Molnár Krisztina Rita Duinói villanella-féle

(fáradt idézőjelbe zárva)

Felhő komorlik Duino egén. 

Kit érdekel, hogy rózsák haldokolnak?
A vár alatt fürödtünk, ő meg én.

A délután metszett kristályedény
-- nem érdekelt, hogy rózsák haldokolnak --,
úgy tündökölt, mint legtisztább erény

áhítatba hullt apáca szerény,
hűs kézfején, s mi benne, mint az olvadt
méz ragyogtunk, fürödtünk, ő meg én.

S eltökéltük, házat, de kőkemény
falút, majd itt veszünk, talán már holnap,
és rózsalétben élünk, ő meg én,

déli napban fürödve könnyedén,
mert nem tudva, hogy rózsa haldokolhat,
így azt sem, erről szólt már költemény.


De bárhogy vártuk, nem lett soha holnap,
a széltől óvott kertre nincs remény,
mert elsodródtunk onnan ő meg én.
A duinói rózsák? Haldokolnak.

Kötetben: Különlét PONT kiadó

(dokk)