Mért kell kimondani, ami nyilvánvaló?
Mért nem elég, ha megérintelek?
Követ lenne, az akaratoké a szó,
ki átad bizalmas üzenetet?
Nincs más akkora hatalmas birodalom,
amely megmérkőzhetne teveled.
Hol van az életnek hasonló oltalom,
s ki ad a vágynak még ilyen helyet?
Nagy lángolásoknak művésze kell legyél,
amikor elporlad az, ami volt,
s főnixként megújult világ lesz a tiéd,
és tisztán ragyog fel az éji Hold.
Veled égek, megsemmisítem én magam,
kápráztat az életadó tüzed.
Sarjadzani kezdhet az eleven, a mag,
hogyha egünk záporával fizet.
Nappalok az éjjelekkel ölelkező
párt alkotnak, mind a te műveid.
Szótlanságom és beszédem kötelező
díjat várnak: párjuk örömeit.
Ezért hát köztünk a közvetítő szavak,
megvilágítják nekünk az eget,
s körbefognak óvón, ők a puha falak.
Olyanok, akár a szerelmesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése