A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kocsis Csaba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kocsis Csaba. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. október 25., csütörtök
2017. március 31., péntek
Kocsis Csaba regényrészlet
... 10000 lovat öltek le. A vérük patakokban folyt a köveken, vagy
átáztatta a földet. A hideg miatt sokáig lehetett érezni a sáros vér szagát.
Most az erődben lévő lovak felét gyilkolták le. A védők helyzete a tél vége
felé már kilátástalanná vált, az élelmiszerellátás szinte megszűnt, az emberek
csalódottak voltak és reménytelennek látták a jövőt, de március tizenötödike
után néhány nappal még egy kitörési kísérletet tettek. Apám azt mondta,
hiányzott a ló. A lövészárkot egy-egy deckung szakította meg, amely védelmet
nyújtott a puskagolyók és a repeszek ellen. Ők hordták hozzá fel a deszkát meg
jó erős fákat tetőnek. A deckungra azért kellett tető, hogy ha esik, legalább
ne ázzanak meg. Vittek bele szalmát is, hogy alábújhassanak. Le-leültek a két
kezükkel épített fedezékbe, mert kimerültek. Apámat azonban nem fogta a hely,
mert olyan hideg szél kezdett el fújni a réseken, hogy majd megfagytak. Mégsem
a hideg jelentette a legnagyobb veszélyt. Az mentette meg az életét, hogy
kijött cigarettázni, és messze sétált a fedezékétől, mert a deckungot egy
gránát telibe kapta. Apám látta, már
úgysem segíthet a többieken, elkezdett futni. Összeütközött egy emberrel a
lövészárokban, akit ugyanúgy elborított a sár tetőtől talpig, mint őt. Mondta
neki, menjen a jobb szárny felé, és akkor megszólalt a másik, hogy ő ruszki.
Apámnak elakadt a lélegzete. Menekülni akart, de hanyatt esett. A ruszki meg
odaugrott. Felsegítette, de nem bántotta. Aztán arrébb jött. Ott már nagyon
lőttek: elől és hátul is. Szem elől tévesztették egymást. Apám leült a sárba,
és így volt reggelig. Annyi halott volt rajta a végén, hogy alig bírta magát.
Akkor kezdték a túlélőket a cáriak bekeríteni, de nem sikerült nekik, mert a
tüzérség közéjük lőtt az ágyúval. Úgy hányta fel őket a gránát csak úgy repültek
a levegőbe, ők meg fejvesztve menekültek visszafelé…
Együtt 2017/1
2016. december 13., kedd
Karácsonyi könyvajánló gyerekeknek
Kocsis Csaba
Mézes-bábos Betlehem
Rebekának
http://tollmix.blogspot.hu/2016/12/kolozsvari-donko-rebeka-betlehem.html
Süssünk, süssünk,
http://tollmix.blogspot.hu/2016/12/kolozsvari-donko-rebeka-betlehem.html
Süssünk, süssünk,
Betlehemet,
Mézet liszttel
Elkeverek.
A házikón
Nádfedél
Csillagfény
A tetején.
Az istálló
Mézes-bábos
Kis Jézuska
Nem is álmos.
A bölcsőben
Pólyás baba,
Szűz Mária
Édes fia
Körülöttük
Angyalok,
Fekszenek
A pásztorok.
Öreg pásztor
Betlehemben,
Piros pipa
Debrecenben.
Boldogok
Az angyalok
Mézeskalács-
Szív dobog.
Kocsis
Csaba
Kiskutya
a sötétben, Széphalom Könyvműhely
Illusztráció
Kocsis Boglárka
Címkék:
Kocsis Boglárka,
Kocsis Csaba,
vers
2016. március 22., kedd
A bakonszegi Kostemető
A bakonszegi Kostemető Lakatos József szobrászművész alkotása (1999)
Fotók: Kocsis Csaba, Zene és film: Fűri Rajmund (2007)
Fotók: Kocsis Csaba, Zene és film: Fűri Rajmund (2007)
Címkék:
fotófilm,
Fűri Rajmund,
Kocsis Csaba,
Lakatos József
2015. december 28., hétfő
2015. december 16., szerda
Kocsis Csaba 1 a 12x12 - ből
Egyszer
volt, hol nem volt.
Azt
hiszem, litván vagy észt mese volt.
Isten
almaként teremtette meg az embereket.
Kettévágta
a gyümölcsöket: férfira és nőre.
Szétszórta
őket a földön.
Az
egy almából valók nem veszekednek.
Békében
élnek, amíg meg nem halnak.
Szentestén
szétosztunk egy almát.
Mindenkinek
jut belőle egy szelet.
Sokan
vagyunk, nagy a család.
Az
alma a szeretet jelképe.
-
Nekem is adsz majd egy gerezdet?
-
szólalt meg bennem egy hang.
németül hallgatható az alábbi linken:
2015. december 2., szerda
Kocsis Csaba 1 a 12x12 - ből
Istvánnal
zenekart akartunk alapítani.
Lajostól
kaptam a Tenkes kapitányát.
Cucuval
jól berúgtunk alkalmanként.
Csabával
stoppoltunk sokat.
Lizzyvel
együttest alapítottunk.
Osztoztunk
gázsin és lányokon.
Ő volt
a fiatalabb, neki több jutott.
Civódtunk
sokat, mint vásott kamaszok.
Elment
messzire, Bogyó itt maradt.
Sokat
dolgozott, feje beszakadt.
Meglátogatták
sokan, csak én nem.
-
Pedig én nem marasztaltalak! – mondja az Isten
németül hallgatható az alábbi linken:
2015. október 16., péntek
Kocsis Boglárka (kép), Kocsis Csaba (vers) Sára sír
(Kocsis Boglárka digitális rajza 10 éves korában)
Ordít a húgom, Sára.
Látszik a mandulája.
Nekem nincs a torkomban,
kivették ötéves koromban
Amíg anyu a boltokat járja,
én vagyok Sára papája.
Most fordítottam a hasára.
Grimaszokat mutatok neki,
de csak ordít, hiába,
illatos a pelenkája!
2015. április 2., csütörtök
2015. február 19., csütörtök
Kocsis Csaba Fut a tél
Nincs szeme a
hóembernek
vakegér, vakegér
olvad a hó
csorog a lé
fut a tél, fut a tél.
Szökik a tél
kertek alatt
oldalog, oldalog
Fáj a lába
kezében egy
görbebot, görbebot.
Mögötte jön
jókedvűen
a tavasz, a tavasz
Pálcájával
virágokat
nyitogat, nyitogat.
2014. december 3., szerda
Kocsis Csaba A kis fakír kefírje
Szomorú a kis fakír,
potyognak a könnyei:
A kifli-kefír reggelit
ki fogja megenni?
Apja anyja bajba van,
tíz órára alma van:
Alig eszik ez a gyerek,
de elhasznál minden szeget.
Jó lenne, ha éhes volna,
éjjel-nappal rosszalkodna:
Memorizál este, reggel,
kedvenc verse: Szeget
szeggel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






