Várkonyi Miklós Szöszmő

Jön a ping-win, csupa kellem,
mosolyogni el nem feled.
"Napsugaras tavasz-napon,
zöldre festett faasztalon
játszottam egy társam ellen."

"Erős volt az ellenfeled?"
kérdezi a fürge mongúz.
"A kitűzött érvek mellett
mindenképpen győznöm kellett,
hogy a nevem megtarthassam.
Koncentráltam szépen, lassan,
hogy ne legyek újra pong-lose."

Várkonyi Miklós Rinocérosz

Veszélyes a Rinocérosz:
ha egy vadász odacéloz,
megorrol a merénylőre.
Ökle nincsen, ám nem is kell:
ez a példány orral öklel.

Kocsmázik a Rinocérosz,
poharában szerény lőre.
Panaszkodik: nagy a córesz.
Decemberben nagyapó lesz,
s bár a balsors megacéloz,
a bajoktól egyelőre
nem véd más, csak vastag bőre.

„Ha a téli nagyszünetig
Rinó Roland megszületik…“
Szesztársai közbevetik:
„S ha kislány lesz? Az is lehet!“
Válaszol a megkérdezett,
akit éles logikája
spiccesen sem hagy magára:
„Leszek akkor nagymamája!"

Várkonyi Miklós Ebugatta

Mikor a Doberman nagykamasszá érett,
virágos jó kedve gyorsan odalett;
rájött, hogy sok mást is tartogat az élet:
lírai órákat, fontos szerepet.

Korábbi életét hibásnak találva
túladott megszokott jó játékain,
unottan lődörgött szobáról szobára;
vinnyogott, ha benn volt, könnyezett, ha kinn.

Hosszú napokon át figyelte a gazda,
aztán döntött csak: az ebtelepre ment,
s hogy kutyája búját végleg elmulassza,
hozott egy teltkarcsú, szép Doberwomant.

Várkonyi Miklós Állatkuplék - Degu

Ha az ember egy vérebet megun,
és allergiát kelt benne a macska,
gondolkozhat egy kedves, nagyobbacska
pótkedvencen: egy szelíd kis degun.

A tetszésindex  komoly próbatétel,
hát döntsön együtt szív és ráció:
essék meg most a degusztáció,
és rögzíttessék mélykék tollbetéttel.

Kiválaszthatod hát a magadét,
olyan készletként válogatva össze,
hogy kalitkádban egymást dögönyözze
két digitális degu-dagadék.

Várkonyi Miklós Szolfézs

A vén diófán gubbaszt egy dodó.
Nevére büszke, úgy hívják: Mimi.
Ha kérdik, hogy van, ennyit szól: szo-szó,
nem is szokása többet mondani.

A kezdő versszak kiváló alap,
két szótag zár le három kurta sort.
Ha lenne nálam itt egy kottalap,
összeállna egy tiszta dúr-akkord.

Az ágra száll a jóképű Lala,
irigyli őt az összes hím dodó.
Mimit dícséri vággyal telt dala –
egy moll-akkordba más lány nem való!

Várkonyi Miklós Lantos

Egy rendezvény dalestjén
díszvendég volt Sebestyén.
Elbűvölte Bertalant,
ahogy játszott, mert a lant
szárnyalt égi magasságba,
fellegek közt utat vágva,
s nyugodalmat nyert alant.

Sok emlék fűz Bertalanhoz:
képzeletem elkalandoz,
tudom, régen is szeretett
gyűjtögetni hangszereket.
Volt egy kobza, ám az osztrák
vámhatáron elkobozták.
Hangszere már nincsen túl sok:
violin- és basszuskulcsok,
és csak néhány bantu rokon
penget laza lanthúrokon.

Várkonyi Miklós Macskalány

Legenda lett Mahacskalán
egy történet. A Macskalány
imádta a májas zsemlét;
nem izgatta lét vagy nemlét
elriasztó dilemmája:
rászokott a finom májra.

Megkedvelt egy cirmos Kandúrt,
éjjelente lopva indult
az elképzelt találkára;
ott már várja talán párja.
"Istenuccse szemrevaló
a kis fehér zsemlefaló!"

Az idő meg gyorsan tellett,
Macskalány a tyúkól mellett
kilenc kicsi kölyköt ellett.
Először csak csecs-evőlét
követelt a csecsemő-lét,
ám ma már a Gazda etet
plusz nyolcvanegy új életet...

Várkonyi Miklós Teknős és Nyúl

Versenyre hívta a Teknős a Nyulat;
az rábólintott. "Porrá lesz alázva
a kis páncélos röpke perc alatt!“
A szántóföldön két szomszéd barázda
a versenyhelyszín; felhangzott a jel,
ám mindkét állat pár lépés futott csak,
a tizedéig sem jutottak el,
a barázdába titokban lebuktak.

A táv végén a befutóra várt
egy másik Teknős, lustán heverészett,
ám döbbenete nem ismert határt:
egy másik Nyúllal farkasszemet nézett.
Gúnyos mosollyal válaszolta az,
néma kérdésre felelete könnyed:
„Nemcsak a Teknős lehet itt ravasz,
Nyúl is olvashat állatmese-könyvet!“

Hogy folt ne essék sportszerű erkölcsön,
a Bölcs Bagolyra bízták rá, hogy döntsön,
ki nem vevő a trükkös fifikákra:
mindkét versenyzőt diszkvalifikálta!

Várkonyi Miklós Szamárkanca

Szamárkancát meghágták

ám a tettes ismeretlen;

gyanúsított Lófajták
elügetnek díszmenetben.
Izgatottan lődörög,
körülötte nagy felhajtás;
körbe veszik csődörök –
melyikre vár Öszvértartás?

Várkonyi Miklós Tinó

A Közlönyben elmúlt héten
megjelent egy episztola:
felépült az Ökörréten
a Tinódi Szakiskola.
Hívogat a mértan-terem,
helyet foglal kilenc tinó,
mosolyog a fényképeken
a nagy Ludolph Valentino.

Múlt időkbe visszavágyva
keresgél a térképeken
egy kis tinó; kedvenc tárgya
az őköri történelem.
Ha a nagy nap végre eljött,
áldjuk a négy röpke évet,
hirdeti a vizsgaelnök:
minden tinó ökörérett!

Várkonyi Miklós Ajándékló

Felpezsdült a lovas sajtó,
a buzgalmuk nem lep meg:
Kecskeméten fogathajtó
bajnokságot rendeznek.
Három lovunk farán béklyó;
hiányos a lófogat.
A negyedik ajándékló;
ne nézz nála lófogat!

Várkonyi Miklós Kastélykert

Kastélykerti naplemente,

kecskelábú kerek asztal,

kávéscsésze ezüsttálcán,

kristálykancsó hűs konyakkal.

Kiszűrődő halk zenére

keringőző karcsú székek

minden apró fordulónál

árnyaikkal összenéznek.

Csikorduló kapu tárul,

kockamintás szoknya lebben,

karikázik kósza szellő

kastélykerti szürkületben.

Karcsú asszony lép a kertbe,

karkötője fénye csillan,

kéz a kézbe kulcsolódik

holtomiglan, holtaiglan.

dokk.hu