Hetet-havat, tücsköt-bogarat összehordhat az ember. A verbum
eredeti célja - noha kódfejtéssel kezdődött, - a kizárólagosság volt, ti. hogy
jel és jelfogó egyetlen közös értelmezés lehetőségében találkozzanak. Ehhez
érteni (érezni) kell a szavak belső tervét, megszólítani, egyértelműsíteni a
hallgató, vagy beszélő alanyt, szavakkal megidézni. Vagy egyetlen jelzéssel,
amiről ő is tudja, a többiek is tudják, kiről van szó. Az indiánok a
személyiség karakteréből olvasták ki a neveket. Az kevés, hogy
"Szeplős". Sokan vagyunk szeplősök és szeplőtlenek, lényegítőbb
jellemvonással kiegészítve azonban beljebb jutunk. A költő kedvesemnek becézi
múzsáját és az olvasók jelentős többsége szerelmének tekinti a versírót, lévén
eme verbalitás nevezettje általános nő. Vagy férfi. A sorsom fondorlatos
dramaturgiája okán elég rendesen belekeveredtem múzsai szerepekbe. Volt, hogy
elküldte - nekem ajánlottan - valaki a versét, aztán azt vettem észre, hogy
tömegjelenet bármelyik alanya lehetek, annyira kontúrozatlan a lényeg, oly sok
a csókos jelentkező, hogy dicsőségem és örömöm is lefénylett a többiek nagy
igyekezetében.
Dömdödöm szerelmét is csak az egyetemesség bevonásával hozom
összefüggésbe. Akkor lenne kizárólagos alany, ha a döm-dö-döm csak őt illetné,
mint egyetlen szeretés lehetséges jele. Vagy szívdobbanásé: döm-döm. Így csak
hozzá szólna az üzenet, mindenki másnál másként dobogna. Mindenki mást más
néven verbuválna szeretetébe. A szeretett személy kizárólagos. Egyszeri.
Ahogyan a szeretet minősége is az.
