2014. augusztus 27., szerda
Kertész Éva A férfi
A férfi határozott léptekkel sétált ki az ajtón. Hóna alatt az elengedhetetlen brief táska. Negyven éve ugyanazzal a mozdulattal csapja a hóna alá. Büszke fejtartással ment, tudta, hogy dolgát jól végezte. A felső teste már összeesett, válla sokkal keskenyebbnek tűnt, mint fiatal korában. Pocakot eresztett az utóbbi években. Mintás inge talán még jobban kiemelte a domborulatot. Az ing barnás mintáiban piros és fehér színek is előtűntek. Szerette a színeket, pedig ez most nem volt előnyös.
A nő nézett utána. Néhány perccel ezelőtt a férfi hasba szúrta. Ült a széken és nézte, ahogy folyik a vére. A hasa rángatózott, a vér darabokban szakadt ki belőle. Olyan volt, mint a vetélés. Nem szólt senkinek. Nem vette észre senki. A fájdalmat bírta, csak a látványtól kezdett rosszul lenni. Már hányt is. Közben hallotta a zsivajt. Szófoszlányok jutottak el hozzá. A társaság tagjai gyerekekről, unokákról beszélgettek. Fényképek is jártak körbe. Hozzá is eljutott egy album. Csak homályosan látta, de mosolygott.
A férfi határozott és magabiztos volt mindig. Hetekkel ezelőtt egy levelében utalt rá, hogy mire készül. A nő nem értette. Azt írta vissza, hogy majd megbeszélik. Már évtizedek óta nem értették egymást, de nem tudtak szétválni. A férfi a nő testét és lelkét akarta, de megtartotta a falat, amit a nő elé emelt. A nő átlátott a falon, de így is szerette. Nem gondolta, hogy meg akarja ölni.
A kés a nő fegyvere volt, egyszer magával akart így végezni, de most a férfi fordította ellene. Minden keserűség értelmet nyert ezzel a gyilkossággal. A férfi az évtizedekkel azelőtti megaláztatásáért állt bosszút. Hiába voltak az egymást követő bocsánatkérések, a férfi nem tudott felejteni. Talán, ha újra ölelkezni tudtak volna. A testük egybe volt kötözve.
A nő azt sem értette, hogy miért éppen most történt. Tudta, hogy a férfi gyáva. Honnan volt ehhez most ereje? A nő valami megmagyarázhatatlan fölényt érzett a férfi érveiben. Tehetetlennek érezte magát, bár az utolsó percig védekezett.
A vér már végigfolyt a termen. Kint egy zenekar játszott régi slágereket, senki nem ült az asztaloknál. Az énekesnek sem tűnt fel a vértócsa. Csak a nő látta a megölt gyerekeit benne. Lassan haldoklott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése