Még egészen
aprócska baktérium voltam ideérkezésem idején a magam 1 mikrométerével. Ám
ahhoz, hogy ilyen jelentős sikereket érjek el többedmagammal, fehérjeburok
bizsergető kalandokon mentem keresztül…
A teljes bélrendszer megfertőzése
kezdetén még egyedülálló pylori baktériumként kerültem be a szájüreg baljós
falai közé. Egyesek azt mondják, ezt csupán a nem megfelelő higiéniás
körülményeknek köszönhettem, DE: bizton állíthatom, hogy ilyen minőségi munkára
csakis, és kizárólag ÉN lehetek képes!
A szájüreg
rideg és barátságtalan területnek számított, mielőtt beköltöztem: igazi
jégverem. Ám a kezdeti 37 oC-ból egy kellemes, nyári estét (kb. 40 oC-ot)
varázsoltam.
Mihelyt beléptem, a távolban egy
gigászi cseppkővel találtam magam szembe, ami majdhogynem elfedte a (nálam
sok-billiószor nagyobb), alatta elterülő vérvörös szakadékot. Jobbról-balról fehér kopár sziklák szegélyezték, bár a fenti oromsoron egy-egy
szénfekete szántásban sorstársaim sorakoztak. Alattuk csintalan rónaság
hullámzott, és csillapíthatatlanul úszkált az óceán kellős közepén.
A kedvenc szaporodási helyemmé (a
barlang egyetlen elfogadható része) a szájpadlás nyálkahártyája vált. Így 1831 – kor bevetettem magam és megkezdtem az osztódást.
Ui.: A
falósejtek támadása miatt kétlem, hogy képes lennék folytatni az
önéletrajzomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése