Elköszön, és gyorsan ellép.
Visszatekint, búcsút intve.
Viszi gondját, sok örömét.
Vajon mitől folyik könnye?
Utódjára még mosolyog,
tudja, egy év alatt felnő.
Hogyha férfi, sármos, bajnok;
nőként díva, büszke delnő.
Igazságát már nem várja.
Ismételni? Azt nem lehet.
Kitöltött lett, kész a számla.
Obsitot kap, rajta: "mehet".
Idő anyánk szorgalmas, és
forog kezében motolla.
Mikor lassít, játszva, térdén
ringat minket. Meg nem unja.
Nézem, ahogy állva mozog.
Azt kívánom, hogy szeressen.
Kincseit, végtelen korok,
öntse, mindent elénk hintsen.
Család vagyunk, egy nagy család.
Jöttünk van, majd mikor vége,
derülünk, ha szellem apánk
súgja: miénk örökléte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése