Fűri Rajmond Írás 34.

Száztizenkilenc évesen

mit mondanék neked, anyám?

Rám szónál-e, hogy a beszéd

tiszta legyen, és nem talány?

Mért volnál enigmatikus?

Rejtegeted azt, ami van?

Vagy csak a mai lírikus,

mint nagy előd: folyton rohan?

Látnád a gondolatomat,

és éreznéd, ha fájdalom

foglalkoztat, s azt számolom:

mit old meg az aggodalom?

Kérdeznélek: van valami

olyan, amit tudnom lehet,

ám a vakságom dugta el

vagy túl buzgó igyekezet?

Várnék meséidre, anyám:

tudhatod, mit még nem tudok.

Van esélyem egyáltalán

meglátni, miket akarok?

Ülhetnél csak, hogy lássalak,

hinném, hogy melletted apám.

Ketten néztek, szótalanok

vagytok, csendes, pár éve tán.

Hálás vagyok: a hitetek

tisztaságát ismerhetem.

Nagy szükségben van a Jelen:

útmutatásotok legyen!

Száztizenkilenc évesen

jársz közöttünk, drága anyám.

Néhanapján emlegetem,

mit örökül hagytál reám.

Fűri Rajmond Írás 10

Szakmájukról utcán semmi nem látható

különbség a járókelők között.

Más a ruházatuk, nyilván, és a koruk,

egyébként nemük felismerhető.

Mit lenne jó tudni róluk? Az emberek

többnyire valahova tartanak.

Kikeresik maguknak a legjobb helyet,

s ott életformát alakítanak.

Fejlettségük szerint vannak igényeik,

és az álmuk maga a végtelen.

Gyermekségük képzel, s mondatja azt velük:

akaratom ez és ez. Úgy legyen!

Aztán a változatos kivitelezés

állítja őket feladat elé.

Építkezés az élet, s az idő kevés,

szórakozásnak kell jutni belé.

Vagyis hát értük van minden. Nemde? Tehát

tartson lépést az érdemelt siker.

Hulljon ölükbe kívánság számtalanul,

s kerülje őket atomnyi teher.

Rabszolgák helyett itt vannak a robotok:

kötelességük a szolgáltatás.

Azért teremtették olcsó tömegüket,

hogy élvezhessék a szerelmi lázt.

Megoldatlan mindössze a szaporodás:

különbözőek benne a nemek.

Rendben is lenne, ha nem lenne fájdalom,

s nem térne el annyira a szerep.

Majdnem egy évig tart, és hiányzik szünet,

míg világra jöhet az új utód.

Tartósan nem iszik csak anyai tejet,

s időbe kerül, míg érti a szót.

Egyszóval megmarad az összes hagyomány,

s kicserélődik valamennyire.

Párt találni! Mozdulatlan régi talány.

Azzal nem jutottunk még semmire.

Kimondott szavaink hazugsága helyett

jobb lenne egy igazi valuta.

Nem pénz! Sokkal inkább átlátó készülék,

mit is jelent a másik mondata?

Szegény vers! Miért lennél te az áldozat?

Őszinteséged régen elveszett?

Nálam zenéd is csak egy kakofónia,

és önzésem miatt vagy élvezet.

https://chatgpt.com/share/6a96e8e4-f928-83ed-b54e-cd656d0f40c0?ogimg=plain