Hogyha volna még „kis falum”,
róla szólhatna az ének.
Templomába karácsonykor
városból jár ma a lélek.
Áll a kis ház, hol születtem,
gabonát tárolnak benne.
Hallgatózom. Amit hallok
fájdalomnak hangja lenne?
Hány Karácsonyt éltem ott meg,
várva a kis Jézuskára?
Szaloncukrot főzött anyám,
s ezüst diót tett a fára.
Betlehemet énekesek
hoztak a nagy görbe bottal.
Akkor éjjel álmodhattam
először a csillagokkal.
Aztán nagy fák alatt örült
az a drága három gyerek,
akikkel a szánkónk repült.
Kis dombok voltak a hegyek.
Emlékeink az ajándék,
ketten készülünk elébe
jutni. Idén Karácsonykor
szívszorongató a béke.
„Kis falumból” lett a lakás,
ahol felhangozhat ének.
Karácsony jön, kívánságot
teljesíthet a Szentlélek.
Legalább ez a kívánság
egyesíthetne most minket,
„kis falumba” nagy örömre
gyűjtve a Szellemeinket.
