Kerülnénk a fájdalmakat,
de nem lehet.
Jajgatnak is folytonosan
az emberek.
Éhségünkből nagyobb adag,
s vágyakozás bőven akad.
Elégedettséget keres
istentelen és istenes.
Lerövidült a tanulás.
Nem ö hibás.
Helyben futó kirándulás
a robogás.
Önfegyelem jelszavával
versenyben az éjszakával,
neveli magát a jogos
egymást óvó Föld-birtokos.
Újra zöldbe fordul a táj,
és élvezi.
Nagy akolban nő fel a nyáj,
füvét eszi.
Vallomások a madarak,
szárnyra kelve áramlanak.
Hangokkal a fényes zene,
napjainknak az ékszere.
Mozgásával táncba repít
vígan csapat,
s párt talál magának, akit
elkap, ragad.
Munkát görgetve jön elő
ötlet gazdagon szerető.
Versenyünkön gyönyörködik
agg, ki nekiveselkedik.
„Jó mulatság” lángja lobog,
ez látható,
majd kiugrik szívünk, dobog.
Elragadó!
Felnőttünk egymáshoz, elég
régen voltunk már csőcselék.
De sok munka, az angyalát,
vár még! Mondjuk együtt: Vivát!
