Jónás Tamás A kisfiú, akit bekapott a halál (részlet)

...

A kisfiú a szülei szobájában talált egy nagy tükröt. Az öreg, az első nagymamától örökölt szekrény mögé állították, de még ott is a falnak fordítva. A kisfiú nagy nehezen elhúzta a szekrényt, s még nagyobb munkával a tükröt is előrángatta, majd elfektette a szőnyegen, rámászott, négykézláb állva nézegette magát. Szülei sétálni mentek, akkor halt meg a másik, a második nagymamája is, arról beszélgettek, vagy arról, hogy anyuka miért szeret egy másik bácsit, nem lehetett tudni, de kettesben akartak valamiért sétálni. A kisfiú rég sejtette már, hogy valami van az öreg szekrény mögött.

Négykézláb állt a hatalmas tükrön, és nézte magát. Hosszú haja az arca elé esett, azt ingatta, mintha hinta lenne, amikor a tükör hirtelen megrepedt alatta. A kisfiú ijedten felugrott, de már késő volt: a tükörképe ott maradt a repedt tükörben. A kisfiú várt. Sokáig várt. De nem történt semmi. A tükörkép nem mozdult. Akkor odébb tolta egy kicsit a tükröt, lábbal, de a tükörben ragadt kép már nem változott. Ugyanazt a kisfiút mutatta, ugyanazt a plafont. Olyan volt már, mint egy hatalmas fotó, nem tükör.

....

Jónás Tamás -- Beck Zoltán

talajgyakorlatok című kötetéből

Savaria University Press

Szombathely -- 2021

Fűri Rajmond De

Kérem szépen, mondta kedélyesen,

és a hangján az volt érezhető,

hogy nincs messze a fal, ami előtt

állni fogok, mikor az osztag

vezényszóra egyszerre csőre tölt,

és utolsó emlékem lesz a csattanás.

Szülőszobák cserélődő hőseitől

ki hallhatott örömteli beszámolót

kegyeletes végről, amiben részesül

világra jött magzatuk, akinek

majdani bűneit számolni kezdi

azonnal arra illetékes hivatal?

Tölténygyári munkás tagadta

interjúban, hogy bármi köze lenne

ahhoz a lopáshoz, amit megszellőztettek

néhány hete a vezetők, akik

kialkudták maguknak a külön

lövedék juttatást, teljesítmény után.

Céltáblának nem sokan jelentkeztek.

De semmilyen foglalkozás nincs annyira

megfizetve, miután egyszeri kísérlet,

amolyan próbalövés, mely sikertelen,

elhibázott, sem hagy maga mögött

kijavítható eszközt gyakorlásra.

Jógik ázsiója nőtt meg csupán,

akik szerint tanítható a sejtek

távolságtartása, s közöttük

simán átmehet, világűri bombák

mintájára földi ólomdarab,

ha lassabb a fénysebességnél.

Mórotz Krisztina Látod a képben a képet?

(részletek)

Anyámról mindig kis képek, villanások jutnak eszembe, például a múzeumok hidege, ahogy egyenes tartással megy egyik képtől a másikig, a karját kinyújtja, kicsit rebben csak, mint törött madár szárnya, úgy mutatja és magyarázza a perspektívát egy képnél Miért fontos, miért más az alma? lejjebb van, mint a többi, mondtam én és leesik. Miért esik le? görbe az asztal. A felelet teljesen kiábrándította. Hétévesen azt vártam mindig, hogy mikor nyalja le az egyik képről a festéket. Emlékszem az olívzöld ruhájára, a Bözsi nénivel varratta (mindenhol vannak Bözsi nénik), ez a ruha húsz év hordás után az enyém lett, mindig azt mondta, hogy az anyag minősége legyen a legfontosabb... A szeplős arcommal, nagy bogárszemeimmel néztem fel rá. A múzeumokban nem Csontváryt figyeltem azoktól a hatalmas képektől féltem. A szobroknál már nem volt anyám mintha eltűnt volna itt "faragtam én" Borsos Miklós volt a kedvencem. A fejétől, ami egy gömb volt soha nem lehetett elráncigálni. (A szobrok indítottak el bennem egy különleges képi világot és a festmények, ezekből építkezem.)  Emlékszem olyan pillanatokra is, amikor már nagyon kellett pisilnem és féltem, hogy bemegy a legújabb kárókockás harisnyámba. Kihangsúlyozom a színeket, a formákat, mert anyámat színek között láttam. Mert fontos volt, hogy a lábamon zöld piros kockás harisnya legyen. Ez később tökéletesen belém nevelődött, míg le nem vetettem, hogy a verseknél, mint valami megfelelési kényszert megint magamra húzzam, majd lerántsam  hisztisen mikor egy csörtét vívok magammal... Egy olyan harcot, ahol én vagyok a bolond, aki mindig máshogy viselkedik mint ahogy kell, és e más forma mögött dac volt, és az én világom a kíváncsiság.. magammal küzdöm, ami mások szerint nemes feladat, bármi lesz is győzhetek és veszíthetek. De egyet tudok! Nem az a fajta vagyok, aki feladja. Soha nem értettem, hogy nekem ez a piros-zöld harisnya mit képviselt… Már tudom. Ezt a kép a képben írást megírtam én, most mégsem azt írom, amit akkor, szinte kronológiai sorrendben, ez más forma lesz megint és élvezem, milyen könnyedén írok, persze csapongva, összemosva anyámat engem a tudatalattit és még mindig nem tudom, hogy jövök ki belőle. Cortázar itt mellettem épp cigire gyújt teljesen odakoncentrál... és most leírom a nagy "panelom" biztos fúj a szél...

A gótika és a román stílus, a szecesszió, az ülőfülkék a várban... Nem tudom mit akartak, mi legyek, de hétévesen fújtam a gótikát, az üvegablakokat, és ez ráadásul érdekelt is. Picasso mondta egy interjújában, hogy mindent félig tudok, tehát a másik felét meg kell tanulnom...  hát így voltam én is, csak valamit lusta vagyok megtanulni... a jáki templom zarándokhely lett miattam, mert az tetszett. Ha belegondolok akkor megint a forma felé mentem... És anyám bárhová mentünk kifogástalan haj, cipő, táska, valami egyedi cucc, én meg hozzáöltözve. Már nem látom olyan könyörtelenül ezt a gesztenyegyereket... aztán ez a szépség fakult... lassan de fakult… láttam már anyám melegítőben, istenem de rondák az egykori melegítők... lassan, de kopott Kám, Zirc az Őrség a Balaton és a többit nem sorolom, amik voltak, elkopott az is amikor elvesztem és kerestek mindenhol. Csak macskát játszottam, mondtam én... vagy hóvirágot szedtem esetleg novemberi ibolyát!

csend volt fojtott légkör. anyám válla csapottan lóg, kinéz az ablakon. tél van. A sárga függöny kinn szárad, a dzsekim vállfán karnisra akasztva Eszter nyűgös és a sörösüvegben lévő kakaót a földre önti, majd a dundi kezével a kék szoba szőnyegébe maszálja. Minden drapp  és hóillatú, de nem az a kellemes, hanem az a nehéz és  súlyos. Anyám sírt. Tudtam, hogy olyat rejt magában, amiről én tudok. ez a titok megint hozzákötött, hogy jön a karácsony a hideg szívek karácsonya. istenem, hogy tudtam annak a versnek ilyen patetikus címet adni? A konyhában levelek... Apu csak 6 hónapra ment el. Rendetlenség ebben a szolgálati lakásban amiben a legszebb a kék szobánk volt a kék... sárga függönnyel. de én most ott állok a hátsó bejáratnál és nézem a cipőket a szörnyetegeket. érzem ahogy elönt a düh, a tehetetlenség, nekiállok és kipucolok minden csizmát... pont úgy bokszolva ahogy nagyapámtól lestem el. a befőtteket is rendbe rakom a polcon, amikor találok valamit akkor jön a Mama, és beparancsol minket a gyerekszobába... Csendes vagyok, Eszter gagyog, ő még nem tudja, amit én, hogy ez lesz a legkeményebb karácsonyom, ő nem fog rá emlékezni, tőlem tudja meg 29 év múlva... mit mondjak egy fél életen gyerekfejjel titkot cipelni nehéz. A kép, látod a képben a képet? én a fa alatt a tavalyi babámmal nézve azokkal a nagy szemekkel és nem tudom, hol van Eszter, anyám is elhalványul most. Elered a hó, de nincs csendes éj... csak mélysötét... Apa tavasszal jön haza.