idegesít, amikor megszólalnak a hegedűk,
egymástól függetlenül, mégis egyszerre;
kihívóan, szomorú zenét játszva,
mintha magukba akarnának zárni…
vinnének oda, ahol az első hangjegy terem.
de jó lenne hűséges muzsikásaim —
tőletek sokkal nehezebb lett minden —
nélkületek… elrejteném lelketeket!
rendetlen ritmusotokat míg hagytam,
kilátástalan szerelembe estem…
sugárzó arcom mára besötétedett.
bátran cipelem mázsányi terhemet;
ostoba félelem, éjjeli gyötrelem…
szakadjon lószőr, törjön rózsának száradt ága!
szálljanak széllel együtt fel a hegyre!
éjfél van…hánykolódok megrekedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése