhet:

Hajót, mi jó szebb, új vizekre
Röpül, mert a szentlélek hajtja
Vagy korcsma gőze, árbocain
Büszkén dagad a versvitorla

Sorokat, melyek hozzád méltók
Szenvedélyt, ami el nem lankad
Alapot, zúdulhat rá bármi
Tart akkor is, ha megtagadlak


Ez a vers 3. lett a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Tagozata által meghirdetett ’Száz év Ady nélkül’ verspályázaton. És bár mindig szubjektív minden zsűri, minden bírálat, azért nagyon örültem, hogy 119 pályázó vers közül az én versem (is) kiválasztódott.
(Jelige: vitorla)

2019. 02.17-i bejegyzés.


2019. május 13., hétfő

Fűri Rajmond Lélekátvilágítás


Konrád, Konrád, most komolyan.                           
Újítanod kell a gépet.                                               
Megmutatja csontjainkat,                                         
mi nő belül, s mit titkolnak                                       
látásunk elől a sejtek.                                               

Kíváncsiságunk megnőve,                                        
látnánk azt is, mit az anyag                                      
magából kitermel egyre,                                           
amiből gondolataink,                                                
s a különös lélek fakad.                                            

Mi hiányzik, hogy így legyen?                                 
Hol tart most az új kísérlet?                                     
Sugaradnál segítséged                                              
kéznél volt, és választhattál:                                     
nőd kezéről készült képed.                                       

Gondolatunk kényes fajta.                                                   
Pillanatokra van szükség,                                         
hogy a helyét megtalálja                                           
bennünk, és még milyen furcsa                                
érzésünk, mely új jelenség.                                       
                                              
Alapunk, min létünk sarjad,                                     
tudjuk régtől, az önérdek.                                        
Persze, ennek nyoma sok van.                                  
Bajlódunk is vele bőven.                                          
Nem csoda, hogy többen félnek.                             

Ki mondja ki, amit érez?                                          
Tervét ugyan ki mutatja?                                          
Versenyt vállalunk, mely ádáz                                             
küzdelem, és ha sportszerű,                                      
akkor neve: Olimpia.                                                

Jótétemény lenne tudni,                                           
kiben mi lakik, s mi készül.                                       
Ha Te meg tudnád mutatni,                                     
feketében és fehéren,                                               
hová juthatunk el végül!

Azt javaslom, kezdd magadon,
Világítsd át gondolatod.
Készíts róla, ami látvány,
lehetne több dimenziós,
s tedd közkinccsé, ha akarod.

Gyanúm szerint kell egy tükör.
Csak összehasonlítani,
hogy az érdek, mivel kezdted,
és a jel, ami előállt,
össze hogy fognak illeni.

Ha valami megzavarná
dokumentálásaidat,
figyelembe veheted, hogy
jó szándékú segítődből
számolatlanul sok akad.

Talán bajod azzal lehet,
hogy a lélek vajon anyag?
Aminek a gondolata,
érzései, titkos vágya
rögzíthető, és megmarad?

Mert, bizony, az emlékezés
olyan, mintha onnan jönne
jelenünk, és a jövőbe
segítségével juthatunk.
Elvárva, hogy nem lesz ferde.

Ami gondot is okozhat.
Érdek diktál, és a múltunk.
Talán ezért hallgatjuk meg
egymás szavát, hogy belőle
őrá magára láthassunk.

Azért te szólj, ha kész lenne
műszered. Következőleg
olvasnánk egymás fejében,
s áldott korunk köszöntene
ránk, bizonnyal nem mesében.

2019. május 10., péntek

Szebeni Sándor Ez a ringlispíl


Ezt a sergőt ki hagyta itt?
Nem tudod a számát, szerit.
E körhintát hó-jég törte,
földig nyomta, de kinőtte.
Ég hányta rá minden kövét
s hét boszorka rontotta szét.
Ezt a sergőt orkán tépte,
mégse fájjon szíved érte!
E körhintát szólítsd s indít,
úgy forog majd, ahogy illik.
E ringlispíl magyar honi,
nem párizsi, sem londoni.
Ez a sergő hét főt jegyez:
egyet, aki zabot hegyez,
és még hatot, akik félnek
s kezelik az időgépet.
E ringlispíl himbi-limbi,
vagy fel vagy le akar vinni.
Három róka s három medve
forgatja az időt benne.
Ezt a sergőt csöndje viszi,
nem pereli, aki hiszi.
Körbevarrja, veri sebbel,
marja vasrozsda-keservvel.

2019. május 7., kedd

Várkonyi Miklós Állatkuplék - Degu

Ha az ember egy vérebet megun,
és allergiát kelt benne a macska,
gondolkozhat egy kedves, nagyobbacska
pótkedvencen: egy szelíd kis degun.

A tetszésindex  komoly próbatétel,
hát döntsön együtt szív és ráció:
essék meg most a degusztáció,
és rögzíttessék mélykék tollbetéttel.

Kiválaszthatod hát a magadét,
olyan készletként válogatva össze,
hogy kalitkádban egymást dögönyözze
két digitális degu-dagadék.