tudod kimegyek, és olyan rongyos vagyok, mert beleakadok mindenbe, és kijárnak többen is. Grófi őstölgyes volt ez, azért a sok kidőlt fa.
Imádtam a nyarat, menni, néha Barbival a tanítónővel, sokszor egyedül, mert Babit a barátnőmet aki pánikbeteg lett, mindig sétáltatom. mindig többet mer menni.
( majdnem meghalt, a szíve leállt) és most jött ki rajta ez, Visszamaradása nem lett, ez a pánikolás, amiben ő is benne van, hogy kisegítsem belőle.
tehát partner, én mesélek, és nem veszi észre, hogy többet jött.
de nem karolom át a fát, nekitámaszkodom, vagy leülök a gyökérre, és ott valahogy megnyugszik az ember. meg felébred, már tudom hány percet órát kell várnom a fényre. Nekem ez tökéletes kikapcsolódás.
Az csoda volt amikor hajnalban kelt a nap, pára mindenhol, és utána szép fények. az gyönyörű volt!
De van aki azt mondja téma van, nem kell téma, vagy kapás. csak észre kell venni a csodát.
A fények fontosak.
Ilyennek kell lenni egy naplónak. Nem feltétlenül jólfésültnek. Bensőségesnek, inspiratívnak.
VálaszTörlésKöszönöm Mari! :))
VálaszTörlés