néhány gyom virágot hozott
ezek a méhektől zengő sárga kolostorok
estére összezárnak véget vetve a szárnyalásnak
a zümmögés másnap újra föltámad
méhek táncának nevezik ahogy
a gyenge légáramlásban leíródik a végtelen jele
mintha a semmibe fektetve
a virág kelyhe lenne isten tenyere
a sötétség marad benne az este
a méhek tudják hogy a napfény pergamenje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése