Fűri Mária Leltár 2019 Fűri Rajmond Laci

felütés:

Leltározni feladat
Mi menjen és mi marad
Mi langyos és mi hevül
A lomtárba mi kerül
Van amiért megbüntetnek
Ha év közben elvesztetted
És mi ez a talált tárgy?
Talán valamelyik ángy?
A tavadban van-e ponty
Mit mondogat a poronty?
Megvan-e a nyírettyűd
Mivel van tele a szűd?
Mi az ami most is csillog
Csak nem ez a jancsiszög?
Aki szeret az jöjjön
Aki nem az kiköpjön

válasz:

Rendes srác volt Laci, csupán

beszéde hibája.

Talán még, hogy állán végig

folydogált a nyála.

Védte öccse, ha csúfolták,

ostoba sok akadt.

Laci felemelte öklét,

s a söpredék szaladt.

"Lajbizott" mikor meglátott,

mosolyogva hozzá.

Szerette az édességet.

"Van cukorkád? Aggyá!"

Mi lett vele? Ki vigyázott

rá? Mi lett a sorsa?

Van ember, ki boldogságát

születéssel kapja.

Kántor Zsolt Jézus és Hegel

Kántor Zsolt: Jézus és Hegel, A történetteológia visszatér
http://holdkatlan.hu/index.php/publicisztika/essze/9302-kantor-zsolt-jezus-es-hegel-a-t-rtenetteologia-visszater

Fűri Mária felütés Fűri Rajmond válasz

felütés

Tele kamra üres jászol
Kifogytunk a Jézuskából
Csak hegyekben van a hó
Nagy pelyhekben szakadó

Ide ugyan nem is kéne
Csak a gondunk nőne véle
Nem hiányzik a latyak
Az autó nem halad

Ha a karácsonyi ének
Szól ma nem jelentenének
Fel de nem szól ma sehol
A szürkeség araszol

Mert ma szürkeség van benned
Holnap talán jobb a kedved
Ez a mézes nem hamis
Fények gyúlnak benned is

válasz

Szánkózni szerettem,
buckákon ugratva,
fákat kerülgetve
hóba bukfenceztem.

Iskola udvarán
jégpályán futottunk.
Zene szólt, elestem,
kacagott a kislány.

Mikor forró kályhánk
ültetett elébe,
autóm fényesen
körözött pályáján.

Kik voltak mellettünk?
Kinek szólt az ének?
Csillogó remények.
Öröm, hogy élhettünk.

Fűri Mária Ringatja csak

Ki halt meg, professzor talán?

Lépcsőkön mécses-rengeteg

Körben libeg sok sárga láng

Megilletődött emberek

A régi vasbolt, előtte, ott

Mutattad, s rögtön tudtam én

-- Döcög a kettes villamos --

Kiért imbolyog ott a fény

Tán a városért dolgozott

Éjjel-nappal, majd megszakadt?

Ugyan dehogy, ott álldogált

Felsőtestét ringatta csak

Mindenki Attilája volt

Akinek mindenki adott

Csak egyetlen egynek adunk

Tőled és tőlem is kapott

Úgy vette ő a létezést

Ahogy ott fenn a madarak

Szerették az elhaladók

Felsőtestét ringatta csak

Aki csak úgy van, kell olyan

Aki helyettünk létezik

Úgy, mint ott fenn a madarak

S az emberek szerethetik

Csak úgy magáért, csak azért

Hogy létezik, hogy van nekünk

Nem harcol soha semmiért

Csak létezik, itt van velünk

Nem zavarja, ha elveszik

A pénzét, netán megverik

Felsőtestét ringatja csak

És jó nekünk, hogy létezik

Aki ellen nem harcolunk

Száll, mint az égi madarak

Aki ott van, ott áll ma is

Felsőtestét ringatja csak

Ilies Renáta Mintha élnék

Ahol én lakom, ott feketék az árnyak. Denevérek szállnak.
Amerre lépek, ott szúrós szaga van a boldogtalanságnak.

Ahová tartok, ott nincsenek ajtók, de a lépcső meredek.
Ahonnan jöttem, ott mezítláb koldulnak kócos kisgyerekek.

Ahol én élek, ott minden be van osztva. Hetente egy vekni.
Ahol születtem, ott megszokott az asszonyt pofonnal nevelni.

Bármerre járok, a kezemen bilincs, a nyakamon a hurok.
Éppen csak akkor fáj, amikor lélegzem, amikor mozdulok.

A villamos késik. Elpirul a lámpa. Fekszenek a padon.
Ahol én lakom, ott nincs pénz gyógyszerre, az egészség egy vagyon.

Nem hiszek semmiben. (Keresztet) mindenki csak magára vessen!
Szenvedjen, aki él, hogy legyen, amiről megemlékezhessen.

Ott lakom, ahol az emberek jó része nagy terheket cipel.
Arra mennek, ahol könnyen leöblítik kétszer két decivel.

Ismerik a pultost. Ingyen ital nincs, de hitelre fog adni.
Én egyedül jöttem. Engem csak örökbe kellene fogadni.

dokk.hu

Mórotz Krisztina naplórészlet

tudod kimegyek, és olyan rongyos vagyok, mert beleakadok mindenbe, és kijárnak többen is. Grófi őstölgyes volt ez, azért a sok kidőlt fa.

Imádtam a nyarat, menni, néha Barbival a tanítónővel, sokszor egyedül, mert Babit a barátnőmet aki pánikbeteg lett, mindig sétáltatom. mindig többet mer menni.

( majdnem meghalt, a szíve leállt) és most jött ki rajta ez, Visszamaradása nem lett, ez a pánikolás, amiben ő is benne van, hogy kisegítsem belőle.

tehát partner, én mesélek, és nem veszi észre, hogy többet jött.

de nem karolom át a fát, nekitámaszkodom, vagy leülök a gyökérre, és ott valahogy megnyugszik az ember. meg felébred, már tudom hány percet órát kell várnom a fényre. Nekem ez tökéletes kikapcsolódás.

Az csoda volt amikor hajnalban kelt a nap, pára mindenhol, és utána szép fények. az gyönyörű volt!

De van aki azt mondja téma van, nem kell téma, vagy kapás. csak észre kell venni a csodát.

A fények fontosak.

Fűri Rajmond Tél

Tudtuk, hogy jön a tél, s fagyni fog, ősz után.

Őrizhetjük-e még nyár sugarát? A jót

megszoktuk. De ha már reszket a test, muszáj

lesz felvenni meleg ruhát.

Gondoltuk, legyen úgy. Kedve, ha már zilál,

s törvényt mond, szigorút, mellyel erővel áll

s érvényt is szerez, egy hű követő, ha mind

vesznénk sem fog eloldani.

Minket rég az a sors őriz, amelyben úr

hangját várja a sok, hallani kész s naiv

tettet vágyni tudó, s téve feláldozott

gyermekszív, aki hitt s akart.

Most felszállt, s oly erős, kormoz a füst, sötét

felhőjében az ég tiszta helyért kiált.

Távolról les a Nap, fénye fakó, s mi már

rögtön hozzuk az új tavaszt.

(Kiss Judit Ágnes fészbuk feladványára:

"Meghallgattam az időjárásjelentést, úgyhogy a mai téma legyen A KÖZELÍTŐ TÉL. Örülnék, ha valamilyen módon reflektálnátok Berzsenyi versére is, külön tisztelet az aszklepiadészi strófát használóknak. Tehát a közelítő télről írjatok!")

Fűri Mária Ajtónyitogató Fűri Rajmond Vonzás

felütés

A nyitás az mindig kockázatos.

Nem tudhatod, a nyitott ajtón mi jön be.

Beugrálhat egy levelibéka,

Vagy egy varangyos. Vagy betódul a szél.

Kisöpri a kellemes meleget.

És csak állsz, bénán a huzatban.

Fáj a nyakad és a derekad,

És újfent kötőhártya gyulladás.

Becsukott ajtónál meg nincs levegő.

Valószínűsíthető a szénmonoxid mérgezés.

Megfulladhatsz. Gondold meg

Milyen kellemetlen ez

Ezért aztán

Hol becsukod, hol kinyitod az ajtót.

Ez a legújabb szakmád:

Ajtónyitogató.

válasz

Kitárult ablak az ég.

Tágas tér messze a táj.

Ragyog a királyi kék.

Sóhajtok, érzem muszáj.

Reggelit készít a Nap.

Egy italt felmelegít.

Habot felhőből harap,

s arannyal megédesít.

Elhagyom álom helyem,

naponta szólít mozgás.

Már ugrom, legyen velem

ma is az élet: vonzás.

Fűri Mária Barbárok, Fűri Rajmond Kié zenéje?

felütés

A barbárok mindig jönnek
Hol északról hol nyugatról hol keletről
És porrá őrölnek mindent
Ahogy a krematórium golyós malmai
A csontokat

válasz

Kié zenéje?
A címe szokatlan,
és ritmusát, szinte veri a zongorát,
lüktetve magában érzi hallgatója.
Átváltozhat, ojtás nélkül,
vad alany, teremve finomat, zamatos szelídet?
Ahol nincs, ott hiányból nő,
miután mindenek alapja erő,
a kultúra.

Fűri Mária, Fűri Rajmond Macska

felütés

A nők szívósak mint a macska
Tejtől habzanak mint a rocska
Hogy ne legyen belőled szecska
Ne ússz eléjük kis halacska

válasz

Bizony ne, mert megjárhatod!

Hiába van két hólyagod.

Macska karma közt az állat

sopánkodik. Mit csinálhat?

Neked nem fog dorombolni

aranyosan a kis cirmi.

Vad ösztöne újra éled,

s elszáll belőled az élet.

Szerencsére más ám a nő.

Alak, lélek szerethető.

Ne tégy mást, csak babusgassad.

Nézz rá, s lásd őt egy angyalnak.

Péter Béla Adj tüzet

… persze még tökéletesítenem kell az eldobott pálinkás üvegek beltartalmi maradványainak felismerését, hisz kissé röstellem, de megelőzte a szakmai hírnevem a valódi képességeimet! Bevallom, kemény tréningbe fogtam, és nem járunk távol attól az időtől, amikor a kétszer, ultrával kimosott üvegről is, minden kétséget kizáróan megállapítom az utolsó belétöltött pálinka adatait, úgymint a gyümölcspárlat pontos megnevezése és származási helye, valamint a palack beválthatósága. A minőség garantált. Legyen elég megemlítenem a családunkra (sok-sok generációra visszatekintve!) oly jellemző szorgalmat az ízlelgetésben, a folyómányok megismerésében. Megkérdőjelezhetetlen az a buzgalom a szomjoltásban, amely jellemezte eleim férfi tagjait, s elkötelezettségét az levek és párlatok iránt! Mindazonáltal, be kell ismernem, hajdani hírnevemet nem is annyira a pálinka felismerés, tagadhatatlanul nehezen nélkülözhető erénye alapozta meg, hanem apám egykor – az ágy alatt tárolt – faaktatáskányi téesz-Kossuth bontatlan csomagjai. Történt, hogy apám, a szilikózisa miatt letette a cigarettát, s attól kezdve soha többé nem gyújtott rá. Meggyűlölte a füstöt, de még a nép azon felét is, aki ilyen idegméreghez nyúl, s teszi tönkre a szervezetét. Sokszor hallottam ezt a kései, felvilágosult prédikációt. Nem a legjobb időpontban történt ez a fordulat otthon a cigarettafüst száműzését tekintve, hisz mi éppen ebben az időben voltunk rászokóban erre a szenvedélyre, amit ugyebár nem lehet elég korán kezdeni. (Jáger nagyapámról hallottam, hogy 4 éves korában kezdte.) Szóval, mi meg már öt és hat évesek, bizony hogy bevettük a közös kódorgások, horgászatok, madártojás-gyűjtések, dinnyelopások foglalatosságai közé a dohányzást. A Beloiannisz út járdája valóságos kincsesbányának bizonyult, ami a csikkbegyűjtést illeti. A község központja és a vasútállomást összekötő úton bőviben voltunk az eldobott cigarettavégeknek. Félóra alatt megteltek a mackónadrágok farzsebei. Aztán mehettünk a Györe - kastély eldugott oldalablakán át a mindig hűvös, és szörnyen dohszagú búvóhelyünkre. A csikkeket gondosan kibontottuk és egy újságpapírra kupacoltuk a kitermelt dohányt. Aztán szakítottunk az újságpapírból egy-egy darabot. Középre szórtunk a dohányból. A papírt a hüvelyk és a mutató ujjunk közé helyeztük, majd szépen hengeresre sodortuk. A végén pedig a papír szélét végig húztuk a nyelvünkön (úgy, ahogy Jáger nagyapámtól láttam, amikor a Magyar Dohányt megsodorta a vékony dohánypapírban) és leragasztottuk a nyállal a papírszélt. Aztán Vida Joci elővette a padlásukon talált benzines öngyújtót. Mindenkinek tüzet adott és kisebb- nagyobb köhécselések közepette pöfékelt a négy jó madár. Titkunkat sokáig őriztük. Megtettünk mindent, hogy az új szenvedélyünknek hódolhassunk. Szempillánkat már rég leperkelte Joci öngyújtója, a szájbűzt meg valami gyümölccsel, vagy papsajttal, miegyébbel próbáltuk eltüntetni, mikorra hazafelé vettük az irányt. Egy alkalommal, amikor anyuka a szalma trózsákot kivette az ágyukból, hogy az összetöredezett szalmát újra cserélje, észrevettem azt a bizonyos fatáskát, ami ott lapult az ágy alatt. Kikapcsoltam a két fémcsatot, s döbbenten láttam a bontatlan cigaretta dobozokat. Majdnem tele volt a téesz-Kossuthtal. „A munkaegység természetbeni része”, ahogy azt anyukától hallottam később. Rögvest átvillant az agyamon, hogy véget vethetünk a csikkgyűjtésnek, hisz itt a rengeteg rendes cigaretta. Egy dobozt be is süllyesztettem a mackó-felsőm alá, aztán már kezdtem is összefütyülni a cimborákat. Felbuzdulva a nagy hírtől, kiosontunk az utcából, meg se álltunk a Györe-kastélyig. Táncos Gyuszi két vizeskannával jött, mondván, hogy elmegy vízért. Mitus Öcsi, aki a legidősebb volt közöttünk – és nagy lánytesója is volt, a Mitus Mari, s akinek már udvarolgattak a kanok, ahogy Mitus bácsi emlegette azokat a nagyfiúkat, akik kerülgették – szintén nagy hírrel érkezett. Azt hallotta valakitől, lehet hogy pont a kanoktól, hogy ha leslukkoljuk a cigarettafüstöt, akkor föláll a cerkánk, de nem csak föláll, még el is élvezünk! Erre aztán jól beizgultunk. Elhittük, hogyne hittük volna, mikor olyan nagy nővére van, meg különben is rangidős volt közöttünk, Gyuszinál is öregebb volt vagy három hónappal. Bemásztunk az ablakon a kastély titkos zugába, és kezdődhetett a mulatság. Rágyújtottunk egy igazi cigarettára. Joci volt az első, aki leslukkolta a füstöt, aztán Öcsi, majd Gyuszi, végül én is leküzdöttem egy-két szívást. A gatyák bokánál pihentek. A cerkák szépen egymás után ágaskodni kezdtek. De csak ágaskodtak, miközben egyre csak köhögtünk. Émelyegni kezdett a gyomrunk, már-már hánytunk, mire Joci kijelentette, hogy ez az élvezés-dolog baromság, ezt Öcsi csak kitalálta! Öcsi váltig állította, hogy amit hallott, az igaz. Végül abban maradtunk, hogy másnap újra megpróbáljuk. Gyuszi elrohant a téglagyári kúthoz a vízért, mi meg kissé szédelegve gyümölcs után néztünk. Bandi bácsiék éretlen sárgabarackja meg is felelt erre a célra. Na ettől nőtt meg az én ázsióm akkoron. A srácok becsben tartottak, mint biztos cigiforrást, s elmaradtak a szokásos átverések, seggberúgások, gúnyolódások. Persze, ez is csak afféle pünkösdi királyság volt. Egy hónap sem telt el a kincs megtalálása óta, amikor a napi kuncsorgásból hazatérve, apám váratlanul az épp keze ügyében lévő szőlővenyigével, minden bevezető nélkül úgy elvert, mint szódás a lovát. Aztán megkérdezte, tudom-e miért kaptam. Fogalmam sincs, nyöszörögtem és nyeltem a könnyeimet. A konyhába lépve látom, hogy a megmaradt cigis dobozok egymás után repülnek bele a sparheltba. Amikor az utolsó is a tűz martaléka lett, anyuka haragos tekintettel csak annyit mondott: az ég szippantsa föl!

Péter Béla A drótostót

Marika! Marika! Itt van a drótostót az utcában!- kiáltott be hozzánk, Pástétné, de már a következő pillanatban a drótostót hangja is behallatszott, amint rikkant az asszonyoknak: Itt a drótostót!

Kést éleznyi, köcsögöt fótoznyi, fazikat forrasztanyi itt a drótostót!

Anyuka sebtében összeszedte a késeket és egy lyukas lavórral a kezében, indult az utcára. István néni portája előtt már két szomszéd asszony várakozott, a kezükben kések. Egyiküknél még egy pléh bili is várta sorát. A drótostót ijesztő, dús bajuszú, rekedt hangú, görnyedt hátú ember volt. Fején egy rozzant, valaha széles karimájú kalappal. Hátán egy faláda a szerszámoknak, a csomagtartón egy zsák két oldalra lefittyenve.

Hegyeseket sercintgetett két krákogás között. A szája sarkában lévő parányi csikket komótosan kivette, aztán körmével átpöckölte a túloldalra. Lassan munkához látna, de aztán csak elkiáltja magát még egyszer: Kést éleznyi, fazikat forrasztanyi, köcsögöt fótoznyi! Itt a drótostót! Szálingóztak az utcabeli asszonyok, de a gyerekek már mind ott leskelődtünk, röhögcséltünk.

A drótostót a biciklit két támasztólábra állította. A hátsókerékről a láncot átrakta a köszörűre, és a pedállal megforgatta a követ. Vizet öntött a köszörűkő alatt lévő kis vályúba, ami nedvesen tartotta a homokszínű, szemcsés anyagot. A sorban állók átadták a kicsorbult, életlen késeiket és már nyöszörgött is az első kés a drótostót kezében.

A zsákjából régi újságok lapjai kerültek elő, majd a megélezett késeket beleforgatta, hogy ne érjék egymást a pengék és így kerültek vissza a tulajdonosukhoz.

A drótostót, amikor már minden késsel végzett, lekászálódott a fura”jószágról”, a zsákjából előhalászott egy ütött-kopott tartályfélét, amelyen valami csapszerűség volt, meg egy csővég is díszelgett rajta. Egy nagyobbacska tartályból aztán benzint töltött a piros bödögébe. Ezután kihúzott belőle egy 20 centis szárat, és mint egy pumpát, ki-be tolta–húzta. Amikor már nehezebben járt a kezében, a pálcavégén lévő csavarral rögzítette ezt a pumpaszerű valamit. Ekkor a hihetetlen mély zsebéből elővett egy réz öngyújtót, kétszer-háromszor megsodorta a tűzkőcsiholót a tenyerével, mire lángot fogott a kanóc. Ekkor kinyitotta a kis piros tartály szelepét, a csővégen süvítve jött a benzinszagú levegő, s már lobbant is az öngyújtó lángjától. Az ekkor odaérkező Szebeni Bandi (ő már iskolás, és volt saját detektoros rádiója is) tudta mi ez a lángoló tartály: hát ez egy benzinlámpa volt.

Az asszonyok hátrább léptek, s onnan figyelték a drótostótot, ahogy a láng elé tette a forrasztópákát és hevíteni kezdte. Amikor már izzott a pákavég, belenyomta valami zöldes színű anyagba. ( Szebeni Bandi szerint, az szalmiák só volt és azért nyomta bele a pákát, hogy lemarja az oxidréteget, hát, ha ő mondja, biztosan így is van, gondoltuk mi kisebbek…)

A pákával a bilinek a lyuk körül megtisztogatott részét melegítette, aztán a cin rudacskát odaérintette, ami olvadtan terült el az edény hibás pontján, majd a fújni kezdte a forrasztást, aztán egy kis vízzel lehűtötte, így foltozta meg Mitus néni ütött-kopott éjjelijét, meg a lavórokat.

A fazekak, lábasok más sorsra jutottak. Ezeket aztán tényleg drótozta. Két vékony lemezt helyezett a lyukra, kívül és belül, aztán odalapogatta az edény falához, majd egy árral kis lukakat szúrt a vékony lemezkéken, majd csirizzel bekente a lapocskák edény felöli részét, a lukakon átbujtatta a drótot, amit egy fogóval erősen megtekert, megszorított az edény külsőfalán, majd újra megkalapálta a lapocskákat, a fölösleges csirizt letörölte és jöhetett a következő lábas vagy fazék.

Végül a munka elfogyott. Az asszonyok egyenként járultak a drótostót elé, hogy leróják a munka díját. Pannika néni öt forintot adott, a többiek tojással, viseltes cipővel, kenyérrel, szalonnával, Piroska néni borral fizetett a drótostótnak. A pénzt elsüllyesztette feneketlen zsebébe, a többi minden a zsákban kötött ki.

Dolga végeztével a lánc visszakerült a bicikli hátsófogaskerekére. Némi cihelődés után a tartólábat is fölemelte a köszörűs ember. Aztán lökött kettőt az egyik lábával a pedálon állva a kivénhedt biciklijén, és a másik lábát átvetve a vázon, elkerekezett a Rákosi Mátyás út irányába. A kisebb porfelhőt, ami mögötte támadt, a Függetlenség utcai mezítlábas, klott gatyás haramiák futkosása okozta.

Pap-Klára Márta Nagyapám, Erkel és én

Nagyapám nem tudott olvasni.

A dédszüleim kilenc gyermeket neveltek nagy szegénységben. Minden dolgos kézre szükség volt, így nagyapám nem járhatott iskolába.

Nagyanyám két osztályt végzett, ő olvasott el minden hivatalos levelet, ha arra volt szükség. De nem csak a hivatalos leveleket. Esténként felolvasott nagyapámnak. Felült az asztalra, hogy közelebb legyen a húszas villanykörte gyenge fényéhez. Így olvasta estéről estére a Kőszívű ember fiait, az Egri csillagokat, Bibliát, Petőfit. Nagyapám ült az asztalnál, hatalmas tenyerére támasztott fejjel, és hallgatta a Baradlay fivérek küzdelmeit, az egri vár ostromáról szóló izgalmas leírásokat.

Nagyapám nem tudott olvasni. De tisztelte a tudást. Engem is tisztelt. Csodálattal vegyes büszkeséggel vette kezébe a tanári diplomámat, és úgy forgatta, mintha tudná, mi van beleírva.

Mindig figyelemmel kísérte az iskolás éveimet. Ha elmentem hozzájuk, részletesen kikérdezett az iskolai előmenetelemről.

A falu másik végén laktak, de gyakori vendég voltam náluk. A köszönés után az első kérdés mindig az volt: Mama, van-e egy kis jó? Mindig volt. Mindig a legolcsóbb töltetlen savanyú cukorka, amiből az utolsó szemet soha nem volt szabad elszopogatniuk, hogy ha jövök, és kinyitom a stelázsi ajtaját, legyen ott a „kisjó”. Ezután jöttek nagyapám kérdései. Mi újság az iskolában? Feleltél valamiből, kaptál jegyet? Van-e karszék, hát kisnyúl? A karszék (karosszék) volt a négyes, a nyúl a hármas. Kettesről szó sem lehetett, négyes és hármas is nagyon ritkán csúszott be.

Nagyapám nem tudott olvasni, de tisztelte a tudást. Minden nap meghallgatta a rádióban a Ki nyer ma című zenei műsort. Nem igazán ismerte a komolyzenét, de gyermeki csodálattal tapadt a füle a rádióra. Ez aztán az okos ember - mondogatta, ha valaki nyert. Az egyik alkalommal is éppen ezt a műsort hallgatta. Köszöntem, de a kérdést a kisjóról már nem mertem feltenni. Láttam, hogy nagyapám figyelme teljesen a rádióra irányul. Meghatódottságot láttam az arcán, éreztem, most nem szabad zavarnom. A zenét figyeltem én is. Ma már tudom, akkor még nem tudtam, Erkel Ferenc Bánk bán című operájából egy ária, Hazám, hazám, énekelt Simándy József. Tényszerűen leírva. De akkor nagyapámmal átéltem a csodát. Simándy csodálatos, felejthetetlen hangja betöltötte a szobát, lélegzetvisszafojtva hallgattuk a gyönyörű zenét, szívünk megtelt valamiféle túlcsorduló szeretettel. Amikor elhalkult a zene, nagyapám nem szólt semmit, magához ölelt, és megsimogatta a fejemet. Azóta is érzem hatalmas tenyerének melegét.

Nagyapám Tiborcként élt. De minden Bánk bánban őt látom.

Bari Károly:Azt hiszitek c. verséhez készült igazgyöngyös videó a Körömv...

Emily Dickinson Az ég nyomott, bambák a felhők

Az ég nyomott, bambák a felhők
Utazó hópihe
Téblábol csűrön, úton át
Maradna, menne is

Szűköl a szél, panaszkodik
Hogy hogy bántak vele
A természet nálunk nem különb
Ha nincs fenn ékszere

Fordította: Fűri Mária

The sky is low, the clouds are mean,
A travelling flake of snow
Across a barn or through a rut
Debates if it will go.

A narrow wind complains all day
How some one treated him;
Nature, like us, is sometimes caught
Without her diadem.

https://allpoetry.com/The-sky-is-low,-the-clouds-are-mean,

Fűri Mária Beszökött az ősz Fűri Rajmond Vetés

felütés

Beszökött az ősz
És beszöknek olyan gondolatok
Amelyeket nem akarsz
De ott vannak
Nem kitörölhetők
Nehezen értelmezhetők
Le is tagadhatnád
Farkasszemet nézel velük
A farkasszem mögé látsz
Ha nem akarod akkor is
S a mögöttes gondolatok
Zavarosak mint
A matematikusok
Megoldásra váró
Fontosabb vagy kevésbé fontos
Sejtései

válasz

Részletek adják, belőlük válik egész,
majd a befejezett munkát leteszed
asztalodra, s pihensz meg, úgy látva: kész.
Tudod azonnal, hogy még újrakezded?

Méred energiádat, s az eredmény
mivel függ össze, amikor számládat
átutalással fizeted? A kemény
megpróbáltatás nyomaszthat utólag.

Miért akarsz mindenáron sietni,
s főleg hová váltasz jegyet, ahonnan,
ha jól látom, nem akarsz visszajönni?

Változásokról már döntöttél volna?
Annyira irigyellek, ahogy várod
földjéből  kibújni a vetett magot.

Fűri Mária Utazás

https://www.kisalfold.hu/helyi-ertek/radir/magyar-radir-2016-furi-maria-utazas-5513026/

Fűri Rajmond Az olvasó

Olvasásra várok, jelre, titkos jelre.
Amit megláthatok,
Előtte állhatok.
Amiből értenék,
Komolyan vehetnék,
Biztathatna kedvre.

Dehogy vagyok bátor, aki tud dönteni.
Isten igazából
Érzi, mikor lángol.
Vagyis az olvasás
Lett olyan nagy hatás,
Tettre indítani.

Kisfiam, a túlzás felesleges fajta.
Ilyen korban csúfság.
Még, hogy szomorúság?
Mástól várni olyat,
Ami erőt mutat?!
Gondolkodj el rajta.

Ideje van annak, mikor magas a láz.
Magának választhat.
Néha elmulasztgat.
Csak valódi érzés,
Ami van, nem kérdés.
Azt jelenti: írjál!

Dezső Ilona Anna Amikor megszólalnak a hegedűk

idegesít, amikor megszólalnak a hegedűk,
egymástól függetlenül, mégis egyszerre;
kihívóan, szomorú zenét játszva,
mintha magukba akarnának zárni…
vinnének oda, ahol az első hangjegy terem.
de jó lenne hűséges muzsikásaim —
tőletek sokkal nehezebb lett minden —
nélkületek… elrejteném lelketeket!
rendetlen ritmusotokat míg hagytam,
kilátástalan szerelembe estem…
sugárzó arcom mára besötétedett.
bátran cipelem mázsányi terhemet;
ostoba félelem, éjjeli gyötrelem…
szakadjon lószőr, törjön rózsának száradt ága!
szálljanak széllel együtt fel a hegyre!
éjfél van…hánykolódok megrekedve.

Fűri Rajmond A kapu

Sötét volt az este,

Csendesen osontam.

Csak annyit akartam,

Tudjam, lélegzik-e.

Magasról leesni?

Kinek jut eszébe?

Hallgat a szívére,

Kénytelen bemászni.

Kiráz a hideg, ha

Most visszagondolok.

Micsoda egy dolog,

Szót fogadni vágynak!

Garai Péter Sándor Klón -- fészbuk bejegyzés

Nehéz a klonját egyedül nevelö szülöként. Amióta a homo- és transzsexualitás teljesen elfogadottá vált, és bárki nemet cserélhet oda, vissza egy hétvége alatt, a prüdeknek keresniük kellett egy másik csoportot, akiket gyülölhetnek. Eleinte a szüleim se rajongtak az ötletért. Évekig nem beszéltünk, miután megszületett, mert azt gondolták, csak neveléskorrekció, az ö hibáik kiküszöbölése a gyerek, és nem érezték, hogy a nagyszülei lennének. Az iskolában is sok gond volt vele. Nehezen ment, hogy befogadják, különösen, amikor kezdtünk észrevehetöen hasonlitani egymásra, és nem segített a neve mögötti 2-es sem, ami tulajdonképen az én nevem. Mióta legyözték a klonozási rendellenességek elöfordulásának gyakoriságát, és törvényileg tulléptek az etikai kérdéseken, egy klon is ugyanolyan hosszú életre számithat, mint az akitöl az örökitöanyagot örökölte. Illetve elvileg akár hosszabbra is. De a szüleim félelmeivel szemben, hogy csak náluk tökéletesebben akarom felnevelni magam, én már jó ideje tudom, hogy, nincs olyan, hogy tökéletes, és legfeljebb más hibákat követek el, mint ök elkövettek. Példa rá az unokám, aki teljesen máshogy lüke, mint ahogy én voltam lüke, az ö korában

Fűri Rajmund Tyúk Ellington Bacon-módra

Fűri Rajmond Képzelgés

Miért kell, hogy igaz is lehessen?
Beismertem már, hogy önző vagyok.
Amit tudok róla nagyon kevés.
Hivatkozzam, hogy vele beszélgettem
Rendszeresen, ahogy ez megszokott,
És valóban volt némi érdeklődés
Benne? Ahogy minden vendégével
Udvariasan eljárhatott.

Felidézhetem hangját. Volt olyan
Benyomásom, hogy velem kedves.
Aminek oka az elkerült unalom,
Miután gyorsabban teltek a percek.
Még csak nem is sejthettem gondját,
Bár emlékszem, korábban volt beteg.
Szíves látása utalás volt egyben?
Vallomás arról, hogy már nem szeret?

Vagy csalódott, mert őt nem szerették?
Akkor hallgatása lett volna jel.
Témáinkban olyan értékre lelt,
Melyekben elfogadott volt, partner,
Akit meghallgattak, s időnként
Okossága bebizonyosodott?
Ahol élt, ott csak szolgált, s nőként
Kötelességtevőnek számított?

Olyan kérdések, melyekre válasz
Sohasem jöhet, miután halála
Gyors volt. Mondhatjuk: elvégeztetett.
Gondolnék arra, hogy volt-e barátja,
S ha volt, akkor ő vajon segíthetett?
Amit tudhatnék, mi számomra tét,
Az annyi csak, mely tudásnak nehéz:
Mi sors vár arra, ki átadja szívét?

Fűri Mária Nem bölcs Fűri Rajmond Vidor népség

felütés

Mivel az ember nem bölcs
Lesz a gyomrában egy görcs
Nem oldja azt fel Nospa
Csak valamelyik posta
Csak ha jó hírt hoz persze
Hej, kukorica derce

válasz

Nem volt nekem bölcsőm.
Rácsos ágyacskában,
kis ablakkal szemben,
napsugárra vártam.

Emlékszem virágos,
hideg reggelekre,
az udvar szagára,
bögre meleg tejre.

Utcakövek voltak
kedvenceim akkor.
Velük mostohán bánt
a modern utókor.

Innen nézve látszik
egyre gyorsulásunk.
Pedig az időben
mozdulatlan állunk.

Örvendező évek,
hónapok és napok.
Gondtalanná váló
örök pillanatok.

Bennetek a társak
körülöttem állnak.
Hová lettek mára?
Talán köddé váltak?

Új, világi bőség,
nyakában a számmal.
Ára lett mindennek,
s az egekbe szárnyal.

Tökéletességre

is képessé váltunk.
Gépekkel versenyzünk,
majdnem mindent gyártunk.

Szavaink maradtak,
akár kimondatlan.
Nyelveken zenélnek,
e-könyvtár alakban.

Ősbirodalmukban

elég nagy a térség,
Folyton folyvást szaval
ez a vidor népség.

Hallgatom, és néma
maradok sokáig.
Egy most érkezettet
varázsuk elámít.

Fűri Rajmond Jó lenne

Ne érhesse őket semmi gáncs,
Legkisebb fájdalom,
Bánat, vagy olyan büntetés,
Amelynek az indoklását
Bíróság soha ki nem mondaná,
Ahol még él a törvény.

Gátat építeni, ár elé,
Méltó tudomány ott,
Ahol mutatkozik remény
Védelemre. Áldozatot
Megfontoltan érdemes csak hozni,
Vagyis erőfeszítést.

Bukással kötött szövetségnek
Milyen haszna lehet?
Győzelem illatát érzi
Bátor követője, mikor
Látványos mozdulattal zuhannak,
Elvárt szárnyalás helyett?

Gyakorolni ott van a lőtér,
Kerek céltáblával.
Gombostűt szurkálni sötét
Szobában javallt, amikor
Végképp kimerült minden rongybaba,
S már majdnem aludni ment.

Önmagát ki ismerheti meg?
Mondják, hogy jó lenne.
Módszert, sőt, tételt az hirdet,
Aki Zénón békájával
Mérkőzve saját árnyékát tudja
Futás közben átlépni.

Radnóti Miklós - Fűri Rajmund: Gyökér

Tiszai P. Imre Éjfél, jéghideg szélben

(Imrére emlékezve)

Jéghideg szél a rácsok között,
telet rejteget, szemetet
söpör a lámpák fényében
sejlő betonon.

Erkélyeket
ráz durcásan, de a panel
ellenáll, csak morzsákat
gyűjtöget a sajtolt falakból.

Távolban harangszó kondul.
Állomás zaj, eresztik a hajnali postát,
pár óra és a szunnyadó világ elindul.

dokk.hu

Fűri Mária Európai Fűri Rajmond Szemlélet

felütés:

Nem közülünk való?
Kérdezték többen
Mondtam hogy nem nem
Végeztem családfa kutatást is
Csak sajátos műveltségem
Amit ambíciózus
Szegény szülők gyerekeként szereztem
Adhatott okot találgatásra
Papnak tanulni
Kitörési pont ez
Apám megsiratott
Aztán mégse mentem
Európainak láttak
A tanítványaim
Buddhistának a lányom
A nyomok melyeket hagytam
Kijelölték az utat
Annak az egynek
Akit
A gondolataimba beavattam

válasz:

Csinos. Határozottan csinos,
mondta róla az osztály,
s a legsármosabb fiú.
Mi több, túlságosan is okos,
pedig lánynál nem szokás.
Azon felül nem hiú.

Ez ismeretlen összetétel,
pletykázás után tudni
a napi memoritert,
vagy, hogy táblára írott tétel
miket tud állítani.
Talán csak nem filiszter?

Sétájukat néztem, s úgy álltam,
senkinek fel ne tűnjek.
Arcomon csodálkozás.
Csak a gyerekeket számláltam.
Négyen, öten lehettek,
láthatóan egy család.

Vajon igazságos az élet,
mikor maga elosztja,
kinek mit mérjen gondból,
és kinek jár mellé szemlélet,
hogy lássa, vagy meghallja
szépség jussát a jóból?

Szebeni Sándor Fricskák a romantikának

Vakromantika

Lehúzom fényes csizmám, úgy lépek ide,

e sóvirágos földre, e meddő semmire.

A négy őselem bölcse elém áll s kihív:

vessem magamat tűzbe és égjek, mint a szív,

amely szerelem parazsán lángra kap, kigyúl,

s ne asszak, mint a mag, ami e vak szikre hull.

Ne úgy lopjalak meg, mint ki biciklit lop,

és úgy se, mint aki bent fut s odakint topog.

Legyen fényes a léptem, s az éj sötét heve

úgy fűtsön, mint a szén, melynek el kell égnie.

Ne lopjam szerelmedet, legyen ünnepünk

a találkozónk, amelyről együtt megyünk

oda, ahol az ég kékje sosem sötétül,

hol az örök szerelmet nyerjük menedékül.

Vakmenekvés

Szíved nem ér, szerelem törte össze.

Menekvés nincs, zuhansz a női ölre.

Ki bújt, ki nem? És feléd ki jöhet még?

Mint kés hasít beléd egy éles emlék.

Ne gyötörjön, dobd ki, mint ócska holmit,

ott nyeld a mérged, ahová a szív vitt.

Mint kotló tyúk tojáson, úgy ne ülj itt,

s kegyet se kérj, ne simogasd a semmit.

Vörösre fest, ha lopsz, hiába mondják,

hogy ők is loptak s ők is mind megúszták.

Nincs olyan fegyver, ütleg, nincs olyan kés,

mely félelmesebb, mint a vak menekvés.

Mint égre festett szín fakul s elillan,

a titkos alku nem marad titokban.

Van, ki innen nézi, s van, aki amonnan,

de félvakon is napot lát a holdban.

Vagy, mint vízen járó, ki cölöpről-cölöpre

lépkedve kiér a part menti fövenyre,

de ott nem fogadja se kürtszó, se ének,

s leszalad a torkán üdvöt ölő méreg.

Fűri Rajmond Sajnos

Tervhivatali meghallgatásomon feltűnt

Hallgatásom. Minek következtében

Fóliánsaim, prezentációmmal együtt,

Táskámban maradtak. Mondani sem mertem,

Hogy statisztikailag sokkal több adat

Szól nyíltan változásról, amelynek kényszer

Jellegét, ha megszavazza a többség, hamar

Érzelmi hozzáállássá változtathatja

Pozitív eredmény, és akkor vállalható

Támogatóinak kiállása. Tényekről

Legfeljebb olyan vita nyitható,

Amelyről azonnal látszik értelmetlensége?

Kiderült pár órával kezdete után,

Hogy érdekharcban milyen gyenge

Tud lenni bármilyen érvelés. Bár

Ezt magamban gondoltam így végig, tudva

Bölcsességünkről, amelyben nemesen

Ott van még mindig vonzalmunk tárgya,

Hogy oly könnyen jussunk birtokába: az arany.

Sajnos, hogy egy francia annyira szellemes

Tudott lenni, amikor magasan járt a Nap,

S királyi kegy vonzott ifjat vénnel, kivéve

Talán herceget, akinek önbizalmát keresnie

Eszébe sem jutott. (Róla illene tudnom

Annyit legalább, hogy szavát, amelyet

Állandóan ontott, mikor s kinek merte

Hangoztatni.) Közben szégyenem folyton

Csúfolódik velem. Legutóbb is szobám

Sarkából elém toppant, miután menekülnöm

Hiábavaló volt, és rögtön lemondtam a nyilvánvaló

Tanúmeghallgatásról, amiben felvételekkel

Támaszthatnám alá kimondatlan terveimet.

Tehetek arról, hogy álmom táltosain

Szabadság repített, s a száguldozás

Reggelig marasztalt, füves puszták, lankák

Során, s ébredéskor láthattam, milyen

Tápláló szerény étkem, ami után

Várni fog bájos barátnőm, Icuka?

Fűri Mária Mary szörnye Fűri Rajmond Belül forr

felütés:

Mary Shelley Mary Shelley
Lefőzted a fiúkat
Legjobb szörny a te szörnyed
A bennünk dúló dúvad
Látszólag értelmetlenül
Támad, s pusztítja amit ér
Pedig van ok és okozat
De azt csak kevesen ér
Tik

              

válasz:

Nyomoztam utánam, hogyne,
érteni, mi van mögöttem.
Jelét látni, hogy köszönne
rosszaságom is belőlem.

Aztán nagy lett, történelmi,
köröttem sokféle dúlás.
Próbálkoztam, még félteni
is lett kedvem. Van elmúlás?

Sunyítani, hazugságot
használni nyerészkedésre?
Drágán adnak igazságot.
Vagy olyan nincs? Pedig kéne.

Érdek nélkül volna ember?
Talán csak az áldozatok.
Most az, aki szeretni mer,
azt vallja, hogy "ne lássatok".

Nyilvánosság védelmében
bíznak páran. Ugyan minek?
A jobb sorsot, érdemelten,
ki-ki maga teremti meg.

Csak kíváncsiságát tudja
sértetlenül megőrizni.
Akkor szörnyűsége fogja
energiához juttatni.

Dr Kocsis András (1919 - 2013) A Bessenyei-múzeumban

Szép szál testőr. Csizmád koppját a Burgban

Elnyomta lakájcipők halk csosszanása.

S bár később megbántad, akkor azt hihetted,

Hogy egy misét megérne Bécs varázsa.

Gondolkodni nem a Sorbonne tanított,

Sem tragédiát írni Padova.

Nem lettél Schönbrunnban ollónyeste díszfa,

Alattad nem hűsölt szép dámák sora,

Itt szabadon nőtt lombod a magasba,

Gyökered a Sárrét sarába mélyedt,

S árnyékodban – Krisztus szavára Lázár –

Egy ország kezdett ébredni, a néped.

Sokakat megölt itt a nád, a víz.

Te mocsári tölgy lettél, szép csoda.

A magány nevelt, s a tudomány és a művészet

Kádár dűlője, gyepsora.

Fűri Rajmund Vihar

Fűri Mária Pangea Fűri Rajmond Térkép

Amikor kiderült a világ összeért

Szétterült egyetlen óriás darab

Rakosgattam az elém tett puzzle-t

Milyen lehetett mikor épp hasad?

Az élő Föld mindig mozgásba' van

Sodorja szét a kontinenseket

Itt-amott vulkánok pufognak

Forró platnin fortyogó ételek

Pangea egyszervolt szuperkontinens

Körben Panthalassza ősóceán

Örök vándor mindegyik földdarab

Folytonos földtörténeti szeánsz

Néha egymáshoz ér néha szétesik

Mint a veszekedő szerelmesek

Fűri Rajmond Kéritek?

Látnom úgyis felesleges. Tőlük

Nem leszek okosabb. Marad kérdés,

És válaszra esély sincs belőlük.

Nézem azért. Ez az emlékezés

Napjaink játékszere, divatja.

Bámulni elég, másra meg kevés.

Beállhatnék, hol vonulók sora

Ritkább, s ringatnak délceg hullámok,

Ejtve mélybe, dobálva magasba.

Mióta is már, hogy nem számítok?

Nyaralásom majdnem elfeledtem.

Lemondtak volna rólam az álmok?

Ők tettek ki utcára, mehettem.

Van olyan, aki soha nem választ.

Kívánsága nagy: a telhetetlen,

Élhetetlen, napnyugtáig várhat.

Hosszú listát írogatott össze,

Szeretné, ha övezné imádat.

Mérték diktál, valós, elit mérce.

Ábrándokkal törődik az orvos.

Számítana bárki véleménye,

Most, mikor a perc száz évet hordoz?

Kéritek, vagy inkább várjátok azt,

Mit elérhet a közös akarat?

Fűri Mária Ady Endre Midász király sarja – versértelmezés

Midász király mondáját mindig szerettem. Az 'aranyos' változatot is, amikor minden arannyá válik a kezében, és a szamárfüles változatot is, amikor a titkát elsuttogja a nádnak, és a nád aztán elsuttogja az egész világnak. Írtam verseket is ezekről, hol az egyikről, hol a másikról, hol a kettőről együtt, nem túl jó verseket, de talán volt némi hangulatuk. Mégis örülök, hogy ezek megszülettek, mert Ady Midász verse már úgy került a kezembe, hogy túl voltam a sajátjaimon, az élményen, hogy a két történet külön-külön is, de leginkább együtt a költő alteregója. Jó volt rácsodálkozni, hogy ugyanúgy érzett valaki a század elején, méghozzá a kor emblematikus költője, Ady Endre.

De miért is lehet Midász a költő alteregója?

A szépség értelmetlen luxus, haszontalan. Mint minden ékszer, csak valami fölösleges plusz, ami után mégis áhítozik minden nő, és a nőjén szeretné látni minden férfi. Valami, ami az anyagból kiemel. Akkor is, ha anyaga van, akkor is anyagtalanná tesz.

A költő gyártja ezt az értelmetlen luxust, bolond módra valami haszontalant, de míg arany, gyémánt, rubint esetleg kenyérre váltható, a költő leginkább csak kiszolgáltatja magát, ostoba vagy ostobának tűnő fecsegése csak a saját szemében arany, a világ szemében szamárfül, amelyet jobb lett volna gondosan elrejteni.

Ne tévesszen meg bennünket, ha valaki a nyomorról ír, vagy az egyszerű embert festi. Van Gogh bakancsa nem segít a nyomorgó emberen. Saját magán sem. A 'bakancs' képzőművészeti esemény lesz, jóvátehetetlenül. 'Arany', ami immár nem hétköznapi tárgy, hanem esztétikai kategória.

A "szedd guggolva a vöröshagymát" (JA) nem azért nagy verssor, mert a tőke ellen lázít (amúgy – miért ne?), hanem mert beleragad az emberbe, mint a bogáncs, mint az, hogy "a feje a néninek, éppen jó lesz pemzlinek" (JA).

Ady pontosan érzi ezt a kettősséget. Ady a dialektikát a személyiségében hordja. Tulajdonképpen igaza van Kosztolányinak: túl sokat emlegeti, hogy úr, miközben megírja a grófi szérűt, a proletár fiú versét, és úri sírásókról beszél.

De ezért lehetett Ady sztár, miközben Kosztolányi 'csak' költőfejedelem.

Éppen a messianisztikus attitűdjei miatt, ráérezve arra, hogy hiába demokrácia, szocializmus, kommunizmus, a kiválasztottság igényét magunkban hordjuk. Bármi van, ezt meg kell élnünk, az 'én vagyok a legfontosabb' szabad polgárnak és rabszolgának egyaránt igénye, sztár csak az lehet, aki ezt az igényt megérti, aki erre rájátszik, aki nem a szürkék hegedűse, és, igaza van Kosztolányinak, ezt a szürkék értik meg leginkább.

Amúgy, félreértés ne essen, szeretem Kosztolányi kritikáját. A legnagyobb Ady tagadót. Az igényességet és szenvedélyességet, amivel ellenkezését megéli és megírja a hozsannázók között. Borzasztó fontosak az ellenzéki hangok, nemcsak azért, mert a világ unalmas lenne nélkülük, hanem mert a világ lényegéhez tartoznak. "Mindöröktől fogva élnek", de "harcaikban buknak szüntelen". Kosztolányi kritikája is elbukik, mert túl okos, túl logikus, nem érti eléggé az emberi lelket. A vágyódást a fény után, az arany után, a mindenféle gazdagság után, még ha ennek egyenes következménye is a szamárfül.

Fűri Mária Nyomvonal Fűri Rajmond Utazunk

felütés:

Mert mindig kell egy nyomvonal

Ami talán kódolva van –

Észrevétlen vezet tovább

Ahogy turistajelzés a fán

válasz:

Felmegyünk együtt, van rá alkalom,

és megéri az öröm a gyerek

kívánságát teljesíteni. Tudom,

hogy jó lesz ünnepelni veletek.

Szerénységem úgyis megtalálom,

miután el sem veszett. Nagy is volt.

Sokat utaztunk ezen a nyáron,

és ismét vár ránk az a bababolt.

A beszédet tanuljuk, ha Filcsi

szótagolva, vagy másként akarja,

és sétálunk. Ősszel jön az ovi,

ahova elviszi apja, anyja.

A madarakat addig eljátszom,

és repesek, ha kacag a táncon.

Bak Rita A gyermek

Ha túl késő van és a napok nyárig izzanak,
gyermek vagy, holttesteken gyalogolsz át,
régi dalt énekelsz,
a felhők mélyen szállnak,
mint mindig, amikor már túl késő van,
az ég beleszeret saját folyékonyságába,
végre az a gyermek vagy, aki sohasem lehettél,
miért dúdolod ezt a régi dallamot,
hány évig tart majd, amíg  a dallam
a holtakat pátoszba ringatja,
itt, a világ legszélén,
szent házak sorakoznak, ott kell élniük
a gazdagoknak, a sápadtaknak, a könnyűszívű angyaloknak,
akik semmiféle kritikát nem tűrtek el,
azt hitték,
ők mindent tudnak,
azt hitték, tudják, milyen,
hogy sohasem halnak meg,
azóta sok év eltelt,
de azóta sincs év, nincs kóma,
nincs lépesméz,
csak a dallam
múlt nyárról,
mely halálig kísér,
sírós, önmagába szerelmes
kérdőjelek,
dúdolnod kell tovább,
fiatalon és örökké,
önmagadként,
holtakon kell
átlépned,
mint
puha lélek.