Többször láttam ezt az arcot. A szenvedély
visszatarthatatlanul jellemezte.
Számára szép díszlet lett a világ, egész
lényét egy más dimenzió rejtette.
Úgy vigyázott, a remegés volt a jele
szívének: messzire el ne szaladjon,
árulkodva arról, aki egy lesz vele
ténylegesen, s mindent neki adhasson.
Oly közel van a pillanat, hallva szavát,
egyre fokozódott a vágy, ígéret
erősítette meg magát. Az éjszakát
fényes nappal hozhatta: egy kísértet.
Megszépít a gyönyör, akár a hajnali
csillogás aranya kies vidéket.
Az életnek nedve buzog, az látszani
tud a szemen, és a bőr feszességen.
Megőrizhetjük-e ezt a kivételes
izzást, amely akár jövőt hordozhat?
Látni egymásban az olyan tökéletes
mágnest, hogy az minket magához vonzhat.
