Péter Béla Az abonyi nagyanyám

sehogy sem állt kötélnek azt még megtette 

hogy újpesten az árpád út 50 alatt mutatkozzék 
ha már olyan szépnek mondják őt sellei károly 
fényképészeti műtermében megörökítendő ezen 
állapotát hozzámenni ahhoz a pesti emberhez 
aki igen vagyonos család sarja semmi porcikája 
nem kívánta mert az ő akarása abony ismert ikreinek 
egyikéhez fűződött a jáger pistához még akkor is 
amikor ennek hallatán terék julianna szülei a kitagadást 
emlegették s akkor is amikor testvérnővérei is azt 
sugdosták az ő fülébe hogy meg vagy te hibbanva 
juli s akkor is mikor mulatósnak és részegesnek mondták 
az én szilaj nagyapámat s akkor is ha lakásuk három 
kilométerre lett a településtől a törteli úton s akkor is 
mikor minden vásár idején kétnapi tivornyázás után került 
haza miközben hét gyerek várt a vásárfiára és akkor is 
amikor a lovak megérkeztek az egyik ilyen vásár után 
de nagyapám már nem volt a kocsin aztán nagyanyám 
meg az első szülött leánya felpattantak a bakra és figyelték 
hol eshetett le a szeretett ember s a vasúti síneknél rá is 
leltek fel is vonszolták a kocsiderékba és megérkezvén 
bevonszolták a kis-konyhába ahol már egyedül rótta ki 
nagyanyám keze ügyében lévő ostorral a büntetést s még ha 
ütötte vágta is a háládatlan teremtést akkor is ő kellett 
mindhalálig

Jáger Julianna