2. Pem pem perem Pim pim pirim Párám pá pám pám Pá pám pám pám Pim pán Pon Pont. Pom pon-pon-pon Pon pon pon pon Párám párám pá-pám Pán pán pápo Popon pon pon pon Párám párám pám Pom pom pán Pán sípon Pám pám pán Para para para para Parán param Pam parán pam Pan parám pán Pere para para para Para bara parabola Pan pam pom Pán pompont Pont bont …
3. Tomporon tomporon Tám Tomporon tomporon tám Tim tom tomtom tám Tim tom totom tán- ti totom tánti totom Titkom Titkom bontom Tánti totom Tán tito ton Tánti toton Totón lotón … Lottón bontom …
4. Mano mano mano mano Timpano Mano mano mano mano Tárom torom Töröm tintom Torom timtom Törömtöm tintom Tintoremtom tintorentom (nem’tom ? = nem tudom) (tinto rentom) Bontom: Titorentom. Torrent Titorentom … 5. Pont bont Bont bont Ront Kinek ront Ki nekiront Nagy ... port ... Keverő keverő kavaró Keverő keverőre kavaróra Kavaróra keverő keverő Nagy por- keverő keverő Nagy fakanál Nagy fakanál Kisverő kisverő Nagy fakanál Nagy fakanál kis verő Vergődő vergődő Kis ... tehén …
Teljes hangjáték és szövegkönyve magyarázatokkal, rávezetéssel ezen a honlap linken olvasható és hallgatható: http://www.becseyzsuzsa.hupont.hu/31
Csupán örömokozás (?örökmozgás) és –szerzésből, vagy kísérletből(?) osztottam meg ezen az oldalon játékaim. De meglehet, hogy inkább csak minden adódó üres helyet szeretek egyszer betölteni :)
Egyszer mindenhol kicsit otthon lenni. Egyszer mindenhol lenni otthon. Egyszer mindenhol lenni. Egyszer mindenhol. (Csak lenni.)
A film (a magyar valóságban gyökerező) fikció, a nevesítés hiánya szerintem is erény, és nem hiba. A radikalizálódás folyamatát mutatja be, amikor a rossz után a még rosszabb jön el.
Hátrálnak a tárgyak. Felszívódik a valóságosság. Bizonyossá igyekszik válni a jelentésnélküliség. Örökbecsű tapasztalás a pillanatnyi eltünedezés. Becézhetem: a vándorló ködökben ringatózásnak éppúgy, mint a nótás virágban illatozó madárnak, csak igazul szólhatok: e hiába elbeszélhetetlenről!
Nem enyém, tiéd, övé az élet, ahogyan a halál sem miénk vagy másé, e földkerekségnyi magátlanságban.. Mivel a kívül felhőtlen, és belül napos ég azonosság, nem kettősség; felesleges megemlékezni egymásról. Elveszíthetetlen szívünk a nagy tökéletességben, mint anyucija ölében az utazásról álmodó gyermek!
Emberek közelednek egymáshoz kérlelhetetlenül. Találkozásra vágynak: képekké lenni a tükörben, színekké a prizmában, felfoghatatlanságokká a gömbben. Hasztalan törekvéseikben nem érhetik el egymást, hát megtalálják a boldogságot az egyedül – létben. Szembogarakként kelnek szárnyra, és az üres napba repülnek.
Foszladozó matériákból, elhasznált kísértet-szag gomolyog elő, akár sértődött lélek a palackból elkészülve rá, hogy megváltását kegyetlenül megtorolja. Hiába. Nem várja szabadító, csupán világosság; miben szivárvánnyá kényszerül válni, elégedettségében; mint nő méhében a vágy, vagy férfi vesszőjén a harag.
Eredetnélküliségből bomlott lótusztrónuson leplezetlen ölelkezésben pompázik a teljesség. A gyönyörűségre alapozódás a látszat, s a valóság nem szűnő játéka, mit részvét és bölcsesség ékesít. Hited hátrahagyva, Nemes Koldus végy most menedéket az Ős Buddha kinyilvánította romolhatatlan Rigpában!
Kallós Zoltán erdélyi fotóiból – az egyik fotón olvastam: :)
„Aki ez albumnak szorul lopására, vagy csak egy képnek is kiszakítására, kívánom, hogy jusson oly nagy uraságra: pesti és budai taligatolásra, a koldusok között főkapitányságra”
Akkor már beteg volt, a doki házában lakott, de le volt fogyva, nappal kiment a búzamezőre és nekiállt festeni azt a rengeteg búzát. Csend volt, csak a madarak káráltak, azt hiszem, hogy kányák voltak, felrebbentette őket és a fekete festékkel festette a madarakat kézzel. vizet nem használt, olajjal dolgozott, de még egy képét sem tudta eladni, nem volt rá vevő. Mindenki Syslezett, Corotot emlegették Cezannet és a többieket a Salonban. Theo küldte a pénzt minden hónapban neki, holott Ő is úgy élt, mint a templom egere. Vincent tudta a sorsát, azt hiszem mindig. Amikor haldoklott Theo a szájába adta a pipát, mire ő, a gyerek, a kis Vincent jól van? És elaludt. Theo a fájdalomtól összezavarodott, menjetek ki innen! Ez az én szobám, és Theoé, te is kifelé ordította a feleségének. Nem értettétek Őt! Kifelé, vidd a fattyad innen! A koporsót sárga margarétákkal borította be, sárga napraforgófejekkel. Még tartott a szertartás , már nem várta meg, kifutott a mezőre, ki a bátyja elé, a búzába, ahonnan felrebbentek a madarak, kitárta karját, és úgy üvöltötte: Vincent. Vinceeent!!!!!!! Egy ével később egy másik kereszt is állt Vincenté mellett. Theo utánament. Azokat a madarakat tudnám felejteni, de nem megy, az az ismeretlen madaras kép nekem Vincent Van Gogh. Soha nem akartam tudni a címét a képnek.:) a fáit a göcsörtöseket soha nem szerettem. Ott éreztem, hogy beteg, és ezt mindig hessegettem sötét szemekkel.. Mint Ő a madarakat.
Az egyiknek csak fél karja van; a másikat már elvesztette valahol. - Te, Mausmann - szól a félkezű -, én azt hiszem, hogy holnap, holnapután aligha meg nem találom az elvesztett kezemet. Társa nem tud lemondani arról a jó tulajdonáról, hogy a hozzá intézett szóra rímet mondjon. - Tudniillik, ha valaki mellé eltemet. - Nekem valami azt súgja: "Bevégezted, Fridrik!" - Pályádat, mely volt polizeiwidrig. - Bajtárs, én csak a szerelmemet sajnálom. - Én meg örülök, hogy nincsen nálam. - Ígérj meg egyet. - Akármi legyek. - Ha én elesem itt ehelyütt. - Ami nagyon könnyen beüt. - Tudasd vele, hogy ő volt ajkamnak végsóhaja. - Na ja! - S ha a vad szerezsán kardját szívembe mártja. - Lesz nálad egy vizitkártya. - Jól találtad a rímet. Majd könnyre fakad szeme. - Ha ráírod: "Ma'm'zel, je vous aimais." - Menj a pokolba a klapánciáiddal! Beszéljünk komolyan. - Halljam. - Vidd el utolsó kártyámat Alfonsine-nak. - Ha tudniillik még egyszer meghínak! - Csak oly sötét ne volna, hogy írhatnék egy szót a névjegyemre. - Nézd, az a gránát ide jön, istenemre! Nagy búgva csapott le egy távolból érkező gránát a torlasz kövei közé, s ott megfenekelve folytatta tűzokádó üdvözlését, néhány percre vérvilágot vetve az álmából felriadt csapatra. Mausmann arra is verset mondott. - No, mármost küldtek neked lámpát. Ennél ráírhatod a "madám, pá"-t!
Éva a történetben csak statiszta Ádám és Lucifer az író maga Lucifer az örök kételkedő Ádám a naiv, a bízón ostoba A kettőt csak együtt lehet szeretni A lelkesedőt és a hűvös észt Az első (egyedül) a sárga házba köt ki A másodikat belepi a penész
Azt mondtad, Svájcban az eutanázia megengedett És, hogy súlyos beteg közös barátunkat Háromszor is megkérdezték, Igénybe óhajtja-e venni Kiabálva zavarta el őket
„A számomra kijelölt utat követtem, azt a kiszámíthatatlan, nehéz utat, melyről letérni nem volt mód még akkor sem, ha az szemmel láthatólag a pusztulás, és az őrület felé vezetett.” Camille Claudel
Tarzan visszatér (mást nem volt kedvem olvasni) és este Übü FC (alternatív színház). Ma ez a párosítás jött össze. Végre használják a Debreceni Egyetemen az Amfiteátrumot. Csuda jó kis hely ilyen célra. A megnézett abszurd leginkább egy gps - től vett idézettel jellemezhető:
"érződik az esze vesztett összevisszaságban a rend a megmagyarázhatatlan színpadi cselekményben az értelem"
mert valóban összeáll a végére a szokatlan működésből valami "mai megérintős".
Milyen bánatosak a prostituáltak színes névjegyei ahogy a reggeli harmat gyöngyözik a laminált felületükön a koszos utcán szerte szórtan heverve, mikor a telefonok se csengetnek, és a vonal végen fáradt tagokkal fordulnak álmos fel homályban párnáik között ezek a dolgozó nők a fal felé
Hétfő és hó nélkül kellene megúszni. Egyből a kedd kell és rögtön tavasz. A jókedv kertje. Adómentes öröm, bor és kuvasz. Must és olaj. Isten kegyelmére vágyni, ahogy a tenger fekszik a medrében, ahogy az égbolt kifeszül a gömbhéj blendében, mint egy sötétkék ponyva. És a Hold. Olyan nyugodtan szeretnék lélegezni és szemlélődni ebben a miliőben. Ha engedik a csillagok. Az angyalok. A történelem angyala mérlegre teszi az időt. Látom a festményen a szigorú arcot. De van tekintélye. És hatalma annak, aki mögötte áll. Ki lehet e kerülni a tekintetét Istennek? Hogy valami mellékszál, ami elvarratlan, ránk találjon. Az a békesség, ami, minden értelmet felülhalad.
"Figyeljen ide, kedves gyermekem. Maga nem egy istenáldotta tehetség. Aligha kerül ki valaha is mestermű a tollából. Viszont született mesélő, akinek romantikus elképzelései vannak az okkultizmusról éppúgy, mint a Walesi Újjászületésről. Lehet, hogy rosszul ítéli meg őket, de úgy vélekedik róluk, mint az olvasók 99 százaléka, amelyik szintén nem tud róluk semmit. Ez a 99 százalék nem a gondosan kibányászott tényekre kíváncsi, hanem fikciót akar, azaz mesét, amelynek nincs sok köze a valósághoz, viszont érdekesen van elmondva. Ugyanez vonatkozik a cornwalli halászaira, akikről a múltkor mesélt. Írja meg róluk is a könyvét, de amíg be nem fejezi, a közelébe se menjen Cornwallnak, se a halászoknak. Mert akkor egy leverően realista tanulmányt ír, amire csak akkor kíváncsiak az emberek, ha konkrétan a cornwalli halászok érdeklik őket. Maga sosem fog igazán jól írni, arról, amit ismer, mert becsületesen gondolkodik, és csak képzeletben tud hazudni. Most pedig menjen, és fejezze be a könyvét."
Ha 'kilencszáznyolcvanhatban, nyolc évesen valaki azt mondja nekem, ha harmincnyolc leszek februárban, harminc fokban, kétezer valamennyi kilométerrel arrább ülök majd egy mosodában, és mellettem egy vietnámi ürge üvöltve videó telefonál, azt mondom nem hiszem el, de klafa
A műszerek nem tudják előre jelezni, csak akkor, amikor már bekövetkezik. Percekkel előtte, jó esetben, vagy szörnyű beindulásakor, amikor nincs mód a menekülésre, és az elkerülésére különösen nem. A károk enyhítését sem érheti el az áldozat, hacsak akkor nem kezd el felkészülni a bekövetkezésére, amikor tervezi a jövőjét, és úgy rendezkedik be, hogy képes legyen a majdani csapások hatását csökkenteni. Feltéve, hogy azok egy határon belül maradnak, és tartamuk sem lesz hosszú, és a ráhagyás, amivel számolt előzetesen, elégségesnek fog bizonyulni a károk kivédésére, de legalábbis a mérséklésére. A tobzódó energiák elszabadulása kötelező, miután felgyülemlésük nem volt megakadályozható. A megfigyelések segíthetnének, és vannak példák, amikor a menekülés azért volt lehetséges, mert a jelzéseket sikerült előzetesen azonosítani.
Hogy volt-e szándék a létrejöttükben, az nem minden esetben látszik törvényszerűnek. Előfordulhat, hogy a mozdulat, a gesztus okoz elváltozást, amely mozgásba hozza a figyelem mellett készenlétben tartott csapást, amely biztosnak vélt tudás birtokában kezd működni, és – szinte hihetetlen, de – önvédelmet elérendő. Ovidius Átváltozásaiban aligha szerepel rá példa, hiszen bárányból válik farkas ilyenkor, és nagyon hirtelen és kiszámíthatatlanul. Vagy, mint szó volt róla, alig előre számíthatóan.
A szerepek azonnal kiosztásra kerülnek és rögzülnek, amint beindul a visszafordíthatatlan hatás, és ahogy a mesében változik kővé az átokkal sújtott szerencsétlen, akit elért a csapás, és menekülését valamikor a távoli jövőben remélheti, függően a szabadításra hagyott kiskapu lehetőségétől. Amely ebben a történetben nem biztos, hogy megmentheti valaha is a szörnnyé lett régi jóakarót. Pedig nincs sminkes, nincs ruhatervező és öltöztető, ahogy nincs dramaturg sem, aki cselekményt ajánlana, és figyelne a befogadó élményére, ha a nyilvánosságot is meghívnák az eseményhez. Amire a legritkább esetben sem kerülhet sor. Hiszen akkor ismertetni lenne szükséges a kezdetet, ahogy be kellene mutatni az álláspontokat, az értékeket, és főleg azt a fellegvárat, amely a legnagyobb sérülést elszenvedte, és amelynek gyászát ez a pusztító erő hivatott kompenzálni, és a keletkezett indulatokat elvezetni.
Az elkövetőt, azt be kell mutatni, a maga riasztó valóságában, hogy csúfsága közszemlére kerülhessen, és az undor, amit kelt puszta létével, meggyőzően mutathassa a rá váró sors kíméletlenségét és pusztító hatását. Még jó, hogy nem védekezhet semmiképpen az, aki maga hozta fejére a bajt, tudatlanságával és felfuvalkodottságával. Ahogy annak sincs semmi akadálya, hogy szenvedése mértéktelensége lesújtsa, és fájdalmát semmi és senki meg ne hallja, és irányába részvétet ne érezzen. Belépni a szentségbe, hívatlanul és illetéktelenül, ez olyan vétek és olyan bűn, amely mindent rá kell, hogy zúdítson az elvetemedettre, könyörtelenül és végleges érvénnyel, szenvedését kinyújtva hátralévő idejére. Amelynek nincs is más célja ezek után, mint szembenézni önmaga torzságával, és belátni, hogy sorsának végére ért.
Csak Hemingway igazságát idézgetheti magának a lehetetlenről, amely az ember sajátja. (2016. 08. 30.)
Vadszőlőinda-zuhatag Ömlik fentről a mélybe. Arany és bíbor zászlaja Meg-megrebben a szélbe. Akár egy villámhárító A kék égtől a sárig Vezette a nyár nap-tüzét, S most izzó vörösre válik. Tüzében fellobban s elég Minden szín, illat, emlék. Maradnak a rideg, ködös, Borongós őszi esték.
"Tiétek a sajtó, a pénz" - olvasható a megállapítás, nem sokkal az "Elég volt a liberális terrorból!" szöveg alatt. a kapcsolószekrényre ragasztott kifakadásokat megörökítő fénykép a Népszabadság 1993. január 16-i, szombati számának médiaháborúról szóló írását illusztrálja. az újságot, pontosabban a hétvégi mellékletét lomtalanításkor találtam pár hónapja, és elraktam. nyilván azért, mert már történelem, máskülönben nem nagyon őriz meg napi sajtót az ember, meg hát eleve Népszabadság, akkor még talán az volt ráírva, hogy "szocialista napilap", és hát sokszor tényleg ilyen volt meg olyan, akkor is meg azóta is, tulképp talán ciki is bevallani, hogy jórészt ezen szocializálódtam (haha), szóval biztosan ezért lettem én is ilyen meg olyan. mindenesetre teátrálisan eltettem emlékbe, ugyanolyan teátrálisan, ahogy ma délelőtt elballagtam egy friss Népszabadságért, és ahogy ezt is elteszem majd emlékbe, mert hirtelen ebből is történelem lett. amúgy jó belőle pl. Megyesi Gusztáv, az Aldi visszaszívott buktaügyi hirdetéséről meg az ennek kapcsán immár mechanikusan beinduló gyanakvásról ír. szívesen olvastam, mert gyanakodni én is üzemszerűen szoktam (pl. fura zúgást vélek hallani néha, és nem tudom eldönteni, darázs vagy helikopterrotor zúg-e, vagy csak a liberális terror gépezete duruzsol megint a fejemben), az Aldit pedig nagyon szeretem (mondjuk a buktát nem annyira, úgyhogy az Aldisat is csak politikai értelemben próbáltam idáig).
Néped sorsával hány irkát firkáltál tele hogy lesz-e kenyér télre marad-e nyári kenyér s mint a mesében rád támadt betörte fejedet a tél eljött és rád csapott felzabált a tél Vér és nyomorúság korának sebei rajtunk a rettegés jegét számkivetettek káromkodása repeszti de jön a feddhetetlen sivító hangjától megveszünk kiáltozása kibírhatatlan nem lehet elviselni A csajkájába visszahányt kínt higgyük-e az éhezőnek agya megbomlik elborul jajgat elkékült szájjal léte címerében a hazátlanság madarával elbitangolt nyájjal levetett hittel üres tarisznyával
egyszerre egy dologra figyelj. figyelj arra, amit éppen csinálsz. ne szoruljon korrekcióra. ha azt nézed, ami éppen lefoglal, és közben belegondolsz a következményeibe, máris két dologra figyelsz, megnövelve a hibázás lehetőségét. ugyanakkor, ha azon túl, amit éppen csinálsz, figyeled a következményeit, abba beleértheted, hogy figyelsz a hiba elkövetésének nagyobb valószínűségére, és eleve korrigálsz. mégis jobb, ha egyszerre csak egy dologra figyelsz, arra amit éppen csinálsz
Akkor beszélgessünk. Milyen az idő? Milyen a közérzet? Mennyire fáradságos a munka? Hogy lehet elűzni az unalmat? Néha szóba kerülhet egy érdekes hír is, bár egy ideje ismétli magát körülöttünk a világ. Nem lekezelően, csak kissé tanácstalanul. Attól mi még barátságosak is lehetünk egymással, bizonyos feltételekkel. Mert, például, ahogy a ház kiképzett őrzőjét nem lehet megetetni finom falattal, mert nem fogad el idegentől semmit, úgy a biztonsági őr is megvesztegethetetlen, mondjuk a közlékenységgel, a szinte bizalom-közeli megnyilvánulásokkal. Hiszen nem rossz egymást üdvözölni naponta, ha másra nincs is időnk. Különben nyilvánvalóan első az óvatosság, és nem azért, mert „az a gyanús, aki nem gyanús”. Nem. Azért, mert más az emberi kapcsolat, és más a szakmai becsület. Meg az érték, a másé, ami szent. A vevőnek is, aki naponta vásárol a szupermarketben, és az őrnek is, akit azért fizetnek, hogy a rend, amit szeretünk, és ami nélkül nem tudunk élni, rend maradjon. Stabil és megbízható. Kikezdhetetlen és csorbíthatatlan.
Csak mit keres a 265 Ft-os újság a bevásárlókocsi gyerek ülésében, a kabát tetején, és miért nem kerül a többi áru mellé, majd a futószalagra, fizetéskor?
A reflektor fényét látja az ember, amikor az rá vetül, ha adódna ilyen alkalom. A szemét is kápráztatná, nem szólva a melegségről, amit áraszt a nagy fény, meg az izgalomról, ami együtt jár a középpontba kerüléssel. De a gyanú, amit két figyelő szem közvetít, az esetleg csak utólag lesz megismerhetővé, és az okát is kis késéssel fedheti fel az ember. Ha szán időt a saját kérdésére, miután rájött, hogy rá kellett kerülnie a vizslató szem mikroszkópjának tárgylemezére, mint kísérleti mintának. Mert lehet, hogy olyanná lett, mint akinek van valamije, amit kinagyítva vesznek szemügyre, hogy megbizonyosodjanak valamiről, amit nem tudtak, vagy amit meg szeretnének erősíteni magukban, miután motoszkált a kérdés bennük, mint holmi tudományos kíváncsiság, hogy: „milyen is ez a világ?”, illetve „milyen is a bizalmaskodó, a magát eladni igyekvő ember?” Vagy csak meddig ér a jó viszony, és hol kezdődik a tárgyilagosság, amely megvesztegethetetlenül – van, ahol tökéletesen neutrálisan - szolgálja a közös ügyet, amelyben szeretjük magunkat biztonságban tudni.
Az újságot azért teszem a kabátomra, hogy a nyitott táskámba rakhassam fizetés után, először, hogy ne érje semmi szennyező hatás a szatyor tartalmából, ahol a vásárolt árukat elhelyezem.
Lehetnék pökhendi azok után, hogy egy pénztáros kétszer szólt rám, amikor a kocsiban maradt egy áru, amit nem raktam a futószalagra a többi közé?
Hatalom nélkül a legokosabb szó is csacskaság Hatalom nélkül a szobádban ülsz és elmélkedsz a világról Kierkegaard Hatalom nélkül már az óvodás is tudja, a legérdekesebb játék sem érdekes Hatalom nélkül másképp fújnak a keleti, nyugati, déli szelek Hatalom nélkül csak egy szél zúdul a nyakadba, az északi Felfrissülsz tőle, könnyebb lesz a szokatlan szót kimondani Hatalom nélkül másról szól az élet, de ez az élet is szórakoztató Hatalom nélkül meg-megállhatsz, mérlegelhetsz, mi a rossz, mi a jó
furim
Hatalmad az élet, szeretet, szabadon. Hatalmad mélázni szellemes szavakon. Döntöd a múlandó, szeszélyes perceket, s látod a tükröt, hol magadat neveted.
Észrevette,hogy a lábfején egyre több a szeplõ. Az sem maradt titok, hogy elhízott, láttam piros bikiniben. Megijedt, mert a háj a hasára ment. "De fiam, a strandon senki nem nézi a másikat!". Fogyókúrázott, kinyúlt a bõre, Petrit olvasott. A mellei laffogtak, mint a lélekharang, bimm-bamm. Egy nap kitalálta: ha fiatal, ha nem, jégszõkére festeti a haját. Ettõl csak még jobban látszódtak a ráncai.
A hosszú lábairól mesélt, meg a hapsikról, akik megvoltak neki, és elégedetten nyalogatta a szája szélét, amikor kiderûlt, hogy sokan használták. Utálta, hogy nagymama.
Néztem Yvettet, ezt a piros melltartós öreglányt. Néztem, néztem, nem bírtam nem nézni mi a fene lehet a titka, amiért irigylik?
Egy nyári napon jöttem rá, hogy örök gyerek maradt.
Gáspár katona volt. Nem akármilyen. Ő volt a legjobb. Génkezelést kapott. A DNS állományát keresztezték a csótányéval. Speciális laborban. A katona nem bánta. Roppant erősnek érezte magát. Tudósok mondták neki a csótány az atomtámadást is túléli. Gáspárt elvitték a frontra. A töltények is lepattantak róla. A Napalm sem hatott rá. Erős volt és bátor. Igazi szuper katona. Egy nap Pestis járvány tört ki. Egy nagy fekete patkány megharapta. Két nap múlva meg is halt. Leszállt a lelke a pokol mély bugyrába. Jól érezte magát. Pajzán félmeztelen lánykák kényeztették. Négy nap múlva az ágyában ébredt fel. Nem értette a dolgot. Az anyja aszpirint vitt az ágyába és forró teát. Gáspár megitta. Nagyon csalódott volt, hogy csak álom volt minden. Lázálomból ébredt. Aminek igazán örült, hogy nem volt harapás a bokáján. Utálta a patkányokat. Újra elaludt. Már nem álmodott háborút, csak virágos tarka rétet. Egészséget.
a hátfájás újra csáth gézai mélységekbe taszít. kezdve naproxem sodiummal, aminek a háromszoros dózisa már véresre festi az excrementumot, de nem segít, ezért másnap visszalátogatván a patikába, kérek valami erősebbet, és az ajánlást figyelmen kivűl hagyva összemixelem a normál adagot ibuprofen fortéval, hogy a fájdalom, a valóság köd függönyön át jut el hozzám a munkahelyen, jóformán azt se tudom hol vagyok, mit teszek, csak a tapasztalás a pszihedelikumok közt bolyongva segít át a holnapig, szemlencsén tükrözödő homály által, színről színre. kora reggel tömöm a hónapos ruhát a közmosógép ásító száján át, amikor az intézmény távolabbi sarkából, egy koszlott idős úr tápászkodik, és kérdi hány óra van. hét felelem
Áthozni a szerelmet, ha van az a part, a túlsó. Kiállni próbákat, talányra, harcra, ki nevet, s csomózni idegből kötelet, hogy utolsó rándulásig maradjon ép a szív s a test.
Ha lett volna szőr a hátamon, feláll, szóval bebújt a kabátujjba és felszökött egészen a nyakamig. De ott sem tűnt el, visszament az inggallér és a nyakkendő közé és emelgetni kezdte a gombokat, végigjárt rajtam, mint a borbély beretvája, leszedett rólam minden félelmet, gondot, átkot és szorongást, ezek után úgy éreztem, más ember vagyok, ezért is jöttem vissza! Hogy elmeséljem, a valóság mindig más, mint a "kincstári" románc, kedves hölgyeim és uraim, a test gondolata halál, a szellemé élet és békesség, de ne csüggedjenek el, elvbarátaim, ahhoz, hogy megkeressen bennünket a jószerencse, ki kell mennünk a pusztába, az ég alá. Ott lehet megtapasztalni az idő erejét, a szél szerető simogatását, gyógyító érintését, mert ahogy bevág az ember szemébe, szinte megtisztul az ember látása. Olyan ajtók nyílnak ki a fejben, amelyek eddig zárva voltak, olyan cellák kapnak lángra, amelyeknek a fényénél minden megvilágosodik, kontúrt kap. Ami eddig homályban maradt, régi emlékek elevenednek meg, eszünkbe jut a gyermekkori kert, nagymamánk diófái, a birsalma keserédes íze, a spájz, ahol hurkák, kolbászok lógtak, az illat, amely örök időkre beette magát a falakba.
Egy kis (k)örömködés Nem messze a Tejporgyártól van egy húsbolt, ahol eddig mindent megkaptam, mi szem szájnak ingere, és a kiszolgálással sem volt bajom, hisz, hol a volt szomszédom, hol az a kerékpáros barátom szolgált ki, akikről mindig is tudtam, hogy jó szakemberek. Most egy nagy ember állt a pult másik oldalán fehér köpenyben. Nagyon idegesíthette tétovaságunk, pedig nem volt miért sietni, alig voltunk a boltban. Az egy kiló comb mellé bőröshúst kértünk, de nem volt. Helyette körömöt kért a feleségem, amire négyet-négyet rá kellett volna csapni, de azt monda: nem szoktuk! Mint a székelyasszony a mesében: „Én aztán nem!”, úgy hangzott, mert nem értettem ezt a királyi többest, hiszen korábban bármelyik eladóhoz fordultam, nagy szakértelemmel, precízen elkészítette a húst, úgy ahogy kértem. Tudom, most is megtennék, de ez a nem szoktuk, mellbe vágott. Nem fizikálisan. Egészben nem akartam elhozni az árut, így csak a vérnyomásom emelkedett meg, míg a szokott helyre be nem tértünk. Az eladók kedvesek voltak, mint mindig. Félve kérdeztem meg, hogy azt a pörköltbe való körmöt nem darabolná fel nekünk: „Ó van nekünk egy ügyes hentesünk, az megcsinálja!” Így is lett. Mint a mesében. Három perc, és kész. Minden kívánságom ilyen hamar teljesüljön. Aztán arra gondoltam, hogy a hentesek mellett lehet mások is dolgoznak a húsboltban a tejporgyár mellett, vagy lehet, hogy hentes, csak nem ügyes. Vagy lehet, hogy elfelejtettem bemutatkozni, bocsánat uram, nem ismer meg: Én vagyok a VEVŐ!
Kedves olvasóm! Ha kitüntettél azzal, hogy kezedbe veszed a könyvemet, kérlek, vedd kezedbe Magyarország hegy- és vízrajzi térképét is, és egy körzőt. Szúrd be Debrecen, mint központ körül, és a másik szárát Egyek–Tiszadorogma, Tiszacsege–Ároktő községekig nyisd ki. Úgy. Most légy szíves, rajzolj egy kört! Jóformán egész életem (80 év) ezen a körön belül zajlott le. Fent az ősi, talán Árpád-kori halászfalvak, délen a Kötöny népe megszállta Sárrét, középen a Bocskai-felkelésben derekasan helytállt hajdúk. Bizony, Helvécia hófedte bércei helyett itt legfeljebb kunhalmok vannak, Provance daltelt mezői helyett szántóföldek, ahol sokszor a víz, máskor az aszály viszi el a termést. Olyan ez a vidék, mint a mágikus képekkel tele könyv. Nézed a semmitmondó tarkaságot, amikor egyszerre kirajzolódik egy kép, s mint tetoválás a bőrön, megragad a gondolataidban. De ablakot nyit a világra a centrum, az ősi Kollégium és utóda, az Universitas. Kár, hogy Csokonait és Sántha Kálmánt eltanácsolta a soraiból, de az emberek itt is csak emberek, s Ady is megírta, hogy Debrecenben a maradandóság lakik. Ezt a vidéket csak úgy lehet megismerni, ha itt él az ember. Ha meg akarod ismerni, úgy hívlak meg, ahogy engem tisztelt meg hálás kis parasztasszony betegem itteni ízes szavakkal: „Gyöjjön minálunk!”
1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember. 2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit. 3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat. 4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.
Kiss Judit Ágnes: Sztenderd http://epa.oszk.hu/01000/01050/00035/pdf/holmi_18_2006_11_1537-1542.pdf
Fűri Mária: Óda a kobaltkloridhoz http://epa.oszk.hu/01000/01050/00047/pdf/holmi_2007_11_1470-1475.pdf
Két nagyon különböző témájú verset választottam. Ami miatt egymás mellé tettem a két verset, annak az az oka, hogy mindkettőre jellemző egyfajta kettősség. Mindkettő szakszavakat használ, az egyik a kémia, a másik pedig a zene tárgyköréből. Azonban ezek mögött a szakszavak mögött megbújik egy másik értelmezés, egy másik mondanivaló, az Ódában az elmúlás és a feltámadás kérdése, a Sztenderdben az erotika jelenik meg egyértelműen. A költők által használt szakszavak valóban szakszavak, aki nem foglalkozott behatóbban kémiával ill. zenével, nem feltétlenül érti ezeket, mégis mindkettő hagy egy lenyomatot maga után, megérinti az embert, és egyfajta misztikum tölti ki a nem értett fogalmak helyét. A titrálás a kémiában azt jelenti, hogy egy anyag oldatához, aminek nem ismert a koncentrációja, egy másik, ismert koncentrációjú un. mérőoldatot adagolnak lassanként addig, amíg a mért anyagot a mérőoldat kémiailag teljesen fel nem használta. Ezt egy indikátor jelzi, vagyis egy olyan vegyület, amit a titrálás előtt a mért anyaghoz vegyítenek. Ilyen vegyület például a fenolftalein, metilnarancs vagy a kristályibolya. Utóbbi kettőnek igazán költői neve van, én azt hittem, ezek egy-egy színárnyalatot jelentenek… Amikor ezeket a vegyületeket titrálásnál felhasználják, a művelet végeztével a vizsgált anyag oldatával együtt kidobják, nyilván az eredmények feljegyzése után. Viszont a kobaltkloriddal megfestett szilikagél sokáig felhasználható. A szilikagélt nedvességmegkötésre használják a vegyészek. Egy úgynevezett exszikkátorba helyezik, amibe kis szelencéket tesznek hűteni. Hűlés közben a szilikagél veszi fel a fölösleges nedvességet, de egy idő után telítődik, ezt a telítődést jelzi (illetve jelezte régen) a kobaltklorid, amivel előzőleg megfestették. Kiszárított formájában ibolyakék, de ha elnedvesedik a szilikagél, akkor az indikátor – ami ugye ez esetben a kobaltklorid – rózsaszínbe vált. Ekkor tudják a vegyészek, hogy újra ki kell szárítani a szilikagélt. Ez a művelet nagyon sokszor elvégezhető volt, anélkül, hogy bármi baja lett volna az anyagnak. A vers szépségét az adja, hogy ezzel a nagyon prózai, tudományos gyakorlattal hozza párhuzamba a költő az elmúlás és a feltámadás gondolatát, a kettő közötti feszültség átível a versen, ezt érzi meg a laikus olvasó is.
Kiss Judit Ágnes: Sztenderd http://epa.oszk.hu/01000/01050/00035/pdf/holmi_18_2006_11_1537-1542.pdf
Kiss Judit Ágnes Sztenderd című versében szinte minden sorban szembetaláljuk magunkat egy-egy zenei szakkifejezéssel, de míg az előző versben a szakszavak beágyazódtak a műveletbe, itt – bár semmi sincs konkrétan kimondva, és ez tovább fokozza a titokzatosságot – egyértelműen nem zenei szituáció van zenei szakkifejezésekkel körülírva. Dzsesszesülni – ezt az igét korábban nem hallottam, abban a formában pedig különösen szokatlan, hogy valaki dzsesszesül. Mégis tudjuk, hogy itt ellazulást jelent, füstbe burkolózást, egy pohár bort (ami meg is jelenik később), sejtelmes fényeket. Néhány szinkópás átkötés – ami olyan egyértelmű lenne a zenében: súlytalan ütemrészre eső (mondjuk) negyedek átkötve – itt csak sejtet valami tánclépést, mozdulatot. Tíz felé már fellazul a hangnem – a hangnem itt konkrétan két értelmű, hisz van egy zenei jelentése, de két ember között is fellazulhat a hangnem, oldódhat a hangulat. A kromatika, vagyis a félhangokból álló mozgás tekergése, kígyózása személyre vetítve kifejezetten erotikus hatást kelt, mintha egy rúdtáncost látnánk. Az intonáció el tud csúszni, le tud csúszni abban az értelemben, hogy hamissá válik, egy ruhadarab is le tud csúszni, itt az intonáció van a behelyettesítve a ruhadarab helyére, a rúdtáncos már sztriptíz táncos is, aki a következő sorban egy nónakkorban nyúlik el, a tágfekvés ismét igencsak érzéki. Az önkéntelen feltörő sóhajfutamokkal egyértelműen az extázisig jutunk, ami után különösen szép a zenében való konkrét elmélyülés: walking bass, John Coltrane – ezek nagyon egyértelmű utalások már, a zenei közeg meghatározása, és a másik végponttal fejezi be a verset: merülj belém és hallgass hajnalig. Mintha hirtelen minden, amit eddig csak sejtettünk, a konkretizálással és az éles elválasztással valósággá válna. Bravúros, ahogy az analógiákat végigvezeti a költő. Mindkét vers igen kedves számomra, és a mai napig hatással vannak rám.
A muskátli odament a faasztalhoz. -Segítened kell, az átkozott kölök kirúgott a virágcserépből. - Nem tudok segíteni, nincsenek kezeim! -De lábaid vannak, rúgj bele földestől a cserépbe, majd én eligazítom magam . -Csakhogy irigy vagyok rád. -Miért? -Téged tápoldatoznak, öntöznek, szagolnak! - De hiszen téged is törölgetnek, rajtad készítik nyáron a grillhez valókat. -Igen de előbb rám ül a gyerek, és otthagyja a fingszagát! -Sajnálom felelte a muskátli, hogy így égeted magad, babot evett. -Na nem rúgsz bele a cserépbe?- Keresztezni akarom magam, hogy olyan legyek , mint a tiroli futómuskátli. - Miért? Szép vagy! - Igen, de a nevem Nagyfejű Parasztmuskátli. -Látod, mindig szarik a kutya valamit, te sem lehetsz futómuskátli, ha egyszer parasztnak születtél!
unger péter a nagy kezével a számban matat unger péternek dohány illatú keze van a számban onnan félfogakat húz ki bedrótozza a helyét unger péter teljessé varázsolja a mosolyomat unger péter tesz az egészségemért hogy majd a helyesen megőrölt tápanyag ne feküdje meg a gyomrom unger péter már szinte ki sem látszik a számból és most eltűnt unger péter a nagy pipa dohány szagú kezével együtt
"Néhult meg is kell csúfolni a hamisságot, azt írja Tertulliánus, az önnön érdeme szerént. Mert ugyanis sok dolgokat csak nevetséggel illik meggyőzni, hogy ne láttassunk nagyra böcsülleni az hívságos dolgokat, melyek csak nevetségre méltók. Az igazsághoz is hozzáfér az nevetség, mert víg: és illik, hogy az ő ellenségivel néha játszék is, mivelhogy bizonyos az győzedelemrűl és bátorságos."
előbb utóbb minden költő rájön hogy az írásnak semmi értelme az alkotás a rombolás álcába bújtatott anatómiája állítólag egyfajta jóindulatú agresszív megnyilvánulás a nyomokban még embert is tartalmazható tákolmányok felé oscar wilde szerint természetesnek lenni a legnehezebb póz azt russel óta se kérdi senki mért jobb lenni mint nem lenni
a psziché szörnyű haragja fétispartikon cirkulál ahol a kosztümös-öltönyös résztvevők kis húsdarabokat vágnak ki egymásból és késsel-villával illedelmesen csevegve elfogyasztják a társasági élet egyik formája a társasági halál
a hullákat nincs hova temetni már nem férnek el egymás tetején a szeméttelep pedig nem veszi be őket mondván a legmérgezőbb anyag az emberi anyag és igaza van a reklámok többé nem a fiatalság kultuszát sugallják az élet a halálhoz hasonlóan sokba kerül köztes megoldás kell
az új horrorfilmek legmenőbb főhőse ted bundyra hajaz élő húsba harapás de az áldozat megölése nélkül az esküvőkön drága gyűrű helyett ujjat cserélnek a felek miséken adományul vért fecskendeznek a perselybe húsvétkor az egykori nyúlra emlékezve tapsi füleket tálalnak ebédre a mikulás ruhát cserél nehogy vérszemet kapjanak a gyerekek nincs többé karácsony
Valószínű minden eszmerendszer jellemezhető egy-két szóval. A liberalizmus a szabadsággal, a kereszténység a szeretettel. Csak azt ne higgyük, hogy utóbbi kevesebb problémát vet fel. Nem szeretünk mindenkit, ez képtelenség. Itt is, ott is - az irányultság a döntő. A szamaritánus történetet azért szeretem, mert nem kér tőlem lehetetlent. Csak amit bármelyik jóérzésű ember megtenne.
Kereszténység és liberalizmus nem ellenségei egymásnak. Sőt, Jézus volt az első liberális: aki az egyént, az egyéniséget kiemelte a szürke tömegből. Az első művész. Aki király volt a maga teremtette világban, és magához emelte, aki vele tartott.
Van, aki szabadulni akar a kereszténységtől, a hamis próféták miatt. Hamis próféták voltak, vannak, és lesznek. Tőlük kell elhatárolódni.
Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni Kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédbe gátot, Miként egy új, de szent Napóleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térit szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te lész a győző, a diadal-ív Ha elkészűl, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? – Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam... Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok Siromnál éljent a respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára.
Ez egy igazi Petőfi vers. Lendületes, szenvedélyes, ma is érvényes a mondanivaló. Vajon miért lájkolták olyan kevesen a fészbukon? Félnek? Mert Petőfi a respublikát élteti? Nem szeretik, nem trendi most Petőfi? Ez nem a legismertebb Petőfi versek közül való, még ha elemzés tárgya volt is, ahogy azt a neten láttam. Én mindenesetre örülök, hogy rátaláltam erre a mondanivalóját tekintve napjainkban Magyarországon nagyon aktuális versre, ami szerint forradalom, modern államformára való törekvés is zajlott 1848. március 15-én.
Vers? Játék a gondolattal Azonnyomban közölni kell Amit a pillanat sugall Ördögarcú szellem visz el Ámokfutó, rohan a kor Próbálok lépést tartani Az álmom: futok hasztalan Nincs ott csak Patyomkin falu
Pálóczi Antal két fészbuk bejegyzéséből szerkesztve, Enyedi filmjéről:
Többször meg kell nézni ezt a filmet, mívessége, ritmusai, groteszk akasztófahumora és a színészek kisugárzása miatt. Enyedi ösztönösen olyan ősmintát tapogatott ki a tudatalattijában, ott olyan ősférfi ideát őriz - s szerencsénkre azt Morcsányi Géza fiziognómiájában meg is találta -, amelyet a női főhős ellenállhatatlanul szépnek lát. Így a film a hamisítatlan, csak a lazacok vándorlásához, vagy itt konkrétan a szarvasok nászához mérhetően fenséges heteroszexualitás kortárs megjelenítésévé sikeredett. Az igazi férfit az különbözteti meg a macsótól, hogy míg a macsó mindenáron férfiasnak kívánja mutatni magát s ennek érdekében mindent elkövet, az igazi férfi nem akar férfiasnak látszani. Ő csak egyszerűen - az. Az igazi nőiesség sem akar mindenáron látszani. Elég csupán pillantania. Benedettivel szólva az igazi nő "Mint élelem, éhezőt kereső, csak néz és néz, és napomat kioltja". E "gender vitás" tartalommal Enyedi nem félt a hálószobából a természet felé fordulni, sőt, egyenesen Morcsányi ősférfi karakteréhez kereste ki a megfelelő szarvas figurát. A Horkai Zoltán állatfarmján először ajánlott bika például azért nem tetszett neki, mert túl feminin volt a megjelenése, bár ez Enyediben talán csak úgy tudatosult, hogy "nem hasonlít eléggé a Gézára". Ezzel viszont nagyon nehéz leckét adott Horkainak, mert a begyakorolt, jól kezelhető szarvasbika helyett Enyedi által kiválasztott - férfiasabb - "Góliáttal" ilyen munkát emberünk még soha nem csinált. A végeredmény azonban Enyedit igazolta, mert a férfi női főszereplők és a szarvasünő szarvasbika páros megfelelői, "a megszólalásig" hasonlítanak egymásra. A film mindezzel a bennünk lakozó, őseredeti férfi/női kép erőteljes újraalkotójává vált. A filmben csetlő-botló főszereplők végül eljutnak a beteljesedésig - az össze nem szokott, bele nem tanult partnerek félfrigid nemi aktusáig, amelyben a fékezett habzású "udvarias" férfi tetőpontot nem követi, még csak meg sem kísérli követni a tudat bénította női. Az autisztikus lány egyelőre az őt ámulatba ejtő új helyzet pszichés megélésével, lelki feldolgozásával van elfoglalva. Neki már pusztán az érintést magát - ahogyan a pszichológusa erre felhívta a figyelmét - gyakorolnia kell. (Kevesen tudják, hogy a - gyakorol - szó ősi magyar töve, a gyakás, valójában a nemi aktus végzését jelenti.)
Semmi ne legyen tollvonással megszüntethető Se egyetem se napilap se fejed fölött tető Se munkahely se kapcsolat se online felület Se tulajdon se egy összeszokott gyülekezet Legyen kicsit lassúbb minden változás Biológiai óránk legyen a metronóm
Olvastam már néhány írást ezen az oldalon, de először járok itt úgy, mint aki megoszt magából egy darabot. Mindenekelőtt köszönöm a bizalmat Marikának, aki évekig kolléganőm, valamint ebédlőtársam volt és akivel máig jó kapcsolatot ápolok. Egy ideje már unszol, most beadtam a derekamat.
Ez a rövid vers az egyik lavina kicsiny része, amelyeket Marika időről időre akarva-akaratlanul elindít az egyik közösségi oldalon. Inspirál és többünket magával sodor. Szerencsére mindig épen kijutunk belőle... :-)
Köszönettel: Steiner Judit
Káoszból Rend ("Válasz-vers")
Zakatol az elme gépe, Néha úgy, hogy "Sosincs vége!!" a sok bajnak, félelemnek, Amit magamnak teremtek...
Ha már minden olyan kusza, S hasztalan az agyi tusa, Elfáradtál... ne gondolkozz, Kanyarodj e három szóhoz,
Ízlelgesd, mit üzen neked: A csőd-ület, A gyűl-ölet, A SZER-ETET!!!
(Biztos fénylik válaszod, Melyk' a biztos támaszod!)
Törékenyek vagyunk, mint a porcelán. Sérülékenyek, mint egy mikromérleg. Sikerült evolúciós hiba? Becsődölt tanulókísérlet? Az Isten maga ellen vétett Azon az utolsó napon? Akárhogy történt, itt vagyunk. Bár nincs belőle sok haszon.
A politika mindent áthat Nincs sok helye a tudománynak Valahogy minden értelmetlen A politika mindent elnyel Megtehetném hogy negligálom Ott a politikai lábnyom Megtehetném hogy elfelejtem Elém áll és azt mondja ó nem
A bőr megvéd a külvilágtól Sérülékeny, mégis védelmet ad Szem száj orr fül Egyéb nyílások Biztosítják a kapcsolatokat Mert nem izoláltan létezünk Nem utasítunk el minden hatást De nem adjuk fel teljesen magunk Alapvető az integritás Mert minden ebből táplálkozik Nincs ennél semmi fontosabb Lehetnél hordószónok itt Legyél elsősorban magad
Sejtjeink körül az ősóceán Közegében az idő megáll
A csend is lehet gyász De ez nem az volt Csak félelem volt tettenérhető Hogy a "tábor" kilök magából És nem lehetsz többé már menő Hogy szabályok kötnek mit lehet És mit nem nyilvánosan bevallani A hétköznapok frakciófegyelmét Is be kell tűzön-vízen át tartani
Fák alatt,fű között valaki megkötözött . Elhagyott,otthagyott mindent rám hagyott.
Eljön majd a feloldozás, kértem én is. Elhozzák? Ha nem,majd én elhozom. Mert nincs olyan hogy értem, itt mindent,mindenki csak magának hozott. Ne kérd,én se kérem feláldozni a semmire, nem fogok.
Nehéz hinni, mert néha éhezel, szomjazol és az ember ilyenkor kezd remélni és mindet feláldozol.
Tudni kell, hogy kinek írunk. És tudni, hogy miben vagyunk jók. Lejegyzem, mit tesznek az emberek, kitalálom, mi érdekli őket, és leírom. Ezért olyan, mintha ők mesélnék el. És tudják mit? Ezek a cikkek is nyerhetnek Pulitzert.
Arany János mondta idős korában, amikor megtudta, hogy a Toldi kötelező olvasmány lesz, hogy „Úristen, ezentúl magyar ember nem fogja élvezettel olvasni!”
Összeszedte Toldi roppant nagy erejét, S megszorítá szörnyen a bajnok tenyerét; Engedett a kesztyű és összelapúla, Kihasadozott a csehnek minden újja. S mint mikor tavasszal, ha lágy idő fordul, A házak ereszén a jégcsap megcsordul: Úgy csordult ki a vér minden ujja végén, Elszörnyedt a bajnok Toldi erősségén.
Megszorította erősen a kezemet, én meg nevettem, rázogattam, szörnyűlködtem.
Amikor megtanultam olvasni, első olvasmányom volt. Benedek Elek összegyűjtött meséi A Világszép nádszálkisasszony és a Többsincs királyfi is csak később következtek.
A Toldi mindennapjaim része volt. A fürdőszobában kinyújtottam a fogkefét, és mondtam édesapámnak: milyen erős lehetett az a Toldi Miklós, nekem még a fogkefe is remeg a kezemben. Amikor a szomszéd lánnyal összevesztem, azzal próbáltam visszatámadni, hogy majd elbánna veled Toldi Miklós.
Később a balladáit szerettem. A Vörös rébék és a Tetemrehívás voltak a kedvenceim.
Elszomorító látni a dagályos pályázati kiírást, és egyáltalán, ahogy lépten-nyomon a figyelmünkbe ajánlják, mintegy szembefordítva a mai írókkal.
Arany balladái ma is modernek, legjobb barátja a lázadó Petőfi volt. Fia az első magyar liberálisok egyike. Mást érdemelne.
A zene(70's) es a sult krumpli ize visszarepit tinedzserkoromba ahogy egyszer ebedelunk gero marci es dorka meg hugom egy nyari rekkeno delelon az arany janos utcaban emlekeim biokemiai folyamatok amik mukodedsbe leptek a legutobbi percepciom (izleles hallas tapintas) szerint Valaki letiltotta a legutobbi bejegyzesem ami arrol szol h a zsido izrael beallitottsaga megegyezik az antiszemita magyarorszageval - hurra mar nincs messze a vege szolj igazat es betorik a fejed roller coaster baby - legalabbis rassszizmus tekinteteben -yeah nazi (sic) israel baby hooo.. ami szegyen mind a ket fel reszerol es pipa vagyok ha ezt nem lehet kimondani A homerseklet 29 fok C reggel kilenc szélesség 32,08 hosszúság: 34, 78 paratartalom kozelit a 80%hoz kozelit SOROS miatt A pokolba sincs sokkal rosszabb klima Ooo yeah Israeli rasszimus ekvivalens a magyarral girl baby yeah hoo.. Cseberbol vederbe lucky i am Tsss..
Piros, valamikor a XXI. század elején, március hónap idusán városnézőbe vittem az akkor éppen reám bízott csemetéimet. Parlament környéke volt az úticél. Valami klassz programot terveztem, ám minden magasztos eszmeiséget ezzel kapcsolatban hiteltelenné tett az elképesztő mennyiségben jelenlevő kutyaszar. Az első 150 kupacnál mégcsak ejnye- bejnéztem és házi anekdótázásban ádtam elő a kutyát sétáltattam zacskóval, kisseprűvel, lapáttal történeteimet, de lépésről lépésre szarosodott előttünk a köztér, a park, a járda...és beborított már mindent, a gondolataimat is elfoglalta, emiatt szomorú lettem, vagy dühös, gyakorító képzővé szarosodott bennem a szó: kutyaszar, aztán - valszeg- egy vidéki származású csoport a parlament holléte felől érdeklődött. Gondolkodás nélkül fututtam segítségükre: A 987. Kutyaszar után forduljanak jobbra...Nem igaz, hogy nem tűnik szembe! Mindenki látja, érzi, tudja. Csak nincs náluk zacskó, seprű es lapát. Pedig fel kéne már végre számolni ezt a rengeteg szuarét...
Ilyen nyügös voltam és boldog a nyügösségtől meg a melegtől és az új fajta izzadtságtól ami ellep már nem is emlékszem pontosan miért csak belekostoltam az ajándék konyak italokba és a hazai izbe és délután ötre mentem is a moszkvára r.el találkozni mert nincs ideje hétvégén és látni akar előtte és vigyorogva vártam az óra alatt ami alatt olysokszor ha nem is ez volt konkrétan az az óra és a nyári meleg is más volt mint a nyári melegek máskor és máshol és aztán mentünk tovább a nagy világból a zárt helyiségbe (majd világ helység megint stb) ahol ételt adnak ha kiválasztod és értéktelen színes papirokat adsz cserébe amiknek a szineit időnként változtatják hogy ne lehessen könnyen megfeleltetni absztrakt fogalmakkal és r. azt mondta ideges vagyok és adom a felháborodottat pedig a legjobb szándékkal álltam a dologhoz (közétkeztetéshez) mégse voltam elégedett lehet csak mert vágyaim voltak és azok sose teljesülnek - a vágyak erről le kell szokni ha el akarjuk érni a nirvanát közbülső állomásként elégedjünk meg a panasszal majd a panaszra érkezett válasz reakcióval esetleg vágyaink célját tereljük és együnk egy szelet piritost egyénieskedő feltéttel elégitsük ki szervezetünk szerotonin igényét kertben nyiló terményekkel és mosolyogjunk vissza a napra hagyjuk hogy a harmat megmosdassa arcunk lépjünk tovább patogtassuk labdáink a köveken
Az emberi érzelmek nem képezhetik trükkös játszmák több ismeretlenes egyenletrendszerének kikalkulálható, vagy megfejtendő kód-és jelrendszerét. Szeretés vagy van, vagy nincs. Nem osztható, félbe nem vágható, el nem nyomható, le nem szerelhető egyértelmű lélegzet-verbum. Valahol erősíteni kell a másik felé. Ha a cselekvéssor bizonytalansági tényezők miatt elmaradozik, késik,- a túlsó part belealszik a várakozásba, vagy feladja azt. Az ott bent ugyanúgy működik, mint az ott kint: támasztékot keres, ha nem találja,- meginog és elindul a stabilitása bizonyos kapaszkodóit megkeresni.
Miért hazudsz, szép kora őszi verőfény? Május kék egét fested fent az égre, Pajkos gyerekként vakító fényt vetítesz A szembejövő autók üvegére.
Délibábot is lebegtetsz az úton, Hogy azt hitesd el: vége van a télnek, S hogy odafent a darukrúgatások Soha nem látott szép tavaszt ígérnek.
Nem tavaszt hirdetsz te, őszi szép verőfény, A darukrúgatás is csak búcsúzó ének. Északnak nyílik a darvak V-betűje, De a csapat délnek száll, sajnos, délnek.
Most hogy már négyöt napja együtt élek egy koromfekete kismacskával akit a sors elragadott az anyja mellöl és nekem kell instant macskatejjel szoptatni meg tisztába tenni megtanitani vadászni és dorombolni hogy felkészülhessen a ianus arcú utcai életre rá kell ébredjek hogy a zsidó macskák pont ugyanolyanok mint a magyarok extrapolálva lehet minden macska egyforma és minden ember állat ugyanolyan: kapar a cici után és ha nem érted meg miért nyávog bepisil az ágyba
Nehéz hét után ólmos fáradtan, agymosottként, érzelmileg kifertőtlenítve huppantam le az ülésre s csak néztem kifelé a két, egyre keskenyebb kis résen... a színek kifakulva...
"Holnap megyek vizsgálatra... Viiizs-gááá-laat-ra! Hát nem hallasz??!" - kérdezte feltűnően türelmetlenül az előttem ülő, fülét a mobilra tapasztva.
Nem..., nem hallotta, s talán még ő sem a saját hangját - de hisz ordított a busz - a motor olyan hangos berregéssel küzdött a sebességgel, hogy az már merénylet volt a hallójáratnak. A máskor csendes harmóniában, hang nélkül vagy épp halkan duruzsoló, mostanra azonban valahol ki-kilazult alkatrészek mérgesen egymáshoz csapódtak, mint asszonyért vívó lovagok. A sofőr kereskedelmi csatornazenére bólogatott. Fiatalok lazán, gondtalan-hangosan adták át magukat élménybeszámolóiknak. Egy kisgyerek üvöltött bánatában-fájdalmában. Jobb felső sarkát kiszabadított plakát vibrált a huzatban idegesen. A nyitott ablakon át beszűrődött az utca hűvös, esti moraja... egy autós észveszejtve dudált, egy mentő sírva elszáguldott...
Zakatolt a fejem... Hol vannak a gondolataim?? Páran füllhallgató mögött, védett kis világukban lebegtek... Kerestem az enyémet, jaj, hova tehettem... Gomb, nyomás - zsibbadtan leszálltam a cél előtt.
A hazaúton, a lassú nyugalomban, a puha csöndben lépegetve, a szívem ritmusára s az éltető levegő áramlására figyelve egyszer csak újra megtaláltam arcom mögött a saját hangomat s a színek világomba lopva visszatértek. MEGÉRKEZTEM...
Grànátalma tisztitás mennyei meditativ tevékenység. Levágod a szárat és a másik felén az elszáradt csészeleveket egyenesen majd négy hosszanti metszést ejtesz a héjjon minek mentén könnyedén megfelezed majd negyedeled az érett gyümölcsöt a tevékenység során meggyözödsz róla hogy a mindnyájunkat utolérő entrópia rohadás halál nem végzett a kiszemelt példánnyal feketévé nem kivánatossá téve a belsejét. Aztán következik a szemezgetés. A vérvörös gránátalma magjai szinte maguktol peregnek ki a héj és a fehér elválasztó rétegek közül csak utat kell nekik nyitni felszabaditva öket hogy a tálba hulljanak. Ez idő. Hasznosan tellő másodpercek percek peregnek az ujjaid között: jutalmul édes harapás oxidánsok és vitaminok a szevezetbe jutva azok épitőkövei és mintegy mentális megtisztulás mire végzel mind a négy negyeddel. A konyhai hulladékot még eltakaritod és keresel egy kiskanalat hogy jutalmad végre magadhoz vehesd
Átirat Zsuzsanna Grande Tengeri szivacs című verséből. Forrás: dokk.hu
Szivacs vagyok, hínárok között. Testemen átszűrt, zavaros jelennel. Mocskos, színes halak és moszat - Átfolyik rajtam az opálos tenger. Keresztülhalad rajtam, csak úgy, Mocsok és zagyva, hínár és moszat, Testemen átszitál a tenger, S akad benne, ami fennakad. Fennakad, megtelepszik bennem, Igéket ikráz a szövetekben.
Nem tisztem a mentegetőzés. Kevés nálamnál lelkiismeretesebb embert ismerek. Aki ismer, az tudja, aki nem, annak hiába is bizonygatnám. A hétfő és a péntek a legsűrűbb napom. Délután négy gondozott, egy kemény, időigényes etetés-tisztába tevés, kiültetés. Úgy 100 kilós néni saját erőmre hagyatva...Mentális segítségnyújtásos beszélgetések után kisebb házi feladatok: mosó és száŕítóprogi, ruha le, ruha fel, söprögetés, csekkrendezés...úgy negyed hat lehet, rohanvást a patikába, fontos antibiotikum T-nak, hétfőig nem várhat a dolog. Éppen idő van, ünnepség a Kúriában, gyülekezeted lelkipásztora Klébi-díjas, gyors gratula, haza, ám az elindulni újra szónáĺ már beájulsz...Hát ezért
Még a végére se értem és már alig várom hogy másodszor lássam vagy harmadszor mint a szellemkutyát amiről azt se tudom hogy hányszor néztem meg de néha elfog az a hangulat hogy látni akarom leülök a tévé elé miután megkerestem kiszedtem a dobozából és betettem a videóba megvártam hogy az a különös nyüszitő hang elmuljon mert a kazetta visszatekert megnyomom a gombot a távkapcsólon Nem is tudom hogy hányszor meg hányszor Sose olyan mint legelöszőr de mindig jó Szeretem az inzerteket a zenéjét a szinészi játékot a mondanivalóját és a hangulatát a humorát hogy nem több mint ami (sem kevesebb) és remélem hogy mire ez a film is véget ér találtam egy újabb darabot amit láthatok kétszer háromszor majd végül annyiszor hogy már magam se fogom tudni hányszor de egyelőre ez még persze nem biztos amig a végére nem érek Megyek fojtatom
a konyha hideg a hó szinte bársony két öregre ma így nyit karácsony tűnődve ülnek kint összegyűlnek madáretetőben a cinegék hangjukat éhen alig hallatják az óra itt már előre nem jár kilincs sem mozdul nincs út a szívhez az angyalok is elmenekültek a konyha hideg a hó sem bársony két kis öreg már mint alabástrom
plakáton fénykép eltűnt segítsél e megkopott két szó csüng minden fán
Anno A tiberias-tó tükrében egy lágy hullám festette vízbe fúlt asszony. A vétkező magdalai Mária, kiben a bűnbánat száztűi zsibbasztó szívfájdalmakkal vonták vissza az arci pírt. Az idők, mint csaholó vérebek takarodtak el a feledés sötét bugyraiba. hiszed, vagy sem, a Magdolnának nevezett, melyből hét szellem ment ki, Jeruzsálembe tartván, Jézus lábait illatos olajjal keni, és hajával szárítja...
A dizájner drog olcsó A füstölt lazac drága Mi a különbség köztük? Semmi különbség drága Mindkettő szimbólum csak S mind a kettőt utálom Legyen az álom élet S legyen az élet álom Hogy elmerüljünk egy nagy Közös tudattalanba Ahol a koldus úr és Ahol mindenki balga
Megint nincsen jég a ligetben A tavon Nem korcsolyázhatunk mi ketten Karonfogvást, ó angyalom. Undorító, Hogy nem tud befagyni a ligeti tó. Én azt hiszem, az a titka, Hogy a víz tejjel van hamisítva.
A filmben az istennő mindentlátó szeme szerepel. Az istennő szobra hasonlít a Buddhát ábrázoló szobrokhoz. Így maradt meg bennem, ezért került a versbe buddha-szem
A napokban döbbentem rá, hogy az asztalomon kaotikus rend uralkodik, méghozzá csigavonalban. Bár első ránézésre fertőnek, kuplerájnak tűnik, de mégis van benne valami művészi kompozíció. A csiga szarvánál kezdődik az ízelítő. E rávezető elején csokispapírok díszelegnek egészen a radula tájékáig. Innentől – ahogy az ábra is mutatja -, az egyéb rágcsák kategória helyezkedik el. Ezt követi az a terület, amivel az előbbieket, tehát a csiga fejét szoktam leöblíteni: az öblögető zóna. Ez egy vizes csoport, ami egészen a csiga farkincájánál található. A csigaház ajtaját egy szem derékszög vonalzó alkotja (csakhogy mégis legyen nyoma a tanulásnak). Az előszobában szám szerint 10 db beazonosíthatatlan IZÉ pompázik, csodás összevisszaságban. A csiga fénypontja a centrumban, tisztán és bepiszkíthatatlanul tündöklik a májmétely rengetegben: A nyelvtan tankönyv.
2017. 09.09. 18.30.59 - 18.31 Még egészen aprócska baktérium voltam ideérkezésem idején a magam 1 mikrométerével. Ám ahhoz, hogy ilyen jelentős sikereket érjek el többedmagammal, fehérjeburok bizsergető kalandokon mentem keresztül…
A teljes bélrendszer megfertőzése kezdetén még egyedülálló pylori baktérimként kerültem be a szájüreg baljós falai közé. Egyesek azt mondják, ezt csupán a nem megfelelő higiéniás körülményeknek köszönhettem, DE: bizton állíthatom, hogy ilyen minőségi munkára csakis, és kizárólag ÉN lehetek képes! A szájüreg rideg és barátságtalan területnek számított, mielőtt beköltöztem: igazi jégverem. Ám a kezdeti 37 oC-ból egy kellemes, nyári estét (kb. 40 oC-ot) varázsoltam. Mihelyt beléptem, a távolban egy gigászi cseppkővel találtam magam szembe, ami majdhogynem elfedte (a nálam sok-billiószor nagyobb), az alatta elterülő vérvörös szakadékot. Jobbról – balról fehér kopár sziklák szegélyezték, bár a fenti oromsoron egy-egy szénfekete szántásban sorstársaim sorakoztak. Alattuk csintalan rónaság hullámzott, és csillapíthatatlanul úszkált az óceán kellős közepén.
A kedvenc szaporodási helyemmé (a barlang egyetlen elfogadható része) a szájpadlás nyálkahártyája vált. Így 1831 – kor bevetettem magam és megkezdtem az osztódást.
Ui.: A falósejtek támadása miatt kétlem, hogy képes lennék folytatni az önéletrajzomat.
Azt hittem semmi, és tényleg, amit hallok: minden. A dolgok kettős oldala rímel. Jobb volna hinni, vagy bátran várni igent, határozottat. Ahogy a visszhang nyújt kapaszkodót, amikor elárul a néma vallomás, a letagadhatatlan, a belső. Sima úton is van olykor egy-egy döccenő.
Ma csak vegetálni akarok, Ahogy a növények, a fák; Csak járjon át a puszta létezés, Levelet hajtsak, mint ez a faág; Csak keringjen bennem a vér, És keringjen bennem a nyirok; Csak ki és belélegezzek, Csak működjenek bennem a hormonok; És ne gondolkozzak semmin, Csak annyit észleljek, hogy létezem; Csak csak csak ennyit, És hogy minden élő lélegezzen velem.
Csak egy öböl, az ár-apály Attól még működik; A vízszint húsz métert apad, S újra égig szökik. Ha szétnézünk, akadnak még Körülöttünk csodák - Visszaforduló vízesés, Lappangó energiák.
Talán a hormonok miatt Én más vagyok de kit zavar Rükvercben menni nem tudok De víz a lét s vagyok a Hal Mint a halak úgy létezem Nem a horoszkópom szerint Mélytengerbe úszom le majd Felszínre érkezem megint Hogy más mit érez nem tudom Hogy mit gondol nem érdekel Hagyjátok magamnak magam Aki saját nyájat terel Aki saját nyájat terel S nem érdekli más mit csinál S nem érdekli más mit csinál És csak Istenhez esdekel
Legalább két személy vagyok Az egyik soha nincs jelen A terhet a másik viszi De nincsen benne sérelem Külön vágyak, külön hitek Kettő erős személyiség Néha kerülgetik egymást Néha mintha megértenék
Nincs kedvem írni, olyannyira nincs, hogy egy egysorost sem szeretnék összehozni és mosolygok, állati lusta vagyok, pofátlanul félresöpröm a papírt és nem írok... Azt vettem észre, hogy a fények, a színek az árnyak, a léptek a csendek... vonzanak a formák, akár egy jó fotó, vagy egy festmény alakjában, két órán át néztem, elemeztem, élveztem, éheztem tegnap Rodin vázlatait, ma Anisch Kapoor tükör gömbjeit és utána Magdalena Abakanowicz a lengyel nagyágyú textilszobrait a red abakant, és a zöld abakant. Modigliani portréinek a szemeit szeretem, az íveit, a vonalait, az arcizmokat, azokat az érdekes dolgokat, amit elmagyarázni nem tudok, ahogy áttűnik a fény egy nem szimmetrikus arcon széppé téve azt. Tudtad, hogy a szimmetria milyen fontos dolog az érzelmeinkben? Imádom a fészen párosítani a színeket, mondjuk a pink árnyalatait Klee képein, egész hideg rózsák ezek, olyanok, mint az én kedvenc virágom a David Austen rózsa... És ugyanígy felteszem a fészre különböző stílusokat. A fotók? Az csoda, egy zsidó hegedülő gyermek cipőjét 10 percig néztem... Beleégnek ezek a harmóniák, amelyek olyan más világok, a tudatomba, és lusta nagyon lusta vagyok megírni egy prózát. Sokkal szebb, amikor csend van, és én reprókat nézegetek, úristen a való életben ezek ezerszer többet mutatnak, mondanak. Festeni fogok vajon, vagy fotózni, esetleg agyagozni, vagy kitör belőlem a csend a szín, a harmónia, a zene, hogy egy versben öltsön formát magára? Hangosan nagy ívet és ritmust leírva?
A kis hülyék itt tombolnak az ablaktáblák elött. A zöldike rigó megyvágó stb az egész csapat. Kopogtatják a csörüket a fém grillasztalon meg a szines magán térköveken a halott dióhéjak között. Anya minden reggel rátapos négy dióra a kövön és kiszórja nekik az asztalra. Az azért számit ebben a márciusi minuszban a kopasz diófa árnyékától fázva. A piritó nagy kiúgrására várok hogy jelezze kész a kenyér. A bartók rádióban épp a jól ismert kánkán záróakkordja csendül hogy majd a bemondó rám cáfoljon és valami más néven szólt. A hírek következnek: az időjárásra tekintettel a kormány hidegedőket nyitott a rászorulóknak de nem jönnek inkább megfagynak mire a kormány vállat von ő mindent megtett. Én elforditom a müanyag kilincset és kilépek a kertbe. A sport feliratos müanyag papucsomra nehezedő hetven kilóm elég a dióhéjának hogy szétroppanjon a mezitlábas lábom alatt. És most hogy állva megettem a piritost itt ülök a konyhaasztalnál és lesem hogy elöszőr a rigó és valami különös repülő tornasorban a többi madarak is leereszkednek hogy fogyasszanak a dióbélből
Mikor is "álltak a csapataink hadban", erőinket akkor mi vonzotta eggyé? Aztán hogy omlottunk, hiába is lesték annyian, bízva messze fénylő csodában.
Múzeumunk nevelt, a Pál utca edzett, bölcsesség ültetett a nyakába minket. Töltöttünk magunknak megannyi rossz tesztet. Okultunk? Kevés a remény s a fedezet.
Romokból főnixként életünk felizzott, zászlókat vitt velünk tavaszi közös dal, s győzelmet csaltunk, hisz már annyit szenvedtünk.
Most elkészül velünk az, amit képzelünk? Feszített izmunk majd a földön marasztal? Ahol a gondolat, szívünk is legyen ott!
Amin változtatni tudsz, változtass azon Akkor is ha látszólag ezen nincs haszon Mert benned játszódik le csak Még fontos lehet Valamikor valahol Lesz egy tervezet Amibe a gondolat beilleszkedik És amin mindenki nyer Csak a gőg veszít
Persze, a győzni tudás, az az érték, vad csata dől vele. Már csak a nagyság mérete izgat. Hívei álmát hogy viszi mélybe a hadvezető, meg a mondás, mely diadaltól retten, a sejtést hallani véli: pürrhoszi volt, most jön a vég.
Kakashúst kívánt a festő Oszkár Kokoska Sokadika volt kakasölő szent györgy hava Oszkár Kokoska kakasa nyakát szorította pedig Galvár Soma íkúja a 140-et súrolta Kokoska kakasa kinek neve Galvár Soma kakaspörköltté főtt megette: Oszkár Kokoska Galvár Soma néhai oktondi kakaska csontjai fölött felböfögött Oszkár Kokoska
Lépek és falba ütközöm Mozdíthatatlan és magas Nem mossa el a vízözön Nem porlik el, rám sem szakad Nincsenek kerülő utak Ezer csákány sem bontja meg Lépnék és visszapattanok Tehetetlenség, nem harag Ami bennem végigcsorog Ami rajtam végigszalad Mert lépek, falba ütközöm S a falról visszapattanok
Nem félek én semmitől, csak a poloskától Ami berreg s mint a bolond, lámpa körül táncol Nem félek én senkitől, az aurám megvéd Olyan mint egy középkori kovácsoltvas mellvért Nem félek én, csak attól, hogy a rózsám elhagy Itt maradok árva rózsa, ki pár nélkül hervad
A lakásunk nem palota, pedig háza tíz emelet. Van benne három kis szoba, radiátor ad meleget. Konyhájában, nejem szerint, egy személyre szabott a hely. Hűtőszekrényünk van kettő. Nem is romlik ott meg a tej.
Nézhetünk a Hortobágyra, jó az irány, csak hát messze. Ablakunknál, évben kétszer, vásározók gyűlnek össze. Sül a kolbász, szól a zene, a perui indiánok mostanáig egyet fújnak, fütyülőik nádból Pánok.
Csak a nyarunk, az a forró, áprilisban elkezdődött. Szerencsénkre a klímával hőérzetünk nem edződött. Mert melegben úgy járhatnánk, ahogy róla mondják, a ló vízben fürdik, sajátjában, szegény pára, "gyí, te fakó!"
Mesélnék, de múlt a reggel, gyümölcseim mosogatom. A teámban kevés tonik, nekik szól a bizodalom, hogy utána, láthatja, ki az idejét még rá szánja, asztalomon kemény tojás, körítése köles kása.
Légy vendégem, barátom, ki olvasod a soraimat! Mulathatsz is, ha a kedved némi emelkedést mutat. Hiszen kedvből vagyunk bőven, Kárpát-völgyében, magyarok. Persze, lehet válaszod, hogy sajnos, de most nem akarod.
Nézz csak körül, itt a bőség, néném tegnap ezt bízta rám. Úgy látja, hogy ilyen jól még soha nem élt kicsiny hazám. Dolgozni kell szorgalmasan, boldogulhat, aki nem rest. Legfeljebb majd ösztökéljük a bolondot, a szerelmest.
Kitör az ember mint a vulkán Csodálkozik a pernye hulltán A dermedt láva fekete Nem kérdezheted szeret-e Kihűlt, komor és hallgatag Mint a kályhában a salak
Tegnap tettem egy kisérletetet a Lajko: cigány az űrben c. film megszemlélésére de húsz perc után kikászálódtam a nyugányból és futottam mert olyan kínosan mesterkélt döcögős rémes poén tengert zúdított hogy nem birtam tovább elviselni és hálásan fellélegeztem a szmoggal tömött karhatalmista igazoltató rendörök csövesek focidrukkerek hipszterek és fáradt átlagpolgárok kipárolgásával teli blahalujza tér levegőjéből mintha svájci tavaszi hegyi mezőre léptem volna ki pedig én láttam már rengeteg borzasztó filmet amit lehetett szeretni és mégis(kezdve néma filmekkel amihez rengeteg türelem kell folytatva lassan kibontakozó remekmüvekkel egészen nézhetetlen b-zs kategoriás filmekig amik nem majmolni akartak másokat hanem saját magukat akarták adni végtelen a lista). Ezen kivül a másik tapasztalat hogy nem tudok csevegni a semmiről beszélés bűvös társasági tulajdonsága ami kezdeti kihagyott években megkopott nálam majd tovább míg eltünt belőlem figyelemre méltó hiányosság és mint a kar nélküli aki teniszpartira indul bájosan csetlek botlok a pályán magamon röhögök mint nevetség tárgyán ennek se lesz jó vége de sebaj vannak azért jó tulajdonságaim: gúnyos vagyok szép dús a hajam és a szemöldököm a vesém remekül ha a májam nem is teljesen tökéletesen funkcionál és a körmöm is átlagos sebességgel nő
Ugyan ne félj már mindentől Ne süppedj bele a bánatba Csecsemő maradtál csüggsz emlőn Senkit sem engedsz a házadba A veszteség ha megvisel Tudd hogy végtelen történet Zajlik idebent s odakint Örökös kántálás ének Egy folytonos gregorián Mi ütemesen szól benned Mint gazdanövényre lián Hangjai úgy kúsznak feljebb Araszolnak tovább tovább Befonnak kívül és belül Misztérium a létezés Ami szívedre települ
csak a következményekkel szembesült Amikor már rajta volt az istráng Veszteségeit csak akkor mérte föl Akkor látta csak, hogy bepalizták Hogy napról napra lassan elbutul Hogy a dolgoknak önjárása megszűnt Hogy minden pátosz és minden szlogen S a valóság helyett nincs csak lektűr
Egresszószt kellene írnom, jobban illik ahhoz, amit ez a szósz képvisel, de a szülőfalum iránti tiszteletből maradok büszkén a büszkeszósznál. Ódát vagy szonettet zenghetnék erről a tökéletességről. Régen éreztem a különböző ízeknek ilyen csodálatos harmóniáját. A fanyar savanyú íz éppen csak annyira érvényesül, hogy tompítsa a cukor édességét. De fordítva is mondhatnám. Szóval a két íz nem küzd egymással, hanem átölelkezve kihozzák egymásból a legfinomabb hatást. A habarást vanília pudinggal csináltam, ami a köszméte kicsit pórias jellegét arisztokratikus zamattal emeli meg. Mire kihűlt a szósz, az ízek tökéletesen összesimultak, egyik sem lépett előre önző módon, hanem alázattal egészítette ki egyik a másikat. Ugye, nem is kell hozzáfűznöm semmi célzást? Édes hazám! Legyél büszkeszósz! 2018. JÚLIUS 24., KEDD
Megbénított a hála Már más, nem magam voltam Távoli idegen csak Más dallamát dudoltam Majd magam összeszedve Felbukkanó jelekre Figyelve tovább léptem A magam ütemében
Vigyázzon Rád hajnali harmat, A kósza szellő, szelid fuvallat! Vigyázzon Rád a szikrázó nap, Míg égi útján naponta áthalad! Vigyázzon Rád halovány hold, Sugara éjjel is lámpásod volt! Vigyázzon Rád sok csillag ott, Kék-sötét égbolton felragyog! Vigyázzon Rád tücsök a réten, Lágy altató dallamot zenéljen! Vigyázzon Rád, óvjon és védjen, Hópelyhek tánca Róla meséljen! Vigyázzon Rád távolban minden, Fohászkodom Érted most is innen, Vigyázzon Rád mindig az Isten!
Úgy pattan ki a vers a fejemből Mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből S nekem nem kell segítség, Héphaisztosz Igaz rámcsap néha az antikrisztus Ennek-annak az alakját felöltve De nem vagyok én annyira dőre Hogy csak őreá hagyatkozzam Ha verset költeni kedvem szottyan
Kinyilatkoztatni jó Nyilatkozatra NEM ritkán vagy sose jő A gondolat én vagyok (Miért is nem az állam? Ha ezen rágódnék bizony felkopna az állam) Ezt csak közbevetettem Csak úgy magamnak Ennyi jár azért egy nyilatkozatnak
Az irígység színe a sárga De vajon melyik árnyalat? Aranysárga Barokksárga Citromsárga Fakósárga Kadmiumsárga Kanárisárga Ķastélysárga Okkersárga Napsárga Narancssárga Repcesárga Tengerisárga Zöldessárga Remélem, nem a kedvenc
Jaques Prévert meghalni jött a tengerhez. Legvadabb álmaiban sem gondolt arra, hogy egy nőt lát holdolni, türkiz klepetyusban. Festményben volt, egy fémszínű kollázsban, amelynek megtört a kerete. Zavarba hozta a holdoló nő, ahogyan feküdt. Sértette a férfit játéka a holddal, felívelő kacagása. Elvégre halni jött, és pofátlanul megzavarták. A türkizezüst nő fél szemét kinyitva (igen, a szeme volt ezüst) egyszer csak megszólalt. – Várok a produkcióra! Azért jöttél nem? Halni. – Ki maga? — ijedt meg Prevert. – A természet oksági láncolatának egyede vagyok. Csönd, és szemkigúvadás; csönd, és egy tétova ó. – Hát idefigyelj, kisapám! A hangyák vonulása felajzza a narancs gyíkokat, majd jön a macska, hogy felzabálja őket. Hát aztán? Nos, időről időre a vipera halálra mar egy macskát. És az ember? Az első esővel beállít ősszel a láz. Az öregje úgy hull a sírba, mint a gyümölcs a fáról. Na, érted már a kettőnk közötti különbséget? Én holdolok, te várod, hogy moszat nőjön az orrlikadból — mondta, és kacagása ismét felívelt. – Akkor most ne haljak meg? — vált teljessé Prévert zavara, amikor megértette, hogy a nő holdolni hívja.
A természet lényei a teremtett ember elől hozzá menekültek testükön a vad véres erőszak nyomaival most arany és drágakövek közt kincstárnoka ö a létnek hegyén megajándékoz kincseivel fényes szavaival A látomások hegyén a tömeg szorításában felöltözöttek között mi meztelenek emlékezetünkben a táj neve idegvégződéseink növényi gyökerek de gőgös hülyék gyaláznak levizelnek és leköpnek És mozgás helyett nyugalom és pangás csendben táborozó rezgéstelen tömeg a testünkre száradt szenny bőrünkről lehámlik s leborotvált szőrzetünk hajunk szálkásan megered
Azt vártad, majd otthon ülök s szövögetve kivárom, hogy hazatérsz. Én sem Klütaimnésztra' sem bűvszavu Kirké nem vagyok. Én nem vágyom a holtod' orgyilkot szövögetve, nem is csábítalak el, de a kék ég lételemem, szintúgy az a tenger. Nem hagytad, hogy a társadként fellépve hajódra a széllel küzdve repüljek. A röpte, a tér, a szabadság -- ettől nem tart vissza se bátor Odüsszeia sem más.
Húnyt szemem mögött történet szereplőkkel, akiket én öltöztetek fel, és vetkőztetek pőrére. Itt nem hibázom, nem hibázhatok. De nincs boldog befejezés nincs.. csöndben csukom le a lapjait. Nehéz és gyönyörű. És ez szép lesz. Valahol érzem. Végül is sosem hittem volna azt, hogy a szavak gördülhetnek. Egyszerűen. Ha gyorsan írok, visszamegyek, és az illatokról, a sült alma illatáról még írok 10 sort. Most értettem meg, hogy van tovább. Becsukódott egy ajtó, kinyílt egy másik. De hiszen mi csodáknak tárunk ajtóréseket. Te is én is. A nagy rendező figyel. Boldog vagyok. Boldog, ha írhatok. Minden bennem van. Először a gyermekkor, mama, papa, szerelmek és aztán a nehéz. A romokból felszáll egy madár. És azt mondja: Látod? Ilyen egyszerű, ennyire bonyolult. Igen kellenek a kanyarok, a kanyargós utak, hogy a madár, ami a romokból felszáll, egy szót hagyjon itt nekem: Szabadság.
Több helyen vagyok főszereplő S hibátlan minden szerepem Lehetek macska de egér is Mindkét szerepem szeretem Ha macska vagyok az egeret Pofozgatom és bekapom Ha egér vagyok ki-be járok Padláson az egérlyukon
Fekete lyuk, fehér lyuk Emitt bemegy, ott kijut A fény Világos, ha benyeli Úgy helyes ha kiköpi Mindennek ellentettje van Ez tény Minden dolog párba jár Két betűt mond a szamár i á A világ ily egyszerű i betű és á betű Míg áll
Drágám, honnan tudod, hogy várni kell, Kivárni a sort, az ütemet. A késleltetést honnan ismered? Hogy az élet csak akkor működik, Ha a dolgok rendje pontosan szabott? Ki tanított rá, Hüvelyk Matyi? Tudják a vándormadarak is, hogy Északra vagy délre kell tartani.
Amíg szeretünk, van felmentő ítélet S a bíróság előtt sem tanúskodunk Ellene, bármekkora a vétek Ha szólítanának is, csak hallgatunk De egyszerre megered szavunk S minden ellenkezésünk felébred Ha bontjuk virtuális asztalunk S bojkottálunk minden védőbeszédet
B e c s e y Z s u z s a : Nagy tehén Kis fekély
VálaszTörléshttps://youtu.be/QO2L1N2kwx0
Részletek a Nagy tehén Kis fekély 19. hangjáték szövegkönyvéből:
1.
Timpanon timpanon
Tám tám
Timpanon timpanon
Tá-tám tám tám
…
Timpanon timpanon
Tá-tán tám
Tám …
2.
Pem pem perem
Pim pim pirim
Párám pá pám pám
Pá pám pám pám
Pim pán
Pon
Pont.
Pom pon-pon-pon
Pon pon pon pon
Párám párám pá-pám
Pán pán pápo
Popon pon pon pon
Párám párám pám
Pom pom pán
Pán sípon
Pám pám pán
Para para para para
Parán param
Pam parán pam
Pan parám pán
Pere para para para
Para bara parabola
Pan pam pom
Pán pompont
Pont bont
…
3.
Tomporon tomporon
Tám
Tomporon tomporon tám
Tim tom tomtom tám
Tim tom totom tán-
ti totom tánti totom
Titkom
Titkom bontom
Tánti totom
Tán tito ton
Tánti toton
Totón lotón …
Lottón bontom
…
4.
Mano mano mano mano
Timpano
Mano mano mano mano
Tárom torom
Töröm tintom
Torom timtom
Törömtöm tintom
Tintoremtom tintorentom (nem’tom ? = nem tudom) (tinto rentom)
Bontom:
Titorentom.
Torrent
Titorentom
…
5.
Pont bont
Bont bont
Ront
Kinek ront
Ki nekiront
Nagy ... port ...
Keverő keverő kavaró
Keverő keverőre kavaróra
Kavaróra keverő keverő
Nagy por-
keverő keverő
Nagy fakanál
Nagy fakanál
Kisverő kisverő
Nagy fakanál
Nagy fakanál kis verő
Vergődő vergődő
Kis ... tehén
…
Read more: http://www.becseyzsuzsa.hupont.hu/31#ixzz3q4WHr0JV
Teljes hangjáték és szövegkönyve magyarázatokkal, rávezetéssel ezen a honlap linken olvasható és hallgatható: http://www.becseyzsuzsa.hupont.hu/31
Csupán örömokozás (?örökmozgás) és –szerzésből, vagy kísérletből(?) osztottam meg ezen az oldalon játékaim. De meglehet, hogy inkább csak minden adódó üres helyet szeretek egyszer betölteni :)
Egyszer mindenhol kicsit otthon lenni.
Egyszer mindenhol lenni otthon.
Egyszer mindenhol lenni.
Egyszer mindenhol.
(Csak lenni.)
Egyszer :) - Örültem!
VálaszTörlésHaiku
VálaszTörlésIsten éltessen!
Ezt kívánom, Krisztina!
E jeles napon.
Jó film a veszettek. Tegnap láttuk, olvastam a kritikákat:
VálaszTörléshttp://kritikustomeg.org/film/64264/veszettek-2015/linkek/
A film (a magyar valóságban gyökerező) fikció, a nevesítés hiánya szerintem is erény, és nem hiba. A radikalizálódás folyamatát mutatja be, amikor a rossz után a még rosszabb jön el.
Bocsánat. Veszettek.
TörlésA kakukk
VálaszTörlés(Észt népmese nyomán)
Kakukk, kakukk, így szól a lány
És átrepül a ház falán
Nyakát éles bárd szegte el
Tegnap még szép volt és vidám
Tegnap még szép volt, énekelt
Fürgén szaladt, szökdelve ment
Hajnalban lesújtott a bárd
Ő madár lett és szárnyra kelt
Te gyilkos, menekülj, ha tudsz
Magad elől hiába futsz
Reccsen a csont, ömlik a vér
Fejed felett sír a kakukk
Azóta minden éjszaka
Feljajdul a kakukk szava
Vér szivárog a réseken
Hová bújsz, szépség gyilkosa?
2000.
Felemás
VálaszTörlésFelemás cipőt hordok
Felemás zoknit
Felemás ruha lóg rajtam
Jelenem foszlik
Foszlik a volt is, a lesz is
Tudásom mállik
A törmelékbe süllyedek
Bokáig, térdig, vállig
Sámlin ülnék a sutban
Ha lenne még ilyesmi
Okosan hallgatnék és
Onnan pillognék ki
Limerik
VálaszTörlésKöltőnek állt prózai szellem
Lesz-e benned valaha kellem
Lesz-e grácia
Akinek szánnia
Nem kell: versed gördül keccsel
2004
Haiku
VálaszTörlésApró jelekből
Kibomlik észrevétlen
A féltékenység
Vigasztaló
VálaszTörlésMert helye van a rossznak is
Helye van a kudarcnak is
Ha a hócipő megtelik
Selejtezés következik
Ezt megtartom, azt eldobom
Elhajítom, ha el tudom
Ha éjjelente visszajár
Teljes fegyverzetben talál
És nem foglal el több helyet
Csak amit az emlékezet
Még feldolgoz, s kezelni tud
A többi, mint a tej kifut
Ha leég, hát lesúrolom
Nem marad látható a nyom
Tisztán ragyog minden fazék
Rendben van minden kartoték
Páternoszter 2
VálaszTörlésValamikor, mint X, gyenge volt
Ezért engem is kivégeztetett
Időnként. Vagy kivégzett – egyre megy
Testem nem fogja sem méreg, se colt
A lélek volt, amit célba vett
Az viszont fájni tudott piszkosul
Ilyenkor az alvás is elkerült:
A titkosrendőrség így vallatott
De valamiféle vigasz készen áll
Belém kódolta, mikor erre járt
Egy ismeretlen lélekismerő
Hogyishívják. Valamiféle páter
noszter – merthogy több jelentése van
a felvonónak, ami körbejár
Haiku
VálaszTörlésBízom abban is
Aki folyton megtagad
Mást nem tehetek
Látszik
VálaszTörlésVan a levélnek színe, fonákja
Mindig csak bonyolultabb az ábra
Sikeresen alkalmazott mátrix
49 – 48-nak látszik*
*Móra Tetrakontaoktaéderek
A Móra novella ezen a most talált, érdekes honlapon elérhető:
http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/humor/tetrakontra.html
"Nagyon szeretem az éles és fenyegető tereket."
VálaszTörlésEl Kazovszkij
Ének a Rigpáról
VálaszTörlésHátrálnak a tárgyak. Felszívódik a valóságosság.
Bizonyossá igyekszik válni a jelentésnélküliség.
Örökbecsű tapasztalás a pillanatnyi eltünedezés.
Becézhetem: a vándorló ködökben ringatózásnak
éppúgy, mint a nótás virágban illatozó madárnak,
csak igazul szólhatok: e hiába elbeszélhetetlenről!
Nem enyém, tiéd, övé az élet, ahogyan a halál sem
miénk vagy másé, e földkerekségnyi magátlanságban..
Mivel a kívül felhőtlen, és belül napos ég azonosság,
nem kettősség; felesleges megemlékezni egymásról.
Elveszíthetetlen szívünk a nagy tökéletességben,
mint anyucija ölében az utazásról álmodó gyermek!
Emberek közelednek egymáshoz kérlelhetetlenül.
Találkozásra vágynak: képekké lenni a tükörben,
színekké a prizmában, felfoghatatlanságokká a gömbben.
Hasztalan törekvéseikben nem érhetik el egymást,
hát megtalálják a boldogságot az egyedül – létben.
Szembogarakként kelnek szárnyra, és az üres napba repülnek.
Foszladozó matériákból, elhasznált kísértet-szag
gomolyog elő, akár sértődött lélek a palackból
elkészülve rá, hogy megváltását kegyetlenül megtorolja.
Hiába. Nem várja szabadító, csupán világosság;
miben szivárvánnyá kényszerül válni, elégedettségében;
mint nő méhében a vágy, vagy férfi vesszőjén a harag.
Eredetnélküliségből bomlott lótusztrónuson
leplezetlen ölelkezésben pompázik a teljesség.
A gyönyörűségre alapozódás a látszat, s a valóság
nem szűnő játéka, mit részvét és bölcsesség ékesít.
Hited hátrahagyva, Nemes Koldus végy most menedéket
az Ős Buddha kinyilvánította romolhatatlan Rigpában!
Köszönöm, Márk. Szeretem ezt a verset.
TörlésKallós Zoltán erdélyi fotóiból – az egyik fotón olvastam:
VálaszTörlés:)
„Aki ez albumnak
szorul lopására,
vagy csak egy képnek is
kiszakítására,
kívánom, hogy jusson
oly nagy uraságra:
pesti és budai
taligatolásra,
a koldusok között
főkapitányságra”
:)
https://www.facebook.com/csaba.kocsis.39?fref=ts
Mórotz Krisztina
VálaszTörlésVan Gogh1
Akkor már beteg volt, a doki házában lakott, de le volt fogyva, nappal kiment a búzamezőre és nekiállt festeni azt a rengeteg búzát. Csend volt, csak a madarak káráltak, azt hiszem, hogy kányák voltak, felrebbentette őket és a fekete festékkel festette a madarakat kézzel. vizet nem használt, olajjal dolgozott, de még egy képét sem tudta eladni, nem volt rá vevő. Mindenki Syslezett, Corotot emlegették Cezannet és a többieket a Salonban. Theo küldte a pénzt minden hónapban neki, holott Ő is úgy élt, mint a templom egere. Vincent tudta a sorsát, azt hiszem mindig. Amikor haldoklott Theo a szájába adta a pipát, mire ő, a gyerek, a kis Vincent jól van? És elaludt. Theo a fájdalomtól összezavarodott, menjetek ki innen! Ez az én szobám, és Theoé, te is kifelé ordította a feleségének. Nem értettétek Őt! Kifelé, vidd a fattyad innen!
A koporsót sárga margarétákkal borította be, sárga napraforgófejekkel. Még tartott a szertartás , már nem várta meg, kifutott a mezőre, ki a bátyja elé, a búzába, ahonnan felrebbentek a madarak, kitárta karját, és úgy üvöltötte: Vincent. Vinceeent!!!!!!!
Egy ével később egy másik kereszt is állt Vincenté mellett. Theo utánament. Azokat a madarakat tudnám felejteni, de nem megy, az az ismeretlen madaras kép nekem Vincent Van Gogh. Soha nem akartam tudni a címét a képnek.:) a fáit a göcsörtöseket soha nem szerettem. Ott éreztem, hogy beteg, és ezt mindig hessegettem sötét szemekkel.. Mint Ő a madarakat.
(forrás: dokk)
A kőszívűből - Mausmann klapanciái
VálaszTörlésAz egyiknek csak fél karja van; a másikat már elvesztette valahol.
- Te, Mausmann - szól a félkezű -, én azt hiszem, hogy holnap, holnapután aligha meg nem találom az elvesztett kezemet.
Társa nem tud lemondani arról a jó tulajdonáról, hogy a hozzá intézett szóra rímet mondjon.
- Tudniillik, ha valaki mellé eltemet.
- Nekem valami azt súgja: "Bevégezted, Fridrik!"
- Pályádat, mely volt polizeiwidrig.
- Bajtárs, én csak a szerelmemet sajnálom.
- Én meg örülök, hogy nincsen nálam.
- Ígérj meg egyet.
- Akármi legyek.
- Ha én elesem itt ehelyütt.
- Ami nagyon könnyen beüt.
- Tudasd vele, hogy ő volt ajkamnak végsóhaja.
- Na ja!
- S ha a vad szerezsán kardját szívembe mártja.
- Lesz nálad egy vizitkártya.
- Jól találtad a rímet. Majd könnyre fakad szeme.
- Ha ráírod: "Ma'm'zel, je vous aimais."
- Menj a pokolba a klapánciáiddal! Beszéljünk komolyan.
- Halljam.
- Vidd el utolsó kártyámat Alfonsine-nak.
- Ha tudniillik még egyszer meghínak!
- Csak oly sötét ne volna, hogy írhatnék egy szót a névjegyemre.
- Nézd, az a gránát ide jön, istenemre!
Nagy búgva csapott le egy távolból érkező gránát a torlasz kövei közé, s ott megfenekelve folytatta tűzokádó üdvözlését, néhány percre vérvilágot vetve az álmából felriadt csapatra.
Mausmann arra is verset mondott.
- No, mármost küldtek neked lámpát. Ennél ráírhatod a "madám, pá"-t!
Éva a történetben csak statiszta
VálaszTörlésÁdám és Lucifer az író maga
Lucifer az örök kételkedő
Ádám a naiv, a bízón ostoba
A kettőt csak együtt lehet szeretni
A lelkesedőt és a hűvös észt
Az első (egyedül) a sárga házba köt ki
A másodikat belepi a penész
Pergetés
VálaszTörlésAzt mondtad, Svájcban az eutanázia megengedett
És, hogy súlyos beteg közös barátunkat
Háromszor is megkérdezték,
Igénybe óhajtja-e venni
Kiabálva zavarta el őket
„A számomra kijelölt utat követtem, azt a kiszámíthatatlan, nehéz utat, melyről letérni nem volt mód még akkor sem, ha az szemmel láthatólag a pusztulás, és az őrület felé vezetett.”
VálaszTörlésCamille Claudel
forrás:
http://bezzeganya.reblog.hu/camille-claudel--a-geniusz-aki-sosem-volt-szabad
Tarzan visszatér (mást nem volt kedvem olvasni) és este Übü FC (alternatív színház). Ma ez a párosítás jött össze. Végre használják a Debreceni Egyetemen az Amfiteátrumot. Csuda jó kis hely ilyen célra.
VálaszTörlésA megnézett abszurd leginkább egy gps - től vett idézettel jellemezhető:
"érződik az esze vesztett összevisszaságban a rend
a megmagyarázhatatlan színpadi cselekményben az értelem"
mert valóban összeáll a végére a szokatlan működésből valami "mai megérintős".
garai péter sándor Piaci rés
VálaszTörlésMilyen bánatosak a prostituáltak színes névjegyei
ahogy a reggeli harmat gyöngyözik a laminált felületükön
a koszos utcán szerte szórtan heverve, mikor a telefonok
se csengetnek, és a vonal végen fáradt tagokkal fordulnak
álmos fel homályban párnáik között ezek a dolgozó nők a fal felé
Ellenpólus
VálaszTörlésA szenvedésre szinte szomjazunk
Szeretjük ellenségeinket
Unalmas az idill önmagában
Nem lenne vágy, és nem lenne ihlet
Ha kiiktathatnánk az ellenpólust
Ha Lucifer kajánul nem állna
Cinikus és bölcs kételkedéssel
Naiv, bízó terveink útjába
Zöld
VálaszTörlésEnergiák folyama árad
Ujjaim hegyén lombos ágak
Fénylő zöldözön
Nyári kosztümöm
Hajnali harmat cseppje szárad
Egy keresztrejtvény megfejtése:
VálaszTörlés"Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani"
Mahatma Gandhi
Kántor Zsolt
VálaszTörlésAnti-idill
Hétfő és hó nélkül kellene megúszni. Egyből a kedd kell és rögtön tavasz. A jókedv kertje. Adómentes öröm, bor és kuvasz. Must és olaj. Isten kegyelmére vágyni, ahogy a tenger fekszik a medrében, ahogy az égbolt kifeszül a gömbhéj blendében, mint egy sötétkék ponyva. És a Hold. Olyan nyugodtan szeretnék lélegezni és szemlélődni ebben a miliőben. Ha engedik a csillagok. Az angyalok. A történelem angyala mérlegre teszi az időt. Látom a festményen a szigorú arcot. De van tekintélye. És hatalma annak, aki mögötte áll. Ki lehet e kerülni a tekintetét Istennek? Hogy valami mellékszál, ami elvarratlan, ránk találjon. Az a békesség, ami, minden értelmet felülhalad.
A Must című kötetből
2015 Digitális Kalamáris
Agatha Christie - Mary Westmacott álnéven - Befejezetlen portré
VálaszTörlésKellemes meglepetés ért, mikor a kezembe vettem: Szabó Magda fordította
"Figyeljen ide, kedves gyermekem. Maga nem egy istenáldotta tehetség. Aligha kerül ki valaha is mestermű a tollából. Viszont született mesélő, akinek romantikus elképzelései vannak az okkultizmusról éppúgy, mint a Walesi Újjászületésről. Lehet, hogy rosszul ítéli meg őket, de úgy vélekedik róluk, mint az olvasók 99 százaléka, amelyik szintén nem tud róluk semmit. Ez a 99 százalék nem a gondosan kibányászott tényekre kíváncsi, hanem fikciót akar, azaz mesét, amelynek nincs sok köze a valósághoz, viszont érdekesen van elmondva. Ugyanez vonatkozik a cornwalli halászaira, akikről a múltkor mesélt. Írja meg róluk is a könyvét, de amíg be nem fejezi, a közelébe se menjen Cornwallnak, se a halászoknak. Mert akkor egy leverően realista tanulmányt ír, amire csak akkor kíváncsiak az emberek, ha konkrétan a cornwalli halászok érdeklik őket. Maga sosem fog igazán jól írni, arról, amit ismer, mert becsületesen gondolkodik, és csak képzeletben tud hazudni. Most pedig menjen, és fejezze be a könyvét."
Törlésgarai péter sándor
VálaszTörlésScifi
Ha 'kilencszáznyolcvanhatban, nyolc évesen
valaki azt mondja nekem, ha harmincnyolc
leszek februárban, harminc fokban, kétezer
valamennyi kilométerrel arrább ülök majd
egy mosodában, és mellettem egy vietnámi
ürge üvöltve videó telefonál, azt mondom
nem hiszem el, de klafa
A lehetetlen
VálaszTörlésA műszerek nem tudják előre jelezni, csak akkor, amikor már bekövetkezik. Percekkel előtte, jó esetben, vagy szörnyű beindulásakor, amikor nincs mód a menekülésre, és az elkerülésére különösen nem. A károk enyhítését sem érheti el az áldozat, hacsak akkor nem kezd el felkészülni a bekövetkezésére, amikor tervezi a jövőjét, és úgy rendezkedik be, hogy képes legyen a majdani csapások hatását csökkenteni. Feltéve, hogy azok egy határon belül maradnak, és tartamuk sem lesz hosszú, és a ráhagyás, amivel számolt előzetesen, elégségesnek fog bizonyulni a károk kivédésére, de legalábbis a mérséklésére.
A tobzódó energiák elszabadulása kötelező, miután felgyülemlésük nem volt megakadályozható.
A megfigyelések segíthetnének, és vannak példák, amikor a menekülés azért volt lehetséges, mert a jelzéseket sikerült előzetesen azonosítani.
Hogy volt-e szándék a létrejöttükben, az nem minden esetben látszik törvényszerűnek. Előfordulhat, hogy a mozdulat, a gesztus okoz elváltozást, amely mozgásba hozza a figyelem mellett készenlétben tartott csapást, amely biztosnak vélt tudás birtokában kezd működni, és – szinte hihetetlen, de – önvédelmet elérendő.
Ovidius Átváltozásaiban aligha szerepel rá példa, hiszen bárányból válik farkas ilyenkor, és nagyon hirtelen és kiszámíthatatlanul. Vagy, mint szó volt róla, alig előre számíthatóan.
A szerepek azonnal kiosztásra kerülnek és rögzülnek, amint beindul a visszafordíthatatlan hatás, és ahogy a mesében változik kővé az átokkal sújtott szerencsétlen, akit elért a csapás, és menekülését valamikor a távoli jövőben remélheti, függően a szabadításra hagyott kiskapu lehetőségétől. Amely ebben a történetben nem biztos, hogy megmentheti valaha is a szörnnyé lett régi jóakarót.
Pedig nincs sminkes, nincs ruhatervező és öltöztető, ahogy nincs dramaturg sem, aki cselekményt ajánlana, és figyelne a befogadó élményére, ha a nyilvánosságot is meghívnák az eseményhez.
Amire a legritkább esetben sem kerülhet sor. Hiszen akkor ismertetni lenne szükséges a kezdetet, ahogy be kellene mutatni az álláspontokat, az értékeket, és főleg azt a fellegvárat, amely a legnagyobb sérülést elszenvedte, és amelynek gyászát ez a pusztító erő hivatott kompenzálni, és a keletkezett indulatokat elvezetni.
Az elkövetőt, azt be kell mutatni, a maga riasztó valóságában, hogy csúfsága közszemlére kerülhessen, és az undor, amit kelt puszta létével, meggyőzően mutathassa a rá váró sors kíméletlenségét és pusztító hatását.
Még jó, hogy nem védekezhet semmiképpen az, aki maga hozta fejére a bajt, tudatlanságával és felfuvalkodottságával.
Ahogy annak sincs semmi akadálya, hogy szenvedése mértéktelensége lesújtsa, és fájdalmát semmi és senki meg ne hallja, és irányába részvétet ne érezzen.
Belépni a szentségbe, hívatlanul és illetéktelenül, ez olyan vétek és olyan bűn, amely mindent rá kell, hogy zúdítson az elvetemedettre, könyörtelenül és végleges érvénnyel, szenvedését kinyújtva hátralévő idejére. Amelynek nincs is más célja ezek után, mint szembenézni önmaga torzságával, és belátni, hogy sorsának végére ért.
Csak Hemingway igazságát idézgetheti magának a lehetetlenről, amely az ember sajátja.
(2016. 08. 30.)
Csak azt a véget, azt tudnám feledni. :)
TörlésMindenért nem ajánlatos kiállni
VálaszTörlésIgaz: az ember feje nem füge
De olyan is van, nem hallgathat az
Akinek van hozzá szeme és füle
Dr Kocsis András 1919 - 2013
VálaszTörlésOktóber
Vadszőlőinda-zuhatag
Ömlik fentről a mélybe.
Arany és bíbor zászlaja
Meg-megrebben a szélbe.
Akár egy villámhárító
A kék égtől a sárig
Vezette a nyár nap-tüzét,
S most izzó vörösre válik.
Tüzében fellobban s elég
Minden szín, illat, emlék.
Maradnak a rideg, ködös,
Borongós őszi esték.
Németh Bálint
VálaszTörlés"Tiétek a sajtó, a pénz" - olvasható a megállapítás, nem sokkal az "Elég volt a liberális terrorból!" szöveg alatt. a kapcsolószekrényre ragasztott kifakadásokat megörökítő fénykép a Népszabadság 1993. január 16-i, szombati számának médiaháborúról szóló írását illusztrálja. az újságot, pontosabban a hétvégi mellékletét lomtalanításkor találtam pár hónapja, és elraktam. nyilván azért, mert már történelem, máskülönben nem nagyon őriz meg napi sajtót az ember, meg hát eleve Népszabadság, akkor még talán az volt ráírva, hogy "szocialista napilap", és hát sokszor tényleg ilyen volt meg olyan, akkor is meg azóta is, tulképp talán ciki is bevallani, hogy jórészt ezen szocializálódtam (haha), szóval biztosan ezért lettem én is ilyen meg olyan. mindenesetre teátrálisan eltettem emlékbe, ugyanolyan teátrálisan, ahogy ma délelőtt elballagtam egy friss Népszabadságért, és ahogy ezt is elteszem majd emlékbe, mert hirtelen ebből is történelem lett. amúgy jó belőle pl. Megyesi Gusztáv, az Aldi visszaszívott buktaügyi hirdetéséről meg az ennek kapcsán immár mechanikusan beinduló gyanakvásról ír. szívesen olvastam, mert gyanakodni én is üzemszerűen szoktam (pl. fura zúgást vélek hallani néha, és nem tudom eldönteni, darázs vagy helikopterrotor zúg-e, vagy csak a liberális terror gépezete duruzsol megint a fejemben), az Aldit pedig nagyon szeretem (mondjuk a buktát nem annyira, úgyhogy az Aldisat is csak politikai értelemben próbáltam idáig).
Elkértem a facebook-ról.
TörlésHazátlanság
VálaszTörlésNéped sorsával
hány irkát
firkáltál tele
hogy lesz-e kenyér télre
marad-e nyári kenyér
s mint a mesében
rád támadt
betörte fejedet a tél
eljött és rád csapott
felzabált a tél
Vér és nyomorúság
korának sebei rajtunk
a rettegés jegét
számkivetettek
káromkodása repeszti
de jön a feddhetetlen
sivító hangjától megveszünk
kiáltozása kibírhatatlan
nem lehet elviselni
A csajkájába
visszahányt kínt
higgyük-e az éhezőnek
agya megbomlik elborul
jajgat elkékült szájjal
léte címerében
a hazátlanság madarával
elbitangolt nyájjal
levetett hittel
üres tarisznyával
Négysoros
VálaszTörlésAz ember töpreng. Ez meg az
Jut az eszébe. Eljátszik vele
A csecsemő a csörgőt csörgeti
A gyerek szétszedi, milyen a belseje
Haikuk
VálaszTörlésCsicsíja baba
Szunnyadozik a kabát
Alszik anyuka
Jó lemerülni
Egy belső óceánba
Gondolattalan
Reggel feleszmélsz
Mögötted az éjszaka
Újrakezdheted
egyszerre egy dologra figyelj. figyelj arra, amit
VálaszTörléséppen csinálsz. ne szoruljon korrekcióra. ha azt
nézed, ami éppen lefoglal, és közben belegondolsz
a következményeibe, máris két dologra figyelsz,
megnövelve a hibázás lehetőségét. ugyanakkor,
ha azon túl, amit éppen csinálsz, figyeled
a következményeit, abba beleértheted, hogy figyelsz
a hiba elkövetésének nagyobb valószínűségére,
és eleve korrigálsz. mégis jobb, ha egyszerre csak
egy dologra figyelsz, arra amit éppen csinálsz
Zoo/Függelék
Most hova?
VálaszTörlésVoltam már lojális én is
Sőt megalkuvó
Nem került el itt a Földön
Semmi stáció
Ha odafenn folytatódnék
- Minden meglehet –
Harcaim viszem magammal
Ott kísértsenek
A mennyről már rég lemondtam
Hadd ne égjek el
Most a purgatóriumba
Kérem a helyem
Akkor beszélgessünk. Milyen az idő? Milyen a közérzet? Mennyire fáradságos a munka? Hogy lehet elűzni az unalmat?
VálaszTörlésNéha szóba kerülhet egy érdekes hír is, bár egy ideje ismétli magát körülöttünk a világ. Nem lekezelően, csak kissé tanácstalanul.
Attól mi még barátságosak is lehetünk egymással, bizonyos feltételekkel.
Mert, például, ahogy a ház kiképzett őrzőjét nem lehet megetetni finom falattal, mert nem fogad el idegentől semmit, úgy a biztonsági őr is megvesztegethetetlen, mondjuk a közlékenységgel, a szinte bizalom-közeli megnyilvánulásokkal. Hiszen nem rossz egymást üdvözölni naponta, ha másra nincs is időnk.
Különben nyilvánvalóan első az óvatosság, és nem azért, mert „az a gyanús, aki nem gyanús”. Nem. Azért, mert más az emberi kapcsolat, és más a szakmai becsület. Meg az érték, a másé, ami szent. A vevőnek is, aki naponta vásárol a szupermarketben, és az őrnek is, akit azért fizetnek, hogy a rend, amit szeretünk, és ami nélkül nem tudunk élni, rend maradjon. Stabil és megbízható. Kikezdhetetlen és csorbíthatatlan.
Csak mit keres a 265 Ft-os újság a bevásárlókocsi gyerek ülésében, a kabát tetején, és miért nem kerül a többi áru mellé, majd a futószalagra, fizetéskor?
A reflektor fényét látja az ember, amikor az rá vetül, ha adódna ilyen alkalom. A szemét is kápráztatná, nem szólva a melegségről, amit áraszt a nagy fény, meg az izgalomról, ami együtt jár a középpontba kerüléssel.
De a gyanú, amit két figyelő szem közvetít, az esetleg csak utólag lesz megismerhetővé, és az okát is kis késéssel fedheti fel az ember. Ha szán időt a saját kérdésére, miután rájött, hogy rá kellett kerülnie a vizslató szem mikroszkópjának tárgylemezére, mint kísérleti mintának. Mert lehet, hogy olyanná lett, mint akinek van valamije, amit kinagyítva vesznek szemügyre, hogy megbizonyosodjanak valamiről, amit nem tudtak, vagy amit meg szeretnének erősíteni magukban, miután motoszkált a kérdés bennük, mint holmi tudományos kíváncsiság, hogy: „milyen is ez a világ?”, illetve „milyen is a bizalmaskodó, a magát eladni igyekvő ember?”
Vagy csak meddig ér a jó viszony, és hol kezdődik a tárgyilagosság, amely megvesztegethetetlenül – van, ahol tökéletesen neutrálisan - szolgálja a közös ügyet, amelyben szeretjük magunkat biztonságban tudni.
Az újságot azért teszem a kabátomra, hogy a nyitott táskámba rakhassam fizetés után, először, hogy ne érje semmi szennyező hatás a szatyor tartalmából, ahol a vásárolt árukat elhelyezem.
Lehetnék pökhendi azok után, hogy egy pénztáros kétszer szólt rám, amikor a kocsiban maradt egy áru, amit nem raktam a futószalagra a többi közé?
Hatalom
VálaszTörlésHatalom nélkül a legokosabb szó is csacskaság
Hatalom nélkül a szobádban ülsz és elmélkedsz a világról Kierkegaard
Hatalom nélkül már az óvodás is tudja, a legérdekesebb játék sem érdekes
Hatalom nélkül másképp fújnak a keleti, nyugati, déli szelek
Hatalom nélkül csak egy szél zúdul a nyakadba, az északi
Felfrissülsz tőle, könnyebb lesz a szokatlan szót kimondani
Hatalom nélkül másról szól az élet, de ez az élet is szórakoztató
Hatalom nélkül meg-megállhatsz, mérlegelhetsz, mi a rossz, mi a jó
furim
Hatalmad az élet, szeretet, szabadon.
Hatalmad mélázni szellemes szavakon.
Döntöd a múlandó, szeszélyes perceket,
s látod a tükröt, hol magadat neveted.
furir
a frissebb számaimból, illetve egész lemez-koncertekből teszek ízelítőt ezúttal:
VálaszTörlés(ezek lemeznyi, koncertnyi anyagok)
https://youtu.be/YIa933D1sBc
https://youtu.be/W2ND2N_69_g
https://youtu.be/vlVKajLjnSU
https://youtu.be/bONsnhM6OyY
Égi-földi bevált gyógyszer,
VálaszTörlésamivel el vagyunk látva.
Örökkévaló a módszer:
szenvedélyünk egymást vágyja.
rövidebb számok, hangjátékok - kiragadva egy-egy koncertből
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=ZIDfVadY8us&t=3s
https://www.youtube.com/watch?v=Q9Ew1wjml_c&t=192s
https://www.youtube.com/watch?v=QVuLFEXwURY&t=6s
https://www.youtube.com/watch?v=vDBWnDE24s0&t=192s
https://www.youtube.com/watch?v=pvSiarhQ6co&t=50s
https://www.youtube.com/watch?v=NnTJx_65oZI
átutazó
VálaszTörlésszíverdőben
megkövült dobbanás
elillant sóhaj
Yvette 1
VálaszTörlésÖreg gyerek
Észrevette,hogy a lábfején egyre több a szeplõ. Az sem maradt titok, hogy elhízott, láttam piros bikiniben. Megijedt, mert a háj a hasára ment. "De fiam, a strandon senki nem nézi a másikat!". Fogyókúrázott, kinyúlt a bõre, Petrit olvasott. A mellei laffogtak, mint a lélekharang, bimm-bamm. Egy nap kitalálta: ha fiatal, ha nem, jégszõkére festeti a haját. Ettõl csak még jobban látszódtak a ráncai.
A hosszú lábairól mesélt, meg a hapsikról, akik megvoltak neki, és elégedetten nyalogatta a szája szélét, amikor kiderûlt, hogy sokan használták. Utálta, hogy nagymama.
Néztem Yvettet, ezt a piros melltartós öreglányt. Néztem, néztem, nem bírtam nem nézni mi a fene lehet a titka, amiért irigylik?
Egy nyári napon jöttem rá, hogy örök gyerek maradt.
Lázálom
VálaszTörlésGáspár katona volt. Nem akármilyen. Ő volt a legjobb. Génkezelést kapott.
A DNS állományát keresztezték a csótányéval. Speciális laborban.
A katona nem bánta. Roppant erősnek érezte magát.
Tudósok mondták neki a csótány az atomtámadást is túléli.
Gáspárt elvitték a frontra. A töltények is lepattantak róla.
A Napalm sem hatott rá. Erős volt és bátor. Igazi szuper katona.
Egy nap Pestis járvány tört ki. Egy nagy fekete patkány megharapta.
Két nap múlva meg is halt. Leszállt a lelke a pokol mély bugyrába.
Jól érezte magát. Pajzán félmeztelen lánykák kényeztették.
Négy nap múlva az ágyában ébredt fel. Nem értette a dolgot.
Az anyja aszpirint vitt az ágyába és forró teát. Gáspár megitta.
Nagyon csalódott volt, hogy csak álom volt minden. Lázálomból ébredt.
Aminek igazán örült, hogy nem volt harapás a bokáján. Utálta a patkányokat.
Újra elaludt. Már nem álmodott háborút, csak virágos tarka rétet. Egészséget.
a hátfájás újra csáth gézai mélységekbe taszít. kezdve naproxem sodiummal, aminek a háromszoros dózisa már véresre festi az excrementumot, de nem segít, ezért másnap visszalátogatván a patikába, kérek valami erősebbet, és az ajánlást figyelmen kivűl hagyva összemixelem a normál adagot ibuprofen fortéval, hogy a fájdalom, a valóság köd függönyön át jut el hozzám a munkahelyen, jóformán azt se tudom hol vagyok, mit teszek, csak a tapasztalás a pszihedelikumok közt bolyongva segít át a holnapig, szemlencsén tükrözödő homály által, színről színre. kora reggel tömöm a hónapos ruhát a közmosógép ásító száján át, amikor az intézmény távolabbi sarkából, egy koszlott idős úr tápászkodik, és kérdi hány óra van. hét felelem
VálaszTörlésKód
VálaszTörlés(filmnapló)
Elméletileg megfejthetetlen.
De valaki úgyis mindig hibázik.
Mulasztás vagy éppen nagyzolás
Vezethet el a megfejtett talányig.
S az ember élet és halál
Ura lesz. Lesz majd, akit feláldoz;
Ezt kívánja a stratégia -
Ezért lesz neki is majd halálos
Ellensége, nem kevés. Közöttük
Lesz majd barát, lesz majd számos ismerős -
Amikor nem segíthetünk, olyankor,
Megfontolásokból, áll elő a bamba hős.
Míg mögöttük agyak háborúznak
Agyak ellen, ők lesznek az áldozat.
A Nagy Agy is sorra kerül végül -
Ő az összeadásnál az áthozat.
Áthozni a szerelmet, ha van az a part, a túlsó.
TörlésKiállni próbákat, talányra, harcra, ki nevet,
s csomózni idegből kötelet, hogy utolsó
rándulásig maradjon ép a szív s a test.
„Higginson személyével kapcsolatban nem az a lényeges, amit megtett, hanem amit elmulasztott megtenni... „
VálaszTörléshttp://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0101/01013.html
2. Kontúr
VálaszTörlésHa lett volna szőr a hátamon, feláll, szóval bebújt a kabátujjba és felszökött egészen a nyakamig. De ott sem tűnt el, visszament az inggallér és a nyakkendő közé és emelgetni kezdte a gombokat, végigjárt rajtam, mint a borbély beretvája, leszedett rólam minden félelmet, gondot, átkot és szorongást, ezek után úgy éreztem, más ember vagyok, ezért is jöttem vissza! Hogy elmeséljem, a valóság mindig más, mint a "kincstári" románc, kedves hölgyeim és uraim, a test gondolata halál, a szellemé élet és békesség, de ne csüggedjenek el, elvbarátaim, ahhoz, hogy megkeressen bennünket a jószerencse, ki kell mennünk a pusztába, az ég alá. Ott lehet megtapasztalni az idő erejét, a szél szerető simogatását, gyógyító érintését, mert ahogy bevág az ember szemébe, szinte megtisztul az ember látása. Olyan ajtók nyílnak ki a fejben, amelyek eddig zárva voltak, olyan cellák kapnak lángra, amelyeknek a fényénél minden megvilágosodik, kontúrt kap. Ami eddig homályban maradt, régi emlékek elevenednek meg, eszünkbe jut a gyermekkori kert, nagymamánk diófái, a birsalma keserédes íze, a spájz, ahol hurkák, kolbászok lógtak, az illat, amely örök időkre beette magát a falakba.
Must, Digitális Kalamáris, 2015
A történet szabadsága/2.Kontúr
TörlésEgy kis (k)örömködés
VálaszTörlésNem messze a Tejporgyártól van egy húsbolt, ahol eddig mindent megkaptam, mi szem szájnak ingere, és a kiszolgálással sem volt bajom, hisz, hol a volt szomszédom, hol az a kerékpáros barátom szolgált ki, akikről mindig is tudtam, hogy jó szakemberek. Most egy nagy ember állt a pult másik oldalán fehér köpenyben. Nagyon idegesíthette tétovaságunk, pedig nem volt miért sietni, alig voltunk a boltban. Az egy kiló comb mellé bőröshúst kértünk, de nem volt. Helyette körömöt kért a feleségem, amire négyet-négyet rá kellett volna csapni, de azt monda: nem szoktuk! Mint a székelyasszony a mesében: „Én aztán nem!”, úgy hangzott, mert nem értettem ezt a királyi többest, hiszen korábban bármelyik eladóhoz fordultam, nagy szakértelemmel, precízen elkészítette a húst, úgy ahogy kértem. Tudom, most is megtennék, de ez a nem szoktuk, mellbe vágott. Nem fizikálisan.
Egészben nem akartam elhozni az árut, így csak a vérnyomásom emelkedett meg, míg a szokott helyre be nem tértünk. Az eladók kedvesek voltak, mint mindig. Félve kérdeztem meg, hogy azt a pörköltbe való körmöt nem darabolná fel nekünk: „Ó van nekünk egy ügyes hentesünk, az megcsinálja!” Így is lett. Mint a mesében. Három perc, és kész. Minden kívánságom ilyen hamar teljesüljön.
Aztán arra gondoltam, hogy a hentesek mellett lehet mások is dolgoznak a húsboltban a tejporgyár mellett, vagy lehet, hogy hentes, csak nem ügyes. Vagy lehet, hogy elfelejtettem bemutatkozni, bocsánat uram, nem ismer meg: Én vagyok a VEVŐ!
Járt utat a járatlanért
VálaszTörlésSzárazföldet a szárnyakért
Fényességet az árnyakért
Néha el kell hagyni
Lecturis salutem!
VálaszTörlésKedves olvasóm! Ha kitüntettél azzal, hogy kezedbe veszed a könyvemet, kérlek, vedd kezedbe Magyarország hegy- és vízrajzi térképét is, és egy körzőt. Szúrd be Debrecen, mint központ körül, és a másik szárát Egyek–Tiszadorogma, Tiszacsege–Ároktő községekig nyisd ki. Úgy. Most légy szíves, rajzolj egy kört! Jóformán egész életem (80 év) ezen a körön belül zajlott le. Fent az ősi, talán Árpád-kori halászfalvak, délen a Kötöny népe megszállta Sárrét, középen a Bocskai-felkelésben derekasan helytállt hajdúk. Bizony, Helvécia hófedte bércei helyett itt legfeljebb kunhalmok vannak, Provance daltelt mezői helyett szántóföldek, ahol sokszor a víz, máskor az aszály viszi el a termést. Olyan ez a vidék, mint a mágikus képekkel tele könyv. Nézed a semmitmondó tarkaságot, amikor egyszerre kirajzolódik egy kép, s mint tetoválás a bőrön, megragad a gondolataidban. De ablakot nyit a világra a centrum, az ősi Kollégium és utóda, az Universitas. Kár, hogy Csokonait és Sántha Kálmánt eltanácsolta a soraiból, de az emberek itt is csak emberek, s Ady is megírta, hogy Debrecenben a maradandóság lakik.
Ezt a vidéket csak úgy lehet megismerni, ha itt él az ember. Ha meg akarod ismerni, úgy hívlak meg, ahogy engem tisztelt meg hálás kis parasztasszony betegem itteni ízes szavakkal: „Gyöjjön minálunk!”
Dr. Kocsis András (1919 - 2013)
Őserő
VálaszTörlésÁramlik a sötét energia
A világegyetemben és bennem is
Alaktalan massza minden őserő
Nem annyira mennybe, inkább pokolra visz
Emlékezzünk Placid atyára:
VálaszTörlésPlacid atya szabályai a túléléshez
1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Olofsson_Placid
Nézd csak, ott egy Magyar Radír
VálaszTörlésLetapogat, mint a radar
Kiss Judit Ágnes: Sztenderd
VálaszTörléshttp://epa.oszk.hu/01000/01050/00035/pdf/holmi_18_2006_11_1537-1542.pdf
Fűri Mária: Óda a kobaltkloridhoz
http://epa.oszk.hu/01000/01050/00047/pdf/holmi_2007_11_1470-1475.pdf
Két nagyon különböző témájú verset választottam. Ami miatt egymás mellé tettem a két verset, annak az az oka, hogy mindkettőre jellemző egyfajta kettősség. Mindkettő szakszavakat használ, az egyik a kémia, a másik pedig a zene tárgyköréből. Azonban ezek mögött a szakszavak mögött megbújik egy másik értelmezés, egy másik mondanivaló, az Ódában az elmúlás és a feltámadás kérdése, a Sztenderdben az erotika jelenik meg egyértelműen. A költők által használt szakszavak valóban szakszavak, aki nem foglalkozott behatóbban kémiával ill. zenével, nem feltétlenül érti ezeket, mégis mindkettő hagy egy lenyomatot maga után, megérinti az embert, és egyfajta misztikum tölti ki a nem értett fogalmak helyét.
A titrálás a kémiában azt jelenti, hogy egy anyag oldatához, aminek nem ismert a koncentrációja, egy másik, ismert koncentrációjú un. mérőoldatot adagolnak lassanként addig, amíg a mért anyagot a mérőoldat kémiailag teljesen fel nem használta. Ezt egy indikátor jelzi, vagyis egy olyan vegyület, amit a titrálás előtt a mért anyaghoz vegyítenek. Ilyen vegyület például a fenolftalein, metilnarancs vagy a kristályibolya. Utóbbi kettőnek igazán költői neve van, én azt hittem, ezek egy-egy színárnyalatot jelentenek… Amikor ezeket a vegyületeket titrálásnál felhasználják, a művelet végeztével a vizsgált anyag oldatával együtt kidobják, nyilván az eredmények feljegyzése után. Viszont a kobaltkloriddal megfestett szilikagél sokáig felhasználható. A szilikagélt nedvességmegkötésre használják a vegyészek. Egy úgynevezett exszikkátorba helyezik, amibe kis szelencéket tesznek hűteni. Hűlés közben a szilikagél veszi fel a fölösleges nedvességet, de egy idő után telítődik, ezt a telítődést jelzi (illetve jelezte régen) a kobaltklorid, amivel előzőleg megfestették. Kiszárított formájában ibolyakék, de ha elnedvesedik a szilikagél, akkor az indikátor – ami ugye ez esetben a kobaltklorid – rózsaszínbe vált. Ekkor tudják a vegyészek, hogy újra ki kell szárítani a szilikagélt. Ez a művelet nagyon sokszor elvégezhető volt, anélkül, hogy bármi baja lett volna az anyagnak. A vers szépségét az adja, hogy ezzel a nagyon prózai, tudományos gyakorlattal hozza párhuzamba a költő az elmúlás és a feltámadás gondolatát, a kettő közötti feszültség átível a versen, ezt érzi meg a laikus olvasó is.
Kiss Judit Ágnes: Sztenderd
VálaszTörléshttp://epa.oszk.hu/01000/01050/00035/pdf/holmi_18_2006_11_1537-1542.pdf
Kiss Judit Ágnes Sztenderd című versében szinte minden sorban szembetaláljuk magunkat egy-egy zenei szakkifejezéssel, de míg az előző versben a szakszavak beágyazódtak a műveletbe, itt – bár semmi sincs konkrétan kimondva, és ez tovább fokozza a titokzatosságot – egyértelműen nem zenei szituáció van zenei szakkifejezésekkel körülírva. Dzsesszesülni – ezt az igét korábban nem hallottam, abban a formában pedig különösen szokatlan, hogy valaki dzsesszesül. Mégis tudjuk, hogy itt ellazulást jelent, füstbe burkolózást, egy pohár bort (ami meg is jelenik később), sejtelmes fényeket. Néhány szinkópás átkötés – ami olyan egyértelmű lenne a zenében: súlytalan ütemrészre eső (mondjuk) negyedek átkötve – itt csak sejtet valami tánclépést, mozdulatot. Tíz felé már fellazul a hangnem – a hangnem itt konkrétan két értelmű, hisz van egy zenei jelentése, de két ember között is fellazulhat a hangnem, oldódhat a hangulat. A kromatika, vagyis a félhangokból álló mozgás tekergése, kígyózása személyre vetítve kifejezetten erotikus hatást kelt, mintha egy rúdtáncost látnánk. Az intonáció el tud csúszni, le tud csúszni abban az értelemben, hogy hamissá válik, egy ruhadarab is le tud csúszni, itt az intonáció van a behelyettesítve a ruhadarab helyére, a rúdtáncos már sztriptíz táncos is, aki a következő sorban egy nónakkorban nyúlik el, a tágfekvés ismét igencsak érzéki. Az önkéntelen feltörő sóhajfutamokkal egyértelműen az extázisig jutunk, ami után különösen szép a zenében való konkrét elmélyülés: walking bass, John Coltrane – ezek nagyon egyértelmű utalások már, a zenei közeg meghatározása, és a másik végponttal fejezi be a verset: merülj belém és hallgass hajnalig. Mintha hirtelen minden, amit eddig csak sejtettünk, a konkretizálással és az éles elválasztással valósággá válna. Bravúros, ahogy az analógiákat végigvezeti a költő.
Mindkét vers igen kedves számomra, és a mai napig hatással vannak rám.
Jön a halál, fekete csődör
VálaszTörlésHa valamelyik szervünk becsődöl
A muskátli odament a faasztalhoz.
VálaszTörlés-Segítened kell, az átkozott kölök kirúgott a virágcserépből.
- Nem tudok segíteni, nincsenek kezeim!
-De lábaid vannak, rúgj bele földestől a cserépbe, majd én eligazítom magam .
-Csakhogy irigy vagyok rád.
-Miért?
-Téged tápoldatoznak, öntöznek, szagolnak!
- De hiszen téged is törölgetnek, rajtad készítik nyáron a grillhez valókat.
-Igen de előbb rám ül a gyerek, és otthagyja a fingszagát!
-Sajnálom felelte a muskátli, hogy így égeted magad, babot evett.
-Na nem rúgsz bele a cserépbe?- Keresztezni akarom magam, hogy olyan legyek , mint a tiroli futómuskátli.
- Miért? Szép vagy!
- Igen, de a nevem Nagyfejű Parasztmuskátli.
-Látod, mindig szarik a kutya valamit, te sem lehetsz futómuskátli, ha egyszer parasztnak születtél!
RESTAURÁCIÓ
VálaszTörlésunger péter a nagy kezével
a számban matat
unger péternek dohány illatú
keze van a számban
onnan félfogakat húz
ki bedrótozza a helyét
unger péter teljessé
varázsolja a mosolyomat
unger péter tesz az
egészségemért hogy majd
a helyesen megőrölt tápanyag
ne feküdje meg a gyomrom
unger péter már szinte
ki sem látszik a számból
és most eltűnt
unger péter a nagy pipa
dohány szagú kezével együtt
Kötetben:Zoo
Négysoros
VálaszTörlésA génjeimet továbbadtam
Három példányban raktuk össze
Bennük vagyunk te is meg én is
Egy szem leejtve, egy szem lekötve
"Néhult meg is kell csúfolni a hamisságot, azt írja Tertulliánus, az önnön érdeme szerént. Mert ugyanis sok dolgokat csak nevetséggel illik meggyőzni, hogy ne láttassunk nagyra böcsülleni az hívságos dolgokat, melyek csak nevetségre méltók. Az igazsághoz is hozzáfér az nevetség, mert víg: és illik, hogy az ő ellenségivel néha játszék is, mivelhogy bizonyos az győzedelemrűl és bátorságos."
VálaszTörlésPázmány
előbb utóbb minden költő rájön hogy az írásnak semmi értelme
VálaszTörlésaz alkotás a rombolás álcába bújtatott anatómiája
állítólag egyfajta jóindulatú agresszív megnyilvánulás
a nyomokban még embert is tartalmazható tákolmányok felé
oscar wilde szerint természetesnek lenni a legnehezebb póz
azt russel óta se kérdi senki mért jobb lenni mint nem lenni
a psziché szörnyű haragja fétispartikon cirkulál
ahol a kosztümös-öltönyös résztvevők kis húsdarabokat
vágnak ki egymásból és késsel-villával illedelmesen
csevegve elfogyasztják
a társasági élet egyik formája a társasági halál
a hullákat nincs hova temetni már nem férnek el egymás tetején
a szeméttelep pedig nem veszi be őket
mondván a legmérgezőbb anyag az emberi anyag
és igaza van
a reklámok többé nem a fiatalság kultuszát sugallják
az élet a halálhoz hasonlóan sokba kerül köztes megoldás kell
az új horrorfilmek legmenőbb főhőse ted bundyra hajaz
élő húsba harapás de az áldozat megölése nélkül
az esküvőkön drága gyűrű helyett ujjat cserélnek a felek
miséken adományul vért fecskendeznek a perselybe
húsvétkor az egykori nyúlra emlékezve tapsi füleket tálalnak ebédre
a mikulás ruhát cserél nehogy vérszemet kapjanak a gyerekek
nincs többé karácsony
kötetben: Nekromantika
Valószínű minden eszmerendszer jellemezhető egy-két szóval. A liberalizmus a szabadsággal, a kereszténység a szeretettel. Csak azt ne higgyük, hogy utóbbi kevesebb problémát vet fel. Nem szeretünk mindenkit, ez képtelenség. Itt is, ott is - az irányultság a döntő. A szamaritánus történetet azért szeretem, mert nem kér tőlem lehetetlent. Csak amit bármelyik jóérzésű ember megtenne.
VálaszTörlésKereszténység és liberalizmus nem ellenségei egymásnak. Sőt, Jézus volt az első liberális: aki az egyént, az egyéniséget kiemelte a szürke tömegből. Az első művész. Aki király volt a maga teremtette világban, és magához emelte, aki vele tartott.
Van, aki szabadulni akar a kereszténységtől, a hamis próféták miatt. Hamis próféták voltak, vannak, és lesznek. Tőlük kell elhatárolódni.
Mennyit érsz?
VálaszTörlésAzt csak az idő, azaz Isten
Dönti el úgyis
Petőfi Sándor
VálaszTörlésRespublika
Respublika, szabadság gyermeke
S szabadság anyja, világ jótevője,
Ki bujdosol, mint a Rákócziak,
Köszöntelek a távolból előre!
Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes átkozott neved van,
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban.
Most hódolok, most üdvözöllek én,
Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,
Ha a magasból ellenidre majd
A véres porba diadallal nézesz.
Mert győzni fogsz, dicső respublika,
Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
Miként egy új, de szent Napóleon
Elfoglalod majd a kerek világot.
Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
Melyben halálos vésznek kardja villog.
Te lész a győző, a diadal-ív
Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton
Akár a vérnek vörös tengerében!
Szeretném tudni, ott leszek-e én
A győzedelmi fényes ünnepélyen?
Vagy akkorára már tán elvisz az
Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? –
Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
Barátim, emlékezzetek meg rólam...
Republikánus vagyok s az leszek
A föld alatt is ott a koporsóban!
Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
Siromnál éljent a respublikára,
Meghallom én azt, s akkor béke száll
Ez üldözött, e fájó szív porára.
(Pest, 1848. augusztus.)
Ez egy igazi Petőfi vers. Lendületes, szenvedélyes, ma is érvényes a mondanivaló. Vajon miért lájkolták olyan kevesen a fészbukon? Félnek? Mert Petőfi a respublikát élteti? Nem szeretik, nem trendi most Petőfi? Ez nem a legismertebb Petőfi versek közül való, még ha elemzés tárgya volt is, ahogy azt a neten láttam. Én mindenesetre örülök, hogy rátaláltam erre a mondanivalóját tekintve napjainkban Magyarországon nagyon aktuális versre, ami szerint forradalom, modern államformára való törekvés is zajlott 1848. március 15-én.
TörlésCsak
VálaszTörlésVers? Játék a gondolattal
Azonnyomban közölni kell
Amit a pillanat sugall
Ördögarcú szellem visz el
Ámokfutó, rohan a kor
Próbálok lépést tartani
Az álmom: futok hasztalan
Nincs ott csak Patyomkin falu
Ma mindenki olyan izgatott
VálaszTörlésMint a hangyák az eső előtt
Mint a varjak, ha jön a tél
Pedig "tavasz van, gyönyörű" tavasz
"Jót rikkant az ég"
Pálóczi Antal két fészbuk bejegyzéséből szerkesztve, Enyedi filmjéről:
VálaszTörlésTöbbször meg kell nézni ezt a filmet, mívessége, ritmusai, groteszk akasztófahumora és a színészek kisugárzása miatt. Enyedi ösztönösen olyan ősmintát tapogatott ki a tudatalattijában, ott olyan ősférfi ideát őriz - s szerencsénkre azt Morcsányi Géza fiziognómiájában meg is találta -, amelyet a női főhős ellenállhatatlanul szépnek lát. Így a film a hamisítatlan, csak a lazacok vándorlásához, vagy itt konkrétan a szarvasok nászához mérhetően fenséges heteroszexualitás kortárs megjelenítésévé sikeredett.
Az igazi férfit az különbözteti meg a macsótól, hogy míg a macsó mindenáron férfiasnak kívánja mutatni magát s ennek érdekében mindent elkövet, az igazi férfi nem akar férfiasnak látszani. Ő csak egyszerűen - az. Az igazi nőiesség sem akar mindenáron látszani. Elég csupán pillantania. Benedettivel szólva az igazi nő "Mint élelem, éhezőt kereső, csak néz és néz, és napomat kioltja".
E "gender vitás" tartalommal Enyedi nem félt a hálószobából a természet felé fordulni, sőt, egyenesen Morcsányi ősférfi karakteréhez kereste ki a megfelelő szarvas figurát. A Horkai Zoltán állatfarmján először ajánlott bika például azért nem tetszett neki, mert túl feminin volt a megjelenése, bár ez Enyediben talán csak úgy tudatosult, hogy "nem hasonlít eléggé a Gézára". Ezzel viszont nagyon nehéz leckét adott Horkainak, mert a begyakorolt, jól kezelhető szarvasbika helyett Enyedi által kiválasztott - férfiasabb - "Góliáttal" ilyen munkát emberünk még soha nem csinált. A végeredmény azonban Enyedit igazolta, mert a férfi női főszereplők és a szarvasünő szarvasbika páros megfelelői, "a megszólalásig" hasonlítanak egymásra. A film mindezzel a bennünk lakozó, őseredeti férfi/női kép erőteljes újraalkotójává vált.
A filmben csetlő-botló főszereplők végül eljutnak a beteljesedésig - az össze nem szokott, bele nem tanult partnerek félfrigid nemi aktusáig, amelyben a fékezett habzású "udvarias" férfi tetőpontot nem követi, még csak meg sem kísérli követni a tudat bénította női. Az autisztikus lány egyelőre az őt ámulatba ejtő új helyzet pszichés megélésével, lelki feldolgozásával van elfoglalva. Neki már pusztán az érintést magát - ahogyan a pszichológusa erre felhívta a figyelmét - gyakorolnia kell. (Kevesen tudják, hogy a - gyakorol - szó ősi magyar töve, a gyakás, valójában a nemi aktus végzését jelenti.)
Semmi ne legyen tollvonással megszüntethető
VálaszTörlésSe egyetem se napilap se fejed fölött tető
Se munkahely se kapcsolat se online felület
Se tulajdon se egy összeszokott gyülekezet
Legyen kicsit lassúbb minden változás
Biológiai óránk legyen a metronóm
Kedves Szerzők és Olvasók!
VálaszTörlésOlvastam már néhány írást ezen az oldalon, de először járok itt úgy, mint aki megoszt magából egy darabot. Mindenekelőtt köszönöm a bizalmat Marikának, aki évekig kolléganőm, valamint ebédlőtársam volt és akivel máig jó kapcsolatot ápolok.
Egy ideje már unszol, most beadtam a derekamat.
Ez a rövid vers az egyik lavina kicsiny része, amelyeket Marika időről időre akarva-akaratlanul elindít az egyik közösségi oldalon.
Inspirál és többünket magával sodor. Szerencsére mindig épen kijutunk belőle... :-)
Köszönettel:
Steiner Judit
Káoszból Rend
("Válasz-vers")
Zakatol az elme gépe,
Néha úgy, hogy "Sosincs vége!!"
a sok bajnak, félelemnek,
Amit magamnak teremtek...
Ha már minden olyan kusza,
S hasztalan az agyi tusa,
Elfáradtál... ne gondolkozz,
Kanyarodj e három szóhoz,
Ízlelgesd, mit üzen neked:
A csőd-ület,
A gyűl-ölet,
A SZER-ETET!!!
(Biztos fénylik válaszod,
Melyk' a biztos támaszod!)
Örülök neked! :)
TörlésTörékenyek vagyunk, mint a porcelán.
VálaszTörlésSérülékenyek, mint egy mikromérleg.
Sikerült evolúciós hiba?
Becsődölt tanulókísérlet?
Az Isten maga ellen vétett
Azon az utolsó napon?
Akárhogy történt, itt vagyunk.
Bár nincs belőle sok haszon.
oktalan állat éhe ha lobban
VálaszTörlésbámul a sóvár ösztöne kékül
vér tolulása lángja patakzik
fordul a lélek ablaka végül
Egy változat
VálaszTörlés(javítás, játék?)
Oktalan állat éhe, ha lobban, bámul. A sóvár ösztöne kékül.
Vér tolulása árja patakzik. Mozdul a lélek ajtaja végül.
Apolinaiere: Búcsú
VálaszTörlésA hangaszál mostantól enyém
ősztől kaptuk a parte cédulát
sodródsz bárhová, sohse felém
hangánk korát lélegzem én
míg öltik az utolsó ruhát.
Fordítás Kerek Gábor
mondd van e pénzed?
VálaszTörlésrózsád a dombon?
házad a rózsadombon ?
mondd van e valutád?
pénzhez szolgád?
szolgád a pénzhez?
mondd van e érdek
amiből élsz
és amit hozzád mérnek ?
A politika mindent áthat
VálaszTörlésNincs sok helye a tudománynak
Valahogy minden értelmetlen
A politika mindent elnyel
Megtehetném hogy negligálom
Ott a politikai lábnyom
Megtehetném hogy elfelejtem
Elém áll és azt mondja ó nem
Integritás
VálaszTörlésA bőr megvéd a külvilágtól
Sérülékeny, mégis védelmet ad
Szem száj orr fül Egyéb nyílások
Biztosítják a kapcsolatokat
Mert nem izoláltan létezünk
Nem utasítunk el minden hatást
De nem adjuk fel teljesen magunk
Alapvető az integritás
Mert minden ebből táplálkozik
Nincs ennél semmi fontosabb
Lehetnél hordószónok itt
Legyél elsősorban magad
Sejtjeink körül az ősóceán
Közegében az idő megáll
Londonban hej, van számos utca
VálaszTörlésÉs minden sarkon van egy terrorista
Így múlnak el az emberségről az álmok
Ablakot keresnék, de nem találok
A csend is lehet gyász De ez nem az volt
VálaszTörlésCsak félelem volt tettenérhető
Hogy a "tábor" kilök magából
És nem lehetsz többé már menő
Hogy szabályok kötnek mit lehet
És mit nem nyilvánosan bevallani
A hétköznapok frakciófegyelmét
Is be kell tűzön-vízen át tartani
Lehetsz másé, már nem érdekel,
VálaszTörlésfelperzselt a hozzád tartozás.
Rőt tüzében évek égtek el,
engem szült magamból a hamvadás
Fák alatt,fű között
VálaszTörlésvalaki megkötözött .
Elhagyott,otthagyott
mindent rám hagyott.
Eljön majd a feloldozás,
kértem én is.
Elhozzák?
Ha nem,majd én elhozom.
Mert nincs olyan hogy értem,
itt mindent,mindenki csak
magának hozott.
Ne kérd,én se kérem
feláldozni a semmire,
nem fogok.
Nehéz hinni,
mert néha éhezel, szomjazol
és az ember
ilyenkor kezd remélni
és mindet feláldozol.
Archaizáló
VálaszTörlésHalj meg időben! Így többen hallhatják majd temetési beszéded, mellyet, mint egy brosst szellemkebeledre kitűzhetsz.
A számok soha nem relevánsak
VálaszTörlésHa éppen ideje van a gyásznak
Legyen egy oldalnak jellege
VálaszTörlésAhogy egy embernek jelleme
Ahogy egy embernek szelleme
Legyen egy oldalnak jellege
Legyen egy embernek oldala
Másik emberhez jó szava
Ahogy a dalnak dallama
Legyen egy embernek oldala
Legyen a szónak szelleme
Ahogy az embernek kelleme
Ahogy az embernek jelleme
Mert ilyenformán kellene
A hazugsággyáros című (Lions Gate) filmből:
VálaszTörlésTudni kell, hogy kinek írunk. És tudni, hogy miben vagyunk jók. Lejegyzem, mit tesznek az emberek, kitalálom, mi érdekli őket, és leírom. Ezért olyan, mintha ők mesélnék el. És tudják mit? Ezek a cikkek is nyerhetnek Pulitzert.
Csék
VálaszTörlésCsacsognak a csacsogók
Kulacsvízből locsogók
Isznak
Csecsemők a bölcsőben
Extázisban csörgetnek
Csörgőt
Csámborognak a csángók
Csumáznak és csomókat
Kötnek
Csetelnek a csetelők
Cseteléstől csecse nőtt
Mindnek
Ma van a csók világnapja
VálaszTörlésAki kapja aki adja
Energiát nyerjen tőle
Legyen boldogsága őre :)
Arany János mondta idős korában, amikor megtudta, hogy a Toldi kötelező olvasmány lesz, hogy „Úristen, ezentúl magyar ember nem fogja élvezettel olvasni!”
VálaszTörléshttp://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/a-szunetben-szuneteljen-a-tanulas-is
Nagyapám idézett először a Toldiból:
Összeszedte Toldi roppant nagy erejét,
S megszorítá szörnyen a bajnok tenyerét;
Engedett a kesztyű és összelapúla,
Kihasadozott a csehnek minden újja.
S mint mikor tavasszal, ha lágy idő fordul,
A házak ereszén a jégcsap megcsordul:
Úgy csordult ki a vér minden ujja végén,
Elszörnyedt a bajnok Toldi erősségén.
Megszorította erősen a kezemet, én meg nevettem, rázogattam, szörnyűlködtem.
Amikor megtanultam olvasni, első olvasmányom volt. Benedek Elek összegyűjtött meséi A Világszép nádszálkisasszony és a Többsincs királyfi is csak később következtek.
A Toldi mindennapjaim része volt. A fürdőszobában kinyújtottam a fogkefét, és mondtam édesapámnak: milyen erős lehetett az a Toldi Miklós, nekem még a fogkefe is remeg a kezemben. Amikor a szomszéd lánnyal összevesztem, azzal próbáltam visszatámadni, hogy majd elbánna veled Toldi Miklós.
Később a balladáit szerettem. A Vörös rébék és a Tetemrehívás voltak a kedvenceim.
Elszomorító látni a dagályos pályázati kiírást, és egyáltalán, ahogy lépten-nyomon a figyelmünkbe ajánlják, mintegy szembefordítva a mai írókkal.
Arany balladái ma is modernek, legjobb barátja a lázadó Petőfi volt. Fia az első magyar liberálisok egyike.
Mást érdemelne.
(fészbuk bejegyzés)
VálaszTörlésA zene(70's) es a sult krumpli ize visszarepit tinedzserkoromba ahogy egyszer ebedelunk gero marci es dorka meg hugom egy nyari rekkeno delelon az arany janos utcaban emlekeim biokemiai folyamatok amik mukodedsbe leptek a legutobbi percepciom (izleles hallas tapintas) szerint
Valaki letiltotta a legutobbi bejegyzesem ami arrol szol h
a zsido izrael beallitottsaga megegyezik az antiszemita magyarorszageval - hurra mar nincs messze a vege
szolj igazat es betorik a fejed roller coaster baby -
legalabbis rassszizmus tekinteteben -yeah nazi (sic) israel baby hooo..
ami szegyen mind a ket fel reszerol es pipa vagyok ha ezt nem lehet kimondani
A homerseklet 29 fok C reggel kilenc
szélesség 32,08 hosszúság: 34, 78
paratartalom kozelit a 80%hoz
kozelit SOROS miatt
A pokolba sincs sokkal rosszabb klima
Ooo yeah
Israeli rasszimus ekvivalens a magyarral girl baby yeah hoo..
Cseberbol vederbe lucky i am
Tsss..
Piros, valamikor a XXI. század elején, március hónap idusán városnézőbe vittem az akkor éppen reám bízott csemetéimet. Parlament környéke volt az úticél. Valami klassz programot terveztem, ám minden magasztos eszmeiséget ezzel kapcsolatban hiteltelenné tett az elképesztő mennyiségben jelenlevő kutyaszar. Az első 150 kupacnál mégcsak ejnye- bejnéztem és házi anekdótázásban ádtam elő a kutyát sétáltattam zacskóval, kisseprűvel, lapáttal történeteimet, de lépésről lépésre szarosodott előttünk a köztér, a park, a járda...és beborított már mindent, a gondolataimat is elfoglalta, emiatt szomorú lettem, vagy dühös, gyakorító képzővé szarosodott bennem a szó: kutyaszar, aztán - valszeg- egy vidéki származású csoport a parlament holléte felől érdeklődött. Gondolkodás nélkül fututtam segítségükre: A 987. Kutyaszar után forduljanak jobbra...Nem igaz, hogy nem tűnik szembe! Mindenki látja, érzi, tudja. Csak nincs náluk zacskó, seprű es lapát. Pedig fel kéne már végre számolni ezt a rengeteg szuarét...
VálaszTörlésIlyen nyügös voltam és boldog a nyügösségtől meg a melegtől és az új fajta izzadtságtól ami ellep már nem is emlékszem pontosan miért csak belekostoltam az ajándék konyak italokba és a hazai izbe és délután ötre mentem is a moszkvára r.el találkozni mert nincs ideje hétvégén és látni akar előtte és vigyorogva vártam az óra alatt ami alatt olysokszor ha nem is ez volt konkrétan az az óra és a nyári meleg is más volt mint a nyári melegek máskor és máshol és aztán mentünk tovább a nagy világból a zárt helyiségbe (majd világ helység megint stb) ahol ételt adnak ha kiválasztod és értéktelen színes papirokat adsz cserébe amiknek a szineit időnként változtatják hogy ne lehessen könnyen megfeleltetni absztrakt fogalmakkal és r. azt mondta ideges vagyok és adom a felháborodottat pedig a legjobb szándékkal álltam a dologhoz (közétkeztetéshez) mégse voltam elégedett lehet csak mert vágyaim voltak és azok sose teljesülnek - a vágyak erről le kell szokni ha el akarjuk érni a nirvanát közbülső állomásként elégedjünk meg a panasszal majd a panaszra érkezett válasz reakcióval esetleg vágyaink célját tereljük és együnk egy szelet piritost egyénieskedő feltéttel elégitsük ki szervezetünk szerotonin igényét kertben nyiló terményekkel és mosolyogjunk vissza a napra hagyjuk hogy a harmat megmosdassa arcunk lépjünk tovább patogtassuk labdáink a köveken
VálaszTörlésAz emberi érzelmek nem képezhetik trükkös játszmák több ismeretlenes egyenletrendszerének kikalkulálható, vagy megfejtendő kód-és jelrendszerét.
VálaszTörlésSzeretés vagy van, vagy nincs. Nem osztható, félbe nem vágható, el nem nyomható, le nem szerelhető egyértelmű lélegzet-verbum. Valahol erősíteni kell a másik felé. Ha a cselekvéssor bizonytalansági tényezők miatt elmaradozik, késik,- a túlsó part belealszik a várakozásba, vagy feladja azt. Az ott bent ugyanúgy működik, mint az ott kint: támasztékot keres, ha nem találja,- meginog és elindul a stabilitása bizonyos kapaszkodóit megkeresni.
Dr Kocsis András (1919 - 2013)
VálaszTörlésŐszike (Az őszikének)
Miért hazudsz, szép kora őszi verőfény?
Május kék egét fested fent az égre,
Pajkos gyerekként vakító fényt vetítesz
A szembejövő autók üvegére.
Délibábot is lebegtetsz az úton,
Hogy azt hitesd el: vége van a télnek,
S hogy odafent a darukrúgatások
Soha nem látott szép tavaszt ígérnek.
Nem tavaszt hirdetsz te, őszi szép verőfény,
A darukrúgatás is csak búcsúzó ének.
Északnak nyílik a darvak V-betűje,
De a csapat délnek száll, sajnos, délnek.
A beképzelt férj:
VálaszTörlésHát ezért vagyok oly annyira törődött!
Csodával kidobva ütődött gyümölcsöt.
Mert a nappal én is felkel
VálaszTörlésMikor már eleget - - jártam iskolába
Iskolába
Iskolába
Besoroztak egy nagy gyárba
Besoroztak egy nagy gyárba
Egy nagy gyárba
Szép nagy gyárba
Eljártam abba a gyárba
Eljártam abba a gyárba
Minden reggel
Minden reggel
Mert a nappal én is felkel
Mert a nappal én is felkel
Aztán este
Aztán este
Lefeküdtem vele este
Lefeküdtem vele este
Reggel megint
Tettem - vettem
Az új napot ha szerettem
Az új napot ha szerettem
Vígan mentem be a gyárba
Nem bántam ha kalitkába
De amikor nem szerettem
Csak zordonan tettem-vettem
Liftezett a gyomrom föl-le
Irtóztam a zsúfolt busztól
Mikor éppen nem szerettem
Most hogy már négyöt napja együtt élek egy koromfekete kismacskával akit a sors elragadott az anyja mellöl és nekem kell instant macskatejjel szoptatni meg tisztába tenni megtanitani vadászni és dorombolni hogy felkészülhessen a ianus arcú utcai életre rá kell ébredjek hogy a zsidó macskák pont ugyanolyanok mint a magyarok extrapolálva lehet minden macska egyforma és minden ember állat ugyanolyan: kapar a cici után és ha nem érted meg miért nyávog bepisil az ágyba
VálaszTörlésHANGULATBÓL HANGULATBA
VálaszTörlésNehéz hét után ólmos fáradtan, agymosottként, érzelmileg kifertőtlenítve huppantam le az ülésre s csak néztem kifelé a két, egyre keskenyebb kis résen... a színek kifakulva...
"Holnap megyek vizsgálatra... Viiizs-gááá-laat-ra! Hát nem hallasz??!" - kérdezte feltűnően türelmetlenül az előttem ülő, fülét a mobilra tapasztva.
Nem..., nem hallotta, s talán még ő sem a saját hangját - de hisz ordított a busz - a motor olyan hangos berregéssel küzdött a sebességgel, hogy az már merénylet volt a hallójáratnak.
A máskor csendes harmóniában, hang nélkül vagy épp halkan duruzsoló, mostanra azonban valahol ki-kilazult alkatrészek mérgesen egymáshoz csapódtak, mint asszonyért vívó lovagok.
A sofőr kereskedelmi csatornazenére bólogatott.
Fiatalok lazán, gondtalan-hangosan adták át magukat élménybeszámolóiknak.
Egy kisgyerek üvöltött bánatában-fájdalmában.
Jobb felső sarkát kiszabadított plakát vibrált a huzatban idegesen.
A nyitott ablakon át beszűrődött az utca hűvös, esti moraja... egy autós észveszejtve dudált, egy mentő sírva elszáguldott...
Zakatolt a fejem... Hol vannak a gondolataim??
Páran füllhallgató mögött, védett kis világukban lebegtek... Kerestem az enyémet, jaj, hova tehettem...
Gomb, nyomás - zsibbadtan leszálltam a cél előtt.
A hazaúton, a lassú nyugalomban, a puha csöndben lépegetve, a szívem ritmusára s az éltető levegő áramlására figyelve egyszer csak újra megtaláltam arcom mögött a saját hangomat s a színek világomba lopva visszatértek.
MEGÉRKEZTEM...
Mint tortán a cukormázat
VálaszTörlésÚgy szeretlek, majd megeszlek
De ha egyszer megharagszom
Kerék alól ki nem veszlek
Grànátalma tisztitás mennyei meditativ tevékenység. Levágod a szárat és a másik felén az elszáradt csészeleveket egyenesen majd négy hosszanti metszést ejtesz a héjjon minek mentén könnyedén megfelezed majd negyedeled az érett gyümölcsöt a tevékenység során meggyözödsz róla hogy a mindnyájunkat utolérő entrópia rohadás halál nem végzett a kiszemelt példánnyal feketévé nem kivánatossá téve a belsejét. Aztán következik a szemezgetés. A vérvörös gránátalma magjai szinte maguktol peregnek ki a héj és a fehér elválasztó rétegek közül csak utat kell nekik nyitni felszabaditva öket hogy a tálba hulljanak. Ez idő. Hasznosan tellő másodpercek percek peregnek az ujjaid között: jutalmul édes harapás oxidánsok és vitaminok a szevezetbe jutva azok épitőkövei és mintegy mentális megtisztulás mire végzel mind a négy negyeddel. A konyhai hulladékot még eltakaritod és keresel egy kiskanalat hogy jutalmad végre magadhoz vehesd
VálaszTörlésSzemek
VálaszTörlésSzemem nyitva, szemlélődöm,
Szembe jönnek szemtelenek.
Szemet vetettek, hogy szemet
Szemem szúrva szemezzenek.
Szemet szemért, szembe mondom,
Csukott szemmel hová néznek?
Személyesen szemetelve
Két szép szemért hunyok szemet.
Lesütöm a szemeimet,
Ha szembesít a valóság.
Lelki szemmel találkozni,
Az szemen szedett igazság.
Lezárnák a szemeimet?
Ki is nyomtak már szemeket?
Elém vetett ócska szemek,
Halomba gyűlt szemetek.
2017. 10. 26.
Átirat Zsuzsanna Grande Tengeri szivacs című verséből. Forrás: dokk.hu
VálaszTörlésSzivacs vagyok, hínárok között.
Testemen átszűrt, zavaros jelennel.
Mocskos, színes halak és moszat -
Átfolyik rajtam az opálos tenger.
Keresztülhalad rajtam, csak úgy,
Mocsok és zagyva, hínár és moszat,
Testemen átszitál a tenger,
S akad benne, ami fennakad.
Fennakad, megtelepszik bennem,
Igéket ikráz a szövetekben.
Nem tisztem a mentegetőzés. Kevés nálamnál lelkiismeretesebb embert ismerek. Aki ismer, az tudja, aki nem, annak hiába is bizonygatnám. A hétfő és a péntek a legsűrűbb napom. Délután négy gondozott, egy kemény, időigényes etetés-tisztába tevés, kiültetés. Úgy 100 kilós néni saját erőmre hagyatva...Mentális segítségnyújtásos beszélgetések után kisebb házi feladatok: mosó és száŕítóprogi, ruha le, ruha fel, söprögetés, csekkrendezés...úgy negyed hat lehet, rohanvást a patikába, fontos antibiotikum T-nak, hétfőig nem várhat a dolog. Éppen idő van, ünnepség a Kúriában, gyülekezeted lelkipásztora Klébi-díjas, gyors gratula, haza, ám az elindulni újra szónáĺ már beájulsz...Hát ezért
VálaszTörlésPaterson
VálaszTörlésMég a végére se értem és
már alig várom hogy másodszor
lássam vagy harmadszor
mint a szellemkutyát amiről
azt se tudom hogy hányszor
néztem meg de néha elfog
az a hangulat hogy látni akarom
leülök a tévé elé miután megkerestem
kiszedtem a dobozából és
betettem a videóba megvártam
hogy az a különös nyüszitő hang
elmuljon mert a kazetta visszatekert
megnyomom a gombot a távkapcsólon
Nem is tudom hogy hányszor meg hányszor
Sose olyan mint legelöszőr de mindig jó
Szeretem az inzerteket a zenéjét a
szinészi játékot a mondanivalóját
és a hangulatát a humorát hogy
nem több mint ami (sem kevesebb)
és remélem hogy mire ez a film is véget ér
találtam egy újabb darabot amit
láthatok kétszer háromszor majd
végül annyiszor hogy már
magam se fogom tudni hányszor
de egyelőre ez még persze
nem biztos
amig a végére nem érek
Megyek fojtatom
(Rendező Jim Jarmusch)
Idol
VálaszTörlésGyötör ami áldás lehetne
köveid utánad csoszognak
a beszivárgó bűnözőkkel
a bitangok itt összefognak
jövendölnek boldogabb jövőt
rózsaszínű lesz nem sötétebb
ország nevében nép nevében
hiteget gyalázatos érdek
zsarnokod egyenként kínálja
híveidnek méregpoharát
retteg végzetes szabadságtól
már fején érzi a koronát
márványtömbök licitje zajlik
már csak véső és kalapács kell
kenyérkereső szolgamunkát
mától bálványfaragás vált fel
Nem mindegy
VálaszTörlésNem mindegy, bizony ám,
Öntik, avagy hordják
Hozzád, netán tőled
Viszik el a mannát.
Légy kész az áldásra,
Ahogy bizalommal
Lepereg az átok.
Örülj szerelemnek,
S becsüld a barátot.
2017. 11. 23.
karácsonyfafüggő (átirat)
VálaszTörlésa konyha hideg a hó szinte bársony
két öregre ma így nyit karácsony
tűnődve ülnek kint összegyűlnek
madáretetőben a cinegék
hangjukat éhen alig hallatják
az óra itt már előre nem jár
kilincs sem mozdul nincs út a szívhez
az angyalok is elmenekültek
a konyha hideg a hó sem bársony
két kis öreg már mint alabástrom
plakáton fénykép eltűnt segítsél
e megkopott két szó csüng minden fán
Anno
VálaszTörlésA tiberias-tó tükrében egy lágy hullám festette vízbe fúlt
asszony. A vétkező magdalai Mária, kiben a bűnbánat
száztűi zsibbasztó szívfájdalmakkal vonták vissza az arci pírt.
Az idők, mint csaholó vérebek takarodtak el a feledés sötét bugyraiba.
hiszed, vagy sem, a Magdolnának nevezett, melyből hét szellem ment ki,
Jeruzsálembe tartván, Jézus lábait illatos olajjal keni, és hajával szárítja...
Fenyőerdőben jártam
VálaszTörlésSok kivágott fát láttam
Levelük hullajtották
Később meleg szobákban
Hullajtják majd nálam is
Üveggömb az ágain
Pillanatnyi csodaszép
A pillanat sokat ér
Sokat ér
Mai Betlehem
VálaszTörlésA dizájner drog olcsó
A füstölt lazac drága
Mi a különbség köztük?
Semmi különbség drága
Mindkettő szimbólum csak
S mind a kettőt utálom
Legyen az álom élet
S legyen az élet álom
Hogy elmerüljünk egy nagy
Közös tudattalanba
Ahol a koldus úr és
Ahol mindenki balga
SZÉP ERNŐ
VálaszTörlésNincs jég
Megint nincsen jég a ligetben
A tavon
Nem korcsolyázhatunk mi ketten
Karonfogvást, ó angyalom.
Undorító,
Hogy nem tud befagyni a ligeti tó.
Én azt hiszem, az a titka,
Hogy a víz tejjel van hamisítva.
Alkalmi vers 1919
http://mek.oszk.hu/14000/14029/14029.htm#431
Ha a szabályos utat nem bírod
VálaszTörlésKeress szabálytalant.
Mindkettő egy célhoz vezet,
És a cél fogva tart.
És ne hagyd eltéríteni
Magad; csábítanak
Majd, mint a kis tolvajt, Abut,
S emelkednek falak;
Óriás pókok jönnek - ne félj,
Késed elmetszi majd
A pókot tartó fonalat,
S míg nézelődsz, mi az,
Ami még igyekszik feléd,
Tán észre sem veszed,
Fenn vagy a meredély tetején,
És ott a buddha-szem.
A filmben az istennő mindentlátó szeme szerepel. Az istennő szobra hasonlít a Buddhát ábrázoló szobrokhoz. Így maradt meg bennem, ezért került a versbe buddha-szem
TörlésGyöngyök rezegnek
VálaszTörlésÖrökzöld fűszálakon
Kerítés körül
Fűben hullt levél
VálaszTörlésezüstös rácsok rabja
zöldje zárt karám.
Leltár csigavonalban
VálaszTörlésA napokban döbbentem rá, hogy az asztalomon kaotikus rend uralkodik, méghozzá csigavonalban. Bár első ránézésre fertőnek, kuplerájnak tűnik, de mégis van benne valami művészi kompozíció.
A csiga szarvánál kezdődik az ízelítő. E rávezető elején csokispapírok díszelegnek egészen a radula tájékáig. Innentől – ahogy az ábra is mutatja -, az egyéb rágcsák kategória helyezkedik el. Ezt követi az a terület, amivel az előbbieket, tehát a csiga fejét szoktam leöblíteni: az öblögető zóna. Ez egy vizes csoport, ami egészen a csiga farkincájánál található. A csigaház ajtaját egy szem derékszög vonalzó alkotja (csakhogy mégis legyen nyoma a tanulásnak). Az előszobában szám szerint 10 db beazonosíthatatlan IZÉ pompázik, csodás összevisszaságban.
A csiga fénypontja a centrumban, tisztán és bepiszkíthatatlanul tündöklik a májmétely rengetegben: A nyelvtan tankönyv.
Curriculum Vitae: a szájüregben
VálaszTörlés2017. 09.09.
18.30.59 - 18.31
Még egészen aprócska baktérium voltam ideérkezésem idején a magam 1 mikrométerével. Ám ahhoz, hogy ilyen jelentős sikereket érjek el többedmagammal, fehérjeburok bizsergető kalandokon mentem keresztül…
A teljes bélrendszer megfertőzése kezdetén még egyedülálló pylori baktérimként kerültem be a szájüreg baljós falai közé. Egyesek azt mondják, ezt csupán a nem megfelelő higiéniás körülményeknek köszönhettem, DE: bizton állíthatom, hogy ilyen minőségi munkára csakis, és kizárólag ÉN lehetek képes!
A szájüreg rideg és barátságtalan területnek számított, mielőtt beköltöztem: igazi jégverem. Ám a kezdeti 37 oC-ból egy kellemes, nyári estét (kb. 40 oC-ot) varázsoltam.
Mihelyt beléptem, a távolban egy gigászi cseppkővel találtam magam szembe, ami majdhogynem elfedte (a nálam sok-billiószor nagyobb), az alatta elterülő vérvörös szakadékot. Jobbról – balról fehér kopár sziklák szegélyezték, bár a fenti oromsoron egy-egy szénfekete szántásban sorstársaim sorakoztak. Alattuk csintalan rónaság hullámzott, és csillapíthatatlanul úszkált az óceán kellős közepén.
A kedvenc szaporodási helyemmé (a barlang egyetlen elfogadható része) a szájpadlás nyálkahártyája vált. Így 1831 – kor bevetettem magam és megkezdtem az osztódást.
Ui.: A falósejtek támadása miatt kétlem, hogy
képes lennék folytatni az önéletrajzomat.
A végtelen időre
VálaszTörlésAzt hittem semmi,
és tényleg,
amit hallok: minden.
A dolgok kettős
oldala rímel.
Jobb volna hinni,
vagy bátran várni
igent, határozottat.
Ahogy a visszhang
nyújt kapaszkodót,
amikor elárul
a néma vallomás,
a letagadhatatlan,
a belső. Sima
úton is van olykor
egy-egy döccenő.
2018. 01. 31.
Ma csak vegetálni akarok,
VálaszTörlésAhogy a növények, a fák;
Csak járjon át a puszta létezés,
Levelet hajtsak, mint ez a faág;
Csak keringjen bennem a vér,
És keringjen bennem a nyirok;
Csak ki és belélegezzek,
Csak működjenek bennem a hormonok;
És ne gondolkozzak semmin,
Csak annyit észleljek, hogy létezem;
Csak csak csak ennyit,
És hogy minden élő lélegezzen velem.
Az átélés túl sok időt vesz el
VálaszTörlésNincs energia a gondolkozásra
Vesd a tekinteted egy pillanatra
A virágot lépő lányra
'Szivük izzik, agyuk jégcsapos'
A kettő együtt nem megy
Horoggal összekapcsolódnak
De kell hozzá két külön ember
Legyek csak spanyol asszonánc
VálaszTörlésLegyek könnyed mozgású tánc
Legyek sor végén tiszta hangzó
Trubadúr hangszerén románc
Megint úgy ment el valaki, hogy alig ismertem. Még a fészbukon is alig. És mert ilyenkor több szó esik róla, az ember rájön - mulasztás volt.
VálaszTörléshttp://www.litera-tura.hu/jagos-istvan-robert-versei/
Fundy öböl
VálaszTörlésCsak egy öböl, az ár-apály
Attól még működik;
A vízszint húsz métert apad,
S újra égig szökik.
Ha szétnézünk, akadnak még
Körülöttünk csodák -
Visszaforduló vízesés,
Lappangó energiák.
Akinek lassan esik le a tantusz
VálaszTörlésAzt tudja megijeszteni a krampusz
A hal
VálaszTörlésTalán a hormonok miatt
Én más vagyok de kit zavar
Rükvercben menni nem tudok
De víz a lét s vagyok a Hal
Mint a halak úgy létezem
Nem a horoszkópom szerint
Mélytengerbe úszom le majd
Felszínre érkezem megint
Hogy más mit érez nem tudom
Hogy mit gondol nem érdekel
Hagyjátok magamnak magam
Aki saját nyájat terel
Aki saját nyájat terel
S nem érdekli más mit csinál
S nem érdekli más mit csinál
És csak Istenhez esdekel
Madaras haikuk
VálaszTörlésEmberi szavak
fölött kimondatlanul
ragyog egy könnycsepp
Súlyos madarak
verdesnek lustán bennem
Háziállatok
Milyen régóta
tart már fénytelen munkám
Szárnyam vonszolom
Összevérzi az
égi világot meglőtt
madaram szárnya
Fent héja kering
Körözés alatt álló
ürge menekül
Az én agyam most ellenáll
VálaszTörlésMinden külső hatást kizár
Bunkerben ólomfal vagyok
S csak hallgatok, csak hallgatok
Legalább két személy vagyok
VálaszTörlésAz egyik soha nincs jelen
A terhet a másik viszi
De nincsen benne sérelem
Külön vágyak, külön hitek
Kettő erős személyiség
Néha kerülgetik egymást
Néha mintha megértenék
Nincs kedvem írni, olyannyira nincs, hogy egy egysorost sem szeretnék összehozni és mosolygok, állati lusta vagyok, pofátlanul félresöpröm a papírt és nem írok... Azt vettem észre, hogy a fények, a színek az árnyak, a léptek a csendek... vonzanak a formák, akár egy jó fotó, vagy egy festmény alakjában, két órán át néztem, elemeztem, élveztem, éheztem tegnap Rodin vázlatait, ma Anisch Kapoor tükör gömbjeit és utána Magdalena Abakanowicz a lengyel nagyágyú textilszobrait a red abakant, és a zöld abakant. Modigliani portréinek a szemeit szeretem, az íveit, a vonalait, az arcizmokat, azokat az érdekes dolgokat, amit elmagyarázni nem tudok, ahogy áttűnik a fény egy nem szimmetrikus arcon széppé téve azt. Tudtad, hogy a szimmetria milyen fontos dolog az érzelmeinkben? Imádom a fészen párosítani a színeket, mondjuk a pink árnyalatait Klee képein, egész hideg rózsák ezek, olyanok, mint az én kedvenc virágom a David Austen rózsa... És ugyanígy felteszem a fészre különböző stílusokat. A fotók? Az csoda, egy zsidó hegedülő gyermek cipőjét 10 percig néztem... Beleégnek ezek a harmóniák, amelyek olyan más világok, a tudatomba, és lusta nagyon lusta vagyok megírni egy prózát. Sokkal szebb, amikor csend van, és én reprókat nézegetek, úristen a való életben ezek ezerszer többet mutatnak, mondanak. Festeni fogok vajon, vagy fotózni, esetleg agyagozni, vagy kitör belőlem a csend a szín, a harmónia, a zene, hogy egy versben öltsön formát magára? Hangosan nagy ívet és ritmust leírva?
VálaszTörlésA kis hülyék itt tombolnak az ablaktáblák elött. A zöldike rigó megyvágó stb az egész csapat. Kopogtatják a csörüket a fém grillasztalon meg a szines magán térköveken a halott dióhéjak között. Anya minden reggel rátapos négy dióra a kövön és kiszórja nekik az asztalra. Az azért számit ebben a márciusi minuszban a kopasz diófa árnyékától fázva. A piritó nagy kiúgrására várok hogy jelezze kész a kenyér. A bartók rádióban épp a jól ismert kánkán záróakkordja csendül hogy majd a bemondó rám cáfoljon és valami más néven szólt. A hírek következnek: az időjárásra tekintettel a kormány hidegedőket nyitott a rászorulóknak de nem jönnek inkább megfagynak mire a kormány vállat von ő mindent megtett. Én elforditom a müanyag kilincset és kilépek a kertbe. A sport feliratos müanyag papucsomra nehezedő hetven kilóm elég a dióhéjának hogy szétroppanjon a mezitlábas lábom alatt. És most hogy állva megettem a piritost itt ülök a konyhaasztalnál és lesem hogy elöszőr a rigó és valami különös repülő tornasorban a többi madarak is leereszkednek hogy fogyasszanak a dióbélből
VálaszTörlésMa érveket már nem ütköztetünk
VálaszTörlésMindenki a magáét fújja fújja
Követ dobál a "hazaárulókra"
Aki nincs velünk az ellenünk
Hol van a sok régi jó vita
A percre kimunkált programbeszédek
A vidámság a könnyedség a tények
Hol van már az eufória
Azért kis ideig hinni jó volt
Hogy számít hogy hallatjuk lelkesen
Hogy mi döntünk hogy mi majd kézbevesszük
Hogy jó lesz pusztán csak attól hogy hisszük
És csak álmodoztunk könnyelműen
Csak lőre volt bár nem királyi óbor
Legyen ott!
VálaszTörlésMikor is "álltak a csapataink hadban",
erőinket akkor mi vonzotta eggyé?
Aztán hogy omlottunk, hiába is lesték
annyian, bízva messze fénylő csodában.
Múzeumunk nevelt, a Pál utca edzett,
bölcsesség ültetett a nyakába minket.
Töltöttünk magunknak megannyi rossz tesztet.
Okultunk? Kevés a remény s a fedezet.
Romokból főnixként életünk felizzott,
zászlókat vitt velünk tavaszi közös dal,
s győzelmet csaltunk, hisz már annyit szenvedtünk.
Most elkészül velünk az, amit képzelünk?
Feszített izmunk majd a földön marasztal?
Ahol a gondolat, szívünk is legyen ott!
2018. 04. 07.
Amin változtatni tudsz, változtass azon
VálaszTörlésAkkor is ha látszólag ezen nincs haszon
Mert benned játszódik le csak
Még fontos lehet
Valamikor valahol
Lesz egy tervezet
Amibe a gondolat beilleszkedik
És amin mindenki nyer
Csak a gőg veszít
Sejtés
VálaszTörlésPersze, a győzni tudás, az az érték,
vad csata dől vele. Már csak a nagyság mérete izgat.
Hívei álmát hogy viszi mélybe a hadvezető, meg a mondás,
mely diadaltól retten, a sejtést hallani véli:
pürrhoszi volt,
most jön a vég.
2018. 04. 09.
Ne csapd be magad, nem azér
VálaszTörlésDe amazér, amazér, amazér
Ne csapd be magad, nem Elemér
De mér, de mér, de mér, de mér
Somapörkölt
VálaszTörlésKakashúst kívánt a festő Oszkár Kokoska
Sokadika volt kakasölő szent györgy hava
Oszkár Kokoska kakasa nyakát szorította
pedig Galvár Soma íkúja a 140-et súrolta
Kokoska kakasa kinek neve Galvár Soma
kakaspörköltté főtt megette: Oszkár Kokoska
Galvár Soma néhai oktondi kakaska
csontjai fölött felböfögött Oszkár Kokoska
Lépek és falba ütközöm
VálaszTörlésMozdíthatatlan és magas
Nem mossa el a vízözön
Nem porlik el, rám sem szakad
Nincsenek kerülő utak
Ezer csákány sem bontja meg
Lépnék és visszapattanok
Tehetetlenség, nem harag
Ami bennem végigcsorog
Ami rajtam végigszalad
Mert lépek, falba ütközöm
S a falról visszapattanok
Nem árulom el miről szól a rigmus
VálaszTörlésHogy mennyei követ vagy épp antikrisztus
Döntse el az olvasó
Manna az vagy marhasó
Abszurd dal
VálaszTörlésNem félek én semmitől, csak a poloskától
Ami berreg s mint a bolond, lámpa körül táncol
Nem félek én senkitől, az aurám megvéd
Olyan mint egy középkori kovácsoltvas mellvért
Nem félek én, csak attól, hogy a rózsám elhagy
Itt maradok árva rózsa, ki pár nélkül hervad
Meghívó
VálaszTörlésA lakásunk nem palota, pedig háza tíz emelet.
Van benne három kis szoba, radiátor ad meleget.
Konyhájában, nejem szerint, egy személyre szabott a hely.
Hűtőszekrényünk van kettő. Nem is romlik ott meg a tej.
Nézhetünk a Hortobágyra, jó az irány, csak hát messze.
Ablakunknál, évben kétszer, vásározók gyűlnek össze.
Sül a kolbász, szól a zene, a perui indiánok
mostanáig egyet fújnak, fütyülőik nádból Pánok.
Csak a nyarunk, az a forró, áprilisban elkezdődött.
Szerencsénkre a klímával hőérzetünk nem edződött.
Mert melegben úgy járhatnánk, ahogy róla mondják, a ló
vízben fürdik, sajátjában, szegény pára, "gyí, te fakó!"
Mesélnék, de múlt a reggel, gyümölcseim mosogatom.
A teámban kevés tonik, nekik szól a bizodalom,
hogy utána, láthatja, ki az idejét még rá szánja,
asztalomon kemény tojás, körítése köles kása.
Légy vendégem, barátom, ki olvasod a soraimat!
Mulathatsz is, ha a kedved némi emelkedést mutat.
Hiszen kedvből vagyunk bőven, Kárpát-völgyében, magyarok.
Persze, lehet válaszod, hogy sajnos, de most nem akarod.
Nézz csak körül, itt a bőség, néném tegnap ezt bízta rám.
Úgy látja, hogy ilyen jól még soha nem élt kicsiny hazám.
Dolgozni kell szorgalmasan, boldogulhat, aki nem rest.
Legfeljebb majd ösztökéljük a bolondot, a szerelmest.
Kitör az ember mint a vulkán
VálaszTörlésCsodálkozik a pernye hulltán
A dermedt láva fekete
Nem kérdezheted szeret-e
Kihűlt, komor és hallgatag
Mint a kályhában a salak
Akinek szelleme eleven
VálaszTörlésAnnak száma legyen 11
Nahát, a Manchester United vagy a Liverpool
Törléspályán lévő játékosainak a száma is pont ennyi!Ez nem lehet véletlen. :-)
:)
TörlésSzapphói strófa
VálaszTörlésLáva-forró csillagon állok, égek.
Tűz emészt, hát nyúlok a vershez, oltsa.
Fortyogó érc hűl, tüzes ének árad:
megmenekültem.
A barátom volt Mázas, a cserepes
Életéből félve tekint ki, hallgat.
Tüske-ágán karmai vannak, éber.
Ritka kincsét féltve vigyázza, óvja.
Napjai őrlik.
Útra vált most, elkerül árnya engem.
Égi fényút néki kitárul, indul.
Sáragyagból szíveket éget újra,
égi parázson.
Szétfutott már szívdobogásod, Mázas.
Őrfa lettél itt a hegyekben újra.
Botkezemből vissza ne lopjad ágad,
lombtenyeredre.
Őrzöm
Nyurga füst száll, foszlik a kertem, itt hagy.
Elhagy a kedv, szó közepén ül, álmos.
Torkom alján szikkad a gége, vásik.
Gyengül a hangom.
Már a lépés fáj, csikorogva sajdul.
Megsebeztek, vonszol a lábam, elhagy.
Elfogyó perc jut delelőre, dobban
s tűnik is el, de
leskelő vég, vén korom éje holdas.
Férfi-vágytól megszabadultan élek.
Holdas arcát tűnt nyaraimnak őrzöm,
nem hagy el engem.
Tegnap tettem egy kisérletetet a Lajko: cigány az űrben c. film megszemlélésére de húsz perc után kikászálódtam a nyugányból és futottam mert olyan kínosan mesterkélt döcögős rémes poén tengert zúdított hogy nem birtam tovább elviselni és hálásan fellélegeztem a szmoggal tömött karhatalmista igazoltató rendörök csövesek focidrukkerek hipszterek és fáradt átlagpolgárok kipárolgásával teli blahalujza tér levegőjéből mintha svájci tavaszi hegyi mezőre léptem volna ki pedig én láttam már rengeteg borzasztó filmet amit lehetett szeretni és mégis(kezdve néma filmekkel amihez rengeteg türelem kell folytatva lassan kibontakozó remekmüvekkel egészen nézhetetlen b-zs kategoriás filmekig amik nem majmolni akartak másokat hanem saját magukat akarták adni végtelen a lista). Ezen kivül a másik tapasztalat hogy nem tudok csevegni a semmiről beszélés bűvös társasági tulajdonsága ami kezdeti kihagyott években megkopott nálam majd tovább míg eltünt belőlem figyelemre méltó hiányosság és mint a kar nélküli aki teniszpartira indul bájosan csetlek botlok a pályán magamon röhögök mint nevetség tárgyán ennek se lesz jó vége de sebaj vannak azért jó tulajdonságaim: gúnyos vagyok szép dús a hajam és a szemöldököm a vesém remekül ha a májam nem is teljesen tökéletesen funkcionál és a körmöm is átlagos sebességgel nő
VálaszTörlésNézd
VálaszTörlésNézd a hársfasort
Virágzik, s az illatok!
Csak addig, amíg
Angolul született, ezen a linken:
https://allpoetry.com/poem/13922535-Avenue-by-Fűri-Mária
Találtam egy hörcsögöt
VálaszTörlésAki éppen szörcsögött
Minden működés csak látszólag misztikus
VálaszTörlésA nagyító alá kell csak benézni - huss
A titok nem titok és nincs misztérium
Csak a butaságod ami meg- megujul
Csak célzás volt, s bár nem talált
VálaszTörlésMaga a célzás ténye fájt
Nem is tudtam, hogy d'Artagnan élő személy volt. Illetve rémlik, hogy találkoztam már ezzel, de most tudatosult. :)
VálaszTörlésKocsija nem volt se kötete
De összeszedett néhány haragost
Vívogatott időnként velük
Ahogy d'Artagnan-nal kardozott Athos
Az okozatot érzékeled
VálaszTörlésAz okot csak kérdezed
Miért miért miért miért
Mint a gyerek ismétled
Kérdezgeted - mért is ne
Mindig kerül valami
Válasz is ha jó a fül
Nem is kell hozzá kanül
Gregorián
VálaszTörlésUgyan ne félj már mindentől
Ne süppedj bele a bánatba
Csecsemő maradtál csüggsz emlőn
Senkit sem engedsz a házadba
A veszteség ha megvisel
Tudd hogy végtelen történet
Zajlik idebent s odakint
Örökös kántálás ének
Egy folytonos gregorián
Mi ütemesen szól benned
Mint gazdanövényre lián
Hangjai úgy kúsznak feljebb
Araszolnak tovább tovább
Befonnak kívül és belül
Misztérium a létezés
Ami szívedre települ
Nem holy (holi)
VálaszTörlésÚj csúsztatásra ébredek
De nincsen ebben semmi új
Nem tud aki intésre fúj
Túllépni hamis érdeken
Itt a sok új farizeus
Mellét veri: különb vagyok
Úgy szólnék mégis hallgatok
Repülnék innen messze: huss
De egyelőre itt vagyok
Bár cél és eszme oly avitt
S a mozgástér szűk - pókfoci
Nem áhitat van - ájtatos
Nyúlós pátosz fon át meg át
S a citált bible (bájbl) nem holy (holi)
A közvélemény
VálaszTörléscsak a következményekkel szembesült
Amikor már rajta volt az istráng
Veszteségeit csak akkor mérte föl
Akkor látta csak, hogy bepalizták
Hogy napról napra lassan elbutul
Hogy a dolgoknak önjárása megszűnt
Hogy minden pátosz és minden szlogen
S a valóság helyett nincs csak lektűr
Veszelyben az alapkutatás!(?)
TörlésÉn vagyok a sószóró
VálaszTörlésEnyém az utolsó szó
Akkor a hit még élő fáklya volt
VálaszTörlésMegvilágította Nero vacsoráját
Ma már csak szlogen vagy apró bizsu
S növeli a politika eszköztárát
Legyen az ember provokatív
VálaszTörlésDe ne olyan, mint egy lokomotív
Büszkeszósz (Konyhafilozófia 9.)
VálaszTörlésEgresszószt kellene írnom, jobban illik ahhoz, amit ez a szósz képvisel, de a szülőfalum iránti tiszteletből maradok büszkén a büszkeszósznál. Ódát vagy szonettet zenghetnék erről a tökéletességről. Régen éreztem a különböző ízeknek ilyen csodálatos harmóniáját. A fanyar savanyú íz éppen csak annyira érvényesül, hogy tompítsa a cukor édességét. De fordítva is mondhatnám. Szóval a két íz nem küzd egymással, hanem átölelkezve kihozzák egymásból a legfinomabb hatást. A habarást vanília pudinggal csináltam, ami a köszméte kicsit pórias jellegét arisztokratikus zamattal emeli meg. Mire kihűlt a szósz, az ízek tökéletesen összesimultak, egyik sem lépett előre önző módon, hanem alázattal egészítette ki egyik a másikat. Ugye, nem is kell hozzáfűznöm semmi célzást? Édes hazám! Legyél büszkeszósz!
2018. JÚLIUS 24., KEDD
Megbénított a hála
VálaszTörlésMár más, nem magam voltam
Távoli idegen csak
Más dallamát dudoltam
Majd magam összeszedve
Felbukkanó jelekre
Figyelve tovább léptem
A magam ütemében
Vigyázzon Rád!
VálaszTörlésVigyázzon Rád hajnali harmat,
A kósza szellő, szelid fuvallat!
Vigyázzon Rád a szikrázó nap,
Míg égi útján naponta áthalad!
Vigyázzon Rád halovány hold,
Sugara éjjel is lámpásod volt!
Vigyázzon Rád sok csillag ott,
Kék-sötét égbolton felragyog!
Vigyázzon Rád tücsök a réten,
Lágy altató dallamot zenéljen!
Vigyázzon Rád, óvjon és védjen,
Hópelyhek tánca Róla meséljen!
Vigyázzon Rád távolban minden,
Fohászkodom Érted most is innen,
Vigyázzon Rád mindig az Isten!
Úgy pattan ki a vers a fejemből
VálaszTörlésMint Pallasz Athéné Zeusz fejéből
S nekem nem kell segítség, Héphaisztosz
Igaz rámcsap néha az antikrisztus
Ennek-annak az alakját felöltve
De nem vagyok én annyira dőre
Hogy csak őreá hagyatkozzam
Ha verset költeni kedvem szottyan
Ugyan kinek kell
VálaszTörlésVérség szülte arisztokrácia
Manapság ebben nincs már ráció
Állítólag demokrácia
Van
Kinyilatkoztatni jó
VálaszTörlésNyilatkozatra NEM ritkán vagy sose jő
A gondolat én vagyok
(Miért is nem az állam?
Ha ezen rágódnék bizony felkopna az állam)
Ezt csak közbevetettem
Csak úgy magamnak
Ennyi jár azért egy nyilatkozatnak
Dalszöveg
VálaszTörlésMindent elmondok csak kell hozzám egy kódleolvasó
A tudatalattimban olvas ő
(Micsoda nő vagyok)
De ezt nem tudhatod
Csak ha van nálad egy kódleolvasó
Szórom szét frutti helyett
Ha körön belül vagy felszedheted
Ha a körön állsz még elcsípheted
De el ne feledd
Hogy kell hozzám egy kódleolvasó
Az irígység színe a sárga
VálaszTörlésDe vajon melyik árnyalat?
Aranysárga
Barokksárga
Citromsárga
Fakósárga
Kadmiumsárga
Kanárisárga
Ķastélysárga
Okkersárga
Napsárga
Narancssárga
Repcesárga
Tengerisárga
Zöldessárga
Remélem, nem a kedvenc
Jaques Prévert meghalni jött a tengerhez. Legvadabb álmaiban sem gondolt arra, hogy egy nőt lát holdolni, türkiz klepetyusban. Festményben volt, egy fémszínű kollázsban, amelynek megtört a kerete.
VálaszTörlésZavarba hozta a holdoló nő, ahogyan feküdt. Sértette a férfit játéka a holddal, felívelő kacagása. Elvégre halni jött, és pofátlanul megzavarták. A türkizezüst nő fél szemét kinyitva (igen, a szeme volt ezüst) egyszer csak megszólalt.
– Várok a produkcióra! Azért jöttél nem? Halni.
– Ki maga? — ijedt meg Prevert.
– A természet oksági láncolatának egyede vagyok.
Csönd, és szemkigúvadás; csönd, és egy tétova ó.
– Hát idefigyelj, kisapám! A hangyák vonulása felajzza a narancs gyíkokat, majd
jön a macska, hogy felzabálja őket. Hát aztán? Nos, időről időre a vipera halálra mar egy macskát. És az ember? Az első esővel beállít ősszel a láz. Az öregje úgy hull a sírba, mint a gyümölcs a fáról. Na, érted már a kettőnk közötti különbséget? Én holdolok, te várod, hogy moszat nőjön az orrlikadból — mondta, és kacagása ismét felívelt.
– Akkor most ne haljak meg? — vált teljessé Prévert zavara, amikor megértette, hogy a nő holdolni hívja.
Felütök, te lecsapod
VálaszTörlésIgy leszünk mi apacsok
Egy vers-kritikára
VálaszTörlésA feltámadás, ha lesz
Nem lesz sem tematikus, sem kronologikus
Esetleges lesz, mint a jó rím
Nem precízen kiszámolt ősi juss
Először volt a szűz
VálaszTörlésAztán az anya
Végül Coco Chanel
Az ismeretlen isten
VálaszTörlésA természet lényei
a teremtett ember elől
hozzá menekültek
testükön a vad véres
erőszak nyomaival
most arany és
drágakövek közt
kincstárnoka ö a létnek
hegyén megajándékoz
kincseivel
fényes szavaival
A látomások hegyén
a tömeg szorításában
felöltözöttek között
mi meztelenek
emlékezetünkben
a táj neve
idegvégződéseink
növényi gyökerek
de gőgös hülyék
gyaláznak
levizelnek és leköpnek
És mozgás helyett
nyugalom és pangás
csendben táborozó
rezgéstelen tömeg
a testünkre száradt
szenny
bőrünkről lehámlik
s leborotvált szőrzetünk
hajunk szálkásan megered
Menjünk az agórára
VálaszTörlésOtt mindent szabad
A zsibvásárban mindig akad valami
Ami megéri
Hol egy retro buszocska
Hol egy hír
Hol egy Lóri
Nem akarok annyi hattyút
VálaszTörlésAz is jobb lenne ha fattyat
Találna a szemes vaktyúk
Azok is jobban meghatnak
Találós kérdés: :)
VálaszTörlésMi a különbség egy 20 éves és egy 60 éves között:
-- A bevetésre kész
-- B elesésre kész
(anonim)
-- A rugalmas és tapasztalatlan
-- B rugalmatlan és tapasztalt
(én)
Azt vártad, majd otthon ülök s szövögetve kivárom, hogy hazatérsz. Én sem Klütaimnésztra' sem bűvszavu Kirké nem vagyok. Én nem vágyom a holtod' orgyilkot szövögetve, nem is csábítalak el, de a kék ég lételemem, szintúgy az a tenger. Nem hagytad, hogy a társadként fellépve hajódra a széllel küzdve repüljek. A röpte, a tér, a szabadság -- ettől nem tart vissza se bátor Odüsszeia sem más.
VálaszTörlésMég a pap se legyen papos
VálaszTörlésAzt se bánom ha kapatos
Azt is jobban elviselem
Mint a béklyót a szivemen
Jajj, csak ne legyen papos
Az se baj ha kapatos
Azt is jobban viselem
Mint béklyót a szivemen
Ahol eltekintenek tőled, oda ne menj
VálaszTörlésHa ritkán is, de előfordul, hogy megszólítanak
Akkor viszont ne mondd, hogy őrizned kell a ruhákat
Néha csak úgy ellennék
VálaszTörlésBírnám ha ezt szeretnék
Szeretném ha hagynának
Maradni Aladárnak
Húnyt szemem mögött történet szereplőkkel, akiket én öltöztetek fel, és vetkőztetek pőrére. Itt nem hibázom, nem hibázhatok. De nincs boldog befejezés nincs.. csöndben csukom le a lapjait. Nehéz és gyönyörű. És ez szép lesz. Valahol érzem. Végül is sosem hittem volna azt, hogy a szavak gördülhetnek. Egyszerűen. Ha gyorsan írok, visszamegyek, és az illatokról, a sült alma illatáról még írok 10 sort. Most értettem meg, hogy van tovább. Becsukódott egy ajtó, kinyílt egy másik. De hiszen mi csodáknak tárunk ajtóréseket. Te is én is. A nagy rendező figyel. Boldog vagyok. Boldog, ha írhatok. Minden bennem van. Először a gyermekkor, mama, papa, szerelmek és aztán a nehéz. A romokból felszáll egy madár. És azt mondja: Látod? Ilyen egyszerű, ennyire bonyolult. Igen kellenek a kanyarok, a kanyargós utak, hogy a madár, ami a romokból felszáll, egy szót hagyjon itt nekem: Szabadság.
VálaszTörlésTöbb helyen vagyok főszereplő
VálaszTörlésS hibátlan minden szerepem
Lehetek macska de egér is
Mindkét szerepem szeretem
Ha macska vagyok az egeret
Pofozgatom és bekapom
Ha egér vagyok ki-be járok
Padláson az egérlyukon
Fekete lyuk, fehér lyuk
VálaszTörlésEmitt bemegy, ott kijut
A fény
Világos, ha benyeli
Úgy helyes ha kiköpi
Mindennek ellentettje van
Ez tény
Minden dolog párba jár
Két betűt mond a szamár
i á
A világ ily egyszerű
i betű és á betű
Míg áll
Van békejobb
VálaszTörlésÉs elfogadd-e
Még mérlegelsz
Hogy jobbod add-e
Drágám, honnan tudod, hogy várni kell,
VálaszTörlésKivárni a sort, az ütemet.
A késleltetést honnan ismered?
Hogy az élet csak akkor működik,
Ha a dolgok rendje pontosan szabott?
Ki tanított rá, Hüvelyk Matyi?
Tudják a vándormadarak is, hogy
Északra vagy délre kell tartani.
Engem te töröltél
VálaszTörlésDe ne félj, elbírom
Igaz, mért tagadjam
Volt emiatt kínom
Dehát kinn az égbolt
Óriás kupola
Az ember királylány
Pegazus a lova
Én úr vagyok
VálaszTörlésTe úr vagy
Ő úr
Én írok
Te írsz
Ő ír
Mi nincs
Ti nem vagytok
Ők nincsenek
Ami félreértés, nem veszem magamra
VálaszTörlésÖrök tévedésben, ha valaki hagyja
Hogy ne ő, helyette volapük beszéljen
Persze ha értené, az lenne csak érdem
Amíg szeretünk, van felmentő ítélet
VálaszTörlésS a bíróság előtt sem tanúskodunk
Ellene, bármekkora a vétek
Ha szólítanának is, csak hallgatunk
De egyszerre megered szavunk
S minden ellenkezésünk felébred
Ha bontjuk virtuális asztalunk
S bojkottálunk minden védőbeszédet
A szabályok önmagukat írják
VálaszTörlésÖnjáróak, mint a legújabb autók
Csak biztonságosabbak a korrekciók
S remélhetjük, játékaink kibírják
Nincs ebben semmi érthetetlen --
VálaszTörlésAz értetlenség mérhetetlen
Kiszera méra bávatag
VálaszTörlésNe legyél olyan gyáva tag
Egy vállvonás és rá se ránts
Ne bánts virág, ne árts, ne hánts
(Nem tudtam, hogy a kmb Karinthy, csak a jelenetet ismertem :))