Fűri Rajmund Ha egy öszvér elszabadul… A Marx-fivérek, avagy a hülyeség esszenciája

https://wallpapers.com/wallpapers/marx-brothers-posing-together-76as9gl91zu8ewem.html

A legenda szerint egy texasi kisvárosban történt az alábbi eset, valamikor 1910 körül: egy vaudeville előadás közben a közönség kisietett, hogy segítsen megfékezni egy elszabadult öszvért, majd visszatértek a színházba, ahol a megszakítás miatt dühös előadók egyike szójátékokba burkolva szidalmazta őket, akik ezt – felháborodás helyett – nevetve fogadták. A közönséget szellemesen becsmérlő fiatalember bizonyos Julius Marx volt, aki egy családi, énekes trupp tagjaként járta a déli államokat. Az eladdig semmilyen feltűnést nem keltő csoport a váratlan sikerben megérezte a lehetőséget: ha némi humort kevernek a produkciójukba, sikeresebbek lehetnek. A recept bevált, a zene-humor arány idővel megfordult, s az énekegyüttesből létrejött az új komédiás csapat, a The Marx Brothers.

   A 15 éves német Miene (később Minnie) Schönberg a családjával érkezett Amerikába 1880-ban. Pár év múlva férjhez ment a francia emigráns Sam Marxhoz, akitől 1886 és 1901 között hat fia született; az elsőszülött Manfréd korán meghalt. A zsidó család New Yorkban, Manhattan egyik szegénynegyedében élt, s a fiúk – Leonard, Adolph, Julius, Milton és a jóval fiatalabb Herbert –  gyerekként munkát kellett, hogy vállaljanak, és kimaradoztak az iskolából; Leonard (Chico) játékfüggő lett, általában már a fizetés napján eljátszotta a bérét, tinédzserként otthagyta a családot, hogy szabaduljon a kötöttségektől, s főként zongoristaként kereste a kenyerét; Alphons (később Arthur, majd Harpo) a rendszeres bullying miatt 8 évesen otthagyta az iskolát, dolgozni kezdett, s közben autodidaktaként megtanult hárfázni; Julius (Graucho), aki falta a könyveket és gitározott, orvos szeretett volna lenni, de 12 évesen neki is munkába kellett állnia.

   Minnie anyja jódlizó hárfás, apja hasbeszélő, öccse pedig - Al Shean néven - sikeres komikus volt a vaudeville színpadokon és a Broadwayn, így kézenfekvő volt az ötlet, hogy muzikális fiai számára is a szórakoztatóipar kínálhat megélhetést. (A vaudeville a századforduló évtizedeinek népszerű szórakoztatási formája volt, revüszerű műsor, melyben mindenféle előadóművészet keveredett, mintha cirkuszt kevernénk operettel; ebből a közegből indult sok híressé vált művész, pl. Chaplin és Buster Keaton is.) A Marx-fivérek már említett énekesi fellépései Julius 1905-ös debütálásával kezdődtek, majd különböző formációkban csatlakozott hozzá Milton, Alphons (1911-től Arthur) és Minnie is. Miután a csapat humorra váltott, Leonard is csatlakozott hozzájuk - 1912 körül -, és átvette a menedzselési feladatokat Minnie-től.

   A The Marx Brothers kezdetben vegyes kritikákat kapott: tehetséges előadóknak tartották őket, akik azonban silány anyagból dolgoznak, így a fiúk 2014-ben a nagybácsi, Al Shean segítségét kérték, aki írt is nekik egy darabot (Home Again), mely az első jelentősebb sikerük lett. Leszerződtek a legnagyobb vaudeville ügynökséghez, s a következő tíz évben nagy népszerűségre tettek szert. Kialakult a szövegkönyvet szabadon kezelő improvizatív stílusuk, megkapták előadói neveiket - Leonardból Chico, Arthurból Harpo, Juliusból Graucho, Miltonból Gummo, Herbertből Zeppo Marx lett -, rögzültek a színpadi karakterek, tulajdonságaik és kellékeik: Graucho festett bajsza, szemüvege, szivarozása, rogyasztott járása, szarkasztikus sziporkázása, Chico olasz akcentusa, kalapja, simlis csibészsége, Harpo némasága, göndör parókája, taxidudája, kiszámíthatatlansága, néhány - bohóctréfához illően - visszatérő gegje, valamint a 4. testvér untermann szerepköre, amit kezdetben Gummo, majd miután őt 1918-ban behívták katonának, Zeppo töltött be. Gummo volt az, aki a színészkedésben semmi örömet nem lelt, s később úgy fogalmazott: elment a hadseregbe, hogy egy kis nyugalomra leljen. Onnan visszatérve felhagyott a színészettel, és színházi ügynök lett.

   1923-ban a fivérek összekülönböztek a két legnagyobb vaudeville ügynökséggel, akik az előadásokat, turnékat szervezték, s így - kikerülve a körforgásból - Chico vezetésével megcélozták a Broadwayt. Ekkorra már nagy híre volt improvizatív előadásaiknak, ahol a jelenetek egy pillanat alatt átfordulhatnak anarchiába, őrült káoszba, teljesen negligálva a forgatókönyvet, úgyhogy mikor George S. Kaufmant felkérték, hogy írjon nekik valamit, ő így reagált: hamarabb írnék darabot a berber makákóknak. De a Marx Brothers név már jól csengett, garancia volt a sikerre, úgyhogy Kaufman végül vállalta a feladatot; a zenés komédia (I’ll Say She Is) sikert aratott, a Marx-fivérek a Broadway sztárjai lettek.

   Még két Broadway-sikerük volt a következő években, akkor, amikor megkezdődött a hangosfilm-gyártás, s a filmesek, akik vadásztak a jól beszélő és éneklő színészekre, egyből lecsaptak rájuk: 5 filmre szóló szerződést kötöttek a Paramounttal. Az első két film (The Cocoanuts - A kókuszdiók, Animal Crackers - Gyanús dolog) 1929-ben és ’30-ban készült New Yorkban; ezek a két utolsó színpadi előadás adaptációi. A kókuszdiók állítólag annyira nem tetszett a Marxoknak, hogy ki akarták vásárolni a kópiát, megakadályozva ezzel a moziforgalmazást, a Paramount azonban nem engedett, s igazuk lett, mert a film – a gyatra hangminőség ellenére – siker lett és komoly profitot hozott. Ahogyan siker lett az Animal Crackers is. Ezután áttelepültek Hollywoodba, ahol 1931-33 között leforgatták a Majomságokat (Monkey Business), a Horse Featherst és a Kacsalevest (Duck Soup); az első kettő hozta az elvárt sikert, azonban a Kacsaleves rosszabbul teljesített a pénztáraknál, mint remélték, és a kortársak kevésbé sikerültnek is tartották. Ma már viszont sokak szerint remekmű, a Marx-fivérek legjobbja, amit az Amerikai Filmintézet 2000-es szavazásán a 100 legjobb amerikai vígjáték között az 5. helyre soroltak. (A Botrány az operában 12. lett, de felkerült a listára a Botrány az ügetőn, a Horse Feathers és a Majomságok is.)

   A Kacsaleves, ez a mindössze 68 perces elképesztő film elég nehezen született, legalábbis a felkért rendező – a korszak egyik legjobbja, Leo McCarey - mindent megtett, hogy elkerülje a közös munkát a híresen fegyelmezetlen fivérekkel, de végül a szerződése miatt rákényszerült. Évtizedekkel később úgy nyilatkozott, hogy a legkülönösebb dolog, ami a filmről eszébe jut, hogy nem bolondult meg a forgatás alatt, ugyanis a Marx-fivérek a legőrültebb emberek, akikkel valaha találkozott, és bár néhány jelenet forgatását élvezte, a film nem tartozik a kedvenc munkái közé. Tegyük hozzá, hogy a mai kritikusok viszont a legfontosabb filmjének tartják.

   Ebben a filmben esszenciális töménységű az a fajta hülyeség, ami a Marxok sajátja, a pofátlan, gátlástalan, szójátékban és abszurditásban gazdag anarchikus bohóckodás, aminek a mai napig alig akad párja, s ami egészen felszabadító hatással van a nézőre, már ha fogékony rá. Radikális művészet ez; sokan lelkesednek érte, másoknak viszont egy film is sok belőle.

  A film két szomszédos állam politikusi ármányairól és háborújáról szól, és sokszor mint az egyik legjobb háborúellenes bohózatként hivatkoznak rá, amire Graucho úgy reagált, hogy ők csak négy zsidó komikus voltak, akik meg akarták nevettetni az embereket. Lehet, hogy a hülyéskedésen kívül más nem igazán érdekelte őket, de azért lelkesen fogadták a hírt, hogy Mussolini magára vette a kritikát, és betiltotta a filmet Olaszországban.

   Most jöjjön néhány példa a „hülyeség mindenek felett” attitűdre, és arra, hogy a Marxok hogyan tekintettek a figuráikra. Az anarchia és káosz legfőbb felelőse Harpo, akitől az Animal Crackersben megkérdezi az egyik szereplő, hány éves, mire a néma Harpo mutatja, hogy 5; vagyis leginkább egy gyerekre hasonlít, aki semmilyen korlátot nem ismer, ha tréfacsinálásról van szó. (A Disney-féle Hófehérkében Kuka karakterét Harpóról mintázták.) A Kacsalevesben Chicolini (Chico) kémkedés vádjával kerül törvényszék elé, ahol Grouco mint Freedonia vezetője a következő szavakkal védi: uraim, Chicolini lehet, hogy hülyének néz ki, lehet, hogy úgy beszél, mint egy hülye, de ez ne tévessze meg Önöket, ő tényleg hülye. A Botrány az ügetőn egyik jelenetében a szanatóriumi vezetővé lett, valójában állatorvos Groucho fül-orr-gégész homloktükörrel vizsgálja Harpót Chico jelenlétében: ilyet évek óta nem láttam…, egy százalék értelem (Harpo elégedetten mosolyog), úgy is fogalmazhatnék, hogy totál zokni, igazi mesüge…, a leghátborzongatóbb zsírpacni, amit életemben láttam. Mire Chico: doktor úr! doktor úr! fordítva van a tükör! saját magát vizsgálta meg! - amin mindhárman jót derülnek.

   A Kacsaleves idejében elmérgesült a viszony a fivérek és a Paramount között, ráadásul a film nem hozta a várt profitot, ezért mindkét fél úgy gondolta, jobb, ha nem hosszabbítják meg a szerződést. Zeppónak elege lett a filmezésből, és színházi ügynök, később mérnök, feltaláló lett. Talán megunta a humortalan, untermann szerepeket; állítólag civilben nagyon vicces volt, de ebből a vásznon semmit sem tudott megmutatni. Hiába volt ő a 4. Marx-fivér, más szereplőknek hangsúlyosabb jelenlét jutott: például Margaret Dumontnak, aki összesen hét Marx Brothers-filmben játszott fontos szerepet, rendszerint gazdag özvegyeket, akiknek Groucho udvarolhat a maga sajátos, otromba módján. Groucho Dumontot az 5. Marx-fivérnek nevezte.

   Kérdéses volt tehát, hogyan tovább, s még a mindig optimista Chico is azt gondolta, lehet, hogy itt a vége a karrierjüknek. Azonban most először segítségükre lett Chico játékszenvedélye: együtt bridzsezett az MGM filmstúdió producerével, Irving Thalberggel, aki leszerződtette őket azzal a feltétellel, ha lejjebb adnak az anarchiából, és klasszikusabb cselekményvezetésű filmeket forgatnak. Szorgalmazta azt is, hogy legyen egy romantikus szál a történetben, a szerelmesek kerüljenek nehéz helyzetbe, ahonnan a három Marx segítségével szabadulhatnak. Az is Thalberg ötlete volt, hogy visszakerüljenek a filmekbe a Kacsalevesből kimaradó, a korábbi filmekben azonban meghatározó szerepű zenei betétek: Chico vicces zongorázása és Harpo hárfázása, valamint, hogy színházban, élő közönség előtt próbálják ki és csiszolják a jeleneteket. A közös munka eredménye két nagyszerű film lett, a Botrány az operában (1935) és a Botrány az ügetőn (1937). Újra a legnagyobb sztárok közé kerültek, rajongtak értük színházban és filmen egyaránt; sajnos a színházi előadásokról csak fotók maradtak fenn – valószínű, nem is készült filmfelvétel -, pedig Chico lánya szerint a Marx-fivérek százszor, ezerszer viccesebbek voltak a színpadon, ahol szabadabban improvizálhattak, mint filmen. Salvador Dalí is szerette őket, főleg Harpót, akit le is rajzolt, illetve speciális ajándékot küldött neki: egy evőeszközökkel díszített hárfát szögesdrót húrokkal, mire Harpo egyből visszaküldött egy fotót, amin bekötött ujjakkal játszik a veszélyes hangszeren. Dalí egy forgatókönyvet is írt nekik, de a stúdió túl szürreálisnak találta, Graucho pedig nem elég humorosnak.

   1936-ban, a Botrány az ügetőn forgatása idején a fiatal Thalberg meghalt, amiről Graucho úgy írt, hogy ezután kevesebb örömöt talált a filmezésben. 1938-tól ’49-ig még hat filmet forgattak különböző stúdióknál (RKO, MGM, United Artists), de az utolsó kettőt már csak azért, hogy kisegítsék az adósságokban úszó Chicót. Ezekben a filmekben még meg-megcsillan a tehetségük, de a korábbi színvonalat és sikereket már nem tudták elérni.

   A következő évtizedekben Graucho kedvelt tévés figura lett, bő egy évtizedig volt a népszerű You Bet Your Life kvízjáték műsorvezetője, könyveket írt; Harpo is megírta az emlékeit (Harpo Speaks), és mindhárman fel-feltűntek különböző tévés műsorokban mint élő kulturális ikonok. 1973-ban, amikor Chico és Harpo már nem élt, Graucho vette át a Marx-fivéreknek odaítélt tiszteletbeli Oscar-díjat.

   Kulturális hatásuk óriási, többnyire Chaplinnel és Buster Keatonnal együtt emlegetik őket, külföldön. Nálunk néha leadják a Botrány az operábant, és egy-két film megjelent 20 éve DVD-n, általában szinkron nélkül. Az Annie Hallból sokan ismerik - és Woody Allennek tulajdonítják - Graucho mondását, miszerint „nem lennék olyan klub tagja, amelyik elfogad tagjának”, de jellemző, hogy bár Allen karaktere Grauchót említi mint feltételezett forrást, a magyar szinkronban ki kellett cserélni Buster Keatonra, mert a Marx-fivérek 1977-ben lényegében ismeretlenek voltak idehaza. Sajnos ma is azok. Pedig szerintem lenne közönségük. A Monty Pythont a ’90-es években – 20 év késéssel – sikerült népszerűvé tenni Magyarországon, amihez kellett a Holló Színház és a L'art pour l'art Társulat sikere, és Galla Miklós aktív közreműködése a Repülő Cirkusz televíziós sugárzásában. A Monty Python ugyan nem hivatkozik a Marx Brothersre – kivéve az amerikai Terry Gilliamet, aki megidézi őket a Brazilban és a 12 majomban -, de az angol tagok a Spike Milligan-féle rádióműsoron, a Goon Shown nőttek fel, a fiatal Milliganre pedig erősen hatottak a Marx-fivérek.

   Külföldön már digitálisan felújított formában adják ki a filmjeiket, ami alapján megkezdődhetne a Marx-fivérek örökségének méltó hazai gondozása és bemutatása is.

Források:

Ez az írás a könnyen elérhető források felhasználásával született, nem tudományos igénnyel, hanem kedvcsináló és figyelemfelhívó szándékkal, ezért a benne szereplő adatokat érdemes fenntartásokkal kezelni, bár törekedtem arra, hogy döntően több helyről megerősítetteket használjak. Fő forrásom az internet volt: a magyar és angol Wikipédia-oldalak (angolul minden fivérnek és filmnek van oldala), a marx-brothers.org rajongói oldal, a Cahiers du Cinéma 1965-ös Leo McCarey-interjúja (theaterofthematters.com), a The Unknown Marx Brothers c. 1993-as dokumentumfilm (Youtube), egy-két esetben pedig a mesterséges intelligencia segítségét kértem. Valamint hasznomra volt Barry Took 1989-ben megjelent Comedy Greats című könyvének Marx-fivérek fejezete is.

Francesco de Orellana szembejövő fo(r)galom

két tigris jön szembe

az egyik világít

a másik zárlatos

két tigris jön szembe

az egyik még szőrös

a másik szőrtelen

két tigris jön szembe

az egyik kutyafül

a másik meg tyúkláb

két tigris jön szembe

az egyik még tudja

a másik magyaráz

két tigris jön szembe

az egyik én vagyok

a másik én leszek

dokk.hu

Fűri Rajmond Jó, ha szakad

Íme megjött, és színtelen

átvette a hatalmat.

Hogyha mégis szín a fehér,

lelkeken uralkodhat.

 

Mennyi ima hívta és szállt

érte fel az egekbe!

Most látjuk, hogy a hatalom

vagy ő, vagy a kegyeltje.

 

Elsüllyedünk, vastagra nőtt,

néhol csúszik a járda.

Fenn a dombon gyereksereg

szánkózik. Úgy imádja.

 

Tél Nagymester, köszönetünk

Tiéd, tudod, az érdem

akkora, hogy elolvadunk,

rogyadozva fél térden.

 

Műved a demokrácia

feltétele: szabadság,

mindazoknak, kik útjaik

jövőjükért tapossák.

 

Kérdés akad: jön a tavasz,

elsüllyedünk a sárba?

Vagy utánad élet fakad,

sorsunk színes virága?

 

Akárhogy is, a köszönet

Téged, Apó, illessen.

Télen jó, ha szakad – esik –

hó, óriás pelyhekben.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond Váltakozva

Felütés: Fűri Mária

Csillagok helyett zöld - piros
Minden folyam egyszerre mozdul
A kocsisor, ha nekilódul
Gyalogos, neked ott tilos

Lelépned, de hallgathatod
Szirénázva bőgnek a kékek
Leköltöztek ide a fények
Itt tobzódnak a csillagok

Fölöttem gyúlt szikrázva fenn
Egymás után sok égi lámpa
S én kíváncsian lestem, vártam

Hogy növekszik az égi szőttes
Gazdag mintája elvarázsolt --
Most földi fény az Úr fölöttem

Válasz:

Fűri Rajmond

Váltakozva, hol itt, hol ott,
megvalósulhat a létünk,
mit szeretünk, s abban élnünk
valahány év megadatott.

Hullám vagyunk és haladunk,
vágy diktálja, s az akarat
állít maga elé, ha már
mérlegelni megtanulunk.

Minden ösztön, sejtés szerint,
örököltük, s adjuk tovább
gyermekeinknek, és megint

folytatható köztük a bál.
Játékszer az ember, egyes,
ám hatalma tenger, csendes.

Kerek Gábor

Mivé lett az égbolt tükre
Földre szállva színekre vált
Emberkézben az Isten műve
Ecsetjét rőtbe, zöldbe márt
Közöttük kusza kék kering
Hang fülünkbe sír messziről
Sztrádák miséjén szőtt karing
Nem ismerni fel ennyiből.
És a kép újra felrepült
Csillaggá lett a sok virág
Az ég pázsitján települt
Festett Kentaurt Karinát

Lettünk menny csillagpora mind
Úr fénye árad mint rubint

Karaffa Gyula Vigyél magaddal

Meleg nyarunk volt. A kaszárnya ablaka sarkig kitárva sem tudta a megrekedt, fülledt levegőt kisöpörni az emeletesre összepakolt ágyak nyikorgó lábai közül. Napjaink monoton egyhangúsággal teltek, szigorú napirend és parancs szerint. Éjszaka a nyikorgó ágyakon az otthonról, a szeretteinkről álmodozva forgolódtunk. Ki a puha, illatos ágynemű után, ki a gőzölgő kedvenc étele után, ki a szerelme után sóhajtozott vágyakozva, várva, hogy a meleggel együtt letelik végre a ránk kimért másfél év is. Egy napon kultúros törzsőrmesterünk lépett körletünkbe:

-No, emberek! Megkérdezem, ki az,

aki szeretne kiszabadulni kicsit a laktanyából?

Szinte egy emberként üvöltött fel a szakasz:

-Én! Én is!

-Arról van szó, hogy Cégénydányádon van egy lánynevelő intézet. A vezetője régi ismerősöm, aki megemlítette, a gyerekek örülnének, ha egyszer ellátogatnánk hozzájuk egy hétvégén. Lehetőleg egy egész napra. Munkát nem kell végezni, csak a lányokkal együtt részt venni az általuk szervezett programokban. Már nagyon készülnek ám! Várják a katona „bácsikat”!

Mindnyájan lázas izgalommal kezdtünk a készülődésbe. Tiszta egyenruhát vételeztünk az ellátó tiszttől, bakancsot takarítottunk, körletet rendeztünk, ha „hazaérünk”, ne padlósikálással kelljen befejeznünk a napot. 

A laktanya igen bőkezű ajándékot készített össze a lányoknak. Bár katonás logikával, de valóban ésszerű dolgokat vittünk magunkkal: Több zsák krumplit, „madárlátta” katonakonzerveket, takarókat, apró szekrényeket, társasjátékokat. Mindezt felpakoltuk egy öreg Csepel teherautóra, amelyiken nekünk is el kellett még férnünk. Az utazás a zsúfoltság, a zötykölődés ellenére is vidáman telt, számunkra ismeretlen utakon, még sosem látott falvakon vezetett végig. Megérkezésünket valóban örömmel várták. Az intézet kapujában tízesével álltak a lakók, óvodáskorúaktól a nyolcadik osztályos iskolás lányokig. A barátkozás, a beszélgetés könnyen indult meg közöttünk, mindegyikőnk azonnal három-négy önkéntes „kísérőt” kapott, akiket a nap végéig „levakarni” sem lehetett volna magunkról. Az ajándékokat apró kiáltásokkal, nevetve fogadták. A krumplit, konzerveket, takarókat, szekrényeket helyükre raktuk. A játékokat azonnal kiterítették az asztalokra s ki ezzel, ki azzal a játékkal kezdett új élmények, új kalandok kipróbálásába. Az igazgató ajánlatára a falu iskolájába vonultunk át ebédre. A sétaút alatt lakodalmas menet hömpölygött végig a főutcán, felszalagozott botú vőféllyel, a közös jövőt akaró ifjú párral, danolászó lakodalmi néppel, cintányéros, szaxofonos, hegedűs zenészekkel. Teli üvegekkel kínáltak bennünket is a vonulók, minden effélétől elzárt „szegény” katonákat, s ha meghúztuk netán egy-egy korty erejéig a felénk nyújtott flaskát, hát törzsőrmesterünk félrefordította fejét. Az iskolaudvaron legnagyobb meglepetésünkre szinte a falu egész lakossága bennünket várt már. Itt terítettek a nagyszámú gyülekezetnek. Az ebéd igen finomra sikeredett, és bőségesen jutott mindenkinek. A közös falatozás megelégedett hangjai zeneként csenghettek a szakácsnők fülében, mert mosolygósan kínáltak még.  Aztán kezdetét vette a víg forgatag, akadályversenyek, fogócskázás, játék, játék, játék. Bár még magasan járt a nap, de a tábortüzet most kellett meggyújtanunk, hiszen időnk rövidre szabott volt. Hatalmas fahasábokból épült a máglya, tüze az égig ért s körötte csendes áhítattal lesték a lányok a pattogó szikrákat.

Hozzám egy első osztályos, fekete szemű, hosszú copfos kis cigánylány ragaszkodott a legjobban, szinte az egész idő alatt el nem engedte volna a kezemet, bármerre is jártunk, bármit is csináltunk; szorította, mintha az élete is a kezemtől, ettől a neki felnőtt, meleg katonakéztől függött volna.  Bár nem sokat beszélgettünk együtt, mégis mintha egymáshoz tartoztunk volna, mintha régtől ismertük volna egymást. A játék elcsendesedett, a tábortűz elhamvadt, parazsa szelíd sustorgással köszönt el nézőseregétől. Feladatát elvégezte. Melegséggel töltötte tele az apró szemek tulajdonosainak lelkét s a mienkét is. 

Visszaballagtunk az intézetbe kocsinkhoz, indulnunk kellett, ha nem késő este akartunk visszaérni a laktanyába. A búcsúzkodás fájdalmasra sikeredett, egyikünket sem akart elereszteni a ránk akaszkodó kis „kullancs”-lány.

-Vigyél magaddal!  - mondta nekem a feketeszemű cigánylány.

-Vigyél magaddal! – zúgott a hazaúton végig a fülemben a könyörgés. Talán ezért, talán valami másért, amit még nem tudtunk megmagyarázni magunknak, de a visszautat alkohol nélküli részegségben, vad énekléssel töltöttük, a sírást sem szégyellve egymás előtt.

Talán a lányok a búcsút, a „szakítást” hamar kiheverték. Reménykedem benne. Hiszen hozzászoktak már az örökös csalódáshoz. De hogy közülünk sokan aznap értünk felnőtté, férfivá, emberré, az bizonyos!

Magánkozmosz (Balatonfüred, 2006),
dokk.hu

    

Fűri Rajmond Most születik

Most szabjuk meg a másnapot egyáltalán?

Kőkeményen változnak fejlemények.

Például az időjárás, ha megvadul,

abszolút megbízhatatlanul téved

 

az, kinek a műszerekkel dolga akadt,

és vállalta a szerepét a jósnak.

Még, hogy nem tud biztosabbat! A diploma

nem véletlen övé. Amit mond: jóslat.

 

Tessék nekünk beváltani! Száz százalék

teljességét joggal várjuk el tőle.

Oly egyszerű dolgot kérünk, pár adatot.

Mért nem néz fel alaposan az égre?

 

Kályhánkban égne a tüzünk, hogyha hideg

jön, mert akkor melegedve nem fázunk,

és esernyőt nyitunk, nagyot, fejünk fölé,

hogy esőben megvédhessen: a házunk.

 

Karácsonykor essen a hó. Csupa fehér

díszruhát öltsön fel a Föld: tiszteljen

isten-embert, ember-istent. Most születik.

Teljesedik kívánságunk, szeretve.

 

Hallgatjuk a béke szavát: nyugodt zene.

Gazdálkodik velünk a Nagy Természet.

Szellem atyánknak van vele üzenete:

harmóniában élet nem enyész el.

Rilke Advent (megosztás)

https://www.magyarulbabelben.net/works/de/Rilke%2C_Rainer_Maria-1875/Advent_/hu/41770-Advent

Péter Béla Utószó

Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Ránk nehezedett a nyári ború,
elcsendesedett a nagy háború.
Ágyrajáróvá tette Angyalföld.
Jön egy nő a piacon, szeme zöld,
izzik a vágy, omlik a szemérem.
Jő a vajúdás, s fogó nyúl értem.
Néma a gyerekkor, mondd, mit érek?
Hol maradnak már el a testvérek?

Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Meglelt minden tócsát a kiskölyök.
A tornasorban egyre csak növök.
Titkos dohányzónk a Györe-kastély.
Falainál csókkal zárult az estély.
Honnan volt bátorság, ma is talány.
Csaknem ájulásig ölelt a lány.
Rámtört valami töretlen szívverés,
de hazakísérni sem volt kevés.

Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Mozi: Szállnak a darvak, matiné,
e hely a szemüveges Katié
Mit ád isten, hittanóra volt épp,
ha figyelsz, a jutalom egy szentkép.
Az érintés nélküle csak álom.
Mióta keresem, mégsem találom.
Könyörgésem Istenhez, mondd mit ér?
Hiába várom, s csak pezseg a vér…     
                               
Nem mondhatom el mindenkinek,   
elmondom hát valakinek.
Sokat láttam, de kíváncsi a szem.
Ha bűn a vágy, lesz bűntett, felteszem.
Menteni magamnak mindenáron,
az Istenadtát karomba zárom!
Jöhet a büntetés, jöhet bármi,
legyen erőm, s türelmem kivárni!
Tudom, fenyeget már a temető,
kerítést húz körém a teremtő?

Nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát valakinek.
Jártam Délen s Északon, mondd,
lehetek immár egy okos-bolond?
Vagy bennrekednek végleg a szavak,
kiszáradnak aztán, mint a tavak?
Az elhagyott szószék magában remeg,
kutyát sem érdekli, hogy itt mi megy.
Lehet, az élet eldobható holmi!?
Igaz lehet? - kell nekem papolni?
Nem mondhatom el senkinek!
Mégis, most elmondtam valakinek...

forrás: dokk.hu

Mórotz Krisztina Kék meditatív

Pearl tükre kék,

kagyló a vízben,

eltoltam a semmi felé.

dokk.hu

Felütés, válasz Mindenszentek

Felütés: Fűri Mária

Meghalt lelkek, élő lelkek 

Együtt vagyunk mindenszentek

Könyörögve kölcsönösen

Egymásért, ki test, ki szellem

2025. november

Válasz:

Kerek Gábor

Bárcsak túlélne a lélek

Halál után még sok évet

Lennék hogy ő is lehessen

Vérem helyett vér eremben

Fűri Rajmond

Ölelkezünk, így teremtünk

újakat, kik velünk élnek.

Általuk érkezik hozzánk

mindig újból a Szentlélek.

Fűri Rajmond Itt vannak

Ismerhetitek ti egymást. Ott a közös

egyféle, bár ahány lakó,

annyiféle történettel. Így képzelem.

Többeteket nem is láttam.

Mintha az öröm dolgában

nagy lenne az egyetértés közöttetek.

Mondhatom, hogy igazatok képviselem.

Azt hirdetem fennhangon, hogy

életetek összes széle volt látható

művetekben, hűségesen.

Tanítsatok! Tudjátok ti különben,

hogy mozgalmasságban a lélek

mennyi formáját próbálja

magára, ha jövőt tervez.

Gazdagságotokat fogom, nevessetek,

hirdetni a társaságban továbbra is.

Fortélyotokat köszönöm!

Hányszor segített túlélni kisebb-nagyobb

gáncson, amin ti módjával nevettetek.

Boldogultam általatok.

Annyiféle volt véretek,

hogy belőle kitelhetne több nemzet.

Világégést éltetek túl.

Tudjátok, hogy háború dúl?

Már csak ilyenek vagyunk.

Gyertyátokat majd meggyújtom és égetem.

Lelketeket szeretgetem,

Keringjetek foghatóan számomra.

Szellem vagytok. Adjátok át üdvözletem

annak a sok lakótársnak, aki forog

széltében és hosszában a Mennyekben.

Fűri Rajmond Erdő

"Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő.
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.”
 
Apám énekelte dalát, mennyben járhatott velem.
Így köszönte, hogy élete túljutott a poklokon.
Nem láttam, hogy folyna könnye. Megérzi azt a gyerek.
Évek múltán vettem észre: barátjának fogadott.
 
Erdejében találkozunk: a termete óriás.
Ölbe nem vesz. Áll előttem. Megtestesült nyugalom.
Meglátom anyám mellette. Abbahagyta a mosást.
Arca egésze azt mondja: látod fiam, bizalom.

És az erdőm? Gyönyörködnek. Ősrengeteg: egy vadon.
Otthon érzik magukat, hiszen ez a természetük.
Folytatódik, meg nem állhat, hódít tovább szabadon.
Átöleljük egymást újra: mi vagyunk a terveik.
 
Fenn az égen egy szivárványt gyerekcsapat festeget.
Város, falu, hegyvidékek, sziklák között a folyó,
önmagában ez megismételhetetlen jelenet.
Látod apám? Erdőd az úr: egyedül az lakható.

(közjáték)

 

Felütés, válasz Átjáró

Felütés: Fűri Mária

A fehér szív, ha feldobog, az átjárás szabad

Megállsz, mert belső félkarok mutatnak pirosat

Egy keskeny sáv marad neked, ha arra menekülsz

Zöldön jársz, lélegzel: ki -- be; végül megszabadulsz. 

2025.10.01.

Válasz:

Kerek Gábor

Világos lőn száguld a szív

Torpantja bentről kélt piros

Sorompók közt útra taszít

Szabad mi eddig volt tilos.

Fűri Rajmond

Vörös vértől fehérleni,

csak a szív tud így festeni.

Sejt fehéren csurran vérem,

hordozza a szenvedélyem.

Állok bátran, amíg lehet,

láttatom a leheletet.

Mélyről feltör fehér vérem.

habosított mesterségben.

Fűri Mária Ágak

A hullámfüggvény másik ágán mire gondolsz, szivem?
Nekem is ülnek ott titkaim, de nem érhetem el ma sem
Tegnap sem, holnapután sem, sőt magam előtt is titok
Ahogy titkok maradnak már az alexandrinusok
A te titkaid is ott gubbasztanak, nem ám a semmi ágán
Az elme zeg-zuga kifürkészhetetlen találmány
Te se látod a másik ágat, hogy akkor mi lett volna, ha --
Hogy lehetne-e akkor e világ a világok legjobbika
Elég neked is, nekem is megbirkózni ezzel az ággal
Ahol minden történetecske azt sugalmazza, rád vall
Ki tudja tévedésünk ezen az ágon hogy korrigálható
A másik ágról meg nem tudunk, nem láttatja meg azt a mindenható
Ott van mégis a bizonyosság -- mert nemcsak képzelet --
Hogy valamelyik ágon ott vagyunk, és szeretsz, szeretsz, szeretsz

Pap-Klára Márta Dobozból vetett ágy

Fáradtan bámulok ki a HÉV koszos ablakán
egy hajléktalan küzdelmét figyelve
arénában gladiátor
kincsekre lelt a konténerben
nyolc-tíz széthajtogatott doboz a zsákmány
próbálja egyszerre felnyalábolni mindet
felét lerakja a földre
másik felét egy oszlopnak támasztja
öt-hat dobozt már sikeresen egymáshoz illesztett
de amikor hozzá tenné a következőt
az egyik mindig kicsúszik a nyalábból
újrakezdi
van egy rakoncátlan nagyobb a többinél
azt külön összehajtogatja
de amikor a többihez illeszti mindig kicsúszik egy
szétesik kicsúszik
újra szétteregeti áthajtogatja
újra összenyalábolja
újra szétesik
rég láttam ilyen akarást
ilyen türelmes alaposságot

nagyon akarom hogy a hómlesz boldoguljon
ám az a nagy az oda nem illő mindig ellenáll
így volt az életed is ugye
valami mindig kiesett szétcsúszott
elromlott összetört hiába minden rendezőelv
oda a munka
oda a család
oda az otthon
és lassan oda az élet is
ez a küzdelem most sikeres
a dobozhalmaz végre összeállt
a mindennapi dobozát mára megkapta

Felütés, válasz Szabászat

Felütés: Fűri Mária

A szerelem az új ruhám

Nem kell szalag, fodor, csupán --

Min a kardkés végigrohan --

Egy egyszerű szabásvonal

Válasz:

Kerek Gábor

Mától szerelmet viselek. 

Elhagyom bársony flitterek

ékét, dísz a harmónia, 

bőrömön nyílt magnólia.

Konyári Zoltán

A szerelem az új ruhám, 

Semmi faxni, illik énrám. 

Elmúlhat? A kérdés éget:

Sérteném a közszemérmet!

Fűri Rajmond

Ahol kard van, ott van tok is.

Az élére azzal vigyáz

gazdája, aki óvatos.

Így nem éri sohase gyász.

Szebeni Sándor

Ó, szerelmem, Mengyelejevem,

olvadásom pontja, Titánom!

Feléd hajt most a gerjedelem:

forr periódusos rendszerem,

zsong-bong bennem már minden elem!

S ez az érzés oly elemen tár is,

hogy késed elem nélkül küldöm máris,

dicsőségedre írt peri ódikámat,

nehogy illetéktelen kar délre hányja, szablya,

vagy beszaladja Fodor Ákos iszalagja!

Felütés válasz Klarissza

Felütés: Fűri Mária

Tán a hideg rázott, szép Klarissza
Tegnap este nem csókoltál vissza
Ne lepődj meg, ha elönt a méreg
S minden éjjel éjfélkor kísértlek

Válasz: Szebeni Sándor

-- Itt ma minden olyan össze-vissza,
csóklás helyett rám tüsszent Klarissza.
Nem Klarissza volt ma, csupán Klári --
sóhajtott fel a színész Maklári.
-- De játszanom kell, s ha itt nincs spinét,
majd megfúvok egy karcsú Klarinét.

Válasz: Kerek Gábor

Drága Klára vajh kerülget nátha?
Ajkadon csüggtem, reméltem: hátha!
Eredmény semmi, nem váltunk eggyé
ám ha meghalok susogom: Mennyé'!

Válasz: Konyári Zoltán

Miért büntet engemet, Klárika?
Válaszcsókja: mint az ikra lika!
Szív szakadjon és törjenek csontok,
Kísértetként éjjel önre rontok!

Válasz: Fűri Rajmond

"Az én uram csak a vizet issza.
Nem vágyom én lányságomat vissza."
Falvédőre került ilyen szöveg.
Ki hímezte? Nem lehetett öreg.

Csókot innék, neked bevallhatom,
és azt, mivel tovább folytathatom
barátságom, kizárólag veled.
Csillag ragyog olyankor: a szemed.

Válasz: ChatGPT

A ChatGPT által generált vers az alábbi kérésre:

"A hideg rázott, vissza, Klarissza, méreg szavakból generálj egy négy soros, rímes, 10 szótagos verset."

"Íme egy négy soros, tíz szótagos, rímes vers a megadott szavakkal:

A hideg rázott, benne méreg tombol,
Klarissza vissza hunyt, sűrű a homály.
Vissza tért a kéj, s méreg íze lobol,
Klarissza álma füstös, vészjósló fátyol.

– Némileg nyersebb hangulatú költemény, ahol a "hideg rázott", a "vissza", a "Klarissza" és a "méreg" egy sötét, szuggesztív képben fonódik össze.

A "Klarissza" név jelentése „fényes, ragyogó”, latin eredetű—jól érzékelteti azokat a belső fényeket és árnyékokat, amelyek ebben a költeményben játékba lépnek  ."

A miénk még jobb  :)  FM

Ötvös Németh Edit Sakk

megérintett az elmúlás szele

vihart kavart benned

ami nem csendesül

orkánnal sújtod a körülötted lévő

nőket mert hiszed

gyengébbek mint te

sem mentesülsz

tudod jól rettegve

fekszel és kelsz

aknamezőn táncolsz

és nem tudod merre lépj

Tamási József 2 verse

gyöngyök

gyöngyöket izzadtak

a zsenge füvek éjjel

büszkén ragyogtak

a telihold fényében

megszégyenítve az eget

Legelésző őzek szemlélője  

Mindig ide lyukadok ki  

Hallgatok valami lemezt a nyolcvanas évekből

És kényszert érzek az íráshoz

Nem akarom már elemezni a semmit

Meg akarok élni egy tisztes kort

Egyszerű emberként

Például

A héten szinte minden nap őzeket láttam

A dombokon kóborolva

Néztem őket

Boldog voltam

Legelésző őzek szemlélője  

Lett belőlem

Gyurcsi - Zalán György beta-karma

szégyelld magad haver

legalább lelkedben

nem kell most előttem

majd ha már elmentem

ha nem látja senki

gondold át az utat

az útjelző tábla

ugyan hová mutat

te tereltél erre

engem és magadat

most kettőnket emészt

a rákos daganat

*

pirulsz-e már haver

ha nem látják mások

hívtad és most száll le

fejünkre az átok

             2025.05.14.