Köszöntés illene, bemutatkozás, és felvázolása a várható tervnek, hogy, bár nem kizárt a csodálkozás, akikből esetleg olvasói lesznek szerkesztői jóság nyújtotta kegynek, érezhessék magukat avatottnak, akik, rákeresvén e cikkre, olyanokat kapnak, mint amit nekik előzetesen ígértek: teszem azt abszolút kitárulkozását egy exhibicionistának, akiből véletlenül líraiság árad, ha téved; vagy témákat követ a bátor vállalkozó, s mai divat szerint nincs más célja, minthogy róla folyjon a szó bizonyos helyen, közbeszédben, és magáról így hihesse: ma él. Jól sejtem, hogy ez ma sokunk előtti cél?
Sokkal szimplább, amit bevallhatok. Ha mást is elér, annak nagyon örülök, ám elsősorban magam szórakozhatok sorba szedett szövegeimmel, mondja bennem titkos reményem, s mint híres rendezőnk másik filmjében alkotóját faragja a szobor, próbáim javulni fognak, mikor gondolatok sorából állhat össze zenéje annak a nyelvnek, melyet rajtam kívül is oly sokan szeretnek, kiknek dallamot, ritmust s küldetésüket elérni nálam jobban sikerült. Barát híján pártfogóim lehetnek olyan körök, kik rám ügyet sem vetnek, s így nincs más támaszom, mint merszem, s e bizonyság, miszerint el is kezdtem.
Kösd az orromra, legyél szíves, a létező összes titkot! Ha óhajtod, vegyed esküm, és biztos lehetsz, hogy betartom. Gazdag szegénység hajt, ami általános a mi körünkben, s történelmi okát, hozzájárulásoddal, nem említem. Hallod sok-sok imánkat, s van szemed követni álmainkat? Mindentudásod nem háborít fel, sőt, sokkal inkább biztat. Hatalmad mindnyájan tiszteljük, mondhatom, kellően, és kitartunk a megpróbáltatásban. Mi is volna más? Az Éden, mit adtál eddig, hogy mondjam, jó időben, maradhasson nekünk továbbra ilyen kényelmes lakás.
Lépcsőn járások közben, míg tartott a szünet, hamar leszoktunk a csodálkozásról. A neveket részben ismertük, de kinek volt tudása arról, hogy közülük az ismeretlenekről mit tartalmaznak a lexikonok. Tiszteletteljes volt viszonyunk minden köpenyeshez, akiknek helyét kijelöltnek véltük, gyűjtve róluk az elejtett szóbeszédtől kezdve mindent, egészen a napilapokban megjelent, országos jelentőségű beszámolókig. Ki sejthette akkor, hogy szükségünk lenne szellemre, amely sokkal szilárdabb lehet bármilyen építménynél, amelyet azért emelünk, hogy őrizhessük a magunk múltját, amelyet kaptunk, és amelyet úgy érdemes őriznünk, hogy azon mindig követhető legyen kikezdhetetlensége, ha mégis számítanának az elsajátított értékek és viszonyítások. A produktivitás, a robotok súlytalan, fájdalommentes munkája fel sem derengett akkor előttünk. Élveztük az együvé tartozást, amelynek befogadás jelentése volt, kimondatlanul elvárt teljesítmény után. Ez utóbbi célként is szerepelt, hogy kellő feltöltődéssel működésbe fordítsuk a készülés hosszú idejét, ahogy a körforgás rendje diktálja azt jó ideje, némi kiigazításokkal. Ki gondolt közülünk arra, hogy utánpótlása legyen elméleteknek, olyan gyártó, aki önbizalommal képes elhinni és elhitetni a folyamatosságot, amelyben zökkenőknél nem hibakeresés szükséges elsősorban, hanem azonnali felmérése az új igénynek, és rögtöni válasza is van arra, ami a teendőnket halaszthatatlanná teszi? Pedig érezhető volt a készenlét a keresésre, szinte minden jelenlévőnél, ráadásul önkritikája egyik megnyilvánulásaként. Táborok alakultak, és aligha tudhatta bárki, hogy csapatként van-e módunk magunkat alakítani, lévén ez oly távoli értékelések követelménye, amelyek egységesítéséről legfeljebb biztonságunk felelőseinek volt alkalma ismeretekkel bírni. Most szívesen hallgatnánk összefoglalását mindannak, amit akkori magunk odavitt, ahonnan most ide visszatérve összevetésre vállalkozhat, hogy megerősítse magában saját értékét, amely azért arra biztosan elég, hogy emlékeit becsülje, és kész legyen a tárgyilagos értékelésre, ha elfogódottságtól nem is mentesen.
Miről szólt akkor ott az élet? Jogunkat deklarálta az előzetes diagnózis, és nem gépek gondoskodása állt rendelkezésünkre, csak megbízható kiszolgálás, napi vizsgálatokkal, és általunk is sejtett jövővel, mivel tapasztaltabbjaink többen is visszajártak. Sorsunk írva lehetett, amibe legjobb volt beletörődni, hogy azután minden napnak, órának, percnek közvéleményünk szabjon rendet, választott erő szerint, ahogy a nyilvánosságra juttatott történetek alapján kialakult kiről-kiről egy hallgatólagosan és közösen elfogadott értékítélet. A hivatalosság döntött váratlanul, és akkor eltűnt valamelyikünk.
Szerettem akkor és ott azt a rendet? Tanfolyam volt az, figyelmeztető lombik lét, életre szóló kísérlet, amiben feltűnt némi valóság, nekem kárpótlásként, s komolyságát megértően tartva vissza. Naplóm mára vált olvashatóvá, mikor annyira igyekeztem határozatát elfelejteni. Visszatérte furcsa és lehetetlen. Akkora rendet magam tartok dolgaimban, és a kiszolgálás logisztikája saját tudományom, melynek elmélete lett gyártható, és szakértők sokasága ajánlja figyelmembe a legújabb adatokat. Van társ, aki látja, mi a következő lépés.
Többféle lázam alig csökkent. Újszülöttet szoktak életre csalni, ha örömét, hogy él, magában tartja, és túlkoros hallgatásom sokakat ingerelhetett. Hol volt még akkor az ismétlődése! „Érték az ember” alapon mentegettek, és nagyon finoman. Honnan tudtam volna, hogy sorolhatnám kívánságaimat, amikor tisztem, magas hivatásom betöltésétől annyian várták sorsuk igazolását. Az önképzőkörben jutott a szavalat. Kicsit szabadabban és könnyen döntve, alig megszégyenülten hagytam, nem tudatosan, magamat leszerepelni, s nem először. Cserébe mutatkozott, alig láthatóan a nehezen meghatározható, kétségbe vont, vitára szánt, és rejtélyesnek látott önállóság.
Csapatban játszva elkerült a labda. Nagyapám, aki választotta a nevet, magában azóta is bajsza alatt somolyog, hiszen örömét meg semmi nem ingathatja. Egyetlen nézését van módom látni, ahogy olvasnivalóim tanítanak, azóta már tisztábban elemezve: írjuk magunkat, és az olvasásnál előtűnő jelek gyorsan pótolják értékeléseit elvetetlen tanoknak. Magától is tanul az ember, ha színpadán van elég tér és idősík, és cselekménye földre nem taszítja. Körét használja, és mindig van módja egyedül maradni, miközben megtanulja a trendet, amit megelőz, sokszor akaratlanul, s annál kiszámíthatatlanabban, esetleg kellemetlenül hírt okozva. Aztán elragadja a látvány, és visszatérően pár gondolat.
Honnan jöhettek e hangok elébed? Kirázott a hideg mikor hallgattam. Ritkaság, hogy követve a zenédet nyughatatlan állapotba jutottam. Sziréna szólt, vijjogott fenyegetve, hagyta azért, hogy a téma kiszóljon. Ahogy álltam, szinte megmerevedten, életben maradásom volt a gondom. Földön túlról jöhetnek így a hangok, végigsöpör az áradat fölöttünk. Ki lehet a forrás, milyen akarnok, és mi most már kihez is könyörögjünk? „Ez csak zene”, vágódott az eszembe. Ember műve, és az ember használja. Van olyan, mitől tejét a tehénke sokkal nagyobb adagokban „csinálja”.
Remény költözött azonnal szívembe, nem feltétlen jön a világ Mohácsa. Ha van füle, és lejátsszuk előtte, fejét vesztve menekül majd a sáska. Hát, gyermekem, mit is mondjak, nagy élmény, túlzás nélkül állítom, hogy katarzis. Ráadásodnál maradva, a képnél, eszembe jutott mindkét nagyapád is. Az egyiknek lokni volt, mit nem hitt el, másik ősöd takarékos hajszállal biztatott volna, ha hallja, és hittel horgászáshoz elvihette magával. Merthogy eszébe jutott volna rögvest, műved milyen módszer lehet horgászni. Csatornánál hangjait vízbe öntve halak fognak szákjába kiugrálni.
Láthatod, az apádat felkavartad, azt se tudja szegény, mit is beszéljen. Meghallgatás után azért bevallja, büszkeség önti el, s nem is szerényen. Szeme előtt játszódik jelenése annak, mikor sokan együtt szaladnak, hiszen ilyen bizonnyal a zenéje azoknak, kik érzik maguk szabadnak.
Nincs álmodozás a tudásra, elfogultan, igyekezettel. Nem jár tekintély, arra várva, hogy kíváncsi szem rá tekint fel. Jelentőséget ma nem adnak, s nem száll a cigik vastag füstje, ahogy nyüzsgésünk tovább hallgat, s nem készülünk holnap Szakestre.
Szövődhetnének barátságok, s hangoskodna tudás vitája. Hány volt köröttünk néma látnok, aki a jövő fényét látta? Kivel szárnyalt gondolat ott fenn, s hitt-e valaki ideálban? Hiányzott a kitiltott isten, és csak féltékeny tudomány van?
Miből állhatna örökségünk, a hely időtlen hagyománya, amivel most naponta élünk, kiterjesztve sok új világra? Vagyunk mi mégis felkészülten: számtalan gondolat virágzik. Vadonatúj, képzetes térben valamennyiünk együtt játszik.
Találtunk egy köztársaságot, ellátva sok kényes nagyúrral. Szabadon pár szellem csapongott, ha volt szellem, s nem holmi búdal. Hol észrevétlen kritikára van mód, ahogy műveli gyermek, ha szülőjét kábulni látja, ott akár nagy idő teremhet.
Eszünkbe juthat az a tétel, és máig érvényes hatása: bizonyítás vagy észrevétel a halmazoknak halmozása? Továbblépésre gondolhatnánk, hogy megérkezhessünk a mába. Szerencsénk volt, járva csodáknál: ez kiváltságunk iskolája.
Az akarat durván sértő tud lenni. Nem kérdez, csak utat keres magának. Gyerekségét takargatja, szemérmes, új ízre vár, s folytonosan találgat. Hiányzik a beszéd tudás belőle, az indulat vezérli, és kiáltoz. Csitítanám, mondom neki: megértem. Egyet mordul, s fenyeget, hogy kiátkoz.
Mintha ősi énünk kelt volna újra életre, amely olyan vad, mint állat. Máris teszem tábláját a nyakába, hogy mindenki olvashassa: Vigyázat! Önzés dúlja ismét fel e vidéket, megalapozatlan tőle az ötlet. Hagyjátok rá, összevissza kiáltoz, ilyeneket: adjátok vissza nőmet!
Ebből látszik, hogy az önkény mivé tesz: megvakít, és eltűnik a józanság. Azt sem látja, minden férfit körülvesz egész hárem, mint valami szultánság. Gondolhattam, hogy a bőség zavart itt olyat, aki jó módjában nem tudja mire nézzen, mibe fogjon, ha kedvét felcsigázta felnőtt műsor reklámja.
Vagy csak lelke lett tele belül, zsákja, és most súlyos jóindulat feszíti? Barátnője nincs, és nincsen barátja, akit mondanivalója érdekli? Értem már, hogy mire készül, mi kéne jólétéhez. Ezzel mi is így volnánk: egyetértésre vágyik, szeretetre, s arra, ismét magunk közé fogadnánk.
Ki gondolná, mire jut a tisztesség, mikor önmagát kínozza vizsgával? Orra előtt játszódik le az élet, s bőszen kutatja a nagyítójával. Merthogy élvetegen vagyunk egyformák, fizetünk a császárnak s az istennek. Szegény, feloldását várná, őt sújtja ellentmondás. Ezért látszik gyereknek.
Karcolat, csak egy karcolat, mondhatni, hogy vázlat féle. Kinek mutatkozik be egy illedelmes jövő képe? Utcán látni a forgalmat, az az üzem mindig biztos. Aki ott jár, megmutatja, hogy főnökként ki kormányoz. Van még a föld, ami terem, csak legyen hozzá jó idő. Mondják sokan, bőven van már, mi táp lében termeszthető.
Szerintem a parancsnoknak van a legnehezebb dolga. Ellenséget látni körben nagyon megterhelő móka. Annyi ellen teremtése nem éppen egy leányálom. Aztán, ugye legyőzése. Tudni kell állni a gáton Jaj, de ostoba gondolat! Hiszen aki harcra készül, megválaszthatja a felet, akivel aztán kibékül.
Csak a zászlót vinni nehéz, amikor a szelek fújnak. Mutogatni a híveknek követhetően az újat. Na, de a ma iskolája mindenkit életre nevel. Megnyugodhat anyukája: gyermekem, ott ember leszel. Az elmélet? Az osztályharc? Pártoknak azért kell lenni. Nagy emberre is van szükség, kinek szavát lehet hinni.
Világállam? De borzasztó! Van, ki érti, az mi lehet? Szemétdombra dobhatnánk a legmodernebb fegyvereket. Súlyos kényszer, önfegyelem, szabályozottan gazdaság! Meg ne halljam, hogy az Éden volt ilyen, az első világ. Nincs ember ki ezt akarja. Most a helyzet: vírus az úr. Elbánunk mi veled hamar, meglásd, te kegyetlen hadúr.
Zavartságokban leledzünk, és ez szokott újat hozni, amihez pár jelet fogunk hamarosan kibogozni. Hiszen közös szándék vezet: élni akarunk mi tovább. Sorsunk mára elég nehéz, de talán már volt mostohább. Egünkön Napunk, mi ragyog, öröm száll ránk, hála: béke. Szeretetünk valóságos akaratunk jelenléte.
Ha hármat vesz, majd meglátja milyen gyorsan lesz barátja. Ugyan, nem kell verekedni! Izompacsirtának lenni. Aki nyápic, sovány, gyenge, Góliátot is megverne.
Bátortalanságra adok eltüntető vaskalapot. Úgy fog a tömeg közt járni, hogy nem fogja senki látni. Hogyha mégis fejbe vernék, a sisakja attól is véd.
Beszédének adjon hangot. Nem mondanám, hogy harangot használjon, mert az csak zúgni tud időnként, s aztán búgni.
Mennyi pénzre van szüksége? Hozott zsákot? Mert az kéne. Látja azt a tele kádat? Találhat milliót, százat, amennyiben aláírja ezt az írást, s nem lesz gondja. Igen, ahogy tette Faust, aki ördöggel alkudott. Tudja, egész élet kis ár, ha biztonság, amire vár.
Van-e titok, arra kérdez? Maga nem hisz, attól félek. Se magába, senki másba, s úgy érzi, hogy egyedül él, tévelyegve csak keresgél, mint elveszett a világba’. Mit mondhatnék? Az a baja, felesleges gondolata.
Engedje el bátran magát, s élvezze a Nap sugarát. Tudja azt, hogy azért ragyog, ahogy éjjel a csillagok, hogy láthasson bajt, bánatot, terhet, amit mástól kapott, és lehessen erős, győző, majd vereséget szenvedő szerencsétlen, suta alak, aki érzi közben: szabad.
Lovagol a sors hullámán, szórakozva búján, baján, mulatva, mint jó zenére, s tudva mindig: ez megérte. Egyszer felül, aztán lejjebb, ahogy vele az út lejtett. Állandó csak egy legyen. Mondja bátran! Nem merem?
Akkor maga menthetetlen. Tudja uram, megértettem: van, amikor nem sikerül, pedig kerül, mibe kerül. Kézcsókom a mamájának, tiszteletem az apjának.
Mondja kérem, készül ön a szerepre? Annyira hihető minden szava. Megdöbbentő látvány az átélése, nem játék az, sokkal inkább maga. Szakértő kell, aki ismeri titkát, és elmondja: honnan ez a varázs. Egyáltalán, vannak, akik vitatják díjait, amitől hangos a plázs? Hogyan készül alakok karneválja, a sok szín és a finom árnyalat? A tragikust komédiása váltja, s kedvencünk lesz undorító alak. Árulja el, szerzőnek, ha beállna, milyen hős lenne, kit magának ír? Megrendíti, mikor az utcán járva embertársa félre fordulva sír? Jutott valaha, véletlen, eszébe, hogy játéka a valóságba vált, s ön kerül úgy, abban a jelmezében hatalomba, s egyből királynak áll? Azért kérdem, mert sok a mának gondja, és az ember mindig olyat keres, aki képes, és tudja mi a módja, hogy lehetünk megoldva sikeres. Márpedig ön annyiszor volt tábornok, államfő és világhírű tudós, hitem szerint, remélem, hogy nem mondok semmi túlzást, ahogy egy buta jós, amikor feltételezem tudását, amellyel most a világon segít. Elkerülné nézője csalódását, s megörvendeztetné a híveit. Kérem, ossza meg velünk, amit csak tud. Kinek van ilyen tapasztalata? Világ Színpadára lépjen fel, hol fog dörögni a nézők tapsvihara. Mit mond, hogy soha nem volt még megváltó, s nem is magának való a szerep? Jaj, istenkém, ez igazán borzasztó. Ki mondja meg, milyen jövőnk lehet? Hogy hittem pedig mindent tudásában! Abban, hogy kiáll, és képviseli. Most ülhetünk megint össze magunkban, sorsunkról konszenzussal dönteni.
Bajba került gazdagokkal, mondja a bölcs, tessék úri módon bánni. Elképzelhető náluk a súlyos kétség, amit nem lehet csodálni. Tudjuk, elzárták náluk a pénzcsapokat: mi eddig folyt, alig csepeg. Napjaikat szűkösségben kell élniük, s ettől már megbetegszenek.
Kihunyt a Nap, ami eddig melengetett, s nem jut naponta kakaó. Akitől a pénzesőjük származott, az mára akár sátorlakó. Itt a járvány, és a válság, a pénzügyi, mire elég most a sok szám? Belegondolni is szörnyűség, hogy mi lesz, ha nem érkezik utalvány.
„Pénzből lehet pénzt csinálni”, ez nem mese, nem is az ördögtől való. Sajnos, hogy a lábunk alól kiszaladt a létünket meghatározó. Fogytán szinte minden, ami eddig kellett, fogyasztás, előtte munka, amihez a józanságunk és a kedvünk elillant, hagyva magunkra.
Energiánk, nem a testi, de az áram, drágán előállítható. Környezetünk sérülése fájdalmas, és kérdés, hogy megfordítható. Annak, ki fenn élte eddig a jó sorsát, nagyon nagy a szenvedése. Mit tehetnénk, hogy segítsünk? Jól tartása kötelesség: etetése.
Szerintetek mi a baj azzal, ki papírból olvassa fel a saját véleményét? Nem lehet, hogy precíz nagyon, és világért sem hagyja ki élményének, mely tegnapi, csak morzsányi részletkéjét? Lejegyezte, sorra véve, mi is érte, olyan fontos számára az a történet. Pontokat is állított fel, hogy hű legyen, mikor idéz ismerőst és ismeretlent, kiket hallott, látott akkor, és az esemény sorsunkat formálta, mi, valljuk be, hogy meg is eshet, ráadásul mostanában elég sokszor.
Bajt láttok ti, barátaim, bajt, amikor rendben megy a körülöttünk zajló élet. Kérdezem hát: hisztek abban, hogy akiket választottunk, megfelelőek tisztükre, s maximális tudásukkal végzik dolguk, és ekképpen csakis a legigazabban, és főleg javunkat tartva szemük előtt, beszélnének?
Ilyen gyors változás mellett minden kis eltérés számít. Mi ma divat, az nem biztos hogy holnap tetszést arat, és holnapután is ő lesz, a- ki a kifutón irányít. Mondjam-e, hogy „fel a fejjel”? Politika a reményünk. Meg fogjuk mi azt tanulni meglátjátok, s tudni fogjuk, hova a legjobb, ha lépünk.
Szépségverseny a babáknak hetente, fiúk ott nincsenek, de te nevezz be. Ne a sorba, közönségnek, csodát láss: kisleányok emelgetik a szoknyát. Leskelődhetnél nyugodtan kedvedre, senki nem mondja: ez pedofil lenne. Aztán próbálkozz a nudista stranddal, engedd el a fantáziád, ott nem csal. Nem nőhetsz fel soha, mondjuk mióta, nem rossz dolog, gyereknek nincsen dolga. Segítségünk, ha elsül visszájára, az nem hiba: eljárásunk szokása. Ne nevess, sokkal inkább szomorkodjál, mérhetetlen örömből kimaradtál. Nagyképedet egyedül, ha te látod, görbe tükröd mióta kultiválod. Keskeny aggyal látod, mire jutottál? Asztalodon majdnem üres a nagy tál. Megfigyelés támaszt alá itt mindent, s tudományunknak semmi nem mond ellent. Sajnálunk, és ez nem jóslat, ez már tény, aranyos gyerekből férfi nem lettél. Férfi az, aki, ha madarat meglát, azonnal felborzolja összes tollát. Aztán példát követ, tatár Dzsingisz Kánt, s osztogatja bőségesen a magját. Erről maradtál le, kedves barátom, nem a tisztem, nem is mondom: sajnálom. Nézegess hát, ha célod ez, mit mondjak? Az életed soha meg nem ragadtad. Keresünk tennivalót majd magunknak, olyat, aki várja bölcs tanácsunkat. Be is léphet közénk, teljes értékű mindenki, ha érett testű és lelkű. Aki örül, s ahogy költőnk leírta: az istenek szerelmésségét bírja. Nem önöz, és egyedül azt kívánja: teljesüljön általa hivatása. Ezt pedig nem tanulgatja, de tudja: közösségünknek szent alapszabálya. Bizony, mert nélküle tovább kell félnünk önmagunktól, hiszen erőszak létünk.
El kell hinned, amit mondok, nem hazudhatnak a szavak. Ígéretek, miket ontok, hogy téged elámítsalak. Nem erre vágysz? Nem ezt kéred? Józanságod méreget? Biztosító kezességet vársz, és hozzá érveket?
Honnan származik az erőnk, mit megerősít a tudás? Kívánsággal leszünk vevők, s mit fizetünk: odaadás. Jog szerint első az alku, abban egyezik két fél. Szerződésed olyan hosszú, amekkorát kötöttél.
Amikor mesékből ébredsz, oldaladon a tarisznya. Királylány, királyfi, képen, szívünk őket áhítozza. Boszorkányt akkor ki látna, kinek jutna eszébe? Ahogy rablónak a vára az erdő közepébe’.
Lehet, hogy nem évek múltán jönnek közénk fellegeik. Tanulás nélküli, pusztán közönséges szerepeik. Báljuk fényes és botrányos, sok az ilyen karnevál. Összenéz a barátságos szerelmet éltető pár.
"Hej, haj, Mari néném, amikor kendet még drága Marcsikámnak, lelkemnek nevezték!" De hiszen ez idő mai napig járja! „Kicsi szívemnek” is becézi a párja. Na, majd mondom neki, inkább kiabálja, hogy a világ hallja, mert az a hibája. Igényes tud lenni minden rendes asszony. Szereti mutatni, mit vehet a hasznon. Illetve mit adott a szerető párja, kincset, drágaságot, merthogy az kijárna. Ha másképpen nem is, legalább beszédben, nehogy a nagyvilág csúnyákat beszéljen. Amúgy, ami fontos, arról nem szól fáma. Ketten megyünk úgyis a hálószobába. Messze még az a kor, mikor rendelésre születik a gyerek, szerelem terméke. Addig járhat a szánk, tréfálkozva váltig, hiszen a vidámság a javunkra válik.
Addig mondogattam, míg beteljesedett: érzem magamon, ha neki valami fáj. Taníthatnák jobban, ami természetet használunk naponta, mikor nem is muszáj.
Izgalomba jött, és látom, hogy ideges. Máris a megszokott nyugtatóm keresem. Valaki azt mondta, valaki nem tetszett. Kiderült tisztán: nem vagyok könnyű eset.
Mikor korán kelne, pszichológiája (na, de az alvásom nekem is zavaros) korai fekvésének volna a gátja. Ennyire szoros a lélektani kapocs?
Vagy a hosszú évek munkája megérett? Fejtegettem: agyak összekapcsolása. Lehet, hogy úgy jártunk, mint ismert mesében: csukámmá lett ő, és én vagyok rókája?
Szerencsénkre bajunk gyógyszere kapható: láthatatlan s rettentő erős kötelek. Azokon keresztül, amint az várható, ide-oda nem csak bánathozónk mehet.
Na, mert mondanám, hogy a teremtő szava elzárta előlünk a Paradicsomát. Ámde nagy kegyelme, s ez életünk maga: együtt imádhatjuk szerelmetes fiát.
A bemutatott adatsor nem ma keletkezett. El kell ismernünk, hogy alapos munka. Gyűjtőjeként élni le áldozatos életet, folyamatosan vigyázva a pontosságra, ahol állandóság mellett lehetnek változások, azt sejteti, hogy nem csak türelem hat, amelyben kitartó erő áll naponta próbát, panasztalanul, amit természetesnek veszünk, ám komolysággal összefonódottan és megbízhatón csintalan pajkosság merül mélyebb tartalmakba, s mint tengeri lubickoló élvezi a nagy víz színes zátonyát, ahol delfinek alszanak, félig lehunyt aggyal, tudatlan könnyelműséggel sem véve arról tudomást, hogy fölöttük hogy lepi el szemét a víz felszínét.
Csakis erős hit ad ilyen nyugalmat, véghezvinni, amit feladat diktál, s ez komoly elismerést érdemel. Vizsgálata, melyet tudtával végzett képzett csapat és nagyon sok önkéntes, utazásainknál lehet majd felhasználható. Az egyedüllét sosem teljes, ahogy egymásról tudásunknak maradtak természetes akadályai. A nyilvánossággal foglalkozunk, hiszen riasztóak nem lennénk, bármennyire is nagy az érdeklődő tábor, és szinte klónozottnak tűnik ezek után az általános ember, aki legalábbis törődne a saját és a közelében élők sorsával. Most egyelőre ennyit a száraz tényekről.
Beosztásomat szeretem. Mondjuk a pénzem több lehetne. Nagy már az összes gyerekem, és vagyok általuk szeretve. Csak máig maradtam gyerek, akinek drága gondozása. Gyakorta, hogy rosszat teszek, de nincs lelkemnek lázadása. Azt sem mondják rólam: csibész. Igaz, nyugalmat örököltem. Valahonnan jön néha vész felém, s mondja, hogy versbe öntsem. Asszonnyá lett velem a lány, aki igyekszik meg nem unni, s bár magamnak vagyok talány, ő képes rólam mindent tudni.
Valamiért kedvel a sors, anélkül, hogy fel-feldobálna. Elégedett vagyok, ha hoz érdekest: lehessek, ki látja. El is babrálhatok vele, mint középkor buzgó tudósa. Megérthetem mi veleje, legalábbis úgy, magam módra. Mit csináljak? Ennyi idő szabadságot, ha kap az ember, elfogódik, s a feje fő: elgyávul, bár tennie nem kell. Megelégszik, ha gondolat csábítja, s a fantáziája kidobálja a gondokat, repítve egy új Planétára.
Szabályok nélkül egy szabály van, ami szerint szabálytalanok lehetünk. Törvényekre kiterjeszteni ezt nem érdemes. Antinómiánk hódítással jól kiküszöbölhető. Tulajdonosként kezelve a feudum erős vonalakat mutat, mivel mozdulatlansága kiváltságát szeretné elérni, annyira vonzó nekünk a kényelem. Viszonyai, a bebetonozottak, áhítatot sugallnak s szellemet, melynek szándéka a pusztulásunkat elodázni, ameddig csak lehet.
Felismeréseink gabonája csekély, s ma már van műszere a szeretetnek, csak a kezelője szerint használhatatlan. Bizottságokban gondolkodhatunk, annyira erős bennünk a vágy a megfelelésre: humánusak vagyunk alapvetően. Folt hátán folt az eredmény, amiben civilizációnk létezik, és büszkeségünk a kultúra. Cirkuláltassuk, hogyha másképp nem megy, és szájbarágókat együtt kell alkalmazni nagyon jól képzett sarusokkal.
Ami összeköt tornyot mélyfúrással, az felfogható lenne izgalmas kalandnak, mint gyerekeink szokják magukat képességeikben szabadon kipróbálni. Van-e ekvivalenciája a békének, s érte olyan ár, amit eredeteink maguknak örömmel kívánnak? Látszik vajon az az új szabály, amely a maga kényszerét szelíden mutatja, ahogy az anyja blúzát kibontva egy hang nélkül tudja megnyugtatni síró gyermekét?
Ha jól érzem, itt van újra, hallhatja az énekem. Rekedt hangom egyre fújja, torkom reszel énnekem. Állítólag nagyon süket, mint az ágyú, pont olyan. Ezért lehetek ily bátor s hangos, de most komolyan. Mi is lenne, ha hallaná milyen fals az énekem? Süllyedhetnék a föld alá, oda vinne szégyenem.
Miért ez a nagy kiváltság, honnan van a szerencse? Még a végén kiderül, hogy erre vagyok teremtve. Zajkeverőnek születtem? Az a baj, hogy néha fáj. Abbahagyom, ha fizetnek. Meg kell élnem. Ez muszáj. Mit riasszak, hol lesz hasznom? Annyi ma a hivatás. Oszlassam el a felhőket? Pusztító az áradás.
Hogyha mégis észrevenne, az lenne a pillanat, amikor a vérnyomásom egy kicsinyég felszalad. Nagy örömmel és reménnyel töltené meg napomat, biztathatna engem és a szeretett asszonyomat. Addig is gyakorlom hangom, valamit csak tenni kell. Nincs közönség, csak én hallom, s nekem már ez is siker.
Tanulásom akadálya magam vagyok, ez igaz, tudnivalóim olyanok bennem, mint valami gaz. Rejtélyeket találgatok, ezt gyakorlom, megvallom. Csak a módszer s az eredmény lenne több: a tartalom. Akkor állnék dombtetőre, kiáltani az igét, és a hangom szállna messze, akármilyen, szerteszét.
Hogyha kockás fülem lenne, elmennék a Forma-1-be. Tudod, ott, ahol a zászló fekete-fehérben játszó. Integetnék füleimmel, ahol tud, segít az ember. Nézném a gyors futamokat, hallgatnám a motorokat. Amik bőgnek istenesen, azt akarják, első legyen, aki ül a kalitkában, díszes bukósisakjában. Számat tátva tartanám ott, mint aki még sosem látott olyat, hogy száguld egy kocsi, négy kerék, nem tili-toli. Vajon meddig hallanám még füleimben ezt a zenét? Azt képzelném: szabad vagyok, mint a madár, úgy suhanok őseimmel lovaikon, vég nélkül a pusztaságon. Hazafelé boltba megyek, ott egy üveg pezsgőt veszek. Otthon aztán jól felrázom, hogy miért? Elmagyarázom: aki nyer, az futam végén locsolhat az emelvényén. Nekem ehhez kedvem van nagy, az ember mikor locsolhat durrantgatva jó nagyokat, ijesztgetve a lányokat? Na, hát a pepita fülem, ami soha nincs nélkülem, lehet ilyen móka, vidám. Élj boldogul jó pajtikám!
Látványuk fájdalmas, bár, nem egyformán: nyoma sincs az első rettegésének ott, talán viszonya miatt, és mert kedve felfokozott, miben emez is követné, ha nem lenne fülében a duruzsoló titok: ezek mit akarhatnak tőlem? Aztán ott lapul kimondatlanul is gyanúja a kiszámíthatatlan beszédnek, amely legnagyobb hatalma uralkodni vágyó sorsunknak. Ezért hát lépése, hogy láthatatlan legyen, több mint megbocsátható: azonnal megkapja részvétemet. Mosolya arcára fagyva merev, és látom: kivégzésre vitt elítélt imádkozik benne, hogy segítsen, ha tud, rajta az isten.
Bezzeg az utasítás követése olyan fegyelmezett, hogy a másiknak vidám játék csak minden szóbeszéd, s ami megviselte korábban, az most igazolja őt: bátor kell legyen, akinek, nyilván hibából, eddig nem jutott munkánál egyéb, más, különösen lágyító szerelem. Amire pedig az élet való, amíg kor nem szab határt, s diktátummal elő nem áll: eddig, és ne tovább, addig milyen akadálya lehet kínálkozó örömöt megragadni? Mondjon mindenki tetszése szerint véleményt, ha napfény sugárban, amely arany, megérkezik hozzá a lehetőség.
Fény köszönt rám, ha kinyitom szemem, és ablakomon a függönyön átdereng őszünk álmos, hallgatag szürkesége. Előrenéz, titokban, télre, hogy a súlyos felhőit igazgassa, mint messzire tekintő gazda, tudva, minek van ilyenkor rendje, hisz’ öntözésre vár a friss vetése.
Hová vezet ez a mai napom? Tegnapról itt maradt látogatóm ígérete, miszerint el fog vinni, szerinte azt el sem tudom képzelni, hogy mennyire elegáns helyre. Csak tudnám, hogy régen ki építette, messzelátó, okos hazánkfia? Egyszer látott vendégül egy nagy Palota.
Akik velem együtt élhettek, mondjátok, vannak még remények számunkra, bevallhatók, szépek, hasonlók ahhoz, mik tiétek voltak egy emberöltővel előbb? Jut eszembe: készülnek a szüretelők, kimosva a kádat, magasra, hegyre, szőlejüket megérdemelten szedve?
Éhem fantáziál, jöhet a reggeli. Gyakorlat, s bárki megművelheti magának saját gondozású kertjét, ahol védve van, ha jön a jelenlét névsorolvasása, és ő hiányzik. Van gondolat, ami hibádzik, és munkára int megszokással karöltve a bizakodás. Mi mással?
Fő fogás lesz az aktualitás, amire oly féltékenyen vigyáz fegyverhordozója, hogy a lovag sokszor napok múltán, utólag értesül a fejleményeiről. Drágán adják, nagyon sokba kerül pontos adat: mit mond a kamatláb? Mikor mozdulhat az index tovább?
Megterhelő munkámat árulom, pedig azt holtbiztosan tudhatom, hogy nincs rá semmilyen kereslet. Megtartani mostanság a figyelmet jó adag exhibíciót igényel, és unalmas, mint vita ténnyel. De hát mi van még olyan érdekes, mint az egyén, aki szüntelen versenyez?
Ami e bevezető után a tárgyalást illeti, napok óta foglalkoztat az emberi, legteljesebb jellemzőnk, általános, céllal ellátott, aminek ára jutányos, és amit egyformán követ az is, aki nem tartja számon javait. Szóval, elém állt a bizonyos erdő, túl a félen, s így már nem is kötelező.
Nagyzoló tükrömnek hibája: hiányzik az önkritikája. Ami megmaradt, az gyakorta csak legyint, s utána okoskodik – feleslegesen – megint, hiszen isten és császár áll elénk, ha hogylétünk felől kérdezni merünk. Ilyenkor ér ismételt döbbenet: tanulásunk valóban csak emlékezet.
Pihenésem, ebéd után, a vásár, amit tönkretett a kegyetlen járvány, hogy maszkom alatti lélegzetemtől alig látok, párás szemüvegemből. Gondolataim lefagyasztva várnak, talán holnapi napra, és abban nem létező szerencsémre: ilyen, kit kényeztet a felesége.
Országos dolgokra maradt kevés időm, és séta közben ajándékot ad a nőm, megosztva virtuális műhelyét, hogy tárgyalhassunk együtt véleményt. Mit világ küldött, ha bátorkodott, azon, kérdem, volt, aki elgondolkodott? Egy feladat várna még, kitalálnom, hova vihet engem az okos álmom?
Megszűnésétől nem tartanak mostanában meghatározó, tekintélyes fórumok. Beágyazottságnak is mondják meglétét, s ez indoknak alapos. Izgágaság aligha tudja megingatni nyugalmas tekintélyét, amely övezi. Néhány szerző bátran állt mellé, ami alapján ki lehet jelenteni, hogy eddigi léte nem múlt el hatástalanul: legfeljebb erősödött a tudás, ami szerint nem sok ember van, aki egyformán tanul.
Még az is lehet, hogy fejenként változik módszere az alapos elsajátításnak. Ritmusát váltva, belső késztetésre, ahol párbeszéd is jelentkezik, bővül a cél, és ott megjelenik olyan karakter, ki meglepetésre, képes lehet felforgatásra. Kelléktárat nyit kezelője, és kijelenti: nem is tudtam, hogy van rendezői koncepció. Az egész kollekció nyitva a válogatásra.
Hányan keresnek hatalmat, és mennyi ingerült vita termékenyít meg nekünk műveletlenül hagyott szellemi ugart! Ki gondolta, hogy valaha lesz bennünk gőgtelen egyetértést munkálni jóakarat? Szoknunk kell szövegeinket, amik természetesen sajátok, és kritikára nem rossz példákat fogunk használni. Önmagát alakító szereplő ritkán akad, s annak felhívása közönségéhez: jobban tudni, e helyen, tessék, csak tessék! Szabad!
Legújabb kiadványunk könyvsiker, amit bizonyíthat maga a megjelentetés példányszáma, és a rövid idő, amely alatt az utolsóig elfogyott minden egyes darab. Még a kissé sérültek is.
Leírásai abszolút megbízhatók, s olyan alapos a bejárt helyek ismertetése, hogy az utazónak egyszerre nyújt tökéletes biztonságot ismeretlen helyen, egyúttal beavatja a helyiek szokásaiba, kultúrájukat téve befogadhatóvá, aminek révén olyan érzésünk támad nekünk olvasóknak, hogy ez az egyetlen olyan világ, melynek akárhol lehetne a közepe.
Viszonyítást nem kezd, talán elutasított verseny okán, kidomborítva az azonosságokat. Fejtörői hatásosak, miket úgy alkalmazhatunk, hogy egy közös nyelv híján is lehetnek élményeink, juttatva a felismeréshez: az alapvető igények dolgában vártnál is nagyobb a hasonlóságunk.
Látogatásunk természetesen nem annyi, mint néhány most először látott emberrel való óvatos ismerkedés. Ahogy az ajándékok sem csak bizonyos apróságok, emlékeztetőnek, milyen felszabadult vagy éppen magánakvaló volt a vendég vagy a házigazda.
Kérdés mindig megérkezni a mába, aminek eseményei majd a jövőben kutatók számára lesznek érdekesek igazán. Figyelmünk hozhat haza igazi értéket: hogyan használtuk a megtalált Édent, és annak milyen hosszú a várható élettartama.
Tudja kedves bácsikám, hogy mi a baja? Nem is sejti, a fájdalma nem jelez? Kérdezhetné jó orvosom, hiszen dolga. Furcsaság, ha meggondolom, érzem ezt.
Látnoki lenne tudása, az nem kétség, ismerné jelenem, s tudná jövőmet. Átadhatná receptjeit. Az egészség elég fontos ügyünk, régtől érzem ezt.
Mintha járnának a szelek, a hidegek, és hát sokkal kevesebb lett a napfény. (Megváltoztatták színüket a levelek, csak egy maradt sötéten zöld, a repkény.)
Piacon szaladtak nagyon fel az árak, sejtésem, hogy ez bánthatja szememet. Ki gondolta: az alma naranccsá válhat, és szilvától a banán olcsóbb lehet?
Szédülésem oka akkor, hogy az égtáj körülöttünk lényegesen változott. Nálunk terem dél gyümölcse, ami nem fáj, csak az áruk, mi fejfájást okozott.
Kevesebb legyen a kenyér napi adag, gyümölcsökből egyek bőven, szeressem. Mozogjak többet levegőn, de vigyázzak, vérnyomásom közben nehogy felmenjen.
Pénztárcám fogyatkozása olyan erő, amivel küzdelmem mindig kimerít. Keresném a gyógyszerét, hisz’ a levegőn való mozgás a piacon nem segít.
Fegyelmezettségem, ami a nagy érték, hosszú távon nekem biztos támaszom. Ötven évem hátralévően a mérték, amiben, csak pénzem fussa, utazom.
Kísérleti patkányt kellett etetnem. Milyen érzés? Nem egy gusztusos állat. Sejtettem, hogy beszélgetni, azt nem fog. Elég hamar jött nálam az utálat.
Rám se nézett, folyton folyvást szaladgált. Véletlen sem pillantott a tükörbe. Az ilyennek gondolata a semmi, hagyja, az élet terhét más cipelje.
Humánus a megfigyelés, nincs kétség, illetve egy ilyen patkányhoz méltó. Kártékonyságát esetleg vezekli, s honnan tudná, rajtunk milyen a béklyó?
Tágasabb a labirintusunk, ennyi. Mostanában bizonytalan lett létünk. Magunk vagyunk megfigyelők, s mondhatni saját kísérleti állatként élünk.
Mindig is ellenség voltunk magunknak? Ostobaság! Nagyon közel a béke. Amihez pár évezrednyi kísérlet kellett. Mára, bízunk, talán megérte.
Állatoktól várni a segítséget! Bizony, gondoljunk a futó járványra. Apró mikroorganizmus elérte, hogy látszik a közösségünk magánya.
Na, te patkány! Hallod etetőd mit mond? Tartsd a csönded, a farkadat ne nyeld le! Lázadásra mért gondolnál? Segítsél nekünk, hisz ez fajodnak is reménye.
Hol nyilvánulhat szabadon az indulat? Mikor nem kell félni attól, hogy túlszalad? Átlátszó az ember lelkének bőre, s kineveti, aki ugyanúgy pőre. Őszinteségünk ezért nagy veszély, becsaphat a túláradó kedély. Legyen színe az akaratnak, van, amit hiába takargat. Bújni kéne, de nincs hova, nyilvános minden érdekünk. Eltorzul rajtunk a pofa. Van, hogy nevetséges leszünk. Ezek után légy bátor, önmagadat vállald fel. Lásd az azonosságod, megmutatja a sok jel.
Hordozni ott a kép, belső látás követ. Hangos, vagy a zene andalító lehet? Érzed az ízét? Mintha izgatna. Utóhatása nyugalmad volna. Még keresel? Szokott dolog: minden élő vágyik, mozog. Szeretsz már? Lehetne örülnöd? Kezdd el te!
Mitől más? Félelem zavar meg? Hiányzik látogatás, és ami tapasztalás, évek során szerezve, igazi, tényeken alapuló tudás, ottani élet. Időtartamát megszabhatná érzékenységed, s jóindulat, hogy gyanakvással többet láss a rossznál, mi mindenütt akad.
Ugyanaz a világ beszél eltérő nyelvet. Valóságát más vér adja, s a pénz értéke megmutatja, hogy az ősök mekkora földet laktak, és közöttük milyen gyakori volt az őszinte vita. Hol jelent meg nyíltan erő, s vele társa, melynek szabad volt szárnyalása átfogni a teljes látóhatárt.
Arányban hogyan is állt harc és béke, és kinek ki adott fejére koronát? Határozottá válhatott a tett, s annak, ki elszegényedett, mi lett sorsa? Csakis akarat diktált törvényt önmagának, s a többség kinek hitt, hogy szabadon választ, és beismerheti bárki hibáját?
Éber volt az álom, a megvalósult, s van-e látni illetékes határt, ahol józanul visszafordul, és nem nyomja agyon anyját a csecsemő, ha éhe még szabályozatlan? Létezhetne számunkra egy ilyen jövő, amikor szakértői világunknak csak itt vagyunk, és ideálunk, mi közös?
Tudomásul vehetem, hogy megváltozott körülöttem néhány dolog, ami fontos volt, figyelmen kívül hagyva az érzéseim. Véleményem sem számít, amint látom, és ezt, őszintén szólva nem csodálom. Piacgazdaságban az érdek annyira elterjedt és általános, hogy legyen eladható a költészet. Igenis, mondhatóan kell kiállni, amikor hallgatóság keresi, mi hihető, és várja magának, mint várta Dante, Purgatóriumba jutáshoz, a Poklot járt, tapasztalt vezetőt. Szó urunknak számtalan papja kitárt szívvel mutat nekünk utat, és kezében nincs kard, mint az angyalnak, sőt, inkább oda invitál, hol lakozik végtelen nyugalom. Megadható érte a kért ár, és biztosak lehetünk: csalatkozni nem fogunk, ha nő saját kollekciónk, melyben rendet minek is tartanánk. El kell fogadni, hogy vezetnek, bár ismeretlen maradjon a szándék, mikor véletlen felfedezted tükrödben a készülő szentet, aki te vagy, jobb sorsra váró bárány. Nem mondhatod ezek után: azt hittem. Kicsinyes az előítélet, amelyben folyékony beszéd osztja utánozhatatlanul örömét, mit szeretnél magaddal haza vinni. Önellátásra készülj, aminek most tapasztalod meg éppen szükségét. Csak magányos tömeged akadály, mert bárki más lehetsz, ha el is felejtetted, hogy már régtől fogva a te jogod megszabni minden kis szabályt.
Mikor az ember felszabadultságot érez, elrepül gondolatban, s ez elég gyakran megesik. Nyitott érzékekkel szállong, látni óhajt, belesni távolba, mélybe, saját két szemével, és mintha védené valamilyen burok, nem riasztja el semmilyen tapintás. Gyűjt szorgalmasan, mint kis állatok, miután képzeletében együtt lakik jó ideje az idő és a végtelen. Kik lehetnek ilyenkor a tandemében? (Nagyapám mesélné: „Óbé Máriám, micsoda madár!”) Eszembe kell, hogy jusson az az alma. Létezhetne bennünk azóta lendület, melynek még ma sincs kitalálva fékje, és szaporaságunk bizonyítékként szerepel, amikor vád hangzik el: legnagyobb károkozónk mérhetetlenül felfokozott luxus igény, húst fogyasszunk, magunkat magunkkal csillapítani és fenntartani? Önnevelődésünk szakaszait úgy hívjuk, hogy történelem. Rálátni erre, ahogy fény mutatja meg magát, most lett égető feladattá. Iskolák bármikor nyílnak, egészen újak, ahol pár fóliáns oktat fennhangon: nem megingatandóak hiteink, csak rangjelzettjeink magyarázatai legyenek jól kifejtve a többség előtt, különösen, ha közel a választás. Fájdalmunkat kerüljük el barátaim! Füstoszlopokkal kész borzalom, oly ijesztő látvány akármelyik táj, s a lerombolt emléknek kőhalom a vére. Bizony ám, nem könnyű magunkra nézni, amikor múltunk pillanatonként idézi elődeink indulatát, és áll elénk parancsnak, a közöttünk létező, csak általunk megvalósítható világ.
Mire is kell, mire is kell? Talán, mondjuk, játszani. Olyan erős védelme van, senki sem tud bántani. Igen, kicsit félős vagyok, csigaházban lakozok. Sajnos, az a következmény, ha valaki azt szeretné, hogy elbeszélgessen velem, akkor azt kell neki mondjam: sajnálom, de vendégeket fogadni nem akarok.
Neki kezdtem már néhányszor, hogy más helyre költözöm. Eredményül mindig addig jutottam, hogy öltözöm. Köztudomás van arról, hogy minden csiga kétnemű. Kitaláljátok mit mondok? Ugyanis az összes gondok innen származhatnak nálam, ezért kínlódhattam annyit, merthogy az a másik lakóm, képzeljétek: nőnemű.
Dehogy csiga, ugyan már! Bár gyönyörűek csápjai. Itt lakik velem a házban, s külön vannak vágyai. Sőt, mi több, az egész teste, megállapítottam: más. Fatális bizony az eset, márpedig így van, megesett. Fogható e másik lélek, s úgy tűnik, hogy finom puha, jólesik, ha hozzá érek. Valódi, nem klónozás.
Meghívásukat nagyon köszönöm. Nekem igazi megtiszteltetés. El is kap a visszafogott öröm, és felmerül egyfajta késztetés sejthető elvárásaiknak maximálisan megfelelni. Hogyan is lehet halandónak valaha ilyen körbe menni?
Elönt, érthetően, kérdésözön: mivel is érdemeltem volna nagy kegyét a sorsnak, s van-e közöm, tevőleges, juttatva e módra, ismerkedni magas körükkel? Meglehet, hogy egyedi alkalom, amelynél megfontolt az ember, bár örömet okoz a jutalom.
Végtelenség az, amit most itt érzek, s titkolhatatlan, úgyis látják árulkodó figyelmemet, és félek botladozásommal azt törni meg, ha várnák tőlem, hogy nyugodtan belépjek. Nyilvánvaló minőség nélkül soha nem vinne rá a lélek, és az nálam vágyamra épül.
Gyarlóságommal nem dicsekszem, és miért is lennék rá büszke. Mit megéltem, azzá lehettem, és mi van említeni való közte? Nagy sorsot akárki választhat, valójában erről nem dönthet. Mint ki gondolatban utazgat, és közben lakja ugyanazt a földet.
Elfoglaltságunk lehet vallomás, melyet érdemes alaposan tudni. Kíváncsiság munkál, egy állomás, ahová, mi körülvesz, kész befutni. Ítélkezésre aztán jön-e tett, ahogy önök bizonyítottak? Élő annál nagyobbat nem tehet, ha, mit kapott, azt tovább juttat?
Csábítható vagyok, megbízhatatlan. Buddhizmusom meglehetősen kezdő. Ólálkodom is, persze nagy titokban, s képzelgek arról, hogy az ember felnő.
Gyártanék szabályt, mit nem kell betartanom, csúfságom pedig a másra hivatkozás. Még szerencse, hogy elkerül a hatalom, amivel visszaélnem lehetne szokás.
Általánosságomat letagadhatom: sokakra hozhatnék vele megrontást. Ítéletemet magamról előadom, és várhatom a habzsolva orrontást.
Szóljak bármit a genitáliákról, melyek mutogatását törvény tiltja? Vagy várjam az időt, mely felénk gázol, látva kedvét, amelyet sokunk bírja?
Átnemesíteni kész vagyok magamat, hisz’„az ember egyetlen célja önmaga”. Aztán állítólag van szabad akarat, és dönteni mindenkinek saját joga.
Az ifjúságot tanító nagy görögöt istenek tisztelete lökte sírba. Manapság a megkívánt közös örömöt tulajdonaként vajh melyikünk bírja?
Mikor lesz tervezhető szaporulatunk, és mellette spontán a szerelem? Létezne mód, amellyel együtt tanulunk, amikor jóleső érzés a türelem?
Önzés a különbség, a jó szándék közös. És az eredmény? Az mindkettő különös.
Időtlenül vagy minden idejével, amely filmként pereg, szabadon bánva zokog, és egyszerre nevet, ahogy alakot váltva tetszőlegesen kezd magának is szerepet, hogy azt lássa, mennyire örülök neki. Magamagát tartja kezében, amikor volt gyerek, és imitálja szülőjét, kérdőn, hogy ő hol lehet? Mondja, menjek vele, elvisz akárhova, és hirtelen eszébe juthatott régi emléke, amiben maradni óhajt, de ha vele tartok, mutatja, őt egyáltalán nem fogja zavarni jól láthatóan ijedt jelenlétem.
Hozzám jött a másik, és szótalan. Lógok nyakában, ölelgetem egyre, s miközben elérzékenyülten, boldogan lesem kívánságát, várom szavát, megérint a zavar, amit okoztam: erre a világra vissza úgy hoztam, hogy elkészületlenül áll békéje, és, bár nem mutatja, mintha látnám a bánatot, amit a próbálkozása okoz, hogy visszatalálhasson önmagához, aki volt annak idején, amikor szeretett. Vallomással, érzem, nekem nem tartozik, s látom a nézésén, hogy nem hibáztat. Lassan tudni vélem szándékát, és örömömet lehűti a szégyen.
Mennyi öröm juthat vajon egy szentnek? Hogy jut hozzá, s kell előtte szenvedni? Csalódott, mikor elhagyta szerelme? Mitől tudhat majd mindenkit szeretni?
Aki lemondóan tűr, az nem is szent. Megtört ember, úgy érzi, hogy kifosztva. Hibát keres, közben saját kedvet veszt, s fáradtsága lesz a legnagyobb gondja.
Látnia kell, hogy tovább megy az élet, éli mindenki a maga jó sorsát. Hogyha segít, könnyen viszi rá lélek, kaphat más öröméből pár szem morzsát.
Juthat neki szívből jövő érintés, s mintha ráadás lenne csak a hála. Ami kialakul benne, készenlét, feloldódni másért végzett munkába’.
Szárnyra kaphatja váratlan extázis, ráébred az annyira várt gyönyörre. Sötétsége fényesség lesz, szikrázik, bár nem is ezt kérte ő könyörögve.
Ha bánatát vesztesége fokozza, s eltűnik a Nap is végleg egéről, hosszú életét kapja, imádkozva hittel, magányban, a teremtőjétől.
Van törvény, mely ilyen szerepet oszthat, s közösség, hol a részvétet nem érzik? Olyan tanács, mely bénaságra szoktat szívet, amely, amíg él, folyton vérzik.
Csodákat tud ilyen ember művelni, legyőzi velük a kegyetlen sorsot. Ámde van, hogy hallgat, megtanult sírni, és úgy látja magát, mint az utolsót.
Nyakon csípni nem is nehéz, azonnal lelepleződik, és mégis bizonygat nyilvánvaló lehetetlent. Levonhat következtetést, amely csak egy mondat különben, ám nagyobb a folytatása, amelyben megbújik hit, és olyan sok embert vonz magához, ki kéne, lássa a valóságot, ami tudható ok különben, ha kicsit utána nézünk. De, mert naponta látjuk és átéljük, s bár okmány nincs róla, mint örökségünk vésődik tudatunkba, s pluszban féljük egyszerű létét, a hadakozásba süppedünk, természetesen gyanútlan. Márpedig színlelésben nincsen párja, és kérdésünkre válasza több jó van.
Véletlen csapda, ha lelepleződne. Erős indulat, ha ellene lázad, s ha megpróbálná, hogy megsemmisítse, mint ostromló a sziklaerős várat kénytelen magára hagyni, elfutva szégyenben, miután végképp elgyengül, felismerése a tudtára adja: nem elég, hogyha támadásra lendül. Hogyne fájna amannak nevetése! Kacaj, mely örömöt jelez, mi másnak égető, el nem múló szenvedése, s ráadásul érzi gyalázatának. Szabadítóra van ilyenkor szükség, legyen annak akármekkora ára. Esetleg adott a saját nemesség, ha felismerhető lesz valahára.
Nagy Időnek mije nagy? Ott van játék? Nagy Idő! És milyen nagy! A lakói élvezik, hisz’ szabadság? Nem nyomaszt a szabadság. Attól nagy, hogy ismeretlen az árnyék, A pillanat békén hagy, és, hogy egyáltalán nincs benne gazság? s nem köti rád igáját.
Amit tesz, arra tanította apja? Segít! Mért ne? A lelke Átvette a titkos vágyait annak? megmutatja a színét. Gerincét korábbi évszázad adta, Íródik a Nagy Könyve, vagy a nyitott, vérző sebei fájnak? s olvassa az igéjét.
Milyen anyja volt vajon az ilyennek? Jelentkezik anyádnak, Még a langyos szelektől is megvédte? neki első az érdek, Ismerhetett valaha is ínséget, mit lakói kívánnak vagy szülője azokat elkergette? az munkája, temérdek.
Nem ez számít. Fontosabb, hogy mit alkot, Legfeljebb majd azt kéri, s lakóival milyen egyetértése. műveld vele a lelked. Ideáljának erővel ad hangot, Aki bátor és férfi, vagy várja, hogy meggyőződés kövesse? adja hozzá a testet.
Minden cseppjét megbecsüli vérének, Gazdálkodik azokkal, zenéje hangolva van az örömre. nála a tudás kulcsa. Lakóiból mindegyik jó vezérnek, Erős hited talapzat. s nem várja, hogy ezt neki megköszönje. Jobb vajon mi is volna?
Televénynek látszik, az szinte biztos, Látod, vakon él állat, nő belőle, egeken túl, élőlény. mégis mennyire boldog. Folytatható, nagyon is, és ez fontos, Hagyd el, nem kell bírálat. igazán meghatározó körülmény. Nagy Idő! Ez a dolgod.
Fakó, szürke november, napok óta nem száll madár. Ki látja, a Nap merre jár? Nagyon fakó november. Alig kopognak az utcákon léptek. Megvastagodott az avar. Unott a szél, tölcsért csavar, hogy úgy látsszék: azért van még itt élet.
Lássuk csak, mondja egy hang, csukott szemmel. Érzéssel tapogat. Óvatos, mint a vak, aki csak beszélgetne a veszéllyel. Lelassult a szívdobogásunk. Halmokban összegyűjtve gondolat vár a rendezésre, ahogy az éjszakai álmok.
Vajon milyen a másik teste? Szemében majdnem fekete a barna. Mintha közeledne, vagy azt akarja, hogy siessek feléje? Nyissunk hát ablakot, nem bánom. Hozzászólni is lehet, akinek ültő helyébe hoznak híreket az apró tények. Úgy hírlik: látnok.
Erre is való az ilyen idő: megtudni, hogyan lesz mából a holnap. Felejtsük el, hogy csak és kizárólag akaratunktól függhet a jövő? Elszáradt asztalunk sárga virága. Valamivel készülni kell a névnapokra. Legyen, aki az újságot olvassa, és válaszoljunk ősrégi talányra.
Mint fából a vaskarika, olyan. Medrében hatalmas folyam fogja magát, s megáll. Elfáradt, sóhajtja nekünk. Semmi kedve menni tovább. Ideje van annak is, hogy amit régtől tenni kívánt, arra most időt szakíthat, és meditál.
Szimfónia tételei között van. Nem túl hosszú. Felkészít a hangjai változására. Bemutatta, milyen is az, ha napozunk, s tereferénk bensőséges, és jól érezzük magunkat, de már látja, s figyelmeztet a gyászra.
Nagy a hőség, majd megsülünk, folyik rajtunk veríték. Kimegy egy hideg sörre. Mi pedig a félidőről megtárgyaljuk milyen volt. Letámadás a taktika. Elismerjük, szerencse kell. Hajtsunk tovább. Előre!
Izgalmas ez a felvonás. Meglepően jó díszlet. Értitek a főhős szavát? Amit mond? Mire utal a szerző, amikor elénk tárja, így, történelmünknek e korát? Majd a következőben megtudhatjuk, nincs is gond.
Ne is szóljak tehozzád? Fordítsam el a fejemet? Hogy kérhetsz te ilyeneket! Megeszem a salátám, tudod, az a kedvencem. Nem mondtam, hogy sületlen. Gyorsan ettem, ezért tartani fogok szünetet.
A nyomkereső, amikor jelet téveszt, s bizonytalankodva csak toporog, hibát kutat, és félve el is réved, magát kérdve: volna, mit kihagyott? Ki segíthetne tanáccsal bajában? Hova vezet az önhibáztatás? Menjen oda, hol volt kiindulása, hátha felmerül új meggondolás?
Tanácstalanul áll néha az ember, mikor sehol nincsen kapaszkodó. Óvatossága, mi inti, és nem mer megmozdulni, oly sok a rontható. Fenyeget a változás dübörgése, amiben nyugalma tönkremehet. Akkor lép csöndben, hangtalan elébe, mint sötétből a fény: a szeretet.
Már csak újólag éreznie kéne, hogy mekkora erőt adhat a hit, mikor másban van bizalma, ígérve közösen élhető jutalmait. Minek sorrend, és pontos méricskélés, közülünk ki az, aki többet ér, ott, ahol hasztalan az ilyen kérdés, s ami számít: csakis a szenvedély.
Szobrok állnak itt vigyázzban, két oldalt a fasoron. Lombszőnyegen sétálgat a messze látó nyugalom. A nagy költő, ő mereng el, s akit szemlél, önmaga. Fegyverével, mint a szikla, négy bajuszos katona.
Közeli még az az emlék, mikor a hárs virágzott, és a fű közt, mindenfelé, láttunk nyílni virágot. Fagylaltozónál a sorban anyját kérte a gyerek. Kapott ma már, de még azt az egyet, „légyszi”, vegye meg.
A Régi Vigadó megvan, de bezárt a Leveles. Emlék mondja: halászlével túrós csusza, ide lesz. Esti fények dísz sorfala s a kockakő azt kéri: higgyünk benne, hogy jön idő, s azt kivárni megéri.
Ünnepelni járhat a nép kedvelt zöldedbe, város. Nem messzire tálban serceg az illatozó páros. Zenének a Stadionból hallatszik majd kiáltás. Hiszen a hely, ez a fasor, csendes és zajos áldás.
Mindenütt víz, nagyon messze a horizont. Hullámok mozgatják lassan a csónakot. Nagy fényes korong az égen a kísérő. Korán kel, felszökik, s onnan mond Jó napot!
Időnként szellő jár, van mikor vad vihar, esténként korongot dobál a sötét ég. Távoli galaxisok fénnyel vigyáznak, magányban egyedül a semmi, mi zavar.
Ülnek a vendégek, van köztük csalódott. Látszik, hogy teremtő erővel megáldva. Meséli boldogan: várja a családja. Arcán a könnye az álláig lecsorog.
Az a pár mit művel? Mi közük egymáshoz? Az ilyen szoros lét idővel összenő. Legalább egyenek, tartsanak szünetet. Különben már sokan járják e viháncot.
Skandál egy, bizonyít, faragnak is többen, gyermeket sétáltat, óvatos egy asszony. Magasra ugrál, de visszahull, leesik. Hangosan tárgyalnak valamit egy körben.
Mondja csak, van tétel magánál, vadi új? Érzés, mit kész volna mással megosztani? Hagyják a vitákat, messze a kikötő! Szomorú, aki születésétől vidul?
Nincs szükség magára. Magára van szükség. Jobbítani, tudjuk, sosem felesleges. Mit tippel? Hosszú lesz nekünk a folyamat? De hiszen mióta miénk már a szépség!
„Ne fogjon senki könnyelműen”, és pusztába kiáltott lett a szó, amikor történelmet készült alakítani pusztában lakó. Múzsákkal mostanság ki játszik, szépségük nekünk ma valamit ad? Könyörtelenül egyre sürget fejünkre nőve súlyos feladat. Látjátok, hogy mekkora felleg próbál meg mifelénk hódítani? Érzi a súlyát a tettének, akinek vannak gondolatai? Miben hisztek, és miben bíztok? Hova vezet ez a naivitás? Volna bennetek erős lélek, s életet kiáltó vitalitás? Nektek csakis a jelen számít, amiből akkor alakul jövő, ha nem mámorból készít otthont magának, aki lehetne szülő. Jog az, mit folyton emlegettek, de a kötelesség elhallgatott. Mitől oldódik a feszültség, kibékítve a két ajánlatot? Ki egyszerre úgy lehet boldog, hogy mellette többgyerekes anya, azt hogyan szereti a párja? Annak csak ő minden gondolata? Az ilyen nő jó szeretőnek, vagy kívánságából ad le a férj? Létezhetne olyan megértés, amely elfogadva azt mondja: kérj! Kívánni, azt mindenki tudhat, ahogy általános a képzelet. Hibázni, s azt rögtön javítva, szerintetek is van, ahol lehet? Hát, íme, ezért kemény harcra készülhet, aki itt élni akar. Egyszerre dolgozni és szívvel élni, titok, mit semmi nem takar.
Nem járt még le a szavatosság, ahogy mutatják a számok, ha lehet nekik hinni. Rossz szaga sincsen, és az állagát látva ismert tulajdonságokra következtetek, bízva korábbi tapasztalatokban, de határozottan tudva azt, hogy az érzéki benyomások nem pótolják egy műszer jelzéseit. Talán a mennyiség változott. Csomagolásán sincs semmi jel, szakadás nyoma, ami figyelmeztetne egy káros folyamatra. Értékét ismerve, megéri a vizsgálat. Így hát szakembert fogok felkeresni, hátha azonnal képes megmondani: beavatkozás szükséges, vagy a folyamat természetéből ered, amit láthatunk. Igazán arra vagyok kíváncsi, bevallom, hogy eszébe jutna-e a csere, mint a tökéletes megoldás az ilyen esetekben, amivel nagyon meg lennék elégedve, mondanom sem kell.
A nagy szobrász az alakját mintázhatta volna nőről akár, hisz’ az érdekeltség hatására nyilvánvalóvá lettek meglévő, de eddig elrejtett tulajdonságok, melyeknek a hasznáról beszélni modortalanság. Meglepetést azoknak okoznak ezek a fejlemények, akiknek kényelmük látászavart okozhatott, elfogultságukkal eltelten, miután a joguk diktált, szerintük öröktől elrendelt kiváltságokat, amiknek rendje megbonthatatlan. Máskülönben pedig duális rendszerekben a párok együtt járása megszokott, ám nem kivételes, hogy az egyikük olyan terhet talál, bár nem kénytelen módon, feladatául véve azt, amelyet, jóllehet gondolatában mindig van közös, csak maga emel.
De szívesen kívánom azt: legyen ez a nap boldog! Áldjon a teremtőd, de még könnyítse is meg dolgod. Fájdalmadat csökkenteném, ha lenne annak módja, hogyha az idő kereke visszafelé forogna.
Mondtad, sokszor, mit tehetünk, hiszen a való számít: siessünk, ha holnapi gond türelmetlenül áll itt. Aztán van ember és a terv, elképzelés, kívánság, amit elérhet, hisz’ a jó munkájáért megadják.
Megbecsülve pedig a múlt kincsesbánya, gazdagság. De hát abban elmerülni pazarlás és gyarlóság. Érteni, az ügyes dolog, mintha lenne térképed, amivel mádat s a jövőt könnyűszerrel eléred.
Álmaidat láttam vajon? Remélem, hogy jól értem. Azóta, ha eszembe jut, naponta felidézem. Szétosztottad mindenedet, ahogy szerető szív ad, s ma, amikor szükség szorít, félelmeket ez oldhat.
Arra kérlek, jöjj vissza hát, példáiddal tanítsál! Légy megértő. Mintát mutass, ahogy mindig is szoktál. Vedd magadhoz azt, akire ismeretlen felnéztél, s tegyétek a dolgotokat: szeressetek! Szeressél!
Mondjátok meg mi a módszer, hogy korszerű, modern legyek. Hogyan vált ki érdeklődést mai napság vers, a szöveg? Van-e dallama, és ritmus kell-e hozzá, skandálható, s követelmény vele szemben, hogy legyen jól szavalható? Személyesség sok kell hozzá, vagy hangulat, mi hívogat? Történelmi jóslat gyűjtsön gondolkodó hívet, sokat? Hölgy öröm is eszembe jut, bár a szóval meggyűlt bajom. Fessek tablót, tele képpel, s jól teszem, ha mutogatom?
Mért van poéta annyi, és az intimitás mért arat bizonyos sikert? Az őszinte késztetés az, mi marad okként, hogy íródjon fontosság, amikor valakinek menedéke a kimondhatatlan, és akinek hihet, valamikori önmaga csak? Ezért van hát a beszéd, amit elmondunk mindenkinek, így találva meg helyét örömnek és fájdalomnak, amikkel kedvünk jár együtt, megtalálva módját, hogy valamiképp kezünkbe vegyük?
Kései tanulásra számos példa van. Olyan szokás, amelyben a modor, a témák, s főleg a hanghordozás az, ami új medret alakít. Ahogy folyó, mely szabad, birtokba vesz helyet, hol saját törvénye szerint szalad, s vizében rakoncátlanul lubickol az odavaló szerzet, és csapatban élvezi élveteg látogató. Szabályát, mely nélkül nincs semmi, nem maga szabta öröm adja, s idővel úgy tartja be: ha kell, túllép e körön.
Folyton új a helyzet, és mégis ugyanaz. Eldönthetné már végre, hogy mire szavaz. Közölhetné, mondjuk, melyik irány a jó, hova tart, és hol fog kikötni a hajó.
Vagy a tengert járjuk, hol állandó a szél, ahol józanul az ember vedel, ha él? Hullámok mozgásán uralkodni lehet, s ha az éppen alszik, megidézni szeret.
Hej, de régen ittam! Áll a látóhatár, aminek a szélén jótékony pára áll. Földünk hajlatával emelkedik torony, ahogy néztem olykor, lenn, a Balatonon.
Sokfelé kell mennünk, forog a szélkakas, hajtja az igényünk, ami, tudjuk, magas. Önbecsülésünkre naponta gondolunk, s kiválóvá lenni nem fogunk. Már vagyunk!
Meghátrál előttünk ártó szellem, s a gond, szembenézünk vele, akárcsak egy vakond. Különben is jogunk szerint épül a vár, ahova tanulni a világ java jár.
Mikor máshol dúl épp terror, ostobaság, népünk most dicséri önmaga legjavát. Törvényeket csakis megfontoltan hozat, elmúlt a kor, mikor vér volt az áldozat.
Most csak lélekből van pár, ki felesleges, s gondolat az, ami kákán csomót keres. Szerencsénkre azért, látszik már a jövő: nemzetálom súgja, a felemelkedő.
Szabadságnak népe! Tiéd a jutalom! Nem is kebelez be semmi birodalom. Szívrepesve várom szaporaságodat, s boldog jelentés, mit Fenséged elfogad.
Javamat akarja, s a butaságom jelent csak akadályt. Tisztán látom pedig, hogy amiben mesterkedik, az kellemes, direkte élvezet, amikor nyalánk valaki, amilyennek tarthatom magamat.
Foltos erkölcsömön nincs, mit javítsak. Legfeljebb a látszat őrzésére fogok vigyázni, hiszen a fáma szárnyán az ember magasból nézi a port, ahová esett. Mosakodásra pedig vevő a brigád.
Költségtérítésre figyelni kell, amikor a beadvány készül, s a járkálásnak lehet ideje, ahogy csalódásra legyen kész magyarázat. Azért legjobb, ha számítok egy jogos kifogásra.
Advent első hetében ez szokatlan. Vigasznak kevés a felbolydult környezet, annak tudatában, hogy az állandóságunk két évezrede alatt az erózió nyomot rajtunk majd semmit sem hagyott.
Hit nélküli anyagunk most kiált, esdeklőn kapaszkodva belénk, amikor majdhogynem nélkülözhetetlen lakójával egyezségre jutni, miután ráébredt, hogy benne is van szellem.
Mi a jó? Fogalomzavar vagy tévedés, mit legjobb lenne gyorsan elfelejteni? Felelős nincs, ki szöveget diktál nekünk, aztán abba bezár minket, mint valami megbízhatatlan gyereket, aki ki fog magának alakítani veszélyeket, csapdát, ha nem vigyázzák mozdulatait tapasztalt, előrelátó, féltő szemek?
Felfedezések korában élünk ma is, és sokunkban újabb feltaláló lakik. Szórakoztató iparunk olyan komoly szinten üzemel pedig, hogy az már vakít. Miből áll napjaink dereka, ami ad nyugalmat, erőt, s amiben hinnünk lehet? Tartunk manapság énekben gazdag, zenés, merengve is jól látó ünnepségeket?
Magunkban hány generációt hordozunk? Amikor térdünkön vidáman lovagol csillogó bizalmával aprócska gyerek, akkor a sorsunk féltékenyen udvarol, ha már ellestük tőle, amit tudhatott, és közénk kacérkodva a béke leül? Emlékeink karján táncolni kezd a kedv, s mutatja vígan: már senki sem menekül.
Az életet munka nélkül megúszni? Mód nincsen. Rájöttem mára: mód nincsen. Először is van, ami hajt: az éhség. Utána valami kéri: oldjam meg!
Aztán jön a feladat: megszervezni. Napok sorából áll össze a sorsod. Lakótársak jönnek, akik felnőnek, s árgus szemmel megfigyelik a dolgot.
Együtt úszunk időnként nagy vizekben: magától bontakozik ki, amink van. Saját tudással is akad teendő, mikor hozzád dörgölőzik avítt tan.
Anyagcsere szólít meg: ő itt lenne. Hogy is maradhatnánk ki a javából? Mit mondunk, ha követelő kívánság egyszer csak hozzákezd, s rögtön pénzt számol?
Mennyi dolog nyüzsög! Ez már nem semmi! Rá kell jönni, hol fogható a lényeg. Elmélyülni egészen az aljáig, s csemegézni: finomak ám a tények!
Vannak a nagy drámák, csoda művek, bennük a sok hős és a csaták. Kezdeti szóban kéri a szerző, isteni kegy kell: múzsa, segítség!
Szép szerelemmel indul a játék, jós szava diktál, sors, mi jövendő. Nagy görögöknél fájdul a szív, és látjuk a városi népet, az utcát, hős keresésbe hajtja a félsze. Hogyha családban indulat éled, ifjú erőnek lesz tere mindjárt. Összecsapás kell, védelem, őrzés, büszke jövőre a sok szavazat. Iskolatársak állnak a sorba, tenni a dolgukat, „hív a haza”. Akkor a tettel, szó dübörögve hitben erősít. Össze is állnak, mind a közösség, pártja vitéze, vívja, s a munka célba halad. Ez a közép rész, tárgyal a szerző, hosszan időzik, izgalom árad, és bevonódik ott, aki néző.
Most a finálé jön, s csak a győztes hirdeti önnön ál sikerét. Mért van a vége, s hol van a munka? Nyílt üzenetben a számos adat? Nagy generácio veszve, hagyatva, s pont, aki áldott, az csak a meddő.
Lám, igyekezve, a jóakarattal, siklik a szándék, ferdül a célja. Még, kijavítva, van lehetőség: új fejezetről tárgyal a nép itt.
Vajon ki értette, mikor bevezették? Egy lesz kötelező, „csak egy, ami szabály”. Törvényeinket is majd mind eltörölték: szabadságunk útján nem állhat akadály.
Nem csak beszédünk lett nyíltan hangozható, és őszinte érzés szabadon élhető. De a legkisebb tett, mi hirtelen való, s meglátszott mindenkin, ha szeretete nő.
Ártani lett vétek, másoknak fájdalma, sértést kell kerülni, s a rossz gondolatom. Minden fonákjának megnőtt a forgalma, és az első jelszó: magamat gúnyolom.
Magasztos eszméket véd a törvény, s a hit jóakarat, tudjuk, ami egy szent dolog. Tudóssal, művésszel nincs, ki vitatkozik. Világeszme s ihlet körülöttünk forog.
Hamisan szólóknak ne jusson kegyelem: felesleg itt a szekularizáció. Ki fog uralkodni ekkora tömegen? Hogyan lesz sikeres az edukáció?
Felötlik előttem az az elvem, saját: örökbefogadás ez, és barátkozás! Megnézhetem magam, s megnézheti magát ma, akinek szakmája a szívből adás.
Máig kísér. Nézem csak mostanában. Mikor kaptam első labdám? Jó régen. Álmaimban mozdulna még a lábam, de a kaput eltalálni! Már szégyen!
Bajnokcsapat tagja voltam nem egyszer. Nagypályára vágytam, ki a zöld fűre. Hallgatni a nézősereget körben, s büszkén nézni fel a zsúfolt tribünre.
Hogy készültünk a bajnoki meccsekre! Volt idő, hogy hirtelen összeálltunk. „Öcsém”, s máris tudtuk mi jön e jelre, helyben ülve nyugtalankodott lábunk.
Taktikánkat közös bizalom adta, s kellett hozzá több egyéni képesség. Figyeltünk azért a másik csapatra, nehogy aztán véletlen hiba essék.
Lajos zsonglőr volt, rolóját lehúzta, Lacinak fejese jött a felhőből. Karesznek lökete távoli bomba, s Gyula, ha lőtt, nem félt semmilyen szögtől.
Magam tébláboltam köztük középen, cselt csinálva frászt hoztam a társakra. Maradt azért néhány gólról emlékem, raknám is, ha lenne, a kirakatba.
Filozófiának látom, világkép, úgy tűnik nekem, hogy a dolog gazdag. Mintha sokkal több lenne, mint egy játék: esszenciája a társadalomnak.
Merthogy állandóan tart ez a verseny, ami jobbít, s ellát minket örömmel. Benevezünk rá, az erőnk is teljes: sírva nevetünk együtt, s a jövővel.
Vigyázva az értékeléssel! Ugyan az mióta nem meglepő, hogy mint papnő, választott, vagy pénzért volt kezdeményező. Ahogy ma láthatatlan eloszlásban, amikor az erő, jogának érvényt szerezve, megpróbál magának előnyt s örömöt elérni, makacs módon, észrevétlenül majdnem, őrizve azt, ami övé, miután kiszolgáltatottnak osztva rá a szerep, s ajánlata vissza nem utasítható, annyira kedvező, tisztelettel, és már-már behódolva önállóvá lesz, és gondolata, mely öntudatosan szabad, nem csak adni kezd, de, amit szeret, azt természetesnek is tartva, hiszen megérdemelte, elveszi. Valójában inkább segít, hiszen társ, önzetlen, igaz, s nem versenyez, hogy a játék kié, ha elismeréséhez juthat, s máris ítélkezővé válik egyben. Ahová repül és repít, az már beláthatatlan. Műve barátja az időnek, akinél a madár kalitja biztos otthon, kecsegtető, s énekét kezdheti a dalnok.
Alulírottak felelősségük teljes tudatában kijelentik, hogy erőik egyesítése határozott céljuk, amelynek révén csak és kizárólag önmagukon kívánnak teljhatalomra jutni, de azt megváltoztathatatlanul. Egységgé válásuk révén olyan tudás birtokában lévőnek tudják magukat, amelyet sem egyes ember, sem más szerveződés nem képes elérni. Az Egyesülés zártkörűnek tekinthetné magát, de ezt nem teszi, több megfontolásból. Először is jótéteményét érdemesnek tartja mások segítésére, amely segítség formájának és mikéntjének meghatározását a rászorulókra bízza. Anélkül, hogy igazán be sem látható jövőnkre tennénk bármilyen megjegyzést, készítve róla jól követhető és hihetőnek látszó képet, azt meglehetős biztonsággal merjük kijelenteni, hogy a mód, amellyel az Egyesülést megvalósítjuk, hierarchikus rendszerként képzelhető el. A mód és a jövő együttes említésére szándékunk szerint kerül sor, mivel meggyőződésünk, hogy így válhat láthatóvá és követhetővé törekvésünk, amely - túl önmagunk irányításán – mesebeli „kis Gömböcként” kíván eljárni, azzal a kardinális változtatással, hogy csak azokat „fogadja” be körébe, akik ezt maguk kifejezetten igénylik. Ami az Egyesülés létrejöttének módját illeti, nos, az, amint sejtetni engedtük az előzőekben, egész skáláját mutatja a számításba jöhető és többször alkalmazott eljárásoknak ilyen esetekben. Alapul a testnedvek létét kellett figyelembe vennünk, mint lehetőséget, szorosan kapcsolódva a megelőző korok és becsült elődeink által nyújtott példákhoz, mint – utóbbinál - létező hagyományunkhoz, meg nem feledkezve az újítás és az eltelt idő által nyújtott fejlődési eredményekről, meglehetős jelentőséget tulajdonítva saját elképzeléseinknek és annak a követelménynek, hogy Egyesülésünk remélt sorsát a lehető legteljesebben segíteni és szabadnak lenni biztosítsuk. A vér útján történő egyesülésünk hagyományát figyelmen kívül nem hagyhattuk. Ahogy a kimondott szavaink súlyát is el kellett ismernünk, és mindkét egyesítési eljárás hibáit ismerni is kénytelenek voltunk, azok tételes felsorolásának elkerülésével. Humorunk, mint következő testnedvünk kapcsolódási szerként történő felhasználásáról szívesen cseréltünk eszmét, ahonnan el kellett jutnunk mirigyeinkhez, kiválogatva közülük a kapcsolódás lehetőségével rendelkezőket. Amire nem voltunk kényszerülve, az a megbízhatatlan, kiszámíthatatlan őszinteség, és a múlt kétséges, éppen ezért maximális mértékben kerülendő nyílt, vagy titoknak gondolva is beszédes, és ezért kutatásra csalogató bevallása, ismertetése. Az „agyak összekapcsolása” lett az a mód, amelyet választottunk magunknak, azzal az előzetes és előttünk bizonyítást sem igénylő tudással, hogy ez kimondásával egy időben létre is jött, és nincs kétség teljességének, ahogy bizonyosságának, időbeli tartama milyenségének és mennyiségének, valamint meglévő és várható jellemzőinek létezését illetően.
Totalitásáról és ellentmondásairól éppúgy tudunk kimondása pillanatától kezdve, ahogy tisztán látjuk hordozóit, letéteményeseit, valamint felsorolhatónak tudjuk meglévő és bármikor jelentkezni képes hibáit, tévedéseit, és bármikor bővíthető, megújítható, de eredményre jutni alkalmas korrekciójának gazdag eljárásait. Történetünk idő koordinátáit a meglévő kronológiákkal egyeztetni készek vagyunk, megjegyezve, hogy ezeket elődeinknek tekintjük, amennyiben valamennyien megvalósítanak részletekben elemeket „agyak összekapcsolása” néven létrejött Egyesülésünk teljességéből. Végezetül az érdeklődők figyelmébe ajánljuk álláspontunkat arról, hogy Egyesülésünk az Egyén és a Közösség, ahogy a Közösség és az Egyén egy időben megvalósuló azonosságának alapelvét, egzisztenciális tényét használja fundementumául, elismerve ezek elsőbbségének oszcilláló, ide-oda billenő viszonyát és az ebből adódó hullámzást.
Annyi néven hívják. Mint mozgalom valóban aktivizál. Belülről jön késztetése, életösztön serkent tettre, mihez megértő módon közelít, tapasztalatok után, jó szándékú, okos szakértő. Hogyan is vonhatná ki belőle magát? Néhány századnyi előzményt látni muszáj, együtt a renddel, amely kontinensként mozog forró bensőnk felett, tektonikáját előttünk alig titkolva.
Értjük magunkat, megnyugtató módon, vagy tünetünk egyszerű bagatell, ahogy fáraóink ünnepi menetét kísérte a szolgahad éljene, és azóta változatlan törekedésünk bebizonyítani, hogy azonos rövidke, vágyakkal telt létünk? Lázunkat, mely tagadhatatlan, csillapítani nem tudja ígéret, sem ünnepélyes esküvés, talán csak önmagunk önkéntes örökbefogadása.
Valakinek most valahol fáznia kell, elvégre hivatalosan itt van a tél. Az eső biztosan csakis azért esik, mert odafenn egyedül, a magányba’, fél?
Ez a négy hetes adventi várakozás vajon mire lehet nekünk jó alkalom? Összeülni, találkozni ki tudna ma, amikor közöttünk végképp nincs bizalom.
Öröm jönne, arra várunk, reménykedünk? Letennénk magunkról, ami nehéz nagyon? Arra kérnénk, újra jőve, az ideált: juttasson túl bennünket hamis szavakon?
Biztatása adjon erőt, és a hatás ne múljon el most már rólunk többé soha. Talán mégsem tűnhetne el nyomtalanul az egyetlen és felfoghatatlan szava.
Ki érti meg, és ki végez gyakorlatot, összetéve szívből jövő érzéseket messzelátó gondolattal, uralkodón ismeretlen, mélyből fakadt félelmeken?
Volna egység, mi önszántából létrejön, s híveiben szándék s arra elég erő: magukénak tudni mindazt, értőn, amely szeretetét tovább adva lehet jövő?
Jó lenne egy új mesterség. Bár magamra gondot vennék, A helyét keresve annak, Hol kevésért sokat adnak. Hiszen a jó befektetés: Kicsiből nagy növekedés. Majdnem úgy, ahogy sült galamb Száll, ha a szám nyitva marad. Márpedig, kedves barátom, Nagy ám a szám, ha eltátom. Tudok bámészkodni, nagyon, S közben jár a gondolatom. Mert mi jóság árad egyre, Az mind ártalmas a szemre. Fülem is fájdul naponta, Hogy a világ zaját ontja. Finomságok garmadája Magamagát rám tukmálja. S az egészség! Folyton látom, Ajánlgatják: ha vigyázom, Megmarad, vagy visszatérve Megtérül a pénzem érte. Fel is fogtam, kell a suska, Ami jólétünket adja. Ráadásul szólás tartja: Pénz gyümölcsnek pénz a magja. Aki termel, kér belőle, Birtokosának meg tőke. Akinek meg szüksége van, Az dolgozzon, ideje van. Számolni kell, és ügyesen: Befektetve haszon legyen. Na, és aki rendet csinál? Annak milyen összeg dukál? Vagy az juthat legelőre, Aki gondol a jövőre? Kontemplálgat ő naphosszat, Utána meg écát oszthat. Már csak egy van, s az a dolga, Hogy ezeket szépen mondja. Műve elévülhetetlen, Valósággal dúskál ebben.
Vajon mit fizetnek érte? Szövegelésből áll élte. Dicsőségért teszi dolgát, Várva babér koszorúját? Vagy sikerét más jutalom Adja, egy más birodalom? Igen, gondolok a nőre, Többre vágyó esdeklőre. Akinek fontos az erő, Meg a bátor férfi, nyerő. Kívánságát elé tárva Finoman diktál a vágya. Kit hagyhattam ki, volna még Olyan, akit említenék Ebben a felsorolásban? Nagyságát kéne, hogy lássam. Csak az a baj, hogy a nagyság Olyan, azt ritkán mutatják Egyszerre, azonos korban. Sokan ezért lesik: hol van? Árnyékában, aki pihen, Gondolhatja, hogy jó helyen Rakta teremtő le, a nagy, Kinek gondja ember, te vagy. Akkor pedig, aki tudhat Szólni hozzá, uralkodhat. Abból volt még nagyon kevés, Aki vele pertuban élt. Nekünk most az lenne a jó, Alakulhatna a való Embervoltunk örök léte. Vagy legalább a reménye Annak, hogy nem lesz szenvedés. Nagyon sok ez? Tán tévedés? Mit mondhatnék ezek után, Állva tanácstalan, sután? Megmaradt a képzeletünk, S azzal csodát is tehetünk. Folytatjuk, mit ajánl a mű, Megmaradva hozzá, a hű Gyermekének: tudományát Lesve kapjuk Mennyországát.
Hosszú mondatok helyett inkább rövid bölcsességeket írjál. Ma sokan maguk találnak rá válaszokra, s nem kérnek abból, amit a kérdéseikre ajánl, egyébként kidolgozottan, tudás, mint annyi rimánkodó reklám.
Megszokott lett a kutatóintézet, melynek apparátusát sokszor elénk állítja példaképnek érthetőnek elmagyarázott számsor. Volna még szerepe a hitnek? Vagy korunknak bizonytalankodása viharként döntöget mindent, mi áll, és legjobb, ha kapaszkodunk egymásba?
Nyugodtak akkor vagyunk, amikor, mint színpadon a keltett feszültséget, igazság féle oszlatja kételyeinket, s kimondható a vágyott béke, amit évekkel később örökít emlékművön egy faragott szobor.
Folytatás az mindig következik, s el kell árulnia magát vizsgával a közös egyénnek, különben ki hiszi el neki, hogy elsajátította, mi is az érdek?
Középen bizonytalan állni. Sokak szerint nincs ilyen lehetőség. Apa fiai, mint a mitológiában, megdöntik, ki egyeduralkodó. Vágyuk égető, szüntelen, és álmaikban sincs birodalom, amely határtalanul végtelen.
Játszadoznék, játszadoznék, játszadoznék. Madárszárnyon az egekbe felrepülnék. Bejárnám a széles mosolyú világot, csak tudnám, hogy mit keressek, s mit találok.
Ha valaki meghallgatna, s visszaszólna, megvitatnám vele mindjárt: van-e dolga? Megkérdezném: tudja-e, hogy tulajdonképp milyen néven hívja magát ez a sok nép?
Van-e cél számára, amit váltig követ, s energia, miből készít szépségeket? Vagy érdekes a világ ahol elélhet, ahol kedvére mulathat sok-sok évet?
Vagy, ha jó a szemem, ami látni véli: gondolatát egymás jóléte vezérli? Összeborulva, ölelve megy a dolog végtelenül. Amíg fenn a Napunk forog.
Állandó nyaralásomat kérik ma számon. Mennyire tetszett, ahogy megáll az Idő! Örültem, amikor nem orrolt, és nem bántott, s inkább nevette, ha voltam incselkedő.
Kíváncsiság volt az a vágyam, hogy meglássam: ritka Pillanat készít magának helyet, amelyben öntudatlan boldogságban, lágyan, Valós Létet alakít az Időtelen.
Látni vélem: észrevétlen a Változatlan átjárt ott mindent, és művelt velünk varázst. Mit elvesztettünk, azt azonnal visszaadta, s nem kért érte drágán ellenszolgáltatást.
Rá is ismerhetnék akkori önmagamra, azt mondja halkan, mikor a fülembe súg: látod? Körülvesz az Akkor összes alakja, keringve lassan, mint az égen a Tejút.
Szerencsém azt mutatta: valakit ölelget, s emleget sürgős teendőt, azért szalad. Amikor kérdeztem, elküldött, ő nem enged, s ajánlotta: találd ki egyedül, magad.
Azóta Gyakorlás tart fogva, s az Ismétlés szorosan, hűséggel hozzám telepedett. Ki gondolta volna, hogy nem kell más, csak Érzés ahhoz, hogy Örök Nyárban időtlen legyek.
Semmire sem való szerintem a vita, mert nagyon zavar a megemelt hangerő. Mindahányan sulykolják az igazukat, és nézetüket hirdetik ki: mind nyerő.
Nagy hangon zenghet a monológ ária, egy fájdalmat jelenít meg, az igazit. Nyomatékát kíséret adja, és a színt. Előadóját szíve hajtja, s nem lazít.
Gondolattal már sokszor meggyűlhet bajunk, amiben követünk egy megadott irányt. Alkotója merészen igyekszik oda, s közben legyőzni készül minden akadályt.
A hallgatás nálam kedvencnek legnagyobb, amelyről elképzelhetem azt, hogy zene. Összhangjában jár befolyásolatlanul valóságunknak személyes üzenete.
Akárhány szólam hordoz mondanivalót, azokat egyformán szabad megfejteni. Dicsérendő az a merészség, amivel addig jutunk, hogy lesz, aki megértheti.
Folytonos szükségünk, mi kér aktivitást, létrehoz, így erősítve meg a hitet: tudásunkat megelőzte számos kudarc, de már önmagát kutatja az ismeret.
Láthatnám a gondolatát, mit szólna? Bízzon bennem. Nem élek vele vissza. Meglátja, boldogan teszek kedvére, s megosztom a sajátomat cserébe.
Először is feltűnt szeme hogy csillog, aztán láttam: egyszerre tesz több dolgot. Kíváncsi volt arra is, hogy mit érzek, s közben felém fordult azzal: mit kérek?
Emlékezett a múltkori esetre, pillanat sem kellett, s máris meglelte, amit néhány napja buzgón kerestem, s nem találva búsulgattam ültömben.
Tudja, jólesik, ha van, ki figyel rám, aki olyan, mint az édes anyácskám. Úgy érzem, hogy nem esik nehezére anyáskodás, a szerelemnek része.
Azt is látni véltem, jóllehet túlzok, nem mondaná, csak szereti, ha túl sok idejét a közelemben élné le, s nem ártana, sokkal inkább kímélne.
Legyen szíves, arra kérem kisasszony, hogy ezen vallomásomon fordítson. Értse úgy, hogy amit soroltam önről, az sajátom: álomkép a jelenből.
Pokolra kívánom, s az összes rokonát. Élő az élőnek ellenség hogy lehet? Ha már itt van köztünk, nyitná ki a szemét, láthatná: ember ilyet soha nem tehet.
Beteggé tenni a másikat, csak azért, hogy tőle elvegye, mije van: legjavát. Rafinált módokon jutni hozzá közel, s meglopni. Ilyennek lelkülete galád.
Gyengét halálba juttatni! E vész arat, nem tudva tekintélyről, amilyen a kor. Mit is mondhatnék, amikor a szavamat indulat fojtja meg, csak ennyit: meglakol.
Fegyvere önmagát fogja pusztítani, vagy olcsó prédára gyűlve azt megteszi, amire szaporasága az alkalom: ételünk alapját magából képezi.
Sörünket mióta gyártja baktérium, ahogy segít abban, hogy tejből lesz kefir. Élesztőgombák munkálnak, s készül borunk. Ember a vírussal vírust bevetve bír.
Ez még csak a jövő, ami már itt velünk. Hallottam: patkányt irtott a vadászgörény. Kísérlet kell, nyilvánvalóan tömeges, s szolgálatunkra tenyészhet akkor e „tény”.
Több százan lehetnek, és olyan szépek, hogy az idézésük kötelező. Van közöttük egyszerű, zenéjének méltó társa, mit a dalra kelő átlényegülve, sajátjaként zeng el, hozsánnaként mondva köszönetet, melyben gyermeki hála szól, ihlettel, hogy Neked, Valóság, része lehet. Aztán ott az elragadtatás sorban. Párjának bókol nagyon sok madár bűvölt lélekkel és magabízóan, építve közös fészket, hova vár életre szólóan, féltő örömmel dicsőt, akinek aztán énekel. Mit elébe önt, az tulajdonképpen ajánlat, nyomósítva esküvel.
Akikből ömlik a szó, mit naponta belső láz diktál, szív és hevület, s a vonzás előtt – szerelem – hódolva magukból ontják érzéseiket, múzsáik kegyétől áldottan állnak. Tudományuk az alkotó fölény, hogy folyton újat és újat kreálhat energiájuk, s abban a tökély. Nincs gáncs előttük. Természet szabálya az ideál, mely törvénynek se rossz: életöröm járja át, az diktálja verseik sorát, legyen az Eposz. Ha táj bűvöl, vagy a súlyos történet várja, hogy kövesd, légy egész nyugodt: találsz olyat, melyben csapatnyi élet hord eléd izgalmas példázatot.
Látod, milyen választékot kínálnak, akiknek ritmus a nyelv és zene, s akik örülnek, ha sokaság hallgat velük: mit is mond a Szó Istene? Papjának lenni felemel s magasztos, ahogy hódít az időtlen öröm. Szinte hallani a feltörő tapsot, mely – bár szó nélkül – mondja: köszönöm!
Magunkra maradunk, ez a lehetőség, s tudunk róla: van szabad akarat. Ami sorsszerű, az az elsőség, s a következő le mégsem marad. Miért számítanak korai tettek? Mitől kap nevet, aki szónokol? Hogy állnak össze évszázadnyi tervek, és mikor tár kaput a mély Pokol? Kinek tűnik fel előre a jóslat, amit az idő majd beteljesít? Mintha döntő lenne néhány száz mondat, mi néhányunkra hat, és lelkesít. Vagy csak a megélt mód az, ami diktál, és minket orrunknál fogva vezet, s vizet is annak poharából innál, ki széfjében őriz részvényeket? Földünk Ura! Adj nekünk új parancsot, hogy önmagunk s elégedett legyünk! Ne hagyd, hogy egyetlen kétség maradjon magunkról. Célunk légy: az istenünk!
Kapu felett ül cigarettájával sorsunk ismerője, a francia, aki arra készül, hogy értünk tárgyal ott, ahol felesleges szólnia. Szava ezek után minket megnyugtat, pedig hallgat, s nem mondja: mi legyél? De utolsó lehelete azt súgja: „az embernek csak önmaga a cél”.
Megbízhatóságom kényeskedik, és tagadása azt mutatja, hogy elégedetlen. Látom, megint készül egy hosszabb vitára önmagával, csak a kényeskedés gyanút vet fel, mert nem őszinte. Hivatkozik, érvel, és a tükör előtte láthatóan ferde. Mi lehet a kínja? Milyen igény gyötri? Hova ment el a kedve, és a nagyhangú kiáltozása szitkozódás, de nem fenyegető. Az eltelt időnek hiánya kit nem bosszantana? A hihető beismeréshez bátorságra volna szükség, mi szembefordulás a legapróbb, csalóka ténnyel. Jól jöhetne némi önismeret, bár az sokszor időt igényel. Szerintem lesse meg titkon magát. Hallgatózzon, és mint vojőrnek, nyitva legyen minden egyes szeme, s csöpögjön nyála zsebkendőbe. Szegény, szegény magam! Most utolért dolgaim elszámoltatása, s kiegyenlítésre vár a megírt, kifizetetlen összes számla. Nincs mentség vagy olyan hivatkozás, amely érdemet felsorolva enyhítene kínon: némi remény, s lépésem előre mutatja. Csatánkban vezérünk a szenvedély, aki ritkán, bár nagyot téved. Seregével fenntartani akar téged, egyke, ártatlan élet.
Egyetlen bánatát saját válsága okozta. Mennyire vigyázott rá annak idején. Óvta, babusgatta, etette, itatta, és mesélt is neki, szakadatlanul, természetesen önmagáról. Hiszen egy válságot az tart életben, ha a gazdája a múltját ismételgeti, és nem tudja, hogy milyen jövővel számolhat. Mert a válság a kiúttalanság, a semmit sem kívánás, és különösen a semmire sem vágyakozás. Persze, azt azért tudhatjuk, hogy válság az is, amikor túl sok a lehetőség, amik közül választani lehet, és a kívánságokból is annyi, de annyi van, hogy válságosan belefájdul a fejünk. Az elégedettség és az elégedetlenség fura ikrek a válságok között, és ezekből neki egyformán kijutott. Az ok keresése is válságot hozott a fejére, meg kell mondanunk őszintén. Tudománya került válságba, mégpedig nagyon mélybe. Aztán váratlanul tűntek el tőle a gondok, együtt a válságaival. Pedig csak egyetlen dolgot tett: visszatérése előtt eszmélt rá, hogy hiszen milyen remek dolog ilyen gazdagnak lennie, már ami a válságok birtoklását, azok nagy számának sajátjaként vallását illeti. Hiszen "ez már valami, mi?" Nincs szüksége importra válságból, és ha akarja, még szaporíthatja is a számukat, mert ebben komoly tapasztalatokat szerzett. Legfeljebb eladnia nem kellene, hiszen akkor neki nem maradna belőlük. Márpedig nagyon megszerette őket. El is rendezte valamennyit, és azok úgy tekintettek rá, mint jó gazdájukra, aki ugyan mások felé is kacsintgatni kezdett, de róluk sem mondott le, hanem megbeszélte közöttük a dolgait, kikérve a véleményüket. (Ami nagyon jólesett a válságoknak.) Így aztán meggyűlt a munkája, de alaposan. Annyi minden került elé érdekességként, és annyi megoldás jutott eszébe, sokszor a válságok javaslatára, hogy azt sem tudta, melyikkel is kezdje a teendőit. Na, ebből lett aztán a baj. Mert lefékezett, időt adott magának a gondolkodásra, és a válságok ezt hűtlenségének, cserbenhagyásuknak érezték. Akkor nyugodtak csak meg, amikor a töprengését elnevezte válságnak, már csak a régiekre tekintettel is. Így aztán ideje lett a munkának, a tetteknek és a gondolkodásnak, előre, közben és utólag. Csak ezeket a töprengéseket mindig úgy hívta magához: "gyertek ide drága válságaim". Megszűnve bánata, megmaradva válsága, együtt emlékezgettek azokra az időkre, amikor még izgultak a jövő miatt, és újabb és újabb "gyermeküknek" - az új válságnak - örültek, illetve felette sajnálkoztak és reszkettek, ahogy azt válság esetén tenni kell. Az új "családtagok" vigaszát azért elfogadták: munka lett, siker lett, öröm lett, tudás lett, és nagyon elevenek, nagyon talpraesettek ezek. Még a nevetésre is együtt vállalkoztak, megengedve a válságoknak ilyenkor, hogy sírjanak, reszkessenek, ahogy nekik jólesik és kötelező. Mert már megvolt a helye mindenkinek. A gondolkodás pedig mosolygott magában és örömében, hiszen neki ismert volt a válság éppen úgy, mint a tudatlanság, és az utána következő próbák sora, amik után elkönyvelhette az eredményt és az eredménytelenséget, a megoldatlanságot. Ami, ha meggondolta, nem is volt rossz fejlemény, hiszen maradt általa további teendő a jövőben, aminek bátran neki lehetett kezdeni. Válság nélkül. Itt a mese vége. Aki nem hiszi, járjon utána.
Titkolózása közismert: soha nem árulja el a döntését. Türelemre int mindenkit: legyen nyugodt, mikor rá vár a népség. Számítgatni mindig lehet. Gyűjtöget szorgalmasan, s a tényekkel jókor fog ő előjönni, s amit kimond, azt többé nem ismétel. Befolyásolni próbálja a pórnép úgy, mint a hatalmasságok. Környékezik ajándékkal: hozna rájuk kedvező igazságot. Szeszélyének mondják, amit elébük tár váratlanul, s szalad már tovább, intve nekik vissza: látjátok azt a sok kérdést? Engem vár. Csak a szolgája kegyetlen: takarítja, mi elveszett utána. Emberségre gondja nincsen, s nem érdekli akárhányunk halála. Könyvre mutat búcsúzáskor: ami törvény s ami tudás, legyen szent. Győzzétek le magatokat, büszkeségeteknek álljatok ellent. Értéketeket én adom, amit megerősíthet a bizonyság: mindenek előtt az élet s szeretete. Ezekből van szabadság.
Előkaptam a hegedűm, játszogatok, gondoltam. Sejtés eszembe sem jutott: benn vagyok egy kalandban. Először hangok kellenek, s miből jönnek: „száraz fa”. Hozzájuk meg egy mozgató, aki a „dalt fakasztja”. Kitől a mondandó ered, az ki lehet, a nagy hős? Zeneszerző vagy jómagam, aki ifjan lettem nős? Hangjainkat elzengetem, romantika, emelj fel! Áradók az érzéseink, szóljanak szerelemmel.
Az árnyékom mutogatott valamit, nem értettem. Úgy láttam, arra utasít, hogy maradjak már csendben. Feltűnt azonnal: mellette más árnyak is mozognak. Egész hangzás, zenekari hallatszott, s hogy dobolnak. Megállt volna az én vonóm, s meglepetés ért akkor: mozogtam önkéntelenül, de nem csattogott ostor. Mozgásban tartott bűverő, ki voltunk szolgáltatva. Mint a lélektelen tömeg: mit diktálnak, azt játssza.
Történetem vége mi lett? Azt kívántam, hogy értsem. Örültem nagyon, amikor csendes szobámba tértem. Megdöbbentett a hegedűm: stílusosan, tokjában egy szonátát adott elő. Mint ki eszmél, úgy álltam.
Amikor először előttem megjelent, azt hittem viccel csak, nem vettem komolyan. Nem mondtam, gondoltam, azt is csak csendesen: ne hallgassa el, hogyha mondandója van. Zagyválhat akárki, segítség a beszéd: kínjától szabadul a sok politikus. Magánembereknek az élete komoly, és abból csak kevés szok lenni publikus. Aztán rám öntötte összes javaslatát, kitelne belőle sok ezer új csoda. Mint „modern időket” tálalta: képzeli, hamarost eljutunk mindnyájan mi oda. Lett volna kérdésem: sok lesz vele dolog? Támogatókat maga mellé hogy talál? Darálta egyre csak, folytatta szüntelen. Nem semmi: van, aki érvelve agitál. Hozzám ért véletlen, s lélegzetem elállt: finom volt, nagyon, tapintása, az az egy. Nem hideg, nem durva, és nem erőszakos, jólesett érezni, hogy vérem hova megy.
Mondandója végén magában elvonult, kis szoba sarkában ült, csukva szemei. Jól szokott esni annak, ki éppen beszélt, ha hallgatója tetszését fejezi ki. Nesztelen léptem be, meg sem hallotta tán, készültem arra, hogy torkom köszörülöm. Amikor, te jó ég, feltűnt egy vezeték, s azt hittem, magamat rögtön fejbe lövöm: testéből indulva, a szoknyája alól fali konnektorba dugva, odáig ért. Akkor, ha valaki meglátott, keresi bennem az utolsó, megmaradt cseppnyi vért. Gép volt e gyönyörű, ez a szép, az okos, akinek a bája engem lehengerelt. Túlerőltette retorikával magát, s az új villamos erőre a falba’ lelt. Mi jutott eszembe, micsoda ötletem! Akkumulátorrá képezem át magam. Legközelebb aztán, amikor lemerül, forrása leszek: jó bemenete, ha van.
Van pár fontos javaslat, melyek megjegyzendők. Legelőször a cél, az ember, mindnyájunk előtt, ki tudást tudásra halmozva magában él, s akinek magabiztossága naponta ledől. Önmaga bírája, aki törvényt alkotva nem lepődik meg, hiszen tapasztal tudatosan: a vádlott, aki maga, hogy élne másképpen, mint ahogy természete diktál. Vesztébe rohan? Ritkán említünk ikreket: a bűnt s a törvényt. Mióta is tudjuk, hogy szétválaszthatatlanok? Sajnos, mindenkihez nem jön felmentő angyal, s ritka tudás: bűnös nem lettem, habár az vagyok.
Felszabadulhat bennünk az állat, az árva, mikor tombol - hitével - az élet, nem egyedül, és mit megtanult, azt bővíti; a beszéddel pedig közösen okosodik, valahol belül. Ami homály volt, s ma is az még, a kímélet. Annak szükséges lenne egy nagyvásár vagy piac, ahol kicserélődhet erőszak s a verseny, és bizalommá válhat az örökség: régi dac. Tárgyalni közben, míg zajlik a való élet, melyben választott érzésünk biztos kapaszkodó. Egy ideje módszer, ellesve fizikától, ahol kettősség megszokott, mi nekünk a Jó.
Annak, aki nem létezik, felesleges oltás. Ha vakcinát adunk neki, mi más, mint pocséklás. Hulljon ki az emléke is, legyen ami: nulla. Lehet, hogy utána nem is marad testi hulla.
Zavaró, mikor valaki nem áll be a sorba. Azt hiszi, hogy lehet olyan, aki gondolkodna. E vidéken más nem terem: egyedül a hűség. Hiszen ami túl van azon, az már önfejűség.
Bíráit hogy érheti vád: nincs önkritikájuk? Volt már ilyen bősz és galád: Wittenbergben, láttuk. Nagyképűség, határtalan. Kezelése módja: matrikulából a nevét Községe kihagyja.
Túl sok kárt okozott ő már azzal, hogy lett élő. Nem létezhet ember, aki saját istent félő. Aki tagadja, hogy közös minden, ami élet, s azt állítja, hogy kettőből jöhet csak új lélek.
Mi vagyunk a biztosíték arra, hogy jövő lesz. Mindig mondjuk együtt ezért: férfi párja nő lesz. Orgazmusunkat osszuk el, legyen igazságos: alkossunk tehát szigorú Örömgazdaságot!
Megértés kell, jóakarat, szavaink hitele. Betemetve az árkok, s a közelítő, képzelt valóságok között egymásra néző bizalmunk új szeme.
Ha már látunk igazakat, személyeset; ha szól szívünk dobbanásának hangja, s holnapok karolnak át mákat, gyerek a két szülőjét: az élet araszol.
Úgy várunk teendő, dolog, munka és tudomány! Kezdhetünk vitatkozni azon, ami tudott, hogy egy morzsányi humor hathasson minket át, akár a hagyomány.
Ellentmondás kapaszkodó nekünk, ami legyen kicifrázott biztos pont. Hallhassuk, ahogy továbbra, s mindig kong múló tudatlanságunk visszhangja, túl a hegyen.
Várható az egyesülés. Mi is lehetne más? Kicsi követ nagy lépést, s a megoldás tartós lehetőségét valamikor felváltja egy biztos belátás.
Árulja el, kedves Mester, mi a Maga titka? Kikészít sok jó szerszámot, és aztán jön az átgondolt, megfeszített munka? Vagy először összpontosít, s előveszi tervét, alaposat, amiben az adatokat többször átszámolta? Vagy olyan, mint a hegymászó: böngészi a térképeket, átvizsgál légi felvételt, kikérdezi aki járt ott, treníroz pár hosszú hetet, s aztán megy a csúcsra? Mondja, milyen az anyaga, és arról miket tud? Beszerezni megy a boltba, és amíg a kívánatost meg nem leli, addig tart a nagy izgalom, fel-alá futkosva? Gondolom, hogy rajzol skiccet, csak úgy önmagának. Pontosítja, amikor az eszébe jut, valahonnan, egy-egy új ajánlat? A formával mikor van kész? Jó előre tudja, hol lesz tágabb, mikor szűkül, mikor tekint, ahogy illik, szét, a nagyvilágba? Van-e elve, hosszú távú, sok embert érintő? Mondandója, amitől a mások kedve megnő. Elődeit csak ismeri, s a sok remekművet, amiktől a mesterségét megtanulni, sőt, esetleg felülmúlni indíttatást szokott kapni? Vagy csupán képzelgek?
Tudja, hogyha megláthatom, amihez van kedvem, engem úgy elkap valami lázasság, mit céltudatosságnak mondok, jóllehet a gondolatomat, és persze, az eszemet, azonnal elvesztem.
Hogyha minden kívánságunk így teljesülhetne! Listát vezetnénk magunknak, felküldve a Mennybe. Az erős hit hozott csodát, ebben semmi kétség. Látod, milyen jó az Atyánk! Te hűtelen népség.
Megbocsátja a hibánkat, elnézi bűnünket. Fejünkre akkor olvassa, ha hozzá térünk meg. Addig ontja Jóságait, amiből jut bőven nekünk, mikor imádkozunk, buzgón, hihetően.
Szeretjük a gyermekeit, akik magunk vagyunk. Csupa jóakarat lelkünk, s minden gondolatunk. Háborúság, csetepaté? Ugyan! Ki van zárva! Minden ember a többinek a legjobb barátja.
Lelkünk tiszta, akár a hó, ami most reánk száll. Értjük, Atyánk, mit is üzensz, ezzel mit kívánnál. Megóvod az életünket, a dolgunk a többi: a magunkról gondoskodásnak eleget tenni.
Okosításodat kérjük: volnál olyan szíves, s megtoldanád tudásunkat, hogy másoljuk műved. Megnyugodtunk, álmunk régi, ezt hozta meg a hó. Elmélyedhetünk egymásban, hiszen nincs más, mi jó.
Elfogultságom tudhatjátok, nem titok. Mondandóm szinte semmi nektek, pedig rátok többször is gondolok, jóllehet egy ideje nem üzentek. Élők vagytok, ahogy az élhet, kinek emléke él, ami maradt, s köztük örömök és félelmek, meg a sokszor hallott, súlyos szavak. Látni vélek harcot, mit vívtok, és szülőtökön az ámuldozást. Szándékot, amely békét munkál, s büszkén hirdeti a mindent tudást. Mának üzen minden munkátok, bár nem egyformán, az azért igaz. Szeretnélek titeket együtt látni, s megérteni parancsaitokat. Hogyan adtátok magatokat át? Mintáitok ebben vajon ki volt? Számon tart valaki benneteket, vagy árnyék sem vagytok, tenyérnyi folt? Ülnék a templomban, zsoltárja zengve. Forró nyárban fut előletek a dolog. Tartottatok akkor naponta rendet, s voltatok tengely, amin a világ forog. Próbálom kitalálni, mit mondanátok most, amikor inog alattunk a lét. Vagytok nekem három királynő. Többen azt mondják rólatok: cseléd.
Maga szavak nélkül ért, látom. Ha olyan biztos benne, akkor miért nem küld valamilyen jelet, szólíthatom úgy, hogy barátom, eloszlatva a kétségeimet. Higgye el, ez nem alakoskodás, amit annyira kerülnék maga előtt. Csak érthetetlen számomra a saját szemérmem, bár tudom, kiállás nélkül hiteltelen összes szavam, s amire foghatom, mi akadály, mindössze gyanú, de nem gyávaság, megtartani, amennyire lehet, magam, s különösen magát. Ha van szerencse, s kívánom magunknak, az kevésnek mondott tudat, melyben megerősített pár szava, és ígéret foglyaként élhetek elvonultan, önzéssel párban, kíváncsi szemektől megvédve, kétséggel ugyan, de reménnyel, azzal, akit annyira szeretek.
Házastársak között ilyen beszéd mi más, túl szokatlanságán, mint bizonyíték, hogy el sosem múlik közös kezdetük vibrálása, amelyben ifjúságuk változatlanul őrzi az első érintés izgalmait.
Kevés alap van és kell a kiinduláshoz, hogy biztos tudásunk legyen. Ezeket kapjuk szüleinktől. Szeretetből - az ő szeretetükből – lehet a mi tudásunk: ahogy s amennyire minket szeretnek, és egymást szeretik. Ami ezen túl számít a tudásban és a tévedésben, az szüleink felé érzett szeretetünk. Tudás származik abból, hogyan "tudjuk" – azaz látjuk: érezzük -, hogy ők hogyan és mennyire szeretnek: minket, egymást és általában az életüket, s benne másokat. Azután már csak a saját szeretetünket jó ismernünk: hogyan és mennyire vagyunk rá képesek. Na, és mennyire "értjük". A megértés a szeretet átélésének milyensége, és a benne létezés öröme. Ugyanis az öröm az, amiben nem tévedünk. Abban nincs tévedés. Szóval: mintha az öröm biztosítaná a tévedhetetlenségünket. Gyors "tanulása" valóban segíthet: apánk s anyánk mosolya ránk és egymásra. Meg a világ felé. Tévedni annyi: nem örülni. És ez bizony gondot okozhat, amit legjobb kijavítani - az örömmel.
A Csináld magad! mozgalom kiterjeszthető, hogyha bizonyos szabályokat figyelembe veszünk. Önkéntességre gondolok, figyelembe véve a hozzáállás befolyását az eredményre. Foghúzásnál apró mosolyt elvárni is majdnem felesleges. Ösztönzés kellene, és arra felhasználható kilátásba helyezett siker, ha nem túlzó, nehogy a visszájára süljön el. Pénzt ajánlani ősi módszer, de annál nincs semmi hatásosabb. Érintettség ismeretében előnyt adhat a vágy, amely tudatlanul igazán kihasználható. Óvatosságra nincs is szükség ilyenkor, csak érdemes az utat szabadon hagyni, elővéve elegendő kapacitást, hogy a beérett termés ki ne hulljon, és kipróbálni előzetesen több féket is, ha a lendületnek nem lenne kifutására elég az előtte táruló térség. Buktató annyi lehet mindenütt, hogy kár bajlódni megelőzésükkel. Eltökéltség, ha van, az fontosabb, mint elaprózni az erőt kicsinyességekre, hogy jusson dűlőre magával a gondolat, miszerint változtathatatlan a teremtés, az egyszeri.
Lassan tizenhárom éve gondolkodom azon, mondta a tizenkét évét éppen betöltött ifjú, hogy van-e tapasztalatom arról, saját, miképpen és főleg mikor léphettem át tudatlanságom kapuját, az érzéketlenségből ébredve fel, óvatosan tapintva az anyám hasát, ahová alig szűrődött be fény, és időm javát körülöttem zajló események megfigyelésével tölthettem nagyrészt. Lázadozás eszembe sem jutott. Ma már álomra gondolok, mint akkori tudatállapotom jellemzőjére, amelyben megértésnek alig volt nyoma. Elfogadtam szüleim határozatát és megállapítását képességeimről, bármennyire voltam vitára kész helyzetértékelésük igazságát illetően, miután önkényes rendelkezésük hollétemről nem tűnt belátható időn belül megváltoztathatónak. Ez után - képzelhetni – villámcsapásként ért szinte vakító fényesség és kényszerű levegővétel sokkja. Ráadásul számításaimmal is elmaradtam, tartva annak rögzítésénél, hogy helyzetem biztonságában foglalkozhatok átalakulásom aprólékos felmérésével, tudva jövőm megkerülhetetlen feladatát: visszajátszani mindazt, amiből vagyok, s ami folytatódik tovább, gyönyörűségemre, és lehet módom ismétlésével elszórakozgatnom. Lepődjek meg, mikor a tudomány a csiki-csukit komoly konferencián az asztronómia alapkérdésévé teszi, és bajlódik vele az evolúció meg a szépséges kreacionizmus?
Széles szavannákon sok nagy csorda legel. Pásztoruk az erdő, sivatag, sziklamély. Nagy bikák ügyelnek, szarvaikat fenik, s anyján döfölődik számtalan jövevény.
Gyorsan futniuk kell, ha kiönt a folyó, villámlás, mennydörgés két régi ismerős. Mikor nem jár felhő, s gyönyörködik a Nap, akkori bőgésük panasz isten előtt.
Hol lesz elég fű, ha összenő a határ, s jámbor állatokból kitör a félelem? Tengert hódítanak? Hiszen az képtelen! Vagy a szaporulat tervezhető legyen?
Nem cserélnék velük. Sorsot fordítani az emberiségnek fogós feladata. Gondok nélkül élni, mint ahogy lehetett, mára kidobható ócska lom: cicoma.
Áldozat nem leszünk, bömbölik a mezőn: hallható a jószág közös akarata. Gazdálkodni fognak, közösség erejük? Segíts rajtuk ősi bölcső Te, Afrika.
Hölgyeim és uraim, szólt a csend, pontosabban nem mondta senki, csak azt láttuk, az asztalnál feszeng, s a szomszédjára néz mindenki. Telve a padsorok, ez volt a baj, és az általános kíváncsiság várakozott. Csak éppen nem úgy, mint tavaly, amikor az adatsorok hallatán az egész terem zaja pillanat alatt felerősödött. Most magától kinyílt az ablaka, és harapni lehetett a beáramló ködöt.
Ablak, egy légkondicionált, zárt teremben? Csoda, hogy nem tört ki a pánik. Szigetelési hiba, vagy, szerintem, szólt határozottan egy hang, az látszik, hogy fertőtlenítőszert kaptunk nyakunk közé, biztonsági okokból, hiszen veszélyeztetettek vagyunk. Csak váratlansága lehet, mi rombol. Konferenciát ilyen gyorsan soha, sehol be nem fejeztek. Azóta vannak a szervezők gondban, hogy hol, mikor és mi lehet a kezdet.
Nem figyelünk az órahangra. Megszoktuk, hogy rendszeresen zenél. Olykor beszökik a szobába, s jelzi: asztalon az ebéd. Egyél! Újságolvasásnál csend áll őrt, és csak ritkán indul el a beszéd. Aktuálisan hír: a rendőr megmentette egy kislány életét. Vasárnap mehetnénk templomba átszellemülten, fekete sereg. Tisztelendők széles palástja üzenné szótlan: áldás veletek.
Néhány látogató számíthat, amikor megszűnik a tilalom. Virtuális térben maradna hely, ahova nem jut el szánalom? Nyughatatlan világban élünk, mondta apám, meghúzva az övét. Vadnyúlnak, ha szegényt meglőjük, vesztét okozza az a pár sörét. Nem a reklám köröz minálunk, s nem is sorsot döntő politika. Tudjuk, hogy mire kell vigyáznunk, s ami fenyeget: tévedés, hiba.
Díszhelyen a tudatalatti, körülötte fontos idézetek: „Vágyunknak szabadjon kívánni, s ne kelljen hozzá banki fedezet.” „Kapaszkodj a kimondott szóba!” „Fontos a fenomenológia.” „Bátor ember önmaga gondja, és tudja: muszáj gondolkodnia.” Mit várunk a hétköznapoktól? Az nem lehet sok, de nem is kevés. Annyi épül, amennyit rombol magában az újult elképzelés.
Kaszálni lehetett nyárra, annyi nőtt az út mentén, ahol jártunk a hegyre. Leander állt, kettő az ajtó előtt, nagyanyám kávézaccával öntözte. Ballagáskor margarétát tűzdeltünk tölgyfaleveléből fűzött láncokba. Névnapokon vázák vize hűtötte csokrunkat, és pír szökött a lányarcra.
Mért száradt el hamar közülük néhány? Nap égette színét? Oda lett szegény. Vagy a könyv hiányzott, miből a kis hölgy felolvasott neki: kellett a regény? Ígérettel, amit adott az illat, álom járta át az apró szobákat. Ha öntözni kellett, az idő megállt, és hitt a képzelet saját magának.
Második tervet készíteni az első után kezdj, mondta tanárunk, és mi hittünk neki. Az elsőnél némi fennakadás abból adódhat, ha akkor még senki nem rendelkezik tudatos döntéssel helyét illetően a szaporító anyagának. Tájékozottságunk alig segített, s társaságunk nő tagjai, ez magyarázat bizonyos fokig, olyan tisztelettel viseltettek irányunkban, hogy sejteni lehetett: itt évszázados szokás mentén alakulnak érzelmeink, s aki megérik, mint fa gyümölcse, és képes lesz előre látni a családi jövőt, azt kozmikus erők irányíthatják. Különben hogyan tudsz kiválasztani nőt, akinek öröm a puszta látás, és kiteljesül szerepében, megosztva veled véleményét, s akkor is ad, mikor nem kéred?
Az evés és a megjelenő étvágy példázatát nem váltotta fel máig részletekbe menő, személyre szabottan kidolgozott tanácsadás. Pedig egymás természetéről már tudunk meghatározókat, s jelezhető nemkívánatos konfliktus előre, pártatlanul, s a kiemelkedő fontosságnak, amilyen a szaporulat, előnyt biztosítani úgy lehet, hogy sérülést nem szenvednek a párok. Nem volt hát hiábavaló igyekezet megannyi kutatás, amiknek végén annyi majdnem száz százalékban kijelenthető, hogy közöttünk több csatornán át bonyolódnak ügyeink. Ezekből táplálkozik mindennapunk: a jövő s a jelen. Tudásnak, s ezt tartsuk szabályként, betartandónak, megmarad a türelem.
Van serkentő fűszer, ajánlhatom, afféle kiegészítő lehet, aminek helye van az asztalon, s belőle kedvemre annyit veszek, amennyi segít az étvágyamon.
Bevallom: ritka az ilyen eset. Általában délre megjön a kedv, hiszen addigra már éhes leszek, s kis túlzással rögtön folyik a nedv, mikor étkemből adagot szedek.
Étteremben visszafogom magam. Kevesen mutatják izgalmukat, mert készülődésüknek nem szabad illetlennek lenni. Ott az urat méltósága adja: önakarat.
Ételsort végig enni, s repetát kérni, mennyire kirívó dolog! Alighanem megnézheti magát, aki falánkságban eddig jutott, s ételét úgy említi, mint kaját.
Ellenben dicsér a saját recept. Csipetnyi aroma, sajátos íz, hozzá illő elkészítés menet járul, nagyon vigyázva, hogy a gőz megpuhítsa, s jöjjön ki veleje.
Sült szalonnáját a szőlőhegyen Imre bácsi nekünk adta. Nekem elég a kenyér, mondta, az ilyen jól átitatott, csak hozzá legyen borom, min átsüt a Nap, tüzesen.
Látod, a sötét felhő, ami alatt hangosan kavargott a varjúcsapat, ideér hamarosan, és nyakunkba önti víztömegét, mint hózivatart.
Boldogságunk, mint apró gyermek, belénk kapaszkodik, s kér biztonságot, nem tudva, hogy tőle megválnunk semmilyen ok nem kényszeríthet.
Meg kell adni, a sok történelmi adat kaleidoszkópként forgatva juthat túl a szórakoztatáson, hogy tanítson, szállóigeként, ha felfedezzük, hogy a cselekvés egyenesági leszármazottja illetve őse a legaktuálisabb, ráadásul egyáltalán nem szemérmes, ám annál váratlanabb gondolat.
Annyian mondják, hogy ez nem véletlen. Legfeljebb visszakapja harmóniáját az ellentmondás és a spontán, és ömölhet ránk tovább az elmélet.
Közelítéseket fogunk kézen, és anyjuk ígér nekik éjszakára altató mesét, hogy megelégedjen tudásunkkal, ami csak nem hamis.
Volna indítéka minden emberi tettnek, amit magyarázat kísér, ha a kíváncsi hozzátartozó vagy a közönsége szeretné tudni, hogy mi végre alakult így sorsa, s ő kiknek köszönje meg, mit magáénak tudhat? Miről szól a dicséret érdemtelenül, s ha lesújt ítélet, indokolatlan, indulatot keres, akit fájdalma kínoz, és vigasztalhatatlan? Elhamarkodott döntések után rejtvényt fejt, akit érdekel, hogy hatalomban miért nem jut személyes élet, amit aztán állandóan kompenzál, ki elszenvedi. Vagy csak zárkózottan van biztonságban, aki kénytelen magával cipelni annyi közös bajt, és csak kevesen akarják követni, amivel megbirkózik naponta? Rosszakarat nincs is, csupán a vallomás iránt így nyújt be kérvényt az, aki saját szemével győződne meg róla: sorra kerülhetne valamikor dédelgetett terve, s a látvány, amit vágyálma festett, megvalósul-e? Önbizalmat osztanak valahol? Na, mert árulkodik a kérdés, hogyha az illető nem olvasta Platónt. Tudjátok gyerekek, kezdi a bölcs, hozzátéve: áruljátok el nekem is. Márpedig neki kell tudnia, hogy mit hallgat el, amikor magyaráz meggyőződéssel, a látszat szerint. Ezért aztán a megváltásunk tétele bizonyítást már nem igényel. Megbocsáthatók tévedéseink, és ez a legjobb alap az újrakezdésre.
Segíthet-e rajtunk, mikor a nyilvánosság felzúdul, ha tudomására hozzuk, amit magától is tudhat, és luxusát megélve, látó szemmel immár, képessé válik, és magát egésznek tudja? Mit gerjeszt benne az akkori gondja, hogy felnőttként maradt az a gyermek, akinek kiosztva a Minden és a Semmi, s egyedül csak maga tud elkövetni Jót és Rosszat, amin búslakodik, vagy nevet megállíthatatlanul, és elkezdi összeírni javait, hogy ömlésüket rendszerezve megállhasson egy percre, elfogadva a megállapítást: összességében nagyon egyedül vagyunk, s önmagát velünk szereti tudni, hűnek, szolgának álcázottan, tükrét messzire dobva el, a nélkülünk rettegő Idő?
Templom kapuján sorakoznak az apostolok és a szentek. Onnan biztos messzire látnak, és mutatják, hogy mivé lettek. Tisztelet jár nekik. A hívek házukban érezhetik, hogy benn rájuk, fentről, magasból néznek örökéletűek a hitben.
Kiállításon szobrok állnak, a szégyentelen meztelenség, amikbe Pygmalion láthat élő embert s valódi lelkét. Árulkodó mozdulat s forma ilyenkor pőrén lesz beszédes, s aki érti, annak suttogja üzenetét a titkos létnek.
Csak az öröm van visszafogva, hisz a jelszó: „mindent a szemnek!” Akiben az érzés rohanna s ölel, marad fegyelmezettnek. Csak kis budoárjában készít vágyott alakot a szép kedves. Nem hiányzik a kandi nép itt, ahol az érzés szabad, s repdes.
Kihagyhatatlan a mi testünk, ha időtlen szeretnénk lenni. Múlandóságunkba merülünk, s az öröklét fog átemelni. Módot rá többeket találhat, sokszorozva is, amit ismer: művel hitet, szépet, csodákat, s általuk él tovább az ember.
Akkor kicsivel korábbi lesz felkelésem, s miután vérem nyomását megmértem, túl azon, hogy láthattam: ma mennyit nyomok, és az álmaimból – leírva – ébredni fogok, asszonyom ajakára teszem számat, akkor is, hogyha nyomja még az ágyat, mert „dolgozott” egészen kora hajnalig, és most örül, hogy kicsit tovább alhatik, s felriadva morcos lesz mód felett rám, de meglátva boldog, mosolygó orcám, csak ennyit mond halkan: Jó reggelt! Akkor veszem észre, hogy a Nap felkelt.
Mindez történik majd kétezer valahányban, minimum lakásban, esetleg palotában, de semmi esetre sem nyilvános helyen. Megadatott, hogy magánéletünk legyen.
Reggelim elkészítése akkorra egyszerű lesz, miután gépbe táplált a menü, s a gép frissen adja majd elém a tejem, és azon sem kell törnöm a fejem, hogy gyümölcsből aznap mit fogok kapni. Vitaminból amúgy sem kell jóllakni, és gondolkodáshoz legjobb a friss vér, amely ereimben addigra magához tér, hiszen előzőleg megmosakodtam, és selyem házikabát simul rajtam. Asztalomnál pedig, a komputer előtt bokros teendőimhez látok mielőbb.
Mindez történik majd kétezer valahányban, vagy a régi lakásban, vagy új palotában, de semmi esetre sem nyilvános helyen. Egy alkotónak csend kell. Akkor hát legyen.
Különben a pénzügyekkel foglalkozás, s befektetések hozamát számolva, más mi juthatna az embernek eszébe, mint amit már megélt, a szerencséje, miután rögtön meglátja a törvényt, felidézve magában sokkot, örvényt, küszködését az eddigi világnak, s gondolkodik azon: hányan is látnak reménytelenséget, amikor a szemük könnyel telik, hiába, gyermekük jövőjét megváltoztatni nem tudja sok évtizednyi megfeszített munka.
Mindez történik majd kétezer valahányban, Magyarországon, valahol Európában, ahol emberünk ül a megszokott helyen, és eszébe jut, hogy mi van, és mi legyen.
Konferenciára készülve, gyorsan összpontosít, s felidézi: mit mondtam nekik utoljára, célnak ajánlva megkezdett programjaikat, azt tudva, hogy ma az általános együttműködés koncentrációt követel, mi nem kevés feladatot indukál az egyes egyénnek, miután az elégedetlenségnek továbbra is túl nagy a tartaléka, s nevelni nincs jobb, mint a példa. Iskolát pedig, állandót, az vállal, ki azonosulni kész ezzel a világgal.
Mindez történik majd kétezer valahányban, valaki vagy többek gondolatában, akik ugyanazt látják ezen a helyen: kedv kell, s ahhoz jövőképünk legyen.
Miután ez elképzelések jutnak elém, s tagjaim megmacskásodhattak mozgatásuknak híján, elhatározom, hogy a bolti sétámat előbbre hozom kicsit, és meg is ebédelhetek. Tegyenek így a többi emberek, miután gondunk vár meggondolásra, s annak akkor lesz alapos a megoldása, ha hagyjuk megérni vitánkat, kimondva, mit közülünk bárki láthat olyannak, amit átugranunk nem szabad. Hiszen a jelszónk: „el ne felejtsd a szavad!”
Mindez történik majd kétezer valahányban, szerintem a régtől ismert magányban, általam lakott s megszokott helyen. Nőm azt mondja, hogy kávéja legyen.
Mivel őrizni kívánom szokásom, hogy ételemet továbbra is sk. gyártom, alapanyagokat veszek holnapra. Főzésemhez, persze, nőm is azt mondja: biztos az, mit magunk készítünk, járványra utalva, miben volt részünk. Konyhánk különben egyszerű ételeket kínál…na, ha tartanánk vendégséget. Mikor asszonyom almával tölt csirkét, rendszerint vasárnap, utána ízét napokig emlegetem. Esetem puhára sültsége, s színét is szeretem.
Mindez történik majd kétezer valahányban, gyaníthatóan a hét több napjában, jól leellenőrizhető helyen, mert akkor a világban rend kell, hogy legyen.
Apropó, rend. Ez az, mi ki lesz osztva: aki kiáll, miután be van osztva vigyázónak, az tudja legelőbb, hogy nyíltan szerepel mások előtt, akik rá ügyelnek. Ahogy ezekre hasonlóan látnak, akik figyelme beosztva, s e végtelen sorba’ nincs kivétel. Nem eshet csorba, hiszen általános, nyilvános mindenkiről minden adat. Nos, ezért mondtam bevezetőmben: élhetünk magánéletünkben.
Mindez történik majd kétezer valahányban, szerintem szerte, e boldog világban, hol ember él régtől, biztos helyen, és ahol mindenki fegyvertelen.
Juthattunk megállapodásra közben mi, összegyűltek. Mire hazajöttem a boltból, felkerült az internetre haszna mai napunknak, ami persze újabb feladatot jelent: a gyereket ki-ki megtanítja gépül, miket irányítani fog hamarosan. Segítőink ugyanis annyian állnak rendelkezésünkre, hogy az kész kényelem, s nincs rájuk panasz. Pihenésül elmélázok azon, holnapomat innen folytathatom.
Mindez történik kétezer ki tudja hányban, velem, és mindazokkal, akik mindahányan szeretnek élni ezen a földi helyen, s vigyázzák féltve, hogy örökké így legyen.
Altruistákkal, eszembe nem jutott volna korábban, hogy beszélgetni nehéz lesz, és fontosnak vélt apróságok mentén derül ki, kölcsönösen, sajnos, hogy velük igazságos osztozkodásra nincs esélyem. Csak egyetlen felismerés várt rám, a szégyen, s a majdnem megsemmisítő kudarc: bíztam saját előrelátásomban, amelyet derék barátaim megköszöntek, és megvalósítását készen rakták lábaimhoz.
Hiányzott azért a készenlét, pedig azt kölcsönösen szükségesnek tartottuk, ahogy Santiago mutatott példát, ha tetszik, jóllehet küzdelem mellé vagy helyett szívesen gondoltunk másra, amiből némi vitánk lett, de csak kialakulásáról, amit én meglévőnek szerettem látni, míg ők ragaszkodtak a joggal várt reményhez, hogy a jobb sorsban magához térhet az élet.
Jeleneteink vidámságát alá nem írt közös nyilatkozat fokozta, elfogadva, hogy a munka semmi módon meg nem spórolható. Ahogy tapasztalat íze kerül elé, miután nyugalmát biztosította törvény, s kenyerét sem fogyasztja fűtetlen helyen, fázva, várható, bár ideje meghatározhatatlan: szenvedélye már sem sokáig alszik.
Némaság után, túl sokszoros, fájdalmas kudarcon, amikor sírására készül a vérszegény önsajnálat, és csendes minden mentségek vigaszt adó tudása, egyedüllét mutat lehetséges kifosztatásra, s zajos felindulás állja útját keserű gondnak, kiáltva Megállj!-t, s az elporladt józanságból pár, még lélegző darabja felidézi elődöd, akit olyannak látni más aligha mer, amilyennek szava neked mutatta, hogy biztasson, együtt a gyerekkori megállapítással: egészben látni jókora teher, amit bárki tőled kevesell, joggal, miután igazolást, érvényeset hivatal kérvényre sem ad ki. Esetleg majd az utókor.
Fogadd el, hogy természete, s azzal el van, és boldogul, s nem hibája, ha ünnepen olyan peckesen felvonul. Világában sok az érték, s valóban becsülni lehet. Néhanap csak, mikor nem lát magán kívül embereket.
Teendőit követi, és azzal, tudjuk, el van látva. Dicsérheti, akár estig a legkedvesebb barátja. Akit egyúttal alkalmaz, hiszen oly sok, amit kéne számon tartania neki; ezért jó a segítsége.
Kérj akármit, tetszeni fog rögtön, miután hatalmát gyakorolja, mikor adhat, így növelve önbizalmát. Ne mondj ellent vagy ötletet, ne vitasd, amit elképzelt. Ki szereti, ha zavarják dallamát más szóló résszel?
Dehogy rólad szól ez írás! Ugyan, tőled távol álljon, hogy valakit akkor utálj, ha van mersze, s megbíráljon. Itt a tükröm, abba néztem, az mondta ezt, amit írtam. Adjam kölcsön? Na, még mit nem! Elég baj, hogy magam sírtam.
Mit ér a szemlélet, azt kérded barátom. Nőne ki belőle életre szabályzat? Gondolod, van olyan, akit nem fogott meg, s tart fogva örökre egészen a látszat? Hogyne, a kor fontos, erőtlent sosem tűr. Keresünk magunkban megoldást mindenre, miután az első magunknak mi volnánk. Játékunk túl komoly: szeretni szeretve. Elhiszed, ha neked azt mondják: nincs gondod, élhetsz te nyugodtan, az ember nem vénül? Ami állandóság, keresned azt kéne. Láthatod, körötted minden kér a szépből. Hatalma vonz minket, pillangót Nap fénye. Egyedül gondolat félénk csak, és reszket. Mióta tekintünk imával az égre, s hordjuk magunkkal a szentséges keresztet.
l.
VálaszTörlésKöszöntés illene, bemutatkozás, és
felvázolása a várható tervnek,
hogy, bár nem kizárt a csodálkozás,
akikből esetleg olvasói lesznek
szerkesztői jóság nyújtotta kegynek,
érezhessék magukat avatottnak,
akik, rákeresvén e cikkre, olyanokat kapnak,
mint amit nekik előzetesen ígértek:
teszem azt abszolút kitárulkozását
egy exhibicionistának, akiből
véletlenül líraiság árad, ha téved;
vagy témákat követ a bátor
vállalkozó, s mai divat szerint
nincs más célja, minthogy róla folyjon a szó
bizonyos helyen, közbeszédben,
és magáról így hihesse: ma él.
Jól sejtem, hogy ez ma sokunk előtti cél?
Sokkal szimplább, amit bevallhatok.
Ha mást is elér, annak nagyon örülök,
ám elsősorban magam szórakozhatok
sorba szedett szövegeimmel,
mondja bennem titkos reményem,
s mint híres rendezőnk másik filmjében
alkotóját faragja a szobor,
próbáim javulni fognak, mikor
gondolatok sorából állhat össze
zenéje annak a nyelvnek, melyet
rajtam kívül is oly sokan szeretnek,
kiknek dallamot, ritmust s küldetésüket
elérni nálam jobban sikerült.
Barát híján pártfogóim lehetnek
olyan körök, kik rám ügyet sem vetnek,
s így nincs más támaszom, mint merszem,
s e bizonyság, miszerint el is kezdtem.
2020. 09. 10.
2.
VálaszTörlésBemutató
Soha ennyi néző és izgalom,
vibráló feszültség az arcokon,
ami még látható, a puszta szem.
Hallgat a kívül, és reszket a benn.
Modelljeink alatt nincsen plüss szőnyeg.
Ki tudhatja, hogy mekkorára nőhet
még tudományunknak biztató hangja,
és mit is mutat jövőnk grafikonja?
Amit követünk, ha jut rá erő.
Változtatásunk, mondják, kényszerű,
mi olyan, mint láthatatlan szövet:
csak igazak új ruhája lehet.
Hirtelen jött el Bábelben az egység.
Nem uniform és nem kivételesség.
Bárcsak lenne rá elég bizalom,
támogató okosság s nyugalom.
3.
VálaszTörlésDézsá vü
Sok volt a sétáló a téren.
Egy ablakban pislogott lámpa.
Sötét égről a csillag fénye
üzente, hogy már az őszt várja.
Senki nem ült mellém a padra.
Tudtam, hogy mindjárt kilencet ver
a Nagytemplom öreg harangja,
mikor rám került a pulóver.
Hűvös szél járt, árván hívatlan,
s az egyedüllétet siratta.
Elkeseredett volt, így hagytam:
bújjon hozzám. Megnyugtathatja.
Váratlan köszöntött az emlék,
melyet neve jogosan illet.
Egy valamikori jelenlét
kérte, s azt mondtam: visszatérhet.
4.
VálaszTörlésLegyél szíves!
Kösd az orromra, legyél szíves, a létező összes titkot!
Ha óhajtod, vegyed esküm, és biztos lehetsz, hogy betartom.
Gazdag szegénység hajt, ami általános a mi körünkben,
s történelmi okát, hozzájárulásoddal, nem említem.
Hallod sok-sok imánkat, s van szemed követni álmainkat?
Mindentudásod nem háborít fel, sőt, sokkal inkább biztat.
Hatalmad mindnyájan tiszteljük, mondhatom, kellően,
és kitartunk a megpróbáltatásban. Mi is volna más?
Az Éden, mit adtál eddig, hogy mondjam, jó időben,
maradhasson nekünk továbbra ilyen kényelmes lakás.
5.
VálaszTörlésA segítés
Mintha sokan mennének ma el jósnak, pedig az egy igazán nehéz szakma.
Megsejteni, tudni, mit hoz a holnap, gyanúm szerint felsőbb kör dolga volna.
Meglehetősen nagy az adathalmaz, amit szükséges elkérni a jósnak.
Vagy a beszéd épp eleget tartalmaz, s hátsó értelmét kell nézni a szónak?
Emberismeretre szakosodottan nyitott könyv, aki a jövőjét látná.
Panaszkodik, s elvéti, hogy unottan s bénán csak a jó szerencséjét várná.
És a bűne! Azzal mit tesz? Bevallja? Önmagunkra vádat csak ritkán mondunk.
Ki hinné el? A törvény is azt mondja: nem kell komolyan erre alapoznunk.
Aki látó, az minden titkot ismer, ezért magam szívesen mennék annak.
Jönnének egyesek hozzám: „a mester majd segít, amilyen szíve van, tudtam”.
És, a lényeg! Mi lesz a díjazással? Ki fizeti meg hatalmas tudásom?
Inkább kurzust tartok olyan létszámmal, hogy aki vak, az is előre lásson.
Na, de ez már politika. Vigyázat! Érdeket tanítani nem művészet.
Összes jósunk tudja, olykor kit választ a szavazó, hisz ismerik a népet.
Hanem, akkor azt elég megjósolni, hogy a döntéshozó mire apellál.
Bár, ezt is tudjuk, azt szokás sulykolni: előttük csakis a közös ügyünk áll.
Hogy ez az ügy mi volna, és mi végre szükséges számunkra hozzájárulni,
nincs olyan jós, aki erre kitérne: ahány ember, annyit szoktunk kívánni.
Mi lesz így a látásommal? Úgy bíztam, hogy jöhet valami mégis: megértés.
Megtartom a jós szabályt, mit tanultam: szerelemmel jár együtt a segítés.
6.
VálaszTörlésUgyanott járva
Lépcsőn járások közben, míg tartott a szünet,
hamar leszoktunk a csodálkozásról. A neveket
részben ismertük, de kinek volt tudása arról,
hogy közülük az ismeretlenekről mit tartalmaznak
a lexikonok. Tiszteletteljes volt viszonyunk
minden köpenyeshez, akiknek helyét kijelöltnek
véltük, gyűjtve róluk az elejtett szóbeszédtől kezdve
mindent, egészen a napilapokban megjelent, országos
jelentőségű beszámolókig. Ki sejthette akkor, hogy
szükségünk lenne szellemre, amely sokkal szilárdabb
lehet bármilyen építménynél, amelyet azért emelünk,
hogy őrizhessük a magunk múltját, amelyet kaptunk, és amelyet
úgy érdemes őriznünk, hogy azon mindig követhető
legyen kikezdhetetlensége, ha mégis számítanának
az elsajátított értékek és viszonyítások.
A produktivitás, a robotok súlytalan, fájdalommentes
munkája fel sem derengett akkor előttünk.
Élveztük az együvé tartozást, amelynek befogadás
jelentése volt, kimondatlanul elvárt teljesítmény
után. Ez utóbbi célként is szerepelt, hogy
kellő feltöltődéssel működésbe fordítsuk
a készülés hosszú idejét, ahogy a körforgás
rendje diktálja azt jó ideje, némi kiigazításokkal.
Ki gondolt közülünk arra, hogy utánpótlása
legyen elméleteknek, olyan gyártó, aki önbizalommal
képes elhinni és elhitetni a folyamatosságot,
amelyben zökkenőknél nem hibakeresés szükséges
elsősorban, hanem azonnali felmérése az új igénynek,
és rögtöni válasza is van arra, ami a teendőnket
halaszthatatlanná teszi? Pedig érezhető volt
a készenlét a keresésre, szinte minden jelenlévőnél,
ráadásul önkritikája egyik megnyilvánulásaként.
Táborok alakultak, és aligha tudhatta bárki, hogy csapatként
van-e módunk magunkat alakítani, lévén ez oly
távoli értékelések követelménye, amelyek
egységesítéséről legfeljebb biztonságunk felelőseinek
volt alkalma ismeretekkel bírni. Most szívesen hallgatnánk
összefoglalását mindannak, amit akkori magunk
odavitt, ahonnan most ide visszatérve összevetésre
vállalkozhat, hogy megerősítse magában saját
értékét, amely azért arra biztosan elég, hogy
emlékeit becsülje, és kész legyen a tárgyilagos
értékelésre, ha elfogódottságtól nem is mentesen.
7.
VálaszTörlésA következő lépés
Miről szólt akkor ott az élet?
Jogunkat deklarálta az előzetes
diagnózis, és nem gépek gondoskodása
állt rendelkezésünkre, csak megbízható
kiszolgálás, napi vizsgálatokkal,
és általunk is sejtett jövővel, mivel
tapasztaltabbjaink többen is visszajártak.
Sorsunk írva lehetett, amibe
legjobb volt beletörődni, hogy azután
minden napnak, órának, percnek
közvéleményünk szabjon rendet,
választott erő szerint, ahogy a
nyilvánosságra juttatott történetek
alapján kialakult kiről-kiről egy
hallgatólagosan és közösen elfogadott
értékítélet. A hivatalosság döntött
váratlanul, és akkor eltűnt valamelyikünk.
Szerettem akkor és ott azt a rendet?
Tanfolyam volt az, figyelmeztető
lombik lét, életre szóló kísérlet,
amiben feltűnt némi valóság,
nekem kárpótlásként, s komolyságát
megértően tartva vissza.
Naplóm mára vált olvashatóvá,
mikor annyira igyekeztem
határozatát elfelejteni.
Visszatérte furcsa és lehetetlen.
Akkora rendet magam tartok
dolgaimban, és a kiszolgálás
logisztikája saját tudományom,
melynek elmélete lett gyártható,
és szakértők sokasága ajánlja
figyelmembe a legújabb adatokat.
Van társ, aki látja, mi a következő lépés.
8.
VálaszTörlésA kör
Többféle lázam alig csökkent.
Újszülöttet szoktak életre csalni,
ha örömét, hogy él, magában tartja,
és túlkoros hallgatásom sokakat ingerelhetett.
Hol volt még akkor az ismétlődése!
„Érték az ember” alapon
mentegettek, és nagyon finoman.
Honnan tudtam volna, hogy sorolhatnám
kívánságaimat, amikor tisztem,
magas hivatásom betöltésétől
annyian várták sorsuk igazolását.
Az önképzőkörben jutott a szavalat.
Kicsit szabadabban és könnyen
döntve, alig megszégyenülten
hagytam, nem tudatosan, magamat
leszerepelni, s nem először.
Cserébe mutatkozott, alig láthatóan
a nehezen meghatározható,
kétségbe vont, vitára szánt,
és rejtélyesnek látott önállóság.
Csapatban játszva elkerült a labda.
Nagyapám, aki választotta a nevet,
magában azóta is bajsza alatt somolyog,
hiszen örömét meg semmi nem ingathatja.
Egyetlen nézését van módom látni,
ahogy olvasnivalóim tanítanak,
azóta már tisztábban elemezve:
írjuk magunkat, és az olvasásnál
előtűnő jelek gyorsan pótolják
értékeléseit elvetetlen tanoknak.
Magától is tanul az ember,
ha színpadán van elég tér és idősík,
és cselekménye földre nem taszítja.
Körét használja, és mindig van módja
egyedül maradni, miközben
megtanulja a trendet, amit megelőz,
sokszor akaratlanul, s annál
kiszámíthatatlanabban, esetleg kellemetlenül
hírt okozva. Aztán elragadja a látvány,
és visszatérően pár gondolat.
9.
VálaszTörlésÉvszakváltás
Megköszönöm annak, akit megillet,
az időt, amely nálunk most lejár.
Termést adott, forró napot, esőket.
Holnap köszön el az igazi nyár.
Bajunkból kijutott sajnos, és bőven,
Földünkön vírus garázdálkodik.
Járványa tombol, és nem lecsengően,
mint valami fétis uralkodik.
Atyánk, isten, büntetsz minket bűnünkért?
Nem szeretjük eléggé a fiad?
Élünk tovább, kertedből kiűzötten,
s fizetünk, ahogy tudunk, életünkért.
Teremtményed mára majdnem szabad.
Téged látva alkuszik az időben.
10.
VálaszTörlésKözelségben
Azonnal emlékeztet az az illat,
és biztos vagyok, hogy őszinte lesz.
Mint a virág, amely magához vonzhat
rovart, kinek munkájáért fizet.
Érintése közben aztán az álom
éber: legyen enyém a pillanat.
Nem kalandozok el a villanáson,
hol éles a kép a látvány alatt.
Honnan is tudhatnám a teljes tervet,
hogy hova visz az út, s azon mi cél?
Csillogva tárulnak a belső termek,
ahol korlátlan úr a szenvedély.
11.
VálaszTörlésValami apróság
El ne kiabáljam,
valami apróság
bujkálhat előlem.
Kicsit gyanakodom,
hogy csak a gondolat
elegendő lesz-e.
Próbálok vigyázni
amennyire lehet,
a tévedés kínos.
Példák még csak vannak,
de belőlük hogyan
állhat elő ötlet.
Fordított irányra
térnék, hátha segít,
mondjuk köszönéssel.
Csak a felismerés
bizonytalan mégis,
nélküle mutatvány.
Hiányozna énje,
amin, ahogy látom,
áll a nagy építmény:
választása döntő
adott helyzetekben.
Itt a számos érdek.
Legalább szeretni
tudhatna, ha mást nem.
És azt mi előzi?
Biztosan az anyja,
na meg, persze, apja,
mint egyszerű képlet.
12.
VálaszTörlésMeghallgatás után
Honnan jöhettek e hangok elébed?
Kirázott a hideg mikor hallgattam.
Ritkaság, hogy követve a zenédet
nyughatatlan állapotba jutottam.
Sziréna szólt, vijjogott fenyegetve,
hagyta azért, hogy a téma kiszóljon.
Ahogy álltam, szinte megmerevedten,
életben maradásom volt a gondom.
Földön túlról jöhetnek így a hangok,
végigsöpör az áradat fölöttünk.
Ki lehet a forrás, milyen akarnok,
és mi most már kihez is könyörögjünk?
„Ez csak zene”, vágódott az eszembe.
Ember műve, és az ember használja.
Van olyan, mitől tejét a tehénke
sokkal nagyobb adagokban „csinálja”.
Remény költözött azonnal szívembe,
nem feltétlen jön a világ Mohácsa.
Ha van füle, és lejátsszuk előtte,
fejét vesztve menekül majd a sáska.
Hát, gyermekem, mit is mondjak, nagy élmény,
túlzás nélkül állítom, hogy katarzis.
Ráadásodnál maradva, a képnél,
eszembe jutott mindkét nagyapád is.
Az egyiknek lokni volt, mit nem hitt el,
másik ősöd takarékos hajszállal
biztatott volna, ha hallja, és hittel
horgászáshoz elvihette magával.
Merthogy eszébe jutott volna rögvest,
műved milyen módszer lehet horgászni.
Csatornánál hangjait vízbe öntve
halak fognak szákjába kiugrálni.
Láthatod, az apádat felkavartad,
azt se tudja szegény, mit is beszéljen.
Meghallgatás után azért bevallja,
büszkeség önti el, s nem is szerényen.
Szeme előtt játszódik jelenése
annak, mikor sokan együtt szaladnak,
hiszen ilyen bizonnyal a zenéje
azoknak, kik érzik maguk szabadnak.
13.
VálaszTörlésVerset olvasva
Száztizenhárom éves lenne,
húgom pedig pontosan hetven.
Anyám szavait hordom máig,
de a kis arcra nem emlékszem.
Apám mély hallgatása rémlik,
mikor fájdalom látogatta.
Fényképét nézve ma sem értem:
jókedvét belülről mi adja?
Olvasták könyveit a sorsnak?
Hányszor áll még elém e kérdés?
Mondjátok meg: kitől tanulhat
az ember? Vagy elég az érzés?
Beszéddel vagyunk összekötve,
szorosan, elválaszthatatlan.
Óvjuk vele egymást, távolból,
néha suttogott mondatokban.
Ilyen lehet az imádságunk,
és így kelt életre az emlék.
Megtehetjük, hogy el sem válunk,
s a vágyunkból lesz az öröklét.
14.
VálaszTörlésKiváltságunk iskolája
Nincs álmodozás a tudásra,
elfogultan, igyekezettel.
Nem jár tekintély, arra várva,
hogy kíváncsi szem rá tekint fel.
Jelentőséget ma nem adnak,
s nem száll a cigik vastag füstje,
ahogy nyüzsgésünk tovább hallgat,
s nem készülünk holnap Szakestre.
Szövődhetnének barátságok,
s hangoskodna tudás vitája.
Hány volt köröttünk néma látnok,
aki a jövő fényét látta?
Kivel szárnyalt gondolat ott fenn,
s hitt-e valaki ideálban?
Hiányzott a kitiltott isten,
és csak féltékeny tudomány van?
Miből állhatna örökségünk,
a hely időtlen hagyománya,
amivel most naponta élünk,
kiterjesztve sok új világra?
Vagyunk mi mégis felkészülten:
számtalan gondolat virágzik.
Vadonatúj, képzetes térben
valamennyiünk együtt játszik.
Találtunk egy köztársaságot,
ellátva sok kényes nagyúrral.
Szabadon pár szellem csapongott,
ha volt szellem, s nem holmi búdal.
Hol észrevétlen kritikára
van mód, ahogy műveli gyermek,
ha szülőjét kábulni látja,
ott akár nagy idő teremhet.
Eszünkbe juthat az a tétel,
és máig érvényes hatása:
bizonyítás vagy észrevétel
a halmazoknak halmozása?
Továbblépésre gondolhatnánk,
hogy megérkezhessünk a mába.
Szerencsénk volt, járva csodáknál:
ez kiváltságunk iskolája.
15.
VálaszTörlésCsak azt tudnám
Csak azt tudnám, hogy ki jön majd utánuk,
bolygólakó, s nem betolakodó.
Sokkal jobb lenne, ha előre látjuk:
kivel kecsegtet a mindenható.
Megoszthatná esetleg azt a titkát,
embernek hogyan lett elég pora.
Jó néven vennénk tőle, ha megtudnánk,
mitől változik számunkra kora.
Természetünket mutassa meg végre,
azt, amikor egymásban is hiszünk.
Gondjainkat ne csak megértőn nézze:
lépjen közbe, mikor veszekedünk!
Azt az almát, kétségtelen, megettük,
s mára belőle magja sem maradt.
Egyetlen érv, túl azon, hogy szeretjük,
közös függésre utaló szava.
Nincs büszkeség, lázadás sem mibennünk,
jól elvagyunk együtt, milljárd gyerek.
Harcot vívunk, de békére születtünk,
nyíljanak előttünk újabb terek.
Kivel fogom tölteni az estémet,
megtalálva újra nyugalmamat?
Azzal akit adott, megtart, s ha kérem,
egésznek tudhatom vele magam.
16.
VálaszTörlésAz akaratosságról
Az akarat durván sértő tud lenni.
Nem kérdez, csak utat keres magának.
Gyerekségét takargatja, szemérmes,
új ízre vár, s folytonosan találgat.
Hiányzik a beszéd tudás belőle,
az indulat vezérli, és kiáltoz.
Csitítanám, mondom neki: megértem.
Egyet mordul, s fenyeget, hogy kiátkoz.
Mintha ősi énünk kelt volna újra
életre, amely olyan vad, mint állat.
Máris teszem tábláját a nyakába,
hogy mindenki olvashassa: Vigyázat!
Önzés dúlja ismét fel e vidéket,
megalapozatlan tőle az ötlet.
Hagyjátok rá, összevissza kiáltoz,
ilyeneket: adjátok vissza nőmet!
Ebből látszik, hogy az önkény mivé tesz:
megvakít, és eltűnik a józanság.
Azt sem látja, minden férfit körülvesz
egész hárem, mint valami szultánság.
Gondolhattam, hogy a bőség zavart itt
olyat, aki jó módjában nem tudja
mire nézzen, mibe fogjon, ha kedvét
felcsigázta felnőtt műsor reklámja.
Vagy csak lelke lett tele belül, zsákja,
és most súlyos jóindulat feszíti?
Barátnője nincs, és nincsen barátja,
akit mondanivalója érdekli?
Értem már, hogy mire készül, mi kéne
jólétéhez. Ezzel mi is így volnánk:
egyetértésre vágyik, szeretetre,
s arra, ismét magunk közé fogadnánk.
Ki gondolná, mire jut a tisztesség,
mikor önmagát kínozza vizsgával?
Orra előtt játszódik le az élet,
s bőszen kutatja a nagyítójával.
Merthogy élvetegen vagyunk egyformák,
fizetünk a császárnak s az istennek.
Szegény, feloldását várná, őt sújtja
ellentmondás. Ezért látszik gyereknek.
17.
VálaszTörlésGyerekes karcolat
Karcolat, csak egy karcolat, mondhatni, hogy vázlat féle.
Kinek mutatkozik be egy illedelmes jövő képe?
Utcán látni a forgalmat, az az üzem mindig biztos.
Aki ott jár, megmutatja, hogy főnökként ki kormányoz.
Van még a föld, ami terem, csak legyen hozzá jó idő.
Mondják sokan, bőven van már, mi táp lében termeszthető.
Szerintem a parancsnoknak van a legnehezebb dolga.
Ellenséget látni körben nagyon megterhelő móka.
Annyi ellen teremtése nem éppen egy leányálom.
Aztán, ugye legyőzése. Tudni kell állni a gáton
Jaj, de ostoba gondolat! Hiszen aki harcra készül,
megválaszthatja a felet, akivel aztán kibékül.
Csak a zászlót vinni nehéz, amikor a szelek fújnak.
Mutogatni a híveknek követhetően az újat.
Na, de a ma iskolája mindenkit életre nevel.
Megnyugodhat anyukája: gyermekem, ott ember leszel.
Az elmélet? Az osztályharc? Pártoknak azért kell lenni.
Nagy emberre is van szükség, kinek szavát lehet hinni.
Világállam? De borzasztó! Van, ki érti, az mi lehet?
Szemétdombra dobhatnánk a legmodernebb fegyvereket.
Súlyos kényszer, önfegyelem, szabályozottan gazdaság!
Meg ne halljam, hogy az Éden volt ilyen, az első világ.
Nincs ember ki ezt akarja. Most a helyzet: vírus az úr.
Elbánunk mi veled hamar, meglásd, te kegyetlen hadúr.
Zavartságokban leledzünk, és ez szokott újat hozni,
amihez pár jelet fogunk hamarosan kibogozni.
Hiszen közös szándék vezet: élni akarunk mi tovább.
Sorsunk mára elég nehéz, de talán már volt mostohább.
Egünkön Napunk, mi ragyog, öröm száll ránk, hála: béke.
Szeretetünk valóságos akaratunk jelenléte.
Kikiáltó
VálaszTörlésBiztonságot vegyenek! Olcsón adom, emberek.
Ha hármat vesz, majd meglátja milyen gyorsan lesz barátja.
Ugyan, nem kell verekedni! Izompacsirtának lenni.
Aki nyápic, sovány, gyenge, Góliátot is megverne.
Bátortalanságra adok eltüntető vaskalapot.
Úgy fog a tömeg közt járni, hogy nem fogja senki látni.
Hogyha mégis fejbe vernék, a sisakja attól is véd.
Beszédének adjon hangot. Nem mondanám, hogy harangot
használjon, mert az csak zúgni tud időnként, s aztán búgni.
Mennyi pénzre van szüksége? Hozott zsákot? Mert az kéne.
Látja azt a tele kádat? Találhat milliót, százat,
amennyiben aláírja ezt az írást, s nem lesz gondja.
Igen, ahogy tette Faust, aki ördöggel alkudott.
Tudja, egész élet kis ár, ha biztonság, amire vár.
Van-e titok, arra kérdez? Maga nem hisz, attól félek.
Se magába, senki másba, s úgy érzi, hogy egyedül él,
tévelyegve csak keresgél, mint elveszett a világba’.
Mit mondhatnék? Az a baja, felesleges gondolata.
Engedje el bátran magát, s élvezze a Nap sugarát.
Tudja azt, hogy azért ragyog, ahogy éjjel a csillagok,
hogy láthasson bajt, bánatot, terhet, amit mástól kapott,
és lehessen erős, győző, majd vereséget szenvedő
szerencsétlen, suta alak, aki érzi közben: szabad.
Lovagol a sors hullámán, szórakozva búján, baján,
mulatva, mint jó zenére, s tudva mindig: ez megérte.
Egyszer felül, aztán lejjebb, ahogy vele az út lejtett.
Állandó csak egy legyen. Mondja bátran! Nem merem?
Akkor maga menthetetlen. Tudja uram, megértettem:
van, amikor nem sikerül, pedig kerül, mibe kerül.
Kézcsókom a mamájának, tiszteletem az apjának.
Biztonságot vegyenek! Olcsón adom, emberek.
19.
VálaszTörlésMost, amikor
Most, amikor ekkora a szükség,
sehol nincsen elmélet, átfogó.
Nem igaz, hogy lázadó a többség,
s amit keres, modern kapaszkodó.
Vagy jelenünk lenne túl szegényes?
Csalatkozunk, egyre ismételve:
mire juthat, aki tisztességes,
és élete tartalmára lelne.
Okosság kell, higgadt vezér féle,
aki nyugtat, s kinek hinni lehet.
Tudást osztana annak, ki kérne,
s állítja, hogy nálunk a felelet.
Érzi bőrén, mit diktál a jelen,
belelát a mának emberébe.
Közben övé már az a képzelet,
amit alkot utó nemzedéke.
Rendező és aktor egy személyben,
író, kinek drámájában a hős
feltaláló, kutat műhelyében,
kérdése van, mely már mind ismerős.
Hiszen ezek mi vagyunk, ma élők,
határozatlanul mindentudók!
Önmaguktól tanulók, és kérők,
óvatosak, bukni nem akarók.
Szerelmünk vagy, áldott földi élet,
öröklét és ugyanakkor szabott.
Gyönyöröddel telve test s a lélek,
aki - hallod? - örömében dadog.
20.
VálaszTörlésA néző
Mondja kérem, készül ön a szerepre?
Annyira hihető minden szava.
Megdöbbentő látvány az átélése,
nem játék az, sokkal inkább maga.
Szakértő kell, aki ismeri titkát,
és elmondja: honnan ez a varázs.
Egyáltalán, vannak, akik vitatják
díjait, amitől hangos a plázs?
Hogyan készül alakok karneválja,
a sok szín és a finom árnyalat?
A tragikust komédiása váltja,
s kedvencünk lesz undorító alak.
Árulja el, szerzőnek, ha beállna,
milyen hős lenne, kit magának ír?
Megrendíti, mikor az utcán járva
embertársa félre fordulva sír?
Jutott valaha, véletlen, eszébe,
hogy játéka a valóságba vált,
s ön kerül úgy, abban a jelmezében
hatalomba, s egyből királynak áll?
Azért kérdem, mert sok a mának gondja,
és az ember mindig olyat keres,
aki képes, és tudja mi a módja,
hogy lehetünk megoldva sikeres.
Márpedig ön annyiszor volt tábornok,
államfő és világhírű tudós,
hitem szerint, remélem, hogy nem mondok
semmi túlzást, ahogy egy buta jós,
amikor feltételezem tudását,
amellyel most a világon segít.
Elkerülné nézője csalódását,
s megörvendeztetné a híveit.
Kérem, ossza meg velünk, amit csak tud.
Kinek van ilyen tapasztalata?
Világ Színpadára lépjen fel, hol fog
dörögni a nézők tapsvihara.
Mit mond, hogy soha nem volt még megváltó,
s nem is magának való a szerep?
Jaj, istenkém, ez igazán borzasztó.
Ki mondja meg, milyen jövőnk lehet?
Hogy hittem pedig mindent tudásában!
Abban, hogy kiáll, és képviseli.
Most ülhetünk megint össze magunkban,
sorsunkról konszenzussal dönteni.
21.
VálaszTörlésBölcsesség
Bajba került gazdagokkal, mondja a bölcs,
tessék úri módon bánni.
Elképzelhető náluk a súlyos kétség,
amit nem lehet csodálni.
Tudjuk, elzárták náluk a pénzcsapokat:
mi eddig folyt, alig csepeg.
Napjaikat szűkösségben kell élniük,
s ettől már megbetegszenek.
Kihunyt a Nap, ami eddig melengetett,
s nem jut naponta kakaó.
Akitől a pénzesőjük származott, az
mára akár sátorlakó.
Itt a járvány, és a válság, a pénzügyi,
mire elég most a sok szám?
Belegondolni is szörnyűség, hogy mi lesz,
ha nem érkezik utalvány.
„Pénzből lehet pénzt csinálni”, ez nem mese,
nem is az ördögtől való.
Sajnos, hogy a lábunk alól kiszaladt a
létünket meghatározó.
Fogytán szinte minden, ami eddig kellett,
fogyasztás, előtte munka,
amihez a józanságunk és a kedvünk
elillant, hagyva magunkra.
Energiánk, nem a testi, de az áram,
drágán előállítható.
Környezetünk sérülése fájdalmas, és
kérdés, hogy megfordítható.
Annak, ki fenn élte eddig a jó sorsát,
nagyon nagy a szenvedése.
Mit tehetnénk, hogy segítsünk? Jól tartása
kötelesség: etetése.
22.
VálaszTörlésSzerintetek
Szerintetek mi a baj azzal,
ki papírból olvassa fel
a saját véleményét?
Nem lehet, hogy precíz nagyon,
és világért sem hagyja ki
élményének, mely tegnapi,
csak morzsányi részletkéjét?
Lejegyezte, sorra véve,
mi is érte, olyan fontos
számára az a történet.
Pontokat is állított fel,
hogy hű legyen, mikor idéz
ismerőst és ismeretlent,
kiket hallott, látott akkor,
és az esemény sorsunkat formálta,
mi, valljuk be, hogy meg is eshet,
ráadásul mostanában elég sokszor.
Bajt láttok ti, barátaim,
bajt, amikor rendben megy a
körülöttünk zajló élet.
Kérdezem hát: hisztek abban,
hogy akiket választottunk,
megfelelőek tisztükre,
s maximális tudásukkal
végzik dolguk, és ekképpen
csakis a legigazabban,
és főleg javunkat tartva
szemük előtt, beszélnének?
Ilyen gyors változás mellett
minden kis eltérés számít.
Mi ma divat, az nem biztos
hogy holnap tetszést arat, és
holnapután is ő lesz, a-
ki a kifutón irányít.
Mondjam-e, hogy „fel a fejjel”?
Politika a reményünk.
Meg fogjuk mi azt tanulni
meglátjátok, s tudni fogjuk,
hova a legjobb, ha lépünk.
23.
VálaszTörlésEz nem jóslat, ez már tény
Szépségverseny a babáknak hetente,
fiúk ott nincsenek, de te nevezz be.
Ne a sorba, közönségnek, csodát láss:
kisleányok emelgetik a szoknyát.
Leskelődhetnél nyugodtan kedvedre,
senki nem mondja: ez pedofil lenne.
Aztán próbálkozz a nudista stranddal,
engedd el a fantáziád, ott nem csal.
Nem nőhetsz fel soha, mondjuk mióta,
nem rossz dolog, gyereknek nincsen dolga.
Segítségünk, ha elsül visszájára,
az nem hiba: eljárásunk szokása.
Ne nevess, sokkal inkább szomorkodjál,
mérhetetlen örömből kimaradtál.
Nagyképedet egyedül, ha te látod,
görbe tükröd mióta kultiválod.
Keskeny aggyal látod, mire jutottál?
Asztalodon majdnem üres a nagy tál.
Megfigyelés támaszt alá itt mindent,
s tudományunknak semmi nem mond ellent.
Sajnálunk, és ez nem jóslat, ez már tény,
aranyos gyerekből férfi nem lettél.
Férfi az, aki, ha madarat meglát,
azonnal felborzolja összes tollát.
Aztán példát követ, tatár Dzsingisz Kánt,
s osztogatja bőségesen a magját.
Erről maradtál le, kedves barátom,
nem a tisztem, nem is mondom: sajnálom.
Nézegess hát, ha célod ez, mit mondjak?
Az életed soha meg nem ragadtad.
Keresünk tennivalót majd magunknak,
olyat, aki várja bölcs tanácsunkat.
Be is léphet közénk, teljes értékű
mindenki, ha érett testű és lelkű.
Aki örül, s ahogy költőnk leírta:
az istenek szerelmésségét bírja.
Nem önöz, és egyedül azt kívánja:
teljesüljön általa hivatása.
Ezt pedig nem tanulgatja, de tudja:
közösségünknek szent alapszabálya.
Bizony, mert nélküle tovább kell félnünk
önmagunktól, hiszen erőszak létünk.
24.
VálaszTörlésÖsszenéz
El kell hinned, amit mondok,
nem hazudhatnak a szavak.
Ígéretek, miket ontok,
hogy téged elámítsalak.
Nem erre vágysz? Nem ezt kéred?
Józanságod méreget?
Biztosító kezességet
vársz, és hozzá érveket?
Honnan származik az erőnk,
mit megerősít a tudás?
Kívánsággal leszünk vevők,
s mit fizetünk: odaadás.
Jog szerint első az alku,
abban egyezik két fél.
Szerződésed olyan hosszú,
amekkorát kötöttél.
Amikor mesékből ébredsz,
oldaladon a tarisznya.
Királylány, királyfi, képen,
szívünk őket áhítozza.
Boszorkányt akkor ki látna,
kinek jutna eszébe?
Ahogy rablónak a vára
az erdő közepébe’.
Lehet, hogy nem évek múltán
jönnek közénk fellegeik.
Tanulás nélküli, pusztán
közönséges szerepeik.
Báljuk fényes és botrányos,
sok az ilyen karnevál.
Összenéz a barátságos
szerelmet éltető pár.
25.
VálaszTörlésMegvan-e még az a nagy gyár?
Daru járt a tető alatt,
s nem szólt még zenekar akkor.
Három hajó együtt szaladt.
Gépzajban szürkéllett nagy por.
Reggel rohant a busz velem,
s blokkolni várt falióra.
Hányunkat nyelt el a terem,
kik ügyeltünk dudaszóra?
Kalandozhattam ott sokat,
kovács kalapácsa döngött.
Forró feketére, vasra
sült szalonna zsírja ömlött.
Mély búvár fújta homokkal
öntvényéről le a rozsdát.
Kalitkája tompította
le fülsüketítő hangját.
Világot hódító utam
Afrikába elvitt sokszor.
Ázsiát is látogattam,
s nem kellett hozzá fém bocskor.
Ámulásom nem engedte,
hogy kihagyjam azt a gépet,
hol vonat kocsi kereke
forgácsot vetett le, kéket.
Öreg barátra találtam,
ki maga volt az emberség.
Zsibbadt, fájó, múló korban
nevettünk át hosszú estét.
Megvan-e még az a nagy gyár,
s bőrig hatoló vas szaga?
Kitörölhetetlen immár
ifjúságom pillanata.
26.
VálaszTörlésHej, haj, Mari néném!
"Hej, haj, Mari néném, amikor kendet még
drága Marcsikámnak, lelkemnek nevezték!"
De hiszen ez idő mai napig járja!
„Kicsi szívemnek” is becézi a párja.
Na, majd mondom neki, inkább kiabálja,
hogy a világ hallja, mert az a hibája.
Igényes tud lenni minden rendes asszony.
Szereti mutatni, mit vehet a hasznon.
Illetve mit adott a szerető párja,
kincset, drágaságot, merthogy az kijárna.
Ha másképpen nem is, legalább beszédben,
nehogy a nagyvilág csúnyákat beszéljen.
Amúgy, ami fontos, arról nem szól fáma.
Ketten megyünk úgyis a hálószobába.
Messze még az a kor, mikor rendelésre
születik a gyerek, szerelem terméke.
Addig járhat a szánk, tréfálkozva váltig,
hiszen a vidámság a javunkra válik.
27.
VálaszTörlésEz életünk maga
Addig mondogattam, míg beteljesedett:
érzem magamon, ha neki valami fáj.
Taníthatnák jobban, ami természetet
használunk naponta, mikor nem is muszáj.
Izgalomba jött, és látom, hogy ideges.
Máris a megszokott nyugtatóm keresem.
Valaki azt mondta, valaki nem tetszett.
Kiderült tisztán: nem vagyok könnyű eset.
Mikor korán kelne, pszichológiája
(na, de az alvásom nekem is zavaros)
korai fekvésének volna a gátja.
Ennyire szoros a lélektani kapocs?
Vagy a hosszú évek munkája megérett?
Fejtegettem: agyak összekapcsolása.
Lehet, hogy úgy jártunk, mint ismert mesében:
csukámmá lett ő, és én vagyok rókája?
Szerencsénkre bajunk gyógyszere kapható:
láthatatlan s rettentő erős kötelek.
Azokon keresztül, amint az várható,
ide-oda nem csak bánathozónk mehet.
Na, mert mondanám, hogy a teremtő szava
elzárta előlünk a Paradicsomát.
Ámde nagy kegyelme, s ez életünk maga:
együtt imádhatjuk szerelmetes fiát.
28.
VálaszTörlésSzáraz tények
A bemutatott adatsor nem ma keletkezett.
El kell ismernünk, hogy alapos munka.
Gyűjtőjeként élni le áldozatos életet,
folyamatosan vigyázva a pontosságra,
ahol állandóság mellett lehetnek változások,
azt sejteti, hogy nem csak türelem
hat, amelyben kitartó erő áll naponta próbát,
panasztalanul, amit természetesnek veszünk,
ám komolysággal összefonódottan
és megbízhatón csintalan pajkosság
merül mélyebb tartalmakba, s mint tengeri
lubickoló élvezi a nagy víz
színes zátonyát, ahol delfinek
alszanak, félig lehunyt aggyal,
tudatlan könnyelműséggel sem véve
arról tudomást, hogy fölöttük
hogy lepi el szemét a víz felszínét.
Csakis erős hit ad ilyen nyugalmat,
véghezvinni, amit feladat diktál,
s ez komoly elismerést érdemel.
Vizsgálata, melyet tudtával végzett
képzett csapat és nagyon sok önkéntes,
utazásainknál lehet majd felhasználható.
Az egyedüllét sosem teljes,
ahogy egymásról tudásunknak
maradtak természetes akadályai.
A nyilvánossággal foglalkozunk,
hiszen riasztóak nem lennénk,
bármennyire is nagy az érdeklődő tábor,
és szinte klónozottnak tűnik
ezek után az általános ember,
aki legalábbis törődne a saját
és a közelében élők sorsával.
Most egyelőre ennyit a száraz tényekről.
29.
VálaszTörlésMit csináljak?
Beosztásomat szeretem.
Mondjuk a pénzem több lehetne.
Nagy már az összes gyerekem,
és vagyok általuk szeretve.
Csak máig maradtam gyerek,
akinek drága gondozása.
Gyakorta, hogy rosszat teszek,
de nincs lelkemnek lázadása.
Azt sem mondják rólam: csibész.
Igaz, nyugalmat örököltem.
Valahonnan jön néha vész
felém, s mondja, hogy versbe öntsem.
Asszonnyá lett velem a lány,
aki igyekszik meg nem unni,
s bár magamnak vagyok talány,
ő képes rólam mindent tudni.
Valamiért kedvel a sors,
anélkül, hogy fel-feldobálna.
Elégedett vagyok, ha hoz
érdekest: lehessek, ki látja.
El is babrálhatok vele,
mint középkor buzgó tudósa.
Megérthetem mi veleje,
legalábbis úgy, magam módra.
Mit csináljak? Ennyi idő
szabadságot, ha kap az ember,
elfogódik, s a feje fő:
elgyávul, bár tennie nem kell.
Megelégszik, ha gondolat
csábítja, s a fantáziája
kidobálja a gondokat,
repítve egy új Planétára.
30.
VálaszTörlésKicsit más
Az erőlködés, barátom, nem is hiba,
de erénynek azért nem mondanám.
Olyan, mint egy beszédes vallomás,
amit az illető inkább letiltana.
Hal elé szákját tartja a pecás,
és várja, hogy fogása beleúszik.
Sikere nagyrészt azon múlik,
hogy az állat mennyire macerás.
Ügyességet azért említhetünk,
és van, ugye, a halismeret.
Egy kibicnek, tudjuk, mindent lehet,
s halászlét enni sokan szeretünk.
Folyót láttam, mi szinte hihetetlen:
sötétlett sok halától a vize.
Lazac vonulásnak volt ideje?
Máig vannak csodák a természetben.
De miről akartam ezúttal írni?
Olyan vagyok, mint automata:
mikor kicsit más a gondolata,
maga sem tudja hajszálra követni.
Informatikushoz fordulhatok:
segítsen kíméletesen a bajomon.
Amikor gépemen a rossz gombot nyomom,
működjenek javító programok.
Központi agyunk úgyis lát mindent,
gondunkat régen letesztelte.
Így vagyunk szabadok, és szerelemre
egyáltalán nem kell inteni minket.
31.
VálaszTörlésÚj szabály
Szabályok nélkül egy szabály van,
ami szerint szabálytalanok lehetünk.
Törvényekre kiterjeszteni ezt nem érdemes.
Antinómiánk hódítással jól kiküszöbölhető.
Tulajdonosként kezelve a feudum
erős vonalakat mutat, mivel
mozdulatlansága kiváltságát szeretné
elérni, annyira vonzó nekünk a kényelem.
Viszonyai, a bebetonozottak,
áhítatot sugallnak s szellemet,
melynek szándéka a pusztulásunkat
elodázni, ameddig csak lehet.
Felismeréseink gabonája csekély,
s ma már van műszere a szeretetnek,
csak a kezelője szerint használhatatlan.
Bizottságokban gondolkodhatunk,
annyira erős bennünk a vágy a megfelelésre:
humánusak vagyunk alapvetően.
Folt hátán folt az eredmény,
amiben civilizációnk létezik,
és büszkeségünk a kultúra.
Cirkuláltassuk, hogyha másképp nem megy,
és szájbarágókat együtt kell alkalmazni
nagyon jól képzett sarusokkal.
Ami összeköt tornyot mélyfúrással,
az felfogható lenne izgalmas kalandnak,
mint gyerekeink szokják magukat
képességeikben szabadon kipróbálni.
Van-e ekvivalenciája a békének,
s érte olyan ár, amit eredeteink
maguknak örömmel kívánnak?
Látszik vajon az az új szabály,
amely a maga kényszerét
szelíden mutatja, ahogy az anyja
blúzát kibontva egy hang nélkül
tudja megnyugtatni síró gyermekét?
32.
VálaszTörlésAkármilyen, szerteszét
Ha jól érzem, itt van újra, hallhatja az énekem.
Rekedt hangom egyre fújja, torkom reszel énnekem.
Állítólag nagyon süket, mint az ágyú, pont olyan.
Ezért lehetek ily bátor s hangos, de most komolyan.
Mi is lenne, ha hallaná milyen fals az énekem?
Süllyedhetnék a föld alá, oda vinne szégyenem.
Miért ez a nagy kiváltság, honnan van a szerencse?
Még a végén kiderül, hogy erre vagyok teremtve.
Zajkeverőnek születtem? Az a baj, hogy néha fáj.
Abbahagyom, ha fizetnek. Meg kell élnem. Ez muszáj.
Mit riasszak, hol lesz hasznom? Annyi ma a hivatás.
Oszlassam el a felhőket? Pusztító az áradás.
Hogyha mégis észrevenne, az lenne a pillanat,
amikor a vérnyomásom egy kicsinyég felszalad.
Nagy örömmel és reménnyel töltené meg napomat,
biztathatna engem és a szeretett asszonyomat.
Addig is gyakorlom hangom, valamit csak tenni kell.
Nincs közönség, csak én hallom, s nekem már ez is siker.
Tanulásom akadálya magam vagyok, ez igaz,
tudnivalóim olyanok bennem, mint valami gaz.
Rejtélyeket találgatok, ezt gyakorlom, megvallom.
Csak a módszer s az eredmény lenne több: a tartalom.
Akkor állnék dombtetőre, kiáltani az igét,
és a hangom szállna messze, akármilyen, szerteszét.
33.
VálaszTörlésHallgass ide, jó pajtikám!
Hogyha kockás fülem lenne,
elmennék a Forma-1-be.
Tudod, ott, ahol a zászló
fekete-fehérben játszó.
Integetnék füleimmel,
ahol tud, segít az ember.
Nézném a gyors futamokat,
hallgatnám a motorokat.
Amik bőgnek istenesen,
azt akarják, első legyen,
aki ül a kalitkában,
díszes bukósisakjában.
Számat tátva tartanám ott,
mint aki még sosem látott
olyat, hogy száguld egy kocsi,
négy kerék, nem tili-toli.
Vajon meddig hallanám még
füleimben ezt a zenét?
Azt képzelném: szabad vagyok,
mint a madár, úgy suhanok
őseimmel lovaikon,
vég nélkül a pusztaságon.
Hazafelé boltba megyek,
ott egy üveg pezsgőt veszek.
Otthon aztán jól felrázom,
hogy miért? Elmagyarázom:
aki nyer, az futam végén
locsolhat az emelvényén.
Nekem ehhez kedvem van nagy,
az ember mikor locsolhat
durrantgatva jó nagyokat,
ijesztgetve a lányokat?
Na, hát a pepita fülem,
ami soha nincs nélkülem,
lehet ilyen móka, vidám.
Élj boldogul jó pajtikám!
34.
VálaszTörlésKét arc
Látványuk fájdalmas, bár, nem egyformán:
nyoma sincs az első rettegésének ott,
talán viszonya miatt, és mert kedve
felfokozott, miben emez is követné,
ha nem lenne fülében a duruzsoló titok:
ezek mit akarhatnak tőlem?
Aztán ott lapul kimondatlanul
is gyanúja a kiszámíthatatlan
beszédnek, amely legnagyobb hatalma
uralkodni vágyó sorsunknak.
Ezért hát lépése, hogy láthatatlan
legyen, több mint megbocsátható:
azonnal megkapja részvétemet.
Mosolya arcára fagyva merev,
és látom: kivégzésre vitt elítélt
imádkozik benne, hogy segítsen, ha tud, rajta az isten.
Bezzeg az utasítás követése
olyan fegyelmezett, hogy a másiknak
vidám játék csak minden szóbeszéd,
s ami megviselte korábban,
az most igazolja őt: bátor
kell legyen, akinek, nyilván hibából,
eddig nem jutott munkánál egyéb, más,
különösen lágyító szerelem.
Amire pedig az élet való,
amíg kor nem szab határt, s diktátummal
elő nem áll: eddig, és ne tovább,
addig milyen akadálya lehet
kínálkozó örömöt megragadni?
Mondjon mindenki tetszése szerint
véleményt, ha napfény sugárban,
amely arany, megérkezik hozzá a lehetőség.
35.
VálaszTörlésEgy nap
Fény köszönt rám, ha kinyitom szemem,
és ablakomon a függönyön átdereng
őszünk álmos, hallgatag szürkesége.
Előrenéz, titokban, télre,
hogy a súlyos felhőit igazgassa,
mint messzire tekintő gazda,
tudva, minek van ilyenkor rendje,
hisz’ öntözésre vár a friss vetése.
Hová vezet ez a mai napom?
Tegnapról itt maradt látogatóm
ígérete, miszerint el fog vinni,
szerinte azt el sem tudom képzelni,
hogy mennyire elegáns helyre.
Csak tudnám, hogy régen ki építette,
messzelátó, okos hazánkfia?
Egyszer látott vendégül egy nagy Palota.
Akik velem együtt élhettek,
mondjátok, vannak még remények
számunkra, bevallhatók, szépek,
hasonlók ahhoz, mik tiétek
voltak egy emberöltővel előbb?
Jut eszembe: készülnek a szüretelők,
kimosva a kádat, magasra, hegyre,
szőlejüket megérdemelten szedve?
Éhem fantáziál, jöhet a reggeli.
Gyakorlat, s bárki megművelheti
magának saját gondozású kertjét,
ahol védve van, ha jön a jelenlét
névsorolvasása, és ő hiányzik.
Van gondolat, ami hibádzik,
és munkára int megszokással
karöltve a bizakodás. Mi mással?
Fő fogás lesz az aktualitás,
amire oly féltékenyen vigyáz
fegyverhordozója, hogy a lovag
sokszor napok múltán, utólag
értesül a fejleményeiről.
Drágán adják, nagyon sokba kerül
pontos adat: mit mond a kamatláb?
Mikor mozdulhat az index tovább?
Megterhelő munkámat árulom,
pedig azt holtbiztosan tudhatom,
hogy nincs rá semmilyen kereslet.
Megtartani mostanság a figyelmet
jó adag exhibíciót igényel,
és unalmas, mint vita ténnyel.
De hát mi van még olyan érdekes,
mint az egyén, aki szüntelen versenyez?
Ami e bevezető után a tárgyalást illeti,
napok óta foglalkoztat az emberi,
legteljesebb jellemzőnk, általános,
céllal ellátott, aminek ára jutányos,
és amit egyformán követ az is,
aki nem tartja számon javait.
Szóval, elém állt a bizonyos erdő,
túl a félen, s így már nem is kötelező.
Nagyzoló tükrömnek hibája:
hiányzik az önkritikája.
Ami megmaradt, az gyakorta csak legyint,
s utána okoskodik – feleslegesen – megint,
hiszen isten és császár áll elénk,
ha hogylétünk felől kérdezni merünk.
Ilyenkor ér ismételt döbbenet:
tanulásunk valóban csak emlékezet.
Pihenésem, ebéd után, a vásár,
amit tönkretett a kegyetlen járvány,
hogy maszkom alatti lélegzetemtől
alig látok, párás szemüvegemből.
Gondolataim lefagyasztva
várnak, talán holnapi napra,
és abban nem létező szerencsémre:
ilyen, kit kényeztet a felesége.
Országos dolgokra maradt kevés időm,
és séta közben ajándékot ad a nőm,
megosztva virtuális műhelyét,
hogy tárgyalhassunk együtt véleményt.
Mit világ küldött, ha bátorkodott,
azon, kérdem, volt, aki elgondolkodott?
Egy feladat várna még, kitalálnom,
hova vihet engem az okos álmom?
36.
VálaszTörlésNem is tudtam
Megszűnésétől nem tartanak mostanában
meghatározó, tekintélyes fórumok.
Beágyazottságnak is mondják
meglétét, s ez indoknak alapos.
Izgágaság aligha tudja
megingatni nyugalmas tekintélyét, amely övezi.
Néhány szerző bátran állt mellé,
ami alapján ki lehet jelenteni,
hogy eddigi léte nem múlt el hatástalanul:
legfeljebb erősödött a tudás, ami szerint
nem sok ember van, aki egyformán tanul.
Még az is lehet, hogy fejenként változik
módszere az alapos elsajátításnak.
Ritmusát váltva, belső késztetésre,
ahol párbeszéd is jelentkezik,
bővül a cél, és ott megjelenik
olyan karakter, ki meglepetésre,
képes lehet felforgatásra.
Kelléktárat nyit kezelője,
és kijelenti: nem is tudtam,
hogy van rendezői koncepció.
Az egész kollekció nyitva a válogatásra.
Hányan keresnek hatalmat, és mennyi
ingerült vita termékenyít meg nekünk
műveletlenül hagyott szellemi ugart!
Ki gondolta, hogy valaha lesz bennünk
gőgtelen egyetértést munkálni jóakarat?
Szoknunk kell szövegeinket, amik
természetesen sajátok, és kritikára
nem rossz példákat fogunk használni.
Önmagát alakító szereplő ritkán akad,
s annak felhívása közönségéhez:
jobban tudni, e helyen, tessék, csak tessék! Szabad!
37.
VálaszTörlésÚtikönyv
Legújabb kiadványunk könyvsiker,
amit bizonyíthat maga a megjelentetés
példányszáma, és a rövid idő,
amely alatt az utolsóig elfogyott
minden egyes darab. Még a kissé sérültek is.
Leírásai abszolút megbízhatók,
s olyan alapos a bejárt helyek ismertetése,
hogy az utazónak egyszerre nyújt
tökéletes biztonságot ismeretlen helyen,
egyúttal beavatja a helyiek szokásaiba,
kultúrájukat téve befogadhatóvá,
aminek révén olyan érzésünk támad nekünk
olvasóknak, hogy ez az egyetlen olyan világ,
melynek akárhol lehetne a közepe.
Viszonyítást nem kezd, talán elutasított
verseny okán, kidomborítva az azonosságokat.
Fejtörői hatásosak, miket úgy alkalmazhatunk,
hogy egy közös nyelv híján is lehetnek
élményeink, juttatva a felismeréshez:
az alapvető igények dolgában
vártnál is nagyobb a hasonlóságunk.
Látogatásunk természetesen nem annyi,
mint néhány most először látott
emberrel való óvatos ismerkedés.
Ahogy az ajándékok sem csak
bizonyos apróságok, emlékeztetőnek,
milyen felszabadult vagy éppen
magánakvaló volt a vendég vagy a házigazda.
Kérdés mindig megérkezni a mába,
aminek eseményei majd a jövőben kutatók
számára lesznek érdekesek igazán.
Figyelmünk hozhat haza igazi értéket:
hogyan használtuk a megtalált Édent,
és annak milyen hosszú a várható élettartama.
38.
VálaszTörlésVersike
Húrok pengetéséhez jött meg kedvem,
elővehetném, úgy pluszban, vonómat.
Mit játszanék? Ezen nem gondolkodtam.
Ilyentájt különben illenék bordal.
Mulatságra ki gondol, ha veszély dúl,
s embertársai betegszenek sorban.
Nagy bajunkban a káromlás se használ,
csak a művészetünk, az megmaradjon.
Tejfölt tettem a ragulevesünkbe,
ami sok lett adagnak, az a szőlő.
Őszibarack helyett ott van a hurma,
szilvából pedig Prezident a legjobb .
Vajon mit ír botrányosat az újság?
Szoronganak helyettünk is, ahogy kell.
Hír van bőven, közte legtöbb a bulvár,
két kamionos halt, összeütköztek.
Nagy divat meztelenkedni manapság,
tartójából buggyant ki a nő melle.
Meseírók közvéleményt kavartak,
mivel bánthatták meg szegény Juliskát?
Tegnap indult be nálunk a távfűtés,
nehezebb lett tőle az elalvásunk.
Focizásban bénaságom fájt szinte,
tudnom kéne, mit is akart az álom.
Könyvet veszek elő, öröm olvasni,
látványos filmként az egész cselekmény.
Nagyon tetszett fiatalon Rénalné.
Járnak ma még katonáink vörösben?
Szép az ősz, a ködösség titokzatos,
szellemeit idézi meg a költő.
Fülkéjében mormolja varázsszóit,
s asztalán barátságosan ég gyertya.
39.
VálaszTörlésNagyokat hazudni
Varázslattal keresném a kenyeremet,
baj, hogy nincs ilyen tudásra ma szükség.
Hiányzik a titok igény, mi tagadás.
Csalással sikerre jutni nem mernék.
Legfejlettebb tudományunk áldásait
a szorgalom megtermeli, s kiosztja.
Életünk pályája jól megtervezhető,
s büszkén élünk nyugalmunkban e honba’.
Volna még kérés minálunk, nem tagadom,
és nem arra gondolok, hogy szegénység
keseríti polgártársaink napjait,
ahogy lehetne jobb még az egészség.
Hanem hát a produkciónkban van hiány,
baráttal sem vagyunk bőven ellátva.
Nyelvünkön aki értene, alig akad,
kényszernek kell vinni nyelvtanulásra.
Csodaszereket gyártanék, és csodagép
ontaná magából, amit keresnek
a nagyvilág piacán a kényes vevők,
s amivel kikapcsolódni szeretnek.
Már csak annyi teendőre számíthatok,
s meglehet, hogy ez a varázslat benne:
egy csapásra terjedne az őszinteség.
Úgy tűnik nekem, ez nagyon jó lenne!
Van mese, mi figyelmeztet arra: vigyázz,
kárt okoz kívánságodhoz eljutni!
Maradjunk hát annál mi van, általános
szokásunk szerint: nagyokat hazudni.
40.
VálaszTörlésElemzés
Sóhajtozása közben nevetett,
és fájdalmasnak láthattam az arcát.
Megtévesztett volna embereket,
így akarva leplezni a kudarcát?
Tanakodni kezdtem: miért, ha szól,
nagyon nehezére esne beszélni?
Mi történik, amikor panaszol
aktuálisat, mi régtől kísérti?
Hova kerülnek bennünk a lomok,
lenne mód az újrahasznosításra?
Vagy ezek csak olyanok, mint romok,
amik kövét utókora kiássa?
Az lenne baj, mikor egy szerető
szívének állna meg a lobbanása?
Hogyha végképp nem jutna kereső
szem, hogy az igazságunkat meglássa?
Létezhetne meghasonlása még,
valahol benn tudatosulva szégyen?
Kiborulás. Jaj, csak maradna ép!
Aki átélt ilyet, mondhatja: értem?
Szerencsénk van, hogy ez ma egyedi,
utóhatása a kényeztetésnek.
Sorsunk utálkozva nem engedi,
hogy eluralkodjanak tévedések.
41.
VálaszTörlésVeletek
Tornyot építettem néhány csutkából,
adogattam, s begyújtottál tűzhelybe.
Cikóriakávét adtál, cukrozva,
az ízére is emlékszem, sok tejjel.
Meleg volt, le is vetted a kabátod,
könnyekkel nézted fentről a nagy gyárat.
Morgolódva faragtad a hajómat,
sejtetted, hogy ő is Nagy Vizet járhat?
Fatelepen vitt az utunk keresztül,
fogtam a kezedet, gyakran vonat járt.
Az erdőben tanultam a dalocskát,
felidézem időnként a galamb párt.
Hova emelt fel a sorsod legvégül,
szenvedésedért kaphattál kárpótlást?
Minden kincsed bőkezűen osztottad,
s örültél, mikor felnőni minket látsz.
Szorgalmasan füzeteket kötöttünk,
jártunk utánatok a versenyekre.
Gyártottuk a játékokat, és most már
fényképsorozatok vannak elmentve.
Virág illat tölti be a szobánkat,
felfigyelünk gondolatok zajára.
Hajnalcsillag lát, amikor sétálunk,
és jön velünk virtuális világba.
42.
VálaszTörlésTalán, talán
Felhők mögé elbújt az este,
csillagtalan éggel nézett le ránk.
Úgy tűnt, hogy csak magát keresve
nyugalomra vágyott. Talán, talán.
Szökőkutakat kerülgetve
vadkacsaraj, a Nagyerdő taván
szállt elénk. Csak nem azt figyelte,
mit szórhatnánk nekik? Talán, talán.
Felmerült komoly véleménye
annak, aki viselkedik furán.
Aztán aki sután megvédte,
lekötelezettje. Talán, talán.
Professzor úr okosat mondott,
elgondolkodhatnánk ma a szaván,
szóltál, s szerintem ez nem rontott
hangulatunkon sem, talán, talán.
Kocsi folyam ment végtelenbe,
árnyékok suhantak házak falán.
Már a holnap járt a fejekben,
s rohanhatott velük. Talán, talán.
Toronyházakban – óriások -
fény gyulladt a lakóik ablakán.
Jöhet idő, amire várunk
mi valamennyien? Talán, talán.
43.
VálaszTörlésAmiben utazom
Tudja kedves bácsikám, hogy mi a baja?
Nem is sejti, a fájdalma nem jelez?
Kérdezhetné jó orvosom, hiszen dolga.
Furcsaság, ha meggondolom, érzem ezt.
Látnoki lenne tudása, az nem kétség,
ismerné jelenem, s tudná jövőmet.
Átadhatná receptjeit. Az egészség
elég fontos ügyünk, régtől érzem ezt.
Mintha járnának a szelek, a hidegek,
és hát sokkal kevesebb lett a napfény.
(Megváltoztatták színüket a levelek,
csak egy maradt sötéten zöld, a repkény.)
Piacon szaladtak nagyon fel az árak,
sejtésem, hogy ez bánthatja szememet.
Ki gondolta: az alma naranccsá válhat,
és szilvától a banán olcsóbb lehet?
Szédülésem oka akkor, hogy az égtáj
körülöttünk lényegesen változott.
Nálunk terem dél gyümölcse, ami nem fáj,
csak az áruk, mi fejfájást okozott.
Kevesebb legyen a kenyér napi adag,
gyümölcsökből egyek bőven, szeressem.
Mozogjak többet levegőn, de vigyázzak,
vérnyomásom közben nehogy felmenjen.
Pénztárcám fogyatkozása olyan erő,
amivel küzdelmem mindig kimerít.
Keresném a gyógyszerét, hisz’ a levegőn
való mozgás a piacon nem segít.
Fegyelmezettségem, ami a nagy érték,
hosszú távon nekem biztos támaszom.
Ötven évem hátralévően a mérték,
amiben, csak pénzem fussa, utazom.
44.
VálaszTörlésÜnnep után
Mi jöhet az Ünnep után?
Utcáinkon vannak zászlók?
Tömegvonulásunk nem volt,
és senki nem mondott zárszót.
Szakítópróbának látszik
szavainknak indulatja.
Egyik véglet másik után.
Milyen érdek akarhatja?
Látomásaink romokban.
Vagy így születik meg az új?
Gyávaság, mi terjeszkedik,
s azt hirdeti: most ne vadulj?
Hiszen még a szeretetünk
Nagy Napja is vörös véres!
Ráadásul tudjuk róla,
hogy ez abszolút törvényes.
Miről mondtunk le, de végleg,
s mi maradt? A Szent Akarat.
Tudni illik: mindnyájunknak
követni kell. Csak ezt szabad.
Ügy volt már az egészség, és
az is, amit mondott isten.
Volna némi tanulságunk,
csakis azért, hogy segítsen.
Fiatalságunk ereje
egyedüli biztatásunk.
Azt teszik, mit tőlünk látnak.
Márpedig akkor jól állunk!
Befektetésünk kamata
égbe szökött. Hurrá, vivát!
Kezdhetünk örülni végre:
megkaptuk az Energiát!
45.
VálaszTörlésÁllati
Kísérleti patkányt kellett etetnem.
Milyen érzés? Nem egy gusztusos állat.
Sejtettem, hogy beszélgetni, azt nem fog.
Elég hamar jött nálam az utálat.
Rám se nézett, folyton folyvást szaladgált.
Véletlen sem pillantott a tükörbe.
Az ilyennek gondolata a semmi,
hagyja, az élet terhét más cipelje.
Humánus a megfigyelés, nincs kétség,
illetve egy ilyen patkányhoz méltó.
Kártékonyságát esetleg vezekli,
s honnan tudná, rajtunk milyen a béklyó?
Tágasabb a labirintusunk, ennyi.
Mostanában bizonytalan lett létünk.
Magunk vagyunk megfigyelők, s mondhatni
saját kísérleti állatként élünk.
Mindig is ellenség voltunk magunknak?
Ostobaság! Nagyon közel a béke.
Amihez pár évezrednyi kísérlet
kellett. Mára, bízunk, talán megérte.
Állatoktól várni a segítséget!
Bizony, gondoljunk a futó járványra.
Apró mikroorganizmus elérte,
hogy látszik a közösségünk magánya.
Na, te patkány! Hallod etetőd mit mond?
Tartsd a csönded, a farkadat ne nyeld le!
Lázadásra mért gondolnál? Segítsél
nekünk, hisz ez fajodnak is reménye.
46.
VálaszTörlésEz a mámor
Hol nyilvánulhat szabadon az indulat?
Mikor nem kell félni attól, hogy túlszalad?
Átlátszó az ember lelkének bőre,
s kineveti, aki ugyanúgy pőre.
Őszinteségünk ezért nagy veszély,
becsaphat a túláradó kedély.
Legyen színe az akaratnak,
van, amit hiába takargat.
Bújni kéne, de nincs hova,
nyilvános minden érdekünk.
Eltorzul rajtunk a pofa.
Van, hogy nevetséges leszünk.
Ezek után légy bátor,
önmagadat vállald fel.
Lásd az azonosságod,
megmutatja a sok jel.
Hordozni ott a kép,
belső látás követ.
Hangos, vagy a zene
andalító lehet?
Érzed az ízét?
Mintha izgatna.
Utóhatása
nyugalmad volna.
Még keresel?
Szokott dolog:
minden élő
vágyik, mozog.
Szeretsz már?
Lehetne
örülnöd?
Kezdd el te!
Mi kell?
Nesze!
Jó már,
ugye?
Ez
a
má-
mor.
47.
VálaszTörlésMitől más?
Mitől más? Félelem zavar meg?
Hiányzik látogatás, és ami
tapasztalás, évek során szerezve,
igazi, tényeken alapuló tudás,
ottani élet. Időtartamát
megszabhatná érzékenységed,
s jóindulat, hogy gyanakvással
többet láss a rossznál, mi mindenütt akad.
Ugyanaz a világ beszél eltérő nyelvet.
Valóságát más vér adja, s a pénz
értéke megmutatja, hogy az ősök
mekkora földet laktak, és közöttük
milyen gyakori volt az őszinte vita.
Hol jelent meg nyíltan erő, s vele
társa, melynek szabad volt szárnyalása
átfogni a teljes látóhatárt.
Arányban hogyan is állt harc és béke,
és kinek ki adott fejére koronát?
Határozottá válhatott a tett,
s annak, ki elszegényedett,
mi lett sorsa? Csakis akarat diktált
törvényt önmagának, s a többség
kinek hitt, hogy szabadon választ,
és beismerheti bárki hibáját?
Éber volt az álom, a megvalósult,
s van-e látni illetékes határt,
ahol józanul visszafordul,
és nem nyomja agyon anyját a csecsemő,
ha éhe még szabályozatlan?
Létezhetne számunkra egy ilyen jövő,
amikor szakértői világunknak
csak itt vagyunk, és ideálunk, mi közös?
48.
VálaszTörlésAzt hittem
Tudomásul vehetem, hogy megváltozott
körülöttem néhány dolog, ami fontos volt,
figyelmen kívül hagyva az érzéseim.
Véleményem sem számít, amint látom,
és ezt, őszintén szólva nem csodálom.
Piacgazdaságban az érdek
annyira elterjedt és általános,
hogy legyen eladható a költészet.
Igenis, mondhatóan kell kiállni,
amikor hallgatóság keresi, mi hihető,
és várja magának, mint várta Dante,
Purgatóriumba jutáshoz,
a Poklot járt, tapasztalt vezetőt.
Szó urunknak számtalan papja
kitárt szívvel mutat nekünk utat,
és kezében nincs kard, mint az angyalnak,
sőt, inkább oda invitál,
hol lakozik végtelen nyugalom.
Megadható érte a kért ár,
és biztosak lehetünk: csalatkozni
nem fogunk, ha nő saját kollekciónk, melyben
rendet minek is tartanánk.
El kell fogadni, hogy vezetnek,
bár ismeretlen maradjon a szándék,
mikor véletlen felfedezted
tükrödben a készülő szentet,
aki te vagy, jobb sorsra váró bárány.
Nem mondhatod ezek után: azt hittem.
Kicsinyes az előítélet,
amelyben folyékony beszéd
osztja utánozhatatlanul örömét,
mit szeretnél magaddal haza vinni.
Önellátásra készülj, aminek
most tapasztalod meg éppen szükségét.
Csak magányos tömeged akadály,
mert bárki más lehetsz, ha el is felejtetted,
hogy már régtől fogva a te jogod
megszabni minden kis szabályt.
49.
VálaszTörlésMikor az ember
Mikor az ember felszabadultságot érez, elrepül
gondolatban, s ez elég gyakran megesik.
Nyitott érzékekkel szállong, látni óhajt, belesni
távolba, mélybe, saját két szemével,
és mintha védené valamilyen burok,
nem riasztja el semmilyen tapintás.
Gyűjt szorgalmasan, mint kis állatok,
miután képzeletében együtt lakik
jó ideje az idő és a végtelen.
Kik lehetnek ilyenkor a tandemében?
(Nagyapám mesélné: „Óbé Máriám, micsoda madár!”)
Eszembe kell, hogy jusson az az alma.
Létezhetne bennünk azóta lendület,
melynek még ma sincs kitalálva fékje,
és szaporaságunk bizonyítékként
szerepel, amikor vád hangzik el:
legnagyobb károkozónk mérhetetlenül
felfokozott luxus igény, húst
fogyasszunk, magunkat magunkkal
csillapítani és fenntartani?
Önnevelődésünk szakaszait úgy hívjuk, hogy történelem.
Rálátni erre, ahogy fény mutatja meg magát,
most lett égető feladattá.
Iskolák bármikor nyílnak, egészen újak,
ahol pár fóliáns oktat fennhangon:
nem megingatandóak hiteink,
csak rangjelzettjeink magyarázatai
legyenek jól kifejtve a többség előtt,
különösen, ha közel a választás.
Fájdalmunkat kerüljük el barátaim!
Füstoszlopokkal kész borzalom, oly ijesztő
látvány akármelyik táj, s a lerombolt
emléknek kőhalom a vére.
Bizony ám, nem könnyű magunkra nézni,
amikor múltunk pillanatonként idézi
elődeink indulatát, és áll elénk
parancsnak, a közöttünk létező,
csak általunk megvalósítható világ.
50.
VálaszTörlésNem klónozás
Mire is kell, mire is kell?
Talán, mondjuk, játszani.
Olyan erős védelme van,
senki sem tud bántani.
Igen, kicsit félős vagyok,
csigaházban lakozok.
Sajnos, az a következmény,
ha valaki azt szeretné,
hogy elbeszélgessen velem,
akkor azt kell neki mondjam:
sajnálom, de vendégeket
fogadni nem akarok.
Neki kezdtem már néhányszor,
hogy más helyre költözöm.
Eredményül mindig addig
jutottam, hogy öltözöm.
Köztudomás van arról, hogy
minden csiga kétnemű.
Kitaláljátok mit mondok?
Ugyanis az összes gondok
innen származhatnak nálam,
ezért kínlódhattam annyit,
merthogy az a másik lakóm,
képzeljétek: nőnemű.
Dehogy csiga, ugyan már! Bár
gyönyörűek csápjai.
Itt lakik velem a házban,
s külön vannak vágyai.
Sőt, mi több, az egész teste,
megállapítottam: más.
Fatális bizony az eset,
márpedig így van, megesett.
Fogható e másik lélek,
s úgy tűnik, hogy finom puha,
jólesik, ha hozzá érek.
Valódi, nem klónozás.
51.
VálaszTörlésNem tehet?
Meghívásukat nagyon köszönöm.
Nekem igazi megtiszteltetés.
El is kap a visszafogott öröm,
és felmerül egyfajta késztetés
sejthető elvárásaiknak
maximálisan megfelelni.
Hogyan is lehet halandónak
valaha ilyen körbe menni?
Elönt, érthetően, kérdésözön:
mivel is érdemeltem volna
nagy kegyét a sorsnak, s van-e közöm,
tevőleges, juttatva e módra,
ismerkedni magas körükkel?
Meglehet, hogy egyedi alkalom,
amelynél megfontolt az ember,
bár örömet okoz a jutalom.
Végtelenség az, amit most itt érzek,
s titkolhatatlan, úgyis látják
árulkodó figyelmemet, és félek
botladozásommal azt törni meg, ha várnák
tőlem, hogy nyugodtan belépjek.
Nyilvánvaló minőség nélkül
soha nem vinne rá a lélek,
és az nálam vágyamra épül.
Gyarlóságommal nem dicsekszem,
és miért is lennék rá büszke.
Mit megéltem, azzá lehettem,
és mi van említeni való közte?
Nagy sorsot akárki választhat,
valójában erről nem dönthet.
Mint ki gondolatban utazgat,
és közben lakja ugyanazt a földet.
Elfoglaltságunk lehet vallomás,
melyet érdemes alaposan tudni.
Kíváncsiság munkál, egy állomás,
ahová, mi körülvesz, kész befutni.
Ítélkezésre aztán jön-e tett,
ahogy önök bizonyítottak?
Élő annál nagyobbat nem tehet,
ha, mit kapott, azt tovább juttat?
52.
VálaszTörlésVaku
Csábítható vagyok, megbízhatatlan.
Buddhizmusom meglehetősen kezdő.
Ólálkodom is, persze nagy titokban,
s képzelgek arról, hogy az ember felnő.
Gyártanék szabályt, mit nem kell betartanom,
csúfságom pedig a másra hivatkozás.
Még szerencse, hogy elkerül a hatalom,
amivel visszaélnem lehetne szokás.
Általánosságomat letagadhatom:
sokakra hozhatnék vele megrontást.
Ítéletemet magamról előadom,
és várhatom a habzsolva orrontást.
Szóljak bármit a genitáliákról,
melyek mutogatását törvény tiltja?
Vagy várjam az időt, mely felénk gázol,
látva kedvét, amelyet sokunk bírja?
Átnemesíteni kész vagyok magamat,
hisz’„az ember egyetlen célja önmaga”.
Aztán állítólag van szabad akarat,
és dönteni mindenkinek saját joga.
Az ifjúságot tanító nagy görögöt
istenek tisztelete lökte sírba.
Manapság a megkívánt közös örömöt
tulajdonaként vajh melyikünk bírja?
Mikor lesz tervezhető szaporulatunk,
és mellette spontán a szerelem?
Létezne mód, amellyel együtt tanulunk,
amikor jóleső érzés a türelem?
53.
VálaszTörlésKülönbség
Önzés a különbség, a jó szándék közös.
És az eredmény? Az mindkettő különös.
Időtlenül vagy minden idejével,
amely filmként pereg, szabadon bánva
zokog, és egyszerre nevet,
ahogy alakot váltva tetszőlegesen
kezd magának is szerepet,
hogy azt lássa, mennyire örülök neki.
Magamagát tartja kezében,
amikor volt gyerek, és imitálja
szülőjét, kérdőn, hogy ő hol lehet?
Mondja, menjek vele, elvisz akárhova,
és hirtelen eszébe juthatott
régi emléke, amiben maradni óhajt,
de ha vele tartok, mutatja,
őt egyáltalán nem fogja zavarni
jól láthatóan ijedt jelenlétem.
Hozzám jött a másik, és szótalan.
Lógok nyakában, ölelgetem egyre,
s miközben elérzékenyülten, boldogan
lesem kívánságát, várom szavát,
megérint a zavar, amit okoztam:
erre a világra vissza úgy hoztam,
hogy elkészületlenül áll békéje,
és, bár nem mutatja, mintha látnám a bánatot,
amit a próbálkozása okoz,
hogy visszatalálhasson önmagához,
aki volt annak idején, amikor szeretett.
Vallomással, érzem, nekem nem tartozik,
s látom a nézésén, hogy nem hibáztat.
Lassan tudni vélem szándékát,
és örömömet lehűti a szégyen.
54.
VálaszTörlésAz ember otthona
Elvitték a lomokat, lomokat,
felgyülemlett gondokat, gondokat.
Dobta őket szemétre, szemétre,
valamikor megérte, megérte.
Mikor vannak örömök, örömök,
az életünk kipörög, kipörög.
Mi megérik estére, estére,
megálmodja reggelre, reggelre.
Várja korán a munka, a munka,
számíthat rá naponta, naponta.
Beleugrik, nekilát, nekilát,
kerülgeti a hibát, a hibát.
Fiatalon szövöget, szövöget,
színes, tarka éveket, éveket.
Idővel megteremti, teremti,
alig tudja követni, követni.
Nem hirdeti, csinálja, csinálja,
ha már egyszer kivánja, kivánja.
Szerencsével családja, családja
nő meg a sok barátja, barátja.
Jókedvében dalolgat, dalolgat,
emlegeti a múltat, a múltat.
Közben várja teendő, teendő,
új tervek, a jövendő, jövendő.
Végtelenség övezi, övezi,
magát nem is kéreti, kéreti.
Azt mutatja mosolya, mosolya,
ez az ember otthona, otthona.
55.
VálaszTörlésAz utolsó
Mennyi öröm juthat vajon egy szentnek?
Hogy jut hozzá, s kell előtte szenvedni?
Csalódott, mikor elhagyta szerelme?
Mitől tudhat majd mindenkit szeretni?
Aki lemondóan tűr, az nem is szent.
Megtört ember, úgy érzi, hogy kifosztva.
Hibát keres, közben saját kedvet veszt,
s fáradtsága lesz a legnagyobb gondja.
Látnia kell, hogy tovább megy az élet,
éli mindenki a maga jó sorsát.
Hogyha segít, könnyen viszi rá lélek,
kaphat más öröméből pár szem morzsát.
Juthat neki szívből jövő érintés,
s mintha ráadás lenne csak a hála.
Ami kialakul benne, készenlét,
feloldódni másért végzett munkába’.
Szárnyra kaphatja váratlan extázis,
ráébred az annyira várt gyönyörre.
Sötétsége fényesség lesz, szikrázik,
bár nem is ezt kérte ő könyörögve.
Ha bánatát vesztesége fokozza,
s eltűnik a Nap is végleg egéről,
hosszú életét kapja, imádkozva
hittel, magányban, a teremtőjétől.
Van törvény, mely ilyen szerepet oszthat,
s közösség, hol a részvétet nem érzik?
Olyan tanács, mely bénaságra szoktat
szívet, amely, amíg él, folyton vérzik.
Csodákat tud ilyen ember művelni,
legyőzi velük a kegyetlen sorsot.
Ámde van, hogy hallgat, megtanult sírni,
és úgy látja magát, mint az utolsót.
56.
VálaszTörlésIsmerjük, persze
Nyakon csípni nem is nehéz, azonnal
lelepleződik, és mégis bizonygat
nyilvánvaló lehetetlent. Levonhat
következtetést, amely csak egy mondat
különben, ám nagyobb a folytatása,
amelyben megbújik hit, és olyan sok
embert vonz magához, ki kéne, lássa
a valóságot, ami tudható ok
különben, ha kicsit utána nézünk.
De, mert naponta látjuk és átéljük,
s bár okmány nincs róla, mint örökségünk
vésődik tudatunkba, s pluszban féljük
egyszerű létét, a hadakozásba
süppedünk, természetesen gyanútlan.
Márpedig színlelésben nincsen párja,
és kérdésünkre válasza több jó van.
Véletlen csapda, ha lelepleződne.
Erős indulat, ha ellene lázad,
s ha megpróbálná, hogy megsemmisítse,
mint ostromló a sziklaerős várat
kénytelen magára hagyni, elfutva
szégyenben, miután végképp elgyengül,
felismerése a tudtára adja:
nem elég, hogyha támadásra lendül.
Hogyne fájna amannak nevetése!
Kacaj, mely örömöt jelez, mi másnak
égető, el nem múló szenvedése,
s ráadásul érzi gyalázatának.
Szabadítóra van ilyenkor szükség,
legyen annak akármekkora ára.
Esetleg adott a saját nemesség,
ha felismerhető lesz valahára.
57.
VálaszTörlésAngyalok
Gyertek hozzám, gyertek bátran angyalaim,
nélkületek az életem unalmas.
Várom, egyre várom szárnyalásotokat,
és tudom, hogy csapatotok hatalmas.
Fényt hoztok oda, ahol sötétség honol,
oszlatjátok ködét és a homályát.
Mosolygásotok mindenkit elér, akik
istenüket, a Jóságot imádják.
Lélek vagytok, de testekről a tudomány
számotokra alapvető mesterség.
Mutatjátok nekik, ami sorrend helyes,
segítve, hogy hiába ne keressék.
Őreiteket, kik annyira ügyelők,
tisztaságotokat vigyázzák félve,
szólítanám óvatosan, aki vagyok
kívülálló, szimpatizáns, azt kérve:
figyeljenek nyomotokra, ahol a láb
után marad jel, ami elég furcsa.
Ugyanis bakkecske lábának a nyomát
valószínű maga volt, ki ott hagyta.
Híreteket ronthatja az ilyen eset,
vagy rosszabb, ha egy vérengző vadállat
bújt közétek, ádáz és megveszekedett,
angyal szívet csúfítani. Gyalázat!
Maradjatok reménységünk s a szeretet,
kérdéseinkre adott magyarázat.
Tudhatjátok, az arcotok tiszta tükör
nekünk, és az nem tűr semmilyen mázat.
Minden érdekünkkel vagytok azonosak,
szívetek, ha felénk fordul, elolvad.
Hol lehet még ilyen hűség, jóakarat,
s tudással felvértezetten derékhad?
58.
VálaszTörlésNagy Idő
Nagy Időnek mije nagy? Ott van játék? Nagy Idő! És milyen nagy!
A lakói élvezik, hisz’ szabadság? Nem nyomaszt a szabadság.
Attól nagy, hogy ismeretlen az árnyék, A pillanat békén hagy,
és, hogy egyáltalán nincs benne gazság? s nem köti rád igáját.
Amit tesz, arra tanította apja? Segít! Mért ne? A lelke
Átvette a titkos vágyait annak? megmutatja a színét.
Gerincét korábbi évszázad adta, Íródik a Nagy Könyve,
vagy a nyitott, vérző sebei fájnak? s olvassa az igéjét.
Milyen anyja volt vajon az ilyennek? Jelentkezik anyádnak,
Még a langyos szelektől is megvédte? neki első az érdek,
Ismerhetett valaha is ínséget, mit lakói kívánnak
vagy szülője azokat elkergette? az munkája, temérdek.
Nem ez számít. Fontosabb, hogy mit alkot, Legfeljebb majd azt kéri,
s lakóival milyen egyetértése. műveld vele a lelked.
Ideáljának erővel ad hangot, Aki bátor és férfi,
vagy várja, hogy meggyőződés kövesse? adja hozzá a testet.
Minden cseppjét megbecsüli vérének, Gazdálkodik azokkal,
zenéje hangolva van az örömre. nála a tudás kulcsa.
Lakóiból mindegyik jó vezérnek, Erős hited talapzat.
s nem várja, hogy ezt neki megköszönje. Jobb vajon mi is volna?
Televénynek látszik, az szinte biztos, Látod, vakon él állat,
nő belőle, egeken túl, élőlény. mégis mennyire boldog.
Folytatható, nagyon is, és ez fontos, Hagyd el, nem kell bírálat.
igazán meghatározó körülmény. Nagy Idő! Ez a dolgod.
59.
VálaszTörlésKitaláltad, kitaláltad!
Kitaláltad, kitaláltad!
Vannak hangos gondolatok.
Azt hiszem, magamban vagyok,
és visszhangzik, mit dohogok.
Rejtegetem, ahogy tudom,
s mindent elmond a testbeszéd.
Szerencse, ha ilyet tudva
megőrzi az ember eszét.
Ugyan, minek berendezés,
modern technikai csoda.
Aki simán léleklátó,
úgyis beköltözik oda.
Tudod, hogy mi az érdekes?
Mikor tömeg együtt mozog.
Azt képzeli, hogy ő az úr,
s közben egy ujj körül forog.
Vagyis az orrát fogták meg,
elhitetve, mi érdeke,
és vezetik, akárhova,
mondván: ez cél, s az élete.
De, hogy neked van módszered,
azért azzal jól megleptél.
Törhetem a kobakomat,
hogy számomra ki is lettél.
Maradok annál, mit hittem.
Csúnya lenne a lázadás.
Sokkal többet ér mindennél
a valódi álmodozás.
Akkor közös pillanatban
megnyílik fölöttünk egünk.
Láthatjuk a csillagokat,
s magunk is égitest leszünk.
60.
VálaszTörlésFakó, szürke november
Fakó, szürke november,
napok óta nem száll madár.
Ki látja, a Nap merre jár?
Nagyon fakó november.
Alig kopognak az utcákon léptek.
Megvastagodott az avar.
Unott a szél, tölcsért csavar,
hogy úgy látsszék: azért van még itt élet.
Lássuk csak, mondja egy hang, csukott szemmel.
Érzéssel tapogat.
Óvatos, mint a vak,
aki csak beszélgetne a veszéllyel.
Lelassult a szívdobogásunk.
Halmokban összegyűjtve
gondolat vár a rendezésre,
ahogy az éjszakai álmok.
Vajon milyen a másik teste?
Szemében majdnem fekete a barna.
Mintha közeledne, vagy azt akarja,
hogy siessek feléje?
Nyissunk hát ablakot, nem bánom.
Hozzászólni is lehet, akinek
ültő helyébe hoznak híreket
az apró tények. Úgy hírlik: látnok.
Erre is való az ilyen idő:
megtudni, hogyan lesz mából a holnap.
Felejtsük el, hogy csak és kizárólag
akaratunktól függhet a jövő?
Elszáradt asztalunk sárga virága.
Valamivel készülni kell a névnapokra.
Legyen, aki az újságot olvassa,
és válaszoljunk ősrégi talányra.
61.
VálaszTörlésSzünet
Mint fából a vaskarika, olyan.
Medrében hatalmas folyam
fogja magát, s megáll.
Elfáradt, sóhajtja nekünk.
Semmi kedve menni tovább.
Ideje van annak is, hogy
amit régtől tenni kívánt,
arra most időt szakíthat, és meditál.
Szimfónia tételei között van.
Nem túl hosszú. Felkészít
a hangjai változására.
Bemutatta, milyen is az,
ha napozunk, s tereferénk
bensőséges, és jól érezzük
magunkat, de már látja,
s figyelmeztet a gyászra.
Nagy a hőség, majd megsülünk,
folyik rajtunk veríték.
Kimegy egy hideg sörre.
Mi pedig a félidőről
megtárgyaljuk milyen volt.
Letámadás a taktika.
Elismerjük, szerencse kell.
Hajtsunk tovább. Előre!
Izgalmas ez a felvonás.
Meglepően jó díszlet.
Értitek a főhős szavát? Amit mond?
Mire utal a szerző,
amikor elénk tárja, így,
történelmünknek e korát?
Majd a következőben
megtudhatjuk, nincs is gond.
Ne is szóljak tehozzád?
Fordítsam el a fejemet?
Hogy kérhetsz te ilyeneket!
Megeszem a salátám,
tudod, az a kedvencem.
Nem mondtam, hogy sületlen.
Gyorsan ettem, ezért
tartani fogok szünetet.
62.
VálaszTörlésKár lett volna
Felejthetetlen, amit láttam,
több volt, mint egy félidős dráma.
Rendezője volt egyben hőse,
s korán esett, fájó hibája.
Mindent tudott: hogy nem hibázhat,
egész ország izgul majd érte.
Hozzáállása, a munkája,
múlt hete, sikerét ígérte.
Ilyen vággyal várni örömre,
s átélni az önfeledtséget!
Ki ne adna éveket érte,
mikor változhat a történet.
Csúszik a fű, síkos a labda,
középre tart, fogható könnyen.
Már az övé, fogja két kézzel,
de kiperdül. A Pokol jött el.
Hogy javítsak, mivel hibáztam?
Túlpörögtem a jót akarva?
Valóságnak hittem, sőt, láttam,
dicsőségét a mai harcnak?
Sorsom sújt rám, megérdemelten?
Örök kín jár együtt veszéllyel.
Jogos hát a filmbeli pisztoly,
ami ott és akkor nem sült el.
Kár lett volna, hogyha nem készül
vizsgájára, mit kért az élet.
Ha nem hiszi, az az ő dolga,
ha romjaiból újra éled.
Így fordulhatott minden jóra,
bújhattunk győztesek mezébe.
Valamikor jöhet még haszna
ennek, s annak aki megélte.
63.
VálaszTörlésAmi számít
A nyomkereső, amikor jelet téveszt,
s bizonytalankodva csak toporog,
hibát kutat, és félve el is réved,
magát kérdve: volna, mit kihagyott?
Ki segíthetne tanáccsal bajában?
Hova vezet az önhibáztatás?
Menjen oda, hol volt kiindulása,
hátha felmerül új meggondolás?
Tanácstalanul áll néha az ember,
mikor sehol nincsen kapaszkodó.
Óvatossága, mi inti, és nem mer
megmozdulni, oly sok a rontható.
Fenyeget a változás dübörgése,
amiben nyugalma tönkremehet.
Akkor lép csöndben, hangtalan elébe,
mint sötétből a fény: a szeretet.
Már csak újólag éreznie kéne,
hogy mekkora erőt adhat a hit,
mikor másban van bizalma, ígérve
közösen élhető jutalmait.
Minek sorrend, és pontos méricskélés,
közülünk ki az, aki többet ér,
ott, ahol hasztalan az ilyen kérdés,
s ami számít: csakis a szenvedély.
64.
VálaszTörlésA fasor
Szobrok állnak itt vigyázzban,
két oldalt a fasoron.
Lombszőnyegen sétálgat a
messze látó nyugalom.
A nagy költő, ő mereng el,
s akit szemlél, önmaga.
Fegyverével, mint a szikla,
négy bajuszos katona.
Közeli még az az emlék,
mikor a hárs virágzott,
és a fű közt, mindenfelé,
láttunk nyílni virágot.
Fagylaltozónál a sorban
anyját kérte a gyerek.
Kapott ma már, de még azt az
egyet, „légyszi”, vegye meg.
A Régi Vigadó megvan,
de bezárt a Leveles.
Emlék mondja: halászlével
túrós csusza, ide lesz.
Esti fények dísz sorfala
s a kockakő azt kéri:
higgyünk benne, hogy jön idő,
s azt kivárni megéri.
Ünnepelni járhat a nép
kedvelt zöldedbe, város.
Nem messzire tálban serceg
az illatozó páros.
Zenének a Stadionból
hallatszik majd kiáltás.
Hiszen a hely, ez a fasor,
csendes és zajos áldás.
65.
VálaszTörlésMiénk már a szépség
Mindenütt víz, nagyon messze a horizont.
Hullámok mozgatják lassan a csónakot.
Nagy fényes korong az égen a kísérő.
Korán kel, felszökik, s onnan mond Jó napot!
Időnként szellő jár, van mikor vad vihar,
esténként korongot dobál a sötét ég.
Távoli galaxisok fénnyel vigyáznak,
magányban egyedül a semmi, mi zavar.
Ülnek a vendégek, van köztük csalódott.
Látszik, hogy teremtő erővel megáldva.
Meséli boldogan: várja a családja.
Arcán a könnye az álláig lecsorog.
Az a pár mit művel? Mi közük egymáshoz?
Az ilyen szoros lét idővel összenő.
Legalább egyenek, tartsanak szünetet.
Különben már sokan járják e viháncot.
Skandál egy, bizonyít, faragnak is többen,
gyermeket sétáltat, óvatos egy asszony.
Magasra ugrál, de visszahull, leesik.
Hangosan tárgyalnak valamit egy körben.
Mondja csak, van tétel magánál, vadi új?
Érzés, mit kész volna mással megosztani?
Hagyják a vitákat, messze a kikötő!
Szomorú, aki születésétől vidul?
Nincs szükség magára. Magára van szükség.
Jobbítani, tudjuk, sosem felesleges.
Mit tippel? Hosszú lesz nekünk a folyamat?
De hiszen mióta miénk már a szépség!
66.
VálaszTörlésSemmi nem takar
„Ne fogjon senki könnyelműen”,
és pusztába kiáltott lett a szó,
amikor történelmet készült
alakítani pusztában lakó.
Múzsákkal mostanság ki játszik,
szépségük nekünk ma valamit ad?
Könyörtelenül egyre sürget
fejünkre nőve súlyos feladat.
Látjátok, hogy mekkora felleg
próbál meg mifelénk hódítani?
Érzi a súlyát a tettének,
akinek vannak gondolatai?
Miben hisztek, és miben bíztok?
Hova vezet ez a naivitás?
Volna bennetek erős lélek,
s életet kiáltó vitalitás?
Nektek csakis a jelen számít,
amiből akkor alakul jövő,
ha nem mámorból készít otthont
magának, aki lehetne szülő.
Jog az, mit folyton emlegettek,
de a kötelesség elhallgatott.
Mitől oldódik a feszültség,
kibékítve a két ajánlatot?
Ki egyszerre úgy lehet boldog,
hogy mellette többgyerekes anya,
azt hogyan szereti a párja?
Annak csak ő minden gondolata?
Az ilyen nő jó szeretőnek,
vagy kívánságából ad le a férj?
Létezhetne olyan megértés,
amely elfogadva azt mondja: kérj!
Kívánni, azt mindenki tudhat,
ahogy általános a képzelet.
Hibázni, s azt rögtön javítva,
szerintetek is van, ahol lehet?
Hát, íme, ezért kemény harcra
készülhet, aki itt élni akar.
Egyszerre dolgozni és szívvel
élni, titok, mit semmi nem takar.
67.
VálaszTörlésA csere
Nem járt még le a szavatosság, ahogy mutatják a számok,
ha lehet nekik hinni. Rossz szaga sincsen, és az állagát látva
ismert tulajdonságokra következtetek, bízva
korábbi tapasztalatokban, de határozottan tudva azt,
hogy az érzéki benyomások nem pótolják egy műszer jelzéseit.
Talán a mennyiség változott. Csomagolásán sincs semmi jel,
szakadás nyoma, ami figyelmeztetne egy káros folyamatra.
Értékét ismerve, megéri a vizsgálat. Így hát szakembert fogok
felkeresni, hátha azonnal képes megmondani: beavatkozás
szükséges, vagy a folyamat természetéből ered, amit láthatunk.
Igazán arra vagyok kíváncsi, bevallom, hogy eszébe jutna-e
a csere, mint a tökéletes megoldás az ilyen esetekben,
amivel nagyon meg lennék elégedve, mondanom sem kell.
A nagy szobrász az alakját mintázhatta volna nőről akár,
hisz’ az érdekeltség hatására nyilvánvalóvá lettek
meglévő, de eddig elrejtett tulajdonságok,
melyeknek a hasznáról beszélni modortalanság.
Meglepetést azoknak okoznak ezek a fejlemények,
akiknek kényelmük látászavart okozhatott,
elfogultságukkal eltelten, miután a joguk diktált,
szerintük öröktől elrendelt kiváltságokat,
amiknek rendje megbonthatatlan. Máskülönben pedig
duális rendszerekben a párok együtt járása megszokott,
ám nem kivételes, hogy az egyikük olyan terhet
talál, bár nem kénytelen módon, feladatául véve azt, amelyet,
jóllehet gondolatában mindig van közös, csak maga emel.
68.
VálaszTörlésSzeressetek! Szeressél!
De szívesen kívánom azt:
legyen ez a nap boldog!
Áldjon a teremtőd, de még
könnyítse is meg dolgod.
Fájdalmadat csökkenteném,
ha lenne annak módja,
hogyha az idő kereke
visszafelé forogna.
Mondtad, sokszor, mit tehetünk,
hiszen a való számít:
siessünk, ha holnapi gond
türelmetlenül áll itt.
Aztán van ember és a terv,
elképzelés, kívánság,
amit elérhet, hisz’ a jó
munkájáért megadják.
Megbecsülve pedig a múlt
kincsesbánya, gazdagság.
De hát abban elmerülni
pazarlás és gyarlóság.
Érteni, az ügyes dolog,
mintha lenne térképed,
amivel mádat s a jövőt
könnyűszerrel eléred.
Álmaidat láttam vajon?
Remélem, hogy jól értem.
Azóta, ha eszembe jut,
naponta felidézem.
Szétosztottad mindenedet,
ahogy szerető szív ad,
s ma, amikor szükség szorít,
félelmeket ez oldhat.
Arra kérlek, jöjj vissza hát,
példáiddal tanítsál!
Légy megértő. Mintát mutass,
ahogy mindig is szoktál.
Vedd magadhoz azt, akire
ismeretlen felnéztél,
s tegyétek a dolgotokat:
szeressetek! Szeressél!
69.
VálaszTörlésA közvetítő
Nem fog a bokor megégetni,
s jókora lesz a sokaság,
kik talán meg fogják hallgatni
szavad, ha nem ostobaság.
Lehet hatása üres kéznek,
s nem lázít vért a gondolat,
hogy, kik megbíztak, árva népnek,
önmagát ígéri, ki ad?
Másokért szól a közvetítő,
bár természetesen maga,
s a tudása csak addig érő,
mi közösség feladata.
Nincstelenségünk újat kíván,
mondom, és ez közös ügyünk:
munkálkodni, annak a módján,
ahogy társainkért teszünk.
Akinek nincs, most az is adjon.
Szív kell, mit kapjon a tömeg,
akkor talán elmarad nyugton,
ha kiútját ismeri meg.
Van bírható reménytelenség,
s hol ér véget a türelem?
A hit könnyít, ha kínoz éhség,
s visszatarthat a félelem?
Hogy lehet valaki tudósa
annak, mit éppen csak megért,
és azonnali pártolója,
kiállva saját tettekért?
Az érv, amit mondani tudhatsz,
hiány, mitől omlik a gát,
s mibe másokkal együtt hordasz
erőt, mely megmenti magát.
70.
VálaszTörlésMondjátok meg
Mondjátok meg mi a módszer, hogy korszerű, modern legyek.
Hogyan vált ki érdeklődést mai napság vers, a szöveg?
Van-e dallama, és ritmus kell-e hozzá, skandálható,
s követelmény vele szemben, hogy legyen jól szavalható?
Személyesség sok kell hozzá, vagy hangulat, mi hívogat?
Történelmi jóslat gyűjtsön gondolkodó hívet, sokat?
Hölgy öröm is eszembe jut, bár a szóval meggyűlt bajom.
Fessek tablót, tele képpel, s jól teszem, ha mutogatom?
Mért van poéta annyi, és az intimitás mért arat
bizonyos sikert? Az őszinte késztetés az, mi marad
okként, hogy íródjon fontosság, amikor valakinek
menedéke a kimondhatatlan, és akinek hihet,
valamikori önmaga csak? Ezért van hát a beszéd,
amit elmondunk mindenkinek, így találva meg helyét
örömnek és fájdalomnak, amikkel kedvünk jár együtt,
megtalálva módját, hogy valamiképp kezünkbe vegyük?
Kései tanulásra számos példa van. Olyan szokás,
amelyben a modor, a témák, s főleg a hanghordozás
az, ami új medret alakít. Ahogy folyó, mely szabad,
birtokba vesz helyet, hol saját törvénye szerint szalad,
s vizében rakoncátlanul lubickol az odavaló
szerzet, és csapatban élvezi élveteg látogató.
Szabályát, mely nélkül nincs semmi, nem maga szabta öröm
adja, s idővel úgy tartja be: ha kell, túllép e körön.
71.
VálaszTörlésJelentés
Folyton új a helyzet, és mégis ugyanaz.
Eldönthetné már végre, hogy mire szavaz.
Közölhetné, mondjuk, melyik irány a jó,
hova tart, és hol fog kikötni a hajó.
Vagy a tengert járjuk, hol állandó a szél,
ahol józanul az ember vedel, ha él?
Hullámok mozgásán uralkodni lehet,
s ha az éppen alszik, megidézni szeret.
Hej, de régen ittam! Áll a látóhatár,
aminek a szélén jótékony pára áll.
Földünk hajlatával emelkedik torony,
ahogy néztem olykor, lenn, a Balatonon.
Sokfelé kell mennünk, forog a szélkakas,
hajtja az igényünk, ami, tudjuk, magas.
Önbecsülésünkre naponta gondolunk,
s kiválóvá lenni nem fogunk. Már vagyunk!
Meghátrál előttünk ártó szellem, s a gond,
szembenézünk vele, akárcsak egy vakond.
Különben is jogunk szerint épül a vár,
ahova tanulni a világ java jár.
Mikor máshol dúl épp terror, ostobaság,
népünk most dicséri önmaga legjavát.
Törvényeket csakis megfontoltan hozat,
elmúlt a kor, mikor vér volt az áldozat.
Most csak lélekből van pár, ki felesleges,
s gondolat az, ami kákán csomót keres.
Szerencsénkre azért, látszik már a jövő:
nemzetálom súgja, a felemelkedő.
Szabadságnak népe! Tiéd a jutalom!
Nem is kebelez be semmi birodalom.
Szívrepesve várom szaporaságodat,
s boldog jelentés, mit Fenséged elfogad.
72.
VálaszTörlésIsmétlés
Javamat akarja, s a butaságom
jelent csak akadályt. Tisztán látom pedig,
hogy amiben mesterkedik, az kellemes,
direkte élvezet, amikor nyalánk valaki,
amilyennek tarthatom magamat.
Foltos erkölcsömön nincs, mit javítsak.
Legfeljebb a látszat őrzésére fogok
vigyázni, hiszen a fáma szárnyán az ember
magasból nézi a port, ahová esett.
Mosakodásra pedig vevő a brigád.
Költségtérítésre figyelni kell,
amikor a beadvány készül,
s a járkálásnak lehet ideje,
ahogy csalódásra legyen kész magyarázat.
Azért legjobb, ha számítok egy jogos kifogásra.
Advent első hetében ez szokatlan.
Vigasznak kevés a felbolydult környezet,
annak tudatában, hogy az állandóságunk
két évezrede alatt az erózió
nyomot rajtunk majd semmit sem hagyott.
Hit nélküli anyagunk most kiált,
esdeklőn kapaszkodva belénk, amikor
majdhogynem nélkülözhetetlen
lakójával egyezségre jutni,
miután ráébredt, hogy benne is van szellem.
73.
VálaszTörlésMi a jó?
Mi a jó? Fogalomzavar vagy tévedés,
mit legjobb lenne gyorsan elfelejteni?
Felelős nincs, ki szöveget diktál nekünk,
aztán abba bezár minket, mint valami
megbízhatatlan gyereket, aki ki fog
magának alakítani veszélyeket,
csapdát, ha nem vigyázzák mozdulatait
tapasztalt, előrelátó, féltő szemek?
Felfedezések korában élünk ma is,
és sokunkban újabb feltaláló lakik.
Szórakoztató iparunk olyan komoly
szinten üzemel pedig, hogy az már vakít.
Miből áll napjaink dereka, ami ad
nyugalmat, erőt, s amiben hinnünk lehet?
Tartunk manapság énekben gazdag, zenés,
merengve is jól látó ünnepségeket?
Magunkban hány generációt hordozunk?
Amikor térdünkön vidáman lovagol
csillogó bizalmával aprócska gyerek,
akkor a sorsunk féltékenyen udvarol,
ha már ellestük tőle, amit tudhatott,
és közénk kacérkodva a béke leül?
Emlékeink karján táncolni kezd a kedv,
s mutatja vígan: már senki sem menekül.
74.
VálaszTörlésEgy prospektusról
Ki tudhatná, mért megfizethető?
Ráadásul sok éves szavatosság
jár hozzá, és mellékesen menő:
kis helyet foglal ez a príma jószág.
Fogyasztása elhanyagolható,
nem kérdés az, hogy az árát megérte.
Prospektusában, milyen nagy a szó,
az áll, hogy: „garantált a tehetsége”.
Hát ilyen nincs! Ez képtelen csoda!
Tudást ígérni? Kóklerség szerintem.
Hogy juthatna eszéhez, vagy oda,
hol a kiváltság osztályoz, keményen.
Egyenlősdi? Ócska szórakozás.
Különbségek hullnának ki a rostán.
Érdemtelenül ajándékozás
rombolná le erkölcsünket otrombán.
Hogy emelkedhet ki így a nemes?
Bárki állíthatja, hogy ő kiváló?
Bizonyítást várni nem érdemes
attól, kiben, ha van szellem, az ártó.
Forradalmat, franciát emleget,
csak elhallgatja, hogy mi jött utána.
Általános jogról fest képeket,
de a szerzett jogokat már nem látja.
Bármire igényt tarthat a szegény,
s munkájával nem kérhető viszonzás?
Feltétel kell, azonosság, remény,
és a múltat meg nem történtnek mondják?
Ős bölcsesség tartja, és ez igaz:
kutyából nem lesz fogyasztható étel.
Ki nem érti, marad, mi volt paraszt,
például: mi az indulatáttétel?
75.
VálaszTörlésŐszre tél
Veszélyre utalt hallgatásuk.
Sietősségük volt a fegyelem.
Az utcákon kopogott volna,
vagy csak képzeltem: jár a félelem?
Belső parancsot vettem észre,
ősi ösztönt, amely védi magát.
Ki ébren van, az fényes nappal
képes meglátni sötét éjszakát.
„Mit viszünk át most? A szerelmet”,
mi közöttünk örök voltot tanul,
s magunkban idézünk szabályt meg?
Vagy épp tanulunk? Bátortalanul?
Sokkal közelebb ér a távol,
s az ismeretlen lett szomszéd lakó.
Nekünk már messzelátó sem kell,
mert elég az, hogy elgondolható.
Efemer áll az utcasarkon,
s barátjával, az idővel beszél.
Mondom nekik: ugye milyen jó,
amikor pontosan jön őszre tél!
76.
VálaszTörlésAlku
Mennyit kér ezért a piros almáért?
Csak annyit, amennyi annak az ára.
Ezt kérdezem. Süket maga? Nem hallja?
Attól is függ, hogy mennyire kívánja.
Hát ehhez meg mi köze van magának?
Mondhatom, hogy semmi, csak megkérdezném.
Változtatna az áron, ha megmondom?
Aligha. De azért jó néven venném.
Olcsóbb lesz, ha sokat veszek belőle?
Azt hiszi, hogy akció is van nálam?
Mi tagadás, ezt kinéztem magából.
Ebből vegyen. Ez sokkal szebb, a zsákban.
Tudja, ennek a zamata páratlan.
Nekem mondja? Jó pár éve oltottam.
Savanykásan lédús, csupa egészség.
Bevallom, belőle sokat eladtam.
Hol lakik? Valahol itt, a közelben?
Faluról járok be a Kispiacra.
Ezt választom, kinéztem. Ez mosolygós.
Magának kedvenc gyümölcse az alma!
Mit csináljak? Nem bírok ellenállni.
Ugye viccel? Vagy egyedül él? Biztos.
Megkínálom, van nálam egy jó bicska.
Holnap körtét adok. Császár. A Vilmos.
77.
VálaszTörlésTanácsok
Amit mondok, fogadd meg azt, megéri.
Általában hallgass okos tanácsra.
Mi az okos? Azt az ember megérzi,
s használhat, ha látja: más hogy csinálja.
Két jó szemed alkalmas a nézésre,
jóindulatod legyen az iránytű.
Gondolkodj, ha válaszolnál kérdésre,
s ne feledd a lelked, ami mestermű.
Örömből válogass bőven, s a kedved
aki rá hasonlít, csak azt keresse.
Vitázz bátran, tanulj sokféle nyelvet,
s bátorítsd azt, aki rajtad nevetne.
Munkáidban ne ismerj fáradságot.
Vedd észre, ha magad váltál mesterré.
Légy óvatos, mert amikor meglátod
hibádat, akkor épp kicsit elkéstél.
Van, ki próbára tesz, kevély, s hív harcra.
Nyugodtan vallhatod magad gyengének.
Kivagyiság csakis az ész kudarca:
talmi dicsőségért versenyeznének.
Szerelembe muszáj lenne beesned.
Józanságod utána megtalálod.
Annál nincs jobb, mint amikor szeretned
lehet, s hogyha kéri, az a te párod.
78.
VálaszTörlésCsemegézni
Az életet munka nélkül megúszni?
Mód nincsen. Rájöttem mára: mód nincsen.
Először is van, ami hajt: az éhség.
Utána valami kéri: oldjam meg!
Aztán jön a feladat: megszervezni.
Napok sorából áll össze a sorsod.
Lakótársak jönnek, akik felnőnek,
s árgus szemmel megfigyelik a dolgot.
Együtt úszunk időnként nagy vizekben:
magától bontakozik ki, amink van.
Saját tudással is akad teendő,
mikor hozzád dörgölőzik avítt tan.
Anyagcsere szólít meg: ő itt lenne.
Hogy is maradhatnánk ki a javából?
Mit mondunk, ha követelő kívánság
egyszer csak hozzákezd, s rögtön pénzt számol?
Mennyi dolog nyüzsög! Ez már nem semmi!
Rá kell jönni, hol fogható a lényeg.
Elmélyülni egészen az aljáig,
s csemegézni: finomak ám a tények!
79.
VálaszTörlésTárgyal a nép itt
Vannak a nagy drámák, csoda művek,
bennük a sok hős és a csaták.
Kezdeti szóban kéri a szerző,
isteni kegy kell: múzsa, segítség!
Szép szerelemmel indul a játék,
jós szava diktál, sors, mi jövendő.
Nagy görögöknél fájdul a szív, és
látjuk a városi népet, az utcát,
hős keresésbe hajtja a félsze.
Hogyha családban indulat éled,
ifjú erőnek lesz tere mindjárt.
Összecsapás kell, védelem, őrzés,
büszke jövőre a sok szavazat.
Iskolatársak állnak a sorba,
tenni a dolgukat, „hív a haza”.
Akkor a tettel, szó dübörögve
hitben erősít. Össze is állnak,
mind a közösség, pártja vitéze,
vívja, s a munka célba halad.
Ez a közép rész, tárgyal a szerző,
hosszan időzik, izgalom árad,
és bevonódik ott, aki néző.
Most a finálé jön, s csak a győztes
hirdeti önnön ál sikerét.
Mért van a vége, s hol van a munka?
Nyílt üzenetben a számos adat?
Nagy generácio veszve, hagyatva,
s pont, aki áldott, az csak a meddő.
Lám, igyekezve, a jóakarattal,
siklik a szándék, ferdül a célja.
Még, kijavítva, van lehetőség:
új fejezetről tárgyal a nép itt.
80.
VálaszTörlésSzívből adás
Vajon ki értette, mikor bevezették?
Egy lesz kötelező, „csak egy, ami szabály”.
Törvényeinket is majd mind eltörölték:
szabadságunk útján nem állhat akadály.
Nem csak beszédünk lett nyíltan hangozható,
és őszinte érzés szabadon élhető.
De a legkisebb tett, mi hirtelen való,
s meglátszott mindenkin, ha szeretete nő.
Ártani lett vétek, másoknak fájdalma,
sértést kell kerülni, s a rossz gondolatom.
Minden fonákjának megnőtt a forgalma,
és az első jelszó: magamat gúnyolom.
Magasztos eszméket véd a törvény, s a hit
jóakarat, tudjuk, ami egy szent dolog.
Tudóssal, művésszel nincs, ki vitatkozik.
Világeszme s ihlet körülöttünk forog.
Hamisan szólóknak ne jusson kegyelem:
felesleg itt a szekularizáció.
Ki fog uralkodni ekkora tömegen?
Hogyan lesz sikeres az edukáció?
Felötlik előttem az az elvem, saját:
örökbefogadás ez, és barátkozás!
Megnézhetem magam, s megnézheti magát
ma, akinek szakmája a szívből adás.
81.
VálaszTörlésA játék
Máig kísér. Nézem csak mostanában.
Mikor kaptam első labdám? Jó régen.
Álmaimban mozdulna még a lábam,
de a kaput eltalálni! Már szégyen!
Bajnokcsapat tagja voltam nem egyszer.
Nagypályára vágytam, ki a zöld fűre.
Hallgatni a nézősereget körben,
s büszkén nézni fel a zsúfolt tribünre.
Hogy készültünk a bajnoki meccsekre!
Volt idő, hogy hirtelen összeálltunk.
„Öcsém”, s máris tudtuk mi jön e jelre,
helyben ülve nyugtalankodott lábunk.
Taktikánkat közös bizalom adta,
s kellett hozzá több egyéni képesség.
Figyeltünk azért a másik csapatra,
nehogy aztán véletlen hiba essék.
Lajos zsonglőr volt, rolóját lehúzta,
Lacinak fejese jött a felhőből.
Karesznek lökete távoli bomba,
s Gyula, ha lőtt, nem félt semmilyen szögtől.
Magam tébláboltam köztük középen,
cselt csinálva frászt hoztam a társakra.
Maradt azért néhány gólról emlékem,
raknám is, ha lenne, a kirakatba.
Filozófiának látom, világkép,
úgy tűnik nekem, hogy a dolog gazdag.
Mintha sokkal több lenne, mint egy játék:
esszenciája a társadalomnak.
Merthogy állandóan tart ez a verseny,
ami jobbít, s ellát minket örömmel.
Benevezünk rá, az erőnk is teljes:
sírva nevetünk együtt, s a jövővel.
82.
VálaszTörlésKecsegtető
Vigyázva az értékeléssel!
Ugyan az mióta nem meglepő,
hogy mint papnő, választott,
vagy pénzért volt kezdeményező.
Ahogy ma láthatatlan
eloszlásban, amikor az erő,
jogának érvényt szerezve, megpróbál
magának előnyt s örömöt elérni,
makacs módon, észrevétlenül majdnem,
őrizve azt, ami övé,
miután kiszolgáltatottnak
osztva rá a szerep,
s ajánlata vissza nem utasítható,
annyira kedvező,
tisztelettel, és már-már behódolva
önállóvá lesz, és gondolata,
mely öntudatosan szabad,
nem csak adni kezd, de, amit szeret,
azt természetesnek is tartva,
hiszen megérdemelte, elveszi.
Valójában inkább segít,
hiszen társ, önzetlen, igaz,
s nem versenyez, hogy a játék kié,
ha elismeréséhez juthat,
s máris ítélkezővé válik egyben.
Ahová repül és repít,
az már beláthatatlan.
Műve barátja az időnek,
akinél a madár kalitja
biztos otthon, kecsegtető,
s énekét kezdheti a dalnok.
83.
VálaszTörlésA szerződés
Alulírottak felelősségük teljes tudatában kijelentik,
hogy erőik egyesítése határozott céljuk,
amelynek révén csak és kizárólag önmagukon kívánnak
teljhatalomra jutni, de azt megváltoztathatatlanul.
Egységgé válásuk révén olyan tudás birtokában
lévőnek tudják magukat, amelyet sem egyes ember, sem
más szerveződés nem képes elérni. Az Egyesülés zártkörűnek
tekinthetné magát, de ezt nem teszi, több megfontolásból.
Először is jótéteményét érdemesnek tartja mások segítésére,
amely segítség formájának és mikéntjének meghatározását
a rászorulókra bízza. Anélkül, hogy igazán be sem látható jövőnkre tennénk
bármilyen megjegyzést, készítve róla jól követhető és hihetőnek
látszó képet, azt meglehetős biztonsággal merjük kijelenteni, hogy
a mód, amellyel az Egyesülést megvalósítjuk, hierarchikus
rendszerként képzelhető el. A mód és a jövő együttes említésére
szándékunk szerint kerül sor, mivel meggyőződésünk, hogy
így válhat láthatóvá és követhetővé törekvésünk, amely
- túl önmagunk irányításán – mesebeli „kis Gömböcként”
kíván eljárni, azzal a kardinális változtatással, hogy csak azokat
„fogadja” be körébe, akik ezt maguk kifejezetten igénylik.
Ami az Egyesülés létrejöttének módját illeti, nos, az,
amint sejtetni engedtük az előzőekben, egész skáláját mutatja
a számításba jöhető és többször alkalmazott eljárásoknak
ilyen esetekben. Alapul a testnedvek létét kellett figyelembe vennünk, mint
lehetőséget, szorosan kapcsolódva a megelőző korok és becsült elődeink
által nyújtott példákhoz, mint – utóbbinál - létező hagyományunkhoz,
meg nem feledkezve az újítás és az eltelt idő által nyújtott fejlődési
eredményekről, meglehetős jelentőséget tulajdonítva saját
elképzeléseinknek és annak a követelménynek, hogy
Egyesülésünk remélt sorsát a lehető legteljesebben segíteni
és szabadnak lenni biztosítsuk. A vér útján történő egyesülésünk hagyományát
figyelmen kívül nem hagyhattuk. Ahogy a kimondott szavaink
súlyát is el kellett ismernünk, és mindkét egyesítési eljárás hibáit
ismerni is kénytelenek voltunk, azok tételes felsorolásának elkerülésével.
Humorunk, mint következő testnedvünk kapcsolódási szerként
történő felhasználásáról szívesen cseréltünk eszmét, ahonnan
el kellett jutnunk mirigyeinkhez, kiválogatva közülük a kapcsolódás
lehetőségével rendelkezőket. Amire nem voltunk kényszerülve, az a megbízhatatlan, kiszámíthatatlan őszinteség, és a múlt kétséges, éppen ezért maximális mértékben kerülendő
nyílt, vagy titoknak gondolva is beszédes, és ezért kutatásra csalogató bevallása, ismertetése.
Az „agyak összekapcsolása” lett az a mód, amelyet választottunk magunknak,
azzal az előzetes és előttünk bizonyítást sem igénylő tudással, hogy ez
kimondásával egy időben létre is jött, és nincs kétség teljességének,
ahogy bizonyosságának, időbeli tartama milyenségének és mennyiségének,
valamint meglévő és várható jellemzőinek létezését illetően.
(Folytatás)
VálaszTörlésTotalitásáról és ellentmondásairól éppúgy tudunk kimondása pillanatától
kezdve, ahogy tisztán látjuk hordozóit, letéteményeseit, valamint
felsorolhatónak tudjuk meglévő és bármikor jelentkezni képes
hibáit, tévedéseit, és bármikor bővíthető, megújítható, de eredményre
jutni alkalmas korrekciójának gazdag eljárásait. Történetünk idő koordinátáit
a meglévő kronológiákkal egyeztetni készek vagyunk, megjegyezve, hogy
ezeket elődeinknek tekintjük, amennyiben valamennyien megvalósítanak
részletekben elemeket „agyak összekapcsolása” néven létrejött Egyesülésünk
teljességéből. Végezetül az érdeklődők figyelmébe ajánljuk álláspontunkat
arról, hogy Egyesülésünk az Egyén és a Közösség, ahogy a Közösség és az Egyén
egy időben megvalósuló azonosságának alapelvét, egzisztenciális tényét
használja fundementumául, elismerve ezek elsőbbségének oszcilláló,
ide-oda billenő viszonyát és az ebből adódó hullámzást.
84.
VálaszTörlésLáz
Annyi néven hívják. Mint mozgalom
valóban aktivizál. Belülről
jön késztetése, életösztön
serkent tettre, mihez megértő
módon közelít, tapasztalatok után,
jó szándékú, okos szakértő.
Hogyan is vonhatná ki belőle magát?
Néhány századnyi előzményt látni muszáj,
együtt a renddel, amely kontinensként
mozog forró bensőnk felett,
tektonikáját előttünk alig titkolva.
Értjük magunkat, megnyugtató módon,
vagy tünetünk egyszerű bagatell,
ahogy fáraóink ünnepi menetét
kísérte a szolgahad éljene,
és azóta változatlan törekedésünk
bebizonyítani, hogy azonos
rövidke, vágyakkal telt létünk?
Lázunkat, mely tagadhatatlan,
csillapítani nem tudja ígéret,
sem ünnepélyes esküvés, talán csak
önmagunk önkéntes örökbefogadása.
85.
VálaszTörlésTalán mégsem
Valakinek most valahol fáznia kell,
elvégre hivatalosan itt van a tél.
Az eső biztosan csakis azért esik,
mert odafenn egyedül, a magányba’, fél?
Ez a négy hetes adventi várakozás
vajon mire lehet nekünk jó alkalom?
Összeülni, találkozni ki tudna ma,
amikor közöttünk végképp nincs bizalom.
Öröm jönne, arra várunk, reménykedünk?
Letennénk magunkról, ami nehéz nagyon?
Arra kérnénk, újra jőve, az ideált:
juttasson túl bennünket hamis szavakon?
Biztatása adjon erőt, és a hatás
ne múljon el most már rólunk többé soha.
Talán mégsem tűnhetne el nyomtalanul
az egyetlen és felfoghatatlan szava.
Ki érti meg, és ki végez gyakorlatot,
összetéve szívből jövő érzéseket
messzelátó gondolattal, uralkodón
ismeretlen, mélyből fakadt félelmeken?
Volna egység, mi önszántából létrejön,
s híveiben szándék s arra elég erő:
magukénak tudni mindazt, értőn, amely
szeretetét tovább adva lehet jövő?
86.
VálaszTörlésFérfikorban
Apukámnak túlsúlya van, kövér.
Az enyémnek meg nincs haj a fején.
Kézen állva nézi a Híradót.
A füleit bedugja az enyém.
Autózni két keréken szokott.
Gyakorta biciklizünk mi együtt.
Azt mondja, hogy ne legyek kutyaszőr.
Kesztyűjét hozza, ha futni megyünk.
Szeretem a macskákat, de nagyon.
Nővéremnek egy van, szőre vörös.
Tiszta állat, csak kell neki alom.
Na, de minek az a festett köröm?
Anyukádnak a kendője babos?
Főzésnél mindig van rajta kötény.
Folyton megnyalja a fakanalat.
Kedvence túrós, habos sütemény.
Olvastad, hogy mit ír rólunk Lukacs?
Megmutatom majd a dolgozatom.
Azt nem tudom, mitől ment fel a BUX?
A Nagy Reccs-et írnám át, ha tudom.
Holnap küldök neki egy levelet.
Három fényképet posztolt a Joli.
Pamelának csillogó a szeme.
Ajánlottam, párban legyen buli.
Egyébként újság, volna valami?
Eszembe jutott, hogy „ki is vagyok?”
Válaszolt rá valamit a Camus.
Gondolod, hogy tudhatták a Nagyok?
87.
VálaszTörlésKöztársaság bizalma
Tavasszal nyílik a virág
itt végig.
Jázmin bokor fáink előtt
fehérlik.
Gyümölcsösünket mi korán
metsszük majd,
őrizgetve bimbóikat,
mikor hajt.
Műhelyünkben készülhet az
újdonság.
Mindentudó legyen a gép,
csodálják.
Ifjak fogják azokat el-
vezetni,
esőt, Napot, a jó időt
követni.
Munkájukat művelik ők
napestig.
s gondjaikat egészen el-
felejtik.
Dologidő hagyja magát
nevelni,
és az állandó szenvedélyt
szeretni.
Honnan tudják holnap mi lesz
teendő?
Mennyire juthat velük az
esztendő?
Szerintem míg tart erejük
hatalma.
Miből ered? Köztársaság
bizalma.
88.
VálaszTörlésJó lenne egy új mesterség
Jó lenne egy új mesterség.
Bár magamra gondot vennék,
A helyét keresve annak,
Hol kevésért sokat adnak.
Hiszen a jó befektetés:
Kicsiből nagy növekedés.
Majdnem úgy, ahogy sült galamb
Száll, ha a szám nyitva marad.
Márpedig, kedves barátom,
Nagy ám a szám, ha eltátom.
Tudok bámészkodni, nagyon,
S közben jár a gondolatom.
Mert mi jóság árad egyre,
Az mind ártalmas a szemre.
Fülem is fájdul naponta,
Hogy a világ zaját ontja.
Finomságok garmadája
Magamagát rám tukmálja.
S az egészség! Folyton látom,
Ajánlgatják: ha vigyázom,
Megmarad, vagy visszatérve
Megtérül a pénzem érte.
Fel is fogtam, kell a suska,
Ami jólétünket adja.
Ráadásul szólás tartja:
Pénz gyümölcsnek pénz a magja.
Aki termel, kér belőle,
Birtokosának meg tőke.
Akinek meg szüksége van,
Az dolgozzon, ideje van.
Számolni kell, és ügyesen:
Befektetve haszon legyen.
Na, és aki rendet csinál?
Annak milyen összeg dukál?
Vagy az juthat legelőre,
Aki gondol a jövőre?
Kontemplálgat ő naphosszat,
Utána meg écát oszthat.
Már csak egy van, s az a dolga,
Hogy ezeket szépen mondja.
Műve elévülhetetlen,
Valósággal dúskál ebben.
Vajon mit fizetnek érte?
Szövegelésből áll élte.
Dicsőségért teszi dolgát,
Várva babér koszorúját?
Vagy sikerét más jutalom
Adja, egy más birodalom?
Igen, gondolok a nőre,
Többre vágyó esdeklőre.
Akinek fontos az erő,
Meg a bátor férfi, nyerő.
Kívánságát elé tárva
Finoman diktál a vágya.
Kit hagyhattam ki, volna még
Olyan, akit említenék
Ebben a felsorolásban?
Nagyságát kéne, hogy lássam.
Csak az a baj, hogy a nagyság
Olyan, azt ritkán mutatják
Egyszerre, azonos korban.
Sokan ezért lesik: hol van?
Árnyékában, aki pihen,
Gondolhatja, hogy jó helyen
Rakta teremtő le, a nagy,
Kinek gondja ember, te vagy.
Akkor pedig, aki tudhat
Szólni hozzá, uralkodhat.
Abból volt még nagyon kevés,
Aki vele pertuban élt.
Nekünk most az lenne a jó,
Alakulhatna a való
Embervoltunk örök léte.
Vagy legalább a reménye
Annak, hogy nem lesz szenvedés.
Nagyon sok ez? Tán tévedés?
Mit mondhatnék ezek után,
Állva tanácstalan, sután?
Megmaradt a képzeletünk,
S azzal csodát is tehetünk.
Folytatjuk, mit ajánl a mű,
Megmaradva hozzá, a hű
Gyermekének: tudományát
Lesve kapjuk Mennyországát.
89.
VálaszTörlésLekésve
Meddig bírom, mikor alszom el végleg?
Várom ma is, nagyon várom, hogy kéret.
Nem fázom, jól felöltöztem, hagyjál már!
Mikor kopog, bejöhetne, miért vár?
Minek nekem a sok gyógyszer, egy sem jó.
Hoztam almát, és a szőlő: ezerjó.
Borzasztó ez a járvány, így bezárva.
Minden embernek van egy titkos álma?
Beszélek én, még sokat is, magamba’.
Szembe jött, s nem ismertem a szavamra.
Fáradt vagyok ebbe a sok fekvésbe.
Nem jöhet ő soha rosszkor, lekésve.
90.
VálaszTörlésHatártalanul végtelen
Hosszú mondatok helyett inkább
rövid bölcsességeket írjál.
Ma sokan maguk találnak rá
válaszokra, s nem kérnek abból,
amit a kérdéseikre ajánl,
egyébként kidolgozottan, tudás,
mint annyi rimánkodó reklám.
Megszokott lett a kutatóintézet,
melynek apparátusát sokszor
elénk állítja példaképnek
érthetőnek elmagyarázott számsor.
Volna még szerepe a hitnek?
Vagy korunknak bizonytalankodása
viharként döntöget mindent, mi áll,
és legjobb, ha kapaszkodunk egymásba?
Nyugodtak akkor vagyunk, amikor,
mint színpadon a keltett feszültséget,
igazság féle oszlatja kételyeinket,
s kimondható a vágyott béke,
amit évekkel később örökít
emlékművön egy faragott szobor.
Folytatás az mindig következik,
s el kell árulnia magát
vizsgával a közös egyénnek,
különben ki hiszi el neki, hogy
elsajátította, mi is az érdek?
Középen bizonytalan állni.
Sokak szerint nincs ilyen lehetőség.
Apa fiai, mint a mitológiában,
megdöntik, ki egyeduralkodó.
Vágyuk égető, szüntelen,
és álmaikban sincs birodalom,
amely határtalanul végtelen.
91.
VálaszTörlésAmíg fenn a Napunk forog
Játszadoznék, játszadoznék,
játszadoznék.
Madárszárnyon az egekbe
felrepülnék.
Bejárnám a széles mosolyú
világot,
csak tudnám, hogy mit keressek,
s mit találok.
Ha valaki meghallgatna,
s visszaszólna,
megvitatnám vele mindjárt:
van-e dolga?
Megkérdezném: tudja-e,
hogy tulajdonképp
milyen néven hívja magát
ez a sok nép?
Van-e cél számára, amit
váltig követ,
s energia, miből készít
szépségeket?
Vagy érdekes a világ
ahol elélhet,
ahol kedvére mulathat
sok-sok évet?
Vagy, ha jó a szemem, ami
látni véli:
gondolatát egymás jóléte
vezérli?
Összeborulva, ölelve
megy a dolog
végtelenül. Amíg fenn a
Napunk forog.
92.
VálaszTörlésNem kell más
Állandó nyaralásomat kérik ma számon.
Mennyire tetszett, ahogy megáll az Idő!
Örültem, amikor nem orrolt, és nem bántott,
s inkább nevette, ha voltam incselkedő.
Kíváncsiság volt az a vágyam, hogy meglássam:
ritka Pillanat készít magának helyet,
amelyben öntudatlan boldogságban, lágyan,
Valós Létet alakít az Időtelen.
Látni vélem: észrevétlen a Változatlan
átjárt ott mindent, és művelt velünk varázst.
Mit elvesztettünk, azt azonnal visszaadta,
s nem kért érte drágán ellenszolgáltatást.
Rá is ismerhetnék akkori önmagamra,
azt mondja halkan, mikor a fülembe súg:
látod? Körülvesz az Akkor összes alakja,
keringve lassan, mint az égen a Tejút.
Szerencsém azt mutatta: valakit ölelget,
s emleget sürgős teendőt, azért szalad.
Amikor kérdeztem, elküldött, ő nem enged,
s ajánlotta: találd ki egyedül, magad.
Azóta Gyakorlás tart fogva, s az Ismétlés
szorosan, hűséggel hozzám telepedett.
Ki gondolta volna, hogy nem kell más, csak Érzés
ahhoz, hogy Örök Nyárban időtlen legyek.
93.
VálaszTörlésA lámpa
Szerintem ez a lámpa
világít vak világba.
Váratlanul elromlott,
s okoz bosszantó gondot.
Éjféltájban szerelni,
a búráját tekerni,
figyelemmel a zajra!
A szomszédot zavarja.
Régi típus, úgy látom,
hót zicsi: nem barátom.
Érintkezés hibája,
s oda a glóriája.
Pedig szép gömb, mit mondjak.
Holnap boltba szaladjak.
Szerelőt kéne hívni,
ő tudna vele bírni.
Kidobom, veszek újat.
Karácsony van, kigyullad
fény a fürdőszobában,
lakásunk barlangjában.
Ott születünk naponta
új egészségre kapva.
Testünk örül, s a lélek
vele tart, hisz’ testvérek.
94.
VálaszTörlésVagyok Korod
Nem a ború, nem is a szürkeség
váltja ki az ellenkezésemet.
Nem fáradtság és nem öregedés
látványa, amire felfigyelek.
Ráfoghatom, hogy járvány az oka
annak, ami most rám telepedett.
Gondolkodnom kéne rajta sokat,
biztatgatva hűséges kedvemet.
Ápolásra kész az igyekezet.
Harctereknek sebesültje vagyunk?
Azt mondja, hogy biztos helyre vezet,
jóllehet mi gondoskodunk magunk.
Vagy túl későn tűnt fel nekem a vész,
s botorkálok egyedül és vakon?
Identitás! Rólad hallom, hogy kész
katasztrófa vagy, roggyant lábakon.
Egy zászlóm van, azt őrzi a szobám,
apám háza s egyszer látott helye.
Nyaranta nem költöttek fel korán,
és bögrémnek volt frissen fejt teje.
Nézem őket: mély látszik s távoli,
nyugodtan lépdel a történelem.
Várnám, helyettem mikor mondja ki:
vagyok Korod, és ez a Szellemem.
95.
VálaszTörlésÁlmodozunk
Úgy szánkóznék, ha volna hó,
odaát a dombon, Gulyán!
Dobálgatna az ugrató,
sajogna rajtam a ruhám.
Szlalomoznék a fák között,
meredek volt arra a kert.
Lány sikoly szólna: ütközött.
Ne féltsd! Az egy vagány haver.
Jégpálya sincs az udvaron,
nem szól keringő hangosan.
Hószállingózásban vajon
gondtalanságunk hol suhan?
Nagy Domb méláz magányosan,
koronáján fájó hiány.
Pincsit futtat óvatosan
oldalán aprócska leány.
Vihar nem kell, sem lavina,
nagy zimankó. Elég a hó.
Legyen fehér Föld paplana,
s bújj alája, égen lakó.
Fiad születése jön el,
ami nekünk Karácsonyunk.
Mutasd, te is itt vagy közel:
havat adj, s mi álmodozunk.
96.
VálaszTörlésIlyenkor
Ilyenkor felszabadulás jön el,
s vele hangos öröm, nem egyedül.
Száguldozni kezdenek elemek,
aztán mintha bál kezdődne belül.
Készülhetne róluk egy kép, fotó,
meglehet a nagyszámú részvevő
olyan gyorsan változik, mint a mag,
amelyből sok részecskéje kilő.
Rendező aligha van, akinek
dolga finoman szólni: legyenek
szívesek összeállni. Kezdenénk
érteni megvizsgálva önöket.
Tudják, rendkívüli az alkalom,
feltárulva a sok belső terem,
s mértékeiket adja szabadon,
amire ketten mondhatják: Jelen.
Álom munkál, benne homály, s a fény
ritka,szabálytalan felvillanás.
Nincs szédülés, ahogy meg nem ijeszt
tempója: a hiányzó lassulás.
Szétszóródott, mi eddig volt egész?
Vagy megmutatta őszintén magát
zártságunk igazi természete?
Arcához az ember mással jut át.
97.
VálaszTörlésAz ismeretről
Semmire sem való szerintem a vita,
mert nagyon zavar a megemelt hangerő.
Mindahányan sulykolják az igazukat,
és nézetüket hirdetik ki: mind nyerő.
Nagy hangon zenghet a monológ ária,
egy fájdalmat jelenít meg, az igazit.
Nyomatékát kíséret adja, és a színt.
Előadóját szíve hajtja, s nem lazít.
Gondolattal már sokszor meggyűlhet bajunk,
amiben követünk egy megadott irányt.
Alkotója merészen igyekszik oda,
s közben legyőzni készül minden akadályt.
A hallgatás nálam kedvencnek legnagyobb,
amelyről elképzelhetem azt, hogy zene.
Összhangjában jár befolyásolatlanul
valóságunknak személyes üzenete.
Akárhány szólam hordoz mondanivalót,
azokat egyformán szabad megfejteni.
Dicsérendő az a merészség, amivel
addig jutunk, hogy lesz, aki megértheti.
Folytonos szükségünk, mi kér aktivitást,
létrehoz, így erősítve meg a hitet:
tudásunkat megelőzte számos kudarc,
de már önmagát kutatja az ismeret.
98.
VálaszTörlésÁlomkép a jelenből
Láthatnám a gondolatát, mit szólna?
Bízzon bennem. Nem élek vele vissza.
Meglátja, boldogan teszek kedvére,
s megosztom a sajátomat cserébe.
Először is feltűnt szeme hogy csillog,
aztán láttam: egyszerre tesz több dolgot.
Kíváncsi volt arra is, hogy mit érzek,
s közben felém fordult azzal: mit kérek?
Emlékezett a múltkori esetre,
pillanat sem kellett, s máris meglelte,
amit néhány napja buzgón kerestem,
s nem találva búsulgattam ültömben.
Tudja, jólesik, ha van, ki figyel rám,
aki olyan, mint az édes anyácskám.
Úgy érzem, hogy nem esik nehezére
anyáskodás, a szerelemnek része.
Azt is látni véltem, jóllehet túlzok,
nem mondaná, csak szereti, ha túl sok
idejét a közelemben élné le,
s nem ártana, sokkal inkább kímélne.
Legyen szíves, arra kérem kisasszony,
hogy ezen vallomásomon fordítson.
Értse úgy, hogy amit soroltam önről,
az sajátom: álomkép a jelenből.
99.
VálaszTörlésE „tény”
Pokolra kívánom, s az összes rokonát.
Élő az élőnek ellenség hogy lehet?
Ha már itt van köztünk, nyitná ki a szemét,
láthatná: ember ilyet soha nem tehet.
Beteggé tenni a másikat, csak azért,
hogy tőle elvegye, mije van: legjavát.
Rafinált módokon jutni hozzá közel,
s meglopni. Ilyennek lelkülete galád.
Gyengét halálba juttatni! E vész arat,
nem tudva tekintélyről, amilyen a kor.
Mit is mondhatnék, amikor a szavamat
indulat fojtja meg, csak ennyit: meglakol.
Fegyvere önmagát fogja pusztítani,
vagy olcsó prédára gyűlve azt megteszi,
amire szaporasága az alkalom:
ételünk alapját magából képezi.
Sörünket mióta gyártja baktérium,
ahogy segít abban, hogy tejből lesz kefir.
Élesztőgombák munkálnak, s készül borunk.
Ember a vírussal vírust bevetve bír.
Ez még csak a jövő, ami már itt velünk.
Hallottam: patkányt irtott a vadászgörény.
Kísérlet kell, nyilvánvalóan tömeges,
s szolgálatunkra tenyészhet akkor e „tény”.
100.
VálaszTörlésA versekről
Több százan lehetnek, és olyan szépek,
hogy az idézésük kötelező.
Van közöttük egyszerű, zenéjének
méltó társa, mit a dalra kelő
átlényegülve, sajátjaként zeng el,
hozsánnaként mondva köszönetet,
melyben gyermeki hála szól, ihlettel,
hogy Neked, Valóság, része lehet.
Aztán ott az elragadtatás sorban.
Párjának bókol nagyon sok madár
bűvölt lélekkel és magabízóan,
építve közös fészket, hova vár
életre szólóan, féltő örömmel
dicsőt, akinek aztán énekel.
Mit elébe önt, az tulajdonképpen
ajánlat, nyomósítva esküvel.
Akikből ömlik a szó, mit naponta
belső láz diktál, szív és hevület,
s a vonzás előtt – szerelem – hódolva
magukból ontják érzéseiket,
múzsáik kegyétől áldottan állnak.
Tudományuk az alkotó fölény,
hogy folyton újat és újat kreálhat
energiájuk, s abban a tökély.
Nincs gáncs előttük. Természet szabálya
az ideál, mely törvénynek se rossz:
életöröm járja át, az diktálja
verseik sorát, legyen az Eposz.
Ha táj bűvöl, vagy a súlyos történet
várja, hogy kövesd, légy egész nyugodt:
találsz olyat, melyben csapatnyi élet
hord eléd izgalmas példázatot.
Látod, milyen választékot kínálnak,
akiknek ritmus a nyelv és zene,
s akik örülnek, ha sokaság hallgat
velük: mit is mond a Szó Istene?
Papjának lenni felemel s magasztos,
ahogy hódít az időtlen öröm.
Szinte hallani a feltörő tapsot,
mely – bár szó nélkül – mondja: köszönöm!
101.
VálaszTörlésÖrök nyár
Itt van ideje a visszatértének.
Mire elég örökített tanácsa?
Nem ellensége az ember magának,
csupán messze nem a kebelbarátja.
Most a kenyerünket szaporíthatná,
s vízből borunk lehetne meg a sok hal!
Gyógyítása annyira terjedhetne,
hogy száz évekig közülünk egy sem hal.
Szükség lenne most is rá, de nagy szükség!
Pellengérre állását ki szeretné?
Fordított az áldozat ma: úgy ér célt,
ha elszántak állnak össze tömeggé.
Akkor elég lenne arra gondolni,
hogy legyőzhetetlen már az igazság.
Mindenkié, kiknek az kiállása,
hogy a hasznukat közösen aratják.
Az éhesebb vegyen annyit belőle,
amennyivel úgy érzi, hogy jóllakhat.
Cserébe azt árulja el, csak halkan:
neki mi fog jelenteni nyugalmat.
Javaink bőségéből így kapjunk részt,
mire jogunk lehet, s mit ajánlhatnánk
magunkból magunknak, adjuk örömmel!
Ragyogás vonná be létünk: örök nyár.
102.
VálaszTörlésA célról
Magunkra maradunk, ez a lehetőség,
s tudunk róla: van szabad akarat.
Ami sorsszerű, az az elsőség,
s a következő le mégsem marad.
Miért számítanak korai tettek?
Mitől kap nevet, aki szónokol?
Hogy állnak össze évszázadnyi tervek,
és mikor tár kaput a mély Pokol?
Kinek tűnik fel előre a jóslat,
amit az idő majd beteljesít?
Mintha döntő lenne néhány száz mondat,
mi néhányunkra hat, és lelkesít.
Vagy csak a megélt mód az, ami diktál,
és minket orrunknál fogva vezet,
s vizet is annak poharából innál,
ki széfjében őriz részvényeket?
Földünk Ura! Adj nekünk új parancsot,
hogy önmagunk s elégedett legyünk!
Ne hagyd, hogy egyetlen kétség maradjon
magunkról. Célunk légy: az istenünk!
Kapu felett ül cigarettájával
sorsunk ismerője, a francia,
aki arra készül, hogy értünk tárgyal
ott, ahol felesleges szólnia.
Szava ezek után minket megnyugtat,
pedig hallgat, s nem mondja: mi legyél?
De utolsó lehelete azt súgja:
„az embernek csak önmaga a cél”.
103.
VálaszTörlésA kicsapongás
Megbízhatóságom kényeskedik,
és tagadása azt mutatja,
hogy elégedetlen. Látom, megint
készül egy hosszabb vitára
önmagával, csak a kényeskedés
gyanút vet fel, mert nem őszinte.
Hivatkozik, érvel, és a tükör
előtte láthatóan ferde.
Mi lehet a kínja? Milyen igény
gyötri? Hova ment el a kedve,
és a nagyhangú kiáltozása
szitkozódás, de nem fenyegető.
Az eltelt időnek hiánya
kit nem bosszantana? A hihető
beismeréshez bátorságra
volna szükség, mi szembefordulás
a legapróbb, csalóka ténnyel.
Jól jöhetne némi önismeret,
bár az sokszor időt igényel.
Szerintem lesse meg titkon magát.
Hallgatózzon, és mint vojőrnek,
nyitva legyen minden egyes szeme,
s csöpögjön nyála zsebkendőbe.
Szegény, szegény magam! Most utolért
dolgaim elszámoltatása,
s kiegyenlítésre vár a megírt,
kifizetetlen összes számla.
Nincs mentség vagy olyan hivatkozás,
amely érdemet felsorolva
enyhítene kínon: némi remény,
s lépésem előre mutatja.
Csatánkban vezérünk a szenvedély,
aki ritkán, bár nagyot téved.
Seregével fenntartani akar
téged, egyke, ártatlan élet.
104.
VálaszTörlésA válság
Egyetlen bánatát saját válsága okozta.
Mennyire vigyázott rá annak idején. Óvta, babusgatta, etette, itatta, és mesélt is neki, szakadatlanul, természetesen önmagáról. Hiszen egy válságot az tart életben, ha a gazdája a múltját ismételgeti, és nem tudja, hogy milyen jövővel számolhat. Mert a válság a kiúttalanság, a semmit sem kívánás, és különösen a semmire sem vágyakozás.
Persze, azt azért tudhatjuk, hogy válság az is, amikor túl sok a lehetőség, amik közül választani lehet, és a kívánságokból is annyi, de annyi van, hogy válságosan belefájdul a fejünk. Az elégedettség és az elégedetlenség fura ikrek a válságok között, és ezekből neki
egyformán kijutott. Az ok keresése is válságot hozott a fejére, meg kell mondanunk őszintén. Tudománya került válságba, mégpedig nagyon mélybe.
Aztán váratlanul tűntek el tőle a gondok, együtt a válságaival. Pedig csak egyetlen dolgot tett: visszatérése előtt eszmélt rá, hogy hiszen milyen remek dolog ilyen gazdagnak lennie, már ami a válságok birtoklását, azok nagy számának sajátjaként vallását illeti.
Hiszen "ez már valami, mi?" Nincs szüksége importra válságból, és ha akarja, még szaporíthatja is a számukat, mert ebben komoly tapasztalatokat szerzett.
Legfeljebb eladnia nem kellene, hiszen akkor neki nem maradna belőlük. Márpedig nagyon megszerette őket.
El is rendezte valamennyit, és azok úgy tekintettek rá, mint jó gazdájukra, aki ugyan mások felé is kacsintgatni kezdett, de róluk sem mondott le, hanem megbeszélte közöttük a dolgait, kikérve a véleményüket. (Ami nagyon jólesett a válságoknak.)
Így aztán meggyűlt a munkája, de alaposan. Annyi minden került elé érdekességként, és annyi megoldás jutott eszébe, sokszor a válságok javaslatára, hogy azt sem tudta, melyikkel is kezdje a teendőit.
Na, ebből lett aztán a baj. Mert lefékezett, időt adott magának a gondolkodásra, és a válságok ezt hűtlenségének, cserbenhagyásuknak érezték. Akkor nyugodtak csak meg, amikor a töprengését elnevezte válságnak, már csak a régiekre tekintettel is.
Így aztán ideje lett a munkának, a tetteknek és a gondolkodásnak, előre, közben és utólag. Csak ezeket a töprengéseket mindig úgy hívta magához: "gyertek ide drága válságaim". Megszűnve bánata, megmaradva válsága, együtt emlékezgettek azokra az időkre, amikor még
izgultak a jövő miatt, és újabb és újabb "gyermeküknek" - az új válságnak - örültek, illetve felette sajnálkoztak és reszkettek, ahogy azt válság esetén tenni kell.
Az új "családtagok" vigaszát azért elfogadták: munka lett, siker lett, öröm lett, tudás lett, és nagyon elevenek, nagyon talpraesettek ezek.
Még a nevetésre is együtt vállalkoztak, megengedve a válságoknak ilyenkor, hogy sírjanak, reszkessenek, ahogy nekik jólesik és kötelező.
Mert már megvolt a helye mindenkinek.
A gondolkodás pedig mosolygott magában és örömében, hiszen neki ismert volt a válság éppen úgy, mint a tudatlanság, és az utána következő próbák sora, amik után elkönyvelhette az eredményt és az eredménytelenséget, a megoldatlanságot. Ami, ha meggondolta, nem is volt rossz fejlemény, hiszen maradt általa további teendő a jövőben, aminek bátran neki lehetett kezdeni. Válság nélkül.
Itt a mese vége. Aki nem hiszi, járjon utána.
105.
VálaszTörlésAz idő
Titkolózása közismert:
soha nem árulja el a döntését.
Türelemre int mindenkit:
legyen nyugodt, mikor rá vár a népség.
Számítgatni mindig lehet.
Gyűjtöget szorgalmasan, s a tényekkel
jókor fog ő előjönni,
s amit kimond, azt többé nem ismétel.
Befolyásolni próbálja
a pórnép úgy, mint a hatalmasságok.
Környékezik ajándékkal:
hozna rájuk kedvező igazságot.
Szeszélyének mondják, amit
elébük tár váratlanul, s szalad már
tovább, intve nekik vissza:
látjátok azt a sok kérdést? Engem vár.
Csak a szolgája kegyetlen:
takarítja, mi elveszett utána.
Emberségre gondja nincsen,
s nem érdekli akárhányunk halála.
Könyvre mutat búcsúzáskor:
ami törvény s ami tudás, legyen szent.
Győzzétek le magatokat,
büszkeségeteknek álljatok ellent.
Értéketeket én adom,
amit megerősíthet a bizonyság:
mindenek előtt az élet
s szeretete. Ezekből van szabadság.
106.
VálaszTörlésA hegedű
Előkaptam a hegedűm,
játszogatok, gondoltam.
Sejtés eszembe sem jutott:
benn vagyok egy kalandban.
Először hangok kellenek,
s miből jönnek: „száraz fa”.
Hozzájuk meg egy mozgató,
aki a „dalt fakasztja”.
Kitől a mondandó ered,
az ki lehet, a nagy hős?
Zeneszerző vagy jómagam,
aki ifjan lettem nős?
Hangjainkat elzengetem,
romantika, emelj fel!
Áradók az érzéseink,
szóljanak szerelemmel.
Az árnyékom mutogatott
valamit, nem értettem.
Úgy láttam, arra utasít,
hogy maradjak már csendben.
Feltűnt azonnal: mellette
más árnyak is mozognak.
Egész hangzás, zenekari
hallatszott, s hogy dobolnak.
Megállt volna az én vonóm,
s meglepetés ért akkor:
mozogtam önkéntelenül,
de nem csattogott ostor.
Mozgásban tartott bűverő,
ki voltunk szolgáltatva.
Mint a lélektelen tömeg:
mit diktálnak, azt játssza.
Történetem vége mi lett?
Azt kívántam, hogy értsem.
Örültem nagyon, amikor
csendes szobámba tértem.
Megdöbbentett a hegedűm:
stílusosan, tokjában
egy szonátát adott elő.
Mint ki eszmél, úgy álltam.
107.
VálaszTörlésEz már a jövő
Amikor először előttem megjelent,
azt hittem viccel csak, nem vettem komolyan.
Nem mondtam, gondoltam, azt is csak csendesen:
ne hallgassa el, hogyha mondandója van.
Zagyválhat akárki, segítség a beszéd:
kínjától szabadul a sok politikus.
Magánembereknek az élete komoly,
és abból csak kevés szok lenni publikus.
Aztán rám öntötte összes javaslatát,
kitelne belőle sok ezer új csoda.
Mint „modern időket” tálalta: képzeli,
hamarost eljutunk mindnyájan mi oda.
Lett volna kérdésem: sok lesz vele dolog?
Támogatókat maga mellé hogy talál?
Darálta egyre csak, folytatta szüntelen.
Nem semmi: van, aki érvelve agitál.
Hozzám ért véletlen, s lélegzetem elállt:
finom volt, nagyon, tapintása, az az egy.
Nem hideg, nem durva, és nem erőszakos,
jólesett érezni, hogy vérem hova megy.
Mondandója végén magában elvonult,
kis szoba sarkában ült, csukva szemei.
Jól szokott esni annak, ki éppen beszélt,
ha hallgatója tetszését fejezi ki.
Nesztelen léptem be, meg sem hallotta tán,
készültem arra, hogy torkom köszörülöm.
Amikor, te jó ég, feltűnt egy vezeték,
s azt hittem, magamat rögtön fejbe lövöm:
testéből indulva, a szoknyája alól
fali konnektorba dugva, odáig ért.
Akkor, ha valaki meglátott, keresi
bennem az utolsó, megmaradt cseppnyi vért.
Gép volt e gyönyörű, ez a szép, az okos,
akinek a bája engem lehengerelt.
Túlerőltette retorikával magát,
s az új villamos erőre a falba’ lelt.
Mi jutott eszembe, micsoda ötletem!
Akkumulátorrá képezem át magam.
Legközelebb aztán, amikor lemerül,
forrása leszek: jó bemenete, ha van.
108.
VálaszTörlésAz az alma
Nem baj, ha sok az érdeklődő.
„Ciklus” mondta: „Színház az élet”.
Hallgató van, figyelmes néző,
akik belőled egy részt kérnek.
Jelentkezés ritka, szerepre.
„Gondolj bele”, oda kiállva
mutogatás, mit ki szeretne?
A választottjával csinálja.
Merthogy nekünk lámpalázunk van.
Tanulnunk kell a lazaságot,
amióta volt az az alma,
mire kaptuk a pallost, lángot.
Ezért aztán tudatalattink
lett, és vele titok, bőséggel.
Kedvük tölteni, ha úgy tetszik,
bámulhatják, kiknek csak ez kell.
Közös kacagással nincsen baj.
Ám, amikor ketten örülnek,
az kiváltság, bizony, ujjé, haj!
Percent jár abból a közösnek.
Plakátokon álljon hirdetve:
ekkor és itt van szeánszunk ma.
Kilenc hónap, és jó esetbe’,
anyakönyvhöz mehet a gólya.
Meg is nyugszik mindenki akkor.
Nem pazarlás az öröm, érték,
és beköszönt hozzánk olyan kor:
műveljük inkább, minthogy néznénk.
109.
VálaszTörlésTávolodó rét
Érzékelünk belőle valamit?
Csalóka kép, nem létező csupán,
amely, ha lenne, akkor sem vakít
olyat, ki nem néz semmiség után.
Összehasonlítani minek azt,
mit kéretlen megőrzésre hagy itt
valamikori döntés, és maraszt
egyedüllét egy rövid ideig?
Csak az indok ne lenne, hogy a szem
támasza időnként a gondolat,
és annak látomását dobja el,
ha az kábán, összevissza szalad.
Vagy megritkult volna a nyílt beszéd,
s nem hangzik köztünk az emberi szó?
Távolít az indulat, ha neszét
veszi, hogy készülhet valami jó?
Szapora lett a feltételezés,
mélyében bujkál fekete gyanú:
ellenségnek hogy jutna létezés,
hogyha velünk nem egy akaratú?
Márpedig a törvény, mi kötelez:
ősi, nemes, szívbéli és igaz.
Aki hozta, messze, előre néz,
és bátran kimondta, ki dolga az.
Mi összetart, az el nem különít,
legfeljebb, mikor burkolt mérgező.
Sokaknak ezért van, hogy nem virít
távolodó rét, virágos mező.
110.
VálaszTörlésNekünk a Jó
Van pár fontos javaslat, melyek megjegyzendők.
Legelőször a cél, az ember, mindnyájunk előtt,
ki tudást tudásra halmozva magában él,
s akinek magabiztossága naponta ledől.
Önmaga bírája, aki törvényt alkotva
nem lepődik meg, hiszen tapasztal tudatosan:
a vádlott, aki maga, hogy élne másképpen,
mint ahogy természete diktál. Vesztébe rohan?
Ritkán említünk ikreket: a bűnt s a törvényt.
Mióta is tudjuk, hogy szétválaszthatatlanok?
Sajnos, mindenkihez nem jön felmentő angyal,
s ritka tudás: bűnös nem lettem, habár az vagyok.
Felszabadulhat bennünk az állat, az árva,
mikor tombol - hitével - az élet, nem egyedül,
és mit megtanult, azt bővíti; a beszéddel
pedig közösen okosodik, valahol belül.
Ami homály volt, s ma is az még, a kímélet.
Annak szükséges lenne egy nagyvásár vagy piac,
ahol kicserélődhet erőszak s a verseny,
és bizalommá válhat az örökség: régi dac.
Tárgyalni közben, míg zajlik a való élet,
melyben választott érzésünk biztos kapaszkodó.
Egy ideje módszer, ellesve fizikától,
ahol kettősség megszokott, mi nekünk a Jó.
111.
VálaszTörlésÖrömgazdaságot!
Annak, aki nem létezik,
felesleges oltás.
Ha vakcinát adunk neki,
mi más, mint pocséklás.
Hulljon ki az emléke is,
legyen ami: nulla.
Lehet, hogy utána nem is
marad testi hulla.
Zavaró, mikor valaki
nem áll be a sorba.
Azt hiszi, hogy lehet olyan,
aki gondolkodna.
E vidéken más nem terem:
egyedül a hűség.
Hiszen ami túl van azon,
az már önfejűség.
Bíráit hogy érheti vád:
nincs önkritikájuk?
Volt már ilyen bősz és galád:
Wittenbergben, láttuk.
Nagyképűség, határtalan.
Kezelése módja:
matrikulából a nevét
Községe kihagyja.
Túl sok kárt okozott ő már
azzal, hogy lett élő.
Nem létezhet ember, aki
saját istent félő.
Aki tagadja, hogy közös
minden, ami élet,
s azt állítja, hogy kettőből
jöhet csak új lélek.
Mi vagyunk a biztosíték
arra, hogy jövő lesz.
Mindig mondjuk együtt ezért:
férfi párja nő lesz.
Orgazmusunkat osszuk el,
legyen igazságos:
alkossunk tehát szigorú
Örömgazdaságot!
112.
VálaszTörlésBiztos belátás
Megértés kell, jóakarat,
szavaink hitele.
Betemetve az árkok,
s a közelítő, képzelt valóságok
között egymásra néző
bizalmunk új szeme.
Ha már látunk igazakat,
személyeset; ha szól
szívünk dobbanásának
hangja, s holnapok karolnak át mákat,
gyerek a két szülőjét:
az élet araszol.
Úgy várunk teendő, dolog,
munka és tudomány!
Kezdhetünk vitatkozni
azon, ami tudott, hogy egy morzsányi
humor hathasson minket
át, akár a hagyomány.
Ellentmondás kapaszkodó
nekünk, ami legyen
kicifrázott biztos pont.
Hallhassuk, ahogy továbbra, s mindig kong
múló tudatlanságunk
visszhangja, túl a hegyen.
Várható az egyesülés.
Mi is lehetne más?
Kicsi követ nagy lépést,
s a megoldás tartós lehetőségét
valamikor felváltja
egy biztos belátás.
113.
VálaszTörlésÁrulja el, kedves Mester
Árulja el, kedves Mester,
mi a Maga titka?
Kikészít sok jó szerszámot,
és aztán jön az átgondolt,
megfeszített munka?
Vagy először összpontosít,
s előveszi tervét,
alaposat, amiben az adatokat
többször átszámolta?
Vagy olyan, mint a hegymászó:
böngészi a térképeket, átvizsgál légi felvételt,
kikérdezi aki járt ott, treníroz pár hosszú hetet,
s aztán megy a csúcsra?
Mondja, milyen az anyaga,
és arról miket tud?
Beszerezni megy a boltba,
és amíg a kívánatost meg nem leli,
addig tart a nagy izgalom, fel-alá futkosva?
Gondolom, hogy rajzol skiccet,
csak úgy önmagának.
Pontosítja, amikor az eszébe jut,
valahonnan, egy-egy új ajánlat?
A formával mikor van kész?
Jó előre tudja, hol lesz tágabb, mikor szűkül,
mikor tekint, ahogy illik, szét, a nagyvilágba?
Van-e elve, hosszú távú, sok embert érintő?
Mondandója, amitől a mások kedve megnő.
Elődeit csak ismeri,
s a sok remekművet,
amiktől a mesterségét
megtanulni, sőt, esetleg felülmúlni
indíttatást szokott kapni?
Vagy csupán képzelgek?
Tudja, hogyha megláthatom,
amihez van kedvem,
engem úgy elkap valami lázasság,
mit céltudatosságnak mondok,
jóllehet a gondolatomat,
és persze, az eszemet,
azonnal elvesztem.
114.
VálaszTörlésA hó
Hogyha minden kívánságunk így teljesülhetne!
Listát vezetnénk magunknak, felküldve a Mennybe.
Az erős hit hozott csodát, ebben semmi kétség.
Látod, milyen jó az Atyánk! Te hűtelen népség.
Megbocsátja a hibánkat, elnézi bűnünket.
Fejünkre akkor olvassa, ha hozzá térünk meg.
Addig ontja Jóságait, amiből jut bőven
nekünk, mikor imádkozunk, buzgón, hihetően.
Szeretjük a gyermekeit, akik magunk vagyunk.
Csupa jóakarat lelkünk, s minden gondolatunk.
Háborúság, csetepaté? Ugyan! Ki van zárva!
Minden ember a többinek a legjobb barátja.
Lelkünk tiszta, akár a hó, ami most reánk száll.
Értjük, Atyánk, mit is üzensz, ezzel mit kívánnál.
Megóvod az életünket, a dolgunk a többi:
a magunkról gondoskodásnak eleget tenni.
Okosításodat kérjük: volnál olyan szíves,
s megtoldanád tudásunkat, hogy másoljuk műved.
Megnyugodtunk, álmunk régi, ezt hozta meg a hó.
Elmélyedhetünk egymásban, hiszen nincs más, mi jó.
115.
VálaszTörlésHárman
Elfogultságom tudhatjátok, nem titok.
Mondandóm szinte semmi nektek,
pedig rátok többször is gondolok,
jóllehet egy ideje nem üzentek.
Élők vagytok, ahogy az élhet,
kinek emléke él, ami maradt,
s köztük örömök és félelmek,
meg a sokszor hallott, súlyos szavak.
Látni vélek harcot, mit vívtok,
és szülőtökön az ámuldozást.
Szándékot, amely békét munkál,
s büszkén hirdeti a mindent tudást.
Mának üzen minden munkátok,
bár nem egyformán, az azért igaz.
Szeretnélek titeket együtt látni,
s megérteni parancsaitokat.
Hogyan adtátok magatokat át?
Mintáitok ebben vajon ki volt?
Számon tart valaki benneteket,
vagy árnyék sem vagytok, tenyérnyi folt?
Ülnék a templomban, zsoltárja zengve.
Forró nyárban fut előletek a dolog.
Tartottatok akkor naponta rendet,
s voltatok tengely, amin a világ forog.
Próbálom kitalálni, mit mondanátok most,
amikor inog alattunk a lét.
Vagytok nekem három királynő.
Többen azt mondják rólatok: cseléd.
116.
VálaszTörlésPárbeszéd
Maga szavak nélkül ért, látom.
Ha olyan biztos benne, akkor
miért nem küld valamilyen jelet,
szólíthatom úgy, hogy barátom,
eloszlatva a kétségeimet.
Higgye el, ez nem alakoskodás,
amit annyira kerülnék maga előtt.
Csak érthetetlen számomra a saját
szemérmem, bár tudom, kiállás
nélkül hiteltelen összes szavam,
s amire foghatom, mi akadály,
mindössze gyanú, de nem gyávaság,
megtartani, amennyire lehet,
magam, s különösen magát.
Ha van szerencse, s kívánom magunknak,
az kevésnek mondott tudat,
melyben megerősített pár szava,
és ígéret foglyaként élhetek
elvonultan, önzéssel párban,
kíváncsi szemektől megvédve,
kétséggel ugyan, de reménnyel,
azzal, akit annyira szeretek.
Házastársak között ilyen beszéd
mi más, túl szokatlanságán,
mint bizonyíték, hogy el sosem múlik
közös kezdetük vibrálása,
amelyben ifjúságuk változatlanul
őrzi az első érintés izgalmait.
117.
VálaszTörlésNevess csak!
Átvihetők, habár megváltoztatva
is ugyanaz marad a lényegük.
Ott cikáznak fel-le, lélekszakadva,
s pár ezer év óta élünk velük.
Nekik bőven jut gyorsuló időből;
mi egyszerűen vagyunk győztesek.
Megváltást nem várnak olyan erőtől,
amely közöttünk mélán ténfereg.
Ki hiheti, valamikor megállhat,
amit sosem irányíthat parancs.
Jó lenne, ha figyelné mimikánkat,
és látná, ha sajgó fájdalom az.
Érzése szemernyi sincs, sopánkodva
marad nekünk a meghatározás
lehetetlensége, s annak tudása:
egyszerre s együtt létezik a más.
Megnyugszik, mikor rájön: tehetetlen,
kire súlyos törvény vonatkozik.
Előttünk feladat áll: hihetetlen,
egyben az örömünk. Az bátorít.
Nevess csak, te bujkáló, égi szellem,
követjük, mit adsz, a komédiát.
Sírásunkról ezzel panaszt nem tettem,
csupán elkértem az energiád.
118.
VálaszTörlésHagyaték
Bárcsak bennfentes lehetnék! Olyan
kivételezett, aki póttag legalább,
s akinek megsúgják, ha valaki
csúnyán, modortalanul elszólja magát.
Micsoda tökély az együvé tartozás,
kizárva azt, szólva törtetőn, aki vét
abban, amihez ragaszkodhatunk,
mint megnyilvánulás:paraván, ami véd.
Az arcunkat váltogatjuk. Szabad.
Bensőnk saját megszólalása régóta jog,
s ha valaki tisztelete kerül
szabályt, illemet, azon csapásunk sajog.
Átlátszó ruhában ki díszeleg?
Hazugnak lehet csak mindent látó szeme.
Kimondani, mit pár ember tud, az
undorító és méltatlan, önző mese.
Közösen gyűjtjük valós tudásunk,
melyben, mert biztonságos, fürödni lehet.
Kiválasztódásunk zajlik ma is,
növesztve magabiztos, minta jellemet.
Nincs ma vak, ki vezet világtalant,
de tátong sok új és még újabb szakadék.
Összefogásunk példázat, amely
már ezer esztendőtől fogva hagyaték.
119.
VálaszTörlésA tudásról
Kevés alap van és kell a kiinduláshoz,
hogy biztos tudásunk legyen.
Ezeket kapjuk szüleinktől.
Szeretetből - az ő szeretetükből –
lehet a mi tudásunk:
ahogy s amennyire minket szeretnek,
és egymást szeretik.
Ami ezen túl számít a tudásban és a tévedésben,
az szüleink felé érzett szeretetünk.
Tudás származik abból, hogyan "tudjuk"
– azaz látjuk: érezzük -,
hogy ők hogyan és mennyire szeretnek:
minket, egymást és általában
az életüket, s benne másokat.
Azután már csak a saját szeretetünket
jó ismernünk: hogyan és mennyire
vagyunk rá képesek.
Na, és mennyire "értjük".
A megértés a szeretet
átélésének milyensége,
és a benne létezés öröme.
Ugyanis az öröm az, amiben
nem tévedünk. Abban nincs tévedés.
Szóval: mintha az öröm biztosítaná
a tévedhetetlenségünket.
Gyors "tanulása" valóban segíthet:
apánk s anyánk mosolya ránk
és egymásra. Meg a világ felé.
Tévedni annyi: nem örülni.
És ez bizony gondot okozhat,
amit legjobb kijavítani - az örömmel.
120.
VálaszTörlésVérnyomás próba
Ahogy udvarolt felfújt nyakkal
elkülönített ketrec
padlás nélküli konyha
selyemgubókban rejtőzködő élet
Pista bá korlátozottan szabad
asszony nélkül aki elmenekült
az esti program volt az a szóló
szerette pedig a gyerekeket
kiolvaszthatóak azok
néhány csepp elég édes
süketeknek is hallható
ahogy száll szabad szélben
elégtelen csere
mintha zár kattant volna
elmosódottan látszik az alak
szabályos a vérnyomás próba
könyököljön lazán
vízjele szokott benne lenni
néhány évig őrizze még
lehet kapni cigarettapapírt
felejtse el túl sok szabály
vet árnyékot magára
igen kilenghet addig
kedvence volt a hinta
mi az a régi festék
az egész test dobál tüskéket
felhalmozott dühében
fájdalmas képzelgés másokról
letehetetlen ez a könyv
kímélő étrend
globalizáció után
mért ne jönne közöny
121.
VálaszTörlésHetvennégy év
átlépni az időn
őket meglátni
templomba menet csikorog a hó
s számolni évet …annyi
belül őserő kedv és nyugalom
ruhagyárban a vasalás szaga
kiskert nosztalgia
s a parton az erdőben laktanya
jóakaró családi szentek
vezetik a lovas kocsit
vesztett mesék
siratott hősei
induló szól
kifordul az idő
hordozná össze jelszavát
alakuló közös jövő
nyáron darabka
múlt és folytathatatlan álom
szakadék szélén kísértő sors
és nevetés nem várt csodákon
aztán már béke
megjelent a Nagy Számadó
sietve s mindent akaró ígéretével
az ezredforduló
megváltásunk előtt
örömteli szavak
és az állandó ölelés
mosollyal hallgatag
122.
VálaszTörlésElalvás előtt
Mint a megfesteni kívánt eső
Lefekvés után elalvás előtt
Jó lenne olvasni egy könyvben
Akkor volna ellenőrizhető
Táplálékul szolgál a sok leves
Ezek a fizikai funkciók
Mondhatni elkergethetetlenek
Megszokás adag mér ki porciót
Újítani is kényszeres
Emeletes itt minden indulat
Revüben azonos a mozdulat
Szerelmet kínálgat az ószeres
Sorokba szedve elfogadhatóbb
Akár az érzés is csak nem szabad
Ijesztgetni s felolvasása
Sem lehetne sokkal unalmasabb
123.
VálaszTörlésAdd neki akkor
Mondd, nagyon fáj a kényszer?
Látszik az arcodon,
és amiért nem futsz el:
uralkodsz magadon?
Megkínozhat az ilyen győzelem,
és nem kapsz érte semmilyen babért.
Elmúlt évekkel társalogva
megérted, hogy valójában mit ér.
Többször kamat is jár vele.
Ára nem olcsó, de tapasztalás,
időnként megfizethetetlen,
s nem felejthető, mint arculcsapás.
Tudomást szerzel: így tűnik eléd,
amit nyíltan senki sem mondhat.
Csak ritkán válik közmondássá
az ilyen kicsúszott, formátlan mondat.
Oh, jaj! Kerüld el szükségtelen károd!
Fagyott mosolyból mért faragnál szobrot?
Add neki akkor, a megújult szépnek,
hisz szerethető lett a gondod.
124.
VálaszTörlésEz ám az álom!
Annyira sietek, kapkodni kezdek,
s ilyenkor a dolgok megmakacskodnak.
Például a pakolásnál a kedvek
mintha megsejtenék, elandalodnak.
Sajtótájékoztatót kellett volna
tartanom először. Olyan, mint szózat:
figyelem, álljatok egyenes sorba!
Bankban nem illendő semmi bohózat.
Megorroljanak? Na, még csak az kéne!
Hozzájuk érkezik az apanázsom,
amit az állam küld, merthogy a pénzem
folyton folyvást gyarapodónak várom.
Aranybánya, zakatol gazdaságunk.
Jólét nő itt, csak kell fizetni néha
díjat, mikor pár Forintot használok,
kivéve a Bankból, mint a gazdája.
Gazda, még, hogy magam ilyen lehetnék?
Földönfutónak a vagyon miféle?
Kerülgetheti a csélcsap szerencsét.
Ezt tehetném? Ostobaság! Az kéne?
Inkább magamat áron alul adnám,
hátha jönne értem egy patás vevő,
aki tanúk elé állva vállalná,
hogy fizeti a hátralévő időm.
Teljesítményt sem mutatok, az semmi
értéket nem jelent, mondta az asszony.
Na, de sebaj! Sikerült kifizetni
adósságomat, és nincs, mi bosszantson.
Egyedül motoszkál továbbra bennem:
gondtalanok közé kellene állnom.
Sikerülne olyan tudóssá lennem:
aranyat csinálnék. Ez ám az álom!
125.
VálaszTörlésAz egyszeri
A Csináld magad! mozgalom
kiterjeszthető, hogyha bizonyos
szabályokat figyelembe veszünk.
Önkéntességre gondolok,
figyelembe véve a hozzáállás
befolyását az eredményre.
Foghúzásnál apró mosolyt
elvárni is majdnem felesleges.
Ösztönzés kellene, és arra
felhasználható kilátásba
helyezett siker, ha nem túlzó,
nehogy a visszájára süljön el.
Pénzt ajánlani ősi módszer,
de annál nincs semmi hatásosabb.
Érintettség ismeretében
előnyt adhat a vágy, amely
tudatlanul igazán kihasználható.
Óvatosságra nincs is szükség
ilyenkor, csak érdemes az utat
szabadon hagyni, elővéve
elegendő kapacitást,
hogy a beérett termés ki ne hulljon,
és kipróbálni előzetesen
több féket is, ha a lendületnek
nem lenne kifutására elég
az előtte táruló térség.
Buktató annyi lehet mindenütt,
hogy kár bajlódni megelőzésükkel.
Eltökéltség, ha van, az fontosabb,
mint elaprózni az erőt
kicsinyességekre, hogy jusson
dűlőre magával a gondolat,
miszerint változtathatatlan
a teremtés, az egyszeri.
126.
VálaszTörlésCsiki-csuki
Lassan tizenhárom éve gondolkodom azon,
mondta a tizenkét évét éppen betöltött ifjú,
hogy van-e tapasztalatom arról, saját,
miképpen és főleg mikor léphettem át
tudatlanságom kapuját, az érzéketlenségből
ébredve fel, óvatosan tapintva az anyám
hasát, ahová alig szűrődött be fény,
és időm javát körülöttem zajló
események megfigyelésével tölthettem
nagyrészt. Lázadozás eszembe sem jutott.
Ma már álomra gondolok, mint akkori
tudatállapotom jellemzőjére,
amelyben megértésnek alig volt nyoma.
Elfogadtam szüleim határozatát
és megállapítását képességeimről,
bármennyire voltam vitára kész
helyzetértékelésük igazságát illetően,
miután önkényes rendelkezésük hollétemről
nem tűnt belátható időn belül
megváltoztathatónak. Ez után
- képzelhetni – villámcsapásként
ért szinte vakító fényesség
és kényszerű levegővétel sokkja.
Ráadásul számításaimmal is elmaradtam,
tartva annak rögzítésénél,
hogy helyzetem biztonságában
foglalkozhatok átalakulásom
aprólékos felmérésével, tudva
jövőm megkerülhetetlen feladatát:
visszajátszani mindazt, amiből
vagyok, s ami folytatódik tovább,
gyönyörűségemre, és lehet módom
ismétlésével elszórakozgatnom.
Lepődjek meg, mikor a tudomány
a csiki-csukit komoly konferencián
az asztronómia alapkérdésévé teszi,
és bajlódik vele az evolúció
meg a szépséges kreacionizmus?
127.
VálaszTörlésGazdálkodni fognak?
Széles szavannákon sok nagy csorda legel.
Pásztoruk az erdő, sivatag, sziklamély.
Nagy bikák ügyelnek, szarvaikat fenik,
s anyján döfölődik számtalan jövevény.
Gyorsan futniuk kell, ha kiönt a folyó,
villámlás, mennydörgés két régi ismerős.
Mikor nem jár felhő, s gyönyörködik a Nap,
akkori bőgésük panasz isten előtt.
Hol lesz elég fű, ha összenő a határ,
s jámbor állatokból kitör a félelem?
Tengert hódítanak? Hiszen az képtelen!
Vagy a szaporulat tervezhető legyen?
Nem cserélnék velük. Sorsot fordítani
az emberiségnek fogós feladata.
Gondok nélkül élni, mint ahogy lehetett,
mára kidobható ócska lom: cicoma.
Áldozat nem leszünk, bömbölik a mezőn:
hallható a jószág közös akarata.
Gazdálkodni fognak, közösség erejük?
Segíts rajtuk ősi bölcső Te, Afrika.
128.
VálaszTörlésMi lehet a kezdet?
Hölgyeim és uraim, szólt a csend,
pontosabban nem mondta senki,
csak azt láttuk, az asztalnál feszeng,
s a szomszédjára néz mindenki.
Telve a padsorok, ez volt a baj,
és az általános kíváncsiság várakozott.
Csak éppen nem úgy, mint tavaly,
amikor az adatsorok
hallatán az egész terem zaja
pillanat alatt felerősödött.
Most magától kinyílt az ablaka,
és harapni lehetett a beáramló ködöt.
Ablak, egy légkondicionált, zárt teremben?
Csoda, hogy nem tört ki a pánik.
Szigetelési hiba, vagy, szerintem,
szólt határozottan egy hang, az látszik,
hogy fertőtlenítőszert kaptunk
nyakunk közé, biztonsági okokból,
hiszen veszélyeztetettek vagyunk.
Csak váratlansága lehet, mi rombol.
Konferenciát ilyen gyorsan
soha, sehol be nem fejeztek.
Azóta vannak a szervezők gondban,
hogy hol, mikor és mi lehet a kezdet.
129.
VálaszTörlésA hétköznapokról
Nem figyelünk az órahangra.
Megszoktuk, hogy rendszeresen zenél.
Olykor beszökik a szobába,
s jelzi: asztalon az ebéd. Egyél!
Újságolvasásnál csend áll őrt,
és csak ritkán indul el a beszéd.
Aktuálisan hír: a rendőr
megmentette egy kislány életét.
Vasárnap mehetnénk templomba
átszellemülten, fekete sereg.
Tisztelendők széles palástja
üzenné szótlan: áldás veletek.
Néhány látogató számíthat,
amikor megszűnik a tilalom.
Virtuális térben maradna
hely, ahova nem jut el szánalom?
Nyughatatlan világban élünk,
mondta apám, meghúzva az övét.
Vadnyúlnak, ha szegényt meglőjük,
vesztét okozza az a pár sörét.
Nem a reklám köröz minálunk,
s nem is sorsot döntő politika.
Tudjuk, hogy mire kell vigyáznunk,
s ami fenyeget: tévedés, hiba.
Díszhelyen a tudatalatti,
körülötte fontos idézetek:
„Vágyunknak szabadjon kívánni,
s ne kelljen hozzá banki fedezet.”
„Kapaszkodj a kimondott szóba!”
„Fontos a fenomenológia.”
„Bátor ember önmaga gondja,
és tudja: muszáj gondolkodnia.”
Mit várunk a hétköznapoktól?
Az nem lehet sok, de nem is kevés.
Annyi épül, amennyit rombol
magában az újult elképzelés.
130.
VálaszTörlésVirágokról
Kaszálni lehetett nyárra, annyi nőtt
az út mentén, ahol jártunk a hegyre.
Leander állt, kettő az ajtó előtt,
nagyanyám kávézaccával öntözte.
Ballagáskor margarétát tűzdeltünk
tölgyfaleveléből fűzött láncokba.
Névnapokon vázák vize hűtötte
csokrunkat, és pír szökött a lányarcra.
Mért száradt el hamar közülük néhány?
Nap égette színét? Oda lett szegény.
Vagy a könyv hiányzott, miből a kis hölgy
felolvasott neki: kellett a regény?
Ígérettel, amit adott az illat,
álom járta át az apró szobákat.
Ha öntözni kellett, az idő megállt,
és hitt a képzelet saját magának.
131.
VálaszTörlésHát igen
Második tervet készíteni az első után
kezdj, mondta tanárunk, és mi hittünk neki.
Az elsőnél némi fennakadás
abból adódhat, ha akkor még senki
nem rendelkezik tudatos döntéssel
helyét illetően a szaporító anyagának.
Tájékozottságunk alig segített,
s társaságunk nő tagjai, ez magyarázat
bizonyos fokig, olyan tisztelettel
viseltettek irányunkban, hogy sejteni
lehetett: itt évszázados szokás
mentén alakulnak érzelmeink, s aki
megérik, mint fa gyümölcse, és képes
lesz előre látni a családi jövőt,
azt kozmikus erők irányíthatják.
Különben hogyan tudsz kiválasztani nőt,
akinek öröm a puszta látás,
és kiteljesül szerepében,
megosztva veled véleményét,
s akkor is ad, mikor nem kéred?
Az evés és a megjelenő étvágy
példázatát nem váltotta fel máig
részletekbe menő, személyre szabottan
kidolgozott tanácsadás. Pedig
egymás természetéről már tudunk
meghatározókat, s jelezhető
nemkívánatos konfliktus előre,
pártatlanul, s a kiemelkedő
fontosságnak, amilyen a szaporulat,
előnyt biztosítani úgy lehet,
hogy sérülést nem szenvednek a párok.
Nem volt hát hiábavaló igyekezet
megannyi kutatás, amiknek végén
annyi majdnem száz százalékban
kijelenthető, hogy közöttünk
több csatornán át bonyolódnak
ügyeink. Ezekből táplálkozik
mindennapunk: a jövő s a jelen.
Tudásnak, s ezt tartsuk szabályként,
betartandónak, megmarad a türelem.
132.
VálaszTörlésA jövendőmondóimnak
Eszembe jut néha, hogy látnak,
hogy rajtam van a tekintetük.
Kérdezem magamtól: mit várnak?
Törődhetnék többet velük?
Aztán mosolyuk jut eszembe,
s kívánságuk, hogy csak legyek.
Ha megbotlanék a beszédem,
nyugtatnak, nem segítenek.
Valóság az, hogy ők is élnek
velem, ahogy mindent látó
szemükből, néhanap félek,
kiolvasom, mi várható?
Jövendőmondóim nekem:
tudassátok, s megérthetem!
133.
VálaszTörlésVan mély érzelem
Csak egyre vágynak, és mindig csak egyre,
amiért odadnák mindenüket.
Rabságot vállalnak, s a büszkeséget
megvetik, s tanácsra fülük süket.
Mint mikor kincset lel a kutatója,
s elrejti magának, immár övé
az, amit óhajtott s annyira kívánt:
megkapta, őrzi, az más senkié.
Amikor szél tép le féltett virágot,
szív szakad, s hiába minden vigasz.
Ki élhetné túl a végzetet, gyászt ott,
ahol kinyílhatott végre tavasz?
Állunk megrendülten, tanácstalanság
lett az úr felettünk, s nincs értelem,
ami bánatunkat megenyhíthetné.
Tanulság talán: van mély érzelem.
134.
VálaszTörlésA szőlőhegyen
Van serkentő fűszer, ajánlhatom,
afféle kiegészítő lehet,
aminek helye van az asztalon,
s belőle kedvemre annyit veszek,
amennyi segít az étvágyamon.
Bevallom: ritka az ilyen eset.
Általában délre megjön a kedv,
hiszen addigra már éhes leszek,
s kis túlzással rögtön folyik a nedv,
mikor étkemből adagot szedek.
Étteremben visszafogom magam.
Kevesen mutatják izgalmukat,
mert készülődésüknek nem szabad
illetlennek lenni. Ott az urat
méltósága adja: önakarat.
Ételsort végig enni, s repetát
kérni, mennyire kirívó dolog!
Alighanem megnézheti magát,
aki falánkságban eddig jutott,
s ételét úgy említi, mint kaját.
Ellenben dicsér a saját recept.
Csipetnyi aroma, sajátos íz,
hozzá illő elkészítés menet
járul, nagyon vigyázva, hogy a gőz
megpuhítsa, s jöjjön ki veleje.
Sült szalonnáját a szőlőhegyen
Imre bácsi nekünk adta. Nekem
elég a kenyér, mondta, az ilyen
jól átitatott, csak hozzá legyen
borom, min átsüt a Nap, tüzesen.
135.
VálaszTörlésNem hamis
Látod, a sötét felhő, ami alatt
hangosan kavargott a varjúcsapat,
ideér hamarosan, és nyakunkba
önti víztömegét, mint hózivatart.
Boldogságunk, mint apró gyermek,
belénk kapaszkodik, s kér biztonságot,
nem tudva, hogy tőle megválnunk
semmilyen ok nem kényszeríthet.
Meg kell adni, a sok történelmi adat
kaleidoszkópként forgatva
juthat túl a szórakoztatáson, hogy
tanítson, szállóigeként,
ha felfedezzük, hogy a cselekvés
egyenesági leszármazottja
illetve őse a legaktuálisabb,
ráadásul egyáltalán nem szemérmes,
ám annál váratlanabb gondolat.
Annyian mondják, hogy ez nem véletlen.
Legfeljebb visszakapja harmóniáját
az ellentmondás és a spontán,
és ömölhet ránk tovább az elmélet.
Közelítéseket fogunk kézen,
és anyjuk ígér nekik éjszakára
altató mesét, hogy megelégedjen
tudásunkkal, ami csak nem hamis.
136.
VálaszTörlésAz újrakezdésről
Volna indítéka minden emberi tettnek,
amit magyarázat kísér, ha a kíváncsi
hozzátartozó vagy a közönsége
szeretné tudni, hogy mi végre
alakult így sorsa, s ő kiknek
köszönje meg, mit magáénak tudhat?
Miről szól a dicséret érdemtelenül,
s ha lesújt ítélet, indokolatlan,
indulatot keres, akit fájdalma
kínoz, és vigasztalhatatlan?
Elhamarkodott döntések után
rejtvényt fejt, akit érdekel,
hogy hatalomban miért nem jut
személyes élet, amit aztán
állandóan kompenzál, ki elszenvedi.
Vagy csak zárkózottan van biztonságban,
aki kénytelen magával cipelni annyi
közös bajt, és csak kevesen akarják
követni, amivel megbirkózik naponta?
Rosszakarat nincs is, csupán a vallomás
iránt így nyújt be kérvényt az, aki
saját szemével győződne meg róla:
sorra kerülhetne valamikor
dédelgetett terve, s a látvány,
amit vágyálma festett, megvalósul-e?
Önbizalmat osztanak valahol?
Na, mert árulkodik a kérdés,
hogyha az illető nem olvasta Platónt.
Tudjátok gyerekek, kezdi a bölcs,
hozzátéve: áruljátok el nekem is.
Márpedig neki kell tudnia, hogy
mit hallgat el, amikor magyaráz
meggyőződéssel, a látszat szerint.
Ezért aztán a megváltásunk tétele
bizonyítást már nem igényel.
Megbocsáthatók tévedéseink,
és ez a legjobb alap az újrakezdésre.
137.
VálaszTörlésKét kérdés
Segíthet-e rajtunk, mikor a nyilvánosság
felzúdul, ha tudomására hozzuk,
amit magától is tudhat, és luxusát
megélve, látó szemmel immár,
képessé válik, és magát egésznek tudja?
Mit gerjeszt benne az akkori gondja,
hogy felnőttként maradt az a gyermek,
akinek kiosztva a Minden és a Semmi,
s egyedül csak maga tud elkövetni
Jót és Rosszat, amin búslakodik, vagy
nevet megállíthatatlanul, és elkezdi
összeírni javait, hogy ömlésüket
rendszerezve megállhasson egy percre,
elfogadva a megállapítást: összességében
nagyon egyedül vagyunk, s önmagát
velünk szereti tudni, hűnek,
szolgának álcázottan, tükrét messzire
dobva el, a nélkülünk rettegő Idő?
138.
VálaszTörlésA mi testünk
Templom kapuján sorakoznak
az apostolok és a szentek.
Onnan biztos messzire látnak,
és mutatják, hogy mivé lettek.
Tisztelet jár nekik. A hívek
házukban érezhetik, hogy benn
rájuk, fentről, magasból néznek
örökéletűek a hitben.
Kiállításon szobrok állnak,
a szégyentelen meztelenség,
amikbe Pygmalion láthat
élő embert s valódi lelkét.
Árulkodó mozdulat s forma
ilyenkor pőrén lesz beszédes,
s aki érti, annak suttogja
üzenetét a titkos létnek.
Csak az öröm van visszafogva,
hisz a jelszó: „mindent a szemnek!”
Akiben az érzés rohanna
s ölel, marad fegyelmezettnek.
Csak kis budoárjában készít
vágyott alakot a szép kedves.
Nem hiányzik a kandi nép itt,
ahol az érzés szabad, s repdes.
Kihagyhatatlan a mi testünk,
ha időtlen szeretnénk lenni.
Múlandóságunkba merülünk,
s az öröklét fog átemelni.
Módot rá többeket találhat,
sokszorozva is, amit ismer:
művel hitet, szépet, csodákat,
s általuk él tovább az ember.
139.
VálaszTörlésTervezgetek
Akkor kicsivel korábbi lesz felkelésem,
s miután vérem nyomását megmértem,
túl azon, hogy láthattam: ma mennyit nyomok,
és az álmaimból – leírva – ébredni fogok,
asszonyom ajakára teszem számat,
akkor is, hogyha nyomja még az ágyat,
mert „dolgozott” egészen kora hajnalig,
és most örül, hogy kicsit tovább alhatik,
s felriadva morcos lesz mód felett rám,
de meglátva boldog, mosolygó orcám,
csak ennyit mond halkan: Jó reggelt!
Akkor veszem észre, hogy a Nap felkelt.
Mindez történik majd kétezer valahányban,
minimum lakásban, esetleg palotában,
de semmi esetre sem nyilvános helyen.
Megadatott, hogy magánéletünk legyen.
Reggelim elkészítése akkorra egyszerű
lesz, miután gépbe táplált a menü,
s a gép frissen adja majd elém a tejem,
és azon sem kell törnöm a fejem,
hogy gyümölcsből aznap mit fogok kapni.
Vitaminból amúgy sem kell jóllakni,
és gondolkodáshoz legjobb a friss vér,
amely ereimben addigra magához tér,
hiszen előzőleg megmosakodtam,
és selyem házikabát simul rajtam.
Asztalomnál pedig, a komputer előtt
bokros teendőimhez látok mielőbb.
Mindez történik majd kétezer valahányban,
vagy a régi lakásban, vagy új palotában,
de semmi esetre sem nyilvános helyen.
Egy alkotónak csend kell. Akkor hát legyen.
Különben a pénzügyekkel foglalkozás,
s befektetések hozamát számolva, más
mi juthatna az embernek eszébe,
mint amit már megélt, a szerencséje,
miután rögtön meglátja a törvényt,
felidézve magában sokkot, örvényt,
küszködését az eddigi világnak,
s gondolkodik azon: hányan is látnak
reménytelenséget, amikor a szemük
könnyel telik, hiába, gyermekük
jövőjét megváltoztatni nem tudja
sok évtizednyi megfeszített munka.
Mindez történik majd kétezer valahányban,
Magyarországon, valahol Európában,
ahol emberünk ül a megszokott helyen,
és eszébe jut, hogy mi van, és mi legyen.
Konferenciára készülve, gyorsan
összpontosít, s felidézi: mit mondtam
nekik utoljára, célnak ajánlva
megkezdett programjaikat, azt tudva,
hogy ma az általános együttműködés
koncentrációt követel, mi nem kevés
feladatot indukál az egyes egyénnek,
miután az elégedetlenségnek
továbbra is túl nagy a tartaléka,
s nevelni nincs jobb, mint a példa.
Iskolát pedig, állandót, az vállal,
ki azonosulni kész ezzel a világgal.
Mindez történik majd kétezer valahányban,
valaki vagy többek gondolatában,
akik ugyanazt látják ezen a helyen:
kedv kell, s ahhoz jövőképünk legyen.
(folytatás)
VálaszTörlésMiután ez elképzelések jutnak
elém, s tagjaim megmacskásodhattak
mozgatásuknak híján, elhatározom,
hogy a bolti sétámat előbbre hozom
kicsit, és meg is ebédelhetek.
Tegyenek így a többi emberek,
miután gondunk vár meggondolásra,
s annak akkor lesz alapos a megoldása,
ha hagyjuk megérni vitánkat,
kimondva, mit közülünk bárki láthat
olyannak, amit átugranunk nem szabad.
Hiszen a jelszónk: „el ne felejtsd a szavad!”
Mindez történik majd kétezer valahányban,
szerintem a régtől ismert magányban,
általam lakott s megszokott helyen.
Nőm azt mondja, hogy kávéja legyen.
Mivel őrizni kívánom szokásom,
hogy ételemet továbbra is sk. gyártom,
alapanyagokat veszek holnapra.
Főzésemhez, persze, nőm is azt mondja:
biztos az, mit magunk készítünk,
járványra utalva, miben volt részünk.
Konyhánk különben egyszerű ételeket
kínál…na, ha tartanánk vendégséget.
Mikor asszonyom almával tölt csirkét,
rendszerint vasárnap, utána ízét
napokig emlegetem. Esetem
puhára sültsége, s színét is szeretem.
Mindez történik majd kétezer valahányban,
gyaníthatóan a hét több napjában,
jól leellenőrizhető helyen,
mert akkor a világban rend kell, hogy legyen.
Apropó, rend. Ez az, mi ki lesz osztva:
aki kiáll, miután be van osztva
vigyázónak, az tudja legelőbb,
hogy nyíltan szerepel mások előtt,
akik rá ügyelnek. Ahogy ezekre
hasonlóan látnak, akik figyelme
beosztva, s e végtelen sorba’
nincs kivétel. Nem eshet csorba,
hiszen általános, nyilvános
mindenkiről minden adat. Nos,
ezért mondtam bevezetőmben:
élhetünk magánéletünkben.
Mindez történik majd kétezer valahányban,
szerintem szerte, e boldog világban,
hol ember él régtől, biztos helyen,
és ahol mindenki fegyvertelen.
Juthattunk megállapodásra közben
mi, összegyűltek. Mire hazajöttem
a boltból, felkerült az internetre
haszna mai napunknak, ami persze
újabb feladatot jelent: a gyereket
ki-ki megtanítja gépül, miket
irányítani fog hamarosan.
Segítőink ugyanis annyian
állnak rendelkezésünkre, hogy az
kész kényelem, s nincs rájuk panasz.
Pihenésül elmélázok azon,
holnapomat innen folytathatom.
Mindez történik kétezer ki tudja hányban,
velem, és mindazokkal, akik mindahányan
szeretnek élni ezen a földi helyen,
s vigyázzák féltve, hogy örökké így legyen.
140.
VálaszTörlés„Kicsi szívem”
„Kicsi szívem”, így szól a férj,
most lesz születésnapod.
Volna kívánságod drágám?
Kérj akármit, megkapod.
Készültem meglepetéssel,
remélem tetszeni fog:
megkentem azt a rossz ajtót,
ami folyton nyikorog.
Mosogatni való edényt,
sokat bántotta szemem,
bennhagytam a kagylóban, hol
bármikor meglelhetem.
Pedantériámat dobtam,
látod? Az felesleges.
Ráadásul szembetűnő.
Joggal voltál ideges.
Kimosott ruhát gyűjtöttem
teregetni, azt szeretsz.
Tegnap pedig leöntöttem,
délután, a szemetet.
Az igazi ajándékom
legvégére tartottam:
Póker Sztárral egyezségre,
nehezen, de jutottam.
Azt ígérték, hogy ezentúl,
mikor beülsz 8 gémbe,
biztosítják, hogy Tied lesz
asztalod nyerő széke.
Mit kívánhatnék még Neked
úgy, hogy nekem is kedvez?
Játssz addig, amíg csak akarsz,
és legyen hozzá kedved!
141.
VálaszTörlésEmberbarátokkal
Altruistákkal, eszembe nem jutott volna
korábban, hogy beszélgetni nehéz lesz,
és fontosnak vélt apróságok mentén
derül ki, kölcsönösen, sajnos, hogy velük
igazságos osztozkodásra nincs esélyem.
Csak egyetlen felismerés várt rám, a szégyen,
s a majdnem megsemmisítő kudarc:
bíztam saját előrelátásomban,
amelyet derék barátaim megköszöntek,
és megvalósítását készen rakták lábaimhoz.
Hiányzott azért a készenlét, pedig azt
kölcsönösen szükségesnek tartottuk,
ahogy Santiago mutatott példát,
ha tetszik, jóllehet küzdelem mellé
vagy helyett szívesen gondoltunk másra,
amiből némi vitánk lett, de csak
kialakulásáról, amit én
meglévőnek szerettem látni, míg ők
ragaszkodtak a joggal várt reményhez,
hogy a jobb sorsban magához térhet az élet.
Jeleneteink vidámságát
alá nem írt közös nyilatkozat
fokozta, elfogadva, hogy a munka
semmi módon meg nem spórolható.
Ahogy tapasztalat íze kerül elé,
miután nyugalmát biztosította
törvény, s kenyerét sem fogyasztja
fűtetlen helyen, fázva, várható,
bár ideje meghatározhatatlan:
szenvedélye már sem sokáig alszik.
142.
VálaszTörlésUgyan!
Némaság után, túl sokszoros, fájdalmas kudarcon,
amikor sírására készül a vérszegény önsajnálat,
és csendes minden mentségek vigaszt adó tudása,
egyedüllét mutat lehetséges kifosztatásra,
s zajos felindulás állja útját keserű gondnak,
kiáltva Megállj!-t, s az elporladt józanságból
pár, még lélegző darabja felidézi elődöd,
akit olyannak látni más aligha mer,
amilyennek szava neked mutatta, hogy biztasson,
együtt a gyerekkori megállapítással:
egészben látni jókora teher, amit bárki tőled
kevesell, joggal, miután igazolást, érvényeset
hivatal kérvényre sem ad ki. Esetleg majd az utókor.
143.
VálaszTörlésItt a tükröm
Fogadd el, hogy természete, s azzal el van, és boldogul,
s nem hibája, ha ünnepen olyan peckesen felvonul.
Világában sok az érték, s valóban becsülni lehet.
Néhanap csak, mikor nem lát magán kívül embereket.
Teendőit követi, és azzal, tudjuk, el van látva.
Dicsérheti, akár estig a legkedvesebb barátja.
Akit egyúttal alkalmaz, hiszen oly sok, amit kéne
számon tartania neki; ezért jó a segítsége.
Kérj akármit, tetszeni fog rögtön, miután hatalmát
gyakorolja, mikor adhat, így növelve önbizalmát.
Ne mondj ellent vagy ötletet, ne vitasd, amit elképzelt.
Ki szereti, ha zavarják dallamát más szóló résszel?
Dehogy rólad szól ez írás! Ugyan, tőled távol álljon,
hogy valakit akkor utálj, ha van mersze, s megbíráljon.
Itt a tükröm, abba néztem, az mondta ezt, amit írtam.
Adjam kölcsön? Na, még mit nem! Elég baj, hogy magam sírtam.
144.
VálaszTörlésMit ér a szemlélet?
Mit ér a szemlélet, azt kérded
barátom.
Nőne ki belőle életre
szabályzat?
Gondolod, van olyan, akit nem
fogott meg,
s tart fogva örökre egészen
a látszat?
Hogyne, a kor fontos, erőtlent
sosem tűr.
Keresünk magunkban megoldást
mindenre,
miután az első magunknak
mi volnánk.
Játékunk túl komoly: szeretni
szeretve.
Elhiszed, ha neked azt mondják:
nincs gondod,
élhetsz te nyugodtan, az ember
nem vénül?
Ami állandóság, keresned
azt kéne.
Láthatod, körötted minden kér
a szépből.
Hatalma vonz minket, pillangót
Nap fénye.
Egyedül gondolat félénk csak,
és reszket.
Mióta tekintünk imával
az égre,
s hordjuk magunkkal a szentséges
keresztet.
145.
VálaszTörlésKemény acél
Felizzították a vasat a tűzben,
szegénynek pattogzani kezdett bőre.
Hogy nagyon fáj, azt az üllőn jajongta,
sajoghatott a kalapács ütése.
Aztán büszkén mutogatta alakját,
hordó pánt lett vagy ló lábára patkó.
Dicséretet kapott csőstül: erővel
bírni fogja, mondogatták, a vas jó.
Patak vize hűtötte le, s gőzével
magasba párolgott tőle az izzás,
ami feltört belőle, mint szerelmét
boldogító, örömteli kiáltás.
Volna még láng, kovács üllő, pengő vas,
amely magát önzetlenül átadva
szilárdsággal szolgál hűen, s előtte
szertefoszló felhő lesz akaratja?
Mára képletté, törvénnyé vált sok tűz,
amelyekben alakulgat, amink van.
Forróságunk, ha boldogít, becsüljük,
s kemény acélt kovácsolunk magunknak.