Szebeni Sándor Ez a gép

Akárki akármit mond, hideg fémtest e gép.

Hogyha kilép a sorból, vezényszavadra lép.
Felesleges teher csak, amit cipel: a cél.
Hol szedte fel nem tudod, és azt se, mit remél.
Befogad, átfésül, nyomtat s szeletekre vág.
Arca a te arcod, de mégse hasonlít rád.
Utcahosszt nyargal, nyerít, elfárad s jól becsíp,
mégis fakó a kedve, s a hangja, mint a síp.
Vetkőzik meztelenre, mégis marad intim,
szerelmi életéről nem foroghat kisfilm.
Veszendőbe menne rím, ha verset írna épp,
szétlőné, mint vak tüzér, ha lőni bírna még.