Fűri Mária Haiku 1

Ha hamiskártyás
Keveri a lapokat
Nincs sok esélyed

Fűri Rajmond Nem lehetek

Lábat mosott, ahogy szokás,

fehér gyolccsal törölte meg.

Csókolta is mindegyiket.

Itatgatták könnyeiket.

Csintalankodásom zavart:

Ma nők lába nálam csinos.

Formájuk is finom, puha

bőrük áthatón  illatos.

Irigykedtem volna? Nahát!

Pápa soha nem lehetek.

Nem dolga a világinak

ismerni a hitéletet.

Ízlés is van, visszafogott,

ha véletlen ez volt az ok,

hogy a mosott lábak között

férfié nem találtatott.

Csak a tanítványok sora

rémlett utolsó vacsorán.

Mária Magdolna jutott

az eszembe még azután.

Jellemző ma a felfogás,

amely kapcsolatot keres.

Férfi az is, és nő a nő

szemében,  habár istenes.

Szerencsére fantáziám

nem ragadt el, fegyelmezett.

Húsvétra várva adta meg

az illendő tiszteletet.

Azt, hogy mosolygott jó Ferenc,

miközben lábakat mosott,

tisztének tudta be, ami

hittel telten oly szent dolog.

Film Felütés, válasz 1.

Felütés Fűri Mária

Igaz, hogy van a filmnek néhány mondata, néhány kockája, ami alapján jogos a felvetés, hogy kurzusfilm. Pl. a magyar nyelv használatának -- amelyet a 12 pont nem is tartalmaz -- aránytalan túlhangsúlyozása. De nem lehet elvitatni tőle, hogy van atmoszférája, telítve forradalmi, pozitív tömegpszichózissal. Hasonló ahhoz, amelyet egy volt, idősebb kolléganőm osztott meg velem 56-ról. Azt mondta, lehet, hogy az első nap után történtek borzasztó dolgok, de az első nap eufóriáját nem lehet elfelejteni. 

Válasz Fűri Rajmond

Nekem a Saul fia c. film atmoszféra teremtő ereje jutott eszembe, nem először, magyar filmet látva. A Semmelweis-ről készült moziban is ezt véltem viszontláthatónak, ahogy a Hadik opusz kapcsán is erre kaptam - nyilván önmegerősítésként is - igazolást. A tömegjelenetek valóságossága az időbeli visszailleszkedést, az időutazás lehetőségét mindhárom filmben segíteni volt hivatott. A kamerahasználat és a vágások ritmusa, ahogy a világítások és a közelképek hossza és egymásutánja, nyilván együtt a szövegekkel, az elhangzó beszéddel, mindhárom filmben jól szolgálta a miliő teremtési igyekezetet.

Csak a holokauszt filmnél nem hiányzottak történelmi ismeretek a bemutatásból, és a dramaturgiai törekvéseket sem kellett értelmeznem, a feltételezett alkotói közlendő megvalósulásából, hatásából, Azt, hogy "mi magyarok" milyen teljesítményt vagyunk képesek felmutatni (Semmelweis, Hadik) és mit éltünk meg nemzetként, mondhatni egységesen (Most vagy soha) történelmünk adott időszakában, annak be- és megmutatása, átélhetően, ha volt ilyen "üzenete" a filmeknek, az hosszabb értékelést érdemelne. Hogy nem teljesen sikertelen ennek a közlésnek az eljuttatása a nézőhöz, az megállapítható. Nemzetközi megítélésünk kritikáját és annak vitatását, különösen pedig a valós értékeink elfogadtatását ilyen úton elérni, számomra igen verejtékes próbálkozásnak tűnik, kétséges kimenetellel.Schiff András és a BFZ ismertsége, Krasznahorkai László díja sokkal nagyobb értéket képviselnek ebben az ügyben. A tömeghatás kialakulása (Most vagy soha) megértéséhez és az átélés lehetőségéhez juttatni a film nézőit tisztes szándék, egyben óriási feladat. Film útján ezt elérni művészi bravúr. Nemes Jeles László filmje az ilyen megértés és átélés dolgában nagyon magasra helyezte az alkotói mércét. Elismerésre méltó a hasonló igyekezet is önmagában, függetlenül annak sikerességétől.

Zichy Média Műhely

 https://youtu.be/tTsJhVS0Cj0?si=giAXCbe1wI19jC3V

Fűri Mária Félkörök Fűri Rajmond Sokszorozás

Felütés

Félkörök

Látta, de nem mondhatta ki
Mert foglalt volt a szíve
Benne izgalmas félkörök
Mint a szivárvány íve
Hullámokat hullám követ
Kísérve dobbanását
Mintha résen hatolna át
Megsokszorozva mását

Válasz

Sokszorozás

Az a sokszorozás,
az, ami lelkesít.
Hullámai nyomán
emel az egekig.

Szétlocsolja vizét,
azzal termékenyít.
Míg először feszít,
azután ellazít.

Szivárványt is emel,
megfestve az eget.
Lágy fuvallat legyez
bágyadt ernyedteket.

Fűri Rajmond Mai tudnivalók

Belső kapaszkodó, vagy inkább

el nem felejtett tanács, mi dereng.

Jó volna érteni. mért ritkán

mondok érte hálát, köszönetet.

Tőle a védelem? És honnan?

Falak mögé bújni készült a vár?

Tudom, hogy áthatolhatatlan,

s kapuján olyan egyszerű a zár.

Ez lehet családi örökség,

melyről nem íródott semmi papír.

Összehordta a négy erős kéz.

Ki tudja meddig, és mióta bír.

Időnként látogat egy szellem,

magával hozva a barátait.

Azt mondják, kár lenne sietnem.

Gondoskodásuk majd eligazít.

Zajgó igényem makacssága

megnyugtat, amikor folyton nyüzsög.

Járok utakon, sok év óta,

s most veszem észre: alighogy jövök.

Ölveti József Szonett boraimhoz

Megcsordul borom, rabul ejt illata,
kortyintva megreked rohanó korom,
s felvillan létem sok szép pillanata,
- még a bánatot is félkézzel fogom.

A fehér, savakkal telt friss zamata,
míg a muskotályban karakter csobban,
fakón csillan a rozé árnyalata,
s egy rubin szikrázik a vörösborban.

Ily gyönyörű nedűkkel áldott meg az ég,
dolgozott Isten, szőlő, gazda, a föld,
hogy ihassuk az áldott gyümölcs levét.

Örülünk, míg fent a kék, lent meg a zöld,
pedig mámorban elönt a fényesség,
s rád tör, egy mindent átható békesség.

Fűri Rajmond Mennyi

Házak, és azokon az ablakok,

ahol a virágládákban  virít

százféle virág, és napernyők

sora mutatja a hosszú, forró nyarat,

vagy a majdhogynem nyárias tavaszt,

mikor az erkélyeken arról meditál

vasárnaponként tisztes polgár,

kávéját kavargatva,

hogy a felnövő gyerekeinek

lakóparkban jobb lenne lakniuk,

városi miliőt biztosítandó,

hogy legyen emelkedett közegük,

amiben folyamatosan jelen van

a kor szelleme, és a kapcsolódás

azokhoz, akik átérezni vélik,

amiben éppen vagyunk, ha akaratlanul is.

Mennyi tudás, megvalósítható

elképzelés jöhet létre napok alatt,

hogy azután keresse a helyét

sok-sok éven át, hogy befektetők

pénze árassza el földjét, mint veteményt a víz,

megvalósítani legmagasabb

színvonalon az álmait,

és nem is egyedül.

Azután találkozások helyét

megépítve bontakozik ki

környezet, ahol a privát

s a közös már nem csak osztozkodik,

tartva időnként az ünnepeket,

hanem megerősíti önmagát

kiegyensúlyozott napjaiban,

teremve újra s újra.

Fűri Rajmond Újév

Üdvözöllek, ismeretlen,

légy vendégünk, mit kívánsz?

Amit hoztál, megbecsüljük.

Nagy a zsák, mi alatt állsz.

Jó időket várunk tőled,

bő terméssel elől járj.

Add meg a békeidőket:

ősz, a tél, tavasz és nyár.

Gondolatunkat irányítsd,

szabadon kalandozzon.

A szerelmünk és a munkánk

érett gyümölcsöt hozzon.

Gyermekeid, unokáid

nálunk jó helyen vannak.

Látod azt a perspektívát?

Azt kívánjuk magunknak.

Örömödre mi figyelünk,

számítunk a kedvedre.

Családtagunkká fogadunk,

hivatkozva Istenre.

Tiszta egedet becsüljük,

azért essen az eső.

Barátunk légy, ahogy atyád

barátunk, a Nagy Idő.

Fűri Rajmond Karácsonykor

Hogyha volna még „kis falum”,

róla szólhatna az ének.

Templomába karácsonykor

városból jár ma a lélek.

Áll a kis ház, hol születtem,

gabonát tárolnak benne.

Hallgatózom. Amit hallok

fájdalomnak hangja lenne?

Hány Karácsonyt éltem ott meg,

várva a kis Jézuskára?

Szaloncukrot főzött anyám,

s ezüst diót tett a fára.

Betlehemet énekesek

hoztak a nagy görbe bottal.

Akkor éjjel álmodhattam

először a csillagokkal.

Aztán nagy fák alatt örült

az a drága három gyerek,

akikkel a szánkónk repült.

Kis dombok voltak a hegyek.

Emlékeink az ajándék,

ketten készülünk elébe

jutni.  Idén Karácsonykor

szívszorongató a béke.

 „Kis falumból” lett a lakás,

ahol felhangozhat ének.

Karácsony jön, kívánságot

teljesíthet a Szentlélek.

Legalább ez a kívánság

egyesíthetne most minket,

„kis falumba” nagy örömre

gyűjtve a Szellemeinket.

Fűri Rajmond Advent

Tisztelem őket. A várakozás mellett,
Bármennyire is egyetlen,
És a szoros kapcsolat közben
Hittel lesz erősebb és gazdagabb
Az elkötelezett, szükség lehet
Elkalandozásra. Ha másért nem,
Tudást szedegetni. Ahogy azt
Megtalálta a vezető, magának
És gyülekezetének. A bizalom
Megingathatatlan így maradt.
Hogy lehetne beteljesülés,
Ami azt várja? Aki kitalálta,
Áldott legyen, bárhol is van,
Olyan jól látta előre bennünk
Az elégedetlenkedőket.
Csak aztán jöjjön, ami szükséges,
Hogy zenénk, befogadva a természet
Hangját, ki merje mondani, hogy kell
Zengő hangzás, amelyet áthat
Megvalósulni kész harmóniánk,
És közös erőnk általános,
Amikor nekünk áll össze akaratunk.

2019. 12. 07.

 

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond Szituációs gyakorlatok

Felütés

Egyetlen kötetemben két vers verte ki a biztosítékot. Egyik a barátok és ismerősök, másik a kollégák között. Szituációs 'gyakorlatok' voltak, nem gondoltam, hogy ilyen következménye lesz, mindenesetre nagyon tanulságos volt. Azt sem mondhatom, hogy néhanap ez nem történik meg velem is. Mert 'magunkra venni' valamit nem a szerző, hanem saját magunk okán történik, leginkább. És mit lehet tenni? Csak azért nem megírni valamit, mert lesz, akit érzékenyen érint? Ugyan... Valahogy el kell viselnünk mind az írás, mind az olvasás következményeit.

Válasz

Az író-olvasó örömére példát láttam egy felolvasáson. A szerző maga is pukkadozott volna, ha sikertelen marad nevetése visszafojtásának kísérlete. Így pedig, hogy jól látható volt az általa írottak olvasásának rá kifejtett és általa átélt hatása, csak fokozódott a szövegben rejlő humor, ahogy a színészek szövegmondását árnyaló, különben tiltott, saját benyomások erősíteni tudják a nézők átélését, miután példát kapnak annak kifejezésére, és felhívást a közös tetszésre. A lehetséges benyomásokat elválasztani majdnem kötelező, és majdnem automatikus. Ezt drámai énünk nagyon élvezheti. Komédiába jutni tragikusan, az valami rendkívüli élmény lehet. "Géza bácsi" mondta infarktusából gyógyulásáról, hogy micsoda megpróbáltatást jelentett számára a hideg-forró vizes zuhany alatti állás, mint terápia: az egyikbe be, a másikba át, és vissza. A magunk keltette képzetek őrzik az egészségünket, ha van merszünk és időnk végiggondolni a lehetséges "hullámokat", amiket közzétett szövegünk indukálhatott olvasóiban. Az esetleges siker, persze, mindent megkönnyít, ami ide sorolható.

Kelemen Évi Cserepek

mostanában gyakrabban nézek vissza,

mint a régész, ha amfórákat talál, 

a cserepeket leportalanítja, 

összeillesztve megannyi darabját.

apám repült még, mikor én születtem, 

otthona volt már a kifeszített ég, 

nem hitt ő semmilyen külső erőben, 

mégis istenek közt élte életét. 

anyám szegény, de sokszor volt magában, 

ahogy én is gyakran iskola után, 

a Mom-park helyén régi sírok álltak, 

szellemek kísértek végig az utcán. 

apámat később harcba hívta a rák, 

ágya előtt állt több oxigénpalack, 

de harminc évig nem adta meg magát, 

megvárta míg isten újra szárnyat ad. 

már együtt szállnak ördögi angyalok, 

engem újra csak szellemek kísérnek, 

hoznak néha egy amfóra darabot, 

mindig és folyton hiányzik egy részlet. 

(2023.08.01 K.evi)

Dr Kocsis András (1919 – 2013) A Vidám Parkban az ötvenes években

Fillérekért lehet itt szórakozni.
Ahogy belépsz az első szobába,
Lerepül a fejedről a kalap
Egy hirtelen nagy szél fuvallatára.

Egy lány szoknyája a nyakába lebben
Úgy, hogy kilátszik két karcsú, formás lába,
Mint egy lefelé fordított virág
Szirmok közül kilátszó bibeszára.

A könnyezésig lehet itt nevetni,
Mozgó hordóvá lesz a biztos járda,
S tántorogva, esetleg négykézlábon
Tudsz csak bejutni a tükrös szobába.

Kövér, sovány, otromba képek néznek,
S ahogy ott árván egymagadban állsz,
Tűnődni kezdesz. Téged figyelnek, néznek,
Vagy a lélek torzult el szegény, a lélek?

Kántor Zsolt (1958 – 2023) A szitakötő szárnya

Papír vékonyka megnyugvás. A tegnap most válhat újra írhatóvá, amikor elmúlt. Képkockánként kezeli a traumát. Szimbólumok feslenek fel. Kópiák és didaktika. Mutatja a fotókat a szitakötő zseniális szárnyáról, amelybe bele van gravírozva a szivárvány, az égbolt és a virágos rét. Ez a repülési alkalmatosság egy archivált régészeti skanzen. A megbánás hajléka. Fejtegeti filozófiáját a hálóőr. Ornamentika, sokszálú tapintat. Aminek az architektúrája lexikális. Tényleg tartalmazza a múlt dagerrotípiáit, ha kinagyítod a szárny rétegeit, a benne összepréselt fotocellákkal, tükörszobákkal. Nem elég fölszakítani az első réteget, a második tépés még fantasztikusabb, mint hinnéd. A mélye, a töve van ott. A história fantomja. A szitakötő kis agya ebből semmit nem regisztrál, csak röpdös a víz felett, mint egy élő, tudattalan raktár. Ott vannak az ősi beszéd széthulló roncsai a testében. A figyelem – megállítja az önmagában tovahaladót – rögzíti a mozzanatot. Az idő pompáját. A megismerés pillanatnyilag persze nem tud behatolni az időbe. Töredék és végtelen foszlás. Az óceán még föltáratlan kontextus. A memória a mimózák parkja. Szeretnél belenyúlni a fejébe, a tudatáramai közé, hogy helyrebillentsd a nyelvezetét. Elhat a dobhártyákon túlra, ahogy kiabál a butaság a szomszédasszonyból. Erről ennyit, nincs jelentősége, mi történik, csak beszélje el, kedves krupié. És itt a szitakötő kézírása olvashatatlanná válik, mint Delouze párnáján a sokatmondó jelfolyam.

(Must, Digitális kalamáris, Szarvas, 2015.)

Légzés Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

 Felütés

Fölöttünk virgoncan sétált a hold
Sárgán. Nem volt még teljesen tele
Sugárzó, égi éjjeli edény
Sárga fényét ide csurgatja le

Furcsa, a fodrozódó tómeder
Nemcsak tükör. A víz át is alakít
Napsárga volt, most meg olvadt ezüst
Ezüstszürke. Így kicsit prózaibb

Minden nyugodt, semmi sem misztikus
Egyenletes légzés a létezés
Jól ismert közegünk félcivilizált
Biztonságos tér, tágas és szelíd

Válasz

Nagy lepényéből a fény ránk csorog,
mint töltelék, mely sűrűn édes.
Csillagok közén egyre mosolyog,
jóindulatún, nem negédes.

Fák lombját igazítja, a haját,
bújócskázik. Estvéli játék.
Hullámokat keres, néha talál,
miken boldogan átbucskázik.

Tartom zsinórját, észre sem veszi,
hiszen lámpás az éji égen.
Aztán hagyom. Az ember engedi,
változhasson négyféleképpen.

Fűri Rajmund 2 versmegzenésítés

https://m.youtube.com/watch?v=qRpqCwZNvtU&list=OLAK5uy_lhte5K_JjW0mqNeZvGVTVbcz2FBHRkxlc&index=2

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond Pillér

Felütés

A bizalomnál maradok
Akkor is, ha zavarbaejtő
Ha nem érti a benne szereplő
Mik is a palimadarak

A volt az mindig megmarad
Nincs időgép, még sci-fiben is
Ahol sok minden lehetséges
Elfuserált e gondolat

A voltok tartóoszlopok
És te naponta megcsodálod
Mint a kőszegi  templomot

Masszív pilléreit, ha látod
Zsigereidben ott marad
Hogy a múltad biztos alap

Válasz

Életünk jó nagy felület,
ahol illeszkednünk szabad,
s összenőve hozhat időnk
meglehetős, szép javakat.

Dicséretet akkor kapunk
társainktól, ha látható
közösen hozott szabályunk, 
mely lehet példamutató.

Az megesik, hogy hallani
vagy látni rajtunk divatot,
kérkedés nélkülit, ahogy
adom magam, s te is adod.

Garai Péter Sándor Szilencium után

Kiskoromban amikor a mozi játszotta láttuk a POPEY c. mozit a hugommal és az apukámmal amikor még egész kicsik voltunk. Az apukámnak a valóságban úgy emlékszem majdnem olyan vastag volt az alkarja mint Popeynek a filmben csak nem volt rajta vasmacska tetoválás. Robert Altman aki a filmet rendezte a Popey után sokáig nem kapott újabb munkát akkorát bukott a film anyagilag a pénztáraknál és később se lett belőle kult kategória de nekem tetszett úgy ahogy volt és erről akkoriban semmit se tudtam(nem olvastuk a Filmvilágot). Még most is tetszik benne hogy egy családi mozit így kiforditott magából és Altman miután megint rendezett az évekig tartó szilencium után ott folytatta ahol abbahagyta de mégis valami megváltozott a filmnyelven amit később beszélt mintha még több rétege lenne vagy csak populárisabb közérthetően is fogalmaz amitől nem lesz kevesebb ellenkezőleg. Szeretem a késői Altman filmeket. Különös hogy az egyik zenei motívum ami az egyik kedvencem(időről időre felbukkan) a Suicide is painless című is Altmanhoz kötődik. A testvére (vagy a fia?) írta a humanista háborús eposzhoz amivel mozis karrierje indult. A vastag alkar rátetoválva vasmacska alatta szalagon szaggatott vonalú írás 'Suicide is painless'. Kilépve a napsütésbe ami akkor szikrázik leginkább a világon amikor kilépsz a Mártírok útján a nyolcvanas évek derekán a Bem moziból hunyorogva az átmenettől éles vágás a  mozi sötétje a szemed ahogy megszokja a fényt - az idő robog - kétütemű autók szmogjába fellélegzel hallod ahogy a villamos a kanyarba befordul fém sikít fémen megszomjazva a pattogatott kukorica sójatól a szádban emúlhatatlan tündöklő mozis élmény még ott kavarog a retinád mögött az agyadban mosolyogsz

Fűri Rajmond Ím, a tiéd lesz – Stílusgyakorlat féle

Felmelegítve a múltat, a csókok mostani korszaka épp olyan édes,

tán csak a tempónk változatára rezdül a szívünk, kényelem, érzed?

Bár az a szoknya lebben, a blúzban két pici emlő áll. Mosolyogtam

nagy zavaromban, s akkor a strandon fejjel a labdát küldte a homlok

Lépted a földön, láb nyoma nem volt, mintha a szellem játszana köztünk.

Este a táncok lendületében láttuk a holnap, folyhat az élet, végtelen útja

tartja irányát, ízei lesznek. Langyos az este, fényei égtek körbe, tanúink.

Hogy vegye sorra most, aki élte s éli a döntést? Fenn, kupolában integetése

érteni óhajt, vagy gyönyörűség hajt, örök ösztön  máig, az ősi, mint a szülőké?

Folyton a kezdet int, hisz a döntés helyzete múló, s cél soha nincs is.

Érzed a vonzást? Annak a mélyén sors, a pecsétje kincses ajándék, mit derekaddal

húzat a terhed. Szülni merészel, ott a lakásod bújik előled, mígnem örömmel

szólnak a lányok, és a fiaddal teljes a létszám, máig elérőn. Éled a mákat.

Látszani nem kell. Szórakozásunk, benne közösség vágyik, a munka büszke, de

népként sírva, a gyermek. Nagy feladatra nézne, de tőle pártol az isten, félszivü hittel

bánja a bűnét, azt, ami kéne, hogy vezekeljen, hátha az élet jobbul, s érteni tudja.

Teltek az évek, gondtalan álmok, testi gyönyörben állhatatosság adta, mi szép kell,

fűszere napnak. Pár szabadon tett látogatással gazdagodásunk, szép örömünkre.

Tóhoz a camping, célba lövéssel folytak a pénzek, főttek az étkek, slambuc, a fürdés

hozta a csípést, futva az orvos, majd a kenőcsért gyorsan a városi nagy patikába.

Volt, hol az álmom megszelídített, s várva az Új Év vitt a Pilisre. Kezdte az Ünnep.

Négyen örültek, asztala hétnek, sok születésnap ült be a körbe, látja a fénykép.

Másol az ember, példa előtte, várt unokáját hinti a csókkal, szárnyal a lelke.

Régi baráttal, mára csak emlék, hordtuk az eszmét, felszabadultan képzelet áradt.

Szárnya szegetten, áldozat angyal, hős Ikaroszként, gyors zuhanással hullt le a porba.

Menteni kérte, izma kifáradt, elhagyatottan szédül a bátor, vágya hiányzott. Hol lakik immár?

Fáj az adósság. Néha a testvér jut az eszembe. Messze gyerekkor, s benne az ifjú dönti a sorsot.

Tengeri rabló, ócska kalandor kergeti kincsét, lassan az ésszel, tartani száját késve tanulja,

és a beszéde hablatyolássá ferdül, a sértés árka kitárul, s fejjel előre kezd zuhanásba.

Hirtelen oszlik el a homálya? Vagy tudatosság titka világra kel, hogy az élet

szokja a művét adni, ha látja: elkötelezve földi a léptét égre tekintve rakja, a csillag a cél?

Három a fénykép, iskolakezdés, padban előtte könyve kinyitva, szelleme fogja át kezeit.

Nagybetüs élet árnya, a halvány, mért fenyegetne gyermekeket, ha van igazítás?

Hol van a Kórus, dal, hegedűszó, és zenekarral mesteri művek égbe jutása?

Mért csak a pálya hív, min a labda pattog, s a gól is félig öröm díj? Sírhat a másik.

Mekkora tervvel lep meg a mód, ha mész oda hozzá, s kérheted egyre mind, aki volnál?

Asszonyi testben lakva a véges úgy kerül el, hogy észreveszed, ha sújtja a bánat?

Tanfolyamával oktat a szakmád, és a kudarcok száma gyarapszik. Bölcsül a lélek:

éltetik évek. Most a közösség dönt, nem a végzet árja, s egyéni arculatának vak dohogása.

Mert, mi hiányzott? Felnövekedve testben a lélek várja kiteltét. Céltalanul vész árja özönlik.

Áldozatára les a tanulság. Könyve, s a bölcsnek nő tudománya, írva, mi történt, példa sokaknak.

Víg a vigasság, terjed a Földön béke gyümölcse. Érteni kéne. Átfog a nézet, technika újul,

roppan a gyenge, majd fenyegetve sző, s a bilincsét oldja a kényszer, dallama terjed  túl vizeken.

Hány generációja növekszik, változatának színe a régi? Kell az elosztás, Jézus az alfa,

és omegája? Mozdulatára nincs magyarázat, átmenetekre technika épül, korszaka váltó.

Honnan a rajt, mit nagypapa kezdett? Átörökítve tengeri úttal, lányai hárman, grácia teljes.

Dáma a játék, nyárs a hasában, őrzi keresztje. Aknamezőre ment, s a szalonna volt a fizetség.

Menteni bátor, gyermeke vészben, asszony a gáton, női ruhában kardja kivonva, féljen a gyáva.

Van olyan érdek, mit az ígéret veszt, ha magának tűnik a fény fel, s biztat a távlat?

Tanfolyamára épül az élet. Csak fecsegéssel cirkuszi műsort kezd kikacagni mind, aki munkál

s megkomolyodva tagja a nyájnak. Termeli bőven, vastag a szála, dús az a gyapjú.

Félre a bűnnel. Vesszen a vétek. Nincs foganatja az égi beszédnek, hol fog az átok.

Nagyszerü munkán nőhet a kedved, s vad rohanással írod: a vesztes önmaga sorsa bicsaklik.

Hány csapatoddal állsz dobogóra, tartva kezedben érmet, az elsőt, fénye aranyhíd, széles örömmel?

Küzdeni tudnál? Fáj, ha a rúgás éri a combod, és a lövésed száll kapu mellé, csönd a lelátón?

Tudni szeretnél? Elv, ami diktál, és filozófál mesteri módszer, plusz a gyakorlás, testi adottság.

Játszani mindig, összeadódik gondolatokkal terv, ami spontán, jól teszi dolgát, köztetek élő.

Szolgai lélek bús panaszával élc a vidámság, mű sava borsa, írja a Nagy Könyv, hol szerepel.

Mekkora méret! Ál a szerénység: utcai árus asztala bóvli. Vak kikiáltót buktat a józan, és neveti.

Nézd a világot. Küszköd a lépte. Múltja ködéből lépne, ha papján józan az éber, s élni akarna.

Új joga készül, s nagy tömegekkel tűnik elébe mily tehetetlen, csak dühe nő meg.

Vágyni szerelmet hordoz imával, hűtve a vérét. Szenvedi azt, mit könyve parancsol.

Mérve a díszek, rajtuk arannyal ív, tüze pompa, s fegyvere rozsdát termel a sutban.

Áll, ami mozdul? Féktelenül fog térni magához? Párja a karján tünde szelídség.

Mennyire várjuk, váltsa világunk! Még idejében zengheti békénk isteni szóval.

Rendje, ha diktál, egyszerü mód, mit hordva magában, önt: az özönvíz, ellepi házunk.

Jajszava ritkul, más legyen érve, min a barátság gyöngyei nőnek, templomi freskó.

Szobra időnek kőből a bálvány, reszketi tagját, mormol a nép, mint hős hazafi.

Végre a Káosz jön, hogy a Rendjét ifjui szíved lássa, mi vágyad: ím, a tiéd lesz.