Péter Béla Életre halva

Könyörgés

Kilőtt angyalok lógnak az éji homályban,
szellő játszik a prédák égbeli fátylaival,
kúpcserepek rianása sikkant a tájban,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Elorozza az arcot a vérszomj hű tükre,
ott találod a jobbot, hol tegnap a balt,
lódobogás fut a vér utain a szívedre,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Kifoszlott álmok az égben jönnek elébed,
suhannak az éji remények, s vádjaival
visszaszállnak a fénytelen mennyei térbe,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Kihátrálnak a régi erények a képből,
koccintsunk a lét maradék poharával,
de ha elfogy a vér, s a remény a szívedből,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Mint csecsemőt az anyja, úgy hord ki az éjjel,
édes burka az álomanyának óv! - de a hajnal
a vértelen értelem kínját hozza kedéllyel,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Keresztre feküdt a Király e kihalt éjszakán,
a patkány járdán hever Ő, szeme csukva,
és könnyeivel enyhít a patkánynép szomján,
ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Koromfeketén jön az égre a jó NAP,
ördögök járják a földet, és árnyjátékaikkal
tömegekre törnek, s elhalasztva a holnap!
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Bolyongó lábnyomaidban a vér vörösen
itatódik a porba. Bértanú Isten előtt vall:
elhazudva az út és talpadnak tövise!
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

A legfőbb trónuson immár senki sem ül már?
Az életet élheted végtelen, Úrtalan napjaival -
Nyíljon a szemhéj, hátha a gangon az Úr vár!
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?

Kifagyott hát a sárga a házad falából,
s valaki végzett a kert valamennyi dalával -
hogy kerülnek vissza a madarak a halálból?
Ki adjon erőt, hogy bírj a poklok átkaival?