2021. december 30., csütörtök

Várady Szabolcs Dob

Valami  nekem is adatik itt,
valami csatt, valami csitt,
valami nekem is adatik itt,
valami valami valami valami
valami nekem is adatik itt.

Gyerekkoromban
dobot szerettem,
dobot szerettem volna,
de már elég elüldögélni csöndben,
a voltat és a volnát birtokolva,
nem csíp a bolha,
a csöndön túliak hívása csökken,
satöbbi nemkülönben.

Ott egy kevés,
itt egy kevés
körültekintő ténykedés.
Fázol, melegszel,
ülsz, állsz, lefekszel.

Hallod azonban?
Hallom azonban.

Mintha fatörzsön a csőr a lombban,
belül kopog a szó, kilobban,
fészkel benned, fészkelődik,
viszket egészen az agyvelődig.

Vakard, könyörgök, ahol nem érem,
vakard, vakard meg, kérem, kérem!
Iszonyu, de iszonyu, ha nem csinálod,
üsse kő, vérzik, elébe állok.
Nem ott, nem ott -- ott! OTT! Ott... 


Kötetben: De mennyire, Magvető


Hangfájl. Elmondja a szerző.


https://mail.google.com/mail/u/0?ui=2&ik=368b340dcd&attid=0.1&permmsgid=msg-f:1720581215303107447&th=17e0bb7fd15a0377&view=att&disp=safe

2021. december 26., vasárnap

Péntek Esti Poétika: Thomas Hardy - Az ökrök (Fűri Mária fordítása) / Th...

Fűri Rajmond Azt kívánom

Hideg idő, igazi tél,
fagyok vannak, megérkezett.
A tegnapi sétám alatt
nem is láthattam az eget.

Fákon ülő varjúcsapat
azt károgta: ott jön a hó.
Lecserélnék a tollukat
fehérre. Ez nyilvánvaló.

Karácsonyunkra készülünk,
buzog bennünk a szeretet.
Ajándékot csomagolunk
díszpapírba. Szép jelenet.

Énekelünk is dalokat:
a Jézuska megszületett.
Van, ahol most tombol a nyár,
sütkérezhetnek eleget.

Nálunk szánon és korcsolyán
játékokban van az öröm.
Fűtőtest mellett ülhetek,
ahol versemet pötyögöm.

Forró a káposztaleves,
meleg a gyapjútakaró.
Azt kívánom: újra legyen
földjeinken vastag a hó.

2021. december 11., szombat

Two Masters in the Garden - by Krisztina Mórotz


Monet can't already see but
Still stubbornly paints his garden of wonders,
waterlilies, wooden bridge and wistarias,
Again and again,
Until he depicts only patches of lilac and blue
on the wind-torn canvas,
At the end of his rope he fights with weeds,
Then repaints that part of garden, and in that part the grand total,
Fights with colours, with the discomfort of passing away,

Invites Renoir, they two are in the garden now,
Both of them handicapped and blind in the shades of trees,
Listening to Bach - 
And the moment they kept dreaming of is tenderly whispering about nothing,
Like a photo that had never been taken of them two - 

The weight of nothing is levitating between their fingers.

Translation by Peter Szerdahelyi

2021. december 9., csütörtök

Emily Dickinson 201

Két úszó küzd az árbocon
Egy korahajnalon.
Egyik mosolyog, végre föld!
De a másik, Uram!

Egy arcot láthat a vizen
Aki arra evez;
A meredt szem még esdekel,
S kérlelnek a kezek.

Fordította: Fűri Mária

Two swimmers wrestled on the spar
Until the morning sun,
When one turned smiling to the land.
O God, the other one !

The stray ships passing spied a face
Upon the waters borne,
With eyes in death still begging raised,
And hands beseeching thrown.


https://en.wikisource.org/wiki/Two_swimmers_wrestled_on_the_spar_%E2%80%94

2021. december 5., vasárnap

Fűri Rajmond A két feladatról

És akkor mit mondjunk a harmadikról,
mellyel  úgy rendelkezünk, hogy nem is
tudunk kezdetben róla? Amikor
felmerül egy megoldás, máris ott
a lehetőség, hogy nincs is más,
mint az egyetlen s közös válasz:
az ideiglenesség hordozza a kínt.
Atyám! A szervező ma nem lehet halott.
De „legyen meg a te akaratod”,
azt kívánom! A szitát kell szemétre vetni.
Ki szeretne közülünk kiesni lyukán,
csak mert hitetlenkedéssel van sújtva?
Különben is naponta jár vissza a gondja,
és nem ellenszegülése mondatja
vele, hogy tennivalónk eleve
összekapcsol minket, és örömünknek útja
kiválasztottságunk, és ez az élet.
Nélküle szűnik meg a fájdalom
végérvényesen, miután jogát,
hogy folytatható legyen, s kívánhasson
szabadon, amire azt mondjuk, hogy ez a vágy,
nem tagadja, csak a korlátozása
sikerével a tanítás elfogadása
azonnal kötelezővé is válik:
magunkénak tudni a további időt.
Ha szerinted összekapcsolódásunk
feltételének jobban megfelel
a szó, mint a mutatott példa,
hallgatok. Ahogy egyébként szokásom
tálalni a kritikát, magammal kezdve.
A két feladat nyűgözése
hat rám, és, bár az ellentmondás
soha nem zavart, szívesebben
vagyok egyetlen a sokak között,
akikkel záporozik rám a sok
elérhetősége korunknak,
s hogy módom lehet gondolkodni róluk,
az olyan, mint a Te javaslatod:
emberré tesz minket a transzcendencia.

2021. november 29., hétfő

Nagy Zsuzsanna méz és méreg

méz és méreg
magmája vagy
tagjaimban
lassan áramlasz
forróságod
apaszt

míg a felszínen
letagadott
érzések kérge
vastagszik
bőrömön s tép
tapaszt

minden éjjel
kitörni készülsz
bent feszülsz
zsigerekbe
csontokba
húsba marsz

kettőnk titkos
együttlétét
rejtegetjük
míg tébolyunk
darabokra
nem szakaszt

2021. november 26., péntek

Fűri Rajmond Olyankor

Amikor eszembe jut, kezdek
leckéket olvasni, pótlandó,
amiket nem mertem még be sem vallani,
s bevégezetlenül elhagytam.

Lemondok a cseréről.
Mintha egy hivatás követne,
ahol majd kiteljesedik,
ha más nem, a segítség.

Leszokhatnék a bosszankodásról.
Aztán sorrendet idejekorán
alkot, akiben az elképzelés
lejátssza akár az egész történetet.

Olyankor önzésbe váltva a figyelem
örömteli meglehetősen,
s bizonyos csábítást kizárva
díjat kap, ahogy a győző, a bajnok.

2021. november 6., szombat

Fűri Rajmond Tucatjára (Mondjuk együtt: Vivát!)

Kerülnénk a fájdalmakat,
de nem lehet.
Jajgatnak is folytonosan
az emberek.
Éhségünkből nagyobb adag,
s vágyakozás bőven akad.
Elégedettséget keres
istentelen és istenes.

Lerövidült a tanulás.
Nem ö hibás.
Helyben futó kirándulás
a robogás.
Önfegyelem jelszavával
versenyben az éjszakával,
neveli magát a jogos
egymást óvó Föld-birtokos.

Újra zöldbe fordul a táj,
és élvezi.
Nagy akolban nő fel a nyáj,
füvét eszi.
Vallomások a madarak,
szárnyra kelve áramlanak.
Hangokkal a fényes zene,
napjainknak az ékszere.

Mozgásával táncba repít
vígan csapat,
s párt talál magának, akit
elkap, ragad.
Munkát görgetve jön elő
ötlet gazdagon szerető.
Versenyünkön gyönyörködik
agg, ki nekiveselkedik.

 „Jó mulatság” lángja lobog,
ez látható,
majd kiugrik szívünk, dobog.
Elragadó!
Felnőttünk egymáshoz, elég
régen voltunk már csőcselék.
De sok munka, az angyalát,
vár még! Mondjuk együtt: Vivát!

2021. október 31., vasárnap

Emily Dickinson 182

Ha már nem élnék, mikor
Jő a vörösbegy,
Kapjon emlék-morzsát
A vörös mellényes!

Ha nem köszönhetem meg,
Mert én alszom majd,
Tudnod kell, hogy próbálom
Gránit ajkammal!

Fordította: Fűri Mária

If I should n't be alive
When the robins come,
Give the one in red cravat
A memorial crumb.

If I could n't thank you,
Being just asleep,
You will know I'm trying
With my granite lip!

(bábel)

https://en.wikisource.org/wiki/If_I_shouldn%27t_be_alive

2021. október 23., szombat

Fűri Mária felütés Fűri Rajmond válasz

felütés

Az az igazság
Hogy ma nem történt velem
Semmi költői

Talán a lámpa
Ami a Pálma mellett
Ma megállított

Egy lapos henger
Szokatlanul egyszerű
Öntötte a fényt

válasz

Sok kicsi lepke
nem körözött körötte.
Hiába: ősz van.

Pedig de szép volt
az esti naplemente,
s az égi Vénusz.

Csak az a csillag,
az a másik, szokatlan,
ami ott ragyog.

2021. október 21., csütörtök

Murányi Zita töredék

ha a felejtésnek lenne emlékezete
csillagok ülnek a vég kezdeteire 
tekintetedben az éjszaka töredéke 
tükröződik amin a
délelőtt kiterebélyesedhet vagy
a sötétség morzsái lesik a tegnapok törésvonalait
isten tenyerébe lassan szilánkot fúr az ég
ez volt a legkékebb pázsit amin majd ismét
megkapaszkodik az a talpalatnyi tűzföld és
betakart lépteink fölött 
újra lebegni kezd

2021. szeptember 30., csütörtök

Jónás Tamás A kisfiú, akit bekapott a halál (részlet)

...
A kisfiú a szülei szobájában talált egy nagy tükröt. Az öreg, az első nagymamától örökölt szekrény mögé állították, de még ott is a falnak fordítva. A kisfiú nagy nehezen elhúzta a szekrényt, s még nagyobb munkával a tükröt is előrángatta, majd elfektette a szőnyegen, rámászott, négykézláb állva nézegette magát. Szülei sétálni mentek, akkor halt meg a másik, a második nagymamája is, arról beszélgettek, vagy arról, hogy anyuka miért szeret egy másik bácsit, nem lehetett tudni, de kettesben akartak valamiért sétálni. A kisfiú rég sejtette már, hogy valami van az öreg szekrény mögött.

Négykézláb állt a hatalmas tükrön, és nézte magát. Hosszú haja az arca elé esett, azt ingatta, mintha hinta lenne, amikor a tükör hirtelen megrepedt alatta. A kisfiú ijedten felugrott, de már késő volt: a tükörképe ott maradt a repedt tükörben. A kisfiú várt. Sokáig várt. De nem történt semmi. A tükörkép nem mozdult. Akkor odébb tolta egy kicsit a tükröt, lábbal, de a tükörben ragadt kép már nem változott. Ugyanazt a kisfiút mutatta, ugyanazt a plafont. Olyan volt már, mint egy hatalmas fotó, nem tükör.
....

Jónás Tamás -- Beck Zoltán
talajgyakorlatok című kötetéből

Savaria University Press
Szombathely -- 2021

2021. szeptember 18., szombat

Fűri Rajmond De

Kérem szépen, mondta kedélyesen,
és a hangján az volt érezhető,
hogy nincs messze a fal, ami előtt
állni fogok, mikor az osztag
vezényszóra egyszerre csőre tölt,
és utolsó emlékem lesz a csattanás.

Szülőszobák cserélődő hőseitől
ki hallhatott örömteli beszámolót
kegyeletes végről, amiben részesül
világra jött magzatuk, akinek
majdani bűneit számolni kezdi
azonnal arra illetékes hivatal?

Tölténygyári munkás tagadta
interjúban, hogy bármi köze lenne
ahhoz a lopáshoz, amit megszellőztettek
néhány hete a vezetők, akik
kialkudták maguknak a külön
lövedék juttatást, teljesítmény után.

Céltáblának nem sokan jelentkeztek.
De semmilyen foglalkozás nincs annyira
megfizetve, miután egyszeri kísérlet,
amolyan próbalövés, mely sikertelen,
elhibázott, sem hagy maga mögött
kijavítható eszközt gyakorlásra.

Jógik ázsiója nőtt meg csupán,
akik szerint tanítható a sejtek
távolságtartása, s közöttük
simán átmehet, világűri bombák
mintájára földi ólomdarab,
ha lassabb a fénysebességnél.

2021. szeptember 13., hétfő

Mórotz Krisztina Látod a képben a képet?

(részletek)

Anyámról mindig kis képek, villanások jutnak eszembe, például a múzeumok hidege, ahogy egyenes tartással megy egyik képtől a másikig, a karját kinyújtja, kicsit rebben csak, mint törött madár szárnya, úgy mutatja és magyarázza a perspektívát egy képnél Miért fontos, miért más az alma? lejjebb van, mint a többi, mondtam én és leesik. Miért esik le? görbe az asztal. A felelet teljesen kiábrándította. Hétévesen azt vártam mindig, hogy mikor nyalja le az egyik képről a festéket. Emlékszem az olívzöld ruhájára, a Bözsi nénivel varratta (mindenhol vannak Bözsi nénik), ez a ruha húsz év hordás után az enyém lett, mindig azt mondta, hogy az anyag minősége legyen a legfontosabb... A szeplős arcommal, nagy bogárszemeimmel néztem fel rá. A múzeumokban nem Csontváryt figyeltem azoktól a hatalmas képektől féltem. A szobroknál már nem volt anyám mintha eltűnt volna itt "faragtam én" Borsos Miklós volt a kedvencem. A fejétől, ami egy gömb volt soha nem lehetett elráncigálni. (A szobrok indítottak el bennem egy különleges képi világot és a festmények, ezekből építkezem.)  Emlékszem olyan pillanatokra is, amikor már nagyon kellett pisilnem és féltem, hogy bemegy a legújabb kárókockás harisnyámba. Kihangsúlyozom a színeket, a formákat, mert anyámat színek között láttam. Mert fontos volt, hogy a lábamon zöld piros kockás harisnya legyen. Ez később tökéletesen belém nevelődött, míg le nem vetettem, hogy a verseknél, mint valami megfelelési kényszert megint magamra húzzam, majd lerántsam  hisztisen mikor egy csörtét vívok magammal... Egy olyan harcot, ahol én vagyok a bolond, aki mindig máshogy viselkedik mint ahogy kell, és e más forma mögött dac volt, és az én világom a kíváncsiság.. magammal küzdöm, ami mások szerint nemes feladat, bármi lesz is győzhetek és veszíthetek. De egyet tudok! Nem az a fajta vagyok, aki feladja. Soha nem értettem, hogy nekem ez a piros-zöld harisnya mit képviselt… Már tudom. Ezt a kép a képben írást megírtam én, most mégsem azt írom, amit akkor, szinte kronológiai sorrendben, ez más forma lesz megint és élvezem, milyen könnyedén írok, persze csapongva, összemosva anyámat engem a tudatalattit és még mindig nem tudom, hogy jövök ki belőle. Cortázar itt mellettem épp cigire gyújt teljesen odakoncentrál... és most leírom a nagy "panelom" biztos fúj a szél...

A gótika és a román stílus, a szecesszió, az ülőfülkék a várban... Nem tudom mit akartak, mi legyek, de hétévesen fújtam a gótikát, az üvegablakokat, és ez ráadásul érdekelt is. Picasso mondta egy interjújában, hogy mindent félig tudok, tehát a másik felét meg kell tanulnom...  hát így voltam én is, csak valamit lusta vagyok megtanulni... a jáki templom zarándokhely lett miattam, mert az tetszett. Ha belegondolok akkor megint a forma felé mentem... És anyám bárhová mentünk kifogástalan haj, cipő, táska, valami egyedi cucc, én meg hozzáöltözve. Már nem látom olyan könyörtelenül ezt a gesztenyegyereket... aztán ez a szépség fakult... lassan de fakult… láttam már anyám melegítőben, istenem de rondák az egykori melegítők... lassan, de kopott Kám, Zirc az Őrség a Balaton és a többit nem sorolom, amik voltak, elkopott az is amikor elvesztem és kerestek mindenhol. Csak macskát játszottam, mondtam én... vagy hóvirágot szedtem esetleg novemberi ibolyát!

csend volt fojtott légkör. anyám válla csapottan lóg, kinéz az ablakon. tél van. A sárga függöny kinn szárad, a dzsekim vállfán karnisra akasztva Eszter nyűgös és a sörösüvegben lévő kakaót a földre önti, majd a dundi kezével a kék szoba szőnyegébe maszálja. Minden drapp  és hóillatú, de nem az a kellemes, hanem az a nehéz és  súlyos. Anyám sírt. Tudtam, hogy olyat rejt magában, amiről én tudok. ez a titok megint hozzákötött, hogy jön a karácsony a hideg szívek karácsonya. istenem, hogy tudtam annak a versnek ilyen patetikus címet adni? A konyhában levelek... Apu csak 6 hónapra ment el. Rendetlenség ebben a szolgálati lakásban amiben a legszebb a kék szobánk volt a kék... sárga függönnyel. de én most ott állok a hátsó bejáratnál és nézem a cipőket a szörnyetegeket. érzem ahogy elönt a düh, a tehetetlenség, nekiállok és kipucolok minden csizmát... pont úgy bokszolva ahogy nagyapámtól lestem el. a befőtteket is rendbe rakom a polcon, amikor találok valamit akkor jön a Mama, és beparancsol minket a gyerekszobába... Csendes vagyok, Eszter gagyog, ő még nem tudja, amit én, hogy ez lesz a legkeményebb karácsonyom, ő nem fog rá emlékezni, tőlem tudja meg 29 év múlva... mit mondjak egy fél életen gyerekfejjel titkot cipelni nehéz. A kép, látod a képben a képet? én a fa alatt a tavalyi babámmal nézve azokkal a nagy szemekkel és nem tudom, hol van Eszter, anyám is elhalványul most. Elered a hó, de nincs csendes éj... csak mélysötét... Apa tavasszal jön haza.  

2021. augusztus 25., szerda

Fűri Rajmond Kesergés helyett

Hagynám magam, akár a csecsemő,
hogy karjába vegyen, és magával vigyen,
elhalmozva ígéretekkel, finoman
ölelve át, és súgva: kell most a hitem,
és kitartó erő, amíg beérik,
amit kínlódva elvetettem.

Nézzek addig évszámokat, ahogy
beléjük kapaszkodik a sok esemény,
s mint ringlispílen a kacagó párok,
láthatóvá lesz sok-sok tünemény,
s a kísérő zenében, ami hangzik,
sodró tánc, semmi induló, kemény.

Várakozik a megértés, s mentőövét
készenlétben tartva annak örül,
hogy foszlányokban szálldos a sötét,
fenyegető, duzzogó kísértet körül,
áldozatát rég kiszemelve,
s bukott dühében a mocsarába merül.

Tisztes ünneplésbe bármikor kezdhetünk,
ha egyszeri az élet. Mi is lenne más?
Időnként adódik rá alkalom,
hogy legyen iható érdemelt áldomás.
Addig többször megállunk, s várjuk
a tudást, amivel megbízható a látomás.

2021. augusztus 22., vasárnap

2012

 http://scripta.c3.hu/lettre/lettre86/vers_larkin.htm

2021. augusztus 21., szombat

Fűri Rajmond Színes látás

Mendemondák helyett bizonyos valóság
áll a rendelkezésünkre, mégpedig annyi,
ahányak vagyunk, függetlenül attól,
hogy milyen hozzá a viszonyunk. Ezért
nagyon nagy jelentősége tud lenni
az általános érvényű megegyezéseinknek.
Etalonok nélkül védtelenek, kiszolgáltatottak
lennénk, s az örökös viták edzése
szertefoszlana. Önképzésünk
pufferében felgyűlik bizonyos anyag,
amely kultúraként kerül elnevezésre,
és jellemzően saját lesz akarata.
Szerencsénkre megmarad az
egyensúly
állandósága és változása között,
ahogy faként rakjuk magunkra a hajtásokat,
amely alatt, ha már egyszer kéregszerű,
folyamatosan erősödik hagyományunk.
Osztozkodni tanulunk, s az nehéz.
Saját magunk műszerét használhatjuk,
ahogy tesszük is, egyénileg, s néha
van idő egyeztetésre. Az újakat
gyermekünkként fogadjuk, amiért
generációink forradalmainak
köszönhető az említett megújulás.
Örülünk, ha van színes látás. Legalább
jól érezheti magát közöttünk a fény.

2021. augusztus 14., szombat

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Nem értem

Ott jött az úton szembe
Ifjan, karcsún és szépen.
Haja, minden vonása
Feloldódott puhára,
Simogatóan lágyra
A fény arany vizében.

De hisz láttam őt százszor
Kis komolykát, kis soványkát,
Arcán pár finom ráncban
Időpatak sodrában
Láttam továbblebegni
Ifjúsága virágát.

Miért látom azóta
Mindig így, ifjan, szépen,
Forró nyárdélutánon
Az emlék mozivásznon,
Amikor nem is várom?
Nem érthetem, nem értem.

Dr Kocsis András (1919 - 2013) A kétarcú idő

Szemed, hajad fényét az idő
Tompítja egyre, napról napra.
Arcod selymére ráncokat gyűr,
S fehér színt lop barna hajadba.

De a képnek, mit bennem hagytál,
Megmarad minden kis vonása.
Az arc gyűretlen, szép és tiszta selyme,
S a puha, fiatal haj varázsa.

Az idő őrzi ezt az arcod.
Én is érzem üdén melegnek.
S legyek bár öreg, rideg, magányos,
Édes arcod meg-megmelenget.

2021. augusztus 7., szombat

 

Fűri Rajmond Idő barát!

 

Van, hogy köszön,

s van, hogy siet szó nélkül.

Mire figyel?

Valamire felkészül?

Jövőbe lát?

Helyet keres magának?

Van, mit lezár?

Vagy azt nézi: kik várnak?

Nem sír. Miért?

Ez az, amit nekünk hagy.

Csodálkozik,

s nézi a birodalmat?

 

Sokat kapott,

megadatott, elérte.

Számolja most:

nincs is, amit cserélne.

Milyen nyugodt,

visszafogott derűje.

Mellette áll,

aki már megelőzte.

Lakásuk a

fénylő, nagy csillagokban,

ahol szívük

szikrázik, mikor dobban.

 

Ami marad

utánuk, mára emlék,

s köztük nem egy,

mit soha nem felednénk.

Például a

sajátjuk, a példájuk.

Tanulhatunk

tőlük, ők a tanárok.

Látogatók

lesznek nálunk naponta.

Idő barát!

Gondolhatunk magunkra.

2021. augusztus 2., hétfő

Fűri Rajmond Augusztus van

Császári a hónap, augusztus, habár
Cézár jelenti sokunknak a kezdetet.
Égi útján hátrafelé jár már a Nap,
estelente jóval korábban integet.

Sülő húsunk a grillről éppen lekerült,
alábbhagyott kissé a felmelegedés.
Áhítozásunk késztet immár arra, hogy
látni tudjunk igaz délibábot, mi szép.

Meddig nyár a hőség, ami perzselő tűz,
eső nélkül, tikkasztóan pogány idő,
melyben porrá változik az élet, a zöld,
és kiszáradt röggé róna:  termő mező?

Városban megolvad az úton a sötét
aszfalt, s a ház mint kályha, oly forrón meleg,
midőn este sétálni menne az, aki
keresne magának enyhet adó helyet.

Áruházban tálcákon kirakva füzet:
mellette toll, színes ceruza és radír.
Ott, ahol mindezt biztosítja iskola,
gondra közös erőfeszítésük az ír?

Minket járvány kovácsol egybe s az idő:
tömegével magányosan menekülünk.
Érmet minek számolni az Olimpián?
Puszta megmaradásunk lett az örömünk.

2021. július 29., csütörtök

Emily Dickinson 139

Kockázol, Lélek, megint?
Hazárdjáték. Ezzel
Biz százak vesztek el --
De nyert százanként tíz --

Lélegzetvisszafojtva
Lesnek az Angyalok --
Licitál sok mohó
Démon a Lelkemért!

Fordította: Fűri Mária

Soul, Wilt thou toss again?
By just such a hazard
Hundreds have lost indeed —
But tens have won an all —

Angel's breathless ballot
Lingers to record thee —
Imps in eager Caucus
Raffle for my Soul!

https://en.wikisource.org/wiki/Soul,_Wilt_thou_toss_again%3F

https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/Soul%2C_Wilt_thou_toss_again__139

2021. július 23., péntek

Fűri Rajmond Szabálytalan

Pontosság nélkül (csak látszólag)
gyűlnek az elkötelezettek,
s lármájukat átfogó rendszer
szervezi, mit logisztikának
nevezni túlzás, pedig az.
Elválaszthatatlanok lennénk,
s magától alakul ki rendünk,
a szabálytalan rendetlenség,
melyben választás kötésén újítunk
jártunkban-keltünkben, mikor
az egymásra pillantás örömét
magunknak adjuk.
Gólyapár fészke magasan
áll felettünk, s évente
újítják, ahogy hivatásuk,
a vándor, parancsát követve
ingáznak, s néha fellegek nyomán
köröznek szabadon.
Akárhogy is, te vagy az angyalom.
Legalább jó néhány évtizedig
formát kap bennem összetartó
vonzalom, s a csillagállásból
jósoltakat bekeretezhetem.

Betéved hozzám a csodálkozó
szem, és faggatására válaszom
ijesztő lehet. Olvasmányként
unalom foghatja el. A kíváncsiság
belső körében saját munkába fogok,
és az már valódi haszontalanság.
Banki műveletekre késztet
nappali fény, és a kényelem
mozgásra sarkall, ahogy az is, amikor
szellőjével megérint a mozdulatod.

2021. július 16., péntek

Fűri Mária Apa csinálta

Ellenállhatatlan kényszer
Kipiszkálni a téglák közül a vakolatot
A betonlapok közül a kátrányt
Apa csinálta
Nem hagyjuk abba, de ha elhoznak onnan
Vissza nem megyünk
Valami rögzül, visszatart a tiltás
Jöhet a mérőszalag, kihúzzuk
Szemügyre vesszük
Mérni még nehéz vele
De ismerős a mozdulat
Apa csinálta
A hinta unalmas
Járni meg nehéz
Mászni jobb
Ámbár magasabbról látni a világot nem lenne rossz
De úgyis ölbevesznek

2017

2021. július 12., hétfő

Fűri Rajmond A holnapi napra

Forró éjszaka. Szinte látható
figyelem vigyázza az alvót,
kiben fel sem merül elköltözés
éghajlati váltás miatt.
Annyi a megnevezett válság,
hogy nincs is szükség fenyegetettségre
ahhoz, hogy a kételkedők
önmaguknak is bemutassák:
mi is az a közös stratégia.

Álom erre nem igazán való.
A holnapi napra készülve
asztrológiai képleteket
idéznék fel, ahogy a görögök
jósdába mentek, amikor
a sorsukat meghatározni
készült döntés, amit az isteni
akarat pecséttel elláthatott.
Olyan egyformák tudnak lenni a napok.

2021. július 6., kedd

Emily Dickinson 154

Ő csak a Mennynek érdekes.
Társai Angyalok.
Kivéve kóborló Méhet,
Nem számít senkinek.

Csak szélnek nem vidéki ő,
S ki látja? Lepkeszem;
Mert észrevétlen, mint a harmat
A szántóföldeken.

Fűnek kis Háziasszonya --
De ha bárki letép --
Oda az arc, amitől Otthon
Lehet a Létezés!

Fordította: Fűri Mária

Except to Heaven, she is nought.
Except for Angels — lone.
Except to some wide-wandering Bee
A flower superfluous blown.

Except for winds — provincial.
Except by Butterflies
Unnoticed as a single dew
That on the Acre lies.

The smallest Housewife in the grass,
Yet take her from the Lawn
And somebody has lost the face
That made Existence — Home!

https://en.wikisource.org/wiki/Except_to_Heaven,_she_is_nought.

2021. június 29., kedd

Fűri Rajmond Azt mondja, hogy...

Azt mondja, hogy a változás szele
orkánná nőhet, és a pusztítás
félelmetes hangja hosszú időre
teszi tönkre az álmainkat?
Maga szerint foglalkozik bárki ilyennel?
Hall ma reszkető hangot és fenyegetést?
Egyre csak gyűlik a veszélyes hulladék,
miután gondolatokról évek során
sem derül ki, hogy mennyire ártalmasak.
Ki törődik a viszonyokkal?
Gyártási folyamat helyett szaporulat
okozhat fejtörést, amihez készül
törvény az általa érintetteknek,
és azt meglátni, hogy a nő nem csak szül,
de előre berendezi a holnapot,
sokkal több lehet, mint a puszta bizalom.
Azt mondja, hogy ez is az eszébe jutott?
Új patikamérleget gyártanak,
és Justicia elé citálva a beszédek
felsorolnak tömérdek érvet,
melyek nem szólnak szeretetről.
Egyenjogúságra törekedik,
aki tudja, hogy a történelem
táplál és meghatároz. Változását
pedig a„tengeri szőke habok e szigetén
istenekkel űzött gyönyörűség”
hozhatja el: a szerelem.

2021. június 23., szerda

Emily Dickinson 151

Néma Koronázásod --
Szelíd Éljenem;
Rejts el egy kis apródot
Hermelinedbe Uram,
Hogy elbújhasson ott;
S míg halad a díszmenet,
Elmormolhassa majd,
Mester, én vagyok --

Fordította: Fűri Mária

Mute thy Coronation —
Meek my Vive le roi,
Fold a tiny courtier
In thine Ermine, Sir,
There to rest revering
Till the pageant by,
I can murmur broken,
Master, It was I —

https://en.wikisource.org/wiki/
Mute_thy_Coronation_%E2%80%94

2021. június 21., hétfő

Fűri Rajmond Meddig kell az erő

Érdemes az indulat, amely hirtelen
hangot emelni képes, és jobbító
jelszót indokolva azt hirdeti: neki
kötelessége is a nyilvános kiállás,
amely hírt adhat arról, ami várható?
Értelmét veszti ilyenkor a szó,
melyre ráfogható hideg feje,
s hogy kivonja magát a közös körből,
ahol pedig a szívek dobbanása
mindennél jobban tanúskodik arról,
hogy valóra válhatnak terveink?

Két partja közt a folyó hömpölyög,
hátán visz nehéz hajót, és vize
lakása sokféle halnak, amik
egymást is eszik, és a madarak
közülük naponta többeket kihalásznak.
Téli árja sodorhat letört ágat,
és tavaszi esők nyomán feszülnek
várost, falvakat védő gátak,
s az élet magát megvédeni kényszerül.
Vannak kimutatások, hogy ilyenkor
meddig tart a vész, és meddig kell az erő.

2021. június 17., csütörtök

Fűri Rajmond Tényleg, miért

Mért kell kimondani, ami nyilvánvaló?
Mért nem elég, ha megérintelek?
Követ lenne, az akaratoké a szó,
ki átad bizalmas üzenetet?

Nincs más akkora hatalmas birodalom,
amely megmérkőzhetne teveled.
Hol van az életnek hasonló oltalom,
s ki ad a vágynak még ilyen helyet?

Nagy lángolásoknak művésze kell legyél,
amikor elporlad az, ami volt,
s főnixként megújult világ lesz a tiéd,
és tisztán ragyog fel az éji Hold.

Veled égek, megsemmisítem én magam,
kápráztat az életadó tüzed.
Sarjadzani kezdhet az eleven, a mag,
hogyha egünk záporával fizet.

Nappalok az éjjelekkel ölelkező
párt alkotnak, mind a te műveid.
Szótlanságom és beszédem kötelező
díjat várnak: párjuk örömeit.

Ezért hát köztünk a közvetítő szavak,
megvilágítják nekünk az eget,
s körbefognak óvón, ők a puha falak.
Olyanok, akár a szerelmesek.

2021. június 14., hétfő

Szapphó APHRODITÉHEZ

Tarka trónodról, ravasz istenasszony,
mért küldesz nékem szerelemkirálynő,
bút és bajt mindég, te örök leánya
       fényes egeknek?

Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél,
hallattad kérő szavamat, kiléptél
kedvemért apád aranyos házából
       és befogattad

cifra hintódat; lebegő galambok
vonták azt fürgén a sötétbe-süllyedt
föld felé; szárnyuk sebesen csapdosva
     vert a nagy égben,

már itt is voltak; te pedig, te boldog,
istenarcodon mosoly ült, és nyájas
szóval kérdeztél, mi bajom van és mért
     hívlak az égből

és mi volna megkeserült szivemnek
kivánt orvossága? "Ki bántott, Sapphó?
kit küldjek kemény szerelem szavával
     téged ölelni?

Ha eddig került, ezután majd üldöz;
hogyha semmit nem fogadott el, eztán
ő ad már, s ha nem szeretett, szeret majd,
     bár ne akarjad."

Jer most is hozzám, a nehéz gondokból
oldd föl szivemet, s amiért eped, ne
sajnáld teljesíteni: légy harcomban
     drága szövetség.

Babits Mihály fordítása

http://mek.oszk.hu/00300/00386/00386.htm#c9

2021. június 13., vasárnap

Emily Dickinson 147

Úgy ment el, mint a katonák,
Mellén a fegyvere --
Add meg Uram a rangját:
Mi 'legbátrabb' legyen!

Hogy megláthassam, engedd,
Vállapos fehérben --
Nem félném így a harcot,
Nem az ellenséget!

Fordította: Fűri Mária

Bless God, he went as soldiers,
His musket on his breast —
Grant God, he charge the bravest
Of all the martial blest!

Please God, might I behold him
In epauletted white —
I should not fear the foe then —
I should not fear the fight!

https://en.wikisource.org/wiki/Bless_God,_he_went_as_soldiers,

2021. június 12., szombat

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Folyóparti mise

Törvény mondja: az Úr házában
Legyél az Úrnak ünnepén.
A zseniális zsidó ács is így szólt:
Atyám házában voltam én.

Engem nem vonz örökmécs, gyertyák lángja,
Barokk templom ezernyi dísze,
Sem gót oszlopok fent imára
Kulcsolt kezekként hajló íve.

A folyóparton zöld fű a tömjén füstje.
S az örökégő mécsvilág
A zöld fű közül itt-ott kibúvó
Pirosló mogyoróvirág.

Nádrigó Mozart-zenéje
Zendül, mint varázsfuvola,
Kakukk-ministráns hangja int:
Figyeljek, itt a szép csoda.

A mindenség szent vére, fény csorog le
Az óriási aranykehely falán,
S a kék ég alatt átrepülő kócsag
Fehér ostya az ég kék asztalán.

2021. június 6., vasárnap

Fűri Rajmond Tartós folyamat

Visszanézek, s látom, mint orvosi konzílium
tanácskoznak az éjszaka szigorú álmai.
Kiszolgáltatottságom nem rendkívüli.
Lehetőség nem áll rendelkezésre, hogy vitassak
bármit szakszerű megállapításaikból.
Birtokukban vannak a tények, s a felsorolás
minden kétséget kizár, jóllehet nincs felvetésem.

Egyedül az foglalkoztat: mi a célja az alávetettségnek?
Szívesen hiszem, hogy magasabb akarat
beavatkozása halaszthatatlan,
és pecsétjén ez áll: befolyásolható és gyáva.
Érzi az ember, akár az állat, hogy
súlyos teher a ragadozás, s a nem tudással
felesleges volna bármit kezdenie.

Kisimul a ránc, s adódik tovább
az elbizonytalanodott bólogatás,
amit pedig sugall a lap, az ambuláns:
ki szokott lapulni az a bizonyos görbe.
Felkeltem ébredező magamat,
mutogatva: itt a hivatalos papír,
ami szerint ilyen a tartós folyamat.

2021. június 4., péntek

Horváth Tivadar kehely

a felkelő nap illatos rózsafej
a tegnapod magára hagyott szamár
a holnap még üresen álló kehely
te töltöd meg: vigyázz hogy ne törjön el

2021. június 2., szerda

Szebeni Sándor Parafrázis Balassi Bálint Negyvenhetedik című versére

Hajnal hasadtáig, világ virradtáig, adj Uram bátorságot.
Szűkíts határokat, egymáshoz a hidat, éhség-szomorúságot.
Tolj ki határokat, egymás közti hidat, játszani szabadságot. 

Lásd a vér folyását, erek fonódását, benned született létem.
Létemnek keservét, létemnek nemlétét, szabadság-lélegzésem.
Ujjak érintését, életünk értelmét, s hogy túlélni nem szégyen.

Húsnak akaratját, bukó bujaságát, az én gyarló testemet,
gondolat-szorulást, kívánság-burjánzást, álom-bírta lelkemet
gyűrűztesd forrásként, kavics csobbanásként, ne vedd vissza véremet.

Húsban ne szűküljön, de szét se ömöljön, békéjét megtalálja.
Hozz fényt éjszakába, szép szavak titkába, ó, Irgalom Gyertyája.
Rombolj határokat, húzz meg határokat, Világ Világossága.

Ne hunyjon ki kedvem, életemnek nedve, véremnek akaratja.
Semmi nyíló röptét, halál érintését felderítő hatalma.
Szabadíts virággá, vágyam vágytalanná, hogy kinyíljak magamba.

Szép asszonyainknak, béke-ajkaiknak, szavaik hitelére,
testük vakságára, combjuk nyílására vágyuknak tiszta fénye.
Szellemük magasán, szerelmük hatalmán arany gyűrű pecsétje.

Szívükben gyönyörré, kék egű örömmé, szél hordta szándékokat
percekkel fonj létté, szép selymes rétjükké és vess vala vágyakat.
Öröm-tartalommá, tartó szabadsággá s békévé simuljanak.

Új rügyek vígságát, vidám fakadását, küldöm szív-melegemet.
Lépteim erejét, sorsom örökségét, lelkemet, szellememet,
s lelkem gyötrődését, öröktelenségét legyőző fegyveremet.

Varázsold örökké, új, szép emberséggé, hogy túléljük magunkat.
Arcunknak árny-rajzát, megtörött varázsát, töröld le árny-arcunkat.
Ne roppantsd gerincünk, nem hajló gerincünk, legyünk nád, ha szélvész csap.

Közömbösségünkben, gyakran gyönyörünkben, álljuk létünk sodrását,
zuhanásunk mélyén, annak is kútmélyén, rémségesen szép álmát.
Gáttalan-szabadon, tartsuk kimondandón hazugság hitványságát.

2021. június 1., kedd

Fűri Rajmond Sportfogadás

Szeretek nyerni.

Minél nagyobb a nyereményem, annál nagyobb az örömöm, amit érzek, amikor megkapom azt, amire előzetesen számítottam. Sajnos, hogy a szerencse nincs segítségemre a nyerésben. Pedig az aztán nagy öröm lenne, ha pár percnyi húzogatás vagy írogatás és kevéske pénz befizetése után „megdobnának” egy jókora összeggel.

Nem a szegénység elmúlása lenne az öröm forrása, hanem a bizonyított tudás, vagyis a rendelkezésemre álló képesség látványos megjelenése, és ezzel létének igazolása: érdemes ember vagyok. Birtokomban van a tudás, legalábbis annak bizonyos darabkája.

Hosszú lenne kifejtenem, hogy mit is jelent valamilyen tudás birtokosának lenni szerintem, de annyit mondhatok, röviden, hogy nincs is másra szüksége egy embernek, mint annak tudatára, hogy valamiben eljutott a szakértelem szintjére, azaz: ért valamihez. Erről nem feltétlenül kell elismervénnyel rendelkeznie, hogy a kételkedést – például önmagában - eloszlathassa. Elég a róla alkotott meggyőződése, azaz a gyakorlottsága, és abban is a sikerei, amelyeket a magáénak mondhat. Szóval elég, ha van néhány győzelme vagy nyeresége, amelyeket ismételhet minden lehetséges alkalommal, hogy a tudását növelje, és a tudásáért járó ellenszolgáltatás összegét megemelhetőnek tarthassa. Arról nem szólnék, hogy ennek a tudásnak a megjátszása legalább annyira sikeres lehet, mint maga a tudás.

De vissza az örömhöz, amely a kis befektetés, nagy nyereség révén érheti az embert.

Azért emlékszem nyerésre abból az időből, amikor a kollégiumban péntek este kezdtük a lórum partit, és vasárnap este hagytuk abba, 10 filléres alapon, amikor a legnagyobb nyereménye valamelyikünknek négyünk közül 2 Forint volt a végén. Igaz, akkor 40 fillérbe került egy zsemle és egy doboz gyufa.

Pókerben soha nem volt pénzbeli nyereményem.

Amikor szakmai tanfolyamokon ültünk le ultizni, sikerült elkerülnöm a bálanyaságot. Betliket fogtam, húsz-száz ultikat nyertem. Elismerték a többiek a hozzáértésemet.

No, hát ez az egyik része a nyerés örömének, a tudás, az elismerhető vagy elismertethető tudás, míg a másik a nyeremény birtoklásán, megszerzésén érzett öröm, és persze büszkeség.

Amikor Görögország nyerte az Európa Bajnokságot 2004-ben, néhány selejtező megtekintése után kijelentettem a fiam előtt, hogy a görögök nyerik az EB-t. Mondjam azt, hogy ezt lehetett látni? Számomra, persze, nyilvánvaló volt – kellő szerénység nélkül mondhatom -, hogy az a tudatosság, ahogy kezelik az ellenfeleiket, amikor alkalmazkodnak annak játékához, és kellően felkészülve fizikailag, képesek megvalósítani azt a stratégiájukat, amelyben döntő jelentősége volt a megfelelő pillanat kiválasztásának arra, hogy lecsapjanak, és a helyzetüket gólra váltsák, letaglózva ezzel a gyanútlan, adott esetben erre teljes egészében felkészületlen ellenfelüket, mindent bemutatott a várható eseményekre nézve.

Hat lejátszott meccsükön összesen 7 (hetes) gólt lőttek, 4-et kaptak. Ha akkor fogadást kötök a végső győztesre, az Európa Bajnokra, netán nagyobb összeggel, akkor „kaszáltam” volna, ahogy mondani szokás. Azóta, persze, számtalanszor előhozódik a jóslatom, és büszkeségem mindig nő egy keveset, miután az idő, az eltelt idő, rendelkezik ilyen nagyító képességgel.

Ez a mostani eset sokkal bosszantóbb.

Amikor kialakult a BL elődöntőinek párosítása, és láttam a csapatokat játszani, véletlenül megint a fiam előtt jelentettem ki, hogy a döntőt a Chelsea és nem a Manchester City nyeri. Gyermekem rögtön megjegyezte, hogy fogadjak rá, és ezt – bevallom – magam is lehetségesnek tartottam. Meg igazi próbatételnek, ami egy profi hozzáértő tudása mértékének és tudása értékének valódi mérője lehet.

Aki biztos a dolgában, mert alaposak az ismeretei, mert előre látja, ami történni fog, miután kellően megismerte a várható fejleményeket, mintegy lepergetve magában a résztvevők szereplését, a választott stratégiát és taktikát, és arra is képes számítani, hogy milyen tényezők lesznek az igazán meghatározóak, amelyek a véletlen és a szerencse hatását is ki fogják tudni zárni a történni fogók sorából, az vállalja a saját véleményét, és merjen kockáztatni: tegye fel a pénzét, bizonyítva ismeretei alaposságát és komoly megbízhatóságát.

1.000Forintot szándékoztam arra a tippre feltenni, hogy a londoni csapat lesz a BL bajnoka.

Készültem a szupermarketbe vásárolni, és eldöntöttem, hogy a vásárlás után lemegyek az alagsori újságboltba, ahol sportfogadás is lehetséges, és megteszem a tétemet. Aztán azon kaptam magamat, hogy a tele szatyorral a piac felé tartok, kijőve az áruházból, mert a vásárolnivalók, a piaciak, elvonták a figyelmemet az elhatározásomról, a fogadásról.

Mi tartott vissza attól, hogy a pár métert, ami az alagsorig vezet, megtegyem, hirtelen futott végig a gondolataimon. Először is a nyugalmam, ami biztosított a meccs nézése közben akkor, ha nem kell a pénzemért izgulnom. Csak az is eszembe jutott, hogy ezt a csekély összeget éppen azért gondoltam megkockáztatni, mert ezzel még nem fogok tönkremenni, legfeljebb majd elmondhatom, ha vesztenék, hogy azért megvolt a bátorságom a kiállásra a véleményemért, ami – a Chelsea vereségekor – nem bizonyult megalapozottnak. Na, bumm! És akkor mi van? Le fogom vonni a következtetést, és meg fogom tudni, hogy mi volt a tévedésem oka. Nem is szólva arról, hogy mennyire nagyra tartom Pep Guardiolát,  a City mesterét, mint edzőt, mint labdarúgó szakembert. Aki, ha vesztenek a londoniak, túljárt az eszemen. Akkor pedig annak örülhetek, hogy bajnok lett egy másik csapattal, a Barcelona után, és annyi év elteltével, amire annyira vágyott. Az én 1.000 Ft-omat igazán megérdemelné.

Ha meg nyer a Chelsea, az maga a Mennybemenetel – nekem. Rohanva hívnám a fiamat, elújságolva neki a javaslata megfogadását, és leginkább a fantasztikus nyereményemet. Mert akármennyit is fizetnek arra a kis 1.000 Ft-ra, a bátorságom és a „szaktudásom” bizonyítása sokkal többet érhet!

A piacról kijövet már nem fordultam vissza a fogadásért.

Amikor Havertz berúgta a gólt, és Mahrez fölé vágta az utolsó City lövést, akkor vált véglegessé leszereplésem és lúzerségem, totálissá téve érthetetlen bénultságomat.

Ezért tart ott a magyar – gondoltam máris, ahol tart -, mert nincs a vérében a fogadás, a nyerés úgy, ahogy annak ott lennie kellene.

Okuljanak belőle akik akarnak és tudnak. 

2021. május 31., hétfő

Tóth Gabriella Cseppek

meszesedő értelem
nem tudom mi van velem

cseppnyi csend
fejemben rend volna jó

tántorog a táj
a sarat állni muszáj

cseppnyi csend
lelkemben rend volna jó

eszembe jut az egykor
de hogy mi volt 1-kor?

cseppnyi csend
fejemben rend volna jó

2021. május 30., vasárnap

Jankovics Marcell (1941 - 2021)

Emily Dickinson 137

Virágok! -- Nos -- ha lesz, aki
Tudja, mi az extázis --
Félig mámor -- félig baljós --
S ami embert megaláz:
Szökőkút, felfelé eső?
Ha lel, akárki legyen --
Leszedem neki az összes
Margarétát a hegyen.

Arcukon fennkölt érzelem
Emberi lénynek sok ez --
St. domingói pillangó
A bíbor sávon repes --
Mert a lepke-esztétika
Esetleg -- tökéletes?

Fordította: Fűri Mária

Flowers — Well — if anybody
Can the ecstasy define —
Half a transport — half a trouble —
With which flowers humble men:
Anybody find the fountain
From which floods so contra flow —
I will give him all the Daisies
Which upon the hillside blow.

Too much pathos in their faces
For a simple breast like mine —
Butterflies from St. Domingo
Cruising round the purple line —
Have a system of aesthetics —
Far superior to mine.

https://en.wikisource.org/wiki/ Flowers_%E2%80%94_Well_%E2%80%94_if_anybody

2021. május 29., szombat

garai péter sándor valamelyik hajnal...

Valamelyik hajnal jutott eszembe miközben bámultam a párás kerti reggelt harmatcsepekkel a bársonyos zöld füvön körbe szállingozó rovarokkal és kistestü danolászó madarakkal haránt beeső napsugárral amikor a vastag ködpára megülte a felülről belátott lepillantott völgyet apró fehér és rózsaszín virágok boritották a bokrokat a kábitószer és alkohol szint a véremben elért valami kényes egyensúlyt és felhallatszott a monoton kántáló indiainak vélt ringató elektronikus zsivaj hangyaméretű ember pöttyök rezegtek makettek között az egészen álomszerű dunyhaként borult a távolságra a szivárvány tündöklő vízpára és a hajnal barackaromás pirja szellő lengedezte körbe valami keserű emberi interakció emlékét mindig hülyeségeken veszünk össze ilyenkor de kivel hol mikor min nem emlékszem nem számit leöblitem egy korty rummal meg egy slukk és tovább bámészkodom miközben a távolban egy kutya csaholva üget felénk és rohan évtizedek messzeségéből a múltból amikor még én is és te is naivak félénkek sokkal fiatalabbak voltunk mint most és már akkor elfelejtettnek hittük ezt a pillanatot ami most eszembe jutott

2021. május 26., szerda

Fűri Rajmond Időjárás

Valamiért nem kívánságműsor.
Süthetne a Nap, csak úgy mérsékelten,
és eshetne az eső, inkább éjszaka,
csak vigyázva, nehogy felkeltsen.

Lehetne szellő, amikor sétálunk:
hozna felénk orgona illatot.
Járjanak felhők, bárányok, fehérek,
este pedig jöjjenek csillagok.

Hajnalban legyen friss a levegő.
Délben ömöljön az arany, a forró,
és délután, ledőlve pamlagon
andalítson emlék, nem az utolsó.

Kényeztessen az idő, azt szeretjük,
és jusson eszünkbe mindig a holnap.
Teremtésre várunk: ma látni, ami lesz.
Nyugtatnak a meglévők, s amik voltak.

2021. május 24., hétfő

Mórotz Krisztina Istenhalász

nem akarok nagy szavakat. ma szeretek, de úgy, hogy ne tudj róla, ne érezd meg. itt várlak a rét legdélibb részén hajnal óta, amikor a pára száll. rajtam az az agyonmosott rózsaszín hálóing. mosolygok és elmondom a reggeli imát. mindig két sorral többet kéne, hogy előbb itt legyél. vagy végig. várlak.

szép ívű gerincem tartja az anyaföldet. anyaföld,mondom ki. tudtad, hogy a fák is alszanak? de igen lassan alszanak. nem figyelted meg, amikor a kérgüket összehúzzák magukon? álmukban is adnak energiát.

de az első fénycsík az égen ébreszt pimaszul, hangtalanul. pogány a dac, amivel kitárja magát.  mondom kinyújtózik a fény. nincs niké, a fa győzelem ruhája elszakadt és mindig újabb redő tekeredett róla. vesztesek nyugalma ez. nem tudom már, hol volt, a rét melyik földjébe kapaszkodott. minden eltűnik egyszer. vajon milyen leszel, ha meglátlak? a napnak melyik sugara köszönt? távolabb kalász, sok sok aranykalász, és közte álmos pipacsok öltöznek vérvörösbe. hozzád a suttogás illik, egy sóhajtás feléd, hogy gyere már. nem jössz.  álmokat  tudok adni és meséket. soha ne hozz utánam könyvet. almát se. hozd magad álomittasan, és hazudj, ki nem teszi. elhiszem. ITT szeretnélek szeretni. reggeltől estig, amerre a nap jár, és nem nézzük, miben botlunk el. mindegy az. kétszereplős a színdarab. megjöttem, szólsz halkan. zavarban vagyok. kockás pléd. leülök, fejed ölemben, mellem tiéd. forró.  

komolyan nézel. értek mindent. hozzád érek és mesélni kezdek a férfiról. érzem a bizonytalanságot benned. vetkőzöl, lassan. más meséket fúj a szél. szeretetvendégség, ahol én adok, a befogadó, és te jössz. spontán történés, kettőből egy lesz. tiem-  

és nézel. mesélek a lélekről, itt vagy a tenyeremben. add a magod nekem. tenyeremből folyik lassan lefelé. a föld beissza a csepped a nap szemében. lehunyt szempillák mögött végtelen nyugalom, és elfelejtem, hogy a lábamon nincs cipő. picike és el akarom dugni. utána kapsz. világokon átívelő férfi. hamis képet építek rólad, felruházlak, katedrálist emelek neked. FÉRFINAK: a szeretés szentségét adom. haragudtam rád és kimentem a tóhoz, és azt akartam, hogy dörögjön az ég haragoslilaként... a nap... az enyém vörös, ahogy a tóba bukó utolsó sugarait nézem. akkor bocsátottam meg. mert aznap ért össze a kettőnk lelke. aznap szerettek az istenek. tiem, hazudtam magamnak. a tiem az mindig kettőnk világa. afrodiziákum, amit mi értünk egyazon pillanatban. egyszer sem lépünk ugyanabba a folyóba. minden mozgásban van. 

tudtam, hogy ez a vérvörös víz tisztít, nyugtat, kérdéseket vár. öreg lelkeket ismertem meg a partján,  mintha mindegyik lélek az életemet álmodná. neked minden kell, mosolygott a fiatal. először a legnagyobb hal, végül a kicsik, de fordítva kell, először a kicsi keszeg, aztán a nagy.. persze ezt nem hiszed el, de éreztem öreg lelkében a mamám illatát, és tudtam, hogy ezt a napot Isten nekem szánta, hogy ne csak egy narancs tavat lássak. téged is. ott láttam a szemedben a vágyat.  láttam az szarvast benned, a bakonyt. láttam az országokat, amiket jártál. Istenhalász, tekerj hazugságaid hálójába. aztán engedj! szerettelek és én ezt nem tudtam. gyermek voltam ősöreg csenddel. tulipánok fagycsókjával, könnyekkel. hamis gyöngyökbe csavartam magam, amikor elvesztettelek az esőszagú szélben.

Emily Dickinson 134

Talán vásárolnál virágot?
De én nem árulok.
Ha mégis szeretnéd kölcsön,
Amíg a nárciszok

Megoldják főkötőjük
Ott a falu alatt,
S lóheréről méhek szívják
Édes italukat,

Nos, addig kölcsönzöm neked,
De aztán -- visszaadd!


Fordította: Fűri Mária

Perhaps you'd like to buy a flower ?
But I could never sell.
If you would like to borrow
Until the daffodil

Unties her yellow bonnet
Beneath the village door,
Until the bees, from clover rows
Their hock and sherry draw,

Why, I will lend until just then,
But not an hour more !

https://en.wikisource.org/wiki/ Perhaps_you%27d_like_to_buy_a_flower,

2021. május 22., szombat

Bara Anna ha lefagy

tudta hogy szeretik

magabiztos volt minden mozdulata
semmit nem bízott másra
reggeltől reggelig minden perc
értük
hisz az anyjuk

most sántít és pánikol
s látja a tragédiákat
mindegyikben önmagát érzi hibásnak
minden perc félelemben telik

mi lesz ha
a helyzetet nem tudja felmérni
ha nem tud odarohanni
ha nem bírja majd felkapni
ha a szíve lehet épp akkor
amikor segíteni kellene

tudja hogy szeretik mégis pánikol
hogy ő biztos nem is az az igazi
nagyi

2021. május 21., péntek

Fűri Rajmond Ékszerdoboz

Egységben a tartalom és a forma,
ezt mondta magabiztosan,
és lassan nyitotta ki, mintha
őriznie kéne egy madarat.
Nagyon új volt a doboz huzata,
és a teljes készlete ragyogott,
mikor kinyílva rápillanthatott
kíváncsiskodó, bámész tekintet.
Nyakláncán középen a függő,
melynek rubinja szinte éget.
Apró változata fülbevalókon
díszlett, megvédve közbül a karcsú nyakat:
ilyenek hordanak királyi főket.
S a diadém! Lenéz rád nagy szemével.
Pillantásra érdemesítve lettél
lelkes halandó, aki láthatsz
el nem múló értéket: aranyat.

Szólni fog, ha szállítmány érkezik.
Lényegében hasonló mindegyik.
Talán a kövek térnek el,
s bizonyos formai különbözőségeik
vannak, ahogy súlyuk sem teljesen egyforma.
Köszöni megértésemet,
s hogy könnyítsen a szállítón,
a kicsi kocsit ráadásnak adja.
Bespájzoltam tehát az ékszerekből.
Ünnep pedig van elég, amikor
érdemrendek sora beszél helyettünk,
és nem kérdés, hogy merre is száll
gyöngye pezsgőnknek, ha tele
kezünkben a magas kristálypohár.
Halkan játszik a zenekar, s a csárdás
pezsdít, szívet melenget, ahogy a tudat,
miszerint egyetlen egy gondolat az ár.

2021. május 13., csütörtök

Fűri Rajmond A segítésről

Csak dadogok. Leblokkol

a tehetetlenségem.

Mint aki a sötétben

már reményét is veszti.

A fájdalom, a messzi,

és eltévelyedésem

lesújt, bénára sokkol.

Az idő kereke eszembe

jut, de most mit sem használ,

hiába is pörgetném.

Óh, te drága istenkém!

Ki vesz most elő tartalékot?

Érvet, mely csillapíthat.

Nincs más, mint az elképedés,

s a gonosz indulat

visszafogja magát,

miután nem rejtheti szégyenét?

Dörgő szava apánknak

most elhangozhatatlan.

Hány van vajon elég okos?

Hogy mikorra hozhat eredményt

kimért adakozásunk,

s bírható-e még szenvedés,

az történelmi tett.

Ára alig kimondható,

s úgy hívják: türelem.

Hangyabolyt menekíteni

mára lett kötelesség.

Kárpótlásul marad

az IDŐ, amely végtelen.

2021. május 5., szerda

Fűri Rajmond Hiány

Tudod anyám, kellemetlen ez a hiány:
elhagytál engem.
Karodban tartasz, mosolyogsz, boldog is vagy
az egyik képen.
Hogyan voltál bátor, mikor akaratom
rúgott szabályt fel?
Előre láttad és tudtad, hogy ingerel
egy buta kényszer?
Mint amikor tisztul az ég, fújja a szél
gyorsan a felhőt,
megérezted anyám, valld be, ideje van,
ezt a jövendőt?
Imádságod hallgatta meg a te bírád,
égben az isten?
Vagy a tanításod gyümölcsét láttad a
felnőtt gyerekben?
Apám áll itt most mellettem, nagyon figyel,
és szavad várja.
Szerinte szerelem az ember legnagyobb
élet tudása.
Tudod anyám, a szenvedély mintha örök
áldásunk lenne.
Valamiért visszatérők vagytok, akik
juttok eszembe.

2021. április 29., csütörtök

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Április

A vízpart zöldszín, üde selymén
Keskeny szegély a sárga csík,
A folyó túrta partra habját,
Az aranyszínű gólyahírt.

Hűvös a víz. A szél se fürdik,
Csak borzolgatja felszínét.
Játszik. Két kézzel szórja, szórja
Fecskék acélkék nyílhegyét.

2021. április 20., kedd

Tárgyak, tanúk Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

 

felütés

Minden 'kétkezi munkát', beleértve a takarítást, nehezen kezdek el, és nehezen hagyom abba. Most a még fiatalon beszerzett 'Garzon' szekrénysor egyik kis alacsony polcának könyveit szedtem le portalanítás céljából, és csaknem mindre rácsodálkoztam.

A művészet kiskönyvtára, a férjem által, fiatal korában gyűjtögetett sorozat, köztük egy kapott, fenti dedikált. Beck Ö. Fülöp, Leonardo, Kandinszkij, Marc, 'és még sokan mások' (12 -- 16Ft).
Ha Mozart naplót írt volna... "III. díj A "CENTENNÁRIS" verseny kamarazene tanszak I. kategóriájában" Debrecen 1962. (kivel és mit játszottam?).
Szeretők és házastársak (sorozat Magyar tallózó, 32 Ft). Most olvastam bele először, egy fantasztikus Móricz levéllel nyit.
Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel (1983., 26Ft).
Beöthy Zsolt A magyar irodalom kis-tükre, alcím: szellemi életünk fejlődésének áttekintése a milléniumig. 'reprint'. Vásárlás ideje a kilencvenes évek vége (?): ti. a kis könyv 255 Ft.
(A változó árakhoz természetesen más fizetések tartoztak. :))
Lesz mibe beleolvasni... 


válasz

Ásatások nélkül kerül elénk a megélt idő emléke, a sok-sok tanú. Különféle tárgyak ismeretlen mennyiségben képesek felidézni múltunkat, csak éppen az esemény pontos felmutatására nem számíthatunk tőlük. Olyan "raktárunk" egyelőre nincsen, amelyben felcímkézve állnának a dokumentumaink, a hely, az idő, az esemény, a résztvevők megnevezésével, felsorolásával. Ezért aztán kidolgozásra vár az a módszer, amely a visszatekintést lehetővé teszi, és a látott kép vagy képsor elég "éles" ahhoz, hogy megbízhassunk benne, túl a nosztalgiánk keltette különös kellemességen. Önmagunk ilyen újrateremtése - szerencsére - másodrendű ügyünk, még akkor is, ha egyre növekszik a jelentősége. Az új lehetőségek egy ideje nem hagynak nyugtot nekünk, hogy magunkat megőrizzük, éspedig komoly érdeket valósítva meg ezzel. Miután mindig a jelen primátusa vezet, "őt" szolgálhatja az emlékek felhasználása, amelynek utolérhetetlen és megvalósíthatatlan formája - lenne - a tökéletes replika létrehozása és - megfelelő időben történő - lepergetése. Miután az aktualitásunk ilyen akadályával nem szeretnénk bajlódni, megelégednénk a tematikus, a válogatott, a szempontokat alkalmazó újrahasznosítással is.

Sajnos, hogy a "konzerválást", amely ezt lehetővé tenné vagy megkönnyítené, külön figyelemmel és módszerességgel lehetne csak elvégezni, sok-sok időt véve hozzá igénybe, hogy az egyéb hozzávalókat meg se említsem, marad a rendelkezésünkre álló módszer: a pillanat által diktált, szükségtől vezérelt emlékezés, és az alkalmanként, a véletlenül adódó megerősítés, mint az ilyen takarítási élmény öröme és meglepetése.

Meg a készülődés arra, hogy a napi feladataink sorába felvegyünk egy új teendőt: rendezni "magunkat" meglévő adathordozóink segítségével. Milyen jó látni azokat is, akik velünk voltak akkor, amikor ....

Hacsak el nem fogadjuk a szabályt, miszerint: bizonyos tennivalók nem tartoznak ránk.

Ahogy annak idején anyánk volt az első, aki tisztába tett minket, amikor elvégeztük "dolgainkat".

 2021. 03. 16.

2021. április 14., szerda

Vadas Tibor Juditnak

én mint a
szavak gyalogútjainak
fáradt tekintetű
borostás csavargója
kéréssel fordulnék
nagytudású
komoly nyelvészeinkhez
a kisbabák ujjairól
lenne szó
amiket olyan jó
kezünkben tartani
érezve a kíváncsi
kis csigaszarvak
szívdobogtató melegségét
szeretném kérni
hogy a kisbabák ujjait
mentsék fel a magyar
helyesírás szabályai alól
mivel ők még
annyira újjak

dokk.hu

2021. április 11., vasárnap

Franczen Bea elengedés

tartja a markát az idő,
adót szed a pillanat,
csak néhány emlék a számlán,
engesztelő kis kamat
marad, mint hologram-vigasz,
vánkost vet a nyugalom,
olvad az akarat, legyen
pecsét minden oldalon.

dokk.hu

2021. március 29., hétfő

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Március (Futtában friss víz...)

Futtában friss víz s földszagot
Locsol füzek, barkák hajára.
Csendben ablakomhoz oson,
Hol sárga fénnyel átég a lámpa.

Megzörgeti az üveget –
Vásott, locsolkodó kölyök – ,
Jön, jön, ujjongja s mezítláb fut tovább
Fák közt s alvórétek fölött.

2021. március 24., szerda

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

Volt egyszer egy zseniális kárpitos csemete
A francia királyi udvar fogadott gyereke
Mert volt neki több száz gunyoros remeke
Lett barátai mellett sok-sok ellenfele
Meggyógyítani nem akarta őt senkise
Senki megszentelt földbe eltemetni se
Ássanak mélyebb sírt, a király így rendelkeze
Végül nagy nehezen így eltemettete

Válasz

Színházában mai napig nagy a gyönyör,
játszik sokat, gúnyol, ha kell, s olyat gyötör,
aki álszent vagy garasos, egy zsugori,
vagy az áltudományt nagy kanállal eszi.
Urizál, mert pénze akadt, nagy üzlete,
s azt hiszi, hogy megjött a hiányzó esze.
Elkelne ma nálunk, akiből a humor
ömlik, s attól - észrevétlen - szívünk javul.
Nagy mester ő, kedvelt tehát, nem oktató,
hanem elmés és nagyon szórakoztató.
Légy vendégünk! Tudjuk, hogy az nyer, aki mer:
játszd el valóságunkat, te víg Moliére!

F. M&R

2021. március 14., vasárnap

"Volnék, mint kő, oly érzéketlen"

Egy szép Szendrey Júlia vers

https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Szendrey_J%C3%BAlia-1828/Voln%C3%A9k_mint_k%C5%91_oly_%C3%A9rz%C3%A9ktelen/de/78448-W%C3%A4re_wie_Stein_so_unempfindlich?translationLang=all

2021. március 8., hétfő

Iványi Mónika Hőség

A krumplibogarak egymás hegyén-hátán nyüzsögtek a befőttes üvegben. Némelyik megpróbált felmászni a tetejébe, de hamar feladta, amikor rájött, hogy narancssárga lábai nem tapadnak az üveg falához. Volt amelyik nyitogatta a szárnyát, el akart repülni, de a következő pillanatban már koppant is a szeggel kiszurkált kupakon. A Nap még mindig erősen tűzött. A lugas hűvös árnyékában ücsörögtünk. Meztelen lábunkra frissen szitált port pergettünk résnyire nyitott tenyerünkből. A szemcsék átfolytak a lábujjak közötti réseken. Gyorsan és forrón, akár gyerekkorunk legszebb napjai gondtalan éveinken.

Egy varjú szállt a szilvafára. Ötször károgott. Peti összerezzent. Nem törődtem vele, egy letört gallydarabbal téglalapot rajzoltam a földre. Meghúztam a célvonalat, és már épp ki akartam szedni magamnak a legfürgébbnek látszó bogarat, amikor Peti megfogta a kezem. Ez nem ér- mondta-Hárman gyűjtöttük, hárman is fogunk velük játszani. Leszakítottam néhány fűszálat, és bedobtam az üvegbe. Ahelyett, hogy enni kezdték volna, megpróbáltak felmászni rajta, de a fűszálak meghajlottak a tetemes súly alatt. Végül mindannyian visszacsúsztak az aljára.

Nem várok tovább-mondtam Petinek. Ha nem jön, magára vessen, de ebben a pillanatban meghallottam Mari néni hangját. Minek jön ide ez a vénasszony?- méltatlankodtam. Néhány perc múlva odajött hozzánk Peti anyja kisírt szemekkel. Még vékonyabbnak és gyűröttebbnek látszott, mint annak előtte. Akár egy papírlap, amit egy erősebb nyári fuvallat képes messzire röpíteni. Lisztes kezeivel idegesen gyűrögette barna kötényét.

Nem akartam elhinni amit mondott, felkaptam az üveget és megmondtam Petinek, hogy most azonnal kimegyünk a kanálishoz. Megdöbbent, de nem mert ellent mondani. A kanálisparton megtaláltuk Palampertó egyik sáros cipőjét, ott hevert a letaposott vadvirágok között. Hiába volt meleg, a virágokról, még mindig nem száradt fel a sáros víz. Épp arra biciklizett a kerülő, aki mérgesen odakiáltott nekünk, hogy azonnal menjünk haza. Peti nem akart, elvette tőlem a befőttes üveget, lecsavarta a kupakját, és elkezdte beleszórni a krumplibogarakat a vízbe. Látni akarom, ahogy megfulladnak- motyogta alig hallhatóan, miközben öklével vörösre dörzsölte a szemét.

2021. március 7., vasárnap

Fűri Rajmond Ilyenkor

Ilyenkor felszabadulás jön el,

s vele hangos öröm, nem egyedül.

Száguldozni kezdenek elemek,

aztán mintha bál kezdődne belül.

 

Készülhetne róluk egy kép, fotó,

meglehet a nagyszámú részvevő

olyan gyorsan változik, mint a mag,

amelyből sok részecskéje kilő.

 

Rendező aligha van, akinek

dolga finoman szólni: legyenek

szívesek összeállni. Kezdenénk

érteni megvizsgálva önöket.

 

Tudják, rendkívüli az alkalom,

feltárulva a sok belső terem,

s mértékeiket adja szabadon,

amire ketten mondhatják: Jelen.

 

Álom munkál, benne homály, s a fény

ritka,szabálytalan felvillanás.

Nincs szédülés, ahogy meg nem ijeszt

tempója: a hiányzó lassulás.

 

Szétszóródott, mi eddig volt egész?

Vagy megmutatta őszintén magát

zártságunk igazi természete?

Arcához az ember mással jut át.

2021. február 24., szerda

Emily Dickinson - To venerate the simple days (poem 57)


Tiszteld a mindennapot, ami 57 (Magyar)

Tiszteld a mindennapot, ami
Évszakról évszakra vezet,
De bármily fontos ez,
Egy apró tényt ne feledj,
Az úgynevezett halandóságot
Ezzel elvesztheted!

fordította Fűri Mária


2021. február 19., péntek

Fűri Rajmund Tenisz

Keményet üt az óra, elindult a játék

Lelkedet nyesi, felpörgeti véred

Talán ezt a szettet még megéred

S rájössz, hogy az életed ajándék


Ütős az élet, meg kell hagyni

Fonákul kérdez, s rá egyenes a válasz

Necces helyzetekbe küld, hogy válassz

S ha feladja a labdát, azt le kell csapni


15 - semmi, 30 - semmi, elszalad

Kopik a térd, kezet nyújt az enyészet

Örülsz, ha love game-ben volt részed

Gém, szett, meccs: egy pillanat

Dr Kocsis András (1919 - 2013) Március (Az ég bő szájú...)

Az ég bő szájú, kék üvegéből
Zuhogva árad, kavarog a fény.
Útmenti tócsák rideg, szürke selymét
Ráncokba gyűri, fodrozza a szél.

Árkok árnyékos oldalán lapulva
Hókupac lesi: még visszajön a tél?
Így festegetem a szavak színével,
Amit a színek szava elbeszél.

Fekete lyuk Felütés Fűri Mária, Válasz Fűri Rajmond

felütés:

Az életem nem nyitott könyv
Sokkal inkább fekete lyuk
Minden sugarat elnyelek
Hozzád abból semmi se jut
De ahogy az idő halad
Én is fehér lyukká válok
S az eseményhorizonton
Történetem kisugárzom

válasz: 

Naponta járt a Lyukba nagyanyánk,
dolgozgatott, volt teendő elég.
Árpával érő körtéket hozott,
s főve adta, költve hozzá mesét.

Bújócskánknál érte csőstül a baj.
Kit segítsen? Legyen árulkodó?
Bújj csak ide! Soha meg nem talál;
s megmutatta, ha jött a kis hunyó.

Hogy öleltük! Alig állt a lábán.
Nem vagy éhes? Szelte a kenyeret.
Hajlott hátát mi nyomhatta? Mi volt?
Súlyos is tud lenni a szeretet.

2021. február 13., szombat

Jónás Tamás Jól csak a fülével lát az ember

Egy nyár alatt, egy tél után,
utolsó szál, mi megmaradt,
egy délután, egy pár falat
után elszívott cigaretta,
felgyűrődött mágneses szalag,
magnó nélküli kazetta,
asztal fölé görnyedve ég alatt,
rohan velem vagy elszaladt,
körbe-körbe, ácsorog,
könnyebb izzadni, mint zokogni,
homlokomról rácsorog,
mivel nem lehet hozzászokni,
kézfejemre, tenyerembe,
rögzíthetetlen, mint a bosszú,
érinthetetlen buborék,
hol túl hosszú, hol túl lassú,
hol rövid, hol elszalad,
csodától mozgó nyomorék,
homlok reped, a gyomor ég,
füvek benőtte vándorút,
elloban, mint a háborúk,
és végül is már neve sincsen
csak ő, meg én, egy fémbilincsen,
s ha fel-felcsillan valami,
nem látni kell, csak hallani.

2021. február 5., péntek

Fűri Rajmond A jövendőmondóimnak

Eszembe jut néha, hogy látnak,
hogy rajtam van a tekintetük.
Kérdezem magamtól: mit várnak?
Törődhetnék többet velük?

Aztán mosolyuk jut eszembe,
s kívánságuk, hogy csak legyek.
Ha megbotlanék a beszédem,
nyugtatnak, nem segítenek.

Valóság az, hogy ők is élnek
velem, ahogy mindent látó
szemükből, néhanap félek,

kiolvasom, mi várható?
Jövendőmondóim nekem:
tudassátok, s megérthetem!

2021. január 31., vasárnap

Válság Fűri Mária felütés, Fűri Rajmond válasz

felütés:

Válságban volt szegény, állandóan válságban. Egyik válságból ki se lábalt,  máris belefutott a másik válságba. Szenvedett ettől a sok válságtól, próbált tőlük megszabadulni. Kedves válságok, írta nekik egyszer, nem mennétek kicsit arrébb, egy házzal odább? Nekünk az nem jó, ugyan mit kereshetnénk az E-mail fiókokban, ott nincs számunkra hely. Ez a mi hazánk is, nemcsak a tietek, mondták neki a válságok, amúgy is, már nem is ti lennétek nélkülünk, mi vagyunk a cirkusz, ami kell a népnek. Próbálta azt is, hogy ő ment el, egyszer otthagyta a válságokat, 3 évig feléjük se nézett, de nagyon hiányzott neki a szülőföldje ezért arra gondolt, megér némi kompromisszumot, hogy a válságokkal békét kössön. Amikor visszajött, üdvözölték egymást, a sok válság hűvösen biccentett, ő megrántotta a vállát. Túlélési technikákat fejlesztett ki, most tesztelik. Mindenesetre egyelőre élnek, éldegélnek együtt. 

 

válasz: 

Egyetlen bánatát saját válsága okozta.

Mennyire vigyázott rá annak idején. Óvta, babusgatta, etette, itatta, és mesélt is neki, szakadatlanul, természetesen önmagáról. Hiszen egy válságot az tart életben, ha a gazdája a múltját ismételgeti, és nem tudja, hogy milyen jövővel számolhat. Mert a válság a kiúttalanság, a semmit sem kívánás, és különösen a semmire sem vágyakozás.

Persze, azt azért tudhatjuk, hogy válság az is, amikor túl sok a lehetőség, amik közül választani lehet, és a kívánságokból is annyi, de annyi van, hogy válságosan belefájdul a fejünk. Az elégedettség és az elégedetlenség fura ikrek a válságok között, és ezekből neki

egyformán kijutott. Az ok keresése is válságot hozott a fejére, meg kell mondanunk őszintén. Tudománya került válságba, mégpedig nagyon mélybe.

Aztán váratlanul tűntek el tőle a gondok, együtt a válságaival. Pedig csak egyetlen dolgot tett: visszatérése előtt eszmélt rá, hogy hiszen milyen remek dolog ilyen gazdagnak lennie, már ami a válságok birtoklását, azok nagy számának sajátjaként vallását illeti.

Hiszen "ez már valami, mi?" Nincs szüksége importra válságból, és ha akarja, még szaporíthatja is a számukat, mert ebben komoly tapasztalatokat szerzett.

Legfeljebb eladnia nem kellene, hiszen akkor neki nem maradna belőlük. Márpedig nagyon megszerette őket.

El is rendezte valamennyit, és azok úgy tekintettek rá, mint jó gazdájukra, aki ugyan mások felé is kacsintgatni kezdett, de róluk sem mondott le, hanem megbeszélte közöttük a dolgait, kikérve a véleményüket. (Ami nagyon jólesett a válságoknak.)

Így aztán meggyűlt a munkája, de alaposan. Annyi minden került elé érdekességként, és annyi megoldás jutott eszébe, sokszor a válságok javaslatára, hogy azt sem tudta, melyikkel is kezdje a teendőit.

Na, ebből lett aztán a baj. Mert lefékezett, időt adott magának a gondolkodásra, és a válságok ezt hűtlenségének, cserbenhagyásuknak érezték. Akkor nyugodtak csak meg, amikor a töprengését elnevezte válságnak, már csak a régiekre tekintettel is.

Így aztán ideje lett a munkának, a tetteknek és a gondolkodásnak, előre, közben és utólag. Csak ezeket a töprengéseket mindig úgy hívta magához: "gyertek ide drága válságaim". Megszűnve bánata, megmaradva válsága, együtt emlékezgettek azokra az időkre, amikor még

izgultak a jövő miatt, és újabb és újabb "gyermeküknek" - az új válságnak - örültek, illetve felette sajnálkoztak és reszkettek, ahogy azt válság esetén tenni kell.

Az új "családtagok" vigaszát azért elfogadták: munka lett, siker lett, öröm lett, tudás lett, és nagyon elevenek, nagyon talpraesettek ezek.

Még a nevetésre is együtt vállalkoztak, megengedve a válságoknak ilyenkor, hogy sírjanak, reszkessenek, ahogy nekik jólesik és kötelező.

Mert már megvolt a helye mindenkinek.

A gondolkodás pedig mosolygott magában és örömében, hiszen neki ismert volt a válság éppen úgy, mint a tudatlanság, és az utána következő próbák sora, amik után elkönyvelhette az eredményt és az eredménytelenséget, a megoldatlanságot. Ami, ha meggondolta, nem is volt rossz fejlemény, hiszen maradt általa további teendő a jövőben, aminek bátran neki lehetett kezdeni. Válság nélkül.

Itt a mese vége. Aki nem hiszi, járjon utána.