Lábat mosott, ahogy szokás,
fehér gyolccsal törölte meg.
Csókolta is mindegyiket.
Itatgatták könnyeiket.
Csintalankodásom zavart:
Ma nők lába nálam csinos.
Formájuk is finom, puha
bőrük áthatón illatos.
Irigykedtem volna? Nahát!
Pápa soha nem lehetek.
Nem dolga a világinak
ismerni a hitéletet.
Ízlés is van, visszafogott,
ha véletlen ez volt az ok,
hogy a mosott lábak között
férfié nem találtatott.
Csak a tanítványok sora
rémlett utolsó vacsorán.
Mária Magdolna jutott
az eszembe még azután.
Jellemző ma a felfogás,
amely kapcsolatot keres.
Férfi az is, és nő a nő
szemében, habár istenes.
Szerencsére fantáziám
nem ragadt el, fegyelmezett.
Húsvétra várva adta meg
az illendő tiszteletet.
Azt, hogy mosolygott jó Ferenc,
miközben lábakat mosott,
tisztének tudta be, ami
hittel telten oly szent dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése