a patikárius az idők során, saját útját
rótta, és megfestette
égig érő fáját. hamar megérkezett
vásznára a táncoló kórus
is. aztán pihenni tért, s álmában az úr
kért valamit. a mester megtette.
így már az isteni óhaj: a szférák és más
arányok is láthatók a cédrus
festett ábráján. A vándor döbbenten
ismerte fel, hogy a teremtő teste
ez valójában, s felcsillant szemében a
boldog öröm. nem volt már morózus,
a kifakult, s porlepte sapkáját
combjaihoz verve, hümmögve szólt: ennek
így kellett történnie! ígéretemet
beváltottam. így kerülhet oda
a mennyek országába, hogy örökkévaló
emléke lehessen istennek,
s ne változhasson zsákokká a kocsisok
kapzsi vaksága miatt. Micsoda
kegy! a zarándokok éteri hangon adnak
hálát, holtnak és elevennek.
de itt, most már egy új fényben tűnik
fel, (száz év múltán) s légy tanú: ez is csoda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése