vers: Péter Béla megfestett visszhang kép: Jávorka Csaba Genezis (IV.)

ím, a látvány egy álombéli barlang, ahol az élet épp
keretben szorong. bénulttá andalít egy sziréni hang.
negédes idomokat idéz egy song, mélytengeri zúgásba
fog egy harang, dobhártyán tapadva még sokáig bong.
az álom bugyrokban vértérkép lappang, szervek, s nagyított
sejtek hada tolong, ládd, a lételem elegy koránt sem pang.
teremtett táj, bár sehol a napkorong