Miért kell, hogy igaz is lehessen?
Beismertem már, hogy önző vagyok.
Amit tudok róla nagyon kevés.
Hivatkozzam, hogy vele beszélgettem
Rendszeresen, ahogy ez megszokott,
És valóban volt némi érdeklődés
Benne? Ahogy minden vendégével
Udvariasan eljárhatott.
Felidézhetem hangját. Volt olyan
Benyomásom, hogy velem kedves.
Aminek oka az elkerült unalom,
Miután gyorsabban teltek a percek.
Még csak nem is sejthettem gondját,
Bár emlékszem, korábban volt beteg.
Szíves látása utalás volt egyben?
Vallomás arról, hogy már nem szeret?
Vagy csalódott, mert őt nem szerették?
Akkor hallgatása lett volna jel.
Témáinkban olyan értékre lelt,
Melyekben elfogadott volt, partner,
Akit meghallgattak, s időnként
Okossága bebizonyosodott?
Ahol élt, ott csak szolgált, s nőként
Kötelességtevőnek számított?
Olyan kérdések, melyekre válasz
Sohasem jöhet, miután halála
Gyors volt. Mondhatjuk: elvégeztetett.
Gondolnék arra, hogy volt-e barátja,
S ha volt, akkor ő vajon segíthetett?
Amit tudhatnék, mi számomra tét,
Az annyi csak, mely tudásnak nehéz:
Mi sors vár arra, ki átadja szívét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése