Sok a híve, dicsőítik,
még sincs sehol temploma.
Papjai naponta nőnek,
rajtuk mindig új ruha.
Kergetik a lustaságot,
szenvedni fog, aki lóg.
Énekelnek bátorságos,
lelkesítő indulót.
Rossz idővel, jó idővel
nincsen dolguk, nevetik.
Gondolkodni, na, azt aztán
felejteni kéretik.
Hó alatt, a meleg dunyha,
kitelel majd a vetés.
Közöttünk, ha jól vigyázzuk,
nem lesz baj, ellenkezés.
Mennyi itt a jóravaló,
iparkodó atyafi.
Némelyik kezébe’ zászló.
Lám csak, igaz hazafi.
Tudni illik, hogy mi illik,
közös információ.
Látja kinek szeme nyitva,
honnan jön a vízió.
Most az idő, a november,
Erzsébet és Katalin.
De jó lenne elmélázni
kisebb-nagyobb dolgain.
Valamikor forradalmat
virággal csinált a nép.
Asztalon, a vázájában
hervad pár szál. Így a szép.
Mozog vajon valami, mit
maga munkál az élet?
Vagy a saját köreiben
folyton nyaral a lélek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése