Hagynám magam, akár a csecsemő,
hogy karjába vegyen, és magával vigyen,
elhalmozva ígéretekkel, finoman
ölelve át, és súgva: kell most a hitem,
és kitartó erő, amíg beérik,
amit kínlódva elvetettem.
Nézzek addig évszámokat, ahogy
beléjük kapaszkodik a sok esemény,
s mint ringlispílen a kacagó párok,
láthatóvá lesz sok-sok tünemény,
s a kísérő zenében, ami hangzik,
sodró tánc, semmi induló, kemény.
Várakozik a megértés, s mentőövét
készenlétben tartva annak örül,
hogy foszlányokban szálldos a sötét,
fenyegető, duzzogó kísértet körül,
áldozatát rég kiszemelve,
s bukott dühében a mocsarába merül.
Tisztes ünneplésbe bármikor kezdhetünk,
ha egyszeri az élet. Mi is lenne más?
Időnként adódik rá alkalom,
hogy legyen iható érdemelt áldomás.
Addig többször megállunk, s várjuk
a tudást, amivel megbízható a látomás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése