A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kocsis Csaba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kocsis Csaba. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 31., péntek

Kocsis Csaba regényrészlet

... 10000 lovat öltek le. A vérük patakokban folyt a köveken, vagy átáztatta a földet. A hideg miatt sokáig lehetett érezni a sáros vér szagát. Most az erődben lévő lovak felét gyilkolták le. A védők helyzete a tél vége felé már kilátástalanná vált, az élelmiszerellátás szinte megszűnt, az emberek csalódottak voltak és reménytelennek látták a jövőt, de március tizenötödike után néhány nappal még egy kitörési kísérletet tettek. Apám azt mondta, hiányzott a ló. A lövészárkot egy-egy deckung szakította meg, amely védelmet nyújtott a puskagolyók és a repeszek ellen. Ők hordták hozzá fel a deszkát meg jó erős fákat tetőnek. A deckungra azért kellett tető, hogy ha esik, legalább ne ázzanak meg. Vittek bele szalmát is, hogy alábújhassanak. Le-leültek a két kezükkel épített fedezékbe, mert kimerültek. Apámat azonban nem fogta a hely, mert olyan hideg szél kezdett el fújni a réseken, hogy majd megfagytak. Mégsem a hideg jelentette a legnagyobb veszélyt. Az mentette meg az életét, hogy kijött cigarettázni, és messze sétált a fedezékétől, mert a deckungot egy gránát telibe kapta.  Apám látta, már úgysem segíthet a többieken, elkezdett futni. Összeütközött egy emberrel a lövészárokban, akit ugyanúgy elborított a sár tetőtől talpig, mint őt. Mondta neki, menjen a jobb szárny felé, és akkor megszólalt a másik, hogy ő ruszki. Apámnak elakadt a lélegzete. Menekülni akart, de hanyatt esett. A ruszki meg odaugrott. Felsegítette, de nem bántotta. Aztán arrébb jött. Ott már nagyon lőttek: elől és hátul is. Szem elől tévesztették egymást. Apám leült a sárba, és így volt reggelig. Annyi halott volt rajta a végén, hogy alig bírta magát. Akkor kezdték a túlélőket a cáriak bekeríteni, de nem sikerült nekik, mert a tüzérség közéjük lőtt az ágyúval. Úgy hányta fel őket a gránát csak úgy repültek a levegőbe, ők meg fejvesztve menekültek visszafelé…


Együtt 2017/1

2016. december 13., kedd

Karácsonyi könyvajánló gyerekeknek

Kocsis Csaba
Mézes-bábos Betlehem

Rebekának
http://tollmix.blogspot.hu/2016/12/kolozsvari-donko-rebeka-betlehem.html

Süssünk, süssünk,
Betlehemet,
Mézet liszttel
Elkeverek.

A házikón
Nádfedél
Csillagfény
A tetején.

Az istálló
Mézes-bábos
Kis Jézuska
Nem is álmos.

A bölcsőben
Pólyás baba,
Szűz Mária
Édes fia

Körülöttük
Angyalok,
Fekszenek
A pásztorok.

Öreg pásztor
Betlehemben,
Piros pipa
Debrecenben.

Boldogok
Az angyalok
Mézeskalács-
Szív dobog.


Kocsis Csaba
Kiskutya a sötétben, Széphalom Könyvműhely
Illusztráció Kocsis Boglárka

2016. március 22., kedd

A bakonszegi Kostemető

A bakonszegi Kostemető Lakatos József szobrászművész alkotása (1999)

Fotók: Kocsis Csaba, Zene és film: Fűri Rajmund (2007)



2015. december 28., hétfő

2015. december 16., szerda

Kocsis Csaba 1 a 12x12 - ből

Egyszer volt, hol nem volt.
Azt hiszem, litván vagy észt mese volt.
Isten almaként teremtette meg az embereket.
Kettévágta a gyümölcsöket: férfira és nőre.
Szétszórta őket a földön.
Az egy almából valók nem veszekednek.
Békében élnek, amíg meg nem halnak.
Szentestén szétosztunk egy almát.
Mindenkinek jut belőle egy szelet.
Sokan vagyunk, nagy a család.
Az alma a szeretet jelképe.
- Nekem is adsz majd egy gerezdet?
- szólalt meg bennem egy hang.



németül hallgatható az alábbi linken:

2015. december 2., szerda

Kocsis Csaba 1 a 12x12 - ből

Istvánnal zenekart akartunk alapítani.
Lajostól kaptam a Tenkes kapitányát.
Cucuval jól berúgtunk alkalmanként.
Csabával stoppoltunk sokat.
Lizzyvel együttest alapítottunk.
Osztoztunk gázsin és lányokon.
Ő volt a fiatalabb, neki több jutott.
Civódtunk sokat, mint vásott kamaszok.
Elment messzire, Bogyó itt maradt.
Sokat dolgozott, feje beszakadt.
Meglátogatták sokan, csak én nem.
- Pedig én nem marasztaltalak! – mondja az Isten


















németül hallgatható az alábbi linken:


2015. október 16., péntek

Kocsis Boglárka (kép), Kocsis Csaba (vers) Sára sír















(Kocsis Boglárka digitális rajza 10 éves korában)

Ordít a húgom, Sára.
Látszik a mandulája.
Nekem nincs a torkomban,
kivették ötéves koromban
Amíg anyu a boltokat járja,
én vagyok Sára papája.
Most fordítottam a hasára.
Grimaszokat mutatok neki,
de csak ordít, hiába,
illatos a pelenkája!

2015. április 2., csütörtök

2015. február 19., csütörtök

Kocsis Csaba Fut a tél

Nincs szeme a
hóembernek
vakegér, vakegér
olvad a hó
csorog a lé
fut a tél, fut a tél.

Szökik a tél
kertek alatt
oldalog, oldalog
Fáj a lába
kezében egy
görbebot, görbebot.

Mögötte jön
jókedvűen
a tavasz, a tavasz
Pálcájával
virágokat
nyitogat, nyitogat.

2014. december 3., szerda

Kocsis Csaba A kis fakír kefírje

Szomorú a kis fakír,
potyognak a könnyei:
A kifli-kefír reggelit
ki fogja megenni?

Apja anyja bajba van,
tíz órára alma van:
Alig eszik ez a gyerek,
de elhasznál minden szeget.

Jó lenne, ha éhes volna,
éjjel-nappal rosszalkodna:
Memorizál este, reggel,
kedvenc verse: Szeget szeggel