Későn reggel, erős napban, hunyorogva
ébredeztem.
Váratlan volt, majdnem álom, nagyon
lassan, alig hittem.
Lázam nem volt, csak a meleg futkározott
végig rajtam,
amikor is fényre került lábam: lecsúszott
a paplan.
Képek sora, számos album, pedig szemem
be volt csukva.
Mi ez? Féltem. Hol vagyok? Már kelnem
kéne, napvilágra.
Mért nem enged? Őriz ágyam, amint
vigyázóm, az angyal.
Visszatart, hogy megmenthessen? Lenne
ok, hogy így marasztal?
Mellettem, a puhaságban, bemélyedve ott
a fekhely.
Ki aludt itt? Láttam volna? Szólt-e
hozzám? Mikor ment el?
Megloptak vagy kijátszottak? Az is
lehet, mind a kettő.
Visszakérem, kárpótolásul! Tudsz-e róla,
drága nemtő?
Újulásom, álmom volt az, ami mögé jól
elbújva,
elvitték mind, amit hoztak. Csoda, hogy
fel vagyok dúlva?
Delfin leszek, buja állat. Mondják,
hogyha készül az ágy,
agya egyik fele éber. Kerüli bosszantó
hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése