Tudod anyám, kellemetlen ez a hiány:
elhagytál engem.
Karodban tartasz, mosolyogsz, boldog is vagy
az egyik képen.
Hogyan voltál bátor, mikor akaratom
rúgott szabályt fel?
Előre láttad és tudtad, hogy ingerel
egy buta kényszer?
Mint amikor tisztul az ég, fújja a szél
gyorsan a felhőt,
megérezted anyám, valld be, ideje van,
ezt a jövendőt?
Imádságod hallgatta meg a te bírád,
égben az isten?
Vagy a tanításod gyümölcsét láttad a
felnőtt gyerekben?
Apám áll itt most mellettem, nagyon figyel,
és szavad várja.
Szerinte szerelem az ember legnagyobb
élet tudása.
Tudod anyám, a szenvedély mintha örök
áldásunk lenne.
Valamiért visszatérők vagytok, akik
juttok eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése