Igaz, hogy Jónás Tamás Törzs című verseskötete zsebben
elfér, de a gondolatok és asszociációk, melyeket kelt, ezt a kis méretet
meglehetősen nagyra képesek tágítani. A cím azért jó, mert alap, sűrítmény a
kötet, a fészbukról már jórészt ismert versek eszenciája; törzs valóban, és nem
fogpiszkáló, ahogy a költő a vele való interjúban jellemzi, valószínű a
kihagyott versek nagy számára utalva. Nemcsak a kötet sűrítmény, a benne
foglalt versek is - a fizikából is tudjuk, hogy nagy energia sűrűsödhet parányi
tömegben.
Talán mert sokat utazom, jobban meg tudom becsülni a kis
helyet elfoglaló, sok információt hordozó tárgyakat – okostelefont, vékony
példatárat, és most ezt a verseskötetet, amelyet újra és újra el lehet olvasni,
és nem unja meg az ember, mert minden alkalommal más és más sor nyer új és váratlan értelmet
Egy-egy sorral elszalad a képzelet, összekapcsolódik más
eseményekkel, más mondta mondatokkal, gondolatokkal; a versek hatékony
katalizátorként is működnek, akár az olvasóban is saját verseket indukálva.
A létezésről szólnak ezek a versek, az alapkérdésekről.
Gyerekkorról, apa fiú, anya fiú, fiú apa, férfi nő, ember világ, ember Isten,
ember ember létező, vagy éppen hiányzó kapcsolatáról. Árnyaltan és összetetten.
Finoman, a sors ágyásából nem kiszakítva, csak jelzésként érzékeljük a költő származását és politikai véleményét.
Van-e, ami nem tetszik? Egy-két narcisztikus sor. De hát
ennek van hagyománya a magyar költészetben. És talán egyikünk sem mentes ettől.
Gulyás Tamás két fotója a Láncszemekből (Gébárti strandon –
Zalaegerszeg) összekapcsolódik bennem a kötettel. Játék a képsíkokkal,
élességgel, homályossággal - egy határozott kontúrú és egy elmosódottabb fatörzs. Mint egy felkérésre készült illusztráció.
furim
