a teremtő boldog magányában ujjbegyéből
egy trendi stadio,
világra szóló emlékmű kerekedik, gyűlik
a sok méhsejt-szektor!
de a hömpölygő tömeg még sehol,
késlekedik a nagy ováció.
a küzdőtér még nincs kész, bár korongján
serénykedik a legfőbb rektor:
lám, a nagy kolosszeum egyik oldalán
csóvába megy át a hullám.
áttörve a látóhatár, s csillagközi
mértéket ölt: különös karéj!
lehet, hogy a mámor felmorajló hang-árja
pernyeként visszahull rám?
győzelmek leendő emlékképei vetülnek:
isten arcán némi kéj.
a játéktér még mindig amorf, s csak
forog a massza, köröz a korong.
mígnem az úr álmot lát, s benne
gigantikus küzdőteret. könnyedén
teremti meg a népek cirkuszának
színterét, és csöppet sem borong
azon, hogy millió földönfutóban szikkadt
már ki minden véredény.
Jávorka Csaba :
Mesterséges intelligencia című képéhez
