2019. október 25., péntek

Fűri Rajmond Az olvasó

Olvasásra várok, jelre, titkos jelre.
Amit megláthatok,
Előtte állhatok.
Amiből értenék,
Komolyan vehetnék,
Biztathatna kedvre.

Dehogy vagyok bátor, aki tud dönteni.
Isten igazából
Érzi, mikor lángol.
Vagyis az olvasás
Lett olyan nagy hatás,
Tettre indítani.

Kisfiam, a túlzás felesleges fajta.
Ilyen korban csúfság.
Még, hogy szomorúság?
Mástól várni olyat,
Ami erőt mutat?!
Gondolkodj el rajta.

Ideje van annak, mikor magas a láz.
Magának választhat.
Néha elmulasztgat.
Csak valódi érzés,
Ami van, nem kérdés.
Azt jelenti: írjál!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése