Fűri Rajmond A segítségről

A készség általánosan adott,

S hiányát követi zajos morgás

Vagy feszültség, amelyet átél,

Aki mer hivatkozni saját

Körülményre. Hirtelen a lopás

Kerül elő, s rá kell ébrednünk,

Hogy a sok nemes elképzelés

Spanyolfala mögött az élők

Jelentős része kézzel foghatót

Keres. Megedzett harcosokként

Tűrnek vereséget, s amikor

Az áldozat a körbe lépett,

A falkát hatalmába keríti

A visszatartott, de jelenlévő,

Folyamatos és fokozódó éhség.

Tétet csak azok tesznek, akik

Menekülésüket becsomagolják,

S mutogatnak a hiábavaló

Igyekezetre, amelyről eszükbe

Jut a nevetséges, végtelen ostobaság.

Közösségi helyeken aztán

Díszes öltözet fogja nyomatékát

Adni a megoldásra szánt szónak,

Amelyet az ünnepi ének még

Magasságokba is emel. Olyankor

Kórus szól, vagy az orgona zeng.

Változatlan marad ridegségünk.

Mutatható az egyetlen áldozat.

Törvény gondoskodik a hiányzó

Elszánásról, hogy egyformák

Lehessünk. Bűn a leszakadás,

És hasznunk közös gyümölcseit,

Érdem helyett, a rászorultság

Osztja szét. Ki hinné, hogy egy álom

Megvalósulása közben jöhet

Átmenet, melyben fokozódhat

Tartós versenyünk, konszenzussal

Keverten, és olyan jóleső

Az ismétlődés egyformasága?

Már csak magunkon kellene, gyorsan,

Az öregedést kihagyva, segíteni.

Mórotz Krisztina A hallgatag szirének

Egy falu ez, előtte a hallgatag szirének ülnek, mindegyik szirén egy széken. Maguk elé néznek, gyönyörű mézszőke hajjal, ugyanolyan zöld ruhában a kilenc szirén. A szemük kifejezéstelen. Szomorúak, hallgatagok.

A falu a tengerre néz, vágyódnak az otthonuk, a víz után. Mármost van a sziréneknek egy éneküknél is borzalmasabb fegyverük, nevezetesen a hallgatásuk. Sosem történt meg, igaz, de talán elképzelhető, hogy daluktól megmenekült valaki, hallgatásuktól azonban egészen biztosan nem. Márpedig ők nem dalolnak. Egyenes háttal ülnek a széken, hosszú zöld ruhájuk takarja szirén létüket, olyanok, mint kilenc gyönyörű nő, felséges alakkal. Közöttük sétálok a faluban mezítláb, de csak azt látom, hogy mindegyik ül, hallgat. Meztelen lábamra ránéz mindegyik, sorban hullanak rezzenéstelen szemükből a vizek, kis erecskék, kékek. Borzalmas és gyönyörű látvány, valaki rázza fel őket álmukból, kiáltom, figyeljetek rám, de mindegyik maga elé néz, tudják a mézhajúak, hogy örökké itt fognak ülni egy falu poros főutcáján, és az lesz a büntetésük, hogy szemükből patakzanak a folyók, és hallgatagok, némán vágyakoznak. Kilenc szirén szerelmes lett egy nap a tengerészekbe, és nem énekeltek többé. Phorküsz tengeristen megharagudott rájuk, és hontalanná tette őket a világ legporosabb falujába száműzve. Azokon az utcákon kell ülniük, ahová a tengerészek kitántorognak a prostituáltakhoz, ahol piros lámpa helyett szirének ülnek. Végig kell nézniük, hogy a tengerészek, ha kikötnek, végigmennek az utcán, mindegyik kiválaszt magának egy cédát, nem látják a sziréneket, a szirének láthatatlanokká válnak ezeken az estéken, csak azt érzik szerelmeik, hogy patakokban ömlik az eső. És én futok, mert folyamisten, Arkhelóosz megszánta őket, és patakmedret, folyóágyat adott nekik. Megrázom sorban őket, és eléneklem a jó Akhelóosz adományát. Hallgatnak, de mintha a hallgatásuk tele lenne fénnyel, megkönnyebbüléssel, élettel.

Most már a könnyük is folyóágyba fog hullani , míg egyszer tengerré duzzad minden könny, és megint énekelhetnek sziréndalokat.

Nyírfalvi Károly Erős vázlat című versére

Nyírfalvi Károly

Erős vázlat

Szirének ülnek a falu főutcáján.

Kilencen néznek, hallgatnak mind,

szájuk zárva, nem mozdulnak.

Annál rosszabb nincs.

De képnek hogy adjak hangot?

Miképp némafilmnek szavakat?

S ha meg is szólalnának: énekük

végzetes. Gyönyörű, halálos.

Nem mozdulnak, hallgatnak.

Készülnek, készülődnek, metsző

a csendjük, a tekintetük.

Annál nincs rosszabb.

Valaki emelje fel a képet, rázza

meg a vásznat, kezdődjék a szertartás,

legyen igazuk végre, legyen való a

hallgatás.

Steszkó Juli Útravaló

Mit is kívánhatnék
Az új évben neked,
Szeretet vezesse
Mindig a léptedet.

Jusson asztalodra
Minden nap friss kenyér,
Teljesüljön a jó
Mit a szíved remél.

Betegség és bánat
Kerülje a házad,
Legyen a boldogság
Mindig vendég nálad.

Kivánok még hozzá
Jókedvet és békét,
Szívedbe örömet
Ne gyötörje kétség.

Irgalmas szívet is
Ami ma ritka kincs,
Tudj azoknak adni
Kiknek semmije nincs.

Lábad alá utat
Hátad mögé szelet,
Mely, ha eltévednél
Mindig hazavezet.

Bármilyen helyzetben
Ember tudj maradni,
Tisztesség, becsület
Ösvényén haladni.

Istennek áldása
Kísérje életed,
Óvjon minden bajtól
Vezesse léptedet.

Fűri Mária Regölő

Nem az a baj, hogy zombi vagy
De rossz a májad és szived
A kutyaúristenedet
Az ördög elvigyen!

Nem baj, hogy arcod pergamen
S vagy lassan már félig tetem
De baj, hogy rossz a májad
Hogy szived helyett kő kalapálgat
A kutyaúristenedet
Az ördög elvigyen!

Nem baj, hogy fél lábbal már az űrben
És az se baj, ha ülsz a zűrben
De baj, hogy lelked menthetetlen
Szived helyett kő kalapál csak
Nem is szólva, hogy rossz a májad
A kutyaúristenedet
Az ördög elvigyen!

A zombi se mind nemtelen
Vigyázz, mert ha már nem használod
Amit használnod kellene
Kinyúl egy kéz a föld alól
És letépi, bizisten, kitépi
S útfélen hagy, ha nem vigyázol
A kutyaúristenedet
Az ördög elvigyen!

Fűri Rajmond Regölő

Brum, brum, brum, brum,
így beszél a medve,
mert nincs néki kedve.
Szereti a szamócát,
nem eszi a kabócát.

Brum, brum, brum, brum,
Józsi bácsi kendnek
fiút hoztam, vedd meg.
Kívánságod teljesült,
Finom ám a libasült.

Brum, brum, brum, brum,
Kati néni kendnek,
leányt hoztam, vedd meg.
Adjál érte aranyat,
tette le a kosarat.

Brum, brum, brum, brum,
de meleg ez a ház,
család benne tanyáz.
Jöjjön rátok jó idő,
sok bőtermő esztendő!

dó, szó, dó, szó,
dó-dó szó-szó dó szó,
dó-dó szó-szó dó szó,
dó-dó szó-szó dó-dó szó,
dó-dó szó-szó dó-dó szó.         (utoljára: szó-szó lá ti dó-dó-dó)

Dr Kocsis András (1919 - 2013)

Jéghályogos, nyitott, meredt szem

a téltől megdermedt folyó.
Békéltető, fehér kezével
Most fogja le puhán a hó.

Varjak gyűrött, fekete leplét
Szürke égig lebbenti a szél;
A Nap vöröslik csak a krétarajzon,
Más minden szürke, fekete, fehér.