2019. szeptember 25., szerda

Fűri Mária Nem bölcs Fűri Rajmond Vidor népség


felütés

Mivel az ember nem bölcs
Lesz a gyomrában egy görcs
Nem oldja azt fel Nospa
Csak valamelyik posta
Csak ha jó hírt hoz persze
Hej, kukorica derce

válasz

Nem volt nekem bölcsőm.
Rácsos ágyacskában,
kis ablakkal szemben,
napsugárra vártam.

Emlékszem virágos,
hideg reggelekre,
az udvar szagára,
bögre meleg tejre.

Utcakövek voltak
kedvenceim akkor.
Velük mostohán bánt
a modern utókor.

Innen nézve látszik
egyre gyorsulásunk.
Pedig az időben
mozdulatlan állunk.

Örvendező évek,
hónapok és napok.
Gondtalanná váló
örök pillanatok.

Bennetek a társak
körülöttem állnak.
Hová lettek mára?
Talán köddé váltak?

Új, világi bőség,
nyakában a számmal.
Ára lett mindennek,
s az egekbe szárnyal.


Tökéletességre
is képessé váltunk.
Gépekkel versenyzünk,
majdnem mindent gyártunk.


Szavaink maradtak,
akár kimondatlan.
Nyelveken zenélnek,
e-könyvtár alakban.


Ősbirodalmukban
elég nagy a térség,
Folyton folyvást szaval
ez a vidor népség.


Hallgatom, és néma
maradok sokáig.
Egy most érkezettet
varázsuk elámít.

2019. szeptember 17., kedd

Fűri Rajmond Jó lenne

Ne érhesse őket semmi gáncs,
Legkisebb fájdalom,
Bánat, vagy olyan büntetés,
Amelynek az indoklását
Bíróság soha ki nem mondaná,
Ahol még él a törvény.

Gátat építeni, ár elé,
Méltó tudomány ott,
Ahol mutatkozik remény
Védelemre. Áldozatot
Megfontoltan érdemes csak hozni,
Vagyis erőfeszítést.

Bukással kötött szövetségnek
Milyen haszna lehet?
Győzelem illatát érzi
Bátor követője, mikor
Látványos mozdulattal zuhannak,
Elvárt szárnyalás helyett?

Gyakorolni ott van a lőtér,
Kerek céltáblával.
Gombostűt szurkálni sötét
Szobában javallt, amikor
Végképp kimerült minden rongybaba,
S már majdnem aludni ment.

Önmagát ki ismerheti meg?
Mondják, hogy jó lenne.
Módszert, sőt, tételt az hirdet,
Aki Zénón békájával
Mérkőzve saját árnyékát tudja
Futás közben átlépni.

2019. szeptember 8., vasárnap

Tiszai P. Imre Éjfél, jéghideg szélben

(Imrére emlékezve)

Jéghideg szél a rácsok között,
telet rejteget, szemetet
söpör a lámpák fényében
sejlő betonon.

Erkélyeket
ráz durcásan, de a panel
ellenáll, csak morzsákat
gyűjtöget a sajtolt falakból.

Távolban harangszó kondul.
Állomás zaj, eresztik a hajnali postát,
pár óra és a szunnyadó világ elindul.

dokk.hu

2019. szeptember 2., hétfő

Fűri Mária Európai Fűri Rajmond Szemlélet


felütés:

Nem közülünk való?
Kérdezték többen
Mondtam hogy nem nem
Végeztem családfa kutatást is
Csak sajátos műveltségem
Amit ambíciózus
Szegény szülők gyerekeként szereztem
Adhatott okot találgatásra
Papnak tanulni
Kitörési pont ez
Apám megsiratott
Aztán mégse mentem
Európainak láttak
A tanítványaim
Buddhistának a lányom
A nyomok melyeket hagytam
Kijelölték az utat
Annak az egynek
Akit
A gondolataimba beavattam

válasz:

Csinos. Határozottan csinos,
mondta róla az osztály,
s a legsármosabb fiú.
Mi több, túlságosan is okos,
pedig lánynál nem szokás.
Azon felül nem hiú.

Ez ismeretlen összetétel,
pletykázás után tudni
a napi memoritert,
vagy, hogy táblára írott tétel
miket tud állítani.
Talán csak nem filiszter?

Sétájukat néztem, s úgy álltam,
senkinek fel ne tűnjek.
Arcomon csodálkozás.
Csak a gyerekeket számláltam.
Négyen, öten lehettek,
láthatóan egy család.

Vajon igazságos az élet,
mikor maga elosztja,
kinek mit mérjen gondból,
és kinek jár mellé szemlélet,
hogy lássa, vagy meghallja
szépség jussát a jóból?