Lukovszki Judit a DESZTII-ről

Láttam, láttam (lappantyút) …

 A kortárs magyar drámairodalomban pazar szöveg foglalja már a Találkozás címet, nekem most valami egyebet kellett találni. Pedig a DESZTII igazi nagybetűs Találkozás volt. Ez a lánynevű fesztivál már nevében is mutatja szervezőinek játékos viszonyulását az élet - egyébként számukra is – komoly feladataihoz. A Debreceni Egyetemi Színházi Találkozó, reményeink szerint nevében még sok-sok I-re fog végződni, idén rendeztük meg a II. kiadást.   A DESzínház folyamatos, mindennapos munkája mellett, évi egy nagyrendezvény létrehozását tűzte ki célul, mikor először megkereste Kukla Krisztián igazgató urat a MODEMben. Ugyanis, számba véve Debrecen város e célra alkalmas tereit, a MODEM maradt az egyetlen, ahol a szerénynek sem mondható működési költségből gazdálkodó egyetemi színházat, mint szegény rokont, befogadták. És ez a nagyvonalú gesztus olyan sajátságos atmoszférájú, inspiráló teret biztosít az előadások számára, mely ugyan nélkülözi a profi színházak felszereltségét, cserébe azonban megtermékenyítően hat a benne játszók alkotó fantáziájára.  Csak reménykedni tudunk abban, hogy az együttműködés mindkét fél számára hozott a konyhára, na nem anyagi értelemben.      

Idén október 16-18 között került sor a rendezvényre, ahová nem csak az ország más egyetemi színpadainak néhány produkcióját hívtuk meg. Programon szerepelt egy vér profi Klamm háborúja (Pál Hunor, Csokonai Színház), egy színházelméleti előadás angol nyelven (Steve Fisher Fulbright professzor), nyílt tréning Illyés Lénárd és Formanek Csaba vezetésével, hogy először a nem egyetemi színházak produkcióit említsük. 

Ami pedig a találkozások hosszú sorát illeti, folytassuk kronológia szerint: a helyzet természetéből fakadóan, elsőnek egy hazai produkcióra kellett, hogy sor kerüljön, hiszen a debreceniek mozogtak a legotthonosabban a felkínált térben. Az éppen aktuális Birkás Ákos kiállítás képei között kellett elhelyezni a DESzínház Víg Karma Társulatának (ahogy minden résztvevőnek is) Nyilas Misi Eksztázis című előadásukat, amely ugyan megvalósításában a fizikai színház eszközeit használja, igen fontos szerepe van Halmi Gábor író-rendező drámaszövegének. A szöveg finom szövedéke a magyar irodalom nagy klasszikusainak olykor többszörösen kifordított, átértelmezett szólamtöredékeinek, melyek a bravúrosan végrehajtott mozgáselemekkel szinkronban, hivatottak újragondolásra felkínálni olyan kérdéseket, melyek a ma kamaszait (és a velük kapcsolatban álló felnőtt világot) foglalkoztatják.  Az előadással kapcsolatban felmerült kritika, mely a szerkezetesség hiányát feszegeti, megfontolandó az alkotók számára, bár tartani lehet attól, hogy ez a kifogás egyre kevésbé lesz legitim a mai színház (és általában a művészetek) világában.

 

Az estet a Radikális Szabadidő Színház (Budapest) Formanek Csaba: Factura Lamiaceae – avagy az árvacsalánfélék családjához való teremtő vonzás törvényeiről című, rögtönzésre és áradó költői szekvenciákra tagolható, pazar színpadi biztonsággal előadott monodrámája (Formanek Csaba) folytatta.  Az volt a benyomásom, hogy egy kis szerzői önkorlátozás nem ártott volna az egyébként lenyűgöző látványt és mozgásélményt nyújtó opusznak.

A nap zárásaképp pedig újra láthattuk a Nonsuch Company  Tennesse Wiliams: Glass Menagerie (angol nyelvű) előadását, melyet a nemrégiben tragikusan elhunyt, és fájó hiányt maga mögött hagyó Varró Gabriella rendezett. Tanítványai őszintén megtörve, de az előadásban derekasan helytállva emlékeztek tanárukra, rendezőjükre.  

Az előadásokat a fesztivál mindhárom estéjén szakmai beszélgetés követte. Öröm volt látni, hogy nem csak az előadókban, de a közönségben is működött a kíváncsiság, hogy a kései időpontok ellenére, megismerjék felkért szakértőink: Lőkös Ildikó (dramaturg, Budapest), Bakota Árpád (színész, Csokonai Nemzeti Színház) és Dr. Szaffkó Péter docens (Angol-Amerikai Intézet, Nyári Egyetem) három különböző aspektust képviselő, avatott és beleérző észrevételeit.

A második nap egy elméleti előadással kezdődött Love Your Character to Life címmel, melyet egy szerencsénkre épp Debrecenben tartózkodó Fulbright professzor, Steve Fischer tartott. A szakmai prezentáció helyszíne is a MODEM volt (harmadik emeleti multifunkcionális terem), tehát logisztikai szempontból kényeztetett helyzetben érezhette magát a közönség, mely annak ellenére, hogy angol nyelvű előadás volt, szép számmal volt jelen.

Az első esti színházi előadás egy kortárs költő, Áfra János még kiadatlan drámaszövegének felolvasó színházi bemutatása volt. A semmi nem késik talányos című szöveg, melyben az épp divatos ezotéria vonzásában élő kis közösség egyben maradását „Kara, a tapasztalt kavarógép” és egy közönséges szerelmi háromszög fenyegeti. A tematikához mérten túlságosan elvont, filozófikus(nak szánt), barokkosan költői szöveg a felolvasók helytállásának köszönhetően mégiscsak színházi élményhez vezetett.

És hogy ebben az amatőr színházi közegben belekóstoljunk a profizmusba is, meghívtuk Pál Hunort, a Csokonai Színház nemrég szerződtetett színészét, hogy játssza el nekünk is a már szép sorozatot megélt Klamm háborúja osztálytermi előadását. Hunor, velünk együtt, hisz abban, hogy a fiatalok (15-16 évesek) létterében, az iskolában eljátszott, erkölcsi kérdéseket feszegető színházi esemény közvetlenebbül érinti meg őket, mint egy látogatás az „igazi” színházban. De ahogy ezt Hunor csinálja, az az osztályteremben is igazi, sőt.

És hogy a nap finom rezgésekkel, fennkölt esztétikai élményekkel záruljon, meghallgattuk ezután az Amargant Színházi Műhely (Illyés Lénárd, Móga Piroska, A. D. Lukacs) Völgyvándor című zenés-verses műsorát, melyet ezúton is hálás szívvel köszönök az előadóknak.

A MODEM épületén belül zajló igen változatos program mellett péntek-szombaton több fordulóban kipróbálhattuk, mit is ért a szegedi Homo Ludens Project Car-men-en. Internetes regisztráció után, kettesével ülhetett be a közönség a társulat vezette három autóba, melyek a parkolóban várakoztak. Négy stációból álló, hecc és szópárbajos, szagos, dallamos élményben lehetett részük a vállalkozóknak.

Péntek-szombaton zajlott a TÖR-Tréning Összes Rövidítve, Illyés Lénárd és Formanek Csaba nyílt tréningje, ahová bárki bemehetett, akinek játékos kedve volt.

A szombati nap a Confus-a-Cat Ltd. Albee: The Zoo   Story című, nagy sikerű, angol nyelvű régi előadását adaptálta a MODEMes viszonyokra, a nagy siker itt sem maradt el.

És, utólag visszatekintve, az utolsó előadás tényleg a koronát tette fel a DESzínház 2014-es nagyrendezvényére. A győri RÉV Társulat Shakespeare és Stoppard szövegét összeszőve, Zakkant címmel egy olyan Hamlet adaptációt adott elő, melyben Rosenkrantz és Guildenstern épp olyan súllyal van jelen, mint maga Hamlet vagy a trónbitorló király és királyné. A végletekig lecsupaszított, eszköztelen előadás erős szerkezetével, és kivételes színészi performanszával mély nyomokat hagyott e sorok írójában.

Szöveg és fotó: xvokul