2018. november 20., kedd

Fűri Rajmond Hiány


Későn reggel, erős napban, hunyorogva ébredeztem.
Váratlan volt, majdnem álom, nagyon lassan, alig hittem.
Lázam nem volt, csak a meleg futkározott végig rajtam,
amikor is fényre került lábam: lecsúszott a paplan.
Képek sora, számos album, pedig szemem be volt csukva.
Mi ez? Féltem. Hol vagyok? Már kelnem kéne, napvilágra.
Mért nem enged? Őriz ágyam, amint vigyázóm, az angyal.
Visszatart, hogy megmenthessen? Lenne ok, hogy így marasztal?

Mellettem, a puhaságban, bemélyedve ott a fekhely.
Ki aludt itt? Láttam volna? Szólt-e hozzám? Mikor ment el?
Megloptak vagy kijátszottak? Az is lehet, mind a kettő.
Visszakérem, kárpótolásul! Tudsz-e róla, drága nemtő?
Újulásom, álmom volt az, ami mögé jól elbújva,
elvitték mind, amit hoztak. Csoda, hogy fel vagyok dúlva?
Delfin leszek, buja állat. Mondják, hogyha készül az ágy,
agya egyik fele éber. Kerüli bosszantó hiány.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése