Miközben látom, ahogy a tavasz
friss szele gyors léptekkel szökken
a száradó föld rögein,
és a telet búcsúztató madárdal
együtt énekel az olvadó hó
sebes vizével a völgyben,
odakinn már meleg van.
A rügyek fejét visszafogja a csípős reggel,
és csak néhány óvatos virág
bontja színét a lassan ébredő napban,
s a rétek zöldje is csak sejlik
a maszatos szürke és fakó árnyalatban,
de odakinn már meleg van.
Készül a világ. Gondosan kiszámított
mértékek szerint teremnek nekünk újra
a csodák.
Könyveink és tudásunk biztonsága pontos,
amint zsigereink is közvetítik – amolyan
belső óraként, már egyáltalán nem váratlanul -, hogy
odakinn már meleg van.
1998.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése