A felütés az a vers, bejegyzés, amire a másik személy verssel, vagy egyéb műfajba sorolható írással válaszol.
Egy bejegyzés maximum 4096 karakter lehet - ennyit enged a rendszer.
Az új bejegyzés - különbség a főoldaltól - az oldal végén jelenik meg!
Az oldal szerkesztője: Fűri Mária, Fűri Rajmond
Az oldal szerkesztője: Fűri Mária, Fűri Rajmond
felütés:Fűri Mária
VálaszTörlésAz uralkodó szín a sárga
A piros csak utána jön
Ezért álldogál egymagába'
S nincsen nyomába' csóközön
De jó hogy vannak napraforgók
Nem csak a sárga tökvirág
Ezek a víg seregtoborzók
Kerekfejű napkatonák
Van Gogh virága úgy aranylik
Hogy nem nyomaszt a sárga szín
Vonatokból kinézve nyárlik
S engem a napba visz a sín
Válasz: Fűri Rajmond
Feléled újra
A széles horizonton, ha elterülve
éppen csendes a táj, az Alföld síkja
tágra nyitott szemmel várja, hogy fölötte
telt felhőkkel jön a Nap, az ég ura.
Tűz árad, s a földi szem elbágyad, hiszen
csak egy pillanat volt, és már bezárta,
hogy nézhessen majd tovább, magába, mélyen,
ahol saját lángja feléled újra.
felütés:Fűri Mária
VálaszTörlésAmikor az istráng elszakad
S helyébe új istráng nem akad
A szabadsággal tudsz-e kezdeni
Valamit, vagy a kedvedet szegi
Válasz: Fűri Rajmond
Jön velünk
Van-e más, mint szabadság?
Zene, tánc és hajcihő?
Amikor az ember nő
magában, az mulatság?
Tükre még lágy, a mosoly
drága, a felelősség
levegő, csupa kétség,
s a válasza nem komoly.
Hallod, szól a görög jós?
Látja távol a jövőt?
Vagy sziklája mögött
sír, de legalábbis bús?
El is néznénk valamit
magunknak, ha lenne jó
ígéret, hogy a folyó
majd célunkhoz elrepít.
Maradna még az erőnk.
Némi okulás, bízva
magában, pedig hiba
követ, s kitart. Jön velünk.
felütés:Fűri Mária
VálaszTörlésAmikor szólok nyelveken
Azt egyedül te érted
Kihalászod a zavarosból
Ami belőle étek
Szétterülhetek, mint a víz
Száraz alföldi homokon
Hajtogathatom konokon
Panaszaimat, mint a csíz
Válasz: Fűri Rajmond
Túl a télen
Epertől roskadoznak a pultok,
és gránátalmát tesz ki a kofa.
Nektarint látni meg friss barackot,
aprócska cseresznyét, s az áfonya
mellett a drága mangó, az öreg
narancs és a kivi új doboza
csábít. A kék kerek gyümölcs pedig
nálunk terem. Neve: japán szilva.
Fürtös a paradicsom, van bőven.
Retekből a vaj finom. Saláta
fejek sora, és a karalábék,
miken főzelékbe levél marad.
Karfiolok, sok szárral, mellettük
olasz kel gyűrött zöldje, mit télen
virslivel ettem, frankfurtival, ha
nem maradt homok a nagy levélen.
Ugye tudod: túl vagyunk a télen.
A mezőn szárban már a sok kalász,
s a kikelt kukoricát eső
áztatja. Nem hiába volt imánk.
Nyarunk is beköszöntött, amikor
felszökött a Nap. Körötte a láz
keringett, mint megriadt kis madár.
Oly gyorsan lett meleg, s benne a ház.
Felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA korlátaim és a korlátaid
Hangoljuk össze valahogy őket
Ne érjenek túl egymáson
Ne legyenek túl messze egymástól
Illeszkedjenek mint a kondenzált gyűrűk.
Töltsük ki pontosan a teret
Használjuk takarékosan
Hiszen egyre kevesebb van belőle
Illeszkedjünk pontosan, tudva hogy
mindez aktiválási energiát igényel
De végül alacsonyabb
energiaállapotba kerülhetünk.
Válasz: Fűri Rajmond
A Hold
Lágyan jött a nyári este,
álmosan a Hold kileste
odalent mit táncolnak.
Hallgatott. A zene tetszett.
Váratlanul érdeklődve
követte a csillagot.
Elképzelte, ő a párja,
akivel csak egyre járja
tovább égi köreit.
Ráébredt, hogy régi vonzás,
Földje csillog, és örök társ,
kinek bája páratlan.
Azóta a változása,
fényessége, a hatása,
mint egy szelíd udvarlás.
Hónapjára egy újabb jő,
sokáig követi a nő.
Jutalom a büszkeség.
Alig hiszi, hogy az élet
vele sarjad, tőle éled,
és, hogy egyszer, bátorsággal
hozzá repül gyereke.
Felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésJószerivel víz vagyok
Jószerivel űr vagyok
És mégis fogható
Hogy is van ez?
Ez hajmeresz -
Nem felfogható
Válasz: Fűri Rajmond
Azt képzelik
Mennyi tűz, és
hogy lobog!
Mennyi mozgás,
imbolyog.
Tolakodnak
ösztönök,
végtelenség
integet.
Gyereksereg
közelít.
Énekelnek
valamit.
Ragyogók
a szemeik,
szívük telve.
Álmaik
hangoskodnak
meséket.
Ifjak futnak,
dobogás,
csúcsok
szemeik előtt,
telve súlyos
örömmel.
A sokaság
duruzsol,
hangjuk zenél,
az élet.
Hova néznek?
Maguknak
ami jön, azt
képzelik.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésÁmbár a hegynek mindig van völgye
Nem leszek senki háremhölgye
Sem oldalborda még ha szép is
A lélegzetállító genezis
Nem éjszakánként szerzem vissza
Ha jogaim a nap felissza
Nálam a nappal lesz a first one
Ott győzök majd egy utcahosszal
Válasz: Fűri Rajmond
Miért, miért?
"Minden rossz közt legrosszabb a férfi."
Van, aki érti, s nem magyarázza,
hogyan lett utána Hold a Napból,
és kit minek látott valójában
az a Kata, útban Páduába?
Rómeóról mit mondott Júlia?
"Tagadd meg atyád, és dobd el neved".
Majd: "s én nem leszek Capulet tovább".
Lenne nő, ki szerelmének bókol?
De miért nem írnak a költők a csókról?
Arrabona, hol pacsirtát fogott
szülei szeme láttára a lány,
és az új kertész, aki néma volt,
gyümölcsöt zárda lakóknak adott.
A csípetőt egy rúgó verte le
a fejről, hogy megbizonyosodjon
a bajról, mely intézetét érte.
Mitől lett utána szent a béke,
és ki volt, aki végül behódolt?
De miért nem írnak a költők a csókról?
Miénk a borról írt, de nem ivott
sokat. Szabadságát adta jegybe,
és így lett rabja a szerelemnek.
Szekéren udvarolt Erzsikének,
olvasva vele égi csillagot.
Dalában a konyhába befordult,
pipára gyújtani, ami égett.
Másból is ért a lány, nem csak szóból.
De miért nem írnak a költők a csókról?
Pedig Csipkerózsika életét
úgy kapta vissza száz év múltával,
hogy az ajkát megérintette száj,
a királyfié. Mesében muszáj
az ígéreteket betartani.
Ezek után hagyhatjuk pihenni
a kérdést, s a választ majd keressük
időtlenül és csak együtt, tovább.
Hisz kedvünket vers hogy venné el a csóktól?
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésMilyen az az irodalom
Amit átleng az unalom
Válasz:
Fűri Rajmond
Aztán lenn
Aki igaz, az őszinte.
Egyedül a világ szélén
eltűnődik, újra s újra.
Az is lehet, hogy azt nézi,
beszélgetni kivel tudna
aktuális semmiségén.
Nagy a dolog, tenni kéne
valamit, hogy élni tudjon.
Nehogy kedvét elveszítve,
idő előtt, törve bukjon.
Kinek adjon, kitől kérjen?
És ki mondja: vivát! Éljen!
Hol a gondolat keringő,
táncol magában a lélek.
Mondja, érti, kitalálja,
és bevallja néha: félek.
Röpdös odafenn, magasban,
aztán lenn örömmel éltet.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAranygömbön aranyangyal
Kézenfogva a varanggyal
Akit megcsókoltak, s legott
Belőle királyfi lett
Válasz: Fűri Rajmond
Csóka
Lugas alján, kicsi zöld rög,
aprót ugrik. Ez a kertje?
Óvatosan, szinte félve
kaptam fel a tenyerembe.
Akkor villant gyerekkorom,
a patakban a sok béka.
Simogattam, s büszkén hagytam:
fusson el tőlem a 'fóbja'.
Vajon miért nem gondoltam
rögtön mesebeli csókra?
Talán, mert az ablakából
felém integetett Csóka.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésKinyilatkoztatni jó
Nyilatkozatra NEM ritkán vagy sose jő
A gondolat én vagyok
(Miért is nem az állam?
Ha ezen rágódnék bizony felkopna az állam)
Ezt csak közbevetettem
Csak úgy magamnak
Ennyi jár azért egy nyilatkozatnak
Válasz: Fűri Rajmond
Csoda
Szabott az ár, nem túl magas,
lépcsőn járni, grádicsokon.
Őszinteség, egy vallomás?
Tétovázni inkább, vakon.
Tartani kell, jó a tempó,
az induló sokat segít.
Díszmenet vagy vágtat a ló,
parádékon nagyot nyerít.
Egész vitrin a sok kupa,
mennyi ordó, s "csak a szégyen".
Titkot őriz, terembura.
Mulatnak is a szegényen.
Emlék, képzet, a gondolat,
mitől - hiszi - ép a lélek.
Vagy az érzés, mikor bágyad,
s van, amibe beleréved.
Égbe, vajon, mely út vezet?
Menekülni nincsen hova.
Mondjuk, az azért élvezet,
hogyha befogad a csoda.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésDalszöveg
Mindent elmondok csak kell hozzám egy kódleolvasó
A tudatalattimban olvas ő
(Micsoda nő vagyok)
De ezt nem tudhatod
Csak ha van nálad egy kódleolvasó
Szórom szét frutti helyett
Ha körön belül vagy felszedheted
Ha a körön állsz még elcsípheted
De el ne feledd
Hogy kell hozzám egy kódleolvasó
Válasz: Fűri Rajmond
Rögtön látszik
Van hely, ahol nincsen kérdés.
Dédelget a bizalom.
Tudhatnám, de inkább érzés:
ez egy kettős hatalom.
Egy velem, mikor ő másik,
teszi, amit akarok.
Hiszek, pedig rögtön látszik,
hogy milyen rabja vagyok.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésNem kell hogy engedményt tegyen
- A kudarcot én elbirom -
Csak hogy könnyebben túl legyen
A magának előírt penzumon
Ma már a művészetben is
Az idő fontos tényező
De ha mégis belátható
Ne mondjuk azt hogy üsse kő
Hagyja hogy kínlódjak kicsit
Lassú a tempóm kaptatok
De beérek a célba én is
Behúznak őrzőangyalok
Válasz: Fűri Rajmond
Van olyan?
Átkelni egy másik, titkos tartományba.
Nézni csukott szemmel hangok távolába.
Harmóniát kérni, látni, fogni: zene.
Lehet több az álom? Ezek mindegyike?
Sokszálú a mese, jönnek sokan társak,
nyájasak és szépek, csúfak, maskarásak.
Tarsolyukban kaland, a félelem terhes.
Közötte oroszlán, vad és veszedelmes.
Hajnal jön majd reggel, elkészült a csomag,
amit nyitogathat a kíváncsi tudat.
Fénnyel kötött hangok, alakok futása,
kínok, ijedelmek forró elmúlása.
Aztán csodálkozva mindegyre a kérdés:
milyen ez az erő, honnan a megértés?
Lenne, aki ismer, van olyan, aki vár?
Kísér láthatatlan, védelmező király?
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésMitől vagyok népnemzeti
Mitől jó keresztény
Hithű zsidó liberális
Akármilyen testvér
Engem hív-e a müezzin
Jön-e hozzám jógi
Vagy csak te jössz ki nekem vagy
Velem egyet lógni
Válasz: Fűri Rajmond
Velünk együtt örül?
Matrózblúz volt a lányokon,
rajtunk sötét öltöny.
Kattogtatott a jó fotós,
hittük, hogy felnőttünk.
Minden séró jól belőve,
feszül a szűk szoknya.
Ez a stílus, kész vallomás,
tessünk, ez a módja.
Aztán séta, moziba' film,
volt is, ami tetszett.
Kalandoztunk, franciásan,
tanultunk szerelmet.
Hamvas volt a legelső csók,
számunkon az íze.
Emlékszel, amikor történt
egymás érintése?
Ideáltól földet értünk,
egy szükséges váltás,
amit, jó esetben követ,
a bő gyermekáldás.
Most, hogy egünk szinte üres,
szemünk előtt divat.
Jövőt keres, álmot boncol,
aki okot kutat.
Egészségünk zajjal kevert
gondtalanság lehet.
Minden tágul, az a nyerő,
akit erő vezet.
Tudhatjuk, hogy tudnak rólunk,
ahogy mi is nézzük,
folyton gyarapszik a tudás.
Lazán megtetézzük.
Hogyha elvonulnánk saját
körünkbe, magunkba?
Nyitott ajtón ki-be járva,
szeretve, tanulva?
Tisztán látjuk, hiszünk benne,
hogy ez itt a környék,
ahol velünk együtt örül
ez a nagy mindenség?
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVannak hírek
Rémhírek
Vannak hírek
Álhírek
Hozzájuk
Magyarázatok
És zárlatok
Még várjatok
Válasz: Fűri Rajmond
Csodák háza
Az a bánya mély volt, nagyon.
El is fáradt a két karom
lefelé.
Kapaszkodni kellett, féltem.
Ahogy tudtam, merészséget
mutattam.
Meredek volt a szűk hágcsó,
minden fokán megremegett
a lábam.
Milyen rémek jártak, másztak!
Forró járat. Szorítottak,
mint satu.
Mikor fog már összenyomni?
Szétlapítja lelkemet is
a gonosz.
Aztán láttam, mennyi csillag,
fényeivel vakít, ragyog
köröttem.
Hiszen ez a csodák háza!
Gyémánt, smaragd csak azt várja,
szedjem fel.
Hogyha én ezt tudtam volna!
Dehogy nyitom ki a számat
énekre.
Műhelyemben van erős zsák,
csákány, véső meg kalapács,
gyűjteni.
Azért enyém lett a látvány,
elkábító, súlyos ármány,
örökre.
Gondolkodom, hogyan tettem?
Kalandommal mivé lettem,
mi igaz?
Már csak annyit kéne tudni,
miért járok folyton vissza?
Vonz a kincs.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAz ember százfelé hasad
És mind külön személyiség
A szende szép a rút a vamp
És mindről tudni illenék
Kiszámolós. Egy régi rigmus
Könnyebben megjegyezhető
Ki ájtatos ki antikrisztus
Ki aki félrelökhető
Válasz: Fűri Rajmond
Mint az anyag
Hol lehetne olyan tárlat,
képekből kollekció,
mint az ember? Aki
úgy él, magában,
ám hittel telten,
hogy világhoz hasonló.
Nem idomul, áll a lábán.
Lexikonba látogat.
Anatómiákat
csinál, tükörbe
néz, boncol, vizsgál,
s költészete ámulat.
Elkészült már az utolsó
alak, aki csak lehet?
Megszületik köztünk
újra, egynek, és
valóságosan
százoldalúnak gyerek.
Csillogásunk színeiben
a fény játszik magának.
Az is lehet, hogy egy
istennek tetszik,
ha formáiban
tündököl, mint az anyag.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVan nekem egy regényhősöm
Nem testvérem nem is ősöm
Még csak nem is vérrokon
Törzséhez sem tartozom
Félig írták félig írom
Így aztán igazán bírom
Mert enyém is meg nem is
Táplálom de éltet is
Válasz: Fűri Rajmond
Fák
Beszélgetnek, vitatkoznak.
A trópuson milyen sűrű
közöttük a forró pára!
Hegyeink csúcsáról látszik
erdeik zöld hullámzása;
vastag a bolyhos szőnyegük.
Ősszel propellerezik a
juhar, s tölgyek alatt, körben
friss makkok lehullt gyöngysora.
Hársvirágból lesz gyógytea.
Szerelemnek fája, boldog,
szédülünk édes illatán.
Havas óriások: fenyves.
Benne sötét fenség robog,
száguld a szél vontatta szán.
Holtukban kályhájuk meleg,
és szárazon, fényes lakkban
a lelkük hangja szól: zenél.
A szobában ágy, szék, asztal,
s ablakon át, új tavasszal,
rügyeikből köszön levél.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA vers ing
Az olvasó magára ölti
Magára szabja
Összekoszolja
Kimossa
Kiöblíti
Kifacsarja
Kiteszi a napra
Megtörli benne a lábát
Lehányja
Összehajtogatja
Kinyújtja
Érti
Nem érti
Félig érti
Továbbadja
Azt csinál vele, amit akar
A vers már az ő tulajdona
Válasz: Fűri Rajmond
Elvagyok
Kedvencem a friss parázs,
mesebeli paripát,
fürge csikót játszom.
Hajam hosszú, a sörény,
selymes szőröm hófehér,
mintha volna szárnyam.
Pegazus, a jó barát,
hegyre szökell könnyedén,
vinne Olimposzra.
Itt, a síkon szél szalad.
Felhők fölött kék az ég,
a levegő ritka.
Dús a fű a legelőn,
tiszta forrás italom,
járhatnék majd vissza.
Oda, ahol elvagyok,
mondogatok éneket,
vigasz ez magamnak.
Nincs karám, és az arám
vágtatása gyönyöröm,
nemes táltos fajta.
Vele büszkén nyargalok,
nyerítek fantáziát,
fel a csillagokba.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA halott nő mindig kellemes
Nem hisztériázik nem fecseg
Nem tör babérra mint az élő másik -
Szellemes mint a szellemek
Írásaid átlényegíti
Nem húz le sárba, égi lény
Nem kínoz ő se gondjai
Angyallá lett a holt spiné
Válasz: Fűri Rajmond
A fény vakít
Szívre szó és sült kacsa
tőr hegyén nyakára kard
bárdja vág erős kötél
víz csöpög le mónoton
Tény igaz de néha fáj
verseny űz a csúf előny
válaszolni csak teher
sors bolyong a többi könny
Nyerni fog ki veszni mer
izzadása tűrt panasz
szikla közt a sár dagad
éhesen kacagni kell
Láthatod a látszat az
semmi már mi volt való
célja egy a győzelem
tárd ki hát az ablakot
Nézel ám hiszel ha tudsz
bízni kell a fény vakít
ölbe kap és elragad
vonszolod a vágyaid
Szép alak milyen naiv
szíve bú a két gyönyör
hallgat ő s te értheted
számolod a napjait
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésFelütök, te lecsapod
Igy leszünk mi apacsok
Válasz: Fűri Rajmond
Nyitott menny
Árral szemben - nagy fizetés
Gúnyolódáshoz - nevetés
Hogyha fájna - be kell kötni
Hideg lábra - meleg zokni
Félelemmel - fogad vacog
Szélben - kipirul az arcod
Gyomrod korog - régen ettél
Gondolkodol - mivé lettél
A sok alvás - édes álom
Ellenségem - a barátom
Hallomások - higgyél bennük
Őszi mező - elvetettük
Vándorolnál - maradj veszteg
Folyton kutass - most kerested
Rémes alak - pedig tükör
Bölcs az ember - aki ökör
Amit mond elementáris
Szárnyal - ugyan, üres frázis
Jól öltözik - bohóc ruha
Olyan kedves - csúf figura
Hagyjál békén - itt se voltam
Ha hiányzom - mindig szóltam
Elfáradtam - pedig játék
Nyugalom kell - ez ajándék
Izgulásom - jön az érzés
Fokozódik - kedv, kisértés
A finálé - nagy csattanás
Nyitott menny - száll a zuhanás
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésNe vigyorogj mint a vadalma
Senkinek sincs rajtam hatalma
Ne kérdezgesd széna vagy szalma
Elfecsegi úgyis ha hallja
Válasz: Fűri Rajmond
Középút
Piros alma, őszibarack,
nem fúj a szél, így a haraszt
se zörög.
Dinnyét vettem, sárga, görög.
Nem festettem falat, ördög
se jár itt.
Nyarat idéz a szeptember,
sánta kutya előtt ember,
a hazug.
Kopog Kati, jön a hideg,
izgul, havat vár a gyerek,
karácsonyt.
A templomban a Luca-szék,
állva rajta lesi a nép
angyalát.
Azt mondod, hogy sokat ne tölts?
Ha hallgatok, biztos, hogy bölcs
maradok?
Meg is tartom majd a szavam.
Azért marad elég arany:
középút.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésMintha a Holdról vagy a Marsról
Nem ugyanabból a városból
Mindig csak virtuális térben
Mindig félig sosem egészen
Idebenn az országhatárok
Drótok áramok tiltósávok
Kívül se rosszabb. Ami bennünk
Jobban attól kellene félnünk
Válasz: Fűri Rajmond
Akik egyszer látták egymást
Ott a tél volt, kásás hóban
barna foltok a mezőkön.
A piacon piros almát
árultak, és a vevőkön
összehúzva a nagykabát.
Eldobható poharakból
ittunk, milyen jól is esett,
fűszerezett forró teát.
Az óváros kocsmájában
csapolt sör lett a kedvencünk.
Szomjunk volt az úr felettünk.
Fáradtságunk félretéve
gyalogoltunk, persze, érte.
Tekintélyes távot tettünk.
Telt az időnk, a barátság
volt a fontos, és megérte.
Hol az a tél, van-e piac?
Óvárosban régi kocsma?
Lenne séta, szomjunk, inni,
jutna még sör poharunkba?
Emlékezve van folytatás,
szavak nélkül, rágondolva.
Akik egyszer látták egymást,
azoknak örök a múltja.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésElőször volt a szűz
Aztán az anya
Végül Coco Chanel
Válasz: Fűri Rajmond
Zenéltek a kalapácsok
Patak partra rakott műhelyt
a helybeli céh, a kovács.
Alvégtől egész felvégig
zenélt kis és nagykalapács.
Lovas szekér vonzott oda,
tűzbe tartott, pirosló vas.
Az üllőn az első csapás
nem hagyta, hogy tovább alhass.
Danyi bácsi, nagy bajusszal,
mitológiai mester.
Vártam, mikor ütés közben
pattogó játékot kezd el.
Látta rajtam, ahogy néztem,
kitalálta kívánságom.
Megmutatta, aztán kérte,
fújtatóra kellett állnom.
Csoda: kerék ráfja, vízben,
forró vasról felcsap a gőz.
Tudtam, itt az istenekkel
az anyagon ember, ki győz.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésJani bácsi, prédikáljon
Nincs most nekem egyházam
Amik voltak, elvesztek
A papjaik elmentek
Elmentek egy más világba
Én oda még nem megyek
Nincs még itt az ideje
Dolgom van még idele'
Magának is dóga van
Prédikál annak aki
Templomoknak küszöbét
Ma átal nem lépheti
Válasz: Fűri Rajmond
Több, mint vagyon
Rám hagyta a keresztet, amit hordott
a nyakában, majdnem Voronyezsig, hol
nem kirándult, a fagyott Don-kanyarig.
Anyámnak jóképű, kis katona volt.
Tagkönyvét is megmutatta, és mikor
eltűnt, laktanyába zárva, mi tudtuk,
hogy azt a hideg telet átvészeljük.
Levesnek főztük meg a fázós varjút.
Kitüntették, mert ágyneműt hordott a
táborozó gyerekeknek. Jött a nyár.
Tréfa volt a betevője, s ideál,
ahogy mulatott a nagy színész, a Pál.
A pap a temetőben, a kántorral,
hallgattunk némán, búcsú dalt énekelt.
Örökségét naponta felidézzük,
mely sokkal több, mint vagyon: a szeretet.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésArra volt büszke, hogy szegények
Azután arra, gazdagok
Valamire mindig büszke az ember
Hogy ne higgyék, hogy agyhalott
Válasz: Fűri Rajmond
A végtelen nyár
A sugárút aszfaltján kényelmesen kocogott
a konflis, nyári este, és hátul, összebújva
a pár, a magas házak között, egymást kereste,
hiszen reggel, álom után felébred a nászút.
Mindig mozog az ember, még ha egy helyben is áll.
Gyerekből lesz felnőtt, és király válik koldusból.
A pillanat pedig, mint magas filozófia,
titok, egy átöltözés, ahogy a minőség vált.
Mikor emel, hogy rá magasra nézzen, valakit
a szerencse? Jóllehet a tömeg az, akiben
felgyűlik az erő, önmagát megünnepelni
azzal, ki neki és magának is, hőst alakít.
Milyen végtelen tud lenni a nyár! És a hajtó
ostorral simogatja lovát, hogy ő is itt van.
A pár pedig ábrándozik, s tudja, hogy a jövőt
előlük sosem zárhatja el nehéz vasajtó.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésÉrzékenységed a sutba
Essél talpra mint a macska
Ne beszélj itt össze-vissza
Ne légy macskának halacska
Válasz: Fűri Rajmond
Állni szemben
Tényleg, hogyan is kell nézni?
Milyen tudomány a látás!
Jön a kép? Vagy egyre félti
magát, szendén, a tényállás?
Volna az exhibíció?
Állni szemben, két oldalon?
Obszerváció, autó,
nárcisz virít az asztalon.
Salamontól jön a tanács:
"ami fontos, az a gyerek".
És a kép, ha szinte csapás?
Az számít, ha bátran merek?
Tanulásunk emlékezni,
bár ismételni élvezet.
Na, de, ha kell változtatni?
Azt élethossziglan lehet.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA rövid felértékelődik
De nem mindenkinek való
Egyéniségünk foglyaként
Ami miránk nem szabható
Ne öltsük fel. Ha szűk ha bő
Ha rózsás pöttyös mell alatt
Húzódik a szabásvonal
Áldozzunk rá és másikat
Keressünk sürgősen magunknak
Mindegy szekrény ládafia
Ahonnan végül kikerül --
TUDD, mi jó neked, Hermina
Válasz: Fűri Rajmond
Zúg a pálya
Sörény száll, ménese vágtat,
széles, délibábos puszta.
Messze dörög a csikós, ha
ostorbotját pattogtatja.
Itt, pár kilométer köztünk,
végtelenül zúg a pálya.
Kamionos kürtje néma,
pedig ő a sík királya.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA bosszú az olyan fajta
Úgy vágyik egy talapzatra
Ahonnan csak hajtja hajtja
Megállás nélküli mantra
Ha nem másnak hát magának
Méregzsák Midász királynak
Válasz: Fűri Rajmond
Erős a jó
Kaptál elég levegőt,
éhes sem maradtál?
Fölötted a Nap sütött,
sikert is arattál?
Kíváncsiság ösztönöz,
barátságod hosszú?
Felhőtlen az örömöd:
elkerül a bosszú.
Abból egyet gyakorolj,
soha meg nem bánod!
Erős a jó, az nemes.
Szerethet az álmod.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAzt vártad, majd otthon ülök s szövögetve kivárom, hogy hazatérsz. Én sem Klütaimnésztra, sem bűvszavu Kirké nem vagyok. Én nem vágyom a holtod orgyilkot szövögetve, nem is csábítalak el, de a kék ég lételemem, szintúgy az a tenger. Nem hagytad, hogy a társadként fellépve hajódra a széllel küzdve repüljek. A röpte, a tér, a szabadság -- ettől nem tart vissza se bátor Odüsszeia sem más
Válasz: Fűri Rajmond
Viszonzásunk
Kezében a fáklya, s a tenger hajói
messziről látják, amint ókori fároszként
szolgál, hogy öblét a baj elkerülje.
Koronája csillag, és tábláján az évszám
mutatja örökre, hogy mikor lett szabad,
s vele az ország, ahol előre nézve várja
látogatni a végtelen időt, kikezdhetetlenül,
ami előtte hajlong. Ruháját szél nem libbenti,
és arcán nem könny az eső, ha zuhog.
Páratlan fenség, hozzád igazodunk.
Ha dobbanna szíve, meghallanánk,
hiszen az biztosan értünk ver
folyamatosan. Az ember nélküle
senki. Hősnek lenni, látjuk, áldozat,
ahonnan a magasság ránk tekint,
és miért is bánná, isteni lényként,
hogy rajongva nézi sok milliárd kegyeltje,
kiket hív és vezet magához, a szabadságba.
Mi vagyunk a családja, az önzők,
akik tőle kapjuk az erőt, naponta
újulni, élvezve kegyét, mely kecsegtet,
hogy megtart magánál, és anyaként
nyújtja át újra és újra, amivel elkényeztet.
Fogadd tőlünk csekély viszonzásunk, hozzád
nem mérhetőn, jóllehet méltó igyekszik lenni
önzetlenségedhez, és talán eléri örömöd,
amikor látod, ahogy bennünk munkál: a vágyunk.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAzt vártad majd otthon ülök s szövögetve kivárom hogy hazatérsz Én sem Klütaimnésztra sem bűvszavu Kirké nem vagyok Én nem vágyom a holtod orgyilkot szövögetve nem is csábítalak el de a kék ég lételemem szintúgy az a tenger Nem hagytad hogy a társadként fellépve hajódra a széllel küzdve repüljek A röpte a tér a szabadság -- ettől nem tart vissza se bátor Odüsszeia sem más.
Válasz: Fűri Rajmond
Lásd, ez a létünk
Kézben a fáklya, tengeri járók
messzire látják, fárosz e nő.
Szolga, az öblét fényjele védi,
csillaga, balján kőben a szám.
Jött a szabadság, véle az ország,
látogatója lesz a világ.
Nincs, mi kikezdi, végtelen állja,
hódol előtte minden idő.
Nap ragyogása, szemben az égen,
könnye, ha hullna, az csak eső.
Égi jelenség, földi alakban,
álljon elébed, ím, a fohász:
hős vagy előttünk, és mi kegyelted,
vonj köreidbe, úgy fölemelj!
Nyújtsd, a kiváltság, áldjuk a kincsed,
téged imádunk, gyermekeid!
Hozzuk a sorsot, tiszta a szándék,
tőled erőnk, mi földi csupán.
Volna ajándék, gyermeki hála,
lásd, ez a létünk: Érosz, a vágy.
felütés: Fűri Mária
TörlésNe legyen olyan tökéletes
A tökéletesség nyomaszt
Kövessen el hibát is néha
Olyan lenne, mint a malaszt
Egy kis hibát, aprót, parányit
Felejtse a díszszázadot --
Lépést, ami egyszerre döng
S csak sír, csak sír, csak sír a föld
Válazs: Fűri Rajmond
Idolok
Kerek arca, idoma telt,
kis mosolya mily megejtő.
Elképzelem, bundáját most
terítette rá a festő.
Neki mesélhettek, látszik,
ahogy futkos gondolata.
Mögötte dús, nyári erdők
ölén, tornyával, palota.
Védi magát, figyelmeztet?
Csak ahogy néz, bátor, büszke.
Nem takarja, amit ígér.
Ragyogó fény körülötte.
Nap vakít el, beleszédülsz,
megégethet ily forróság.
Véred árad, olvadásod
menthetne meg, mint orvosság.
Őszinteség, tárulkozva
mondja: íme, látod, tényleg
buzog bennünk, forr e katlan.
S merülünk mi, földi lények.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésMég a pap se legyen papos
Azt se bánom ha kapatos
Azt is jobban elviselem
Mint a béklyót a szivemen
Jajj, csak ne legyen papos
Az se baj ha kapatos
Azt is jobban viselem
Mint béklyót a szivemen
Válasz: Fűri Rajmond
Háza sok van
Ó, az ember tarka-barka,
színben nagyon sokféle.
Sárga, fekete vagy barna,
fehér is a testvére.
Sír az egy és kacag a más,
mérget nyel a harmadik.
Akit érhet buta blamázs,
az pedig gondolkodik.
Beszél, beszél, hallgat néha,
állandóan kíváncsi.
Szerelmes is, de nem léha,
nénivé lesz, és bácsi.
Örökre nagy gyerek marad,
vágyik, hisz és hőn remél.
Ha útjába bánat akad,
az meglátszik a szemén.
Arra vár, hogy őt szeressék,
később rájön, az a jobb,
hogyha övé a szeretnék,
s az ő „szíve” a nagyobb.
Sokan kérdik: a szeretet
hol lakik itt a Földön?
Háza sok van. És lakója?
Várjuk, oda költözzön.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésEz lassan élettartozék
Ahogy a fejlett technika
Hogy leválik rólunk a múlt
Mint vánkosokról a ciha
Tudja ezt mind aki okos
Egyszer minden szépnek kaput
Utak vezetnek föld alatt
Vakoké ez az alagút
Válasz: Fűri Rajmond
Lesz, ki tudja
Kerekekre áttelepszem, legfeljebb nem ugrándozok.
Jó szolgáim, páros lábak, megőrzöm a műveteket.
Rugdaltatok labdákat, és repült előttem pár kavics.
Gyakorlom a repülést is, jövőm az ajtómon kopog.
Karomon dagadó izmok, s a tollaim pelyhedzenek.
Rakétámhoz fújni fogok levegőt, és veszek, ha nincs.
Vendég jár itt, a fejlődés, megújul az egész világ.
Vágyunk diktál, a gondolat realitásba kerül át.
Pálcánk varázs, energiánk szövetségese technika.
Vátesz legyen, aki látja, egünknek ki ma az ura.
Mikor leülök, hogy lássam, ugyanarra megy le a Nap,
leltárkönyvem veszem elő, feljegyezve diribdarab.
Elé öntöm semmiségem, lássa, ma sem voltam lusta.
Mi lesz holnap? Hogyha kérdi, mondom: ne félj! Lesz, ki tudja.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésEmlék
Legjobban a zombik éneke tetszett
Furcsa módon abban volt erő
Abban volt valami éltető
Ahogy jöttek elszántan, elveszetten
Csaknem befejezve már az életet
Tudták, hiába minden ellenállás
Mégis, jövetelük mintha hadbanállás
Nem félték a jövendő végzetet
A kórus úgy szólt, ahogy szólni kell
Egy kórusnak. A hangzás nem volt zombis
És mégis az volt. Furcsa paradoxon
Öreg emberek nyomultak felém
Vagy az örökkévalóság felé?
S átjárt valami furcsa miszticizmus
Válasz: Fűri Rajmond
Olyan kérés
Nem bánom, hogy megbüntetett.
Enyém most már az a pofon.
Piroslott a képem, égett.
Akkor zokon vettem, nagyon.
Férfivá tett? Ki tudja azt?
Látom most is milyen az arc.
Ott kezdtem el a tanulást,
mivel okosít a kudarc?
Hogy kell adni, mikor van mit,
szavakba simul az érzés.
A bátor akkor, ha fél is,
tiszteli a más jogait.
Ámbár, lehet olyan kérés,
túloz, és megkapja mégis.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésNem kell maszk, se púder se köntös
Hogy rejtve maradjon aki él
Te is én is két univerzum
Dupla bőség a semmiért
Válasz: Fűri Rajmond
Kapásból felsorolod
Gyere velem, sétálgassunk,
fogom kezed, jó meleg.
Ha jön eső, vagy ha szél fúj,
ránk mordulna fergeteg,
kerti laknak kerengőjén
véd minket magas tető,
s viharban, mi rémítene,
őrizne saját idő.
Hosszú séta, útja néhol
süllyed, majd emelkedik.
Amit látunk, kies tájak,
rabul ejtik szemeink.
Reggel élénk, várva várjuk,
törli szemeit a Nap.
Este arany köntösében
nyugodt léptekkel halad.
Közben pedig, csendben, rejtve
futkosunk munkánk után.
Látom látod, hogy mi hajt ki,
s hova juthatsz délután.
Kivel s mivel gondolkodunk
közösen? Gondoskodás,
ami tetszett. Most körülvesz
közel-távol sokaság.
Mozgalmasság és nyugalom,
nyaralni tevékenyen.
Hagyni, legyen úrrá rajtunk
jó párféle érzelem.
Így száguldunk, helyben állva,
figyelmünk felfokozott.
Kívánságom? Hiszen tudod.
Kapásból felsorolod.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésSzerelmes vagyok a szabadságba
Nincs is szükségem semmi másra
Főképp nem meggondolásra
Mert elgyengíti szivemet
*
Legyen vak a szerelem
Uralkodjon szivemen
A józan ész később jöjjön
Nehogy a madár elszökjön
Válasz: Fűri Rajmond
Ami fontos
Mennyi apró élet sarjad,
gyorsan felnőnek magasra.
Megláthatja, aki nézi,
sietségüket mi adja.
Hogy felnőttként szabaddá lesz,
főszereplő, nem statiszta.
Nem is kéri, máris övé,
eléri, mikor akarja.
Boltban élünk, vásárt tartunk,
alku után vihetjük el,
amit választunk magunknak.
Szabály szerint fizetni kell.
Pénzünk ócska lom. Gazdagság?
Ellentmondás. Lehetetlen.
Hiszen ami nekünk fontos,
drága: megfizethetetlen.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAkad néha haragosom
Hol itt oson hol ott oson
Vagy nem oson csak úgy terem
Vermet sem ás, ő a verem
Válasz: Fűri Rajmond
Egyszer megálmodni
Színes csodák, káprázatok,
sorban álltok. Kit vártatok?
Szóltatok is, vagy csak néztek?
Jól érzem, mindig igéztek?
Látjátok ott, állva, gyerek,
lába földbe gyökerezett.
Most készül számára álom.
Nem szólok, nem kiabálom
titkotokat. Elhallgatni
kell, és egyszer megálmodni.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA hit az együttlét miatt kell
A közös bámulás a tűzbe
Tekintet egy zsinórra fűzve
Hogy ne lázas tennivalókról
Hogy hallgathass ha úgy esik jól
Hogy ne különbözz a halaktól
Válasz: Fűri Rajmond
Saját otthon
Először a bevásárlás.
Legyen főzni alapanyag.
Mit kívánunk? Egy jó gulyást?
Vagy egy flekkent? Jó nagy darab.
Azt mondják, hogy enni fontos,
jólétünknek ez alapja.
(Elképzeltem, milyen gyászos,
mikor "aki kapja, marja".)
Szükségünkön gondolkodunk.
Keressük hogy jutunk többre.
Eddig hátul kullogásunk
minket legelőre lökne.
Erő kell, sok energia.
Munka, szorgos, mellé ötlet.
Lenne, aki kölcsönt adna?
Vagy szerencse, ami meglep?
Mindennapok sorakoznak,
köztük néhány díszes ünnep.
Teendőink hosszú sora
áll előttünk intő jelnek.
Kicsit, hogyha hátra lépünk,
feltűnik egy sor vagy minta:
számos bajunk és örömünk
kezdetektől meg van írva.
Látni kell csak, aztán érzés
tolakszik elénk, oly sokszor.
El is látnak, ez nem kérdés,
minket jóval, néha rosszkor.
Mellettük, vagy kézen fogva
időnk vastag szenvedélye,
mint a tengerek hulláma
feldob, s rögtön ránt a mélybe.
Luxust tartunk, gazdagság az,
ha valaki tudván tudja:
annak lehet igazsága,
aki szeret, magát adva.
Ráadásunk örök szépség.
Általános őrző, védő.
Nélküle tán nem is élnénk.
Ő egy isten. Nem! Istennő!
Jó így lenni. Emberségünk
elejétől fogva, végig,
annyi véglet. Büszkeségünk
olcsó holmi, most is érik.
Nagyítónk van, csillaglátó
távcsöveinkben sötétség.
Mára Földünk saját otthon.
Hittel harcunk szűnik, s kétség.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA nappal szemben állt
A nappal szembeszállt
De elérte a végzet
Isa hamuvá égett
Válasz: Fűri Rajmond
Lekvár
Nagy üstben főtt és poszogott,
pedig kavargatták bőszen.
Mikor kész lett, alig hittem,
ily finomat ritkán ettem.
Derelyében lett töltelék,
gombócba is tette anyám.
Később kanállal, üvegből,
szinte felfalta a család.
Gyerekkorom édessége,
fagylalt mellett nyalánkságom,
hogyne dicsérnélek? Persze!
Barátom: szilvalekvárom.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA szép megoszt
Ahogy az étek
De nincs itt vétek
Csak néhány riposzt
Válasz: Fűri Rajmond
Mikor eszel, az bevétel,
ivásod is pont olyan.
Tele rakod, ital, étel
turmixa van gyomrodban.
Pedig ezek lépcsőfokok,
amin járkálsz naponta.
Hová visznek? Egyenesen
fel, királyi trónodra.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésNe emlékezzél csak a jóra
Csak a szívvel kimondott szóra
Hogy nem vetnek adót ki hóra
Újévkor éjfélt üt az óra
Válasz: Fűri Rajmond
Ébren, várva
Egyenesen járni,
mintha lenne irány.
Várni, hogy megszűnjön,
vagy múljon a hiány.
Pedig abban élni,
sorsnak nagyon ritka.
Vannak, sokan tudják,
könyveit ki bújja.
Fordított világban
sűrűn élhet gazdag,
éjt nappallá téve
álmatlan virrasztgat.
Bőség jár közöttünk,
keresni nem illik.
Láthatatlan, mikor
egy-egy szív megnyílik.
Csendet tartunk, nagyot,
lesünk ébren, várva,
lehetünk-e mi is
szívvel élő társa.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésÓgörögül latinul magyarul szólsz hexameterben
Angol német francia így nem műveli nyelvét
Újítsd meg légy könnyed trágár szürrealista
Rongyot kérj, s nagyanyád feketült kanalát szidolozd meg
Válasz: Fűri Rajmond
Áll az idő
Művel a nyelv, bár titkos a módja,
töltsd vele kedved, játszadozik.
Benne finomság, rejti a mélye,
lágy a keménnyel, töltve a szín.
Árad a mondat, lendület éri,
szemben a szellő, hajt az erő.
Röppen a kép is, nyílik a távol,
gondolat ár, mi égre vetül.
Jó anya ringat, éneke álom,
könnye örömkönny, víg szemein.
Járnak a percek, hónap, az évek,
ömlik a fény, és áll az idő.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA regény vezérfonala
Ha megragadtam valaha
Olyan elszántan vezetett
Kapkodó lábú kisgyerek
Voltam nem néztem senkire
Csak követtem a semmibe
Tekintetemen sűrü köd
Csak azt láttam hogyan pörög
A cselekmény a dalia
Szavai röptettek tova
Én rohantam vagy a vidék?
Jajj csak ne legyen vége még
Kedves hősöm jajj meg ne halj
Elpusztulok ha vége van
Válasz: Fűri Rajmond
Az alap
Hej, barátom, jó pajtásom,
mulathatunk maholnap.
Megérkezett, mire vártunk,
tereinken dobolnak.
Pompát tartunk, díszbe vágunk
kicsiket és nagyokat.
Jó az isten, mikor áldást,
mint nagy esőt, osztogat.
Látod, komám, hogy munkával
hová juthat az ember!
Szeretet kell, hogyne kéne,
s bírni erős hitekkel.
Nótázással elleszünk mi,
szokásunk lett, száll a dal.
Közben pedig megtárgyaljuk,
persze, legyünk fiatal.
Terveinket munkáljuk még
akkor is, ha nevetünk.
Hová juthatnánk, s mi lesz, ha
sikerül? Mi lesz velünk?
Hogy a lányok kedve fontos?
Ettől káprázik a Nap!
Párhuzamos ténykedésünk,
s képzeletünk? Az alap.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésNémely kísérlet balul üt ki
Esetleg felrobban a sufni
Vagy nem robban fel a petárda
Elég ennyi kémia mára
Válasz: Fűri Rajmond
Szószátyárok tánca
Voltunk tegnap operában,
áriázott sok énekes.
Nem táncoltak, pedig vártam,
szerintem olyan érdekes.
Gróf úr udvarolt. Egy szép nő,
szolgálója, megejtette.
Szenvedhetett tőle grófné
felesége, úgy szerette.
Elméláztam. Simogató
zene vitt el varázsába.
Mint a grófot bűvölte el
ifjú, bájos komornája.
Erkölcsömmel gyűlt meg bajom:
csábításnak ellenállni
mi bírhatna, megtanítva
végre hűséggel szolgálni.
Vagy csak szememet és számat
tartogathatnám magamnak?
Ezek milyen szószátyárok!
Rólam mindent kikotyognak.
Merthogy, gondolhatom titkon,
álmaim sosem hazudnak.
Vágyam szabad, csaknem törvény.
Tudhatnám, hogy kiben bízzak.
Utána táncolni,
lejteni karolva.
Karomban tartani
pörögve, vonulva.
Zsibbasztó ámulat
nézni, és nem látva
más jövőt, merülni
mindenkori mába.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVan békejobb
És elfogadd-e
Még mérlegelsz
Hogy jobbod add-e
Válasz: Fűri Rajmond
Lecke
"Adtak is, de kaptam is".
Hős katonám
dicsekedett.
Bennem aztán
büszkesége
helyet talált.
Hogy feledném,
amikor így
tanítgatott
a jó apám.
Leckéjét, bár
nem magoltam,
igyekeztem,
s megtanultam.
Fele maradt,
fele hibás:
merthogy jobban
tetszik nekem
az eleje,
az az adás.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésBeledugta a fejét
Az oroszlán szájába
És az nem harapta le
Csak kicsikét rágcsálta
Válasz: Fűri Rajmond
Bátran, csak bátran
Bátran, csak bátran, s ha elkezdenél félni,
választhatsz magadnak.
Meglátod, hogy élni
egyszerre veszélyes,
igen, de jobb nála
mi lehet? Mulatság,
ami fő szabálya.
Keverd az ízeit, színekkel varázsolj!
Hangokat illeszthetsz,
öbleibe gázolj!
Tengere hulláma
dobáljon kedvére.
Ébredj friss reggelén,
s készülj az estére.
Gálád legyen örök, himnusszal nagy ünnep.
Forgasd, mint ringlispilt
ellened ki tüntet.
Hitedet megőrzi
állandó gyakorlat.
Tudd, kinek tartasz meg
pellengéren jókat.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA hintó tök
A lovak egerek
Gyíklakájok
Üvegcipő
Kék ruha bál
Táncos forgatag
Veszély riaszt
Éjfél ha jő
Menekülés
Visszaváltozás
Kocsisom lúd
Ruhám szakadt
Kedves tündér-
keresztanyám
Varázserőd
Hol vesz hol ad
Válasz: Fűri Rajmond
Ki lakik ott bent?
Lehet, hogy "nem ide készült?"
Hallgatagon ül magában.
Fájdalmáról érdeklődtem.
Kérte, maradhasson ágyban.
Tornáztam előtte, mozgást
ajánlottam, hátha segít.
Legyintett csak, mutatva, hogy
"ne zavarjam most köreit".
Sajnáltam, de megértettem,
miért legyek erőszakos?
Biztosan van ember, véltem:
nem ivott, ámde másnapos.
Járvány van, bezárt kórházak
mutatják nagy veszélyünket.
Ösztönösen védjük, hogyne,
barátságra kész lelkünket.
Kínunk múltával majd gyorsan,
szaporán pótolunk mindent.
Addig pedig imádkozva
keressük, ki lakik, ott fent.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVannak domináns személyiségek és vannak kevéssé dominánsak.
A kevésbé domináns személyiségek is válhatnak néha dominánssá,
de nem érzik jól magukat ilyenforma szerepben, ezért sürgősen
visszavedlenek kevéssé dominánssá, és visszaáll az eredeti világrend.
Válasz: Fűri Rajmond
Csillog a Menny
Aki jajgat, annak fáj is.
Segítségét várná, mégis
jobb az élet
jóllakottan.
Vagy van belül, ami rágja,
gondja kéri, folyton várja
megoldását.
Legyen gazdag.
Mikor vérzik, törve volna
keze, lába, ki gondolna
másra, mint, hogy
orvos kéne.
Panasz nem szól, úgy hiába.
Gyerek helyett anyja tudja
baját, ami
aktuális.
Mára megjelent sok látó,
szépre, jóra felvigyázó
jóakarat,
nem is drága.
Ezért aztán fájin érzés.
Mondjuk, talán minőségét
páran, akik
piszkálják.
De jövőre! Feltűnt ilyen.
Máshol nem is, de egy helyen
biztonságos,
csillog a Menny.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésFekete lyuk, fehér lyuk
Emitt bemegy, ott kijut
A fény
Világos, ha benyeli
Úgy helyes ha kiköpi
Mindennek ellentettje van
Ez tény
Minden dolog párba jár
Két betűt mond a szamár
i á
A világ ily egyszerű
i betű és á betű
Míg áll
Válasz: Fűri Rajmond
IA
Versed tetszik,
gratu Neked.
Miniatűr,
ámde remek.
Legfeljebb, hogy
a szamár
miért iá-t
kiabál?
Bőgő tehén,
nyerítő ló,
kutya ugat,
károg holló.
Ezek rendes
teremtmények.
Ordas farkasunk
is vonít,
kakasunk meg
kukorít.
Nyelvet tudnak,
szépen sorba:
magánhangzóhoz,
mert volna,
mássalhangzót
ejtenek.
Mutatják az
emberek.
Csak a szamár
takarékos.
Vagyis inkább
ő, az okos,
aki illedelmes
egyben.
Bővelkedik
tiszteletben.
Mert mi lenne
iá-jából,
hangzót rakva
hozzá, mondjuk
elől is, meg
hátuljához.
Így érkeznénk
el piához?
Na, de hagyom,
elhallgatok.
Utcán járva
miket látok?
Kifőzdét, hol
bőven raknak
tölteléket
pItÁba.
Így hát marad
szamarunknak
két hangzója.
Mi is volna,
ha mindenki
gondolkodna,
amikor csak
valakinek
ennyi futja,
hogy IA.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésTöbb helyen vagyok főszereplő
S hibátlan minden szerepem
Lehetek macska de egér is
Mindkét szerepem szeretem
Ha macska vagyok az egeret
Pofozgatom és bekapom
Ha egér vagyok ki-be járok
Padláson az egérlyukon
Válasz: Fűri Rajmond
Lányok választása
Hallgatunk róla,
kíméletből.
Hosszú az orra,
s a szeméből
semmi sem sugárzik.
Sarokban gubbaszt
naphosszat.
Csendjével is
nagyon bosszant.
Olyan szerencsétlen.
Időnként rájön,
s motyog, beszél.
Váratlan köszön,
talán remél,
vagy csak álmodozik.
Mire jó neki
tisztasága,
és mi történik
társaságban,
mikor zavarba jön?
Koloncot tesznek
állatokra.
Jámborak lesznek,
és naponta
békésen legelnek.
Nekünk mióta
ideálunk
egy idióta,
a barátunk?
Hát ez rettenetes!
Váteszből annyi,
de annyi volt,
meg tudtuk unni.
Jobb is, ha holt.
Felesleges holmi.
Látjátok lányok?
Rajtatok áll
választásotok,
s vele mindjárt
az is: mi lesz velünk.
Legyetek okos,
bátran, ésszel
élve, hisz fontos,
szenvedéllyel
élni az életet.
Akinek pedig
annyi elég,
magában nézni,
hogy mi a lét,
hagyhatjuk porában.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAmikor felborul az egyensúly
Az bizony a lelken olyan súly
Ami lenyomja, mozdulni se bír
Mélypont van, legmélyebb - nadír
Válasz: Fűri Rajmond
Gondolatöltöztetés
Gondolatfák nőnek, őserdejük hódít.
Kápráztatnak elénk láthatatlan módit.
Művelésük szükség, globalizált méret,
gigászi hatalmuk javarészt ígéret.
Konfekciós többség, uniformizáltak,
nélkülük nincs olcsó, hordható ruházat.
Divatguruk kénye készít luxust, azzal
vagyunk elegánsak, selyemmel, damaszttal.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésÉn úr vagyok
Te úr vagy
Ő úr
Én írok
Te írsz
Ő ír
Mi nincs
Ti nem vagytok
Ők nincsenek
Válasz: Fűri Rajmond
Kettőnk adja
Drágaságom, szép gyermekem,
ne nézz rám olyan hidegen.
Szemed fájdul mikor nyitva?
Sok dolognak lehet nyitja.
Sajnos, utánuk kell járni,
tanulgatni, kipróbálni.
Olyan is van, mikor tőled
vadonatúj tudás jöhet.
Kezdesz látni sötétségben,
hallani a süketségben.
Vagyis érzed, hogy véred van,
lélegzel és szíved dobban.
Bizony, ilyen vagyunk, ember,
két formában élve, nemmel
áldottan és biztatgatva:
amink lehet, kettőnk adja.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésMinden nap eggyel kevesebb
Minden nap eggyel több
Na mi az ami kevesebb?
És mi az ami több?
Gondolkodj, nem árulom el
Van titkod? Nekem is
Néha az ember elemel
Ezt azt. Rím: Terebes
Válasz: Fűri Rajmond
Szajkó
Adok belőle, gyarapszik.
Visszatartom, megharagszik.
Fáj valami? Rögtön sírok
örömkönnyet. Merthogy bízok
jobbulásban, új örömben.
Miért grimaszolok közben?
Megállni tilos, tudhatom.
Közben pedig azt akarom,
legyen nyugalmam. Az ember
méltóság, kisimult tenger
is tud lenni, hogy utána
magas égig felugrálva
partját mossa, sziklát törve
magának szajkózza egyre:
semmi, csupán arra vágyom,
szerethessek, legyen párom.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésEngem te töröltél
Ne aggódj, elbírom
Igaz, mért tagadjam
Volt emiatt kínom
Dehát kinn az égbolt
Óriás kupola
Az ember királylány
Pegazus a lova
Válasz: Fűri Rajmond
Hódol a fény
Mellém bújt, takaróm levetette,
karját fonta körém, simogatta
arcom, a két szem zárva, de érzem,
illatozó és kályha a teste.
Nap kel az égen, ébred a reggel,
álmaimat még újra becézem.
Lám, az igézet sürgeti dolgát:
szökken az élet, hódol a fény.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA szabályok önmagukat írják
Önjáróak, mint a legújabb autók
Csak biztonságosabbak a korrekciók
S remélhetjük, játékaink kibírják
Válasz: Fűri Rajmond
Amire vigyázunk
Vessünk kártyát, szól az ifjú,
megláthatjuk holnapunkat.
Gyere, inkább keressük fel
internetes honlapunkat.
Olvashatnánk, vannak könyvek,
ha akarod, írhatunk is.
Tréfálsz velem? Te már férfi
vagy, s én régen voltam bakfis.
Megfejtsem az álmaidat?
Sétáljak veled a parkban?
Táncolnék, de adjál innom,
hirtelen úgy megszomjaztam.
Gyakoroljuk megtalálni
egymás kedvét, sikerülhet.
Kezdés, aztán folytatásra
válogatások kerülnek.
Amit tudni érdemes, hogy
mikor szökik fel a lázunk.
Közös buzgalmunk szokása.
Ez az, amire vigyázunk.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésNőtől hódolatot ne várj
Tehetséges, tehetségtelen
Maga a nőiség felár
Maga a nőiség a végtelen
Van ebben jó is rossz is
Helyteleníteni persze lehet
Paradoxon, például most is
Ritmust és rímet keresek
Válasz: Fűri Rajmond
Hatályos
Az bosszant, hogy nincs ellenkezés?
Hogy lehetsz akár garázda, ki
mindent forgathat visszájára,
ha kedve éppen azt rendeli?
Hatalmas úr! Kész vagy magányra?
Hiszed erőd helyét, keresve
dicső múltad, amiben voltál,
s látod magad félrevezetve?
Már csak ilyen törvény hatályos:
itt muszáj kiegyenlíteni,
mit gondoskodva teremtettünk.
Óriások árnyéka kicsi.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAmíg szeretünk, van felmentő ítélet
S a bíróság előtt sem tanúskodunk
Ellene, bármekkora a vétek
Ha szólítanának is, csak hallgatunk
De egyszerre megered szavunk
S minden ellenkezésünk felébred
Ha bontjuk virtuális asztalunk
S bojkottálunk minden védőbeszédet
Válasz: Fűri Rajmond
Idézés nélkül
Bíróságom nem csak emlék.
Naponta tart tárgyalást, amin
szívem szerint megjelennék,
ha beosztásom, ami lennék,
nyilvánossá tennék, hogy
tanúim, az égiek, vagy belsőm
hamisságai, tudhatnák, tisztán:
érdekemben mit lesz jó vallani.
Nincs vád, sem kereset ellenem,
és tudom, hogy bírám s vádlóm is
magam vagyok, és szakértelmem
segítségét, hiába, kell a tudás,
annyi gúny fogja érni, itt helyben,
hogy komolyságot őrizni majd
szigorú intés kell, és rendszabály:
hol csend, ott szeretet, hol rend, ott béke,
s ahol béke, ott esetleg maradhat szükség.
Törvény nélkül ma ki élhet, kérdem.
Még képzelni is badar, hogy magával,
miután némelyest felmérte, van, aki
hallgatólag s titkon megbékélhet.
Hiszen az ítéletét, amit hozott, vélve,
hogy tőle megnyugodhat, saját
maga hajtja végre, igaz tudatlanul,
mint csapdába esett, aki keresi,
sokszor segítségért kiáltva, útját
a megmenekülésnek, és baja okozóját
egyedül ő nem látja: összetört a tükre.
A verdikt hatásos, ha szigorú, ám
emberséges: barátot keress, láss
világot, és amivel eddig sem bántál
garasos kézzel, szórd szét fukarságod!
Élvezd, mit teremtőd adott. Szeresd
mádat, akit választanod sikerült,
hogy tudhassa: imádat el fogod
hallgatni továbbra is. Viszont
azt sem kiáltod világgá, amivel
bírhat, az intimitást: szenvedélyed.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésKiszera méra bávatag
Ne legyél olyan gyáva tag
Egy vállvonás és rá se ránts
Ne bánts virág, ne árts, ne hánts
(Nem tudtam, hogy a kmb Karinthy, csak a jelenetet ismertem :))
Válasz: Fűri Rajmond
Minek kérni?
Vidámságom, bohócságom
hóbort csupán, félve játszom.
Áll viharban, szünetében,
vagánykodik gyerekségem.
Öltözködik felnőttségbe,
komolykodik, erőt gyűjtve.
Figyelmes és szeleburdi,
nem hisz, csak hazudja: hinni!
Vágyik, lesi, volna mentség,
földre szállottan istenség.
Mit keresel folyvást arra?
Sose mászol ki a partra.
Valóságába merülve
álmodja, hogy övé léte.
Jót hirdetve szépet keres,
kiáltaná: engem kövess!
Csakhogy gyávasággal telten
gubbaszt, bámul, és ijedten
törvényeken töri fejét,
mászva mindenek tetejét.
Mondanám, hogy: "mint az ember",
bátorsággal semmit sem mer
kezdeni, miután tudja:
közösen van titkok nyitja.
Legfeljebb, ha véletlenül,
ami sok munkába kerül,
rátekint a lét, az örök,
s befogadnák olyan körök,
ahol kínjából beesne
szabadságába. Kereste.
Felébredve, ó, te balga,
tiéd máris, halld csak, hallga!
Éld át, legyen merszed élni.
Tudod. Akkor minek kérni?
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésErősebb volt a mozgalom
Erősebb, mint a fájdalom
Erősebb, mint a szerelem
Nem maradt csak a feledem
Válasz: Fűri Rajmond
Hangya
Bámultam bolyt, vörös hangyát,
fel-alá járt egész sereg.
Szorgalmasak voltak, hordták
kajájukat s petéiket.
Az eltévedt megállt. Várná,
mit kezd majd ez az óriás?
Úgy tűnt, mintha ajánlaná:
életéért hangyatojás.
Hagytam volna, a jóllakott:
szaladj komám, itt egy jó tett.
Váratlanul nekem rontott,
s ahogy bírta, belém csípett.
Sátorfámat szedtem gyorsan.
Kinek kell ilyen barátság?
Emlékszem, hogy mászott rajtam
belőlük egész rokonság.
Azóta, ha kicsiségről
eszembe jutna bátorság,
rögtön kérdem: tömegüktől
eredne ilyen barbárság?
Ugyanis diktálhatna fej,
s amit tesznek, hozzá fűzik.
Halnál, mondják, az az a hely,
melytől az egész hal bűzlik.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAki a mozgalmakat utálja
Olyan lesz, mint a csalán, árva
De megtűrik, mert a zöld csipkésbagoly
Kedveli e zöld inváziót
Válasz: Fűri Rajmond
Csanál
Ugyan, mama! Húzzon kesztyűt.
Hólyagos lesz mindkét karja.
Tudod, fiam, ügyességgel
nem csíp. Árva. Nincs is karma.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésZöld csipkésbagoly
Polifág a hernyó
Lágyszárú növények
Amiket elrágcsál
Csalán sóska páfrány
A lepkéje elszáll
Ha már megverseltem
Kicsit lehetne szebb --
A neve nevesebb
Válasz: Fűri Rajmond
Harmadikból lesz a király,
csúnyácskából királyleány
válik, csókkal átváltozva.
Csak csalónak lesz kegyetlen
sorsa, jól megérdemelten.
Igazságot itt osztanak,
okos törvényeket hoznak.
Tudod, hol jársz, mely vidéken?
Hihetsz bátran: a mesében.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésWinchester
Döglött memóriák
Hevernek szerteszét
Betűket rejtenek
Sőt néha fejtenek
Álmokat vágyakat
Mérgeket érveket
Zártházas lemezek
Fiókok rejtik el
Nehogy kandi szemek
Bepillanthassanak
Jelszókkal védve le
Psszt psszt hallgassanak
Majd a félvezetők
Megfejtik egyszer ők
Mesél a föld mesél
Egyszer volt Hallga csak
Válasz: Fűri Rajmond
"Vogymuk"
Szembe jött, mi láthatatlan.
Már-már szólni is akartam:
tényleg létezik, vagy csalás?
Kitalálta: kápráztatás,
s csendre intett. Legyek néma,
aki hallgat, mikor látja,
vagy legalább látni véli
azt, mi nélkül nem tud élni
emberfia itt, a Földön.
Gyerek előtt, mondta rögtön,
eltitkoljuk. Félreérti,
ki lesz nővé, s ki a férfi?
Rám mosolygott. Azt kérdezném,
mi egyszerűbb az Édennél?
Ott tudhatunk mi egymásról,
értünk szemünk csillagából.
Merthogy összes pillantásunk
lesz beszédünk, és az álmunk.
Amit szánk fog kimondani,
zene, játék, s azt érteni
tudhatjuk. Miért ne tudnánk?
Hiszen köztünk jár, miránk vár
szívünk dobbanása, intve:
vagyunk egymás - láthatatlan - érintése.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVesd el a hipotézist, ha téves
Ne táplálj reményt ami vérmes
Ne higgy perpétum* mobilében
Maradj ha egy mód van rá tétlen
helyesírás: perpetuum mobile
Válasz: Fűri Rajmond
Tényleg?
Heverésznék állandóan,
bámulnám az eget, mondván:
szegény Napnak mennyi dolga
van, az útján meg nem állván.
Süttetném magamat: Közben
félnék, hátha megégetne.
Kécskén, foci után voltam
drága tejföllel lekenve.
Most, hogy futunk magunk után,
makacs kedvem ágaskodik.
Lustaságom, vad gondolat,
nem hagy nyugtot, berzenkedik.
Látom, mintha egyedüllét
seregét most verbuválná.
Nézem, hányan rémüldöznek,
válva - tőlem - sóbálvánnyá.
Etalon marad egy érték:
érdeklődöm, tehát vagyok?
Valamiért nem zavarnak
kétségek és gondolatok.
Ami izgat, nem hagy békén:
nyitnom kéne egy új bankot.
Szolgálva vele kérést és
fantasztikus, új parancsot.
Ha már minden ember módja
lehetőség, jobban élni,
álmot cserélgetve, s együtt
jövőt kihordva, nem félni.
Urunk szavát hallom, tényleg?
"Sorsod te vagy, nézz az égre!
Művem tőled van, és legyen
kívánságod szerint: béke!"
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésÉn vagyok én te vagy te
Ki a szamár én vagy te
Ez a gyerekkori kiszámolós nekem így ugrott be:
Én vagyok én te vagy te
Ki a hibás én vagy te
Ami ugyanolyan értelmetlen
Válasz: Fűri Rajmond
Mondókához
Ki a hibás, ki a hibás?
Az úr.
Tőle ered minden.
Javítania még lehet.
Kéne.
Ha már ő az isten.
Mi utánzunk, gyerek módon.
Uncsi.
Azért kitalálunk
újat. Merthogy utánozni
nagyon
szeretünk, és tudunk.
Teremtünk ilyenkor, habár
ami
készül, ismert forma.
Felét finoman, legyen szép.
Míg a
másik! Egyik dolga.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAz életképtelenség is szerethető
Ahogy sírjaival a temető
Az elszivárgó energiák
Lomokkal telt szekrényfiók
Válasz: Fűri Rajmond
Nagymama, mi az: szerető?
Falfehérré vált nagyanyja.
Szekrényéből mi esett ki?
Csontváz. Felelet. A múltja.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésHa valaki vitriolos
Mint ki ezüstöt szidoloz
Leold minden felesleget
Az marad meg aki szeret
Válasz: Fűri Rajmond
Rezek
A réz mozsarunkban törtem,
anyám fényesre dörzsölte.
Csengett ütésem is, habár
inkább mák kellett belőle.
Gyertyatartónkat, csillogott,
asztal közepére raktuk.
Az volt ám csak ebéd, mikor
gyertyáit mind meggyújtottuk.
Dehogy vittem eladásra!
Becses, régi és hű szolga
mindkettő. Manapság pedig
emlékeim hordozója.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA bolondok napja és a karácsony
E kettőt szeretem
A többiről nem írok semmit
Terelem feledem
Válasz: Fűri Rajmond
Virággal
Szégyellős növény, ha volna,
ahogy van is, amint tudom,
üres kézzel köszöntgetnék,
virág nélkül, nőnapokon.
Így egy szálat, csokrot tartva,
bizsergeti tenyeremet.
Szinte pirulok, hisz érzem:
élet vonzza az életet.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVirág és csipketerítő
Micsoda szentségtörés
Jön a kígyósziszegés
S a nyakmerevítő
*
A hal úszóhólyagja síkos
Ezért rá ügyesen taposs
Bátran, ne habozz
Felülről, függőlegesen
Hogy durranjon el
Válasz: Fűri Rajmond
Azzá nőve
Sormintát matek füzetbe,
könyvborítót, minden könyvre.
Lányszobába virág illik,
tapétára, rózsaszínbe.
Miért ettem annyi csókot?
Habból, persze, jól kiverve.
Női szeszélyt! Jó anyácskám
olyan lelkesen sütötte.
Lakkcipőm, na, épp az nem volt.
Nyakkendőből viszont halom.
Gombom mandzsettámban milyen?
Ezüst, vagy másik aranyom.
Hiába, az ünnep, ünnep.
Hétköznapokból kinőni
mi segítjük. Minőségét
mutatva fogjuk megélni.
Az az ifjú figyelmeztet
időnként, ha jut eszünkbe:
vágyainkat császárokként
érhetjük el, azzá nőve.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésCsúnyákat gondolok, szólt a gondolatrendőrség
Állítottak hát pellengérre
Falunkban a tér közepére
De a gondolat
Magát megmakacsolta, bennem ragadt
Válasz: Fűri Rajmond
Szinte
De régen volt, nagyon régen,
állt Pista az emelvényen,
s mondatától, majdnem semmi,
szertefoszlott félénkségem.
Már ami a káromkodás
szabad száját illeti, vagy
ami gyötrelmeket okoz,
amikor "csúnyát" mondani
akar gyerek, s vagánysága
még fel sem cseperedhetett.
Tegnap műsorában, szép nő,
szabad szájjal kifejezte,
amit német ember mondhat.
Magyarul így szól, hogy: szinte.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésMegváltoztunk, hát istenem
Ravasz csapda az érzelem
Csalogató, gonosz vigéc
Nem fémet rejtő érc, ha' férc
Mégsincs más iránytűnk nekünk
Lehúz a láp, mégis megyünk
Amerre pislákol a fény
Lúdvérc, lederc, lüdérc, lidérc
Válasz: Fűri Rajmond
Tiszta erő
Nyalka huszár, lován ülve,
kivont karddal, zöld mentébe'
tisztelgett. Micsoda tartás!
Lány szemekben ámuldozás,
szép remények. Férfiakra
száll nőszívek rejtett titka.
Hősöm bátor, tiszta erő,
sziklaszilárd és megnyerő.
Az is marad. Hiszem, látom
vitéz ólomkatonámon.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésHaragszol?
Haragudj
Tagadod?
Tagadjad
Át akarod adni
Magad e haragnak?
Kérdem én miért ne
Ha úgy neked könnyebb
Könnyebb haragudni
Mint ejteni könnyet
Legyen ez a versem
Megint vízválasztó
Legyen varázsvessző
Kelést felfakasztó
Legyen ez a versem
Mint az a horgolás
Amit egy ember mert
Felvállalni csupán
Válasz: Fűri Rajmond
Mondhatjuk
Fotocellánál, ruhabolt, csilingeltem. Rossz tréfa volt.
Ma is előttem van az arc. Mit tagadjam, fáj a kudarc.
Elkábított, amit láttam. Ügyetlenül nem találtam,
miről szólnak ott a napok. Most meg, ha visszagondolok,
eszembe jut öregapám. Anyámnak mondta az ágyán:
megyek már, vár az új világ, visszafogad boldog ország.
Örökségem akkor kaptam. Azóta, ha kutatgattam,
megtalálni véltem részét. Hogyha maradt bennem kétség,
kedvem éledt tőle máris. Azért ez piramidális!
Szellem csapat építkezik nekünk, és nem is kérdezik,
örültök-e? Ez új módi. Érdemes volt álmodozni.
Kezeim kulcsolva tartom, csöndben vagyok, nem tolakszom.
Visz sorsom, másokkal együtt. Mondhatjuk: megcselekedtük.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésJönnek felém a világok
A világgal harcban állok
Jöhet űrlény, jöhet bármi
Föld mélyéből Plutó száll ki
Felém jön egy sereg ember
Kinek szakálla nem kender
Mégse bújok a hegyekbe
Ha ütleg van elrendelve
Válasz: Fűri Rajmond
K. István véleménye
Tekintetes úr azt mondta,
lovat meg nem ütne soha.
Asszonyt, lányt? Maximum vétség.
Tudniillik "nagy különbség!"
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAki gyáva vagy gyenge
Ne kenje az Istenre
Mert az Isten küzdelem
Van vértem és fegyverem
Még ha bodzapuska is
Ha gyenge a tusra is
Az ember ne fusson el
Mert megvetést érdemel
Válasz: Fűri Rajmond
Apját látná
Barátom, szilárdan, hittel,
sorsát faggatta: rendelt-e
számára valami újat?
Vagy, mi várja, amit nyújthat,
tudott dolog, meg van írva?
Biztos helyen, csillagokba'?
Kívánsága, azt kereste,
függöny mögé, ha belesve
megláthatná, ami lényeg:
apját látná élve, lénynek.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésJól bírom a lelki terrort
Nekem nem annyira horror
Mint a körömleszedés
Netán kerékbetörés
Egészen jól elviselem --
Rám rótt penitenciát
Öt Üdvözlégy Máriát
Válasz: Fűri Rajmond
Mostanában
Annyit kellett enni, inni,
mintha ki lett volna szabva,
hogy a vendégségben, úgy ám,
bűnt jutalmaz ilyen trakta.
Találkozás, rokonok közt,
boldogságos, tiszta ünnep,
olyankor, ha dolgaikban
egy irányba, s együtt mennek.
Kalákában építkeznek,
közös őseik mind hősök.
Egy nagycsalád, látszik rajtuk
érettségük. Hiszen nősök.
Asszonyaik szívjóságát
gyerekeik örökölték.
Mennyi báj, milyen kecsesség.
Nem hinném, hogy ezt kinőnék.
Maradjunk csak tényeinknél;
vér nem válhat náluk vízzé.
Lesz múzeum, ami múltjuk
nagy tárlókban megőrizné.
Mostanában bujkálgatnék.
Védett, otthonos a fészkük,
s hallgatnám szótlanságukat.
Emelt hangjukon szól ének.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésKíváncsi vagyok én nem tehetek róla
Nehogy valaki ezt komolyan felrója
A kíváncsi ember olyan mint a gyerek
Nem nyugszik meg amíg nem kap feleletet
Válasz: Fűri Rajmond
Lételem
Sokáig azt hittem, elég lesz megvárni,
annyi a dolog, mi fontos és érdekes.
Figyelni éberen, hallani és látni,
amikor némelyik közülük felkeres.
Őszintének véltem, vallomásos volna
valahány. Szívében jóság és szeretet.
Mindegyik azt teszi, ami az ő dolga,
Átélve játszanak, belülről, szerepet.
Ki tudja, mikor jött az első kérdésem.
Mihez is kötődött kíváncsi gondolat.
Ha visszaemlékszem, tűnődve, erősen,
egy volt, mi izgatott: a szabad akarat.
Emberből állt akkor világom egészen,
lélegzett és érzett minden, ami anyag.
Aztán, hogy törvényeiket is megnéztem,
rájöttem, mit jelenthetne az, hogy szabad.
Nagy egész, mint tudjuk, biztos határtalan.
Irányát sem szabja bármilyen félelem.
Kívül és bensőnkben határozhatatlan
mértéke, amelyben közös, hogy lételem.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésKellene lenni valami értéket mentőnek
Nem csak kármentőnek
Nem csak temetőnek
Egy helynek ahol a szantálfák nőnek
Válasz: Fűri Rajmond
Bélánál
Más volt füve az erdőnek.
Néhol fái kisebbeknek
tűntek. A sok fenyő alatt
moha szőnyeg zöldje szaladt.
Nyár volt, s a Nap nem égetett.
Mintha valami meleget
sugárzott, de békén hagyta
bőrünket. Egy szelíd fajta.
Kikötői kimérésben
sült lazacot ettünk délben.
Templománál alacsony domb
nézte velünk: indul a komp.
Öböl előtt, a tisztásán
magas fűben rúna kő állt.
Csoda éjjel jött. Világos
volt, és láttuk Svédországot.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésHa félreérthető félreértik
És akkor is ha nem
A kulcs az önműködő belső
Sok mirigy mond igent
Vagy nemet
A máj a zsigerek
Önjáró szerveink
Mondják szeretem nem szeretem
A vegetatív beint
Mit keresel itt gyenge kéreg
Elmoslak mint az ár
A töltést a növényzetet
Marad halakkal a sár
Válasz: Fűri Rajmond
Halak
Harcsának mondtuk a csíkot.
Bajsza volt, az hasonlított,
s pénzesnek, minek pikkelye
színes volt, és villogtatott.
Kacsáink nem ették. Tyúkok
kaptak rajtuk, mikor büszkén
elébük szórtuk a fogást.
Harc dúlt az udvar közepén.
Utoljára hídról néztem,
ahogy kövek alá bújni
menekült előlem rajuk.
Siettem gyorsan örülni,
látva, eleven a patak.
Vajon van még halászcsapat,
és őrizné az a kis kút,
sötét mélyén, a két halat?
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA szangvinikus emberek
Elsülnek mint a fegyverek
Utánuk lőporfüst szaga
Koromfekete éjszaka
Válasz: Fűri Rajmond
Távol vadászmezőkön
Híres lövő volt a bátyám,
fapuskával menetelt.
Bodzából készített apró
magszóró fegyvereket.
Konyhánkban trófeájára
nagyanyánk is büszke volt.
Mutogatta, milyen szépen
mutat falán a légyfolt.
Baj csúzlival történt, mikor
mestere lett kis Miklós.
Danyi bácsi orra tövén
díszlett egy nagy bibircsók.
Kapunktól a kovács arca
nem volt messze, semmiség.
Anyánk vált fehérre, látva,
hogy azt bizony ellőtték.
Engem télen hajtásra vitt,
majd megfagytam, míg vártuk,
hátha elénk jön egy vadkan,
amivel majd elbánunk.
Vacsoránál aztán hamar
megfájdult a hasizmom.
Vadászatok sok vitézét
illett végig hallgatnom.
Most, ha tanítana, várnám,
mutassa, hogy a puska
kezes jószág, lőni pedig
ész, erő és szem dolga.
Majd, mikor terítékemmel
úgy teszek, hogy vesződöm,
odahívom, lássa, ott a
távol vadászmezőkön.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésHa ketten maradunk, a hátralévő végtelen idő felében szeretjük egymást, felében ádáz küzdelmet folytatunk.
Vajon a robotok, amelyeket mi gyártunk, rendelkeznek-e majd ezzel a kettősséggel?
Vagy csak úgy lesznek, manipulálható szolgalelkek...
Válasz: Fűri Rajmond
Kívánság és érzelem
Vajon Madách erre gondolt?
Azt írta: küzdeni kell.
Szeretetünket kihagyta?
Vagy sok szót nem érdemel?
Falanszterében az ember
tényleg maga volt robot.
Na, és annak kebelében
volt olyan szív, mely dobog?
Nekem tetszik ez a jövő,
tágas, teres, végtelen.
Amit kínál ez az idő,
kívánság és érzelem.
Hiánya, ha mégis volna,
beletesszük. Ez a módja.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAmikor találkoztam vele és belenézett a fülembe, sírni tudtam volna. Egy romantikus emléknek megint lőttek.
Válasz: Fűri Rajmond
Pardon
Géza bácsi mesélt:
"kamera csak haladt,
egyre beljebb jutott,
s engemet az érzés
kisebbségbe dobott".
Ott a nézőtéren
az az aranyos nő
hasát épp nem fogta,
minimum mosolygott.
Mért gondoltam arra,
hogy visszafogottan
belül pukkadozott?
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA végtelen lényegtelen
Isten is összement
Mint a gyapjú 50 fokon
Nem sír se úr se űr
Válasz: Fűri Rajmond
Szelíd fajta
Látod azt ott? Nem ott, balra.
Pont előtte, vagyis háta
mögött. Igen. Közeledik.
Csökkenne, vagy a közepén,
mint egy léggömb, megnő nagyra.
Robbanás volt az erős hang?
Fényes örvény, forgás közben
talán önmagát is falja.
Osztanánk, ha lenne vége.
Követjük, hisz a mértéke
látható, és szelíd fajta.
Hitted volna, hogy állandó
pusztulása születése?
Amikor majd el fog fogyni
gyertyaszálként, ha leégett,
búrát húzunk rá, hogy védjük
az örök végtelenséget.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésForgalmi okok miatt megállt
Mellettünk pipacsok
Három szál. Nem pipacsmező
Három pipacs. Nicsak
Válasz: Fűri Rajmond
Mákvirág
Learattuk fejeiket,
kurta botjuk maradt rajta.
Aztán csomóba kötötték,
díszlett fenn a kamra sarka.
Rázogattuk, szépen zörgött,
mintha mondogatta volna:
na, gyerekek, mindjárt kijön
a sok mag. Kinek van marka?
Zölden szirmait csodáltuk,
hosszú szárán lenge lilát.
Tejéről sokat hallottunk.
Kedvencünk voltál, mákvirág.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésIsten balliberális
Ő csinált mindent
Jézus jobbliberális
Elszenved mindent
Szűz Mária konzervatív
Hagyják őt szülni
József csak ácsol
Próbál menekülni
Válasz: Fűri Rajmond
A kép
Családi fotónkon, művészi a hatás,
mintha csillagoknak szólna csodálkozás.
Mit látott az, aki kezébe vehette?
Apámon kis bajsza feketére festve?
Anyámon, utólag, boldogságot láttam.
Akkortájt mondta, hogy otthon, a szobánkban
családja képeit teszi a falára.
Meg is lett a böjtje. Dolgozóink pártja
rácsapott beképzelt munkásnőnk kezére.
A férje mehetett távoli vidékre.
Meséim világát rögtön elvesztettem.
Gyerekből azonnal felnőtt lett. Helyettem
sokáig valaki végezte, ami jött,
mígnem rám talált, vagy én leltem örömöt.
Most, mikor emlékem könyvében kutatok,
látom a családot, s azt is, hogy ki vagyok.
Meghívom magunkat egy beszélgetésre.
Lesz hely, mely befogad örömmel. Elvégre
az idő jó gazda. Szereti, hogyha lát,
mint örül, ki benne, s kiben él, sok barát.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésLegyen az embernek rúzsa
Ha nincs is lehessen múzsa
Aki nem lehet költő
Legyen legalább keltő
Válasz: Fűri Rajmond
Magasra felrepül
Voltál meccsen? Persze, döntőt
játszottak. Na,
és ki nyerte?
Sajnos, nem mi.
Az ellenfél
jobb volt. Mondd már,
mit lehet ilyenkor tenni?
Sírni nem kell, talán mégse.
Jó a játék,
víg a kedvünk.
Mi számíthat
ezen kívül?
Amikor az
ember magasra felrepül.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésLegyen egy nőnek rúzsa
Ha nincs is lehessen múzsa
Múzsának lenni zűrös
Amolyan Wagneres, valkűrös
Válasz: Fűri Rajmond
Akkor van
Ahol éneklő lelkek járnak,
ott elszorul a néző torka.
Mintha sokkal közvetlenebb és
könnyebben átélhető volna
a történet, amely felhangzik.
Nemhiába vagyunk annyira
érzékenyek, amikor sírás
hallatszik valakitől, s panasz
szavára azonnal a kínzás
jut eszünkbe, óhatatlanul.
Szerencsénkre akadhat ének
felszabadultan és örömmel
tudatni dolgainkat. Akkor
van erő, mely előre figyel,
s elhiszi, amit jövője mond.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésHa nincs meg a napi bámulás-adagom
Elvonási tüneteket produkál az agyam
Válasz: Fűri Rajmond
Mi látszik?
Indiában szent állat a tehén.
Korán volt, amikor tejet,
habbal bőven és meleget,
néném rakott elém.
Ültem akkor tehenes szekéren.
Tilos volt őket hajtani,
ballagjanak kényelmesen,
komótosan, szépen.
Fák alatt, ha délben száz Nap tüzelt,
kérődztek nagy nyugalommal,
s csapkodták a legyeiket.
Időtlenség ölelt.
Bámulatom máig megőriztem.
Méltóságukat kilesném.
Kutatom, hogy mi látszik a
tehenek szemében.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésAki a többségnek akar tetszeni
Az árnyékát próbálja lemetszeni
Válasz: Fűri Rajmond
Séta közben
Először létrákon állva
barackot szedtem. Az ára
jó volt, nagyon is megérte.
Rögtön meg lettem dicsérve.
Szénasopban ugrándozni
jött meg kedvem, és aludni.
Mezőről a száraz virág
ontotta rám az illatát.
Érte másztam magas kaput,
tudva, hogy ő már elaludt.
Lovag voltam, romantikus,
naiv és problematikus.
Utoljára már a tetőn,
azóta elhiszi a nőm,
éj közepén, mint a macska,
juthattam be az ágyamba.
Ennyi volt akrobatikám.
Büszke vagyok, úgy, bizony ám!
Mostanában séta közben
összes kunsztom újra élem.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésHa a szabályok ellenére jó
Csuda mint gyereknek a papírhajó
Válasz: Fűri Rajmond
Jó a gyerek
Korán kezdtem vásározni,
gönci utcán, forgatagban,
nagyapámmal mulatozni.
Ködmönárus kiabálta,
sátrában sok meleg holmi,
neki legjobb a kabátja.
Mangalicákat tereltek,
s angol sertés volt a divat
(hamar kolbászokká lettek).
Apropó, a kolbászsütő,
lacipecsenye illata!
Kinek kellett szalontüdő!
Nem ültem forgóhintára,
mézeskalácsot se kaptam,
megvolt mindennek az ára.
Selyem és a medvecukor
kacsintgatott, vagy én néztem
mikor ugrik le a pultrol.
Addig, addig voltam makacs,
ízét ma is érzem, enyém
lett a piros cukorkakas.
Öregapám mért nevetett?
Otthon anyámnak mesélte:
"tudod Erzsi, jó a gyerek".
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésFut mint a láng
Száraz füvön
A hír
Válasz: Fűri Rajmond
Mondóka
Mint a csikó.
Csak a sörény
hiányzott.
Vöröslő Nap.
A bőröm meg
lehámlott.
Megette a
tojást apám,
madarat.
Lully dalán
nagyapám könny-
re fakadt.
Az Óceán
ott alattunk
végtelen.
Világváros!
Ámultam a
fényeden.
Hová lettek,
merre mentek?
Ki tudja?
Itt kacagnak,
folyik könnyük
naponta.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésReggeli szabálytalan
Ellenzék nélkül
Nincsen demokrácia
Csupa hozsánna
Unalmas lenne
Ellenvélemény
Sarkall vitára
Ne veszítsd kedved
Se te se te se ő
Lucifer nélkül
Mozdulatlanság van
Az élet lényege
Mégis a mozgás
Jó esetben őr
Rossz esetben gáncs
Szükséged van rá
Hogy ne unatkozz
Ne bízd el magad
Szabott utadon
Válasz: Fűri Rajmond
Vámoson
Imre bácsi, megégett a szalonnája.
Az a jó, mert szeretem, ha színe is van.
Bort ittam rá. Zsírja csöppent a kenyérre.
Jóllakottan nehezebb lett a kapálás.
Vámoson, a szőlő dombon vígan voltunk.
Nap nevetett ránk az égről, mi is sültünk.
Büszkeségünk haza vittük, és pihenve
jólesett pincében hűlt tej vacsorára.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésVan blöffölő
És van blöff ölő
Utóbbi én vagyok
Kétséget nem hagyok
Ha jön a blöffölő
Rámutatok: ez ő
Válasz: Fűri Rajmond
Póker
Pókerről írt - hihetetlen - szabályt, bölcset egy költőnő.
Állította, nem szerencse, tudás, ami ott a döntő.
Megemelni vagy megadni kell a tétet, nagyon fontos
látni, mi van kézben, aztán várni a leosztott flop-ot.
Kalkulálhat, aki bátor, például, ha pár van kézben.
Számon tartani, hogy mi ment addig ki a játékrészben.
A szerencse itt csak faktor: egyetlen és kis tényező.
Ami számít, az okosság, s harciasság lehet nyerő.
Azért, mint a bokszban szokás, néhány dolog visszaüthet.
Például, ha számít rá, és nem osztják neki a szettet.
Allin-t mondani lehet itt, és van, ugye, aki blöfföl.
Olyankor a kártyájában nincsen semmi, hétből, ötből.
Ezért bátor játékosok ülnek körben, póker arccal.
Azt soha meg nem dumálják, ki hogyan nyer, hazugsággal.
Mert, és ez az egyik lényeg, itt ezt szabad: kötelező!
Mintázzák az életünket, mutatva, hogy mi az erő
módszer, és ki bírja tovább a harcot, mit büszkén vállal.
Sokan vagyunk, akik nézzük, olykor bizony tátott szájjal.
Megmártózni érdemes, ha kipróbálhatja valaki,
s izgalmából ízelítőt következmény nélkül kapni.
Tanulsága megéri, ha a játékos körültekint:
álmodj jót magadnak, aztán érd el folyvást, újra, megint.
felütés: Fűri Mária
VálaszTörlésA gondolataimba megint belerondított a telefon. Hagyj békén, nem érted? Írj, inkább írj, szeretek levelet kapni. Írni nem, így megértem, ha szép lassan lekopsz. De majd átalakul bennem, amit írtál. Lesz belőle négysoros. Igaz, már az öreganyja sem ismerne rá, de azért ott vagy. Ott vagy benne, ott bujkálsz egy szó, egy gondolat erejéig, de nem neked írtam, nem rólad írtam, nem hogy agyonüssem (!) vele az időt, inkább csak hogy helyrerántsam magamat, ahogy te helyrerántottad a válladat, amikor kificamodott. Amit írtam persze, abból egy szó sem igaz, nem az telefonált, akinek kificamodott a válla, stb. hanem a lírai én meg versbeszélő, akiket majd tanítanak az iskolában, persze rosszul, mint mindent, de még mindig jobb, ha rosszul megy valami, mintha sehogy, ámbár vannak akik ennek az ellenkezőjét állítják. Mert nagy dilemma: veszteséget termeljünk, vagy ne termeljünk semmit. Én hol az előbbire, hol az utóbbira szavazok, mert mindent a kontextusában kell nézni, és hol az egyik, hol a másik oldalát. A dolgok szemállástól függően különböznek, mint a varázsképen. Tudja ezt mindenki, ha van is aki néha elfelejti.
Válasz: Fűri Rajmond
Nem robot
Először töltsd ki a tesztet, hogy nem vagy robot, és találj tetőket meg autókat, és a gólyafészekre ne mond azt, hogy női kalap vagy prémkucsma, mert akkor a PC összezavarodik, és küldi neked tovább az ellenőrző program képeit, amilyeneket te is csináltál magadnak, pedig azok sokkal jobbak annál, semmint ilyen ócskaságra lehetne és kellene őket használni, mint egy emberi lény valóságosságának a megállapítása, teljesen hiábavalóan, miután egy gólyának is van annyi esze, hogy autók tetejére nem épít fészket, mert tudja, hogy az sem nem magas, sem nem mozdulatlan, amilyennek a fészkének lennie kell, és ahogy az ember is szeret lakozni, közel a jó istenhez, kellő védettségben, jó levegőben, háborítatlanul, ahogy a görög szerzetesek laknak a sziklák tetején, pedig őket aztán senki sem kérdezte arról, hogy robotok-e, amikor naponta lebegnek ég és föld között, hogy feljussanak a kis celláikba, ahol aztán olyan békében és nyugalomban gondolkodhatnak azon, hogy a postás a sürgönyt hogyan fogja átadni nekik, amikor, nyilván felsőbb késztetésre, arról faggatják őket, hogy a reverendájuk alatt tényleg ők vannak-e mindig, és nem a szakácsnő, akiről pedig bizton állítható, hogy nem robot.
felütés:
VálaszTörlésVolt egy múzsám, de már nincs
Pedig egy jó múzsa kincs
A neve nem nefelejcs
Mondhatni hogy nevesincs
Fűri Mária
válasz: Fűri Rajmond
Múzsa, múzsa
Múzsa, múzsa, te csibész!
Most mondd meg, hogy hova mész?
Kujtorogsz a világba,
én meg várlak, hiába.
Mérges leszek, meglátod,
akkor szádat eltátod.
Egyenesen kimondom,
hogy mi veled a gondom.
Amit nézel, nem látod,
azt, hogy ki a barátod.
Szeretnéd, ha szeretne,
aki szíved szerelme.
Állj meg múzsa, ne fussál,
először hagyd, hogy jussál
ahhoz, aki ölelget,
s ihletedben fürödhet.
felütés:
VálaszTörlésNem bírok. Nagyon erős érzés. Nem bírom oda betenni a lábam... Nem bírok elmenni a ház előtt... Nem bírok ellátogatni arra az oldalra... De a kötelességérzet képes volt felülírni. Be tudtam menni a gyárba ilyenkor is. El tudtam menni beteget ápolni ilyenkor is. El tudtam kerülni a nem bírokból eredő legnagyobb katasztrófákat. Mintha nem is én döntöttem volna ezekben a helyzetekben, hogy igen vagy nem, hanem helyettem valaki. Érdekes élmények ezek. Megérti az ember, mi az, hogy determinált. Legalábbis azt hiszi.
Fűri Mária
válasz: Fűri Rajmond
Ahogy eltűntek tőlem, az lepett meg. A korábbi helyük és jelenlétük vált semmissé, ha nem is rövid idő alatt, de a legkisebb szándékosság nélkül, spontán módon. Maradt utánuk emlékeztető, hogyne maradt volna, hiszen évekig tartott a velük foglalkozás, amit sokféleképpen nevezhetnék, amikor felmérném valódi jelentőségüket. Amik megmaradtak, azokban semmi bántó, nyugtalanító, semmi kellemetlen nem zavart. Hacsak az nem, hogy a megkezdett emlékezés folytatásához újból elő kellett volna vennem a szakkönyveket, és alapos munkával lehettem volna képes mindarra, amit annak idején, ha nem túlzok, viszonylag könnyen voltam képes használni, akár új felvetések eldöntéséhez is. Furcsa volt az ilyen emlékezéseknél az átfogó nézet jelenléte, és a lehetőség, amire általa gondolni bátorkodhattam. Nem különös, hogy a részletekről alig van tudása az embernek, és közben irányokat gondol végig, amiken haladhatna, amikor az adott terület, az adott problémakör belátása jut eszébe, és az a benyomása a saját vélekedéséről, elképzeléséről, hogy az még működőképes is lehetne, lenne, ha sikerülne végiggondolni? Bizonyítéknak néhány "kivitelezés" adódik, pedig azok sem "teljesek", ahogy a gyakorlathoz jutás révén lehetnének. Ezek bizonyos jóslások, a Mengyelejev-féle rendszer hiányzó elemei megtalálásához hasonlóan. Egyetlen bizonytalansága mindennek, hogy nincs kontroll, külső, amely a megerősítéshez elengedhetetlen szok lenni. Ismétlésre sincs mód, a "kísérlet" újólagos végrehajtására, és függetlenül a kiindulástól, ez esetben a személytől, aki végzi a gondolkodást magában.
Amit érdemes még megemlíteni, az a hiányzó elem megtalálása, amelyet "megoldás" névvel illethetnénk. Ha ilyen elérésére kizárt a lehetőség, akkor az egy "megoldás" már, hogy ezt sikerült kimutatni. Ami még mindig hordozza azt a lehetőséget, hogy új feltételeket találjunk magunknak a megfelelő módszerhez és tudáshoz, hiszen Hilbert kijelentése felejthetetlen: "Wir müssen wissen, wir werden wissen!"
felütés:
VálaszTörlésVolt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kompetens. Annyira, de annyira kompetens volt, hogy olyat még nem látott a faluja, de a szomszéd város sem, de talán az egész világ sem. Mondták is neki: ugyan vajon miért nem megy szerencsét próbálni? Hiszen ezzel a kompetenciával elnyerhetné az egyszeri királykisasszony kezét a fele királysággal együtt, mert egy ilyen kompetens ember az összes vetélytársat földbe döngölhetné. Így is tett. Útnak indult, vándorolt hegyeken völgyeken át, mígnem a legszebb ország legnagyobb uralkodójának színe elé került. Félszemmel azért rápillantott a távolabb álldogáló királykisasszonyra, elég szép-e ahhoz, hogy a három próba viszontagságainak nekiveselkedjen, és kudarc esetén elviselje a karóba húzást, felnégyelést, kerékbe törést, mert tudta, nem midegy, miért halunk meg. Nemcsak kompetens volt ugyanis, hanem felettébb okos. De Istennek hála kiállta a próbákat, így elkerülte a fenti kivégzési módokat. A királykisasszonynak is hála, merthogy titkos jelbeszéddel segítette; az összes jelentkező közül ő tetszett neki a legeslegjobban. Így elnyerte a fele királyságot, a királykisasszony kezét, és mert elvesztette a kompetenciáját, ami már csak teher lett volna, boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Fűri Mária
válasz:
Fűri Rajmond
Egyszer aztán a királykisasszony kíváncsi lett a kompetenciára, és kérlelni kezdte a volt kompetens, hogy árulja el neki a titkát arról, hogy hogyan is sikerült neki annyira nagy kompetenciára szert tennie, mert - ugyan a boldogságukhoz ez szorosan nem tartozik már hozzá, amint láthatták - neki furdalja a kíváncsiság az oldalát, hogy miből is áll ez a titokzatos dolog, amit annak idején ő annyira megszeretett, és ami az idő múltával úgy eltűnt a kompetens életéből, mintha soha ott nem lett volna. Persze, tette hozzá a királykisasszony, aki már nem is királykisasszony volt, hanem igazi királynő, hozzátette, hogy csak akkor mondja el neki a kompetencia titkát, ha azzal nem fog változni a kettejük boldogsága, és a kompetensnek sem kell szenvednie az árulkodása miatt. Ki tudhatja, hogy ilyen titkok elárulóit mivel sújthatja a tudás szigorú törvénye. De a volt kompetens, a fele-király azt mondta, hogy cseppet se féljen. Nem lesz abból semmi baj, ha erről beszél, és az is lehetséges szerinte, hogy megossza az emlékeit a feleségével, aki így akár kompetensnek is érezheti majd magát. A királynő, a volt királykisasszony annyira lázba jött ettől a lehetőségtől, hogy szinte révületbe esve várta volt kompetens, fél király párja szavait. Aki beszéd helyett csókjaival halmozta el, majd szenvedélyével lepte meg valamikori királykisasszony párját, a királynőt, eljuttatva kettejüket oda, ahová csak az egymást szeretők juthatnak, amikor elérnek vágyaik csúcsára, ahol egyikük mindennek eredetévé lesz, míg a másikuk e mindenséget a sajátjának tudhatja. Felébredve aztán a királykisasszony- királynő megértette, hogy a kompetencia nem múlt el párjából, ahogy az is világossá vált számára, hogy a kompetenciához szükség van két ember együttes örömére, ami nélkül semmilyen kompetencia nem létezhet. Időnként pedig a kompetenciát úgy gyakorolhatja, aki ismeri titkát, hogy előidézi a lehetőségét a kompetencia létrejöttének mások számára, akik tudássá változtatják az eredet és a birtoklás célját, behelyettesítve a hiányzó embertársukat az ismeretlennel vagy a hiányzóval. A királykisasszony-királynő ezután kezdett el komolyan foglalkozni a kémia tudományával, ráadásul angol nyelvű leírásokat és beszámolókat használva kompetenciája működtetéséhez.
felütés:
VálaszTörlésNem kell mindenkivel szóba elegyedni
Vizes, nehéz ruhát célszerű levetni
Mert csak akadályoz, pláne mikor rádfagy
Ezért dobd le rögtön, és a Napon száradj
Fűri Mária
válasz:
Fűri Rajmond
Vagy vasalót használj, levéve a ruhát,
vagy ahogy ajánlod, szárítsa meg magát.
Fagyos idő jöttén nem lesz ijedelem,
csak a levett ruhád újra rajtad legyen.
Akivel pediglen nem jött létre szöveg,
annak mondókádat emlék őrizze meg.
Jöhet olyan idő, amikor a haszon
előáll őszintén, mondhatni csupaszon.
Filó
VálaszTörlésRégen a másságot kerestem.
Mert túlságosan hasonlóak voltunk.
Más legyen az identitás,
A vagyoni helyzet,
Legyen gazdagabb,
Legyen szegényebb,
Tudja azt, amit én nem tudok.
Ma a hasonlót keresem.
Ott nyaraljon,
Olyat egyen és annyit,
Ne legyen gazdagabb,
Ne legyen szegényebb,
Ne tudjon semmi mást,
Csak azt, amit én tudok.
Észrevenni alig lehet
Törlésa változásokat.
Tiltakozunk, s a köpönyeg
művel forgásokat.
Mind mi vagyunk, bármennyire
meglepő a dolog.
Színházban szólhat rendező:
"szereplő nem dohog".
Álmunk lett fogható, való,
s kedvünkre alakul.
Néha ellenkezünk, mikor
ránk ijesztett vadul.
Tárgyalni? Azt felesleges.
Túlságosan makacs.
Olyankor jól jön a tükör,
felismerni magad.
Nyílik az olló
TörlésKét szára divergál
Fekete holló
Mondja kár
S tovább áll
Felütés
VálaszTörlésFűri Mária
Pikareszk pikareszk
Rege ami rege lex
Válasz
Fűri Rajmond
Föld felett szaladgál,
fogadója lovagvár.