A váróteremben vagy a vonaton,
ahol az időt el kell tölteni,
hogy meg ne jelenjen, unalom ellen
sok kedves ember sző gondolatot.
Kimondva, ezekből, mint zsákból a mag,
szó ömlik, nagyon értékes anyag,
és a bátrabbak, akár hangosan is
vértet öltenek: igazságukat.
Az aktualitás ilyenkor arat
magának újabb és újabb babért,
ahogy hullámzik, követhetetlenül,
valahonnan érkezve, sok jó érv.
Alapzajt mutat a műszer, hallgatók
csendje csökkenti a nagy hangerőt,
na, de a figyelem általános. Sőt!
Látja, ki követi, összenézők
néma véleménye valódi csoport.
Ki lesz majd, akin elverik a port?
Múltunk itt van, még övé is a jelen.
De akad olyan, ahol a terem
már összevon távoli világokat,
és nyomja a kijelzők gombjait
a támaszkodók mindkét ügyes keze.
Üdvöz légy hát, okos terefere!
A középút azért elővehető.
Gyorsan terjed az új, a sikeres.
Az asszony, ha siet, bár idősödő,
vacsorát már interneten keres,
és SMS-ben vendégüknek írja,
hogy meglepetés lesz majd a leves.
Ami aztán tényleg értékelhető,
az számtalan fényképnek albuma.
Az életünk bármikor követhető,
közösen, minden dokumentuma.
Megszűnt a távolság közöttünk végleg.
Legfeljebb találjunk még egy gépet,
amivel magunkhoz vonhatjuk egymást,
érinteni. Őrizném e forrást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése