Egységben a tartalom és a forma,
ezt mondta magabiztosan,
és lassan nyitotta ki, mintha
őriznie kéne egy madarat.
Nagyon új volt a doboz huzata,
és a teljes készlete ragyogott,
mikor kinyílva rápillanthatott
kíváncsiskodó, bámész tekintet.
Nyakláncán középen a függő,
melynek rubinja szinte éget.
Apró változata fülbevalókon
díszlett, megvédve közbül a karcsú nyakat:
ilyenek hordanak királyi főket.
S a diadém! Lenéz rád nagy szemével.
Pillantásra érdemesítve lettél
lelkes halandó, aki láthatsz
el nem múló értéket: aranyat.
Szólni fog, ha szállítmány érkezik.
Lényegében hasonló mindegyik.
Talán a kövek térnek el,
s bizonyos formai különbözőségeik
vannak, ahogy súlyuk sem teljesen egyforma.
Köszöni megértésemet,
s hogy könnyítsen a szállítón,
a kicsi kocsit ráadásnak adja.
Bespájzoltam tehát az ékszerekből.
Ünnep pedig van elég, amikor
érdemrendek sora beszél helyettünk,
és nem kérdés, hogy merre is száll
gyöngye pezsgőnknek, ha tele
kezünkben a magas kristálypohár.
Halkan játszik a zenekar, s a csárdás
pezsdít, szívet melenget, ahogy a tudat,
miszerint egyetlen egy gondolat az ár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése