A sérelmeit úgy gyűjtögette Mint más a bélyeget Csipesszel fogta gondosan Meg ne sérüljenek Keresett bár de nem talált Sem beváltó helyet Sem személyt ki ajánlott volna Tisztességes cserét
Virág és csipketerítő Micsoda szentségtörés Jön a kígyósziszegés S a nyakmerevítő * A hal úszóhólyagja síkos Ezért rá ügyesen taposs Bátran, ne habozz Felülről, függőlegesen Hogy durranjon el
Megváltoztunk, hát istenem Ravasz csapda az érzelem Csalogató, gonosz vigéc Nem fémet rejtő érc, ha' férc Mégsincs más iránytűnk nekünk Lehúz a láp, mégis megyünk Amerre pislákol a fény Lúdvérc, lederc, lüdérc, lidérc
Jönnek felém a világok A világgal harcban állok Jöhet űrlény, jöhet bármi Föld mélyéből Plutó száll ki Felém jön egy sereg ember Kinek szakálla nem kender Mégse bújok a hegyekbe Ha ütleg van elrendelve
Aki gyáva vagy gyenge Ne kenje az Istenre Mert az Isten küzdelem Van vértem és fegyverem Még ha bodzapuska is Ha gyenge a tusra is Az ember ne fusson el Mert megvetést érdemel
"Gyönge tüdejének erős volt még e kürt, De ő mindenféle nehézséget legyűrt, Vadon erdőkbe járt magános sziklákra, Ott szoktatta magát kürtje fuvására, Makrancoskodott a csont soká, de végre Szépen rátanult az engedelmességre, S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett, Mely földet riasztott, mely eget repesztett."
Hát megszűntünk Voltunk pedig És Valaki lett Némelyik Közülünk De az aki Mára nem Valaki Köztünk az is Valaki volt Sok jó vita Meg sok jó Vers vagy Ha nem hát Verskezdemény Eltörölve Mind mind a szó S mind mind A költemény
Jól bírom a lelki terrort Nekem nem annyira horror Mint a körömleszedés Netán kerékbetörés Egészen jól elviselem -- Rámrótt penitenciát Öt Üdvözlégy Máriát
A legjobb szándék mögött is átdereng valami rossz Nem boszorkányos nem is túl aljas nem is gonosz Mint amikor ételedbe egy hajszál kerül Vagy eléd teszi a lábát valaki véletlenül Vagy annyi se tekintet talán csak ami zavar Visszatér folyton kaparod újranő seben a var Meg kell tanulni élni tanulni felejteni Nem elég delete reset kell újra elkezdeni
Egy madár beleszeretett egy másik madárba Nem tudta, betonmadárnak rakta fészkét Így hát belepusztult a sóvárgásba Egész Új-Zéland siratta törött szívét
A szív szeret, mi volna más dolga, csak egy: szívdobbanás. Ha látni kezd, ha nézni tud, és van olyan, hozzá ki jut, a szív örül vele, s marad mi volt, mi lesz, s mi van: szabad.
Miután a nagyapám megöregedett különösen nehéz ember lett belőle kiváltképp az apám számára aki maga sem egy könnyű eset. Nem találták a közös hangot. A nyugati civilizációra jellemző türelmetlenség az elöző generációval szemben a kapcsolatukra hatványozva igaz volt. Beszélgetéseik értelmetlen üvöltözésekké fajultak minden esetben majd ajtócsapkodásba torkoltak ahol mindketten megveszekedetten hittek a saját téveszméikben az empátia teljes hiányát mutatva. Azt a legkönnyebb bántani akit szeretünk és egyben a legnehezebb szeretni akihez a legjobban hasonlítunk miközben a régi sérelmeink kapargatjuk és mérgezzük magunk vele. A szerető család illúziója egy távoli tájkép a falon amit kedvvel nézegettünk gyerekkorunkba de gyakran elfelejtjük leporolni nagytakaritások alkalmával felnöttként. Kapcsolatukba tanulságosan harmóniát az idő hozott és az idő előbb utobb mindig elérkezik megnyugtatóan ahogy a fodrozódó viztükör is kisimul a tóba hajított kő a tó fenekére ér majd magányosan megül
Ha félreérthető félreértik És akkor is ha nem A kulcs az önműködő belső Sok mirigy mond igent Vagy nemet A máj a zsigerek Önjáró szerveink Mondják szeretem nem szeretem A vegetatív beint Mit keresel itt gyenge kéreg Elmoslak mint az ár A töltést a növényzetet Marad halakkal a sár
Ezt a sergőt ki hagyta itt? Nem tudod a számát, szerit. E körhintát hó-jég törte, földig nyomta, de kinőtte. Ég hányta rá minden kövét s hét boszorka rontotta szét. Ezt a sergőt orkán tépte, mégse fájjon szíved érte! E körhintát szólítsd s indít, úgy forog majd, ahogy illik. E ringlispíl magyar honi, nem párizsi, sem londoni. Ez a sergő hét főt jegyez: egyet, aki zabot hegyez, és még hatot, akik félnek s kezelik az időgépet. E ringlispíl himbi-limbi, vagy fel vagy le akar vinni. Három róka s három medve forgatja az időt benne. Ezt a sergőt csöndje viszi, nem pereli, aki hiszi. Körbevarrja, veri sebbel, marja vasrozsda-keservvel.
Amikor azt gondolod hogy igen És azt mondod hogy nem Vagy azt gondolod hogy nem És azt mondod igen Ennél csak az a jobb Amikor nem gondolsz semmit Mert minek is gondolni Mindig valamit
Szerettem aki ki tudja mondani Nem tartja vissza Nincs az a sok titok és misztikum Az oda-vissza Könnyebben megy neki mint nekem Felszabadító Ilyen emberrel lenni egy helyen Akit könnyű szó Jellemez nem felületesség Nem erről szó sincs Csak kimondja amit én nem tudok És ez bizony nagy kincs Vannak voltak néhányan Megbecsülöm őket Keresem társaságukat, az ilyen Férfiakat és nőket
Kedves Mari, a Jane Austen c. versedet lefordítottam JEMEPGYE nyelvre. Ez egy pszeudo-uráli nyelv, rokon a miénkkel, de kihalófélben van, már csak én beszélem. :) Íme, így hangzik jemepgyeül:
Níh nopfoh elv jotyif zömv íly vovlöt sönépde Ít pin dzel tyémv zimi e lírbimiv Jöly e tyesletyvolüt hűsz dzel émde Jöly e tyóz nihúsob ít sikvihiv? Sik vihivpozemőke nopf iplovil zep Ít noh elyüplev pin lünrüvis Töm lo pin nöpföv höpfömev rüssep Eno vemép tiplojib pin küv im Ommivzi imküv. Dzel pin ellös ít övv Ote pin röss zölymül. Notyvolüt pely tyohiv Lürisz emen bücöhő gösső gömvöl Gumfúm gimtyópsi vusú hikbósil E kíhhim lovumvuvv Gimsvöth-lemfisécep Éselev ölöbö kíh emmevvo vő Elizabetim ít Emmál űtypel eb éscep Göppep göze esse popdz locöhöbpo tyő Dzel űgypel űgypel lo vüfke no zíhsi Övv űgypel űl cimúmapl ily fesec Ily üpemönábú dzipfit fímüvépöp Gimler ít zoty nopliv eb ésefev
Egész számok hányadosaként nem vagyok felírható. Helyem van a számegyenesen, a síkba nem lépek ki, helyzetem determinált. Negatív számból itt gyök nem vonható, létezésem mégsem érdektelen.
Mától nem babra megy a játék A valahova tartozás súlyát nem cipeled De súlytalan se vagy Gondolataid nem hagynak lebegni, bár szeretnéd. Egyszer a gyerekkornak is vége van
A dolgok ne legyenek egyformák De ne is legyenek túlságosan különbözőek Csak mint Hundertwasser tárgyai Legyen az egyik zokni pöttyös A másik csíkos Vagy fordítva Az egyik zokni csíkos A másik pöttyös Az űrlények is legyenek antropomorfok Isten is legyen emberléptékű Legyen legalább egy fia
Mary Shelley Mary Shelley Lefőzted a fiúkat Legjobb szörny a te szörnyed A bennünk dúló dúvad Látszólag értelmetlenül Támad s pusztítja amit ér Pedig van ok és okozat De azt csak kevesen ér Tik
Lehúzom fényes csizmám, úgy lépek ide, e sóvirágos földre, e meddő semmire. A négy őselem bölcse elém áll s kihív: vessem magamat tűzbe és égjek, mint a szív, amely szerelem parazsán lángra kap, kigyúl, s ne asszak, mint a mag, ami e vak szikre hull. Ne úgy lopjalak meg, mint ki biciklit lop, és úgy se, mint aki bent fut s odakint topog. legyen fényes a léptem, s az éj sötét heve úgy fűtsön, mint a szén, melynek el kell égnie. Ne lopjam szerelmedet, legyen ünnepünk a találkozónk, amelyről együtt megyünk oda, ahol az ég kékje sosem sötétül, hol az örök szerelmet nyerjük menedékül.
Vakmenekvés
Szíved nem ér, szerelem törte össze. Menekvés nincs, zuhansz a női ölre. Ki bújt, ki nem? És feléd ki jöhet még? Mint kés hasít beléd egy éles emlék. Ne gyötörjön, dobd ki, mint ócska holmit, ott nyeld a mérged, ahová a szív vitt. Mint kotló tyúk tojáson, úgy ne ülj itt, s kegyet se kérj, ne simogasd a semmit. Vörösre fest, ha lopsz, hiába mondják, hogy ők is loptak s ők is mind megúszták. Nincs olyan fegyver, ütleg, nincs olyan kés, mely félelmesebb, mint a vak menekvés. Mint égre festett szín fakul s elillan, a titkos alku nem marad titokban. Van, ki innen nézi, s van, aki amonnan, de félvakon is napot lát a holdban. Vagy, mint vízen járó, ki cölöpről-cölöpre lépkedve kiér a part menti fövenyre, de ott nem fogadja se kürtszó, se ének, s leszalad a torkán üdvöt ölő méreg.
Én most az eszemmel hiszek -- Képtelennek lenni kell Saját legújabb sejtésem Bizonyítást sosem nyer De attól még lehet igaz Összeérhet föld és menny Miközben minden erőnkkel Műveljük a tudományt
Egész lényével rám nehezedett Elméje elmém befonta Adott szemem helyett másik szemet S mikor holdudvarába vonta A halál, itt hagyott valamit Egy hasonmást. Névtelen lányát Egy kísértetet, akit vagy amit Eltűnt szelleme hatott át Szám öntudatlan rebegte: Morella S ő elalélt, kezeim között halva
Piszkálta György addig -- repült a nehéz kő Bujdokolt, de végül Budára felért ő Cseh vitézt legyőzve kegyelmet kért, s kapott György meg Nagyfaluban nézhette a napot
Újraolvastam egy A.C. krimit elalvás előtt. Jó lesz altatónak, gondoltam, hiszen már ismerem a cselekményt. Persze nem tudtam letenni. Leginkább az volt kérdéses, melyik lányt menti meg az őrnagy. De nem lapoztam előre, végigolvastam. Rosszul emlékeztem, és ez kellemetlenül érintett. Miért nem emlékeztem rá? Csak nem hasonlítok arra a nőre, aki meghalt? Azért felejtettem volna el? Azzal vigasztaltam magam, hogy A.G. szereplőinek jelleme meglehetősen felületes, nem igazán valószerű. Mégis, zavart. Ráadásul volt még egy ellenszenves nő a regényben, akinek a tulajdonságait felfedezni véltem magamban.
A fenti kellemetlen élmények ellenére ilyen szép álmom már régen volt. Rumlis vonatozás után álltam egy nőismerősömmel, aki nem tudom, hogy ki volt, egy elhagyatott helyen. Mellettünk jobbra a ház, ahol a családjával lakott. Ők itt szeretnek élni, mondta. Néztünk előre, a ház nem látszott. Éjszaka volt, kevés csillaggal, hold nem volt az égen. Nem volt fényszennyezés sem. De volt valami halvány derengés, mintha a fehér éjszakák valamelyike lett volna. Mögöttünk erdő, csak éreztem a fákat, előttünk tökéletes síkság, hosszan elnyúló fekete föld, felette az alig csillagos ég. Ami alacsonyabb volt, mint a valóságban, a horizont viszont távolabb, inkább ez adta a végtelenség érzetét. Jó, hogy itt laktok, mondtam, néha eljövök. De nem szeretnék itt élni, a gyerekek miatt kell az a biztonság, amit a város ad.
Nekem mindig csak Egy van És mindenből csak Egy Ha eltűnik az Egy űr van Vagy zűr ami egyremegy A több lábon állás nem megy Nem az én műfajom Ha vége tengek-lengek Míg másik Egyet kapok
Volt egyszer egy boszorkány-per Csúnyán nézett az a némber Jeanne d'Arcnak nevezték vagy hogy Nézték ahogy máglyára megy Majd a máglyát meggyújtották És Jeanne d'Arcot elégették
Óriás országban jártam Az idő kastélyában Elérhetetlen nagy babák Hovatűnt eleganciák Jólesett ez a látvány Végre nem kiáltvány Csak valami szép Ami ép Lelkületet ad Építek belőle házat Bennem a nagy babáknak Azt nem bontja le senki Le földrengés se dönti Cipelem majd magammal Újraépített Havannát
Én szerettem a színházat, amíg mehettünk, a vírus előtt. A Strindberg darabról még verset is írtam, megjelent a Holdkatlanban, meg a Váradban. De 'színház után' írtam ezt is, a címe is az.
Különös élmény volt – műfa, díszlet? A saroknál így bukkant elénk Miközben elhúzott a villamos Szögletes dézsában szagtalan levél Csak kettétépve éreztem, hogy él Bár a tapintása viaszos Nem díszlet volt, trükközött a fény
Egy fáról, de nem volt független attól, hogy mi után láttam. Ezt csak úgy magamnak, naplószerűen, a blogba. Sajnálom a színészeket. Mind. Vidnyánszkyt is (csak mint művészt, mint volt debreceni rendezőt). A vírus miatt veszélyben az egzisztenciájuk, most meg ki tudja, hogy alakulnak a dolgaik. Az biztos, hogy én gondolkoznék rajta, hogy lehet a stadionokat színháznak is használni. Meglenne a nézők közt a másfél méter távolság. No persze hangosítás, meg gyepvédelem. Dehát új helyzet, új forma.
Az idealista megközelítések azt feltételezik, hogy minden jó megtalálható egy emberben, egy intézményben. Inkább az ellenkezőjét lehet megtapasztalni, lehet valaki a legkorszerűbb az egyik területen, és egészen 'maradi' a másikon, lehet, hogy tehetséges, ugyanakkor gonosz vagy kezelhetetlen. Vagy jó és tehetségtelen. Lehet, hogy minden, amit látni szeretnénk, együtt van egy emberben, mégsem tudjuk szeretni. Soha nem lesz olyan, hogy minden klappol, inkább kötéltánchoz hasonlítható a létezés, mégis megtalálni valamiféle egyensúlyt.
A szívem vérzik mindenért Minden kidobott üvegért Színes üvegcserepekért Minden karácsonyi lomért Ülök a kuszaság közepén Ne dobj ki, esengve néz felém A tárgy vagy mögötte az ember remél Őrizz, vagyok a televény A meséd, a történeted A rézmozsarad, az életed Ez meg az a kapcsolatod A másik nemzedék majd kidob Engem hagyj itt pihenni még Te értesz, ne te légy a pribék
PARAFRÁZISOK (Berda József idézése) Mennyi csodálatos dolog hirdeti: milyen csodálatos vagyok én! mennyi szépség él bennem, ami csodálatos! mennyi csúnyaság züllik bennem csodálatosan! de nem siratom sűrű vétkem s az egykori jóra se vágyom. Kell, hogy időmet bölcs mérséklet és jóravaló szándék noszogassa. * Rossz álmok kínoztak éjjel és odakünn beborult éggel kétségbeesett eső zuhog a lázas földre… Szobrász az éj és úgy formál arcomon, hogy kitaszít körömből és kizár, de viszem boldog terhem a sötétnek, egy álmomat, mely bennem megfogant. * A puha gazdagok csörgő aranya előtt kipattannak a fényes kirakatok: jó és rossz tetszés szerint. Tőlem visszavett kamatokkal bőséget a sors, szűk markát mégse bánom. Szegénységem volt összes javam, de a jót nem ölre mérik és nem jussolják, nem cserélik. * Ó, Isten különös demokráciája! Az erdő ízes gombákat, gyógyfüveket és édes szamócát terem a kóbor éhezőknek… Pihenőt ad a fáradt szemnek: valamiféle nyugalmat, felködlő bizakodást, hogy a világ színe zöld, nem szürke, mint a por, nem meddő, mint a szik, s a kéreg alatt a szépség bujdokol. * Marokba szorítani az eget, fehér szavakat írni fehér papírra… Néha-néha csak ilyen szegénységet kívánunk magunknak. Csak fába vésni jeleinket, csak falra festeni régi képmást… De belül süppedt hallgatás, égbolt és táj aluszik odakinn. Papírjaink jeles álmoktól üresek, elhagyott örömteli játékaink kegye. * Ó, álomban született versek, koporsótok lett az álom, most égő nap alatt szomorún égtek-gyulladtok bennem és senki sem engedi elmondani többé… Kiáltanék, de hangom a torkom alján nyüszítve megreked. Miféle képzelt, földbe taposott lábnyomok, vadcsapások, kárba ment szavak kapatnak mégis számvetésre? * Ó, áldott, Ó szomorú magamra hagyottság! én nem zúgolódom többé légyek bárki sorsa majd Isten szegényeinek gazdag seregében… Ó, vad bozontú lombsikátor, lak már másik emberöltő! Lakatra zárt a kurta létezés, révedek nyirkos-rideg falakra. Nem gondolok a gyöngyház-hajnalokra, nem lendül karom friss vággyal ölelésre. De külön utamra visszatérni mért lenne jó okom? Az új magányban egymást miért engedjük el? * A halottak! a halottak! hiába feketék minden éjszakák, ők mégis jönnek – fehér körmenet -- inteni téged: vigyázz és ne felejts! Nincs végső óra és nincs halál, a bábból a pillangó kitalál! Végül visszatérnek a holtak, árnyékká oszoltan szállnak a széllel, egyszeri útra, egyszeri rendülések csúcsaira. Repessz sziklát, gördítsd sírjuk elől roppant kőnehezékük. Zúzd a kőtáblát, ha az őket gyalázat-sorsra vetette! * Furcsa fiú vagyok én, de ugye ti megbocsáttok nékem, ha görbén megyek az utcán és megcsókolom a szomorú lovakat mi jólelkű testvéreinket? Kendőzöd magad, hogy könnyed s könnyű sebeid ne lássuk, de amit összehordtál nem csekély vagyon. Mind, ami elfért érzékeny szemed retináján: levélen gyöngy, fénylő bogár, csigák, madarak, erdei vadak… Ők ezerszer jobban ismernek téged, mint mi, mert titkod titkukkal összenőtt. Így mented át magad növő korokba, földdel, savakkal elvegyülve. Lehet-e nálad boldogabb szegény? * Óh, fiatalok! mégis! én lelkem királyi csőcseléke, nem! Ó nem fogtok megszabadulni tőlem! Szél rángatja a fát, hajlik, de kőrepedésben mélyen fogódzik, csápos gyökerekkel. Tévedsz, ha úgy hiszed, hogy elfutsz életeddel. Árnyékból szőlek, jól tudom, de mindig elkísérsz ide. A tárgyak kezedtől illetetlenek, de mindenütt orcád kering. Ó, hányféle másod hagytad itt: ahogy a karctű rézlapon felejti árkait, rovátkát húz homokba dűnék szele, ahogy a felhő vízre ejti sietős árnyait… És halga’ csak, vadkörte kiált útszéli szedernek: „nézd ezt a szédült atyafit, bejárta a fél világot, de sehol se jó neki, csak itt!”
Tegnap megnyertem egy Spin and go-t, egy five card draw-t, egy 8 game-et. (Sajnos csak zsetonos :( )Az utóbbira vagyok a legbüszkébb, kiejtettem a legjobban játszó brazilt. Szerencsém is volt, elfogyott a türelme, és ész nélkül emelgetett (ez egyébként jellemző a brazilokra, egy idő után megunják). A 8-game hosszú játék, velem is gyakran előfordult, hogy végül nem bírtam szuflával. A végjátékot amúgy nem vele, hanem egy angollal játszottam. Amikor más szellemi tevékenység nem megy, akkor pókerezem, és a játék mindig feltölt. Kell valami, ami készség szinten működik, ha már nem kézimunkázok. Sálat kötni, az pl. jó lenne, dehát mit kezdenék annyi sállal? Stoppolni is szeretek, de a villanykörtétől félek újabban, nehogy összeroppanjon a kezemben; anyósom stoppolófáját a férjem a lányomnak ajándékozta, keríteni kellene egyet. Nem igyekeztem, felesleges időtöltésnek tűnt ez is, de környezetvédelmi szempontok miatt, úgy tűnik, ennek a tevékenységnek újra értelme van. A fontos kellék beszerzéséig egyelőre marad a póker, 240 000 zsetonom van. :)
Ma egész nap ezt mondogattam: fordított messzelátóval kell szemlélni az eseményeket, fordított messzelátóval kell szemlélni az eseményeket. Másképp megbolondul az ember.
Vadas Tibor (vati) Kedves Mária, bár szerintem is félreolvastad az "ízléstelen" bejegyzést, de emiatt nem kell különösebben aggódni. Mivel ez a dolog a dokkon számtalanszor előfordul, hogy nem jól értjük a másikat, nem is kell másra hivatkozni, mint amikor egy versnek, egymásnak ellentmondó különféle olvasatai vannak. A legnagyobb hibát abban követted el szerintem, hogy bele mertél szólni és véleményt mertél nyilvánítani olyan dolgokban amikhez a férfiak "jobban értenek". A hagyományos női szerep itt a Dokkon , hogy lapítsunk amikor a fiúk harcba és csatába indulnak például az egofitogtatás vonalán, vagy a különböző eszmék megtárgyalásakor. Ennek a női szerepnek tradíciói vannak, immár tágítottam a gondolaton eltávolodva a Dokktól, és a múltból örökölt társadalmi tradíciókra gondoltam. Hol vannak a női tudósaink ebben a kicsiny országban? Én nem a női gondolkodás valós és bizonyított jellegzetességeiben keresném kérdésemre a választ..., hanem máshol. Csak azért jelentkeztem most a beírásommal, hogy jelezzem, hogy a magam részéről nem értek egyet a jelenléteddel és megszólalásoddal, valamint Dokkos hozzászólásaiddal kapcsolatos kirekesztő és fontoskodó beszólásokkal. Úgy gondolom, hogy neked is meg kell lenni a jogodnak a tévedéseidhez, ugyan úgy mint téged ledorongolóknak a saját tévedéseikhez. Amik ha nincsenek, akkor most én tévedtem. dokk.hu/mix napló/750.2021.03.12.
"Emily Dickinsontól és Walt Whitmantől is rengeteget tanultam. Charles Simic verseit is nagyon szeretem. Őt a mai napig irigylem. Azt hiszem, hogy egy művész számára a többi művésszel szemben alapvető érzelem az irigység. Ez segít minket a fejlődésben. A végén már egészen kevés emberre irigykedünk. Esetemben valószínűleg Simic az utolsó költő, akire még féltékeny vagyok."
Parafrázis Balassi Bálint Negyvenhetedik című versére
Hajnal hasadtáig, világ virradtáig, adj Uram bátorságot. Szűkíts határokat, egymáshoz a hidat, éhség-szomorúságot. Tolj ki határokat, egymás közti hidat, játszani szabadságot.
Lásd a vér folyását, erek fonódását, benned született létem. Létemnek keservét, létemnek nemlétét, szabadság-lélegzésem. Ujjak érintését, életünk értelmét, s hogy túlélni nem szégyen.
Húsnak akaratját, bukó bujaságát, az én gyarló testemet, gondolat-szorulást, kívánság-burjánzást, álom-bírta lelkemet gyűrűztesd forrásként, kavics csobbanásként, ne vedd vissza véremet.
Húsban ne szűküljön, de szét se ömöljön, békéjét megtalálja. Hozz fényt éjszakába, szép szavak titkába, ó, Irgalom Gyertyája. Rombolj határokat, húzz meg határokat, Világ Világossága.
Ne hunyjon ki kedvem, életemnek nedve, véremnek akaratja. Semmi nyíló röptét, halál érintését felderítő hatalma. Szabadíts virággá, vágyam vágytalanná, hogy kinyíljak magamba.
Szép asszonyainknak, béke-ajkaiknak, szavaik hitelére, testük vakságára, combjuk nyílására vágyuknak tiszta fénye. Szellemük magasán, szerelmük hatalmán arany gyűrű pecsétje.
Szívükben gyönyörré, kék egű örömmé, szél hordta szándékokat percekkel fonj létté, szép selymes rétjükké és vess vala vágyakat. Öröm-tartalommá, tartó szabadsággá s békévé simuljanak.
Új rügyek vígságát, vidám fakadását, küldöm szív-melegemet. Lépteim erejét, sorsom örökségét, lelkemet, szellememet, s lelkem gyötrődését, öröktelenségét legyőző fegyveremet.
Varázsold örökké, új, szép emberséggé, hogy túléljük magunkat. Arcunknak árny-rajzát, megtörött varázsát, töröld le árny-arcunkat. Ne roppantsd gerincünk, nem hajló gerincünk, legyünk nád, ha szélvész csap.
Közömbösségünkben, gyakran gyönyörünkben, álljuk létünk sodrását, zuhanásunk mélyén, annak is kútmélyén, rémségesen szép álmát. Gáttalan-szabadon, tartsuk kimondandón hazugság hitványságát.
Blok Életem Oroszhon. Ilyenkor sajnálja az ember, hogy nem tanult meg oroszul. Vissza- visszatértem ehhez a vershez. Nincs benne semmi extra, valamitől mégis különleges.
Az érzelmeit nem elvek irányították, hanem tekintetek. Ahogy telt az idő, annál inkább. Tekintetek alapján szüntetett meg barátságokat, bocsátott meg valakinek vagy szeretett bele valakibe. A tekintetek fotókon keresztül is működtek. Volt, hogy már kezdett gyűlölni valakit, meglátott egy fotót, két emberrel. Az egyik nyilvánvalóan szerepet játszott a fotoriporternek. A másik kissé zavartan mosolygott. A gyűlölet megszűnt. Kellett hozzá a fotoriporter tehetsége, de kellett az ő empátiája is, ami benne pozitív érzelmeket generált.
"Egy régi brit mese arra próbál magyarázatot adni, hogy miért is ilyen feltűnő e madarak mellkasa. A legenda szerint eredetileg minden vörösbegy barna színű volt, ám amikor Jézus keresztre volt feszítve, egy vörösbegy repült oda hozzá és kezdett el énekelni, hogy így próbálja enyhíteni a szenvedését. Jézus vére festette meg a madár mellkasát, és ettől kezdve minden vörösbegynek vörös lett a mellkasán a tollazat."
többfrontos háborúban kaszabolom az ellenfelet de -- Ollókezű Edward -- csak bokrokat nyesegetek belülről tragikus kívülről szomorú vagy éppen komikus egy égiháború
Ugyan mit kezdjek a józanságoddal? A kapcsolataiddal? Az elhallgatott gondolataiddal? Divergáljunk, ha már nem konvergálhatunk. És élvezzük, hogy magunk, az magunk.
Itt voltam én egy brit mesében Együtt veletek oly sokat éltem Hetedhét országot bejártam Kiskosztümben hosszú palástban Köreim róttam amit rámmért Sorsom és a folytonosságért Én ezt nyugalommal viseltem Hagyomány ellen nem pereltem Tettem mit megkövetelt tőlem Lettem így köztetek időtlen Arcomra mindig mosolyt öltő Mesebeli kalapkirálynő
II. Erzsébet olyan sokáig élt, és olyan emblematikus figura volt, hogy mindenki kialakított róla egy képet. Még ma is, amikor a Hamupipőkében még a tündér is fiatal, hogy a film eladhatóbb legyen, még ma is tudott hatni az ő öregkori eleganciája. Nyilván nem mindenkire. Vannak sokan, akiknek a szemében az alkotmányos monarchia vörös posztó, akik úgy gondolják, miért kell konzerválni ha csak a protokoll erejéig is, olyan elavult berendezkedést, mint a királyság. Rossz felől közelítenek. A kiválasztottság igénye bennünk él. A mindenki egyenlő (ha másért nem, mert születünk és meghalunk) megingathatatlan érzésünk mellett ugyanolyan erősen hordozzuk azt is, hogy egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk, különlegesek és pótolhatatlanok. Be kell állnunk a mindennapi csatározásokba, és meg kell állnunk időnként. Van egy mondóka (Miklósi-Vári Katinka prédikációjából): Árnyék mögött fény ragyog,/Nagyobb mögött még nagyobb,/Amire nézek, az vagyok. Valami távolabbra kell néznünk időnként, hogy ne veszítsük el a fényt, valami olyanra, ami már elveszítette a lándzsát és a páncélt, és ideiglenesen a trón fényében tündököl. Álljunk meg néha, akkor is, ha nehezen megy, a hetedik napon. Ahol megtartottak valamit a vértől megsikált hagyományból, van hetedik napjuk. Ahol a mindennapi csatározások része minden, azoknak nincs.
A kegyetlenség kiárad Hallom szívdobbanásod Testem lelkem elfáradt Az égnek adok számot Az életemről, nem neked Te kutakodó vamzer Állami agent provocateur Te beépített monster
Láttam egy akciófilmet. Miután a "nyári ruhát elrekesztettem", ami rém unalmas, kényszerű cselekvés, kellett egy kis izgalom. Ezer éve nem volt hozzá szerencsém, krimit persze nézek, de az más. Az akciófilm nem kedvenc, de ez most jó volt, hála a két fiatal, helyes, ügyes és vagány főszereplőnek. A záró szerelmi jelenet előtt többször is lángba borult minden, kicsit a Zabriskie Point-ra emlékeztetett.
Sok mohó ember fáj a földnek Kardvirágok magukba dőlnek Büdöskék illatorgiája Lilioméval áll csatába De mindegyik a kertnek éke S az ősz mindnek azt mondja: vége
Tegnap Budapesten a zsúfolt 85-ös buszon elkezdett mellettem dúdolni egy középkorú nő. Megütközve pillantottam a szomszédos ülősoron egyre erősebben, immár éneklő szomszédomra. Először halkabban, majd egyre hangosabban, a busz első felében tisztán lehetett hallani. Azt is, hogy valamilyen szláv nyelven énekel. Átlagos, helynek és időnek megfelelő ruha, átlagos ápoltság, az adott környezetbe beleilleszkedő személyiség, rokonszenves vonásokkal. Csak a szokatlan éneklés miatt nem illett közénk. Szép hangon, nem túl hangosan, inkább, mintha egy kórus egyik tagja volna. Az idősek együttérzéssel tudomásul vették a jelenséget, kicsit távolabb a fiatalok, úgy 20-40 között, bámultak, néhányan vihogtak. Nemsokára leszálltunk, lehet tehettem volna értelmesebb dolgot is az együttérzésen kívül. De azt is mondják, az ittasoknak is az a legjobb, ha békén hagyják őket. Lehet, mégis ezzel segítettünk, hogy egyedül hagytuk a fájdalmával?
Egy kedves ismerősöm azt kérdezte, miért nincsenek a kötetben dátumok. Minek? Semmi nem ahhoz köthető, aminek látszik. Ahogy egy másik kedves ismerősöm megjegyezte, minden írásra ráhúzni valamilyen életrajzi adatot, nem tudomány. Az írás másképp működik, beszéljünk bár nagy alkotóról vagy kicsiről. Egy elvarázsolt kastélyt látunk, óhatatlanul. A valóság bizonyos szegmensei elénk tolakodnak, a jelentéktelenek óriássá lesznek, a jelentősek megváltoznak vagy összezsugotodnak. A vidámparki varázskastélyt nem szeretem, de ismerem. A saját varázskastélyomat nem ismerem, de szeretem. Az olvasó pszichéje, az ő varázskastélya más. Ezért a fogadott szöveg mindig két ember alkotása. Illyés szerint, aki sokat szenvedett más olvasataitól, "csak a költő tudja, miről szól a vers". De a saját költői indítékot, ahogy a Litera beszántott Hadd szóljon rovatában anno rámutattak, nem szabad elárulni.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy bajkeverő. Annyira, de annyira szerette a bajt keverni, mint a jó háziasszony a palacsintatésztát. Tabaki, a sakál- és tányérnyaló elbújhatott volna mellette. "- Köszönöm a pompás lakomát, - szólt ajkát nyaldosva. - Mily szépek nemes gyermekeid! Micsoda nagy szemök van! Pedig milyen fiatalok még! Persze, persze, tudhattam volna, hogy a királyok gyermekei kezdettől fogva kész emberek. Tabaki ép úgy tudta, mint bárki más, hogy nincs rosszabb, mint szembe dicsérni gyermekeket, és örült is, mikor látta, mily kedvetlen, bosszús arcot vág hozzá farkas apó és farkas anyó."
https://mek.oszk.hu/10400/10449/10449.htm
Olyan jó ez a Kipling idézet, hogy a saját szövegemet nincs is kedvem tovább írni.
A felismerés, hogy van egy bátyám, a reveláció erejével hatott. Öcséim voltak, ami egy egészen más természetű kapcsolat, de bátyám nem, ezért ez a megvilágosodás váratlan volt, és nagy erejű. Ügyesen és intelligensen lobbizott értem; nem karrierre gondolok, szakmai útjaink még csak nem is érintették egymást. De két-három mondat megalapozta sajátos és egyedülálló viszonyunkat. Persze minden emberi kötődés egyedülálló, és elhelyezhető egy képzeletbeli egyenesen, ahol a pontok száma kimeríthetetlen. De a báty státusza különleges. Más a felelőssége, mint az apáé --de van felelőssége. Más az érzelmi kötődés, mint az apával -- de van érzelmi kötődés. Nem is a formális korkülönbség, hanem a szeretet sajátos formája fontos, ahol a bátynak egy őrző-védő szerep jut, a szerelmesek ingatag kilengései nélkül. Az úszni tudónak nyugodt állóvíz, az úszni nem tudónak biztató zátony, a térrel barátságban lévő személynek a szárny adta repülés biztosítéka, a tériszonyban szenvedőnek ejtőernyő. Báty. Ízlelgetem, mit is jelent a szó. Fűri Mária
Most vagy soha Igaz, hogy van a filmnek néhány mondata, néhány kockája, ami alapján jogos a felvetés, hogy kurzusfilm. Pl. a magyar nyelv használatának -- amelyet a 12 pont nem is tartalmaz -- aránytalan túlhangsúlyozása. De nem lehet elvitatni tőle, hogy van atmoszférája, telítve forradalmi, pozitív tömegpszichózissal. Hasonló ahhoz, amelyet egy volt, idősebb kolléganőm osztott meg velem 56-ról. Azt mondta, lehet, hogy az első nap után történtek borzasztó dolgok, de az első nap eufóriáját nem lehet elfelejteni.
Én vagyok én te vagy te
VálaszTörlésKi a szamár én vagy te
Ez a gyerekkori kiszámolós nekem így ugrott be:
Én vagyok én te vagy te
Ki a hibás én vagy te
Ami ugyanolyan értelmetlen
"Ki a hülye én vagy te?"
TörlésGyermekkoromban így hangzott
Csak most vettem észre a megjegyzést. :)
TörlésFreddie Mercury
VálaszTörlésCsak humorod legyen mindig
Elviseled majd a mennyet
És a félig érett meggyet
Ha kóstolod is maradsz Qwing
Az életképtelenség is szerethető
VálaszTörlésAhogy sírjaival a temető
Az elszivárgó energiák
Lomokkal telt szekrényfiók
Ha valaki vitriolos
VálaszTörlésMint ki ezüstöt szidoloz
Leold minden felesleget
Az marad meg aki szeret
A sérelmeit úgy gyűjtögette
VálaszTörlésMint más a bélyeget
Csipesszel fogta gondosan
Meg ne sérüljenek
Keresett bár de nem talált
Sem beváltó helyet
Sem személyt ki ajánlott volna
Tisztességes cserét
Indulat igen
VálaszTörlésTervezett bosszú nem
Nem kenyerem
Túl sok szeretet nem szorult belé
VálaszTörlésCsak saját magát látta mindig
S aki ebbe a képbe belefér
Közös keretben liláskék indig
Óval festett néhány személy
Virág és csipketerítő
VálaszTörlésMicsoda szentségtörés
Jön a kígyósziszegés
S a nyakmerevítő
*
A hal úszóhólyagja síkos
Ezért rá ügyesen taposs
Bátran, ne habozz
Felülről, függőlegesen
Hogy durranjon el
Csúnyákat gondolok, szólt a gondolatrendőrség
VálaszTörlésÁllítottak hát pellengérre
Falunkban a tér közepére
De a gondolat
Magát megmakacsolta, bennem ragadt
Megváltoztunk, hát istenem
VálaszTörlésRavasz csapda az érzelem
Csalogató, gonosz vigéc
Nem fémet rejtő érc, ha' férc
Mégsincs más iránytűnk nekünk
Lehúz a láp, mégis megyünk
Amerre pislákol a fény
Lúdvérc, lederc, lüdérc, lidérc
Jönnek felém a világok
VálaszTörlésA világgal harcban állok
Jöhet űrlény, jöhet bármi
Föld mélyéből Plutó száll ki
Felém jön egy sereg ember
Kinek szakálla nem kender
Mégse bújok a hegyekbe
Ha ütleg van elrendelve
Aki gyáva vagy gyenge
VálaszTörlésNe kenje az Istenre
Mert az Isten küzdelem
Van vértem és fegyverem
Még ha bodzapuska is
Ha gyenge a tusra is
Az ember ne fusson el
Mert megvetést érdemel
22
VálaszTörlés"Gyönge tüdejének erős volt még e kürt,
De ő mindenféle nehézséget legyűrt,
Vadon erdőkbe járt magános sziklákra,
Ott szoktatta magát kürtje fuvására,
Makrancoskodott a csont soká, de végre
Szépen rátanult az engedelmességre,
S azt a hangot adta, mely Lehelnek tetszett,
Mely földet riasztott, mely eget repesztett."
/Petőfi Lehel vezér/
http://mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184802.htm#30
Hadd (ne) szóljon
VálaszTörlésHát megszűntünk
Voltunk pedig
És Valaki lett
Némelyik
Közülünk
De az aki
Mára nem Valaki
Köztünk az is
Valaki volt
Sok jó vita
Meg sok jó
Vers vagy
Ha nem hát
Verskezdemény
Eltörölve
Mind mind a szó
S mind mind
A költemény
Jól bírom a lelki terrort
VálaszTörlésNekem nem annyira horror
Mint a körömleszedés
Netán kerékbetörés
Egészen jól elviselem --
Rámrótt penitenciát
Öt Üdvözlégy Máriát
https://youtu.be/TghUDNKbbVE
A legjobb szándék mögött is átdereng valami rossz
VálaszTörlésNem boszorkányos nem is túl aljas nem is gonosz
Mint amikor ételedbe egy hajszál kerül
Vagy eléd teszi a lábát valaki véletlenül
Vagy annyi se tekintet talán csak ami zavar
Visszatér folyton kaparod újranő seben a var
Meg kell tanulni élni tanulni felejteni
Nem elég delete reset kell újra elkezdeni
Lehullnak a barátok mint
VálaszTörlésSmirgliről a rozsda
Vajh ki marad rávésve a
Totemoszlopodra
Totemoszlop totemállat
Misztikum van bőven
Inkább kis szeretet kéne
S nemcsak múlt időben
Nem lépnék ki a körömből
VálaszTörlésDe a politika dörömböl
Ha nem nyitok ajtót
Ablakot tör
Nyissam talán ki?
Tiszta sor
Nem szigorúan szabatos
VálaszTörlésAz eredmény mégis helyes
Ha később van levezetés
Az már nem ötös de hatos
Nálunk meg a szuperhold töltötte az éjszakát a konyhában, egy pohár vízben lubickolva önfeledten, s feledve az unalmas Univerzum rideg magányát.
VálaszTörlésEgy madár beleszeretett egy másik madárba
VálaszTörlésNem tudta, betonmadárnak rakta fészkét
Így hát belepusztult a sóvárgásba
Egész Új-Zéland siratta törött szívét
A szív
VálaszTörlésA szív szeret, mi volna más
dolga, csak egy: szívdobbanás.
Ha látni kezd, ha nézni tud,
és van olyan, hozzá ki jut,
a szív örül vele, s marad
mi volt, mi lesz, s mi van: szabad.
Miután a nagyapám megöregedett különösen nehéz ember lett belőle kiváltképp az apám számára aki maga sem egy könnyű eset. Nem találták a közös hangot. A nyugati civilizációra jellemző türelmetlenség az elöző generációval szemben a kapcsolatukra hatványozva igaz volt. Beszélgetéseik értelmetlen üvöltözésekké fajultak minden esetben majd ajtócsapkodásba torkoltak ahol mindketten megveszekedetten hittek a saját téveszméikben az empátia teljes hiányát mutatva. Azt a legkönnyebb bántani akit szeretünk és egyben a legnehezebb szeretni akihez a legjobban hasonlítunk miközben a régi sérelmeink kapargatjuk és mérgezzük magunk vele. A szerető család illúziója egy távoli tájkép a falon amit kedvvel nézegettünk gyerekkorunkba de gyakran elfelejtjük leporolni nagytakaritások alkalmával felnöttként. Kapcsolatukba tanulságosan harmóniát az idő hozott és az idő előbb utobb mindig elérkezik megnyugtatóan ahogy a fodrozódó viztükör is kisimul a tóba hajított kő a tó fenekére ér majd magányosan megül
VálaszTörlésKellene lenni valami értéket mentőnek
VálaszTörlésNem csak kármentőnek
Nem csak temetőnek
Egy helynek ahol a szantálfák nőnek
Ha félreérthető félreértik
VálaszTörlésÉs akkor is ha nem
A kulcs az önműködő belső
Sok mirigy mond igent
Vagy nemet
A máj a zsigerek
Önjáró szerveink
Mondják szeretem nem szeretem
A vegetatív beint
Mit keresel itt gyenge kéreg
Elmoslak mint az ár
A töltést a növényzetet
Marad halakkal a sár
Ez a ringlispíl
VálaszTörlésEzt a sergőt ki hagyta itt?
Nem tudod a számát, szerit.
E körhintát hó-jég törte,
földig nyomta, de kinőtte.
Ég hányta rá minden kövét
s hét boszorka rontotta szét.
Ezt a sergőt orkán tépte,
mégse fájjon szíved érte!
E körhintát szólítsd s indít,
úgy forog majd, ahogy illik.
E ringlispíl magyar honi,
nem párizsi, sem londoni.
Ez a sergő hét főt jegyez:
egyet, aki zabot hegyez,
és még hatot, akik félnek
s kezelik az időgépet.
E ringlispíl himbi-limbi,
vagy fel vagy le akar vinni.
Három róka s három medve
forgatja az időt benne.
Ezt a sergőt csöndje viszi,
nem pereli, aki hiszi.
Körbevarrja, veri sebbel,
marja vasrozsda-keservvel.
A végtelen lényegtelen
VálaszTörlésIsten is összement
Mint a gyapjú 50 fokon
Nem sír se úr se űr
Forgalmi okok miatt megállt
VálaszTörlésMellettünk pipacsok
Három szál. Nem pipacsmező
Három pipacs. Nicsak
Bizony az élet meghalós
VálaszTörlésCsupa rejtély mégis valós
Kis játék szabad akarat
Ha nem tudod is védd magad
Legyen egy nőnek rúzsa
VálaszTörlésHa nincs is lehessen múzsa
Múzsának lenni zűrös
Amolyan Wagneres, valkűrös
Amikor azt gondolod hogy igen
VálaszTörlésÉs azt mondod hogy nem
Vagy azt gondolod hogy nem
És azt mondod igen
Ennél csak az a jobb
Amikor nem gondolsz semmit
Mert minek is gondolni
Mindig valamit
Ha a szabályok ellenére jó
VálaszTörlésCsuda mint gyereknek a papírhajó
Isten balliberális
VálaszTörlésŐ csinált mindent
Jézus jobbliberális
Elszenved mindent
Szűz Mária konzervatív
Hagyják őt szülni
József csak ácsol
Próbál menekülni
Nem akarok érzékenység tompítót
VálaszTörlésNem akarok szereket se, bódítót
Csak a pszichém, ahogy Isten megadta
Tegyen jelzőkarókat az utamra
Volt egy anyanyelvem
VálaszTörlésVolt egy szülőföldem
Nem vihettem ölben
Vittem a fejemben
Szerettem aki ki tudja mondani
VálaszTörlésNem tartja vissza
Nincs az a sok titok és misztikum
Az oda-vissza
Könnyebben megy neki mint nekem
Felszabadító
Ilyen emberrel lenni egy helyen
Akit könnyű szó
Jellemez nem felületesség
Nem erről szó sincs
Csak kimondja amit én nem tudok
És ez bizony nagy kincs
Vannak voltak néhányan
Megbecsülöm őket
Keresem társaságukat, az ilyen
Férfiakat és nőket
Fut mint a láng
VálaszTörlésSzáraz füvön
A hír
Az emberek beszélnek néha összevissza
VálaszTörlésEzért kell a vallás, ami az irracionálist felissza.
Kedves Mari,
VálaszTörlésa Jane Austen c. versedet lefordítottam JEMEPGYE nyelvre. Ez egy pszeudo-uráli nyelv, rokon a miénkkel, de kihalófélben van, már csak én beszélem. :)
Íme, így hangzik jemepgyeül:
Níh nopfoh elv jotyif zömv íly vovlöt sönépde
Ít pin dzel tyémv zimi e lírbimiv
Jöly e tyesletyvolüt hűsz dzel émde
Jöly e tyóz nihúsob ít sikvihiv?
Sik vihivpozemőke nopf iplovil zep
Ít noh elyüplev pin lünrüvis
Töm lo pin nöpföv höpfömev rüssep
Eno vemép tiplojib pin küv im
Ommivzi imküv. Dzel pin ellös ít övv
Ote pin röss zölymül. Notyvolüt pely tyohiv
Lürisz emen bücöhő gösső gömvöl
Gumfúm gimtyópsi vusú hikbósil
E kíhhim lovumvuvv Gimsvöth-lemfisécep
Éselev ölöbö kíh emmevvo vő
Elizabetim ít Emmál űtypel eb éscep
Göppep göze esse popdz locöhöbpo tyő
Dzel űgypel űgypel lo vüfke no zíhsi
Övv űgypel űl cimúmapl ily fesec
Ily üpemönábú dzipfit fímüvépöp
Gimler ít zoty nopliv eb ésefev
Kedves Sándor, meg vagyok hatódva, hogy ennyi munkát fektettél a fordításba, és nem először. :) Vagy van valami programod, ami ezt megkönnyíti?
TörlésMindenki mondja el a véleményét
VálaszTörlésEz emeli portálunk fényét
Kivonulnak a nyakkendős urak
VálaszTörlésKívülről beszólnak
Szavuk ránk szárad mint a lakk
Sok felvitt réteg a csónak
On
Vannak érinthetetlenek
VálaszTörlésAkiknek nem ütünk vissza
Sérelmeink nyomát a föld
Betakarja vagy felissza
Versül nem mindenki érthet
VálaszTörlésE mondásból közmondás lett
Versül nem tudók számára
VálaszTörlésTettem a folyószámlámra
Az ember nem lehet elég óvatos
VálaszTörlésAhogy reggel a fű harmatos
Olyan biztos hogy szavad eltalál
Valakit, s nem érted, mért is áll a bál
Mert mindig kell egy nyomvonal
VálaszTörlésAmi talán kódolva van —
Észrevétlen vezet tovább
Ahogy turistajelzés a fán
A világnézet legyen koherens
VálaszTörlésS akkor jó, ha egységes a vers
Ne szabja meg avatatlan kéz
Szellem irányítsa ne a félsz
Kezdd el, megírja önmagát
VálaszTörlésÁrkot ás, árkot ugrik át
Új medret váj a föld alatt
Önjáró lesz ahogy halad
Meglebben itt egy lepke szárnya
VálaszTörlésS vihar lesz Dél-Amerikába'
Egy változás bármily csekély
A hatása terebély
Es
Nézd ...
VálaszTörlésJogos
Szerintem
Nem gondolod?
A luxusadó
Egész számok hányadosaként nem vagyok felírható. Helyem van a számegyenesen, a síkba nem lépek ki, helyzetem determinált. Negatív számból itt gyök nem vonható, létezésem mégsem érdektelen.
VálaszTörlésMától nem babra megy a játék
VálaszTörlésA valahova tartozás súlyát nem cipeled
De súlytalan se vagy
Gondolataid nem hagynak lebegni, bár szeretnéd.
Egyszer a gyerekkornak is vége van
A dolgok ne legyenek egyformák
VálaszTörlésDe ne is legyenek túlságosan különbözőek
Csak mint Hundertwasser tárgyai
Legyen az egyik zokni pöttyös
A másik csíkos
Vagy fordítva
Az egyik zokni csíkos
A másik pöttyös
Az űrlények is legyenek antropomorfok
Isten is legyen emberléptékű
Legyen legalább egy fia
Lebegj szellősen mint egy gyolcsing
VálaszTörlésSoha ne legyél buzgó mócsing
Ami nem megy azt ne erőltesd
Sose lesz az eleven bölcsebb
Mary Shelley Mary Shelley
VálaszTörlésLefőzted a fiúkat
Legjobb szörny a te szörnyed
A bennünk dúló dúvad
Látszólag értelmetlenül
Támad s pusztítja amit ér
Pedig van ok és okozat
De azt csak kevesen ér
Tik
Fricskák a romantikának
VálaszTörlésVakromantika
Lehúzom fényes csizmám, úgy lépek ide,
e sóvirágos földre, e meddő semmire.
A négy őselem bölcse elém áll s kihív:
vessem magamat tűzbe és égjek, mint a szív,
amely szerelem parazsán lángra kap, kigyúl,
s ne asszak, mint a mag, ami e vak szikre hull.
Ne úgy lopjalak meg, mint ki biciklit lop,
és úgy se, mint aki bent fut s odakint topog.
legyen fényes a léptem, s az éj sötét heve
úgy fűtsön, mint a szén, melynek el kell égnie.
Ne lopjam szerelmedet, legyen ünnepünk
a találkozónk, amelyről együtt megyünk
oda, ahol az ég kékje sosem sötétül,
hol az örök szerelmet nyerjük menedékül.
Vakmenekvés
Szíved nem ér, szerelem törte össze.
Menekvés nincs, zuhansz a női ölre.
Ki bújt, ki nem? És feléd ki jöhet még?
Mint kés hasít beléd egy éles emlék.
Ne gyötörjön, dobd ki, mint ócska holmit,
ott nyeld a mérged, ahová a szív vitt.
Mint kotló tyúk tojáson, úgy ne ülj itt,
s kegyet se kérj, ne simogasd a semmit.
Vörösre fest, ha lopsz, hiába mondják,
hogy ők is loptak s ők is mind megúszták.
Nincs olyan fegyver, ütleg, nincs olyan kés,
mely félelmesebb, mint a vak menekvés.
Mint égre festett szín fakul s elillan,
a titkos alku nem marad titokban.
Van, ki innen nézi, s van, aki amonnan,
de félvakon is napot lát a holdban.
Vagy, mint vízen járó, ki cölöpről-cölöpre
lépkedve kiér a part menti fövenyre,
de ott nem fogadja se kürtszó, se ének,
s leszalad a torkán üdvöt ölő méreg.
A király a kézmosó serleget a szájához emelte
VálaszTörlésS a tartalmát kiitta
A vendég megtudta-e valaha
Mi volt ez esemény nyitja
Lassan engedem be a külvilágot
VálaszTörlésElőször csak résnyire
Aztán 'ajar'
Aztán félig
Aztán majdnem
Végül teljesen
Én most az eszemmel hiszek --
VálaszTörlésKéptelennek lenni kell
Saját legújabb sejtésem
Bizonyítást sosem nyer
De attól még lehet igaz
Összeérhet föld és menny
Miközben minden erőnkkel
Műveljük a tudományt
Egész lényével rám nehezedett
VálaszTörlésElméje elmém befonta
Adott szemem helyett másik szemet
S mikor holdudvarába vonta
A halál, itt hagyott valamit
Egy hasonmást. Névtelen lányát
Egy kísértetet, akit vagy amit
Eltűnt szelleme hatott át
Szám öntudatlan rebegte: Morella
S ő elalélt, kezeim között halva
(Poe, Morella c. írása után)
Ez egy kis falu, neve Velem
VálaszTörlésVele vagyok én, ő meg velem
Hiába tagadom
Szerelem a bajom
Tegnap is fájt tőle a fejem
Mivel az ember nem bölcs
VálaszTörlésLesz a gyomrában egy görcs
Nem oldja azt fel Nospa
Csak valamelyik posta
Csak ha jó hírt hoz persze
Hej, kukorica derce
https://www.kisalfold.hu/helyi-ertek/radir/magyar-radir-2016-furi-maria-utazas-5513026/
VálaszTörlésKiss Judit Ágnes fészbuk feladványára
VálaszTörlésAdy Magyar fa sorsa
(alkaioszi próba)
Magyar fa lombja. Lelkem az ős liget.
Hullajtja búsan zöld levelét fehér
Virágait halott leszek jaj
Pusztul az én fiatal szivem már
Szilvániából jöttem az erdei-
ről híres föld fiát bemutatni ki
Lombot növeszt imák helyett és
Nem könyörög soha senkinek se
Virágot bontottam csodaszépeket
Virultam jóban rosszban a kert alatt
Amíg mások gyümölcsösödtek
Szirmokat ontani vágytam én csak
Öreg vagyok s pogányul imát sose
Mondok. Halálig hulljon a lomb, virág,
hulljon magyar lomb és virág, de
Én konokul s ima nélkül élek
Folyónak partján egy öregúr. A nap
VálaszTörlésSütött, emelte lábait és kezét.
A Gangesznél hason feküdt, a
Tornagyakorlata volt imája
(alkaioszi próba)
Kiss Judit Ágnes feladványára (zanzásítás)
VálaszTörlésPiszkálta György addig -- repült a nehéz kő
Bujdokolt, de végül Budára felért ő
Cseh vitézt legyőzve kegyelmet kért, s kapott
György meg Nagyfaluban nézhette a napot
Annyira produktív, hogy már kontraproduktív
VálaszTörlésTrocheus és jambus
VálaszTörlésEgyütt choriambus
Jajistenem ne számolgass
Letörik az ujjad
VálaszTörlésÚjraolvastam egy A.C. krimit elalvás előtt. Jó lesz altatónak, gondoltam, hiszen már ismerem a cselekményt. Persze nem tudtam letenni. Leginkább az volt kérdéses, melyik lányt menti meg az őrnagy. De nem lapoztam előre, végigolvastam. Rosszul emlékeztem, és ez kellemetlenül érintett. Miért nem emlékeztem rá? Csak nem hasonlítok arra a nőre, aki meghalt? Azért felejtettem volna el? Azzal vigasztaltam magam, hogy A.G. szereplőinek jelleme meglehetősen felületes, nem igazán valószerű. Mégis, zavart. Ráadásul volt még egy ellenszenves nő a regényben, akinek a tulajdonságait felfedezni véltem magamban.
A fenti kellemetlen élmények ellenére ilyen szép álmom már régen volt. Rumlis vonatozás után álltam egy nőismerősömmel, aki nem tudom, hogy ki volt, egy elhagyatott helyen. Mellettünk jobbra a ház, ahol a családjával lakott. Ők itt szeretnek élni, mondta. Néztünk előre, a ház nem látszott. Éjszaka volt, kevés csillaggal, hold nem volt az égen. Nem volt fényszennyezés sem. De volt valami halvány derengés, mintha a fehér éjszakák valamelyike lett volna. Mögöttünk erdő, csak éreztem a fákat, előttünk tökéletes síkság, hosszan elnyúló fekete föld, felette az alig csillagos ég. Ami alacsonyabb volt, mint a valóságban, a horizont viszont távolabb, inkább ez adta a végtelenség érzetét.
Jó, hogy itt laktok, mondtam, néha eljövök. De nem szeretnék itt élni, a gyerekek miatt kell az a biztonság, amit a város ad.
Az nem jó amikor gyanaxom
VálaszTörlésS ó jajj nem segít a xanaxom
Lehetnék joviális
Ha férfi lennék s máris
Tovatűnne minden panaxom
Nekem mindig csak Egy van
VálaszTörlésÉs mindenből csak Egy
Ha eltűnik az Egy űr van
Vagy zűr ami egyremegy
A több lábon állás nem megy
Nem az én műfajom
Ha vége tengek-lengek
Míg másik Egyet kapok
Judy Garland
VálaszTörlésAz átlagba nem fért bele
Sem alacsonyabb termete
Se gyenge idegrendszere
Bár lennie így kellene
Limerik
VálaszTörlésAzt mondta nekem a stricim
Javaid ha vannak, viszem
Akkor jár védelem
(Mert az én érdemem!)
Ha mindent legombolsz, picim
Csukás Istvánt Isten nyugosztalja
VálaszTörléshttps://youtu.be/07MZjctmv7A
d'Artagnan sírfelirata
VálaszTörlésGyöngysor a királynő nyakán
Ki hozta vissza? d'Artagnan
Athos, Porthos és Aramis
A barátságban ma ki hisz?
Hosszú lesz a karantén
VálaszTörlésJó whisky a ballantine --
Nehogy azzal gyógyítsd!
Tönkremegy a májad!
A dolgaimat
VálaszTörlésTanulom abbahagyni
Kényszerpihenő
Verkli kattogott
Globális háború szól
Azt diktálja: állj
Most magadé vagy
Hogy másé lehess megint
Mire vége van
Volt egyszer egy boszorkány-per
VálaszTörlésCsúnyán nézett az a némber
Jeanne d'Arcnak nevezték vagy hogy
Nézték ahogy máglyára megy
Majd a máglyát meggyújtották
És Jeanne d'Arcot elégették
Ne legyél soha őszinte
VálaszTörlésŐ is csak szinte őszinte
S ha rád jönne a hányinger
Keress egy jó rímet -- Singer
Kár, hogy mindenki gyáva
VálaszTörlésMaradni árvaságba
Midász titkát kitárja
Szamárfüleit zárja
Kérem, legyen ma döntés
VálaszTörlésHova kell az az öltés
Amelyik összevarr
Tart mint sebet a var
Leng Lear király szakálla
VálaszTörlésÜvölt, nem kell a só
Étele ízetlen mára
Palástja bíbora fakó
Óriás országban jártam
VálaszTörlésAz idő kastélyában
Elérhetetlen nagy babák
Hovatűnt eleganciák
Jólesett ez a látvány
Végre nem kiáltvány
Csak valami szép
Ami ép
Lelkületet ad
Építek belőle házat
Bennem a nagy babáknak
Azt nem bontja le senki
Le földrengés se dönti
Cipelem majd magammal
Újraépített Havannát
Én szerettem a színházat, amíg mehettünk, a vírus előtt. A Strindberg darabról még verset is írtam, megjelent a Holdkatlanban, meg a Váradban. De 'színház után' írtam ezt is, a címe is az.
VálaszTörlésKülönös élmény volt – műfa, díszlet?
A saroknál így bukkant elénk
Miközben elhúzott a villamos
Szögletes dézsában szagtalan levél
Csak kettétépve éreztem, hogy él
Bár a tapintása viaszos
Nem díszlet volt, trükközött a fény
Egy fáról, de nem volt független attól, hogy mi után láttam. Ezt csak úgy magamnak, naplószerűen, a blogba.
Sajnálom a színészeket. Mind. Vidnyánszkyt is (csak mint művészt, mint volt debreceni rendezőt). A vírus miatt veszélyben az egzisztenciájuk, most meg ki tudja, hogy alakulnak a dolgaik. Az biztos, hogy én gondolkoznék rajta, hogy lehet a stadionokat színháznak is használni. Meglenne a nézők közt a másfél méter távolság. No persze hangosítás, meg gyepvédelem. Dehát új helyzet, új forma.
Az idealista megközelítések azt feltételezik, hogy minden jó megtalálható egy emberben, egy intézményben. Inkább az ellenkezőjét lehet megtapasztalni, lehet valaki a legkorszerűbb az egyik területen, és egészen 'maradi' a másikon, lehet, hogy tehetséges, ugyanakkor gonosz vagy kezelhetetlen. Vagy jó és tehetségtelen. Lehet, hogy minden, amit látni szeretnénk, együtt van egy emberben, mégsem tudjuk szeretni. Soha nem lesz olyan, hogy minden klappol, inkább kötéltánchoz hasonlítható a létezés, mégis megtalálni valamiféle egyensúlyt.
VálaszTörlésA szívem vérzik mindenért
VálaszTörlésMinden kidobott üvegért
Színes üvegcserepekért
Minden karácsonyi lomért
Ülök a kuszaság közepén
Ne dobj ki, esengve néz felém
A tárgy vagy mögötte az ember remél
Őrizz, vagyok a televény
A meséd, a történeted
A rézmozsarad, az életed
Ez meg az a kapcsolatod
A másik nemzedék majd kidob
Engem hagyj itt pihenni még
Te értesz, ne te légy a pribék
PARAFRÁZISOK
VálaszTörlés(Berda József idézése)
Mennyi csodálatos dolog hirdeti:
milyen csodálatos vagyok én!
mennyi szépség él bennem, ami csodálatos!
mennyi csúnyaság züllik bennem csodálatosan!
de nem siratom sűrű vétkem
s az egykori jóra se vágyom.
Kell, hogy időmet bölcs mérséklet
és jóravaló szándék noszogassa.
*
Rossz álmok kínoztak éjjel és
odakünn beborult éggel
kétségbeesett eső zuhog
a lázas földre…
Szobrász az éj és úgy formál arcomon,
hogy kitaszít körömből és kizár,
de viszem boldog terhem a sötétnek,
egy álmomat, mely bennem megfogant.
*
A puha gazdagok csörgő aranya előtt
kipattannak a fényes kirakatok:
jó és rossz tetszés szerint.
Tőlem visszavett kamatokkal bőséget a sors,
szűk markát mégse bánom.
Szegénységem volt összes javam,
de a jót nem ölre mérik és
nem jussolják, nem cserélik.
*
Ó, Isten különös demokráciája!
Az erdő ízes gombákat, gyógyfüveket
és édes szamócát terem
a kóbor éhezőknek…
Pihenőt ad a fáradt szemnek:
valamiféle nyugalmat, felködlő bizakodást,
hogy a világ színe zöld, nem szürke, mint a por,
nem meddő, mint a szik,
s a kéreg alatt a szépség bujdokol.
*
Marokba szorítani az eget,
fehér szavakat írni fehér papírra…
Néha-néha csak ilyen szegénységet
kívánunk magunknak.
Csak fába vésni jeleinket,
csak falra festeni régi képmást…
De belül süppedt hallgatás,
égbolt és táj aluszik odakinn.
Papírjaink jeles álmoktól üresek,
elhagyott örömteli játékaink kegye.
*
Ó, álomban született versek,
koporsótok lett az álom,
most égő nap alatt
szomorún égtek-gyulladtok bennem
és senki sem engedi elmondani többé…
Kiáltanék, de hangom a torkom alján
nyüszítve megreked.
Miféle képzelt, földbe taposott lábnyomok,
vadcsapások, kárba ment szavak
kapatnak mégis számvetésre?
*
Ó, áldott,
Ó szomorú magamra hagyottság!
én nem zúgolódom többé
légyek bárki sorsa majd
Isten szegényeinek gazdag seregében…
Ó, vad bozontú lombsikátor,
lak már másik emberöltő!
Lakatra zárt a kurta létezés,
révedek nyirkos-rideg falakra.
Nem gondolok a gyöngyház-hajnalokra,
nem lendül karom friss vággyal ölelésre.
De külön utamra visszatérni
mért lenne jó okom?
Az új magányban egymást
miért engedjük el?
*
A halottak! a halottak!
hiába feketék minden éjszakák,
ők mégis jönnek – fehér körmenet --
inteni téged: vigyázz és ne felejts!
Nincs végső óra és nincs halál,
a bábból a pillangó kitalál!
Végül visszatérnek a holtak,
árnyékká oszoltan szállnak a széllel,
egyszeri útra, egyszeri rendülések csúcsaira.
Repessz sziklát, gördítsd sírjuk elől
roppant kőnehezékük.
Zúzd a kőtáblát, ha az őket
gyalázat-sorsra vetette!
*
Furcsa fiú vagyok én,
de ugye ti megbocsáttok nékem,
ha görbén megyek az utcán
és megcsókolom
a szomorú lovakat
mi jólelkű testvéreinket?
Kendőzöd magad, hogy könnyed
s könnyű sebeid ne lássuk,
de amit összehordtál nem csekély vagyon.
Mind, ami elfért érzékeny szemed retináján:
levélen gyöngy, fénylő bogár, csigák,
madarak, erdei vadak…
Ők ezerszer jobban ismernek téged,
mint mi, mert titkod titkukkal összenőtt.
Így mented át magad növő korokba,
földdel, savakkal elvegyülve.
Lehet-e nálad boldogabb szegény?
*
Óh, fiatalok! mégis!
én lelkem királyi csőcseléke,
nem!
Ó nem fogtok megszabadulni tőlem!
Szél rángatja a fát, hajlik, de kőrepedésben
mélyen fogódzik, csápos gyökerekkel.
Tévedsz, ha úgy hiszed,
hogy elfutsz életeddel.
Árnyékból szőlek, jól tudom,
de mindig elkísérsz ide.
A tárgyak kezedtől illetetlenek,
de mindenütt orcád kering.
Ó, hányféle másod hagytad itt:
ahogy a karctű rézlapon felejti árkait,
rovátkát húz homokba dűnék szele,
ahogy a felhő vízre ejti sietős árnyait…
És halga’ csak, vadkörte kiált útszéli szedernek:
„nézd ezt a szédült atyafit, bejárta a fél világot,
de sehol se jó neki, csak itt!”
Számolgatom az ujjamon
VálaszTörlésMennyi ellenségem vagyon
Forintból nem lenne vagyon
De ha súlyuk aranyhalom
Élnék belőle gazdagon
Volt egy múzsám, de már nincs
VálaszTörlésPedig egy jó múzsa kincs
A neve nem nefelejcs
Mondhatni hogy nevesincs
Tegnap megnyertem egy Spin and go-t, egy five card draw-t, egy 8 game-et. (Sajnos csak zsetonos :( )Az utóbbira vagyok a legbüszkébb, kiejtettem a legjobban játszó brazilt. Szerencsém is volt, elfogyott a türelme, és ész nélkül emelgetett (ez egyébként jellemző a brazilokra, egy idő után megunják). A 8-game hosszú játék, velem is gyakran előfordult, hogy végül nem bírtam szuflával. A végjátékot amúgy nem vele, hanem egy angollal játszottam.
VálaszTörlésAmikor más szellemi tevékenység nem megy, akkor pókerezem, és a játék mindig feltölt. Kell valami, ami készség szinten működik, ha már nem kézimunkázok. Sálat kötni, az pl. jó lenne, dehát mit kezdenék annyi sállal? Stoppolni is szeretek, de a villanykörtétől félek újabban, nehogy összeroppanjon a kezemben; anyósom stoppolófáját a férjem a lányomnak ajándékozta, keríteni kellene egyet. Nem igyekeztem, felesleges időtöltésnek tűnt ez is, de környezetvédelmi szempontok miatt, úgy tűnik, ennek a tevékenységnek újra értelme van. A fontos kellék beszerzéséig egyelőre marad a póker, 240 000 zsetonom van. :)
Újraépülsz, mint Déva vára
VálaszTörlésTe vagy bezárva a falába
Sálad feltűzték vár fokára
Győzelem! Libeg fenn az árva
"Végre egy férfi!"
VálaszTörlésMa egész nap ezt mondogattam: fordított messzelátóval kell szemlélni az eseményeket, fordított messzelátóval kell szemlélni az eseményeket. Másképp megbolondul az ember.
VálaszTörlésVadas Tibor (vati)
VálaszTörlésKedves Mária, bár szerintem is félreolvastad az "ízléstelen" bejegyzést, de emiatt nem kell különösebben aggódni. Mivel ez a dolog a dokkon számtalanszor előfordul, hogy nem jól értjük a másikat, nem is kell másra hivatkozni, mint amikor egy versnek, egymásnak ellentmondó különféle olvasatai vannak.
A legnagyobb hibát abban követted el szerintem, hogy bele mertél szólni és véleményt mertél nyilvánítani olyan dolgokban amikhez a férfiak "jobban értenek". A hagyományos női szerep itt a Dokkon , hogy lapítsunk amikor a fiúk harcba és csatába indulnak például az egofitogtatás vonalán, vagy a különböző eszmék megtárgyalásakor. Ennek a női szerepnek tradíciói vannak, immár tágítottam a gondolaton eltávolodva a Dokktól, és a múltból örökölt társadalmi tradíciókra gondoltam. Hol vannak a női tudósaink ebben a kicsiny országban? Én nem a női gondolkodás valós és bizonyított jellegzetességeiben keresném kérdésemre a választ..., hanem máshol.
Csak azért jelentkeztem most a beírásommal, hogy jelezzem, hogy a magam részéről nem értek egyet a jelenléteddel és megszólalásoddal, valamint Dokkos hozzászólásaiddal kapcsolatos kirekesztő és fontoskodó beszólásokkal.
Úgy gondolom, hogy neked is meg kell lenni a jogodnak a tévedéseidhez, ugyan úgy mint téged ledorongolóknak a saját tévedéseikhez. Amik ha nincsenek, akkor most én tévedtem.
dokk.hu/mix napló/750.2021.03.12.
"Emily Dickinsontól és Walt Whitmantől is rengeteget tanultam. Charles Simic verseit is nagyon szeretem. Őt a mai napig irigylem. Azt hiszem, hogy egy művész számára a többi művésszel szemben alapvető érzelem az irigység. Ez segít minket a fejlődésben. A végén már egészen kevés emberre irigykedünk. Esetemben valószínűleg Simic az utolsó költő, akire még féltékeny vagyok."
VálaszTörléshttps://1749.hu/flow/interju/a-jo-hangzas-fontosabb-mint-az-igazsag-interju-billy-collinsszal.html
Csupa víz vagyok, csupa űr
VálaszTörlésElem, mi egyszer lemerül
De aki addig még hevül
S pár zűrbe is belekerül
Parafrázis Balassi Bálint Negyvenhetedik című versére
VálaszTörlésHajnal hasadtáig,
világ virradtáig,
adj Uram bátorságot.
Szűkíts határokat,
egymáshoz a hidat,
éhség-szomorúságot.
Tolj ki határokat,
egymás közti hidat,
játszani szabadságot.
Lásd a vér folyását,
erek fonódását,
benned született létem.
Létemnek keservét,
létemnek nemlétét,
szabadság-lélegzésem.
Ujjak érintését,
életünk értelmét,
s hogy túlélni nem szégyen.
Húsnak akaratját,
bukó bujaságát,
az én gyarló testemet,
gondolat-szorulást,
kívánság-burjánzást,
álom-bírta lelkemet
gyűrűztesd forrásként,
kavics csobbanásként,
ne vedd vissza véremet.
Húsban ne szűküljön,
de szét se ömöljön,
békéjét megtalálja.
Hozz fényt éjszakába,
szép szavak titkába,
ó, Irgalom Gyertyája.
Rombolj határokat,
húzz meg határokat,
Világ Világossága.
Ne hunyjon ki kedvem,
életemnek nedve,
véremnek akaratja.
Semmi nyíló röptét,
halál érintését
felderítő hatalma.
Szabadíts virággá,
vágyam vágytalanná,
hogy kinyíljak magamba.
Szép asszonyainknak,
béke-ajkaiknak,
szavaik hitelére,
testük vakságára,
combjuk nyílására
vágyuknak tiszta fénye.
Szellemük magasán,
szerelmük hatalmán
arany gyűrű pecsétje.
Szívükben gyönyörré,
kék egű örömmé,
szél hordta szándékokat
percekkel fonj létté,
szép selymes rétjükké
és vess vala vágyakat.
Öröm-tartalommá,
tartó szabadsággá
s békévé simuljanak.
Új rügyek vígságát,
vidám fakadását,
küldöm szív-melegemet.
Lépteim erejét,
sorsom örökségét,
lelkemet, szellememet,
s lelkem gyötrődését,
öröktelenségét
legyőző fegyveremet.
Varázsold örökké,
új, szép emberséggé,
hogy túléljük magunkat.
Arcunknak árny-rajzát,
megtörött varázsát,
töröld le árny-arcunkat.
Ne roppantsd gerincünk,
nem hajló gerincünk,
legyünk nád, ha szélvész csap.
Közömbösségünkben,
gyakran gyönyörünkben,
álljuk létünk sodrását,
zuhanásunk mélyén,
annak is kútmélyén,
rémségesen szép álmát.
Gáttalan-szabadon,
tartsuk kimondandón
hazugság hitványságát.
VálaszTörlésBlok Életem Oroszhon. Ilyenkor sajnálja az ember, hogy nem tanult meg oroszul. Vissza- visszatértem ehhez a vershez. Nincs benne semmi extra, valamitől mégis különleges.
https://www.magyarulbabelben.net/works/ru-hu/Blok%2C_Alekszandr-1880
Az érzelmeit nem elvek irányították, hanem tekintetek. Ahogy telt az idő, annál inkább. Tekintetek alapján szüntetett meg barátságokat, bocsátott meg valakinek vagy szeretett bele valakibe. A tekintetek fotókon keresztül is működtek. Volt, hogy már kezdett gyűlölni valakit, meglátott egy fotót, két emberrel. Az egyik nyilvánvalóan szerepet játszott a fotoriporternek. A másik kissé zavartan mosolygott. A gyűlölet megszűnt. Kellett hozzá a fotoriporter tehetsége, de kellett az ő empátiája is, ami benne pozitív érzelmeket generált.
VálaszTörlés"Egy régi brit mese arra próbál magyarázatot adni, hogy miért is ilyen feltűnő e madarak mellkasa. A legenda szerint eredetileg minden vörösbegy barna színű volt, ám amikor Jézus keresztre volt feszítve, egy vörösbegy repült oda hozzá és kezdett el énekelni, hogy így próbálja enyhíteni a szenvedését. Jézus vére festette meg a madár mellkasát, és ettől kezdve minden vörösbegynek vörös lett a mellkasán a tollazat."
VálaszTörléshttps://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6sbegy
"Piros az ég alja: aligha szél nem lesz."
VálaszTörlésAz ember néha provokatív
VálaszTörlésÉs olyan, mint egy lokomotív
De ha sohase provokatív
Penészes kard, ami sohase vív
"Elég minden napnak a maga baja"
VálaszTörlésNem az a titok, amit eltitkolunk, hanem amit mi magunk sem ismerünk.
VálaszTörlésÚjra hazánkban a hód
VálaszTörlésMegmenteni legyen mód!
Bár rongál is őkelme
Legyen ott vizeinkbe!
A tekinteteket elteszem
VálaszTörlésTele van mindegyik zsebem
Az egyik vádló, másik sír
A harmadik mindenre ír
Letörtem mint a bili füle
VálaszTörlésEz van ha az ember meghüle
S a gyapjútakaró alatt
Siratja ami elhasadt
Tuba éneke
VálaszTörlésKihasználnak engem a nők
Rossz asszonyok, rossz szeretők
Olyan rosszak, mint a pestis
Nem lehetek más, csak vesztes
többfrontos háborúban
VálaszTörléskaszabolom az ellenfelet
de -- Ollókezű Edward --
csak bokrokat nyesegetek
belülről tragikus
kívülről szomorú
vagy éppen komikus
egy égiháború
Ugyan mit kezdjek a józanságoddal?
VálaszTörlésA kapcsolataiddal?
Az elhallgatott gondolataiddal?
Divergáljunk, ha már nem konvergálhatunk.
És élvezzük, hogy magunk, az magunk.
"Őrült beszéd: de"
VálaszTörlésÉjszaka jön az álom,
S összeilleszti.
Egyre többen vannak itt belül
VálaszTörlésMindaz, aki jobblétre szenderül
Kinn szűkül, de benn tágul a tér
Lassan az égi bálteremig ér
Most demonstrál vagy ignorál
VálaszTörlésVagy tart ahogy a pókfonál
Összedrótoz vagy összezúz
Megkínoz ahogy vént a csúz
Amikor elváló utak
VálaszTörlésNem emberek és mély kutak
Vágyak, nem zabolázhatók
Hol maradnak a jók, a jók
Bánatos
VálaszTörlésA kedvem lócitrom
Felépítményem rom
Könnyeim nincsenek
Bensőm üres telek
2022
VálaszTörlésElhozta egy kicsi puttó
Legyen tágas, legyen fényes
Legyek benne bálkirálynő
Hunyós
VálaszTörlésNe foglalj állást,
Inkább egy szállást.
Exkluzív ajánlat!
Írj a Szállásvadásznak!
Szép ez a megkopott hó
VálaszTörlésMint vers alatt a mottó
Lehet holnapra nincs már
Kiürül minden kincstár
Limerik
VálaszTörlésVan olyan, kicsinyes bosszú
Más mint a repülő lasszó
Itt nem kell ügyesség
Ahhoz hogy kivessék
Ez csak ostoba inkasszó
Szindbád
VálaszTörlésVígasztaljanak meg
Az öregasszonyok
Érintésük bódít
Mint az ó-borok
Ez az időtlenség
A ráncos kezek
Simogatnak Szindbád
Gyógyulj, nagybeteg!
Szembe jött velem,
VálaszTörlésVak férfi fehér bottal.
Irányt keresve
Egy nő kezével.
Tanár, rokon, feleség?
Segített neki.
Tanulság? Sosincs.
Csak fehér botok.
Tapogatunk csak.
Sas vagyok, Szúnyog?
VálaszTörlésNem kétséges, Élő Lény.
Isten képmása.
Tudomány mondja, nem a fáma,
VálaszTörlésMindannyian egy teáskanálba,
Egy teáskanálba férnénk mi mind,
Ha nem lennének csak atommagjaink.
Tudomány mondja, nem a fáma,
VálaszTörlésAz összes ember egy teáskanálba;
Egy teáskanálba férnénk mi mind,
Ha nem lennének csak atommagjaink.
Itt voltam én egy brit mesében
VálaszTörlésEgyütt veletek oly sokat éltem
Hetedhét országot bejártam
Kiskosztümben hosszú palástban
Köreim róttam amit rámmért
Sorsom és a folytonosságért
Én ezt nyugalommal viseltem
Hagyomány ellen nem pereltem
Tettem mit megkövetelt tőlem
Lettem így köztetek időtlen
Arcomra mindig mosolyt öltő
Mesebeli kalapkirálynő
II. Erzsébet olyan sokáig élt, és olyan emblematikus figura volt, hogy mindenki kialakított róla egy képet. Még ma is, amikor a Hamupipőkében még a tündér is fiatal, hogy a film eladhatóbb legyen, még ma is tudott hatni az ő öregkori eleganciája. Nyilván nem mindenkire. Vannak sokan, akiknek a szemében az alkotmányos monarchia vörös posztó, akik úgy gondolják, miért kell konzerválni ha csak a protokoll erejéig is, olyan elavult berendezkedést, mint a királyság. Rossz felől közelítenek. A kiválasztottság igénye bennünk él. A mindenki egyenlő (ha másért nem, mert születünk és meghalunk) megingathatatlan érzésünk mellett ugyanolyan erősen hordozzuk azt is, hogy egyszeriek és megismételhetetlenek vagyunk, különlegesek és pótolhatatlanok. Be kell állnunk a mindennapi csatározásokba, és meg kell állnunk időnként.
VálaszTörlésVan egy mondóka (Miklósi-Vári Katinka prédikációjából): Árnyék mögött fény ragyog,/Nagyobb mögött még nagyobb,/Amire nézek, az vagyok.
Valami távolabbra kell néznünk időnként, hogy ne veszítsük el a fényt, valami olyanra, ami már elveszítette a lándzsát és a páncélt, és ideiglenesen a trón fényében tündököl. Álljunk meg néha, akkor is, ha nehezen megy, a hetedik napon.
Ahol megtartottak valamit a vértől megsikált hagyományból, van hetedik napjuk. Ahol a mindennapi csatározások része minden, azoknak nincs.
A kegyetlenség kiárad
VálaszTörlésHallom szívdobbanásod
Testem lelkem elfáradt
Az égnek adok számot
Az életemről, nem neked
Te kutakodó vamzer
Állami agent provocateur
Te beépített monster
Láttam egy akciófilmet. Miután a "nyári ruhát elrekesztettem", ami rém unalmas, kényszerű cselekvés, kellett egy kis izgalom. Ezer éve nem volt hozzá szerencsém, krimit persze nézek, de az más. Az akciófilm nem kedvenc, de ez most jó volt, hála a két fiatal, helyes, ügyes és vagány főszereplőnek. A záró szerelmi jelenet előtt többször is lángba borult minden, kicsit a Zabriskie Point-ra emlékeztetett.
VálaszTörlés"Bíznia kell abban, hogy a város felfedi előttünk a titkát."
VálaszTörlés(Poirot)
Hagyaték
VálaszTörlésA szoba közepén
Volt egy nagy halom
Lélegzetvétel
Erőm összeszedve
Eltakarítom
Sok mohó ember fáj a földnek
VálaszTörlésKardvirágok magukba dőlnek
Büdöskék illatorgiája
Lilioméval áll csatába
De mindegyik a kertnek éke
S az ősz mindnek azt mondja: vége
Tegnap Budapesten a zsúfolt 85-ös buszon elkezdett mellettem dúdolni egy középkorú nő. Megütközve pillantottam a szomszédos ülősoron egyre erősebben, immár éneklő szomszédomra. Először halkabban, majd egyre hangosabban, a busz első felében tisztán lehetett hallani. Azt is, hogy valamilyen szláv nyelven énekel. Átlagos, helynek és időnek megfelelő ruha, átlagos ápoltság, az adott környezetbe beleilleszkedő személyiség, rokonszenves vonásokkal. Csak a szokatlan éneklés miatt nem illett közénk. Szép hangon, nem túl hangosan, inkább, mintha egy kórus egyik tagja volna. Az idősek együttérzéssel tudomásul vették a jelenséget, kicsit távolabb a fiatalok, úgy 20-40 között, bámultak, néhányan vihogtak. Nemsokára leszálltunk, lehet tehettem volna értelmesebb dolgot is az együttérzésen kívül. De azt is mondják, az ittasoknak is az a legjobb, ha békén hagyják őket. Lehet, mégis ezzel segítettünk, hogy egyedül hagytuk a fájdalmával?
VálaszTörlésEgy kedves ismerősöm azt kérdezte, miért nincsenek a kötetben dátumok. Minek? Semmi nem ahhoz köthető, aminek látszik. Ahogy egy másik kedves ismerősöm megjegyezte, minden írásra ráhúzni valamilyen életrajzi adatot, nem tudomány. Az írás másképp működik, beszéljünk bár nagy alkotóról vagy kicsiről. Egy elvarázsolt kastélyt látunk, óhatatlanul. A valóság bizonyos szegmensei elénk tolakodnak, a jelentéktelenek óriássá lesznek, a jelentősek megváltoznak vagy összezsugotodnak. A vidámparki varázskastélyt nem szeretem, de ismerem. A saját varázskastélyomat nem ismerem, de szeretem. Az olvasó pszichéje, az ő varázskastélya más. Ezért a fogadott szöveg mindig két ember alkotása. Illyés szerint, aki sokat szenvedett más olvasataitól, "csak a költő tudja, miről szól a vers". De a saját költői indítékot, ahogy a Litera beszántott Hadd szóljon rovatában anno rámutattak, nem szabad elárulni.
VálaszTörlésMikor a sznobok lájkolják Bukowskit
VálaszTörlésMagába dönt ő fél liternyi whiskyt
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy bajkeverő. Annyira, de annyira szerette a bajt keverni, mint a jó háziasszony a palacsintatésztát. Tabaki, a sakál- és tányérnyaló elbújhatott volna mellette.
VálaszTörlés"- Köszönöm a pompás lakomát, - szólt ajkát nyaldosva. - Mily szépek nemes gyermekeid! Micsoda nagy szemök van! Pedig milyen fiatalok még! Persze, persze, tudhattam volna, hogy a királyok gyermekei kezdettől fogva kész emberek.
Tabaki ép úgy tudta, mint bárki más, hogy nincs rosszabb, mint szembe dicsérni gyermekeket, és örült is, mikor látta, mily kedvetlen, bosszús arcot vág hozzá farkas apó és farkas anyó."
https://mek.oszk.hu/10400/10449/10449.htm
Olyan jó ez a Kipling idézet, hogy a saját szövegemet nincs is kedvem tovább írni.
Nem ártana óvatosság
VálaszTörlésA konokság mindig okság
Hogy rács mögé zárjon fogság
S elkerüljön a boldogság
A vidámság oda
VálaszTörlésMint odalett Buda
Jöttek a törökök
A sok cselszövő fő
Gondolatot nem engedek be újat
VálaszTörlésÍgy is sokba kerül az etetés
Mindennek magasabb az ára
Lassan megfizethetetlen a kutyakaja
Hirdetőtábla
VálaszTörlésKitűzött cetlin ez áll:
Angyalt keresek
Világunk jól szervezett
VálaszTörlésHétfőn, csütörtökön viszik a szemetet
Így nem lehet semmi zűr
Ott, ahol a kurtafarkú kismalac túr
Báty
VálaszTörlésA felismerés, hogy van egy bátyám, a reveláció erejével hatott. Öcséim voltak, ami egy egészen más természetű kapcsolat, de bátyám nem, ezért ez a megvilágosodás váratlan volt, és nagy erejű. Ügyesen és intelligensen lobbizott értem; nem karrierre gondolok, szakmai útjaink még csak nem is érintették egymást. De két-három mondat megalapozta sajátos és egyedülálló viszonyunkat. Persze minden emberi kötődés egyedülálló, és elhelyezhető egy képzeletbeli egyenesen, ahol a pontok száma kimeríthetetlen. De a báty státusza különleges. Más a felelőssége, mint az apáé --de van felelőssége. Más az érzelmi kötődés, mint az apával -- de van érzelmi kötődés. Nem is a formális korkülönbség, hanem a szeretet sajátos formája fontos, ahol a bátynak egy őrző-védő szerep jut, a szerelmesek ingatag kilengései nélkül. Az úszni tudónak nyugodt állóvíz, az úszni nem tudónak biztató zátony, a térrel barátságban lévő személynek a szárny adta repülés biztosítéka, a tériszonyban szenvedőnek ejtőernyő. Báty. Ízlelgetem, mit is jelent a szó.
Fűri Mária
Most vagy soha
VálaszTörlésIgaz, hogy van a filmnek néhány mondata, néhány kockája, ami alapján jogos a felvetés, hogy kurzusfilm. Pl. a magyar nyelv használatának -- amelyet a 12 pont nem is tartalmaz -- aránytalan túlhangsúlyozása. De nem lehet elvitatni tőle, hogy van atmoszférája, telítve forradalmi, pozitív tömegpszichózissal. Hasonló ahhoz, amelyet egy volt, idősebb kolléganőm osztott meg velem 56-ról. Azt mondta, lehet, hogy az első nap után történtek borzasztó dolgok, de az első nap eufóriáját nem lehet elfelejteni.
Miguel Miguel
VálaszTörlésTavaszi nyúl itt fut el
Jónás Tamás egyetlen haikuja. Érdekes interjú.
VálaszTörléshttps://terebess.hu/haiku/magyar/jonas.html
Amikor a fejben összeáll
VálaszTörlésA megoldás, háromszoros éljen.
Mozaikokból. Mint egy látomás.
Bűntény kulcsa Sherlock Holmes fejében